Э. М. Мурзаев. „Словарь народных географических терминов“

O. Bush az észt akadémikus recenzálja P. Aristés könyvét „Nyelvi kontaktusok. „Az észt nyelv kapcsolatai más nyelvekkel” (Keelekontaktid. Eesti keele kontakte teiste keeltega. Tallinn, 1981). Dz. Barbarė az 1945–1984 között megjelent, a lett nyelvi kontaktus tárgyaló művek bibliográfiáját közli. A. Sabaliauskas: B. M. CioBape, a modern geographer’s terms. M.: Mic, 1984. 654 p. Tai pirmasis mūsų šalyje išleistas didesnės apimties tokio pobūdžio liaudies geografinių terminų žodynas. Jo autorius – žinomas geografas, besidomintis vietovardžiais ir ypač geografine terminija, geografijos mokslų daktaras, RTFSR nusipelnęs mokslo veikėjas, profesorius Eduardas Makarovičius Murzajevas. Jo moksliniai interesai daugiausia susiję su Azija – jis dalyvavo ekspedicijose į Šiaurės ir Centrinę Aziją, Mongoliją bei Vietnamą. Į jo interesų sritį pateko ir daugybė kitų šalių geografijos, toponimikos bei geografinės terminijos problemų. 1959 m. Geografinės literatūros leidykla išleido E. ir V. Murzajevų „Vietinių geografijos terminų žodyną“ („Словарь местных географических терминов- “). 1973 m. Maskvoje išėjo E. Murzajevo knyga „Populiarioji toponimika“, 1974 m. – „Toponimikos apybraiža“. Palyginti nedidelės apimties „Vietinių geografijos terminų žodynas“ buvo labai populiarus ir palankiai įvertintas mūsų šalies bei užsienio spaudoje. Benne szerepel néhány terminus a balti köztársaságokból is, de amint a recenzált szótár bevezetőjében maga a szerző megjegyzi, a Szovjetunió többi köztársaságához képest kevés. Ezért E. Murzajev ezt a két évtizedet továbbra is munkával, kiegészítő anyagok gyűjtésével stb. töltötte. E munka eredménye valóban lenyűgöző — 654 oldalas (59 ív 1.) mű. Ebben az előzőhöz hasonlóan a balti nyelvek (litván, lett) földrajzi terminusai is szerepelnek. A továbbiakban főként csak ezekről beszélünk. A „Népi földrajzi terminusok szótára” bevezetőjéből kitűnik, hogy a szerző arra törekedett, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságának és régiójának terminológiáját a lehető legegyenletesebben mutassa be. Hogy ez országszerte mennyire sikerült neki, arról nincsenek adataink, a balti nyelvek azonban — túlságosan csekély ir mértékben tükröződnek benne: a szótárban a litván és lett nyelvek terminusaiból mindössze néhány tucatot közöltek (körülbelül 60). Önmagában ez a szám talán sem túl kicsinek, sem – érthető ir módon – túl nagynak nem tekinthető; minden a többihez viszonyított aránytól függ — su a Szovjetunió nyelveinek terminusaival. Így tekintve ir azonban mégis felmerülhet a kétség, hogy a litván és a lett nyelv itt arányosan ar van-e ir képviselve. Ez az egyik. Másodszor, ir talán a legfontosabb az, hogy ilyen kis számú balti nyelvi terminus közlésekor felmerül a kiválasztási kritériumok kérdése — ką iš több ezerből kell kiválasztaį ni a szótárba? Véleményünk szerint a szerzőnek nagyon nehéz lesz vę világosabb kiválasztási kritériumokat találnia, ezért a litván és lett nyelv mindössze néhány tucat szava ir gyakran a legfontosabbnak, néha meglehetősen ne véletlenszerűnek vagy teljesen kétségesnek tűnik. A terminusok iš kiválasztása, különösen egy másik nemzet képviselője számára, egyáltalán nem könnyű: iš megfelelő mennyiségű szakirodalom hiányában az ember kénytelen az intuíciójára hagyatkozni, amellyel egy más nemzetiségű ember többnyire híján van. Ezért az ji aligha ką segíthet a terminusok hierarchiájának meghatárone zásában, ha azt csak az általuk kifejezett objektumok fontossága, nem pedig maguknak a ir terminusoknak az elterjedtsége, népszerűséar ge stb. alapján állapítjuk meg. 212 A litván és lett nyelv terminusainak a szerző számára szinte egyetlen fő forrása L. Nyevszkaja „A balti földrajzi terminológia” (M., 1977) című könyve volt. A többi mű, köztük a speciális rendeltetésű földrajzi terminusszótárak is – amelyek, az irodalomjegyzékből ítélve, egyébként igen csekély számúak –, a szerző felhasználatlanul hagyta. Tekintettel arra, hogy még L. Nyevszkaja említett könyvében is teljesen differenciálatlanok a terminusok „értékhierarchiájuk” értelmében, érthető, milyen nehéz feladatot jelentett a recenzált munka szerzője számára a terminusok kiválogatása. E. Murzajev szótárába bevette a fontosabb terminusok egy részét. De, mint mondottuk, nagyon keveset. Az olyan széles körben ismert és használt szavak pedig, mint az akivaras, duburys, dumblas, gelmė, iškyšulys, kraiitas, kriaūšis, lėnkė, lydimas, lieknas, lyguma, liūnas, Idbas, loma, mduras, ola, pakriūtė, plynė, praraja, raguva, raistas, skardis, tarpėklis, tyras, užūtekis, vifigis stb. nem szerepelnek a szótárban. Ezzel szemben a szótárban szereplő egyes terminusok kevésbé fontosak: axmenac, ankena, 6pada, 2ayzapac, zupbA, 2ybypac, uxkaiwe, KAGHAC, MAKHa, muecmac, nuauc, emaaxa stb. Helyüket más, népszerűbbek foglalhatták volna el. Néhány terminust szerencsétlenül választottak meg, például a 6opac „fenyves” kifejezést. Ez egyértelmű szlavizmus, ráadásul nem is terjedt el széles körben; helyette a šilas szónak kellene állnia. A xepyx2 terminust szintén tévedésből adták meg — a litván nyelvben csak a nerija létezik. A munkában, a szerző szavaival élve, a terminus „etimológiája, ha van neki” is szerepel (8. o.), ez azonban nagyon előzetes jellegű, és többnyire csak „a legmagasabb szintre” korlátozódik (ugyanott). Ez teljesen érthető, hiszen a szótárba felvett valamennyi terminus részletes etimológiájának megállapítása nem egyetlen ember erejére szabott feladat. Mindenesetre, még ilyen elnézően szemlélve is, lett volna alapunk valamivel részletesebb eredetmagyarázatokat várni, annál is inkább, mivel a balti nyelvek szavai esetében ezt viszonylag könnyen meg lehetett volna tenni — akár egyetlen forrás felhasználásával is — E. Frenkel „A litván nyelv etimológiai szótárából”. Sajnos, amint azt maguk az etimológiai megjegyzések is mutatják, valamint ahogyan ez az irodalomjegyzékből is látható (amely egyébként nagyon rendszertelenül van összeállítva — nincs számozás, még ábécésorrendben sincs stb.), a szerző ezt a szótárt nem használta. Az etimológiák legfontosabb forrása a már említett L. Nevszkaja könyve, M. Fasmer „Az orosz nyelv etimológiai szótára”, továbbá V. Dambė, I. Duridanov, E. Katonova, N. Tolsztoj és mások egy-egy tanulmánya. Időnként V. Toporov és O. Trubacsov „A Felső-Dnyeper-vidék hidronimáinak nyelvészeti elemzése” című könyvére is támaszkodik. Nyilvánvalóan lényegében ezért a balti földrajzi terminusok többségének egyáltalán nincs etimológiája a szó valódi értelmében — többnyire csak a terminusok jelentését adják meg (szintén, ritka kivételektől eltekintve, az említett L. Nevszkaja könyve alapján). A származásról valamivel többet mondanak azokban az esetekben, amikor a balti terminusnak világos megfelelői vannak az orosz nyelvben (pl.: lit. viršūnė — or. eepx, lit. lanka — or. aykxa, lit. akis — or. oxo stb.). Ez a „legmagasabb”, a szerző szavaival élve, etimológiai szint azonban néha túlságosan felszínes, egy-két más nyelvbeli megfelelésre támaszkodik, leggyakrabban pedig csak egy rokon, nemritkán meglehetősen távoli orosz szóhoz utal (pl.: lit. dauba — or. deGpu, lit. giria — or. 20pa stb.). A balti nyelvek terminusai ritkán kerülnek más indoeurópai nyelvek kontextusába, ráadásul ritka kivételektől eltekintve csak az orosz, illetve általában a szláv nyelveken keresztül. Így az „etimológiai motivációjuk”, hogy bekerüljenek ebbe a szótárba, minimális. A balti nyelvek terminusainak közlésekor hangsúlyozási és korrektúrahibák fordulnak elő. 213 A megfelelő földrajzi terminusok mellett gyakran több helynév is szerepel. Néha a helyükön vannak, de tévedések is előfordulnak. A világosabb példák közül említsük meg például a Kaseapusát, amelyet a kalva terminus mellett tüntettek fel (a Kalvarija helynév, mint mindenki tudja, a kalvarija vallási terminusból származik (lengy. kalwarja < lat. calvaria „a keresztút állomása- ”). Befejezésül hozzátehetjük, hogy aligha látható különösebb értelme annak, hogy balti nyelvi terminusokat vonjanak be ebbe a szótárba. És általában véve megkérdőjelezhető egy ilyen profilú szótár célszerűsége: túl sok nyelv képviselteti magát benne, ráadásul területi (közigazgatási) elv alapján kiválasztva. Nem lenne-e értelmesebb néhány vagy sok rokon nyelv földrajzi terminológiájának szótárait elkészíteni? A. Vanagas