Simono Daukanto „strubis“ ir „auklės“

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI, XXXIV (1994) A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK ÉS KUTATÁSUK Megjegyzések. Recenziók Anmerkungen. Recenziók Giedrius SUBAČIUS SIMONAS DAUKANTAS STRUBIS ÉS. A DAJKÁK Ezekkel a megjegyzésekkel két, S. Daukantas által használt szó jelentését kívánjuk pontosítani. Az első szó —s tr u b i s. A Litván nyelv nagyszótárában (LKZ XIII 997) a strubis hímnemű főnév mindössze egysoros szócikkben szerepel: "strūbis sm. (2) LKK IV 306 (S. Dauk.) könyök". Így egyetlen forrásból jegyezték fel: a „Lietuvių kalbotyros klausimai” című folyóiratban megjelent Jonas Kruopas „S. Daukantas lexikográfiai munkái” című tanulmányából, és S. Daukantas „Lengyel–litván szótárából” vették át. J. Kruopas az elavult szavak között „könyök” jelentéssel közli.” S. Daukanto szótárában, I. kötet, 639. o. a következő szócikk található: ? Lokietek, alkune, strubis. Lokietki, lokcie, alkunes”. J. Kruop véleménye szerint nyilván az alkuné és a strubis szavakat szinonimáknak tartották. A Daukanto-szótár egész felépítése azonban azt mutatja, hogy így a lengyel szó különböző jelentéseit is megadhatták. Daukantas lengyel szavainak jegyzékét Stanislaw Ropelewski lengyel–francia szótárából másolta ki. Így annak alapján rekonstruálhatók a szó jelentései. ; Ropelewski a Lokietek szót franciára nain „törpe, növésben elmaradt ember”, pygmée „törpe, pigmeus”, bout d'homme „nagyon alacsony termetű ember” kifejezésekkel fordítja. Mivel az LKŽ a strubis, -ė homonima jelentését az úgynevezett M. Niedermann-- szótár alapján úgy is megadja, hogy „strubas személy”, a strubas, -a „rövid; kis termetű” melléknév pedig az élő nyelvből is ismert, úgy tűnik, Daukantas strubis szavának jelentését „kis termetű, törpe” értelemben kellene meghatározni. Noha Ropelewskio cikkében később ez áll: pl. Lokietki, (dim. de Lokcie), petits coudes „kis könyökök”, ez még nem jelenti azt, hogy a strubis szónak „könyök” jelentése lett volna. Így Daukantas strubis szava „kis termetű, törpe” jelentésben, nem pedig „könyök” jelentésben, elavult szónak, archaizmusnak tekintendő. A második szó az —auklės. A már említett cikkben J. Kruopas S. Daukantas szótárából az elavult szavak között az aukles „cipők” szót is megadja. Daukantas szócikke rövid: Kamasze, aukles (T. 1. P. 468). LKZ I? 474 négy jelentést ad meg az auklė szóra (a homonim auklė mellett: „dajka, gyermekgondozó”): 1. „a bocskorhoz vagy a lábhoz kötendő zsinór; apivaras”; 2. „kötél, zsinór”: 3. „fej nélküli vagy rövid szárú harisnya”; 4. „kapca”. Az említett Ropelewski-szótárban, amelyből Daukantas a Kamasze szót is lemásolta, egyetlen jelentés szerepel — guéires „lábszárvédők”. Ezért S. Daukantas valószínűleg nem a „cipő” jelentésre gondolt. Itt és másutt írásaiban az auklė szó a LKŽ harmadik (innen a „getrai”) és negyedik jelentésében szerepel, vö. Daukantas szótárának Polkamasze, pūsaukles (2. köt. 474. o.) — franc. demiguétres; Nagolenica, aukle. vagy karejwio czebatas (2. köt. 22. o.) — franc. cuissard „combvédő, a lábat borító páncélrész”); valamint Daukantas „Būdas” című művének mondata: wytoro sau stajbius wilnonomis tejpat joudomis aukliemis nu kolkszniū lig pat kėliū (40. o.). Össze lehet hasonlítani a Daukanto F. Nesselmanno (Nesselmann) szótárához fűzött jegyzeteiben található bejegyzéssel is. Aukle, pl. aukles f. (Lietuvių kalbotyros klausimai, 1961. T. 4. P. 313), ahol S. Daukantas csak a Nessелmann által megadott Auklys alakot korrigálta, a jelentését azonban nem, Nesselmann pedig a következő jelentést adta meg: blau und schwarz gestre:fte wollene Būnder, welche die Frauen stait der Strimpfe um thre Waden wickeln „kék és fekete csíkos szalagok, amelyeket a nők harisnya helyett a lábszáruk köré tekernek”. Ezért Daukantas aukle alakjának nem volna helyes a „cipő” jelentést tulajdoníta185 ni. A LATV KALV ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA 1992-ben a rigai „Avots” kiadó kiadta a Konstantīns Karulis által összeállított, kétkötetes lett etimológiai szótárt (Latviešu etimologijos vardnica. I. A-O. II. P-Ž. Riga „Avots”). A szótár tudományos szerkesztője a szentpétervári nyelvész, Nikolaj Andrejev. A lektorok a vilniusi Simas Karaliūnas és a moszkvai Vladimir Toporov. A művet egyebek mellett 1993-ban Rigában habilitált doktori disszertációként is megvédték. Érthető módon ez a balti nyelvészet rendkívüli eseménye: ilyen műre már régóta vártak nemcsak a lett, hanem a litván nyelvészek is, általában pedig más országok baltistái is. Mindeddig a lett etimológiák legjobb forrását Jānis Endzelīns megjegyzései jelentették Kārlis Mīlenbachs lett nyelvi szótárában és e szótár kiegészítéseiben (Latviešu valodas vārdnīca. Szerk., kiad., folytatta J. Endzelins. I–IV. Riga, 1923–1932; Endzelins J., Hauzenberga E. K. Mīlenbaha Lett nyelvi szótárának kiegészítései és javításai. I–II. Riga, 1934–1946). Rövid lett etimológiai szótárt adott ki Nyikolaj Lapinyisz (Latviešu vardu etimologija. I–III. Riga,1967—1975). Ismeretes, hogy a 19. század hetvenes éveiben etimológiai lett szótár megírására készült az első tudományos lett nyelvtan szerzője, a német származású lett nyelvész, Dobele lelkésze, August Bielenstein (Bielenstein, 1827—1907) is. A második világháború előtt a neves lett kiadó, Ansis Gulbis eltökélte, hogy etimológiai szótárt ad ki. E munka elvégzésére J. Endzelīns még egy nyelvészt, Žanis Graudát (1896—1971) is ajánlott. Az elmúlt évtizedekben a lett etimológia területén talán a legsikeresebben a Rigai és a Göttingeni Egyetem egykori hallgatója, a később Svédországban és az Amerikai Egyesült Államokban tanító Benjamin Jēgers (Jegers) dolgozott. Ez a nyelvész azonban, aki főként a germanisztikából kereste kenyerét, sajnos nem rendelkezett a lehetőséggel, hogy kizárólag a lett nyelv etimológiájának tanulmányozására szentelje magát. Érthető módon különösen jó támaszt jelent a lett nyelv etimológiai szótárán dolgozó számára E. Fraenkel „Litauisches etymologisches Wörterbuch” című litván etimológiai szótára is (Litauisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg-Göttingen, Azok számára, akik kevésbé ismerik a lett kultúrát, bizonyos meglepetést 1955—1965). 186