J. Balčikonio vertimų pragmatika ir stilistika

A LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK KUTATÁSAI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVI (1987) RŪTA MARCINKEVIČIENĖ J. BALČIKONIS FORDÍTÁSAINAK PRAGMATIKÁJA ÉS STILISZTIKÁJA A fordítások különböző szempontokból vizsgálhatók: irodalmi, nyelvi, pszichológiai, társadalmi szempontból. Hogy a fordításkritikus melyik szempontot választja, attól függ, hogy a fordítás mely sajátosságai érdeklik. A fordítás elemzési szempontjának megválasztását azonban nemcsak a kritikus szándékai határozhatják meg, hanem maga a fordítás is, illetve annak egy vagy több hangsúlyosabb tendenciája. J. Balčikonis fordításait a fordítás és az irodalmi nyelvi norma, az adekvátság, az olvasóra gyakorolt hatás és más szempontok alapján is lehetne vizsgálni, de mindenekelőtt egyik fordítási jellemzője tűnik szembe, mégpedig a pragmatika, amely magában foglalja az említett értékelési szempontokat is. Ebből a szempontból J. Balčikonis valamennyi munkája érdekes, mi azonban utolsó fordításainak egyikére, Dž. Swift „Gulliver utazásai” című művére korlátoztuk vizsgálatunkat. Ezt a könyvet nem véletlenül választottuk: a többi fordításnál inkább adaptált, emellett több fordító fordította, és többször is kiadták. Dž. első alkalommal Swift regényét 1924-ben ismeretlen fordító ültette át litván nyelvre, aki csupán monogramját írta alá — L. D., 1936 — P. Mašiotas. A szovjet években a „Gulliver utazásai” kétszer jelent meg fordításban: 1947-ben — S. Tomonis, 1957-ben — J. Balčikonis fordításában. 1975-ben megjelent P. Mašiotas fordításának második kiadása. J. Balčikonis fordítását a mű eredetijével, S. Tomonis és P. Mašiotas fordításaival. Pragmatikai szempontból a fordítást háromféleképpen vizsgálják: azt nézik, hogy közvetítik- -e a szavak pragmatikai jelentéseit (a nyelvi jelek konnotatív, emocionális, társadalmi, stilisztikai, expresszív, funkcionális és a kutatók által másképpen is nevezett információját), helyesen oldanak-e meg valamely konkrét pragmatikai feladatot, illetve megfelelő-e a fordítás adaptációja. Az első esetben, amikor a fordító teljes figyelmét a szavak pragmatikai jelentéseire összpontosítja, a fordítás nem távolodik el az eredetitől, mivel célja az eredeti nyelv jelei pragmatikai jelentéseinek minél adekvátabb közvetítése. Minden fordítás természete azonban kettős. Két nyelv kölcsönhatásának eredményeként az eredeti felé irányul, önálló műként pedig a fordítás nyelvén — egy konkrét befogadó felé?. Ez a kettősség gyakran nem mutatkozik meg, mert a nem nyelvi, azaz a kommunikációs folyamat helyzete nem mond ellent a nyelvi helyzetnek — a pragmatikai jelentések közvetítésének. Más szóval a fordítót inkább a mű eredetije érdekli, mint az olvasó. Lehetnek azonban más céljai is, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak a fordítás fő céljához — az adekvátsághoz. Ezeket a kiegészítő célokat lásd: Ambrasas-- Sasnava K. Vertimo tyrinėjimai. —V., 1984, 75. o. 2? KomMuccaposz B. N. Jianrsucrarxa riepeBojia, —M., 1980, 109. o. 48 na különfélék: propagandisztikus, didaktikai, pedagógiai. A fordító a művet átirányíthatja valamely, társadalmi, szakmai vagy életkori jellemző alapján meghatározott olvasócsoporthoz. ar A szerző gondolatainak, az ábrázolt eseményeknek az értékelését is közvetítheti az olvasó számára. A fordító gyakran nemcsak a közönségre, hanem magára a fordítás nyelvére is igyekszik hatni, azt a kívánt irányba terelni.у】【。- ]}]}Winvalid? Wait JSON ne malformed. Need proper. ]}лиқиниң. I ir accidentally weird. Need final valid.＿俺去也abją lytyped? Output only. Ensure first text A fordító fordításhoz való ilyen su viszonya és a jo kitűzött feladatok ellentmondanak a fordítás céljának. Így a fordítás pragmatikája, amelyet a közvetlenül lefordított mű eredeti su szövegéhez nem kapcsolódó további fordítási célok lų megvalósításaként értelmezünk, a fordításnak az eredetitől való elszakadását eredményezi. A fordító ebben az esetben fordít, de egy ne újat is létrehoz, alkalmazkodva az új körülményekhez iš és a sajátos célokhoz. O A cél, mint ismeretes, meghatározza a tevékenység eredményét. Hogyan érhető el ilyen eredmény — J. Balčikonis „Gulliver utazásai” című adaptált fordítását úgy į ismerhetjük meg, ha elmélyedünk a fordító céljaiban, és megvizsgáljuk az elérésükhöz alkalmazott eszközöket. A fordító céljairól a fordítások iš jo válogatásából értesülünk. Hiszen be Dzs. Swift ir Ž. Verno, Balčikonis J. főként meséket fordított: arab, Hauff-, Perrault-, Andersenés Grimm testvérek meséit Grimmék. Fontos volt számára, hogy a gyermekek ir és a fiatalok minél több világirodalmi remekművet olvashassanak litvánul, és hogy ezekből a iš könyvekből elsajátítsák a helyes, szép litván nyelvet. Ezért fordítás közben J. Balčikonis a .,... leglitvánosabb, legnépiesebb kifejezést kereste. A fordítás meglehetősen gyakran jelentősen eltért az eredetitől, mert Balčikonis szavakat, ne mondatoar kat, o magát a gondolatot fordította ir ją úgy akarta közvetíteni, hogy csak a ne tudós emberek, hanem a falusi ir gyerekek is megértsék“. Tehát a didaktikai, pedagógiai és felvilágosító ösztönzések késztették Balčikonist fordítások vállalására. Ir ne csakis azok. A fordító a legintenzívebben akkor dolgozott, amikor a litván irodalmi nyelv még nem szilárdult meg, amikor normái erősen ingadoztak, a rossz fordítások pedig helytelen irányba terelték a nyelvet. Az o ilyen körülmények megkövetelték, hogy a fordító a nyelv normájaként is működjön. Ezért fordítás közben a fő figyelem nem ir annyira az eredeti szerző egyéni nyelvi és stilisztikai sajátosságain- „... ak átadására irányult, mint arra, hogy a litván ne fordítás į egyszerű, világos, szemléletes, népies és szabályos legyen. mo E fordításokkal mindenekelőtt a litván irodalmi ir nyelv nevelését és normalizálását, a nyelvi kultúra emelését kívánták elérni“. J. Balčikonis arra törekedett, hogy a fordítások hozzájáruljanak az írott nyelv normáinak stabilizálásához, és fejlesszék az olvasókban az élő és kifejező nyelv iránti érzéket. Ez volt a fordító második célja, amely meghatárojo zta a fordítás nyelvének — fő jellemzőjét: a népiességet. A tanítványok emlékeznek rá, hogy Balčikonis számára a fordítások értékelésének egyetlen kritériuma ez volt: „vajon így mondanák- -e az emberek”. A nép beszélt nyelve a fordító számára megbízható mércéje volt az irodalmi nyelvi normák ellenőrzésének. D. Urbas írja, hogy az általa fordított mesék és az ifjúságnak szánt egyéb olvasmányok éppen a könyvnyelv és az emberek élő nyelve közötti kapcsolatot erősítették meg”*. Tehát a litván nyelv normálása és a könyv ifjúsághoz való eljuttatása volt az a két fő cél, amely meghatározta a regény fordításának jellegét. 8 Pupkis A., Mažiulis V. Juozas Balčikonis. —Kn. : J. Balčikonis. Válogatott írások. V, 1978; 71. köt., p. 13. * Kruopas J., Ulvydas K. A neves litván nyelvész, J. Balčikonis akadémikus. — Nyelvmű1965, velés, sz. 8, p. 4. * Urbas D. J. Balčikonis fordításairól. —Nyelvészet, 1966, 14. köt., 41. o. 49 A „Gulliver utazásai” korábban említett három litván változata nagyon különböző. S. Tomonis fordítása részletes, nagyon pontos, amennyire az anyanyelvi normák lehetővé teszik, adekvát az eredetivel. A fordító külső adaptációs eszközöket — megjegyzéseket — alkalmazott, anélkül hogy megváltoztatta volna a fordítás szövegét. Célja az volt, hogy a művelt olvasót megismertesse Swift politikai szatírájával, és adekvát módon adja vissza a szerző műfaját, stílusát. Feltételesen ezt a fordítást szó szerinti, ám szabályos, ugyanakkor túlságosan könyvízű nyelven megírt fordításnak nevezhetnénk. P. Mašiotas fordítása egészen más, amelyet „A fiatalabb iskolás korosztály számára” megjelöléssel többször is kiadtak. Ebben a fordításban a regénynek csak az első két részét mondják el röviden, a nehezebben érthető részeket pedig kihagyták. Ezért P. Mašiotas munkáját pontatlan volna fordításnak nevezni. Ez csupán a regény cselekményének gyermekek számára készült elbeszélése, amely nem törekszik az eredeti teljes körű reprezentációjára. A két fordítás között köztes helyet foglalja el J. Balčikonis Gulliver utazásai című fordítása. Amint azt az annotáció közli, középiskolás és idősebb iskolás korú gyermekeknek szánják. A fordított regény szövegének pragmatikáját és stilisztikáját tovább tárgyalva az eredetivel fogjuk összehasonlítani, a fordítás adaptációs módszereit pedig nyelvi szintek szerint elemezzük. S. Tomonis fordítására szó szerinti fordításként fogunk támaszkodni. ; A fonemikus fordítást legjobban az angol tulajdonnevek — személynevek, helynevek — átadása szemlélteti. Közülük sokat a szerző talált ki, ezért nincs hagyományuk a litván nyelvre való fordításban. Ez lehetővé teszi a fordítási módszerek szabadabb megválasztását. S. Tomonis írás szerint transliterálja, a hosszú és összetett neveket betű szerint írja át litvánul, csak itt-ott adva hozzá végződéseket. J. Balčikonis a tulajdonneveket átírja, a nehezebben kiejthető hangkapcsolatokat egyszerűbbekkel helyettesíti. A második részben Gulliver Brobdinjagba utazik, nem pedig Brobdingnagba, ahogyan az eredetiben és S. Tomonis fordításában szerepel. Különösen a negyedik rész címe tér el. J. Balčikonis nem elégedett meg – akárcsak elődje – sem a Houyhnhnmok országának transzliterációjával, sem e kiolvashatatlan szó alig különböző átírásával. Funkcionális megfelelővel élt, és az országot, amelynek lakói lovak, litván hangutánzó szóval — Ygagų kraštu — nevezte el. Balčikonis fordításában tehát a tulajdonneveket litvanizálják. Ebben a nyelv fejlődésének is szerepe volt. A fordításokat elválasztó évtized alatt a litván nyelv normái jelentősen megváltoztak. A fordításokkal szemben támasztott új követelmények azonban nem egyedül befolyásolták a tulajdonnevek transzkripcióját. Sokat számított az is, hogy a fordító milyen olvasónak szánta a fordítást. J. Balčikonis nemcsak a tulajdonneveket honosítja, hanem a mértékés űrmértékegységeket, valamint a mindennapi élet és a hadviselés tárgyait jelölő közneveket is. Swift regényében kétféle reália található: angol és kitalált. Az angol reáliákat J. Balčikonis megalkotja, litván analógokkal változtatja meg, leírással magyarázza. Ezért az S. Tomonis fordításában transzkribált „yardok és inch-ek”, „kábelek és league-ek” helyett „ölnyi” és „hüvelyk”, „láb” és „mérföld” jelenik meg. A „pintet” a helyzettől függően változtatja meg (sajnos nem mindenütt egységesen és nem mindig pontosan). hol „pohárra- ”, hol „a mi ivópoharunk negyedére”. J. Balčikonis elutasítja Dzs. A Swiftre jellemző protokolláris pontosságot és az utazásleírásokat parodizáló részletes helyeket összefoglalva fordítja: pl.:,,... és tőlem mintegy négy yardnyira, jobb fülemmel szemben, felülről kopogást hallottam több mint egy órán át, olyat, mint amikor emberek dolgoznak- …“ * 50 —„...nagyjából négy yardnyira, a jobb fülem mellett, több mint egy órán át kopácsolást hallottam, mintha emberek dolgoztak volna valamin...- “" —„A fülem közelében zaj hallatszott, amely a dolgozó ácsok kopácsolásához hasonlított, és csaknem egy órán át tartott“- ?. Így J. Balčikonis fordításában elkerüli az olvasó számára érthetetlen realiákat —a „yardokat“, ugyanakkor azonban D. Swift szatírájának felvillanásait —a tudományos stílus paródiáját is. A realiák másik csoportját a szerző képzeletének szülöttei alkotják: azok az egzotizmusok, amelyek a Gulliver által meglátogatott országok életének, kultúrájának, vallásának és szokásainak elemeit jelölik. A regény eredetijében dőlt betűvel emelik ki őket, zárójelben pedig angol nyelvű magyarázatukat adják meg. Hasonlóképpen járnak el a regény fordítói is. A realiákat „nem fordítják le“, csupán megmagyarázzák, mivel ezek a szavak mind az eredeti, mind a fordítás szövegében nem nominális, hanem stilisztikai funkciót töltenek be — megteremtik a helyi koloritot. J. Balčikonis nagyon megalapozottan kerüli a nemzetközi szavak használatát. Az eredetiben ez áll: „civilized- ®“, „prognosis“, „jargon“, „egzist“, „patient“, ő pedig így fordítja: „felvilágosult“, „megjósolni“, „bizonyos nyelv“, „fennmarad“, „beteg“. S. Tomonis meghagyta a nemzetközi szavakat. Az angol nyelvben ezek a szavak már asszimilálódtak a semleges szókincshez, a litván nyelvben azonban még mindig könyviesek. Az ifjúságnak szánt fordításokban a nemzetközi szavak más okból is kerülendők — jelentésük nem mindig világos. Az eredetit a fordítással összevetve további lexikai-szemantikai transzformációkat is felfedezünk. J. Balčikonis sok helyen konkretizálja a leírást vagy az elbeszélést, az angol nyelv „cause“, „food“, „people“ elvont főneveit kontextuális szinonimáikkal, a „harag“, „ételek és italok“, „ellenségek“ szavakkal helyettesítve. Másutt — éppen ellenkezőleg, a konkrét szavakat elvontakkal helyettesíti. A fordító kedvelt szava a széles szemantikájú „daiktas”, amelyet a „kérdés”, „termék”, „motívum”, „ok”, „kép” helyett használ. Bár az említett transzformációk — a generalizáció és a konkretizáció — ellentétesek egymással, rendeltetésük azonos: érthetőbbé és az olvasóhoz közelebbivé tenni a szöveget. A fordító annak tudatában választotta meg, hogy hol, mit és hogyan változtasson, hogy jól ismert fordítási címzett állt előtte. J. Balčikonis fordításaiban gyakori jelenség a stilisztikai módosítás is. Az eredeti nyelv semleges szavát kifejezőbb, szemléletesebb litván megfelelővel cseréli fel. „Ez különösen az igékre jellemző. Az eredetiben használt „crowd”, „fight”, „imprizon- ”, „obstinate”, „steal off” szavaknak a fordításban a „grūdosi”, „pešėsi”, „įmetė į kalėjimą”, „žiaurus”, „nukūrė” felel meg, a „būriavosi”, „kovojo”, „įkalino”, „atkaklus- ”, „nubėgo” helyett. J. Balčikonis tehát kedveli az érzelmileg konnotált szinonimákat. Sok angol és litván szinonimapár nem annyira expresszivitásában különbözik egymástól, mint inkább abban, hogy különböző funkcionális stílusokhoz tartozik, más szóval nem expresszív, hanem funkcionális konnotációval rendelkezik. A stiláris módosítás iránya mindig ugyanaz: az angol nyelv semleges vagy inkább írott nyelvre jellemző szavait J. Balčikonis litván beszélt nyelvi szavakkal fordítja. A könyvibb nyelvhez közelebb álló S. Tomonis fordítása csak még inkább kiemeli ezt a 8 Swift J. Gulliver's Travels. —Moscow, 1973, p. 34. ? Swift J. Gulliver utazásai /Fordította S. Tomonis. —K., 1947, p. 64. 8 Swift J. Gulliver utazásai /Fordította J. Balčikonis. —V., 1957, p. 16. 51 “ az eredeti és J. Balčikonis fordításának kontrasztját, például: „... we labour under two mighty evils: a violent faction at home, and the danger of an invasion of a most potent enemy from abroad“*- —„...két nagy bajjal kell szembenéznünk: erős belső ellenségekkel kell megküzdenünk, és fel kell készülnünk egy hatalmas külső ellenség támadásának visszaverésére“1° —„„.valójában két szörnyű betegség emészt bennünket: belülről — a pártok örökös viszálykodása, kívülről pedig — egy erős ellenség veszélye!- *“. J. Balčikonis fordítását kettős fordításnak lehetne nevezni: a „Gulliver utazásai“ nemcsak angolról lett litvánra lefordítva, hanem e nyelv írott változatából is a beszélt nyelvre. A szemléletes, hajlékony nyelv benyomását azok a stílusfigurák is erősítik, amelyeket ott alkalmaztak, ahol az eredeti megfelelő helyén nyomukat sem találni. Gulliver J. Balčikonis fordításában nem „a blefuszkui sziget ellenségeivel“, hanem „Blefuszk szigete ellen“ harcol. Itt a jelentés metonimikus átvitele a térbeli viszonyok alapján történt: a szigeten élő emberekről magára a szigetre. A metonimikus fordításnak más példái is vannak, különösen kedvelt a testrészek említése rendeltetésük vagy tulajdonságaik helyett: a „látás“-t „szemek- “-kel, a „szelídség“-et pedig „jó szív“-vel cserélik fel. Az eredetiben a cselekvést egyetlen szóval írják le: „bristi” („gázolni- ”), „plaukti” („úszni”), a fordításban pedig ezt találjuk: „briste bristi” („gázolva gázolni”), „plaukte plaukti” („úszva úszni”). A fordításban bőven találhatók litoték, az eredeti nyelv szemléletes szavainak perifrázisai és metaforái is. Mindezek a stílusalakzatok szemléletessé és érzelmessé teszik a nyelvet. Ezenkívül „lehetővé teszik, hogy a szövegben ne mondjunk ki olyan dolgokat, amelyek amúgy is világosak, így tömörebbé teszik a közlést”- *“*. Külön kellene beszélni azokról a hasonlatokról, amelyeket J. Balčikonis különösen erőteljesen adaptált. Ez különösen a tárgyi hasonlatokra érvényes, amelyekben két jelenséget közvetlen jelentésben hasonlítanak össze minőségi vagy mennyiségi szempontból. J. Balčikonis azokat a köteleket, amelyek nem voltak vastagabbak „egy közönséges angol Spagata”- -nál, az apivaruval hasonlítja össze, a „puskalövedék nagyságú cipócskákat” pedig — a verébfészkekkel. Az ilyen fordítási adaptáció szükséges, mert mit ér egy hasonlat, ha az a dolog, amelyhez hasonlítunk (a rema), kevésbé ismert az olvasó számára, mint az a dolog, amelyet hasonlítunk (a téma). A stilisztikai módosítás tehát J. Balčikonis fordításainak jellegzetes vonása. Itt érdemes felidézni D. Urbo fordító véleményét a stílusfigurák fordításban betöltött helyéről: „... a fordítónak nem kell pedánsan ragaszkodnia ahhoz, hogy minden egyes ilyen stilisztikai eszközt, mint például az idiómát, a szellemességet, a szemléletes szót (...) feltétlenül ugyanarra a helyre illesszen, ahol az eredetiben található — ez a szó szerinti fordítás és a szolgai hűség jele lenne. Fontos a stilisztikai eszközök összességének megfelelése, valamint belső dialektikus kapcsolataik””*?. Kétségtelen, hogy a fordítások összehasonlításakor nem annyira az egyes szavakat, mondatokat vagy bekezdéseket külön-külön, hanem a két szöveg egymáshoz való viszonyát kell figyelembe vennünk. Az eredeti és a fordítás szövegének ilyen értékelése után is azonban J. Balčikonis litván fordítása a stilisztikai eszközök gazdagságával felülmúlja az eredetit. 9 Swift J. Min. veik., p. 56. 10 Swift J. Guliverio kelionės /Fordította S. Tomonis, p. 95. 11 Swift Jonathan Gulliver utazásai /Fordította: J. Balčikonis, 42. o. 12 Župerka K. A litván nyelv stilisztikája, —V., 1983, 68. o. 12 Urbas D. I. m., 43. o. 52 A vizsgált fordítás szintaxisa szintén közelebb áll a beszélt nyelv stílusához. Dzs. Swift mondatai hosszúak, pontosvesszőkkel tagolt į periódusok, J. Balčikonis — mondatai rövidebbek. A fordító egyetlen eredeti mondatot két, három, į sőt négy mondatra ar bont, szabadon megválasztva, hogy melyik információt hagyja az elsőben, és melyiket helyezi át a további į mondatokba. J. Balčikonis csupán ne feldarabolja a mondatokat, hanem az angol passzív ir szerkezeteket litván aktív szerkezetekkel, a főnévi szókapcsolatokat igeiekkel, a személytelen mondatokat pedig — személyesekkel cseréli fel. — Az így lefordított mondatokat könnyű némán és hangosan is ir olvasni, könnyű megérteni, megjegyezni és elmesélni. A szintaktikai átalakítások az objektív, nyugodt Dzs. Swift elbeszélését élővé, dinamikussá teszik. Šį A benyomást ir erősíti, hogy a fordító az eredetiben használt harmadik személy helyett az elbeszélés első személyét választotta. Így a fordító a valószerűség illúzióját teremti meg, amely olyan fontos a fiatal olvasó számára. Balčikonis sok mondatot J. teljesen ir elhagy. A kihagyások a fordításokban általában véve elítélendő jelenségek. Sok információt nyelnek el, és eltorzítják a mű mondanivalóját. Miért és mit ir hagytak ki az általunk vizsgált fordításból? J. Balčikonis nem közvetíti az olvasó tų számára a regénynek azokat a helyeit, amelyek az angliai élet visszásságait ábrázolják: a hűtlenséget, a prostitúciót, a hazugságot. Kihagyja a gyógymódir ok leírását, Gulliver „természetes szükségleteit” és más ir epizódokat, ahol Swift nem tartja be az illendőség szabályait, ahol a szatíra jo naturalisztikusan durva. Egy-egy hely kihagyásával a fordító kifejezi a ar bemutatott dolgokról alkotott véleményét, és moralistaként viselkedik. A į fordítás történetében sok hasonló tény akad a mű átdolgozására. Napjainkban az ilyen átdolgozások csak akkor megengedettek, ir illetve szükségesek, amikor egy felnőtteknek szánt könyvet a fiatalok felé irányítanak át. Értékelve J. Balčikonis által fordított „Gulliver utazásait” az ne eredetihez való ir fordítási adekvátság, valamint a fordítás pragmatikai értéke mint fő fordítási kritérium alapján kell mo vizsgálni. Tehát azt kell megvizsgálni, mik voltak a fordító céljai, és hogyan sikerült megvalósítania ir azokat. Balčikonis fordításának pragmatikai értéke kettős: a mű adaptációja, a fiatalok felé irányítása, valamint a fordítás ją nyelvének helyessége, egyszerűsége és népiessége alkotja. ir IIPATMATHKA H CTHJIMCTHKA NEPEBOJLOB IO. BAJIbūAHKOHHCA Pesiome B HacTosime#t cTaThe paccMOTpPEHHI HOPAHLATIEI [IEPEBOIYECKOM aJanTaluy Ha MaTepHae pomana Ix. Ceudra „Tlyrenrecrane I'ymtusepa®. IlepeBomuMK IpecienoBa IPH TOM JIBe Hem: CHEJIa TB POMAH AOCTYIHBIM IOAPOCTKAM H HAYYHTH HX OOpa3HOMY, HADOIZHOMY Dpa3roBOpHOMY s3bIKy. IIpHeMBI aJiartraiiHH. OOCYXJIEHbI TIO OTIHEJILHLIM YpOBHAM si3bika (dOHeTHUeCKHE, JIEKCHMECKHe, CHHTAaKCHYECKHE H TEKCTOBEIC siBJICHMS). Bbura IpoaHaM3HPOBAHA CTHJIKCTHUECKAS MOmuduxauust Kak TJABHLIĖ MeTOJH ItepeBojrdeckolt IpakKTHKH FO. Bainsukkonuca., ABTOp crated OpHIIIa K BEIBOAY, 4TO „ITyremntecrane I'ymmasepa® B rrepeBoje Bansunkonuca ssisercs nmparmMaTHYECKH aJICKBATHBIM IEPEBOJIOM.