Языковые контакты и словарь

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989) KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS JELENA IVANOVNA CSARIKOVA NYELVI KAPCSOLATOK ÉS SZÓTÁR Soknemzetiségű államunk életkörülményei között, ahol több mint száz nemzet és népcsoport él egyenrangúan, és amelyek a Szovjetunió népeinek több mint százharminc nyelvét beszélik, a nyelvi kapcsolatok sajátos jellemzőkkel bírnak. A modern szovjet nyelvtudományban ezek a kérdések továbbra is a figyelem középpontjában állnak, mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az e területen folyó kutatások egyelőre egyedi jellegűek. Rendszerint nem lépnek túl az egyes nemzeti köztársaságok keretein; a vizsgálatok nem terjednek ki a különféle nyelvi areákra és az egész országra, ahol bizonyos nyelvi törvényszerűségek figyelhetők meg, és ahol a nyelvek és beszélőik érintkezése olyan kézzelfogható a Szovjetunió lakosságának migrációs folyamatai, valamint a köztársaságok népességének eltérő nemzeti összetétele folytán. E fontos kutatási területen érezhető az összefoglaló tudományos munkák hiánya, és országunk egészére kiterjedő nyelvi előrejelzés sincs. Valós tudományos eredmények eléréséhez ma a nyelvi kapcsolatok kérdései nem oldhatók meg eredményesen az átfogó megközelítésük nélkül. Nyelvészek, pszichológusok, szociológusok, jogászok, közgazdászok, történészek és néprajzkutatók összehangolt erőfeszítéseire van szükség, akik közvetlenül e probléma ezen oldalával foglalkoznak. A nyelvek érintkezésének modern vizsgálata megköveteli valóságunk számos olyan oldalának kutatását, amelyek közvetlenül összefüggnek a szövetségi köztársaságok történelmi múltjával és azzal, hogy különböző időpontokban kerültek a Szovjetunió részévé; múltbeli és jelenlegi kulturális-gazdasági fejlődésükkel; más köztársaságokhoz viszonyított földrajzi elhelyezkedésükkel; az egyes köztársaságok népsűrűségével; a városi és vidéki lakosság arányával, valamint az ott élő különböző nemzetiségek arányával (vö.: Baskíriában több mint száz nemzetiség él). E problémakörben a valóság e tényezői igen fontosak, mivel a Szovjetunió különböző népeinek kapcsolatai nem maradnak nyomtalanul nyelveik számára. A nyelvek érintkezésének problémája több aspektusú, ezért nyelvészeti szempontból tudományos és gyakorlati értéke lesz további vizsgálata során az alapvető (nyelvészeti) nyelvikapcsolat-problémák és az e terület határterületi (nyelven kívüli) problémáinak világos elkülönítésének. A határterületi problémák főként olyan kérdéseket foglalhatnak magukban, 158 amelyek elősegítik a nyelvi kapcsolatokat: a népek közötti politikai-gazdasági és társadalmi-kulturális együttműködést a Szovjetunió keretein belül. Az általánosabb jellegű vizsgálatoktól és következtetésektől e vonatkozásban át kell térni a konkrét kulturális-történeti és logikai-filozófiai kutatási kérdésekre; itt jelentős szerepet kell kapniuk az etnikai közösségre és a nyelvre vonatkozó demográfiai és szociológiai következtetéseknek. Az alapvető nyelvészeti problémák közé a következők sorolhatók: a nyelvi kapcsolatok vizsgálata az irodalmi és beszélt nyelvek területén, valamint ezek elkülönítése; a nyelvek belső szerkezeti változásai az elemek érintkezés közbeni kölcsönhatása következtében; a kölcsönzések mint a nyelvek érintkezésének eredményei; a lexémák érintkezés közbeni elsajátításának és meghonosodásának kérdései; nyelvi kapcsolatok a nyelvek szerkezeti szintjén: a szemantikai csoportosulások szintjén, a lexéma szintjén, a szeméma szintjén, a szó egyes elemeinek szintjén stb. A nyelvi kapcsolatok vizsgálatának nyelvészeti aspektusához tartozó problémákat a határterületi problémák hátterében kell vizsgálni, de nem szabad összekeverni velük; ez gyakran a nyelvészeti szempont elmosódásához vezet, és a nyelvészeti célú vizsgálatban a nyelven kívüli szintet helyezi előtérbe. További munkára van szükség a fogalmi apparátus tökéletesítése terén is, tekintettel arra, hogy a nyelvi kapcsolatok természetéről nincsenek egységes nézetek. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a „Русский язык” (М., 1979) enciklopédiában nem szerepelnek a „языковые контакты”, „двуязычие” terminusok, és hiányoznak a Szovjetunió népeinek nyelvei közötti kölcsönhatásról és kölcsönös befolyásról szóló szócikkek stb. Külön tudományos vizsgálatot igényelnek azok a kérdések is, amelyek arra vonatkoznak, hogyan kerülnek át a kölcsönadó nyelv szavai a kölcsönvevő nyelvbe az érintkezés során, pontosabban annak eredményeként. E tekintetben a befogadó nyelv szótárai számottevő érdeklődésre tarthatnak számot számunkra. A kölcsönzés okainak, valamint az idegen lexémák kölcsönvevő nyelv rendszerébe való bekerülésének közelebbi vizsgálatakor kiderült, hogy a kutatás e vonatkozása a legszorosabban összefügg a közeli és távoli rokonságban álló nyelvek és beszélőik érintkezésének kérdéseivel. Ismeretes, hogy a kölcsönzött szókincs leggyakoribb részét a szótárak összeállítói felveszik a kölcsönvevő nyelv értelmező szótáraiba, és az idegen nyelvi szót a recipiens nyelv szótárában kölcsönszóként és meghonosodott szóként minősítik. A nyelvészeti szakirodalomban a kölcsönzés kérdésével kapcsolatban a következő terminológiai megkülönböztetések használatosak: a nyelvek érintkezésekor történő kölcsönzés általános problémái, kölcsönszavak, kölcsönzött szóelemek. A kutatók a „kölcsönzés” terminust a következőképpen határozzák meg: „összetett nyelvi folyamat, amelynek lezárása egy, a nyelv számára új szó létrejötte; lényege pedig, amely az egész folyamatot meghatározza és lezárása felé vezeti, a kölcsönzött szó fonetikai változása 159 az idegen nyelvi anyag átvétele és nyelvtani formába öntése1. A kölcsönzést úgy is meghatározzák, „mint a szavak egyik nyelvből a másikba való átkerülésének folyamatát”2. A kölcsönzés problémakörén belül ez a folyamat magában foglalja az idegen nyelvi szókincsnek a befogadó nyelvbe való behatolási útjait (írásbeli és szóbeli), a kölcsönzött szókincs elsajátítását és meghonosítását, a kölcsönző nyelv szókincsébe való bekerülését stb. A lexikográfiai adatok tanúsága szerint3 a Szovjetunió nemzeti köztársaságainak nyelveiből kölcsönzött szavakat a modern orosz nyelv értelmező szótárai főként a háztartási tárgyakat és a családi életet jellemző szókincsből, az állat- és növényvilág képviselőinek megnevezéseiből, valamint a kultúrával, a kultikus szertartásokkal és az ember egyéb tevékenységeivel (munkájával, pihenésével, ünnepeivel) kapcsolatos különféle jelenségek megnevezéseiből stb. merítik. A kölcsönzött szókincs etimológiailag heterogén, az orosz nyelvbe való bekerülésének okai és útjai különbözőek. Az általunk áttekintett kiadványok alapján látható, hogy a Szovjetunió népeinek nyelveiből származó idegen lexémák közül csak kevés foglalt el szilárd helyet az orosz nyelv értelmező szótáraiban. De hogyan magyarázható az a jelenség, hogy bizonyos kölcsönzött nyelvi egységek hiányoznak a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának olyan munkájából, mint az „A modern orosz nyelv szótára” (17 kötetben), miközben más, jóval kisebb terjedelmű szótárakban, például S. I. Ozsegov „Az orosz nyelv szótára” című művében szerepelnek? Ennek okát valószínűleg a modern lexikográfia elméletének és gyakorlatának fontos problémáival kapcsolatos tudományos kutatás még elégtelen voltában kell keresnünk, különösen azon területen, amely a Szovjetunió népeinek nyelvei közötti kölcsönös gazdagodás és kölcsönhatás, valamint a kölcsönzött szókincs orosz értelmező szótárakban való tükröződésének kérdéseivel foglalkozik. A szótárak számára végzett lexikai anyaggyűjtésre, -kiválasztásra és -rendszerezésre vonatkozó, rendelkezésünkre álló tudományos ismeretekben nem találunk elveket a belső kölcsönzés kérdéskörébe tartozó szavak kiválasztására. Ismeretes, hogy a címszóanyag kialakítása a szótár típusától, a kiadvány céljaitól és feladataitól, valamint terjedelmétől függ; ez a szótárak bevezető tanulmányaiban, továbbá különféle önálló tudományos cikkekben, útmutatókban és szótári munkálatokban tükröződik. A Szovjetunió nemzeti köztársaságainak nyelveiből az oroszba került kölcsönzött szókincsről azonban az általunk vizsgált kiadványokban nem találunk adatokat az általunk vizsgált kérdésben — ennek a fontos problémának eddig nem szenteltek kellő figyelmet, ezért a bevezető szótári tanulmányok e tekintetben nem tűnnek különösebben lényegesnek. A Szovjetunió népeinek nyelveiből származó lexikai kölcsönzések szempontjából vizsgált folyóirat 1 Efremov L. P. A lexikai kölcsönzés lényege és a kölcsönzött szavak fő jellemzői: Kandidátusi értekezés tézisei. Alma-Ata, 1959. 9. o. 2 Крысин Л. П. Иноязычные слова в современном русском языке. М., 1968. С. 32—33. 3 A modern orosz irodalmi nyelv szótára: 17 kötetben. Moszkva; Leningrád, 1948—1965; Az orosz nyelv szótára: 4 kötetben. Moszkva, 1981—1984; Az orosz nyelv értelmező szótára / Szerk. D. N. Usakov. Moszkva, 1935—1940; Az orosz nyelv szótára / Összeáll. S. I. Ozsegov / Szerk. N. Ju. Svedova. 13. kiadás. Moszkva, 1981. 160 Az egyes szótárak soron következő kiadásához kapcsolódó, többnyire a szerkesztők tapasztalatait bemutató cikkek elemzése arra enged következtetni, hogy ezek a kérdések bennük sem jelennek meg, és fel sem vetődnek. A nemzeti címszóanyag összeállítása nehéz, komoly és felelősségteljes munka, amely megköveteli a szótárak szerzőinek szakmai felkészültségét és polgári elkötelezettségét. Az unión belüli köztársaságok területén élő őshonos lakosság nyelveiből az oroszba került szókincset külön kartotékkal kell bemutatni; az erre külön kidolgozott szótári elvek és irányelvek szerint kell kialakítani, és a szótár általános kartotékájának részeként kell beépíteni (egyfajta szótár a szótárban), miközben egyidejűleg alá kell rendelni a szótár általános szabályainak (céljait és feladatait illetően), és nem kerülhet azokkal ellentmondásba. Ha külön kidolgozott szabályok és módszerek állnának rendelkezésre a kartotékanyag összeállításához, valamint a kölcsönzések szótári értelmezésének elvei, akkor a kölcsönzött elemek mennyiségi és minőségi mutatói a modern orosz nyelv értelmező szótáraiban kétségkívül növekednének. Csak így lehet majd bizonyos eredményeket elérni a lexikográfiai gyakorlatban a kölcsönzött lexémák tekintetében, a nyelvi kapcsolatok fejlődésének jelenlegi szakaszában. 11. 678