Formos „tei“ klausimu

A karšinčiai lakóhelyének megnevezését, a pryšinė szót a dél-zemaitisok használják: A fiú hazahozta a menyét, — és a pryšinėben lakott Grd (LKŽ X 696). Ugyanilyen jelentésben használja a priešininkas szót a zemaitis ir ne író, Vaižgantas műveiben is: „Kiveszi gi magának a iš fia jó végkielégítését, és ir úri módon, a priešininkasban fog élni.” LKŽ X 698. Szótárában ezt a szót A. Juška is közli: „A ház másik végét priešininkasnak nevezik, ahol a család lakik.” Itt már más jelentésről van szó — „a béresek szobája, cselédszoba” . A šiaurės ir vakarų žemaičiai által is ismert a pryšininkis szó „előszoba, tornác“. Külön megemlítünk még néhány, a felső-ausztaiban használatos elnevezést: priešinė, priešinė. A Litván nyelv szótárában a priešinė szó egyik megadott jelentése — „ház, lakóház“ X 695. A „Tautoje ir žodyje“ című műben K. Būga közölte az A. Kosarzevszkij kézirataiban talált, ismeretlen dialektológus által összeállított žemaitis–litván szójegyzéket. Ennek egyik sora így hangzik: „Priešinė —gryčia“. Ha ez žemaitis szó, akkor pryšinėnek, nem pedig priešinėnek kellene lennie. K. Būga e lista alapján a „Kalboje ir senovėje” című művében ezt állítja: „A žemaitisi priešinė ugyanaz, mint a felvidékiek gryčiája és pirkiaja” II 48. Innen került a „Lietuvių kalbos žodyne”-ba a korábban említett priešinė-jelentés. K. Būga semmiképpen sem gondolta így. Azt a kérdést vetette fel, hogy jelentheti-e a priešinė a seklyčiát, amelyet mint idegen szót egy kritikus Vaižgantas írásaiban a priešinė szóval helyettesített. Valkininkai környékén használatos a priešiniai dantes „azt mutatja, hogy a priešinė inkább „riepejmsa“ [priemenė], mint seklyčia lesz” — írja K. Būga (II 49). Egyetlen nyelvjárásban sem nevezik ezzel a szóval a házat vagy a kunyhót. Nem fér kétség ahhoz, hogy a priešinė egy helyiség megnevezése. A „priešinė—gryčia” szembeállítás nem jelenti azt, hogy a lakóház két megnevezését állítják egymás mellé. A litván nyelvjárásokban a gryčid, troba, pirkia szavakkal nemcsak a parasztok lakóházait, hanem azok legfontosabb helyiségeit is nevezik. Íme K. Būga egy újabb állítása: „A šlūjaus [lakóház] részei a következők: 1) gryčia = žem. troba, 2) seklyčia = žem. pryšininkė [e rokonság miatt K. Būga ugyanabban a „Kalboje ir senovėje” című műben kételkedik], 3) pringis = žem. preimené* (K. Būga. Rinktiniai raštai. V., 1959. T. 2. P. 316—317). Mit jelent a felvidéki aukštaičiaiak priešinė szava? Mint említettük, a déli aukštaičiaiak számára ez a pirkia jobbik végének, a vendégszobának az elnevezése. Ezenkívül néhány déli aukštaičiai és a kaunasi nyugati aukštaičiai számára ez a szó (a kaunasiaknál priešinė is) „előszoba és helyiség valaminek az elhelyezésére, kamra”, például : Az ajtó szemben nyitva van, és hajtja a szél Krok. Miért állsz szemben, menj a házba! 1g. Vigyétek ki a káposztát az előtérbe, mert már megerjedt Al. Idén gyengék a burgonyák — az előtér felét sem töltöttük meg Vv (LKZ X 696). És még néhány rokon szó: a priėšnė „előcsarnok” szót Alviten néha a gėnkos megnevezés mellett használják, valamint Kairiuose ismert a priefinys „előszoba” szó (LKA 39, 40). Gražina Smalinskienė A TEI FORMA KÉRDÉSÉHEZ A žemaitis nyelvjárásokban (Tryškiai, EigitdZiai, Raudėnai, Papilė, Akmčnė, Kelmė, Ūžventis, Pavandenė, Saukénai, Padubysys, Pašilė, Vaiguva) feljegyezték a tei „az” alakot (mutató névmás, amely mondatrészeket vagy mondatokat is összekapcsolhat). 226 Pl.: 1'2i pas'ūt'i'n vdrka' „azok őrült gyerekek“ (Raudėnai); daba“ t'ei. m'2.ršt „dabar tai miršta“ (Užventis, DūnŽ); a t'či tap, a t'či tūoksū' ės'i „ar tai taip, ar tai toksai esi“ (Papilė); g'ėr'i vaika" | t'ei. g'ėrū" J uo je kudk'i" rūpu'ž'es | t'ei. g'ėr'aū v'isd n'ėr'ei.k „geri vaikai, tai gerai, o jei kokie rupūžės, tai geriau visai nereikia“ (Kuršėnai, DūnŽ), t'éi tu n'¢is'i (Pašilė), t'¢ bd.va l'i'nks'm'¢ Idika' | t'či šūokūom (Tryškiai), t'ei. burs d'id'el'i d'i"va" | ka n'eb'g'é.rs s'v'iec (Kūrtuvėnai) ir t. t. Ez egyes žemaitis nyelvjárások ténye. A. Valeckienė szerint ilyen névmások és kötőszók megtalálhatók a régi írásokban, különösen Chilinskis Bibliájában, a nyugat-aukštaitis nyelvjárásokban az egész folyó mentén (Valeckienė, 1977, 62, 69; Valeckienė, 1984, 216) indokolatlanul, talán csak Vaišnoras varniškisi „Margarita teologiška” című művéből lehetségesek. A Chilinskis-- féle bibliafordításban a fey az egész fonológiai rendszerből kiemelkedik, vö. az ott közölt pateysimo „pataisymo” Ch'347, pateykuney „pataikūnai” Ch! 334, waykej „vaikai” Ch'302, 361, tejs „tais” Ch? 237, 349, ilgey „ilgai” Ch'360, 370, dienej „dienai” Ch*193, vö. még grežus „gražus” Ch'355 stb. Ez a déli aukštaitis (nyugati dzsük) ai kettőshangzó első elemének redukciójával függ össze, és ez most is megfigyelhető azokban vagy a közeli nyelvjárásokban: előfordul ott az ai ei kettőshangzóval való felcserélése is: be'ike „baigti”, d'eiri"cas „dairytis” stb. A nyugat-aukštaitisben, sőt Efžvilkóban és Gaūrėben is a tei a teip változata, a p mássalhangzó kiesése után: t'ei. n'egal'ū | t'ei. n'es'v'eika | ka vos kojes pav'elku VI, tai t'ei iž'd'i"k'e" | tai t'ei pas'ut'e: | ka t'ig dūok to'k'us ir va.l'g'i"t n'edūok Jd; azt a gyereket ő mindig magával hurcolja Jrb (E. Grinaveckienė feljegyzése); ki mondta, hogy ő olyan messzire elér Vdžg; ő. mondja | én csak elbeszélem V1; §'it'ei š'it'ei | gyerekek | ő. és csúszik | mint a bogarak Jd és stb. Ilyen példákat K. Jurkšaitis is feljegyzett folklórgyűjtéseiben és a Porosz Litvániában: A fejét vakargatva töprengett azon, mit kellene most tenni Jrk 70. Honnan származik ez a žemaitė tei? (Az aukštaitis nyelvjárási partikula a teip-ből származik, a p kiesésével, akárcsak a v'isai „mindenképpen“ Jrb, VI, Jd és másutt, a šiai „így“ Jd, a š'it'ei „így“ Jd, Vdžg.) A. Valeckienė azt állítja, hogy a tei a teip-ből keletkezett (Valeckienė, 1984, 219). Csak annyit lehet mondani, hogy sok nyelvjárásban, ahol ezt a mutató névmási alakot, a tei-t használják, csak tap hangzik: Akm, Rdn, Pp, Krš, Krtv, Užv. A nyelvjárások belső rendszere nem teszi lehetővé, hogy ezt így állítsuk. Ezt a dolgot egészen másképpen kellene magyarázni, az illető nyelvjárások fonetikai rendszere alapján. Mindezekben a nyelvjárásokban meglehetősen sok olyan szó található, amelynek nincsenek szorosabb kapcsolatai rokon szavakkal, tövekkel, és amelyekben az ai-t ei kettőshangzó váltotta fel (néha ez a nyelvjárások számára új, a köznyelvből átvett szó). Pl.: d'ein'i „énekel“ Krš (d'ein'ii-Pvn), d'ein'uška Krš „dalocska“ (d'éin'oska Eig, Ub, Rdn), g'ei.žūs „fanyar“ Krš (g'eiZps Vds, Rdn), #'é.ips „villám“ Krš, ž'eibiūrt'į „villámlani“ Krš (ž'eibū't'e Vkšn, Pvn), pavei.zūs Vrp (jóllehet vai.zūs), p'é.it'v'iet- 'i's „peikėtis“ Vds (másutt pd.it'v'iet'- is || pd.it'vliet'- i"s), gal rei.bul'v Krš (r'čibol'ū" Pvn stb.), gr'eib'i't'e „kapargatni“ Rdn, Trš (gr'eib'i"t'į Krš, Sauk), t'r'ein'ijė „a kerék egy része“ Krš (a gyakoribb train'ijė mellett Krš), vö. még ž'ei“s't'i nj. „Játszani“ Krš, Krtv, Sauk (ž'čis't'e Rdn, Trš: vaka. ž'čid graž'ė* Pp), eikš't'ič nj. „tér“ Krš; ž'ei.zda nj. „Žaizda“ Krš és társai. Figyelemre méltó az ai || ei váltakozása egyes szavak változataiban: kaip't'i || k'eip't'i, išvaizda || įšveizda || įš 'v'eiza, knaiba's'i'- t'i || kn'eibasi"- t'i, lai (ritk.) || I'ei (gyak.) „hadd“, pddraikis || padr'eikūs „ami szétterül- “, pakrd.imu || pakr'č.imių „szétszóródott“, švd.ipa || 227 §'v'é.ipa (Luokė) és társai. Vö. még: tarnd.ut'i (tarnd.ut'e) || t'ernd.ute (t'ernd.ut'e- ), tū.rnc (de többes szám birtokos eset +t'ėrnūmn „szolgáké“). Az ilyen ai || ei ingadozás bizonyos szavakban oka lesz annak is, hogy megjelenik a #'ei névmási (kötőszói) forma. Ez valamivel régebbi tény is lehet (vö. az MT néhány tényét). A forma a nyelvjárásokban egyértelműen nem kapcsolódott a tas szóhoz (különösen a žemaitis nyelvjárásban, ahol az úgynevezett semleges nem és annak alakjai elhalványultak), ezért az ai kettőshangzót ei-re cserélték, sőt a nyelvjárások törvényei szerint nem is vált egyszólamúvá. A teip szóval való összekapcsolását nem teszi lehetővé a nyelvjárások rendszere és a lexika használatának tényei. Ezt még megerősíti az olykor mellette használt forma is: tai DūnŽ 544, valamint a következő partikula: š'ita' || Seta: „šitai, štai“ tata" „tatai“, ūštatū || Oštatū,,uztatai®, tikta: || tėktū" „tiktai“. Ezért a szavak és szócskák létrejöttét a nyelvjárások belső törvényszerűségeivel, árnyalataival kell magyarázni, nem pedig a különböző nyelvjárásokban használt, véletlenszerűen hasonló szavakkal. IRODALOM Valeckienė A. A tai forma és változatai a litván nyelv nyelvjárásaiban // Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1977. 17. köt. 55—74. o., Valeckienė A. A litván nyelv grammatikai rendszere. V., 1984. Rövidítések, például LKŽ. Vytautas Vitkauskas