scieee AI-readable full text Open interactive document viewer

Raštų leksikos pateikimas didžiajame „Lietuvių kalbos žodyne“

Marius Daškus

Full text

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXIII (1995) NYELVTAN IR LEXIKOLÓGIA MARIUS DAŠKUS AZ ÍRÁSOS LEXIKA BEMUTATÁSA A NAGY „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN“ Ebben a cikkben néhány szótári munkaelvet szeretnénk megvitatni. 1.0. A szótárakban bemutatott lexika sajátos módon aktualizálódik, és bekerül a mai kultúrába. Bármilyenek legyenek is a szótárak — történeti, etimológiai vagy dialektológiai szótárak —, a beléjük bekerült szavak — rég elfeledettek, legalább egyszer valaki által használtak vagy létrehozottak — jelenlegi kultúránk részévé válnak. Ezeket a szavakat bizonyos szabályok szerint mutatják be, szükség esetén —normatív módon rögzítik, —és csak ezután kezdenek funkcionálni a modern nyelvhasználatban. Csak a szótárban bemutatott és jóváhagyott formák kerülnek ezt követően írásokba —tudományos, publicisztikai stb. 1.1. Mindenekelőtt a helyesírást kell meghatározni — enélkül lehetetlen a nyelvi tényeket rendszeresen bemutatni. A címszavak nem tükrözik és nem is tükrözhetik a helyesírás történetét. A szakosított szótárak —történeti, etimológiai stb. — amelyek számára fontos az eredeti helyesírás, a sajátos lejegyzéseket a címszó alakja után vagy az illusztrációban közlik. Csak egy szűk (egy bizonyos nyelvjárás) dialektológiai szótár összeállításakor lehetséges a címszavakat fonetikus átírással lejegyezve bemutatni. Noha ebben az esetben is lexikográfiánkban a köznyelvi (röv. bk) helyesírás átírása uralkodik (vö. DūnŽ, DrskZ stb.). 1.2. A litván nyelv nyelvjárási sokféleségét egy általános jellegű szótárban valamely egységes alapelv szerint kell bemutatni. A litván lexikológiában a nyelvjárási formákat a köznyelvi fonetikai megfelelők alapján transzponálják. Itt a legfontosabb annak meghatározása, hogy melyik nyelvjárás szava ez, hangmegfelelőinek helyes megtalálása és azok morfológiai forma megváltoztatása nélküli helyettesítése. Ez gyakran meglehetősen nehéz, mert a nyelvjárások morfológiája összetett. Előfordulhat, hogy nincs szükség transzponálásra, például a dialektológiai szótárban a címszavak olyan formában adhatók meg, amilyenben a nyelvjárásban használják őket. Más szótárakban a nyelvjárási formák transzponálásának elvét alkalmazzák. 1.3. A jelenlegi szótárakban nemcsak nyelvjárásokból, hanem más, régebbi szótárakból, régi írásokból és szépirodalmi művekből származó szavakat is közölnek. A bennük előforduló formák igen változatosak — erre hatással van az írások eltérő nyelvjárási alapja, a szerzők akarata és a szerkesztők javításai. Az írásokból származó szavakat a nyelvjárásokból származókhoz hasonlóan egységes elv alapján rendezve kell közölni — más szóval a szótár felépítésének rendszerszerűnek kell lennie. 2.0 Az írások lexikájának bemutatása a szótár jellegétől függ. Mivel Litvániában nincs sem történeti, sem etimológiai, sem a régi írások lexikáját tartalmazó szótár, az írások bemutatásának problémáit illetően a nagy „Litván nyelv szótárára” kell támaszkodni. Valószínű, hogy ezek az észrevételek, amelyeket alapelvekként próbáltak megfogalmazni, más szótárak összeállításában is segítséget nyújtanak. 231 2.1. A régi írásokban felfedezett egyértelmű tájnyelvi alakokat – mint az élő ir nyelv tájnyelvi formáit – a köznyelvi iš megfelelőik alapján kell transzponálni. Az LKŽ-ben meglehetősen sok olyan eset van, amikor a régebbi írások tájnyelvi alakjai transzponálatlanul, utalások iš formájában szerepelnek a transzponált alakok mellett. su į ar Az ilyen transzponálatlan alakok szükségtelen egyensúlyt képeznek. Egy-egy forrás tájnyelvi sajátosságait ar tükrözni lehet ir po a címszó (ez külön kérdés). Vö.: a žalininkai-i klėštarius x forma SD91, SD297 LKZ VI 63 a transzponált klėštorius x klesztor (1. mellett) Al, OZ25 LKŽ VI 63; 1x kalioti SD128 = kolioti KLŽ V 140 (kételkedett ir Az „Első litván szótár” szerkesztője, a szómutatóban a klėštarius szót közölve (o. 748), de bebörtönözni (m TAN)) füstös lrų f OC 0 TTR Ca TT OD RTE žodyne netgi nurodyta kaip gyva. — — ir tarmiškai užrašyta — kyle (A.J. II 112); aukštaičių forma su un < an: kunkarézis (dial.) SD367 LKZ VI 898; žemaičių ir prūsų lietuvių diftongizacija ai, ei < a, e: 1 ladyti N, [K] = laidyti LKZ VII 9; kunigakstis R = kunigaikštis; kunigakstysté R = kunigaikštystė LKZ VI 893; karvaté (=karvaité) R234, N LK= V 354; kelatis (dial. kelaitis) N žr. kelias LKZ V 504; knevoti (dial.) S. Dauk, J = kneivoti 1 LKZ VI 220; tarmės formos su mišriaisiais dvigarsiais vietoj bendrinės kalbos nosinių balsių: gėnšė R, [K], Š, Enc VIII 1011, C II 150 LKŽ III 237 šalia gėšė J. Jabl, K. Būg, Grg LKŽ III 280; gėnžė Jn, gėnžė J, Mc LKŽ III 239 šalia gėžė Kv, Rt, Mc, J. Jabl LKŽ III 281; lerišė BB2Sam 17, P, MZ327, K II 31, lerišis K, lenšvikis LBZ LKŽ VII 359 šalia lėšis LKŽ VII 380; sklensti M LKŽ XII 983, rdnšis (dial.) M LKŽ XI 174. Mažosios Lietuvos raštuose dažnos formos su supainiotais o —uo, ė —ie (tarmės ypatybė), todėl neatstatyta liko: x kripbomis K II 24 LKŽ VI 610 (=kripbuomis); 2 komet R, N LKŽ VI 319 (=kuomet); kékstas N, K I 223 LKŽ VI 303 (=kuokstas); kela N = kielė LKZ V 504; 1 kelė N = kielė LKŽ V 506 (čia e žymi ė). Ezeket a formákat rendszertelenül adták meg, számos transzponált forma mellett, vö. a porosz írások pašliuodnūmas (orig. pašliodnumas) K I 13 LKŽ IX 577—578, pašliuodnas (orig. pašliodnas) Mit I 391 LKŽ IX 578, pašliuonūimas K II 153 (orig. pašlionūmas), NdŽ LKŽ IX 578; a helyreállított an-nal (nyj. un) álló aukštaitis formák: kankos (orig. kunkos SD312) LKŽ V 217, 1 kanka SD 312, 337 LKŽ V 210; x kankinis [K], N (iš kunkinė SD138 = lunkinė) LKZ V 213; taip pat dūnininkavimas: srieklės G111 (orig. sryklės) LKZ XIII 582 ir pan. Néha nehéz transzponálni egy szót, ha nem ismerjük azoknak az írásoknak a nyelvjárási (és helyesírási) sajátosságait, amelyekből származik. Régi írásainkat még nem kutatták fel kellőképpen, ezért a szótárírók számos problémával szembesülnek. Például, ha a szerkesztők tudták volna, hogy Miežinis szótárában a szavak túlnyomó többségében a köznyelvi nazális magánhangzó helyett vegyes diftongusok állnak, körültekintőbben transzponálták volna a sklensti szót LKŽ XII 983 ir rang LKŽ XI 174. Hiszen Miežinio kensas, szvensti, sprensti, anžulas, ražyties ir pan. Az LKŽ-ben helyreállított 1 alakok vannak megadva, pl.: spręsti 1. M LKZ XIII 206, rezytis M LKŽ XI 342 ir stb. 2.2. Transzponált nem ir transzponált A (nyelvjárási) szóalakokat nem helyes külön címszavakként feltüntetni a szótárban (még a su transzpį onált alakra való utalásként sem). Ilyen eljárás esetén nemkívánatos dublettek keletkeznek, pl.: kadungi SD423 LKŽ V 46 ir 1 mivel SD 423, B, MŽ350, K LKŽ V 42; ferdeség, -ė 232 SD379, jzumbiai SD387 LKZ VI 288 és jzariibis, -ė SD379, įžambiai SD379 LKŽ IV 282—283; krumstus SD86 LKŽ VI 704, krumtus SD387 LKŽ VI 705 és kramstūs SD86 LKŽ VI 414, kramtūs SD387 LKŽ VI 417; kintingas (dial.) SD30 LKŽ V 821 és kentingas SD30, SE227, SD174 LKŽ V 572; krimzlė (dial.) SD27, J, Vaižg LKŽ VI 600 és kremzlė SD27, J LKŽ VI 524 stb. 2.3. Egy írásokból származó szó közlésekor világosan meg kell különböztetni, hol van a rekonstruálandó nyelvjárási forma, és hol — az újalkotás, jövevényszó vagy akár szabálytalan forma, amely a szerző akaratából került az írásokba. Pl. kétségeket ébreszt a lėkna sf. M, BzF135 LKŽ VII 303, amikor mellette ott van a liekna sf. (1) Sint, NdZ, Ms, Sr, Zd "alacsony, nedves fekete ha bozóttal" THT WITA17 Čin A Ronnankangrnis (N TI) Uri Bri VAT A (G94)-ben megadott alak lėkna, amelyet a donininkų területen jegyeztek fel (Plikiai, Priekulė). Így megvan a liekna szó nyelvjárási változata. Ezért a BzF135 rövidítést a liekna címszó mellett kellene feltüntetni. Ez példa arra, hogyan nehezíti meg a szótárírók munkáját az írásos források elégtelen vizsgálata. Megmarad a Miežinis szótárában szereplő lėkna forma (Miežinisnél ez hímnemű!), amelyet a szótár nyelvjárási sajátosságaival nem lehet megmagyarázni. Úgy látszik, Miežinis a lett lekns „nedves, nyirkos” (leknums „nedves hely”) formát vette át, kissé litvánosította, és így közölte szótárában. Az ilyen szót javítás nélkül kellene közölni, mivel egyéni képzés, vö. itt és a 2x lopas (lett lops) S. Dauk „marha” LKŽ VII 648 alakot. A 2 guonė forma Ser LKŽ III 739 kapcsán K. Būga azt írta, hogy ez J. Elison alkotása, amely nem található meg a litván nyelv nyelvjárásaiban (RR II 23). Az ilyen egyéni „új szavakat” megfelelően kell jellemezni, hogy ne keverjék össze őket a népi szavakkal. Ugyanígy kellene eljárni az olyan alakokkal is, mint a gongagalvis, -ė smob. A 1885, 225(Bs) LKŽ III 482. K. Būga így írta le e szó megszületését: "Jonas Basanavičius az 1885-ös "Auszrában" (225. o.) a gongalvį-- ból, amelyet helytelenül osztott összetett részekre (gonglia]-- galvis a gon[ia]-galvis helyett), egy nem létező és nyelvünkben még csak nem is lehetséges gongįt húzott ki a gonio helyett" (RR II 23). Ha ilyen "új képzéseket" közlünk, következetesnek kell lennünk, és a gongagalvis mellett a gongįt is közölni kell! A szótárban változtatás nélkül csak bizonyos szerzőkre jellemző, más írásokban nem igazolt szavakat kell közölni, pl.: naujukynas zr. naujokynas: S. Dauk, naujukysteé M. Valané, P LKZ VIII 592; kėčios K, K I 684 LKŽ VI 283 és hasonlók. 2.4. Mindezek az elvek érvényesek az eredeti szépirodalmi művekből közölt lexikára is. A nyelvjárási alakokat (ha azonosságuk megállapítást nyert) a köznyelvbe ültetik át. Tehát nem ajánlott alakok az LKŽ-ben: sklidėnti LzP a sklydėnti End LKŽ XII 994 mellett, sklydiioti NmS, Als, KI LKŽ XII 996 (a sklidūoti J nem transzponált forma), itt a hangsúlytalan helyzetben i < y; kėmelis J. Balt az 1 kėmelis Skp, SI, PI LKŽ 556 mellett, itt kupiškėniška alak, amelyben a hangsúlyos e > e; jūdstrazdis (dial.) D. Pošk, jūdvarnis, jūdžemis D. Pošk LKŽ IV 372—373 — itt a dūnininkai nyelvjárási alakjai szerepelnek; kviekšti Žem LKŽ VI 1084 a kvėkšti Užv, Vdk, Kal, Krš, Plt, LKŽ VI 1064 mellett, itt az ie < ė hangkapcsolatot megőrző žemaitiška alak maradt meg, és így tovább. A szerzők vagy a szerkesztők új alkotásai, a különféleképpen javított alakok változtatás nélkül közölhetők a szótárban. Így tükrözhetnénk a szerkesztés történetét, például: brązguolis Vaižg LKŽ I 1025. A földrajzi adatok azt mutatják, hogy a nyelvjárásokban csak brūzgūlis Čk, Lš, Šmk, Nmn stb. van. 233 J, ir LKŽ I 1102. Az 1. forma az írások ténye, teljesen jų újonnan született forma. Érdemes volna egyéni neologizmusként bemutatni. 3. E tanulmány azt kívánta bemutatni, hogy a szótárak szerzői milyen sok problémával szembesülnek régebbi írásokkal találkozva, amikor megpróbálják értelmezni azok lexikáját. A felsorolt alapelvek közül néhánynak segítenie kellene e meglehetősen szervezetlen lexikográfiai tevékenységi terület rendszerezését. THE PRESENTATION OF THE OLD A LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁNAK ÍRÁSOS SZÓKINCSÉT. Összefoglalás A régi írások (beleértve a szótárakat is) szókincse fontos részét képezi a Litván nyelv tudományos szótárának (DLL). A nyelvjárási szavak helyesírását a DLL a standard litván nyelvbeli hangjaik korrelátumaival mutatja be. Az átírás a nyelvjárások hangtani törvényeihez igazodva történik, amelyekre a régi írások és szótárak nyelvének sajátosságai épülnek. A DLL első köteteiben a régi alakok átírását nem mindig végezték kellő pontossággal. Hajlam mutatkozott arra, hogy ezeket az alakokat átírás nélkül hagyják. A tanulmány a nyelvjárási alakok bemutatását tárgyalja. A szerző a kivétel nélküli, rendszeres átírást javasolja. 234