Языковые процесы в этнически смешанных семьях

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989) KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS JAKOBAS TRIFONOVAS NYELVI FOLYAMATOK ETNIKAILAG VEGYES CSALÁDOKBAN A szovjet társadalom egyik legfontosabb sajátossága a soknemzetiségű jellege. Ez a legkülönfélébb közösségeket jellemzi: a legnagyobbaktól, például egy köztársaság, határterület, terület vagy város lakosságától a legkisebbekig, például egy termelési vagy oktatási közösségig stb. Hazánkban a demográfiai és etnikai folyamatok folyamatos élénkülése következtében ez a sajátosság egyre inkább az emberi társadalom legkisebb egységét, a családot is érinti. Ennek oka hazánk népei közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok folyamatos erősödése és fejlődése, ami egyrészt a nemzetek és nemzetiségek belső konszolidációjához, másrészt az etnikumközi integrációhoz vezet (Вайнштейн 1977, 122). Az ilyen „integráció” konkrét megnyilvánulása a vegyes házasságok, következésképpen az etnikailag vegyes családok számának növekedése. A legfrissebb adatok szerint hazánkban körülbelül minden hatodik család különböző nemzetiségű személyeket egyesít (Уманский, Шаболдин 1987, 290). Köztársaságunkban csak az 1970 és 1978 közötti időszakban az ilyen családok száma csaknem 3%-kal nőtt, az ezekben született gyermekek száma pedig az összes újszülött 13,9%-át tette ki (Gaučas 1981, 28). A különböző nemzetiségű és rendszerint különböző nyelveket beszélő személyek egy családban való egyesülése sajátos feltételeket teremt a nyelvi folyamatok alakulásához. Ez különösen fontos az ilyen családokban élő gyermekek nyelvi életrajzának formálódása szempontjából. Az ember legfontosabb társadalmi jellemzői a nemzetisége és az anyanyelve. Hazánkban az állampolgárok nemzetiségi hovatartozásának jogi rögzítésére 16 éves koruk betöltésekor, saját választásuk alapján kerül sor. Az egyén nemzeti öntudata azonban jóval korábban kezd kialakulni, és ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszik a családi érintkezés nyelve, amely az esetek túlnyomó többségében az egyén anyanyelvévé is válik. A cikk célja, hogy feltárja azokat a sajátos törvényszerűségeket, amelyek az etnikailag vegyes családokból származó gyermekek anyanyelv-választását, majd később nemzetiségük megválasztását jellemzik. Az 59 adatközlő — vegyes családokban született és nevelkedett, közép- és felső tagozatos korú gyermek — nyelvi életrajzának vizsgálata, akiknek többsége (mintegy 80%-a) városban él, feltárta 149 a különböző tényezők összefonódásából és kölcsönhatásából adódó, rendkívül összetett képet. A családi érintkezés nyelvét elsősorban a szülők nyelve határozza meg, amely viszont rendszerint egybeesik nemzetiségükkel. A vizsgált etnikailag vegyes családok legnépesebb csoportját az adott terület őshonos (többségi) nemzetiségéhez tartozó személyek és oroszok alkotta családok jelentik (az összes vegyes család 50%-a). Létszám szerint a második helyen az orosz–ukrán családok állnak (körülbelül 17%), holott a speciális vizsgálatok az ilyen családokat a harmadik legnépesebb csoportba sorolják, míg a második csoportot az őshonos nemzetiséghez és más nemzetiségekhez (az oroszok kivételével) tartozó személyekből álló családok alkotják. A vizsgált mintában azonban az ilyen családok száma jóval kisebb nemcsak a harmadik, hanem a negyedik csoportba tartozó családokénál is. Ez utóbbiak rendszerint oroszok és az adott köztársaság más — az első és a harmadik csoportban említettektől eltérő — nemzetiségeinek képviselői alkotta családok (Ганцкая, Терентьева 1977, 481), és az összes családnak mindössze egytizedét teszik ki. A harmadik legnépesebb csoportot pedig a negyedik csoport alkotja (11,9%). Külön csoportot képeznek az ukrán és belarusz nemzetiségű személyek, valamint más nemzetiségek (az őshonos és az orosz nemzetiség kivételével) képviselői alkotta családok; számuk megegyezik a második csoportéval (lásd az 1. táblázatot). A családi érintkezés nyelvének, és ezáltal a gyermekek anyanyelvének megválasztására az anya anyanyelve gyakorolja a legnagyobb hatást. Az öt elkülönített csoport közül háromban e mutatók 60–100%-ban esnek egybe. Az első csoportban a választást az oktatás nyelve is támogatja, a másodikban azonban — ilyen támogatás hiányában is — az adatközlők egyharmada az anya nyelvét választja anyanyelvéül. A vegyes családban használt érintkezési nyelv megválasztását befolyásoló második legfontosabb tényező a nyelvi környezet. Így az első csoport adatközlőinek túlnyomó többsége, akik születésüktől fogva Litvánia területén élnek, litván nyelvi környezetben van. Ezt az ilyen típusú családok sajátos összetétele magyarázza: a családok 73,3%-ában orosz férfiak — főként a litvániai orosz őslakosok közül — és litván nők élnek együtt. Számos kutató bizonyította (Немченко 1960; Михальченко 1984; Сивицкене 1979 stb.), hogy az orosz őslakos népességet magas fokú orosz–litván kétnyelvűség jellemzi, amely egyes nyelvi közösségekben eléri a 92–98%-ot (Трифонас, 1978, 221), továbbá a litván nyelv széles körű használata az érintkezés különböző területein — a termelésben, az üzleti életben és a kultúrában. Mindez elősegíti, hogy a litván nyelv családi szférába való behatolását is pozitívan fogadják; ezt különösen a feleség rokonai, ismerősei és munkatársai révén jelentősen megnövekedő litván nyelvi környezet erősíti. Az orosz nyelv családi érintkezési nyelvként való választását a kétnyelvűség objektív és szubjektív tényezőinek hatása határozza meg (Михальченко 150 1984, 108). Így a legutóbbi népszámlálás önértékeléseken, vagyis a kétnyelvűség szubjektív tényezőjén alapuló adatai szerint Šiauliai városában az orosz lakosság aránya 11%, ám egyes nyelvi közösségekben az orosz funkcionálisan első nyelv, például az orosz oktatási nyelvű iskolákban, a vasúti szervezetekben és a katonai alakulatokban. Emellett az orosz nyelv gyakran az össz-szovjet és a világkultúra eszköze, valamint a különböző nemzetiségű emberek közötti kommunikáció eszköze. Ezek és más objektív tényezők döntőnek bizonyulnak a családi kommunikáció nyelvének kiválasztásakor azokban a vegyes családi csoportokban, amelyekben nincs jelen a köztársaság őshonos nemzetiségének képviselője, valamint a családok második csoportjában, ahol az orosz nyelv főként a nemzetiségek közötti kommunikáció eszközeként jelenik meg. E csoportokban az orosz nyelv választásában nagy jelentősége van annak is, hogy az oktatás nyelveként szolgál. A vegyes családokban élő gyermekek etnikai önazonosságának kialakulása a nemzetiségi hovatartozás megválasztásával zárul. Ezt a folyamatot számos tényező befolyásolja, amelyek közül a legfontosabbak az etnokulturális közelség mértéke, a szülők nemzetiségei közötti kapcsolatok időtartama, a nyelvi helyzet, a családban kialakult hagyományok és még sok más. E tényezők hatására az első csoport informátorainak túlnyomó többsége (90%) litvánnak vallja magát. Emellett a gyermekek nemzetisége meglehetősen nagy arányban megegyezik az anyáéval (81,5%), ami a családi nyelv megválasztásánál is hasonló törvényszerűséget igazol. Mivel a második csoportban e tényezők hatása jóval gyengébb (különösen a másodiké), az egyik nemzetiség csekély túlsúlyát egyedi tényezők, például a születési hely vagy a szülők kívánsága határozza meg. A harmadik csoportban a nemzetiség megválasztása teljesen megfelel a hagyománynak: az Ukrán SZSZK határain kívül a gyermekek... 1. táblázat. Az informátorok anyanyelvének, a szülők nyelvének és az oktatás nyelvének összefüggése Családtípus Informátorok száma Az informátorok anyanyelve % Ebből megegyezik a nyelve az anyáéval az apáéval Az oktatás nyelve Litván–orosz 30 litván; orosz 83,3; 16,7 84; 40 16; 60 70; 30 Litván–ukrán, belarusz 6 litván; ukrán; orosz 16,7; 16,7; 66,6 100; 100; — —; —; — —; —; 100 Orosz–ukrán 10 orosz; ukrán 100; — 60; — 40; — 100; — Orosz–más nemzetiségű 7 orosz; egyéb nemzetiségű 100; — 28,6; — 71,4; — 100; — ukrán, belorusz–más nemzetiségű 6 orosz 100 — — 100 151 2. táblázat. Az adatközlők nemzetiségének és szüleik nemzetiségének összefüggése Családtípus Adatközlők száma Az adatközlők nemzetisége % beleértve azokat, akiknek nemzetisége megegyezik az anyáéval az apáéval litván–orosz 30 litvánok; oroszok 90; 10 81,5; — 18,5; 100 litván–ukrán, belorusz 6 litvánok; ukránok; belaruszok 33,3; 50; 16,7 50; —; 100 50; 100 orosz–ukrán 10 oroszok; ukránok 80; 20 75; 100 25; — A táblázatok az 1983-ban a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének Orosz Nyelvi Csoportja által készített nyelvszociológiai kérdőív alapján a szerző által végzett felmérés során gyűjtött adatok statisztikai feldolgozása alapján készültek. таких семей чаще избирают русскую национальность (Ганцкая, Терентьева 1977, 480). В четвертой группе также преобладает русская национальность, а в последней одинаково представлены все национальности, что, по-видимому, также обусловлено влиянием частных факторов. A vizsgált anyag elemzésének összegzése alapján feltételezhető, hogy a nyelvi és etnikumközi folyamatok fejlődése a vizsgált területen (Kuršėnai városában, Šiauliaiban és a Šiauliai járásban) alapvetően az orosz nemzetiségűeknek a köztársaság őslakos lakosságához való közeledése, a többi nemzetiség képviselőinek pedig az oroszokkal való hasonló interakciója irányába mutat. ЛИТЕРАТУРА Вайнштейн С. И. Социально-экономические предпосылки и факторы этнических процессов в СССР // Современные этнические процессы в СССР. 2-е изд. М., 1977. С. 105–122. Ганцкая О. А., Терентьева Л. Н. Межнациональные браки и их роль в этнических процессах // Современные этнические процессы в СССР. 2-е изд. М., 1977. С. 460–483. Gaičas P. Dabartiniai etniniai procesai Lietuvoje // Mokslas ir gyvenimas, 1981. Nr. 3. P. 27–28. Михальченко В. Ю. Проблемы функционирования и взаимодействия литовского и русского языков. Вильнюс, 1984. Немченко В. Н. Говор русских старожилов Йонавского района Литовской ССР: Дис.... канд. филол. наук. Вильнюс, 1960. Сивицкене М. К. О двуязычии сельского русского населения Литовской ССР // Socialinės lingvistikos problemos. V., 1979. P. 59–66. Трифонова Я. С. Функционирование и взаимодействие русского и литовского языков в Литовской ССР: Дис.... канд. филол. наук. М., 1978. Уманский Л. А., Шаболдин С. С. Годы труда и побед. 1917–1987. М., 1987. 152