Latvijas ceļu karte

Latvijas ceļu karte. 1: 200 000. 1940. Lettország útatlasza. A Karl Ernst von Baer-Stiftung megbízásából, Hans Feldmann-nal, Wolfgang Krefttel, Ingeborg Lilienblummal és Guntars Martinsonsszal együttműködésben. Kiadta Wilfried Schlau. J. G. Herder-Institut. Marburg/Lahn, 1991. Ez a Johann Gottfried Herder Intézet által készített mű, amely nemcsak a Lettországba utazó turisták, hanem a nyelvészek, mindenekelőtt a névanyag kutatói számára is érdekes és hasznos. Alapját az 1940-ben Rigában kiadott „Lettország útatlasza” („Latvijas ceļu karte”) fényképfakszimile-szövege alkotja: 59 térkép és névmutatók. Az atlasz lett nyelven készült. A recenzált mű szerzői, hogy az atlaszt a külföldiek számára hozzáférhetőbbé tegyék, igen találékonyan, a németekre jellemző pedantériával „németesítették”: beillesztették a fő szerkesztő, W. Schlau német nyelvű előszavát, háromnyelvű (német, lett, angol) magyarázatokat adtak hozzá, és különféle névmutatókat állítottak össze, amelyek közül a legfontosabb kettő: a lett földrajzi nevek ábécérendes jegyzéke német megfelelőikkel, valamint a német–lett ábécérendes jegyzék. Mindkettőben hozzávetőleg 2500 földrajzi név szerepel. A nyelvész számára ezek elsősorban azért érdekesek, mert Lettország helységneveit nem „transzliterálták” németre, nem német betűkkel „írták át”, hanem hagyományos német megfelelőikben tüntették fel. Ezek gyakran jelentősen eltérnek a lett alakoktól, például: lat. Aizpute – ném. Hasenpoth, lat. Bačiūzi – ném. Backhusen, lat. Barkava – ném. Borchhof, lat. Bebrene – ném. Bewern, lat. Beja – ném. Begenhof, lat. Bertava – ném. Borkwitz, lat. Birkinele – ném. Berckenhagen, lat. Bundžas – ném. Bunsenberg stb. Számos olyan eset is akad, amikor a német név egészen más: lat. Binuži – ném. Kudling, lat. Beļupe – ném. Gaidup, lat. Belava – ném. Kortlenhof, lat. Biksere – ném. Libbien, lat. Biriņi – ném. Koltzen, lat. Brunava – ném. Windsheim, lat. Bukas – ném. Suddenbach, lat. Bunka – ném. Funkenhof, lat. Izliede – ném. Fischröden. Elég sok ilyen eset van. Ezek azt mutatják, hogy a német nyelv jelentősen megváltoztatta Lettország helységneveit. A jegyzékek alaposabb elemzésével érdekes anyag tárható fel a lett helységnevek német nyelvi adaptációja törvényszerűségeinek megállapításához. Egyebek mellett e névmutatókból az is kiderül, hogy történtek lettből németre, néha talán fordítva, németről lettre történő fordítások is, például: lat. Augstrozės – ném. Hochrosen, lat. Augšciems – ném. Hochendorf, lat. Baltāmuiža – ném. Weißhof, lat. Baltezers – ném. Weißen see, lat. Ezermuiža – ném. Seehof, lat. Jaunmuiža – ném. Neuhof, lat. Kalnmuiža – ném. Berghof, lat. Liep as – ném. Lindenhof stb. Ez is elég gyakori jelenség, amely csak bizonyos – kétnyelvűségi – helyzetben lehetséges (ha természetesen természetes módon, az emberek élő nyelvhasználatában megy végbe; más kérdés a hivatali, írásos tükörfordítás, amelyből úgy tűnik, szintén akadt, ám a két fordítási módot külön tanulmányok nélkül nagyon nehéz elkülöníteni). E két nagy névmutató mellett a mű szerkesztői részletes jegyzékeket is mellékeltek az egyes térképek helyneveiről, köztük az urbanonimákról (utcák, terek, kis terek nevei), a szállodákról, a kulturális műemlékekről, a benzinkutakról stb., német és lett nyelven. Ezek, akárcsak az említett két névmutató, ismét érdekesek a lett–német nyelvi interferencia szempontjából. Azt is ki kell emelni, hogy a nyomtatásban megjelent- 243 dinták az „Lettország útatlaszában” szereplő összes névmutatót is. Összesen tizenkettő van: járások, falvak, vasútállomások, tavak, folyók, nagyobb hegyek stb. névmutatói. A névmutatók foglalják el az atlasz nagy részét, és Lettország földrajzi neveinek fontos forrását jelentik. Arról nem is beszélve, hogy az atlasz használóinak könnyű tájékozódást tesznek lehetővé. A kiadvány igen szép kivitelű, az újranyomott térképek minősége példásan jó. Csak azt sajnálhatjuk, hogy Litvániának nincs ilyen atlasza. Aleksandras Vanagas 244