Benekainių apylinkių antroponimija

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXX (1993) PERIFERINĖS LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS Laima GRUMADIENĖ A BENEKAINIAI KÖRNYÉKÉNEK ANTROPONÍMIÁJA A kutatás célja. E tanulmány célja, hogy megvizsgálja Kelet-Litvánia távoli szegletét, amely ma nagyrészt Belaruszhoz tartozik — a benekainiai plébániát — a következő szempontból: hogyan tükrözik a helyi lakosság vezetéknevei a népesség nemzetiségét; jelentős volt-e a migráció, illetve történtek-e számottevő változások a nemzetiségi összetételben. Váratlanul lehetőség nyílt arra, hogy részletesebben tárgyaljuk a plébánia szinte minden falujának lakosait az elmúlt száz évben, mivel három, különböző időpontokban összeállított vezetéknévjegyzék is rendelkezésre áll. A litván identitás a benekainiai plébániában. Amint az 1908-as "Viltis" 115. számában olvasható, a benekainiai plébánián akkoriban a 4850 katolikus közül körülbelül a fele litván volt. Ezt megerősíti az 1908-as "Viltis" 109. száma, valamint az 1909-es 1. szám is, amely arról számol be, hogy az akkori benekainiai plébános, Sacharka nem tudott litvánul, de jó lengyelként és tisztességes katolikusként arra kérte az egyházi elöljáróságot, hogy helyezzék át máshová, mivel nem tud litvánul, a benekainiai plébánián pedig állítólag sok a litván. Ugyanott megjegyzik, hogy még Jankevčius pap, a Benekainiai korábbi plébánosa is — noha sokkal inkább a lengyeleknek kedvezett, mint a litvánoknak — elismerte, hogy a plébánia híveinek körülbelül a fele litván. A lengyel uralom idején több litván "Ryto" egyesületi iskola és a Szent Kazimierz-egyesület fiókszervezete működött a plébánián, noha a litvánok bírságot fizettek vagy börtönbe kerültek azért, mert gyermekeiket litvánul taníttatták; a benekainiai litván elemi iskola és progimnázium a németekkel vívott háború idején is működött (Kviklys, 1989, 312-313). Sajnos manapság mindössze néhány tucat, a benekainiai plébánián élő helybélit sikerült találni, akik tudnak litvánul; többnyire idősebbek. Úgy tűnik, hogy az elmúlt száz évben jelentősen megváltozott a Benekainiai környékének népessége nemzetiségi összetétele. De ez csak első pillantásra igaz. Valójában az életkörülmények változnak. Ugyanazon nemzetség vagy család tagjai különböző nemzetiségűekké válnak: az idősek litvánok, gyermekeik már belaruszul beszélő lengyelek, az utóbbiak gyermekei pedig oroszul beszélő lengyelek. Jelenleg a Benekainiai környékén a legelterjedtebb nyelv a belarusz, hivatalosabb környezetben pedig az orosz. A lakosok azonban meglehetősen helyhez kötöttek, mivel ugyanazokban a falvakban 82 a vezetéknevek változatossága alig változik: évtizedek, talán évszázadok óta ugyanazon családok leszármazottai, rokonai élnek itt. Nehéz bármi biztosat mondani a Benekainiai környékének lakossága nemzetiségi összetételéről, mert a vezetéknevek változatlanok maradnak, csak kissé „alkalmazkodnak”, az emberek pedig már különböző nemzetiségűek. A kutatás forrásai három forrásból állnak. Az első egy, az 1985-ben a Varenavai járás benekainiai környékén végzett expedíció során a szerző és Teresė Vaišnytė, a Vilniusi Egyetem Ramaškoniai faluból, az Armoniškiai plébániáról származó hallgatója által felfedezett, egy helyi lakos által vezetett kéziratos nyilvántartókönyv, amely 1884 és 1902 között készült. A Benekainiaitól 4 km-re északkeletre, Šalčininkaitól pedig 8 km-re délkeletre fekvő Padeguciai (Pādžeguciai) faluban Aleksandras Mozolis helyi lakos (szül. 1913), aki csak belaruszul beszélt és lengyelnek vallotta magát, készségesen megengedte, hogy lemásoljuk nagyapja lengyel nyelven írt nyilvántartókönyvét ("Lista Rejestracyjna. Gmina Bieniakonie. Powiat Lida. Województwo Nowogrodzki. 1884-1902"). A könyvben szerepelnek a környező falvak nevei és sok lakosuk vezetékneve: azoké, akiket besoroztak a hadseregbe, akik nagyobb értékű dolgot vásároltak vagy adtak el, akik elköltöztek vagy valahonnan odaköltöztek, és így tovább. Így vagy úgy, minden faluban élő rokonság legalább egy képviselője bekerült a könyvbe. Ez a forrás nagyjából százéves. A második forrás az 1984 és 1988 között a Litván Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, valamint a Vilniusi Egyetem által minden nyáron szervezett expedíciókon a helyi lakosoktól feljegyzett vezetéknevek gyűjteménye. Olyan emberek vezetékneveit jegyezték fel, akiket helybelinek tartottak, és akiknek szüleit, nagyszüleit a szomszédok ismerték. A falvakban jól emlékeznek rá, ki honnan került valakihez vőnek, és kinek mennyi földje volt. Benekainiai környékén a falvak általában kicsik, ritkán akad 15-nél több család, és sok olyan apró falu is van, ahol mindössze 2-3 gazda élt. Kevés ilyen van, de olyan vezetékneveket is feljegyeztek, amelyek viselői a falu régi lakóinak tanúsága szerint a szomszédaik voltak, de mára kihaltak vagy elköltöztek. A Benekainiai környéki falvak közül sok elnéptelenedik és elöregszik; csak egy-kettő (Juodkiškės, Dainava) növekszik, rendszerint Ukrajnából és Belarusz belső vidékeiről érkezők révén. Nem ezek az emberek határozzák meg a Benekainiai környékének népessége nemzetiségi összetételét, mert gyakran csak átmenetileg tartózkodnak itt. Bár vezetékneveiket e tanulmány nem vizsgálja, hamarosan komolyabban kell foglalkozni velük, mert éppen ők foglalják el a helyi fiatalok, a városokba elköltözők helyét. Ez a második forrás a legpontosabb: a helyben maradt családokban ellenőrizték, a vezetékneveket pedig úgy írják le, ahogyan a helyiek ejtik őket: többnyire belaruszul, nagyon ritkán litvánul; az idősebbek, akik valamelyest elszlávosodtak vagy katonáskodtak, lengyelül is „lefordítják”, a fiatalabbak pedig többnyire oroszul, ahogyan az útlevelükben szerepel. A harmadik forrás a helyi tanácsok által összeállított, valamennyi lakos nevét tartalmazó, 1985-ös orosz nyelvű jegyzékek. A kutatás módszertana. Azokat a vezetékneveket választottuk ki, amelyek ugyanazokban a falvakban mindhárom forrásban előfordulnak. Egyes falvak elnéptelenedtek, a lakosság egy része századunk 1930-as és 1940-es éveiben tanyákra költözött, mások Lengyelországba vagy Vilniusba mentek, ezért a mindhárom forrásban előforduló vezetékneveknek még 65%-a is 83 igazán sok. Összesen 47 falu lakóinak vezetéknevét elemezzük itt. Mozolio könyvében mintegy 200 vezetéknév szerepel, itt 131-et vizsgálunk. Minden vezetéknevet összevetünk a „Lietuvių pavardžių žodynas” című művel (1. köt. — 1985, 2. köt. — 1989), összehasonlítottuk a Z. Zinkevičius „Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai 17 a. pradžioje” (1977) című könyvében közölt vezetéknevekkel, ahol pedig lehetséges volt, M. B. Біпула „Беларуская антрапанімія” (1982) című munkájával is. A vezetéknevek közlésének rendje. Az elsőként közölt személynév a fent említett Mozolio-könyvből vett adat; ha ott a helyesírás változó, a változatokat ferde vonal (/) után adjuk meg, két ferde vonal (//) után pedig ugyanazt a vezetéknevet orosz írásmóddal, ahogyan a mai környékbeli tanácsok nyilvántartási könyveiben szerepel, de csak akkor, ha valamely hang lejegyzése vagy kiejtése változó, például: Pilipaj//Душилевич. Ezután zárójelben megadjuk a falu nevét a Mozolio-könyvben szereplő alakban; ferde vonal (/) után az első előforduláskor feltüntetjük a falu litván nevét is (ahogyan azt a terepmunkák során lejegyeztük). Egyébként néhány szomszédos plébániához tartozó falu is bekerült az anyagba. A rövidítések jelentése: LPŽ I, II — a „Lietuvių pavardžių žodynas” I. és II. kötete, LA — Z. Zinkevičius „Lietuvių antroponimika. (...)” című műve; Біп — M. B. Бірула „Беларуская антрапанімія” című műve, a számok pedig azok az oldalak, ahol ugyanaz a vezetéknév szerepel, vagy ahol annak eredetét magyarázzák (az LPŽ kivételével). A vizsgált forrásokban végződésüket elveszített vezetékneveket az LPŽ adataival úgy vetjük össze, hogy feltételesen „visszaállítjuk” a végződéseket, noha terepmunkáink során nem mindegyiket hallottuk végződéssel ejteni. Minden személynévben valamely aláhúzott szótag azt mutatja, melyik szótagra helyezik a hangsúlyt az illető mai szomszédai. A vezetékneveket eredetük és képzésük szempontjából is vizsgáltuk. Kiderült, hogy a vezetéknevek mintegy fele keresztnévi eredetű: egy részük litván, más részük szláv képzőkkel alakult. Vannak közszavakból eredő vezetéknevek is — többnyire litván, olykor szláv szavakból. Az utóbbiak néha tükörfordítások is, ezt azonban rendszerint nehéz bizonyítani. Megjegyzendő, hogy elszlávosodásuk során a vezetéknevek megváltoztak: olykor a litván képzőknek szláv megfelelőket választottak, máskor pedig a litván képzőkhöz szláv képzőket is hozzákapcsoltak. I. KERESZTNÉVI EREDETŰ VEZETÉKNEVEK 1. Litván képzőkkel Az ötödét, azaz 18%-át azok a vezetéknevek teszik ki, amelyek töve megegyezik a keresztnév tövével, képzőik pedig litvánok: kicsinyítő képzők: -elis, -ulis, -ukas (vö. LA 70), apanévi képzők: -aitis, -onis, -ūnas. Az LA 75. oldalán kétségbe vonják, hogy az -aitis Kelet-Litvániára jellemző volna, mi azonban hét ilyen vezetéknevet is találtunk. A dzūk nyelvjárási zónában a t i előtt c-vé válik, ezért jött létre az -aicis képző. Talán a -šta formáns is litván eredetű (Jakšzta) (vö. Біп 239). 84 Benekainis környékén ma már csak kevesen tudnak litvánul. Érdekes, hogy az ott élők ugyanazt az embert akár Mikulskinak, Mikulinak vagy Mikulkának is nevezhetik (Varenavas): általában nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az alakváltozatoknak. Néha még azt is nehéz megérteni, hogy vezetéknévről vagy ragadványnévről van-e szó. Ha pedig rákérdezünk, azt mondják, hogy ezeket az embereket mindenki úgy nevezi, ahogyan akarja. Megjegyzik azonban: „papíron így van írva, a család neve Mikulski” (és a végződést sem teszik hozzá). 24 litván képzőkkel alakult, keresztnévi eredetű vezetéknevet találtunk. A végződést máig mindössze 3 őrizte meg: Adamonis, Czepulonis, Jakszta. Néhány vezetéknévben két litván képző is szerepel: -ul- és -on- — Czepulonis, -ėl- és -ūn- — Pieckelun, -uk- és -ait- — Basiukajc, Masiukajc, -ut- és -ait- — Jakutaic. Hat esetben a litván képzőkhöz később szláv képzők is járultak: -ėl- és -owicz — Juralowicz, -ul- és -skij — Mikulskij, -ėl- és -ewicz — Urbiełewicz, -uk- és -ewicz — Walukiewicz, Wasiukiewicz, Wojtukiewicz. Az e csoportba tartozó vezetéknevek alapjául szolgáló keresztnévi alakok a következők: 1) a litvánoknál és a szlávoknál közösek, például: Adam-, Jak-, Mac-, Pec-, Urb-, Val-; 2) litván alakok: Bal- (a szláv alak o-val kezdődne), Kris-, Mik-, Pil- (a szláv alak F-fel kezdődne); 3) a fehérorosz és a lengyel alak néhány esetben egybeesik: Bas-, Jas-, Vas-; 4) fehérorosz alakok: Демен-, Пецк-; 5) lengyel alakok: Szczep-, Maš-. Tehát a litvánoknál és a szlávoknál közös keresztnévi alakok vannak túlsúlyban. ADAMONIS (a hangsúlyozásban ADAMONIS is előfordul) (Woronowo/Varenāvas/Balatnā), LPŽ I (: Adomas) + -on-; ADOMAJC /АДАМОВИЧ /АДОМАЙЦ (Degutka/Dzegūčiai; Ławcy/ Lauciai), LPŽ I (: Adomas) + -ait-; BALINAJC/BALENAJC/БАЛИНАИЦ (Lubarty/Liubertai), vö.: LPŽ I BALYNAS (: Balys ⇐ Boleslavas) + -yn- vagy -ėn-, továbbá vö.: LA 123 BALINAS: Bal- (: bálti?); van egy Balėnai nevű helynév; BASIUKAJC (Koniuchy/Kaniūkai), LPŽ I (: belorusz Басюк, Бас) vagy LA 68 (: lengyel Bas ⇐ Sebastijan) + -uk-, + -ait-; CZEPOLONIS/CZEPULONIS (a CZEPULONIS alakot is hangsúlyozza) /ЧЕПУЛОНИС (Koniuchy), LPŽ I (: lengyel Szczepan ⇐ Stefan) + -ul-, + -on-; DZIEMIENČZUK/ZIEMIENČZUK /ЗЕМЕНЧУК (Stanisze/Stanisiiai), LPŽ I DZIMENČIUKAS (: belorusz Дементий) + -uk-; a dz-s alak az elsődleges; JAKSZTA (Braželce/Bražėliai), LPŽ I, LA 68 (: német Jaxt ⇐ Jacobus), de belorusz Якой ⇒ Якуша, továbbá belorusz -шта: litván -ait-, -ut- (lásd bıp 239); JAKUL (Stasino/?), LPŽ I (Jakas ⇐ Jokūbas) + -ul-; JAKUTAIC (Mikontany/Mikantónys), LPŽ I (Jakas ⇐ Jokūbas) + -ut-, + -ait-; JASIUKAIC (Degutka; Podzegucie/Pādeguciai; Zabłocie/Žūbalis/Āžūbalis), LPŽ I (: belorusz, lengyel Jas ⇐ Jan) + -ait-; JASKUL/JASZKUL/ЯСКУЛЬ (Podwaryszki/Pādvariškės; Zabłocie), LA 78 (: lengyel Jaś, Jaska, Jaszka ⇐ Jan) + -ul-; az LPŽ I-ben JASKULEVIČIUS, JAŠKULIS szerepel; JURALOWICZ (Smolina), LPŽ I (: litván Jurelė ⇐ Juras, belorusz Юрась ⇐ Юрий, 85 lengy. Juras) + -el-, később + szláv -owicz; a szótagban az r csak kemény lehet, ezért az -el- -al- alakra változik; KRYSENEL/KRISIÓNĖLIS (Woronowo), (?: Krisius ⇐ Kristupas, lengy. Krzys ⇐ Krzysztof) + -el-; LA 113 Krisnelis; LPŽ I KRISNICKAS; LAZUK (Kodzie/Kúodžiai), LA 164 LAZIS (: lengy. Lazarz) + -uk; LPŽ II-ben Laziuka (: belarusz, ukr. Лазука) is szerepel; MACIUKAJC (Lubarty), LPŽ II MACIUKAS, MATUKAITIS (a szótagban az r a dzsukálás miatt c-vé változik); LA 67, 79 MACIUKAS (: Macys, belarusz Мац ⇐ Мацей, lengy. Maciej) + -uk-, + -ait-; MASIEL (Romucie/Ramuciai), LPŽ II (: lengy. Mas ⇐ Maciej) + -el-; MIKULSKIJ //МИКУЛЬКА (Woronowo), LPŽ II (: Mikas ⇐ Mykolas) + -ul-, később + szláv -ski; PIECIUL (Bojary/Bajōrai; Bolcienikiele/Balcinÿkėliai; Lazaryszki/Lōzoriškės), LPŽ II; LA 74 (: Pecas, belarusz Пецъ ⇐ Петр) + -ul-; PIECKELUN (Kletkieni̇ki/Klėtkı̇nykai; Mikontany; Romucie), LPŽ II PECKUS; LA 78 PECKELIS (: belarusz Пецъка ⇐ Петр) + -el-, + -ūn-; PILIPAJC/ФИЛИПАЙЦЬ (Bojary; Romucie; Scilguny/Scilgūnai; Towzginiany/Tauzginionys), LPŽ II (: Pilius ⇐ Pilypas) + -ait-; URBIELEWICZ (Braželce), LPŽ II (: Urbonas) + -el-, később + szláv -ewicz; talán az uŕbti ’urbinti, gręžti; nyugtalanítani, állandóan zaklatni, szidni, gyötörni’ szóból is; WALUKIEWICZ (Towzginiany), LA 214 (: Valius, lengy. Wala, Walis ⇐ Walenty; továbbá Val-, vö. Val-mantas); LPŽ II; Бип 42 (: belarusz Валюк ⇐ Валянцин) + -uk-, később + szláv -ewicz; WASIUKIEWICZ (Bieniakonie/Bенекáinys), LA 80 (: belarusz Васюк ⇐ Васілій, lengy. Wasiuk ⇐ Wasilij) + -uk-, később + szláv -ewicz; LPŽ II; WOJTUKEWICZ/WOJTKIEWICZ //ВОЙТУКЕВИЧ (ejtsd: Wajtukewicz) (Bolsie/Balsiai; Braželce); LPŽ II (: lengy. Wojtko ⇐ Wojciech) + -uk-, később + szláv -ewicz. 2. Szláv patronimikus -owicz, -ewicz képzőkkel 16 (12%) -owicz, -ewicz szláv patronimikus képzővel ellátott családnevet találtunk. Ezek keleti szláv képzők, de a Moszkvai Fejedelemségben csak nemesi származású személyek viselhették őket, a Litván Nagyfejedelemségben viszont nem feltétlenül. Ezek a lengyelekre nem jellemző patronimikus képzők (vö. LA 54), ezért az alaptőként szolgáló keresztnevek alakja is többnyire belarusz — Родзя, Богусь, Андрюшка, Міцька, Пецъка, Синька. ANDRUSZKEWICZ (Loszaki/?), LPŽ I (: belarusz Андрюшка ⇐ Андрей); BOHUSEWICZ //БОГУСЕВИЧ (Bieniakonie), LPŽ I BOGUSEVIČIUS (: belarusz Богусь ⇐ Богуслав); BONDALEWICZ (Woronowo; Koniuchy), LPŽ I (: belarusz Бич ⇐ Бенедикт); LAWRYNOWICZ/RAULYNOWICZ //ЛАВРИНОВИЧ (Kletkieni̇ki; Kodzie), 86 LPŽ II LAURINAVIČIUS és RAULINAVIČIUS (: Laurynas ⇒ Raulynas a hangátvetés miatt, lengyel Rawlus); MICKIEWICZ (Bazyle/Bazẏliai; Romucie), LPŽ II (: belarusz Міцка ⇐ Димитрий); PIETKIEWICZ (Bazyle), LPŽ II (: belarusz Пецка ⇐ Петр); PIETRUSZKIEWICZ (Braželce), LPŽ II (: belarusz, lengyel Piotruska ⇐ Piotr); RADZIEWICZ/RODZIEWICZ/RODEWICZ //РАДЗЕВИЧ (Bieniśakonie; Podziegucie; Żygi/Żygai), LA 187, LPŽ II RADZEVIČIUS/RODZEVIČIUS/RODAVIČIUS/RODEVIČIUS/RADEVIČIUS (: belarusz Радзивон ⇒ Розя), vö. Bip 105; RAWLUSZEWICZ (Loszaki/?), LA 244, LPŽ II RAULUŠEVIČIUS (: Raulynas, lengyel Rawlus), a Raulas a Lauras hangátvetésből ered; SAKOWICZ (Towzginiany), LA 86, LPŽ II (: Sakas, Sokas ⇐ Исаак vagy Сакердон); SIENKIEWICZ/SINKIEWICZ //СИНКЕВИЧ (Braželce; Kiemiele/Kiemėliai, Mirompol/Marijámpolė; Zelwidory/?; Wizgirdy/Vizgirdai), LA 81, LPŽ II (: belarusz Синька ⇐ Симеон); STEFANOWICZ (Podwaryszki), LPŽ II (: belarusz Стефан); SZYMANOWICZ (Towzginiany), LA 87, LPŽ II (: lengyel Szyman); ULEWICZ (Łubarty), LPŽ II (: ortodox Ульян;?: lengyel ul’avilys’); WOJCIECHOWICZ (Łazaryszki), (: lengyel Wojciech); LPŽ II VAICEKAVIČIUS/VOJCECHAVIČIUS/VAICECHAVIČIUS; ZDANOWICH (Kletkieniki), LPŽ II ZDANEVIČIUS/ZDONOVIČIUS; LA 87 (: lengyel Zdan). 3. Szláv eredetű -ski típusú képzőkkel 6 (5%) olyan vezetéknevet találtak, amelynek képzője a Lengyelországban elterjedt -ski. Figyelemre méltó, hogy mindössze egyetlen keresztnévi eredetű forma lengyel — Broz-/Brzoz-. Litvániában az -ski-t előkelőbb családok viselték, ezért az ilyen, szlávosított vezetéknevek száma összességében szintén alacsonyabb. BIENIAKONSKI (Woronowo), az LPŽ I-ben BENEKONIS vezetéknévként szerepel; (: lengyel Bieniek ⇐ Benedykt, Benekainys helynév); BRZOZOWSKI //БРОЗОВСКИЙ (Podzegucie, Warnakiele/Varnakėliai), az LPŽ I-ben BŽOZOVSKIS/BROZAUSKAS/BRAZAUSKAS formában szerepel, (: lengyel Brozik, Brożek ⇐ Ambroży); JASINSKI (Towzginiany), LA 84, LPŽ I (: lengyel, illetve belorusz Jas ⇐ Jan); KATKOWSKI (Towrele/Taurėlai), LA 84, LPŽ I (a Katkus a lengyel Chodko, Chodek névvel hozható összefüggésbe;: belorusz Ходко, Ходка ⇐ Федор); PALKOWSKI (Braželce), az LA 179 megjegyzi, hogy van Pálkiai helynév és Pálkistas folyónév; LPŽ II (: belorusz Палька ⇐ Павел Bip 99); SAWICKI (Zabłocie), LA 72, LPŽ II (: belorusz Савва, lengyel Sawa; Savas ⇐ Ksaveras). 87 4. Az -eik- képzővel Az -eik- képző eredetéről még folyik a vita. Két ilyen képzős családnevet találtak: MIKOLEIKO (ejtése: MIKALEIKA) (Zabłocie), LPŽ II (: Mykolas); WALEJKA (Woronowo) LA 214, LPŽ II (: Valius, lengyel Wala, Walis ⇐ Walenty, továbbá Val-, vö. Val-mantas). 5. A keresztnév szláv rövidült alakjai Családnévként használt szláv keresztnév-rövidülések többnyire belarusz eredetűek. 13-at (10%) találtak. Kétségtelen, hogy ezek nem nemesi családnevek. ANDROS (Kiemiele; Kurze/Kużai), Бip 31 (: belarusz Андрос ⇐ Андрей); APANAS (Hūta/Ūta), LA 71, Бip 35 (: belarusz Апанас ⇐ Афанасий); BIEN (Woronowo), LA 70, LPŽ I-ben viszont BENYS, BENIUS (: Denis, Benys, Benius ⇐ Benediktas; lengyel Bień, Bienia ⇐ Benedykt, belarusz Бень ⇐ Бенедикт); BORYK (Swity/Svilaī) Бip 39 (: belarusz Боряк ⇐ Борис); GRYSZKA (Stasino) LA 74, LPŽ I, Бip 107 (: Гришка, Гришко ⇐ Григорий); IURSZA (Hūta), LA 71, LPŽ I, Бip 128 (: belarusz Юрша ⇐ Юрий); MELKO/MELKA /МЕЛЬКА (Dajnowa/Dainavā; Kletkieniki; Žygi), LPŽ II, Бip 62 (: belarusz Мелька ⇐ Емельян); MIKURA (Lubarty), Бip 91 (: belarusz Микура ⇐ Микалай); MISŪRA (Cieslukiszki/Cesliukiskės; Woronowo), LPŽ II; Бip 93, 96 (: belarusz Міц, Міора, Міцура ⇐ Микалай); PUPKA (Woronowo), LA 249, LPŽ II, Бip 179 (: belarusz Пупка ⇐ Пуцлий); SIERAFINKA/SIERAFINKO/SIERAFIMKA/SIERAFIMKO /СЕРАФИНКА/СЕРАФИМКА /СЕРАФИНКО/СЕРАФИМКО (Bolcieninkiele; Kletkieniki; Romuci), Бip 110 (: belarusz Серафимка), a Sierafinka rövid alak a lengyel nyelvre jellemző, míg a Sierafimka a belaruszra; LPŽ II SERAFINAS/SERAFIMAS; STANISZ (Romucie; Staniszy/Stanišai), LA 87, LPŽ II (: lengyel Stanisz ⇐ Stanisław); WINCO/ВИНЦА (Woronowo), LPŽ II; Бip 47-48 (: lengyel Wincenty, a katolikus belaruszok körében is elterjedt, mivel az ortodox Викентий rövid alakja Винц- + -ук, -уль stb.); litván Vincas, Vincentas; WOLYNIEC/WOLYNIEC (Cieslukiszki; Sci̇̇guny), LPŽ II Valinčius (: Valentas, lengyel Walenty, Walenta, belarusz Валентый, Валят, Валеит, Валяты). Így a keresztelési névből származó vezetéknevek csaknem felét, 61-et (46%) találtuk. Harmaduk, 24, litván képzőkkel alakult; a szláv elemek közül a belaruszok vannak túlsúlyban a lengyelekhez képest. 88 II. NEM KERESZTELÉSI EREDETŰ LITVÁN VEZETÉKNEVEK 1. Fordítás Egy, jelenleg dokumentumokban adatolt vezetéknév-fordítást találtunk: DULKA //ПИЛИНКА (Dainowa); a közeli Sviluose (Swiły) településen csak a DULKA alakot jegyezték fel; az LA 138, az LPŽ I különféle értelmezéseket közöl: 1) dùlkė vagy 2) a dùla ’beszédképtelen ember’ szóból képzett -ka alak; a helyi értelmezés szerint azonban ez a vezetéknév (talán a népetimológia miatt) a dùlkės szóból ered, ezt tükrözi a fordítás is. 2. Köznyelvi litván szavakból BALANDA/BALANDO //БАЛОНДА (Podwaryszki), LPŽ I (: balánda, balandà ’egy növényfaj’); GAJDZIS (Zalesie/?), LA 139, LPŽ I (: gaidỹs); KIEL/КЕЛЬ (Swiły), LA 154, LPŽ I (: kielė); KODZIS (Koniuchy), LA 161, LPŽ I (: 1) kuódas; 2) kuõdis ’akinek kontya van’; 3) kuodỹs ’kontyos pacsirta’); KORWIEL (Stasino), LA 151, LPŽ I (: karvėlis); ROGAL/ROGALSKI/ROGELSKI //РОГАЛЬ (Czyżewsk/?; Huta; Łazaryszki), LPŽ II (?: rãgas) + -el-, később + szláv -ski; SZARKO //ШАРКО (Bieniakonce/?; Bieniakonie; Bojary; Scilguny), LA 203, LPŽ II (: šárka); SZAMIEL (Mikontany; Swiły), LPŽ II (: šãmas ’ez a halfajta’ + -el-); WILBIK (Stasino), LPŽ II (?: vilbėti, vilbinti); ZUZA (Koniuchy, Scilguny), LA 221, LPŽ II (: 1) zùžà ’lassú ember’, 2) zùžti ’zúgni, morogni, zümmögni’). 3. Litván végződéssel képzett származékokból BALC //БАЛЬКА (Podwaryszki). Ha ez BALČIUS, akkor LPŽ I (: 1) báltas), a BALKA átírás azonban arra utal, hogy 2) a Boleslovas név rövidülése is lehet, bár feltehetően a népetimológia következtében jött létre) + -us; BALKUS (Bieniakonie), LPŽ I (: 1) balki vagy 2) Bolko ⇐ Bolesław + -us; BILDŽIS (Bolsie), vö. LA 125 BILDŽIUS, LPŽ I BILDŽIUKAS (?: bildėti) + -is vagy -ys; WOJSZNIS (Bieniakonie, Cieslukiszki), LPŽ II (?: vaišinti) + -is vagy -ys. 89 4. Litván képzőkkel képzett szavakból Egyes családnevek, például Wodejka, Woronis, bár besorolásuk kétséges, ebbe a csoportba tartoznak. A feltüntetett képzők feltehetően nem a családnévképzés elemei, hanem litván képzős szavak DUDOJC (Bieniakonœ; Bieniakonie; Lenciszki/Lėnčiškės; Zabłocie), LA 137, LPŽ I (: dūda 1) ’ilyen hangszer’, 2) ’tátott szájú, tudatlan’) + -ait-; GAUDIUL (Bojary), vö. LA 141 GAUDIS (-YS?) (?: 1) gaūsti, 2) gāudyti, 3) Gaud- litván személynévből, gyakori összetevő a kéttagú litván családnevekben); LPŽ I GAUDUTIS, GAUDELIS (?: gaudīs 1) ’csengő, zengő, hangos’, 2) ’dallamos’, 3) ’szomorú, szegényes, bánatos’) + -ul-; GIEDROIC (Kulkiszki/Kūlkiškės; Mikontany), LA 142, LPŽ I (: giēdras 1) ’napos, világos, felhőtlen’; 2) ’átlátszó, tiszta, világos’; 3) ’csengő’; van egy Giedrys nevű tó) + -ait-; HAJDUL/ГАЙДУЛЬ (Woronowo), LA 139, LPŽ I GAIDELIS; HAIDUKAS; GAIDULIS; AIDULIS (: aidūs ’csengő’) + -ul-; az LPŽ I-ben kétségesnek tartják, hogy a HAIDUKAS nem a (: gaidys) szóból ered-e, de a h- kezdetű fehérorosz alak inkább az első magyarázatot támasztja alá — (: aidus); MAGUL (Ławcy/?), LA 169 MAGALAS (?: 1) māgalas ’aki körbe-körbe kószál, nyüzsög; makalas’, 2) magėti ’érdekel, kedve van hozzá’) + -ul-; LPŽ II MOGULEVIČIUS (?: mōgautis ’gyönyörködik, csodál, ízlel’, 2) mōgis ’öröm, elégedettség’, 3) mogūoti ’vágyik, kíván, kedve van’; MITUL (Romucie), LPŽ I (?: mitulỹs, mītulis 1) ’téli szunyókálás’, 2) ’aki jól meghízott; érett, felnőtt férfi’); MOZOL (Bieniakonie; Lenciszki; Podziegućie; Warnakiele; Zabłoc), LA 171-ben a MAŽUOLIS alakot rekonstruálják (: māžas) + -uol-; LPŽ II MAZOLIS (: szláv jövevényszó mazolis ’vízhólyag’); a helyi litván lakosok a LA 171-ben szereplő alakkal magyarázzák; SKIRTUN (Bolcininkiele), LPŽ II SKIRTAUSKAS (: 1) skirti ’részekre osztani, megosztani; a csoportból kivenni; hasadni, repedni, elszakadni, szétesni, szétoszlani, szétválni’; 2) skyrùs, skýrus ’különböző, másféle; társaságot nem kedvelő, visszahúzódó, magányos; önző, egoista’) + -ūn-; WODEJKA (Kodzie); LPŽ II (?: vãdas) + -eik- (vö. a 83. oldali megjegyzést); WORONIS (Woronowo), LA 215 (: Var- vagy Vor- kezdetű hely- és víznevekből; ez utóbbi a vóro szóból is eredhet), LPŽ II VARONIS, VORONIS (?: vārna, vaínas) + -on-;? fehérorosz Варонич 5. Régi kételemű litván személynevekből A kételemű nevek jobban fennmaradtak Szamogitiában, Kelet-Litvániában viszont kevés van belőlük. Csupán egy vezetéknév került be a jegyzékeinkbe bármiféle szláv toldalék nélkül, csupán szlávos jelöléssel — elhagyott végződéssel: 90 EJSMONT (Bieniakonie; Zabłocie), LA 139, LPŽ I (Eis- ⇐: eiti, eis + -mant-: mantùs ‘kényelmes, megfelelő, ügyes’); a -mont- a lengyel nyelv hatására -mant--ra változik. Két másik kételemű litván személynév még egy-egy később hozzáadott szláv képzőt is tartalmaz, -owicz: BUTRYMOWICZ (Posolcz/Pšałcis), LPŽ I (But- ⇐ būti, būtas) + (-rim- ⇐ rimti); SKORBUTOWICZ (Towrele), LPŽ II (Skar- ⇐ skárbas ‘kincs, vagyon’ + (-but- ⇐ būti, būtas); lehet egyelemű vezetéknév is, vagyis a skarb- tő kicsinyítő alakja. Egy vezetéknév egy kételemű személynév rövidülése lehet: MAMCZYS (Bieniakonie; Towzginiany), LPŽ II MANTELIS (?: Mantys illetve Mancys ⇐ Mamčys); van ilyen tövű helynév is, lehet (: mantùs ‘ügyes’); LA 170, 229 MANTAS (-is, -ys?, dzūk nyelvjárási -cis, -cys); n > m/c, č. Fenntartással még egy vezetéknév sorolható ebbe a csoportba: BOREYSZA/BOREYSZE /БАРЕЙША (Kmitowszczyzna/Kmitausčyzna; Woronowo), LA 247, LPŽ I (?: Bar- litván személynévből, a kételemű litván vezetéknevek gyakori eleme). 6. Szláv képzőkkel ellátott litván közszavakból E fejezetben tárgyalt egyes családnevek etimológiája meglehetősen bonyolult, például Kuszelewicz, Zylinski, mivel litván és szláv szavakból egyaránt származtathatók. a) litván közszavakból, a szláv -ewicz képzővel KLISZEWICZ (Woronowo), LPŽ I (: klìšas) + később -ewicz; KUSZELEWICZ (Towzginiany), LA 162, LPŽ I (: kùšti, kušėti ‘mozogni, nyüzsögni, sürgölődni’) + később -ewicz; MITUKIEWICZ (Łubarty), 1) (?: mišti, mito) + -uk-, később + -ewicz; de 2) (?: lengyel Mita, Mitas ⇐ Dymitr) + -uk-, később + -ewicz; SPIRGULEWICZ (Braželce), LPŽ II SPIRGELEVIČIUS (?: spirgėti ‘sütés közben sercegni; lázasnak lenni, türelmetlenkedni, nyugtalankodni; lázasan beszélni’) + -ul-, később + -ewicz; b) litván közszavakból, a szláv -ski típusú képzővel DZWILANSKI (Woronowo), lehet *DZVILONIS, később + -ski; vö. LPŽ I *DZVILIUS (?: 1) dvýlius ‘lehajtott fejjel járó személy’, 2) dvýlỹs, dvỹlis ‘feketés arcú’) + -on-, + -ski; vö. LA 139 DVYLIS; GALINSKI (Woronowo), LA 140, LPŽ I (: galìnis ‘a végén található’), később + -ski; lehet szláv családnév; 91 RYDZIEWSKI (Swiły), LPŻ II RIDZEVIČIUS (?: rydzinti ’bosszantani’), később + -ewski; SOKOŁOWSKI (Posolcz), LPŻ II SAKALAUSKAS (: 1) sãkalas ’ilyen ragadozó madár’), később + -owski; 2) belorusz, orosz, lengyel családnevek; ŻYLINSKI (Kiemiele; Lubarty; Warnakiele), LA 225, LPŻ II (: žilas), később + -inski. III. SZLÁV KÖZNEVEKBŐL SZÁRMAZÓ CSALÁDNEVEK A szláv köznevekből származó családnevek száma csekély — 17% (23), de ezek is kétségeket ébresztenek. A nehézséget az okozza, hogy a keleti nyelvjárásokban sok a szláv jövevényszó, ezért néha nem világos, hogy a litván nyelv szláv jövevényszaváról vagy szláv környezetben használt szláv szóról van-e szó. Egyes családnevek tükörfordításként is értelmezhetők, például Biełoboki (: fehér + oldal), illetve *BALTAŠONIS; Wysocki (: magas), illetve *AUKŠTUOLIS; vö. LA 110–111, de ezt kutatásunk nem bizonyította. BIEŁOBOKI/BIAŁOBOKI/БЕЛОБОЦКИЙ (Towrele); BOBIN (Bieni天akonie, Koniuchy), LA 104, LPŻ I; BOBNIS (Huta), LPŻ I (?: būbnas ’dob’) + -is vagy -ys; BURACZEWSKI (Kodźie), LA 129, LPŻ I; BURZYNSKI/БУРЫНСКАЯ (Kontrimowszczyzna/Kantrimauščyzna; Swiły), LPŻ I; CZAPLO (Brażelce), LPŻ I ČAPLIA/ČEPLA/ČĖPLA (?: 1) čėpla, čėplia ’gém’, szláv jövevényszó; de van ilyen magyarázat is: 2) čėplys ’aki čėploja, čėpla’; CZEGLIK/SZCEGLYK/ЧЕГЛИК (Koniuchy), LPŻ I, II ČEGLIKAS/ŠČEGLIS (: orosz чеглик ’kis sólyom, hím sólyom’); CZUPREWICZ (Brażelce), LPŻ I ČIUPRINSKAS; DORNIAK (Klimany/Klimónys; Kmitowszczyzna), LPŻ I; DWORŻYNSKI (Woronowo); GÓRSKI (Bieni天akonce), LPŻ I GORSKAS/GURSKIS; HORODECKI (Swiły), LPŻ I; KASZKOWSKI/КАСАКОВСКАЯ (Bazyle; Bieni天akonie); LPŻ I KAŠKAUSKAS; de vö. LA 151 (: kaškis ’rüh’); KAZAKIEWICZ (Żelwidory), LPŻ I; KORECKI/KORZECKI/КОРЕЦКИЙ (Bolsie), LPŻ I KORECKAS; KORZENIEWSKI (Woronowo; Zabłocie), LPŻ I; KOZAK (Towzginiany; Woronowka/?), LPŻ I (: kažõkas 1) a 18. századtól Oroszországban a katonai rendhez tartozó, a Don, a Kubán és más vidékekről származó ember, 2) a 15–17. századi Oroszországban — szabad ember, aki az orosz határvidékre menekült jobbágyok és szegények közül származott, 3) nagyon heves ember); KOWALEWSKI (Woronowo), LPŻ I (: kavõlis ’kovács’, azaz szláv jövevényszóból, de lehet egyszerűen szláv vezetéknév is), később + -ewski; KRASNOWSKI (Towrele), LPŻ I KRASNAUSKAS; 92 KULESZO (Bieniakonie), LPŽ I (: a szlávizmusból kuliešas ’sánta’); LUGOWSKI (Bolsie; Gołmocinszki/Gálmantiškės), LPŽ I LUGAUSKAS; SZCZERBA/SZCZERBO /ЩЕРБА (Bieniakońce; Bieniakonie; Podwaryszki), LPŽ II; (: lengyel szczerba ’fogatlan’); WYSOCKI (Braželce; Degutka; Ławcy; Lenciszki), LPŽ II. IV. AZOK A CSALÁDNEVEK, AMELYEKET ITT NEM SIKERÜLT ETIMOLÓGIAILAG MAGYARÁZNI DROBIĄZGIEWICZ (Bolsie); (?: a szlávizmusból drab zegas ’rongy’); KOWALCZYS (Kulkiszki); (?: a szlávizmusból kavolius ’kovács’); MUCHLADO/MUKLĖDA (Kodzie, Stanisze/Stanisz y, Wizgirdy); LPŽ II MUKLIA; SKLEPOWICZ (Towrele); LPŽ II SKLIAPAS; (?: a szlávizmusból sklepas ’pince’); SUCKIEL (Braželce, Zygi); LPŽ II; SWOROBOWICZ (Kontrimowszczyzna, Swily); TARCZEWSKI (Posolcz); LPŽ II TARČAUSKAS. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A mindhárom forrásban (1884–1902, 1984–1988, 1985) ismétlődő családnevek 65%-os aránya a lakosság helyben maradását jelzi. 2. A keresztnevekből eredő családnevek aránya 46% (61); ezek közül: a) a vizsgált családnevek egyötöde (18%, 24) keresztnevekből ered, és litván kicsinyítő képzőket tartalmaz: -elis, -ulis, -ukas, illetve apanévi képzőket: -aitis, -onis, -ūnas. E típus hat családneve később hozzáadott szláv képzőket is tartalmaz: -owicz, -ewicz. Az alapul szolgáló keresztnevek közös formái mind a litvánok, mind a szlávok körében elterjedtek; b) a családnevek 12%-a (16) csak szláv képzőkkel fordul elő: -ewicz, -owicz. Ezek apanévi képzők, amelyek Lengyelországban nem jellemzők, de az egykori Litván Nagyfejedelemségben igen elterjedtek, ezért az alapformák többnyire belaruszok; c) a családnevek 5%-a (6) Lengyelországban elterjedt -ski típusú képzőt tartalmaz. Figyelemre méltó, hogy e családnevek többségének alapja belarusz keresztnévi forma; d) két családnévben -eik- képző szerepel, amelynek szláv vagy balti nyelvterülethez való tartozásáról nincs egyetértés; az alap belarusz keresztnévi forma; e) a szláv keresztnévi rövidülésekből kialakult családnevek aránya 10% (13). Ezek rendszerint belarusz formák. 3. A litván köznevekből származó családnevek száma jelentős: 31% (39); ezek közül 6% (9) litván köznevekből ered, később hozzáadott szláv képzőkkel. 93 A litván képzésű családnevek a következők: a) tükörfordítás: DULKA //ПИЛИНКА (Dainava); b) 8% (10) családnév változatlan köznévből ered; c) 3% (4) végződésből képzett; d) 8% (10) képzővel képzett. 4. Mindössze 5 (4%) ősi, két tövű litván személynevet találtunk; ezek közül kettő szláv képzős, kettő pedig rövidített forma. 5. Szláv köznevekből származó, egyaránt szlávizmusnak és tükörfordításnak tekinthető családnévből 23-at (18%) találtunk. 6. Hét családnevet nem sikerült etimológiailag magyarázni. 7. Bebizonyosodott, hogy 63 családnév (48%) kétségtelenül litván eredetű. 8. A szláv formák túlnyomó többsége belarusz. Literatūra Kviklys — Kviklys B. Mūsų Lietuva. V., 1989. T. 1 (2-oji fotograf. laida). LPŽ I, II — Lietuvių pavardžių žodynas/Ats. red. A. Vanagas. V. T. 1 — 1985. T. 2 — 1989. "Viltis" — 1908 Nr. 109, 115; 1909. Nr. 1. LA — Zinkevičius Z. Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai 17 a. pradžioje. V., 1977. Бір — Біржала М. В. Беларуская антрапанімія. Мінск, 1982. THE STUDY OF PERSONAL NAMES IN THE ENVIRONS OF BENEKAINIAI Summary The article is concerned with 131 surnames of the parish of Benekainiai (the major part of it belongs to Byelorussia). The material for the article has been drawn from three sources: 1) the Polish manuscript of 1884-1902; 2) surnames collected during the expeditions from 1984 till 1988; 3) the census of the population taken by the Council of Environs (in the Russian language). 65 per cent of surnames frequent in all the three lists show the settled way of life of inhabitants. 18 per cent of the investigated surnames are by origin Christian names with the Lithuanian suffixes, 12 per cent — with the Slavonic suffixes -ewicz, -owicz, 5 per cent — with the suffix -ski. The abbreviated forms of Christian names of Slavonic origin make up 10 per cent. 31 per cent of surnames are common Lithuanian words, 18 per cent come of the Slavonic common words. The majority of Christian names of Slavonic origin have the foundations of their Byelorussian forms. 94