Kalbotyros pastabos

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXXI (1994) NYELVI NORMALIZÁCIÓS KÉRDÉSEK SIMAS KARALIŪNAS NYELVÉSZETI MEGJEGYZÉSEK* 9. Dial. ariinas Arūnas „kempė, kempinė“ szűk körben használatos (Tvr, Dglš, SIk) keleti szó (LKŽ I! 261, I2 323). Az északnyugati belarusz nyelvjárásokban žapyn található „szivacs, tapló“, vezetett iš *20pyn ir kapcsolósu dó tsz. *goréti „égni“! (a szemantikai kapcsolatok miatt vö. ném. Zunder „fonni, tapló“ a ziinden mellett „meggyújtani, lángra lobbantani”). Iš itt lit. nyj. az arfin ir kölcsön lesz (a g-, spiránsan ejtett [h] elhagyása miatt vö. pl. adyna „óra” < belarusz. 200una; arielka „degtinė“ < baltar. 2opéika; ūdnas ,vertas“ < baltar. 200morii). 10. Brūvaras, Briaiinis Vandenvardžiai Bravaras (folyó, Vilkija), Bravar-ditis (folyó, Jurbarkas, a Mituvos jobb , oldali mellékfolyója), Bravar-iūkas (folyó, Kražiai, a Kražantė mellékfolyója), Bravar-upis (folyó, Laižuva, a Vadakstis bal oldali mellékfolyója) ir Briaiinis (tó, Semeliškės) és Briaun-iūkas (pvz., Semeliškės), atrodo, slepia vienos gyvybiškai svarbios, labai senos iš indoeuropiečių sąvokos šaltinio seniausią pavadinimą ide. — — *bhréy-r su su kaitomu x kamienu *bhréu-n- (gr. gpėap, -aT0€ < pragr. *oph ap, arm. atbiwr, atbewr „šaltinis“, galbūt taip pat vid. ír típusú „forrás”, ha iš s. ír *tiprar < *to-ek's-bhrčur, gen. sing. tiprat < *to-ek’s-bhréun-tos). A *briai* tő pontosan megegyesu zik az ide.-vel. *bhréu-n- (az éu a balti nyelvekben iau-vá változott- ), de megváltozott a gyökér intonációja (ide. *bhréu-n- > balt. *bridun-). Bravaras ir stb. az ide.-ből prolytės *bhréu-r a vokalizmus — fokozataiban különbözik a gyökér vokalizmusának zéró fokától (*-éu- : *-ouliet. > -av-) a ir tővégi vokalizmus normál fokától (*-r- : *orliet. > ar). A gyökér és a tővégi ir vokalizmus fokozatainak ilyen megoszlása megfelel a su legrégebbi indoeurópai a főnevek típusához E. Benveniste által megállapított törvényszerűség szerint, miszerint ha a tővégi mássalhangzó a magánhangzó-váltakozás normál fokának vokalizmusával rendelkezik, akkor a ir gyököt a csökkenő fok vokalizmusa jellemzi, és fordítva?. Indoeurópai a forrás címe, amint látható, a heteroklitikus ragozásé, amelyre csak a különböző ne * A kezdetet lásd: A litván areális nyelvészet kérdései: A litván nyelvtudomány kérdései. V., 1977, T. 17. P. 207—209; folytatás: A litván lexika terminológiájir ának problémái: A litván nyelvészet kérdései. V., 1991. T, 29, P. 65—79, | DrsiMajiariuksi CJiošHIK Gerapyckait MOBbI. Mincx, 1985. T. 3. C. 65. * Litvánia Litván Szovjet ir Szocialista Köztársaság folyóinak és tavainak névjegyzéke. V., 1963. P. 21, 22, — Bravaras, Brayūr-upis ir stb. a su bravoras, brūvaras szlavizmusokkal való összekapcsolás „szeszfőzde, ar sörfőzde“ (Vanagas A. Litván hidronimák etimológiai szótára. V., 1981. P. 69) népi etimológia. * BenBenucTr D. Uunoesponeiickoe wMeHnoe cnosoobpasoranne. M., 1955, C. 50, 205 stb. 125 tővégi mássalhangzók (r/n) alternáció, valamint a magánhangzó-váltakozás és a hangsúly paradigmán ir belüli vándorlása (*bhréu-y | *bhrou-or : *bhréu-n-). Iš Itt válik világossá a hangsúly helyének ingadozása a litván nyelvben: Bravaras | Bravar-upis. Ha ezek a megfontolások helytállóak, a litván nyelvnek konzerválnia kellett az indoeurópai forrás elnevezését, a balti alapnyelv lexikai rendszerében ir rekonstruálhatnánk *brau-dr | *brču-n- „forrás“, mivel a forrás aktuális elnevezései: šaltinis, šaltinys, šaltynas (: šaltas), verdėnė, versmė < *verd-smė (: lat. verdėt „kifröccsenni, bugyogni“) viszonylag későiek. , 11. Dial. hattyú a „Vilniaus žinios”-ban (1905. sz. 279) a gulbė szó használata „a puska tusája“ LKŽ III 705: ..... mi, tudatlanok, puskaaggyakkal ir ököllel vertük őket“. F. Kuršaitis a saját „A német–litván szótárba- (1874 n“ év) megadja az į-gūlbinti szót „a puskát faburkolį atába behelyezni (schüften eine Flinte)“ (II hattyú 146). „a puska tusája“ su saját származékszavával: į-gūlbinti, továbbá a „Lietuviškoje enciklopedijo- (V 1326) je” megadott gulbė „ácsmunkához való szerszám, véső” valószínűleg a litván nyelv talaján elváltozott germanizmusok. Számos nyelvjárásban használatos a kūlbė „levágott rönkdarab; cséplő, eke; (puska) tusája, agya...“ LKŽ VI 820 (amely a ném. szóból iš származik kolbe „(puska) agya...“ *, vö. továbbá lit. - nyelvjárási lombik LKZ VI 307) a zöngésségi asszimiláció miatt (k—b g—b) > könnyen gulbė-vé változhatott. Így a kūlba helyett „a szánra helyezett láda“ (magából to a németből Kolbe) keletkezhetett Radviliškio ir Biržų gūlba „kulba“. A kmássalhanggzó ta átalakulását megkönnyítette az a körülmény, hogy a litván nyelvben ar előfordulnak olyan esetek, amikor az egyébként szemantikailag közeli ja rokon ir szavak tövének elején váltakoznak a zöngés és : zöngétlen mássalhangzók®, vö. pl. gaiirai kaūrai, gurbas „fonott kosár, kosáSys“ : kurbas „t. p.“, giūtoga „vastag végű bot, su bunkósbot“ : kiūoka „t. o.“, griaiinos kriaiinos. : 12. *Istymas, *istinti LKZ IV 153 duoda istymas „gyógyítáir s“ istinti „gyógyítani“. De iš „Az új utazó® (1881. Sz. 5. P. 27) az átvett illusztrációs mondatokban mindenütt Van fecsegés fecsegni, ir amelyeket az LKZ szerzői ,gyógyításként* magyaráznak ir „meggyógyítani“. Ezért az ilyen morfémákra bontással (előtag tőist-) kapcsolatbir an megalapozott kétségek merülnek fel. Hogy itt iš valóban erről van szó, az badarság „kezelés” ir badarságot beszélni „kezelni- ”, tehát a paisttő világosan látható iš A. Juška „Stlownik polsko—litewski” című szótárának kéziratában található paistyti (-o, -ė) „kezelni, gyógyszir errel kezelni” paistas „gyógyszer”. Iš az utóbbi ige képzője su -mas a ir „Naujojo keleivio“ zagyvas szövege. Hogyan vdistyti (-o) „gyógyítani“, vdistas < *vaid-(s)tskiriami žodžių pr. waidimai „mi tudjuk“, s. sl. vėdėti „žinoti“ ir galų gale liet. iš-vysti (-vydo) „pamatyti“, 4 Frischbier H. Preussisches Worterbuch. Ostund Westpreussische Provinçializmuin sok ábécésorrendben. Berlin, 1882. Bd. 1. S. 403. 5 Bővebben —Būga K. Rinktiniai raštai. V., 1958. T. 1. P. 448, 126 veizdėti (véizdi) A „nézni, keresni” tőhöz tehát ir valószínűleg a paistinti, paistyti, paistas, matyt, toliau su szavak is kapcsolódnak: pdistyti (-0) „badarságokat beszélni, fecsegni, hablatyolni; gondolkodni, elmélkedni; figyelmet fordítani, törődni vele...”, pdisyti (-o) „figyelmet fordítani, reagálni; Nézni, szemlélni; igyekezni felfogni, Ta megérteni”, ez alkalomból még említést kell tenni a peistiioti szóról (-iioja, -ūvo) „ajánlani, ellátni“ ir piestūoti (-ioja, -ūvo) „i. o.“ J (LKZ IX 748, 927) mint e gyök lehetséges képviselőit. 13. Kévé Kévé „egyszerű sovány állat; öszvér“ (aukst.), kévinas, kévinas „rossz ló, öszvér* Vkš (Būga RR I 310; III 820; LKZ V 672, 677) inkább közös tő kévalas, kévelas su „héj, burok; gabona héja, pelyva”, kévetas, kévatas „héj, burok” kölcsönzésként a lív nyelvi kėv iš szóból „kanca”*, — szemasiológiailag vö. s. isl. skjdta fem. „kiszáradt bőr; rossz, használhatatlan tárgy; sovány juh, sovány ló“ az isl. mellett. s. skjdr masc., skjd fem. „áttetsző bőr (ablakokhoz üveg helyett használják- )“, norv. skjaa „áttetsző bőr, hártya““". A lat. kmiatt kėve, kėve A „kumelė” szót nagy valószínűs- — éggel a iš litván nyelvjárások kölcsönszavának tekintik. A lett nyelvben a iš jų következő származékok alakultak ki: kévene, kėvene, kėvėna, kėvėns, kėvėns „kis sovány kanca“, kėvine „(fiatal) kanca“ (a kėve becéző iš alakja), kėvele „(lekicsinylően) kanca“. 14. lat. kufsts lat. kufsts* „erdőcske, liget (meZa puduritis, ein Wildchen)* EH I 679 ir s. ném. felsőfokú horst, hurst hímnemű „bokrok“, seml. németül ábra horst, hurst „kötet o., angl. s. erdőtömeg. „erdő”, norv. dial. rozsda „liget, kis erdő” mind alakjában (egyes germán nyelvek szavait kivéve, pl. ang. s. hyrst, fatörzs vége), mind jelentésében megegyezik. Ar itt e szavak régi rokonsága áll fenn (Urverwandtschaft), ar a lett nyelv lexémája a germán nyelvekből kölcsönzött, ezt azonban aligha lehet iš állítani. ar A kérdés megoldását tovább nehezíti ta az a körülmény, hogy az ide. A szótagképJ Is m, g, ző szonánsok a germán nyelvekben ul, ur, um, un hangkapcsolatokká váltak, míg a balti nyelvekben il, ir, im, in į alakban változtak meg, ritkábban pedig egyes kutatók véleménye szerint a palatális po mássalhangzók után ul, ur, um, un alakban. A vizsgált szóban éppen r palatális mássalhangzó ir volt. po Így rokonság esetén e szavak szabályos fonetikai fejlődése a balti és germán ir nyelvekben ugyanazt az tą eredményt adta. * Fraenkel E. Litauisches -etymologisches Wėrterbuch. Heidelberg—Gėttingen. 1962. Bd. I. S. 248; Sabaliauskas A. A balti nyelvek háziállat-elnevezései // A balti és ir szláv nyelvek . kapcsolatai: A litván nyelvészet kérdései. V., 1968. T. 10. P. 158. * Az izlandi s. nyelv szavainak ir jelentéseiről lásd: Johannesson A. Izlandi etimológiai szótár. Bern, 1956. S.809. ; * Kurytowicz a J. O balti–szláv nyelvi egységről // BPTJ. 1957. T. 16. S. 81—94; Kypunosuy M. O A balto-szláv nyelvi egységről // Boripocki CJIABAHCKOTO SI3LIKO3HaHus, 1958, T, 3, C, 23—24, 127 15. Dial. svynas Šiaurinėse dounininky (Trš, Akm, LZ, Trk, Mžk) paZemaités aukštaičių ir (Skn) tarmėse kiaulių migiui vadinti vartojamas keistas žodis svynas LKŽ XIV 363. Jį randame A. Juška kéziratos szótárában, általában véve szűk dialektalizmus lévén, a kutatók figyelmét elkerülte, ezért érthető, hogy ir jo eredete ismeretlen. Történeti-összehasonlító szempontból a szó šį meghatározását lehetővé teszi az a ta körülmény, hogy a litván nyelvjárási svynas pontosan megegyezik su a germán nyelvek sertésmegnevezésével: gót swein, s. izlandi svin, s. angol swin (angol. swine), s. fríz, s. szász swin (holland zwijn), s. ném. magas. swin (ném. Schwein) < germ. *swinam. Ir a balti és ir germán szóban hosszú gyökérmagánhangzó van, a balti szóban akut — be — ir 0 tövet. Nemük szerint különböznek: a balti — masculinum, a germán neutrum, jelentésükben azonban — ir („disznóól* : „disznó”). Ar nemcsak a litván nyelv őrizte meg a svynas szóban a disznó régi, igaz, nyelvjárási elnevezését, az ide.-t *su-ino-? A jelentéseltolódás („disznó” > „disznóól”) teljesen érthető lenne, tudva, hogy a litván nyelvben erre a célra meghonosodott a kiaiilė új képzésű szó, amely kezdetben láthatóan általában a nőstény, szarv nélküli állatot jelölte, amint az látszik iš jo etimológiai megfelelői a délszláv nyelvekben, ukrán ir A kárpáti nyelvjárásokban: szlovén. čitla „disznó, süldő”, szerb–horvát čiūla „kis fülű juh; fülű juh”, bolgár be nyj. uy14 „juh kis fülekkel- “, uy.10 „fülű be állat“, uya „amely levágott fülű“, ukr. dial. upmai „amelynbe ek füle van ar su kis fülű (állatokról); amely szarv nélküli vagy kis szarvú“ (< ősszláv. *kiaul-< indoeurópai *keul-). Megfigyelték, hogy számos esetben a régi lexéma jelentését ugyanazon szemantikai mező egy újszóalkotása veszi át, a régi lexéma pedig fennmaradása érdekében megváltoztatja jelentését. A vizsgált eset éppen egybeesik a lexikai-szemantikai változásoknak ezzel az általános tendenciájával. A jelentéseltolódás tette lehetővé, hogy a szóban forgó szó a litván nyelvterület egy kis szigetén fennmaradjon. Semlegesnem su (neutrum), mint ismeretes, a keleti balti nyelvekben kihalt, ahol ji főként hímnemmel (masculinum) váltották fel, vö. pl. porosz assaran, óegyházi szláv. jezero neutr. : litván ėžeras, nyj. ūžeras, lat. ezers, ezars masc. ; finn heind „széna, fű“ < balti *šeina semleges, lit. *séno: lit. šienas, lett. siens masc. Ezért a korábban létező balti *svina(n) „disznó” semleges helyén (= germ. *swinam) ma szabályosan svynas masc. áll. Ebből következik, hogy a vizsgált szó lexikai és grammatikai jelentésfejlődésének sajátosságai a balti és germán szó alakjának pontos egybeesésével együtt megbízható alapot adnak annak feltételezésére, hogy a lit. dial. svynas „disznóól” a germán a *swinam „sertés” etimológiai megfelelője, egyben pedig a régi nyelvjárási ide. a germán és szláv nyelvekre jellemző sertéselnevezés, a fent említett germán nyelvek szavain kívül vö. még óegyházi szl. svinija, szerb–horv. svinja (plur. svinje), cseh svinč, lengyel šwinia, orosz cBuns$4 stb., amelyek valószínűleg a régi nőnemű *svini „sertés” főnév átalakításai?, E balti, germán és szláv nyelvek izolexáinak kizárólagos jellege különösen világosan kirajzolódik, ha figyelembe vesszük, hogy a sertés elnevezése az említett nyelvekben a *sw-inomelléknév (lat. suinus „sertéseké, sertésszerű”, óegyházi szl. svins „uo.”, lett svins „piszkos, bemocskolt”) főnevesítésével keletkezett, * dacmep M. Drumonornveckuii CIIioBap5b pycckoro sssika. M., 1987. 3. köt. C. 579, az *-inoképzővel létrehozott ide. 128 su iš a sertés elnevezése *sū-/*su- (av. huš, gr. oe, lot. sis, vok. s. magas. si, toch. B suwo < *sū-0)'". Indoeurópai. *sūyra a lett nyelvben is fennmaradt, csupán a képzőt hozzáadva jo *-énodėl ir némileg to megváltoztatva a jelentést: lettül nyj. suvēns „malac“, amely a legtöbb nyelvjárásban fonetikailag (uv iv)" > sivēnsszé változott, az előalakbiš ól *si-éno-, más szóval ide. *sūa „kiaulė“ ir képzője -ėnokaip, pvz., telėns, vėrsėns (a tes mellett „telias“, vėrsis „Vveršis“), a litván nyelvben egy régi dialektális ide.-i sertésmegnevezést felfedezve bátrabban lehet az ókori örökség részeként kezelni a ir porosz nyelv megfelelő adatait, amelyek, őszintén szólva, meglehetősen homályosak. Pr. swintian „disznó”, amelyet kölcsönzött kasub svinčą-ként iš kívánnak értelmezni „disznó” az 2, o utóbbi időben ir iš a germán nyelvek*- ?, inkább magában hordoz *svin(a)li- (= t. svynas) ir egy bizonyos formánst -tian, amelyet később, nyilvánvalóan a parstian ir „malacocska” és werstian „borjúcska” mintájára illesztettek hozzá'4, Ha -ew a várt helyett -uwbūtų rašant pakliuvęs vokiečių iš sewstal „kiaulidė“! *, el. seweynis A „kiaulidė“ galėtų slėpti ide. *sū- „kiaulė“!9 ir turėti priesagą -eynis"", žyminčią vietą (plg., pvz., liet. buveinė, „būnamoji, gyvenamoji vieta; a „tanya helye” ir kifejezéshez hozzáadva *sū- „disznó” ugyanúgy, mint például a Clynteyne, Zanseynen helynevek létrehozásakor (: clynth „tehén”, sansy „liba”),. Ha a porosz nyelvi adatok ilyen értelmezése helyes, a porosz nyelvben mindkét ide. a disznó megnevezései — *sūir *suina-. A lett nyelvnek meg kellett őriznie a *sū- „disznó” szót és a jo belőle képzett svins melléknevet „piszkos, szennyezett” (< *su-ino-), o az élő litván nyelvben — csak svynas „disznóól” (< *,disznó“). NYELVÉSZETI JEGYZETEK Összefoglalás Litván nyelvj. ariinas a is „tinder” a nyilvánvalóan innen átvett jövevényszó fehérorosz. A A Bravaras, Bravar-upis és Briaiinis litván víznevek állítólag az to be of indoeurópai *bhréy-r folytatásai | *bhréu -n- „tavasz”. litván nyelvj., gulbė „tusatuskolyaTM származékával, į-gūlbinti „nyéllel ellátni” a is 1 Pokorny J. Indogermán etimológiai szótár. Bern und München, 1959. S. 1038; Fraenkel E. Op. cit. S. 255. '' Endzelins J. A lett nyelv grammatikája. Riga, 1951. 50. o. '* Levin J. F. A szláv elem az in ó porosz elblągi szókincsben. Berkeley—Los Angeles—London, 1974. P, 106 (irodalomjegyzékkel). 13 Cmounubckuit B. Ons6Hrrcknit CJiOBapb: IMEHIALHN, YTEHAS H DTHMOJIOTHH |] BanrocjiaBAHCKHe HCCJIej10BaHAA 1987. M., 1989. C. 39. Cu. 28. "i Vö. Endzelins J. Az óporosz nyelv. Riga, 1943. 260, Old. — Ezért röv. a swintian-t javítani į *swinitan ir származiš tatni, v.ö. német alsó swin a „disznó” egyáltalán nem szükséges. W. R. Schmalstieg (Studies in Régi porosz. Egyetem Park és London úgy véli, 1976. P. 25) hogy a német írnok ezeket a szavakat nem értve jól, betűkkel írhatta le a kas fonémát, ami jų szintén szükségtelen. sz š, 18 Endzelins J. Op. idézett mű 246. oldal '4 W. Smoczynski professzor kölcsönvett német nyelvjárási iš (lásd CMo4nunHscxrnit B. VYra3. szoc. C. 38—40). 4 Endzelins J. Op. cit. 46. o. '8 Ezért aligha kell ar -eynis helyesbíteni į *cynis (vö. litván kinis „állat (főként sertés) fekhelye, vacka”), ahogyan teszi W. Smoczynski, Bezzenbergert A. követve (lásd Cmounnsckuit B. Vikas. cou. C. 38-40). 9. A litván nyelvészet kérdései, XXXI 129 átvéve innen Germ. Kolbe „butt-stock". *Istymas „(medical) treatment” és *istinti „cure” megjelein nt a „Dictionary of the Lithuanian Language” (IV a paistymas 153) „(orvosi) kezelés” és a paistinti of félreértése miatt „cure”, The fact that Lith. kévé „jade, nyomorult gebe”, kévinas, kévinas „uo.” inkább rokonok a kévalas, kévelas „héj”, kévatas, kévetas „héj; kéreg, háj” mint a(z) livóniai kév „kanca” is szemantiby a kai párhuzam támasztja alá of Olc. skjdta „száraz bőr, irha; szegényke; sovány, lesoványodott, juh ló”. or Most már aligha lehetséges to eldönteni, hogy lett kufsts „fa” és ófelnémet horst, hurst a „bush” régi rokon szavak-e, or vagy az előbbi az utóbbiból származó átvétel. litván nyelvj. disznóól „fedél, lyuk of a disznó” valószínűleg folytatódik indoeurópai nyelvjárási (germán és szláv) elnevezés of a sertés.