Continuous Terminological Work as a Base and Precondition in the Development of the Standard Language

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, ХХХІ (1994) NYELVI NORMALIZÁCIÓS KÉRDÉSEK REIN KULL JARJEKINDEL TERMINOLÓGIATOO KUI ARENENUD KIRJAKEELE EELDUS JA Az ALUS Et irodalmi nyelv képes lenne Кӧікі betölteni a fontosabb funkciókat, és sikeresen megvalósíthatná a... me Сша az államnyelvi feladatokban megfelelő fejlettségi szinttel és gazdag, sokrétű ja ѕӧпауага. Az államnyelvként szolgáló standardnyelv akkor működhet, ha ta on képes betölteni a felsőoktatás nyelvének és a ja tudomány nyelvének felelősségteljes feladatait. Ennek feltételeit a folyamatos, céltudatos terminológiai ја munka teremti meg. ; Az észt standardnyelv az államnyelv feladatait töltötte be az Észt Köztársaság fennállásának éveiben, pontosabban abban az 1918—1940, időszakban, mivel 1920—1940, 1918. ја 1919. az év megszállás, hatalomváltás és háború éve ја volt. Alles februárb2. an 1920 A Szovjet-Oroszországgal aláírt A tartui béke убіѕ Észtország szabadon fejlődhetett az államiság feltételei ja között, az észt nyelv pedig elkezdhette betölteni az államnyelv feladatait. Ebben nagyon fontos tényező volt a felsőoktatás észt nyelvűvé válása, valamint a számos szakterület észt nyelvű szakmai ја szókincsének gyors kidolgozása. Ahhoz, hogy az észt irodalmi nyelv az 1920-as években viszonylag gyorsan elkezdhesse betölteni az államnyelv valamennyi feladatát, a szükséges előfeltételek hosszú idő alatt alakultak ki irodalmi nyelvünk általános fejlődésének, a népoktatásnak, a nemzeti öntudat emelkedésének, valamint аја піі ja ka a társadalmi-gazdasági feltételeknek köszönhetően. Nevezzük meg itt az olyan fontos kiinduló előfeltételeket, mint az észt irodalmi nyelv kialakulási folyamata, az írott nyelv fejlődése a ja századtól kezdve, az észt népiskola több mint 16. évszázados története, az észt nyelvű sajtó hosszú 300 távú hagyományai: az első észt nyelvű időszaki kiadvány, a folyamatosan megjelenő észt nyelvű sajtó a század elejének húszas éveitől, az észt nyelvű népszerű tudományos és szakkönyvek, valamint az észt nyelvű tankönyvek 1755, kiadása, a megfelelő szókincs kialakulása nagyjából ugyanettől az időtől kezdve, a nemzeti 19. ébredés kora nagy eseményeivel a múlt század második felében, a múlt századi észt nyelvű ja középfokú oktatás megteremtésére irányuló törekvések ja ja A jelen század ja elejének első évtizedeiben, az észt irodalmi nyelv egységesítésére irányuló ja normatív törekvések mind a már elmúlt század 70-es éveiben, mind pedig Ка különösen a jelen század első évtizedének végétől kezdve. Mindez előkészítette a talajt az észt nyelv mint nemzeti nyelv sokoldalú kibontakozásához. A fejlett irodalmi nyelvnek államnyelvként való működéséhez fontos előfeltétele az anyanyelvi szakmai szókincs megléte ja minden lehetséges területen. оп Ја amely évtizedről me évtizedre egyre fontosabb szerepet tölt be a korszerű irodalmi nyelvek esetében. 67 Az észt nyelvű szakmai szókincs kialakulásának kezdete egyes területeken több évszázadra nyúlik vissza. Az észt nyelvű szakmai szókincs fejlődése folyamatosabban és szélesebb körben az elmúlt század első évtizedeitől kezdve követhető nyomon észt nyelvű iskolai tankönyvek, ismeretterjesztő kiadványok és szakszerűbb írásos anyagok kialakulása révén. Az elmúlt század második felében már tudatosabb tevékenység figyelhető meg az észt nyelvű szakmai szókincs fejlesztésében — említsük itt a nemzeti mozgalom olyan alakjainak, értelmiségieinek és tudósainak tevékenységét, mint Fr. R. Kreutzwald, C. R. Jakobson, J. Kunder, J. Kurrik, K. А. Hermann, Р. Hellat és mások. A századfordulóig azonban az anyanyelvi szakkifejezések létrehozásán és kialakításán még külön-külön, mindenki egyénileg dolgozott. A jelen század első évtizedének végétől azonban mind az irodalmi nyelv normálásában, mind a szakszókincs fejlesztésében következetesebben és tervszerűbben kezdtek tevékenykedni, és ez a munka kollektív jelleget öltött. A mai észt irodalmi nyelv alapjainak rögzítésében és általános normalizálásában fontos szerepet játszott az irodalmi nyelv normálásáról 1908-ban, 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben egymást követően megrendezett négy konferencia. E munka eredményeit az 1918-ban megjelent észt nyelvi helyesírási szótár tükrözi, majd ezt az irányt alaposabban és elmélyültebben folytatta a háromkötetes helyesírási szótár (EOS. 1., 2., 3. 1925, 1930, 1937) és E. Muuk kis helyesírási szótára (10 kiadás, 1933—1946), valamint az észt nyelv iskolai nyelvtankönyvei. A kollektív, tudatos munka az észt szakmai szókincs létrehozásán és rendezésén különféle terminológiai bizottságokban és munkacsoportokban a 20. század első évtizedében kezdődött. Az ilyen tevékenység eredményeként 1909-től kezdve egymás után különféle terminológiai szótárak jelentek meg: 1909-ben. Masaryk, P. Hellat és mások. Misalnya. A századfordulóig azonban az anyanyelvi szakkifejezések létrehozásán és kialakításán még külön-külön, mindenki egyénileg dolgozott. A jelen század első évtizedének végétől azonban mind az irodalmi nyelv normálásában, mind a szakszókincs fejlesztésében következetesebben és tervszerűbben kezdtek tevékenykedni, és ez a munka kollektív jelleget öltött. A mai észt irodalmi nyelv alapjainak rögzítésében és általános normalizálásában fontos szerepet játszott az irodalmi nyelv normálásáról 1908-ban, 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben egymást követően megrendezett négy konferencia. E munka eredményeit az 1918-ban megjelent észt nyelvi helyesírási szótár tükrözi, majd ezt az irányt alaposabban és elmélyültebben folytatta a háromkötetes helyesírási szótár (EOS. 1., 2., 3. 1925, 1930, 1937) és E. Muuk kis helyesírási szótára (10 kiadás, 1933—1946), valamint az észt nyelv iskolai nyelvtankönyvei. A kollektív, tudatos munka az észt szakmai szókincs létrehozásán és rendezésén különféle terminológiai bizottságokban és munkacsoportokban a 20. század első évtizedében kezdődött. Az ilyen tevékenység eredményeként 1909-től kezdve egymás után különféle terminológiai szótárak jelentek meg: 1909-ben. Masaryk, P. Hellat ja teised. Kuni sajandivahetuseni tegutseti emakeelsete oskussõnade loomisel ja kujundamisel siiski veel omaette, igaüks individuaalselt. Alates käesoleva sajandi esimese kümnendi lõpust aga hakati niihästi kirjakeele normimisel kui ka oskussõnavara arendamisel tegutsema järjekindlamini ja plaanipärasemalt ning see töö omandas kollektiivse iseloomu. Tänapäeva eesti kirjakeele aluste fikseerimisel ja üldisel normaliseerimisel etendasid tähtsat osa neli järjestikku toimunud kirjakeele normimise konverentsi aastatel 1908, 1909, 1910 ja 1911. Selle töö tulemusi kajastab 1918. a. ilmunud eesti keele ortograafiasõnaraamat ning hiljem jätkasid seda suunda põhjalikumalt ja süvendatumalt 3-köiteline ortoloogiasõnaraamat (EOS. 1., 2., 3. 1925, 1930, 1937) ja E. Muugi väike õigekeelsussõnaraamat (10 trükki a. 1933—1946), samuti eesti keele kooligrammatikad. Teadlik kollektiivne töö eesti erialasõnavara loomisel ja korrastamisel mitmesugustes terminoloogiakomisjonides ja -töörühmades algas 20. sajandi esimesel aastakümnel. Seesuguse tegevuse tulemusena ilmusid 1909. aastast alates üksteise järel mitmesugused terminoloogiasõnastikud: 1909. a. Masaryk, P. Hellat ja teised. Kuni sajandivahetuseni tegutseti emakeelsete oskussõnade loomisel ja kujundamisel siiski veel omaette, igaüks individuaalselt. Alates käesoleva sajandi esimese kümnendi lõpust aga hakati niihästi kirjakeele normimisel kui ka oskussõnavara arendamisel tegutsema järjekindlamini ja plaanipärasemalt ning see töö omandas kollektiivse iseloomu. Tänapäeva eesti kirjakeele aluste fikseerimisel ja üldisel normaliseerimisel etendasid tähtsat osa neli järjestikku toimunud kirjakeele normimise konverentsi aastatel 1908, 1909, 1910 ja 1911. Selle töö tulemusi kajastab 1918. a. ilmunud eesti keele ortograafiasõnaraamat ning hiljem jätkasid seda suunda põhjalikumalt ja süvendatumalt 3-köiteline ortoloogiasõnaraamat (EOS. 1., 2., 3. 1925, 1930, 1937) ja E. Muugi väike õigekeelsussõnaraamat (10 trükki a. 1933—1946), samuti eesti keele kooligrammatikad. Teadlik kollektiivne töö eesti erialasõnavara loomisel ja korrastamisel mitmesugustes terminoloogiakomisjonides ja -töörühmades algas 20. sajandi esimesel aastakümnel. Seesuguse tegevuse tulemusena ilmusid 1909. aastast alates üksteise järel mitmesugused terminoloogiasõnastikud: 1909. a. Masaryk, P. Hellat ja teised. Kõik in Ordnung! Rändan üle selle ja lisan veel ühe lõigu: Selle töö jätkamiseks on 1933. aastal ilmunud terminoloogiline sõnaraamat, mis sisaldab kõiki ühes terminoloogias kasutatavaid sõnu ja nende seletusi, ning mis on mõeldud kasutamiseks koolides ja üldhariduses. See raamat on oluline, kuna see aitab kaasa eesti keele terminoloogia ühtlustamisele ja arendamisele. matematika, 1911. földrajz, 1914. orvostudomány, mezőgazdaság és kémia (2 szakszótár) területén, 1917. Észtország növényeinek elnevezései, 1919. fizikai szakszótár. Az 1909—1919 közötti időszakban 9 terminológiai szótár jelent meg nyomtatásban, amelyek összesen mintegy 10 000 terminust tartalmaztak. Az észt nyelvű terminológia rendezése és a terminológiai szótárak összeállítása különösen lendületet kapott azután, hogy megalakult az Észt Köztársaság, és amikor a tartui egyetemen különböző szakterületeken észt nyelven kezdték oktatni az órákat. Ez természetesen nem történhetett meg hirtelen, hanem fokozatosan, így egyes szaktárgyi előadásokat még egy ideig külföldi professzorok tartottak német vagy orosz nyelven, ennek ellenére azonban elég gyorsan megmutatkozott ennek a munkának a gyümölcse számos tudományterület anyanyelvű szókincsének megteremtésében és fejlesztésében. Az 1920—1940-- es években az ilyen lendületes és hatékony terminológiai munka eredményeként mintegy 40 szakszótár jelent meg, többségük Tartu városában. Ezek összesen csaknem 200 000 szakszót tartalmaztak. A Tartui Egyetem mellett működő terminológiai bizottságokban szilárd alapot teremtettek számos tudományterület rendszeres terminológiájához, mint például a botanika, zoológia, geológia, orvostudomány, jogtudomány és más területek. A modern észt nyelvű tudományos terminológia megteremtésében és fejlesztésében különleges érdemek illetik J. V. Veskut, a nyelvészt, aki tevékenyen és eredményesen vett részt az 1920—1940 közötti időszakban a Tartui Egyetemen működő valamennyi terminológiai bizottság munkájában, valamint még több más szakszókincsbizottság tevékenységében. E tekintetben nagyon fontos nemcsak 68 a J. V. Veski hatékony közreműködésével rendezett anyanyelvi terminusok száma (több mint 180 000 szakszó), hanem az a kreatív megközelítése is ennek a munkának, valamint az észt nyelv meglévő anyagának és lehetőségeinek sokoldalú és leleményes alkalmazása, amely jó alapot teremtett az észt nyelvű terminológia sokrétű későbbi fejlődéséhez. A terminológiai tevékenység és a terminusrendezés Észtországban a második világháború után is folytatódott. Az 1945—1990 közötti időszakban önálló kiadványokként mintegy 130 különféle terminológiai szótár látott napvilágot. Ezenkívül terminológiát rendeztek, és különféle szakszótárakat tettek közzé szakfolyóiratokban és információs közlönyökben, valamint módszertani kiadványokban, továbbá szakkönyvek mellékleteiként is. A terminusrendezés eredményei számos növény-, madár-, rovarés egyéb határozóban is megtalálhatók. valamint olyan nagyszabású szakkiadványokban is, mint az „Eesti NSV floora” 11 kötetben, a 7 kötetes „Loomade elu” sorozat stb. Különböző szakterületek terminológiáját tartalmazza az „Eesti nõukogude entsüklopeedia” 1. és jelenleg készülő 2. kiadása, valamint az „Õigekeelsussõnaraamat” (1976 és azt követő évek). A terminusrendezés egyik operatív módszere a köztársasági terminológiai szabványok összeállítása volt (eddig on csaknem ezeket 70). Az észt terminológiai szókincs kialakításán és fejlesztésén végzett ilyen következetes, évtizedeken át tartó munka biztosította az észt irodalmi nyelv szókincsének sokoldalúságát és potenciális teljesítőképességét, ami nagyon fontos az irodalmi nyelv minden funkciójának betöltése szempontjából, és lehetővé teszi számára az államnyelvi feladatok ellátását is. Az észt nyelv sikeresen ellátta az államnyelvi feladatokat a független Észt Köztársaság fennállása idején! (1918—1940), amint láttuk, nagymértékben biztosította az intenzív és sokoldalú terminológiai cserét. Lényegében az észt nyelv a szovjet időszak éveiben, 1940 után is nagymértékben betöltötte az államnyelv feladatait. Sajnos az egyoldalú nagyhatalmi gazdaságés nemzetpolitika (a termelés extenzív fejlesztése, az ezzel együtt járó erőteljes migráció és a demográfiai helyzet romlása, az orosz nyelv befolyását és előnyös helyzetét megerősítő állami különintézkedések stb.) az elmúlt évtizedekben negatívan hatott, és beszűkítette az észt nemzeti nyelv természetes funkcióit. Ez a folyamat különösen kedvezőtlenül alakult az 1970-es és 1980-as években. Ennek következtében az utóbbi években drasztikusan romlott az általánosan használt észt nyelv színvonala, ami jelenleg komoly problémát jelent. Határozottan meg kellett kezdeni az észt nyelv jogainak védelmét, és szükségessé vált a nyelvtörvény elfogadása és bevezetése. A feszültséggel teli (az e törvény elfogadása körül zajló, külföldiek által megfogalmazott, a demokratikusság hiányával, jogaik diszkriminációjával stb. kapcsolatos vádakkal terhelt) légkörben a nyelvtörvényt 1989 januárban végül elfogadták, és februártól 1. lépett hatályba 1989. Természetét tekintve ez az észt nyelv védelméről szóló törvény volt. A törvény kidolgozásának és elfogadásának folyamatában felmerült bizonyos nehézségek, valamint néhány hiányosság ellenére a törvény rendelkezéseiben rejlő (az orosz nyelv mintegy különleges státusza az észten mint államnyelven kívüli többi nyelv között, egyes paragrafusok alkalmazásának irreálisan rövid határideje, a névhasználat szabályozásával kapcsolatos kérdések stb.) problémák ellenére ez 69 az észt nyelv jövője szempontjából jó és szükséges törvénynek bizonyult. A törvény bizonyos követelményeket állapított meg mind az intézményekkel, mind a tisztviselőkkel szemben, meghatározott nyelvtudási követelményeket vezetett be a munkavállalók bizonyos kategóriái számára, majd később pontosították ezeket, és kidolgozták e követelmények megvalósításának módját. A nyelvtörvény megteremtette az észt nyelv státusza és tényleges helyzete javításának szükséges előfeltételeit, ami azonban e törvény betartását illeti, az nem volt kellően biztosított, mivel hiányzott a törvény végrehajtásának ellenőrzését szolgáló megfelelő felügyeleti mechanizmus. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége mellett társadalmi szervként létrehozott különleges nyelvvédelmi bizottság nem tudta biztosítani, hogy nyelvtörvényünket mindenütt és mindenki betartsa. Az utóbbi időben különféle eszközökkel igyekeztek javítani ezen a helyzeten. Anyanyelvi törvényünk hatálybalépése és alkalmazása azonban sok pozitív változást hozott. Ez kedvezően hatott a nyelvtanulásra, gyorsan elkezdtek összeállítani és kiadni különféle tankönyveket, szótárakat, társalgási könyveket stb. A terminológiában mindez különösebb tartalmi változásokat nem hozott, viszont hirtelen megnőtt a terminológiai szabályozás mértéke. Szakmai terminológiájukat azokban a területeken is elkezdték rendezni, ahol az észt szakmai szókincs rendezése hosszú ideig nem történt meg, például a textiliparban, a könnyűiparban, a vasúti közlekedésben stb. területeken. Lépéseket tettek annak érdekében, hogy az észt államnyelvként használható legyen az élet minden területén, és hogy az ügyintézés, a műszaki dokumentáció, valamint a kereskedelmi nyelv (címkék, a termékek használati útmutatói stb.) megfeleljen a nyelvtörvény követelményeinek. Bevezetés. | A nyelvtörvény elfogadása nálunk, Észtországban, valamint a Szovjetunióhoz tartozó többi köztársaságban is megteremtette a szükséges előfeltételeket az érintett nemzeti nyelvek sokoldalú fejlődéséhez, illetve államnyelvi szerepben való működésükhöz. Sajnos ezeket a nyelvtörvényeket és pozitív hatásukat blokkolta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által 1990. április 24-én elfogadott szövetségi nyelvtörvény (Закон о языках народов CCCP), amely nagyhatalmi aktusként nagyrészt semmissé tette a köztársasági nyelvtörvényekkel elért eredményeket. Világossá vált, hogy a nemzeti nyelvek teljes jogú státusa és államnyelvként való zavartalan működése csak a nemzeti köztársaság teljes szuverenitásának keretei között lehetséges. Annál is inkább szükséges a szaknyelv és a szakszókincs intenzív rendezése a teljes szuverenitás felé vezető jelenlegi átmeneti időszakban. A jelenlegi Észtország politikájában bekövetkező alapvető változások, a termelés és a gazdaság gyökeres átszervezése, a külvilággal egyre élénkülő és bővülő kapcsolatok — mindez nyelvi kommunikációnk átirányítását is megköveteli, azt kívánja, hogy készen álljunk több nyelven való tevékenységre és ügyintézésre. Rövid időn belül, már a közeljövőben rendezni kell a terminológiát számos szakterületen, mindenekelőtt olyan területeken, mint a termelés megszervezése, a kereskedelem, az ellátás, az értékesítés, a pénzügy, a bankügy stb.; vagyis a gazdaság területén, e szó tág értelmében. És ebbe az irányba folyik is a munka. Juuni 1990 70 COHERENT TERMINOLÓGIÁK MUNKA KAIP BENDRINÉ KALBOS FEJLESZTÉS MELLÉKLETEK IR ALAPOK Összefoglalás Ahhoz, hogy a nemzeti nyelv minden alapvető funkciót, köztük az államnyelvi ir szerepet is betölthesse, minden terület átfogóan kidolgozott szókincsére van szüksége. ir A tanulmány áttekinti, hogyan zajlott ez a folyamat az észt nyelv történetében. Az emberi tevékenység egyes területeihez kapcsolódó szakmai észt szókincs kezdetei a régmúltba nyúlnak vissza. A múlt századtól kezdve az į észt szaknyelvi szókincs fejlesztését már tudatosan közelítették meg; ez mindenekelőtt az olyan nemzeti mozgalmi személyiségekre volt jellemző, mint Kreutzwald (F. R. Kreutzwald), Jakobson (C. R. Jakobson), Kunder (J. Kunder), nővérek (K. A. Hermann), Helatas (P, Hellat) község ir E század kezdetéig a tisztán észt terminusok létrehozása Észtországban zárt, egyéni jellegű volt. Tervszerűbb ir és ši céltudatosabb tevékenység századunk első évtizedében bontakozott ki. A különböző területek terminológiáját bizonyos munkabizottságokban kezdték kollektívan rendezni. Ily módon a 1909— 1919 m. terminológiai 9 szótárakat adtak ki, amelyek csaknem 10 000 terminusok. Észtországban a terminológiai munka különösen po azután bontakozott ki, hogy megalapították a független Észtország Respubli= ka ir különféle tudományágak A Tartu Egyetemen észt nyelven kezdték oktatni. A század ir harmincas–negyvenes éveiben számos tudományág rendszerszerű terminológiájának alapjait fektették le (a botanika, a zoológia, a geológia, az orvostudomány, a jog stb. területén). ir Intenzív munka 1920—1940 m. eredményeként több ir mint terminológiai 40 szótárt állítottak össze és adtak ki, amelyek csaknem 200 000 észt terminust tartalmaztak. A jelenlegi terminológia kialakításában különösen nagy érdemeket szerzett akad. J. V. Veskis (J. V. Veski), aki aktívan részt vett a kor számos terminológiai to bizottságának munkájában, és ügyesen, sokoldalúan ir támaszkodott a népnyelv belső erőforrásaira. A terminológiai munka, a terminusok rendezése folytatódott ir ir po A második világháború. Be verszótnų árak (a terminusok teljes mennyisége — 350 000). Ве ezt követően a rendezett terminológiát folyóiratokban, valamint tájékoztató-módszertani kiadványokban, illetve szakkönyvek mellékleteként tették közzé. ir A terminológiai rendezés eredményei számos iš alapvető műben, enciklopédiában stb. ir láthatók. Az utóbbi évtizedekben a terminológiai rendezés ir operatív módszerét alkalmazzák: köztársasági — terminológiai szabványokat dolgoznak ki. (jelenleg körülbeljų ül van 70). A következetes ir és intenzív terminológiai munka segített az észt nyelvnek abban, hogy a független Észt Köztársaság éveiben sikeresen ellássa az államnyelv feladatait. (1918—1940). Iš Lényegében az észt nyelv tágabb ar vagy szűkebb értelemben az államnyelv ir po 1940 funkcióját — töltötte be a tanácshatalom éveiben. Az utóbbi évtizedek egyoldalú gazdasági és ir nemzeti politikája kedvezőtlenül hatott az észt nyelvre, és ir beszűkítette természetes funkcióit. Ezért szükségessé vált 1989 m. Januárban külön nyelvtörvényt kell elfogadni. Ez a törvény az észt nyelv jogainak védelmét szolgálja. Mindazonáltal világos, hogy a nemzeti nyelv korlátozatlan státusa és az államnyelv működése csak a nemzeti köztársaság ir teljes szuverenitása esetén lehetséges. A speciális lexika terminológiai rendezésének пасіоmunkája nagyon szükséges a teljes önállóság felé vezető jelenlegi ir átmeneti időszakban. ir Ez különösen fontos azoknak az ágazatoknak, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a termelés és a gazdaság alapvető átalakításához. 1990 m. június ПОСЛЕДОВАТЕЛЬНАЯ ТЕРМИНОЛОГИЧЕСКАЯ РАБОТА КАК ПРЕДПОСЫЛКА И ОСНОВА РАЗВИТИЯ ЛИТЕРАТУРНОГО ЯЗЫКА Резюме Для того чтобы национальный язык нормально функционировал во всех сферах общественной жизни и существовал в роли государственного языка, он должен обладать útlevél витой многосторонней лексикой. В статье рассматривается, как проходил процесс развития эстонской терминологической лексики. 71 Первые зачатки профессиональной эстонской лексики в некоторых областях человеческой деятельности уходят в далекое прошлое. В прошлом веке к развитию эстонской специальной лексики относились уже сознательно, главным образом благодаря некоторым деятелям национального движения (Крейцвальд, Якобсон, Кундер, Херманн, Хеллат и др.). К началу этого столетия создание эстонских терминов носило индивидуальный характер. Более планомерный и целенаправленный характер эта деятельность приобрела в первом десятилетии нашего столетия. Терминолексику из разных областей стали упорядочивать в соответствующих рабочих комиссиях. В результате в течение 1909—1919 гг. вышли в свет 9 терминологических словарей, содержащих около 10 000 терминов. Особо широкий размах упорядочение эстонской терминологии приобрело после образования суверенной Эстонской Республики, а в Тартуском университете учебные дисциплины стали преподаваться на эстонском языке. В 1920— 1930-е годы была заложена основа систематической терминологии многих научных дисциплин (ботаники, зоологии, геологии, медицины, юриспруденции и др.). В 1920— 1940 тг. в результате интенсивной работы было составлено и издано более 40 терминологических словарей, охватывающих около 200 000 эстонских терминов. Особые заслуги в создании современной терминологии принадлежат академику Й. В. Вески, который активно участвовал в работе большинства терминологических комиссий и который умело и многообразно использовал внутренние ресурсы народного языка. Терминологическая деятельность и терминоупорядочение продолжались и после второй мировой войны. В течение 1945—1990 гг. самостоятельными изданиями вышли в свет около 130 различных терминологических словарей (350 000 терминов), не считая переведенных. Кроме того, упорядоченная терминология публиковалась в журналах и информационно-методических изданиях, а также в виде приложений к специальным изданиям. О результатах терминоупорядочения сообщалось во многих капитальных трудах, в энциклопёдии и др. Одним из оперативных способов терминоупорядочения в последние десятилетия является составление республиканских терминологических стандартов (сейчас их около 70). Благодаря последовательности и интенсивности деятельности в разработке терминолексики эстонский язык успешно выполнял задачи государственного языка в годы независимой Эстонской Республики (1918 — 1940). В сущности эстонский язык в большей или меньшей степени выполнял функции государственного языка и после 1940 года — в годы советской власти. Однако односторонняя экономическая и национальная политика в последние десятилетия отрицательно сказалась на функционировании эстонского языка и сузила его сферу распространения: Вследствие этого стало необходимым принять в январе 1989 г. специальный закон о языке. По своей сущности данный закон явился актом защиты прав эстонского языка. Стало очевидным, что полноправный статус национального языка и его нормальное функционирование в качестве государственного возможно только в условиях полного суверенитета страны. Тем не менее, интенсивная работа по упорядочению специального языка и терминолексики необходима и в настоящее время. Особенно это важно в тех областях, которые непосредственно связаны с коренным переустройством производства и экономики. Июнь 1990