Lietuviški įrašai viename „Knygos nobažnystės“ egzemplioriuje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXIV (1994) LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS IR JŲ TYRINĖJIMAI A levéltárakból Aus Archiven Zigmas ZINKEVIČIUS LITVÁN BEJEGYZÉSEK A „KNYGOS NOBAŽNYSTĖS” EGYIK PÉLDÁNYÁBAN A Vilniusi Martynas Mažvydas Könyvtárban őrzött, A 1/653 jelzetű „Knygos nobažnystės” (1653) példányban két imádság szövegét írták be kézzel litvánul. Ezt röviden már megemlítettem „A litván nyelv története” című művem IV. kötetében 1. Egyébként nyelvészek nem tárgyalták és vizsgálták meg behatóbban. Fénymásolatát és átiratát közöljük 2: 1 Zinkevičius Z. Lietuvių kalbos istorija, IV: Lietuvių kalba XVIII—XIX a. Vilnius: Mokslas, 1990, p. 186—187. 2 A nyomtatás technikai korlátai miatt a keresztvonásos z betű helyett ž szerepel. 166 I 1 Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön. Az emberekhez jóakarat. Dicsérünk, magasztalunk és dicsőítünk téged, nagy Isten, örök Fiú, örök Atya, Úr Jézus Krisztus, hogy Atyád trónját elhagyva erre a földre értünk jöttél, és [velünk a Szentlélek által, Szűz Máriától születtél, [hogy osztozz szenvedésünkben és vétkes nyomorúságunkban. Add meg 10 Megváltónk, drága [kincsünk, hogy hálásan oly nagy jótevőnknek [téged szívből szeressünk, tebenned örvendezzünk, neked igazán szolgáljunk, téged szorgalmasan [kövessünk, benned 15 életünkben és halálunkban [hűségesen bízzunk; te magad vagy az Úr, a Fő, a Pásztor, a Vezető, a Felügyelő, a Megváltó, a Közvetítő és a Közbenjáró, 167 nekünk, méltatlan szolgáidnak, tökéletesebbé téve téged, Atyáddal és a Lélekkel együtt. Istennel örök dicsőségben. Ámen. II 1 Ó, Jézus Uram Xste, Megváltónk. Tökéletes igazságunk, hálás szívvel kérünk, hogy méltóztass eljönni e nyomorúságos világba a mennyei magasságból, és hozzánk közel kerülni: testedet és véredet adod nekünk, bűnösöknek, nem önmagadért, mert már a világ teremtése előtt dicsőséged volt Atyádnál, hanem értünk, hogy nyomorúságainkban hűségesen segíts minket, és elveszett juhaidat megkeresd, s minket, bűnösöket bűnbánatra hívhass. Kérünk téged eljöveteledért a világba: tégy minket részesévé igazságodnak és drága érdemednek; szabadíts meg minket a bűntől, minden gonosztól, a sátán hatalmától és az örök kárhozattól. Ó, az örök szövetség nagy titka, Isten, Jézus Uram, öltöztess be minket isteni igazságba, hogy igaznak számíttatván örökké élhessünk Isten országában. Ámen 5 10 15 A „Knygos nobažnystės” példánya az imádságbejegyzésekkel a Martynas Mažvydas Könyvtárba a vilniusi evangélikus-református zsinattól került. Ezt több zsinati pecsét és a címlap hátoldalán lévő, más kéztől származó bejegyzés tanúsítja: Bibl. Synodi Evang.-Reform. Viln. Cat. I. D. №. 777. q. Ugyanazon az oldalon, úgy tűnik, egy másik kéz lengyelül még ezt írta: Od Ksiądża Kielmeńskiego Zboru Konstantego Thumasa. 1880 r. 15 dnia Marca Kielmy. A vilniusi zsinat tehát 1880. március 15-én kapta a könyvet Konstantinas Tumas (Tumasas? 1877—19033) kelmėi református lelkésztől. Mindkét imádság szövege a könyv végén, az egybekötött üres lapokon szerepel. A példányban további üres lapok is vannak: a nyomtatott szöveg előtt kilenc (az első lap hátoldalára valaki írt valamit, látszólag egy tartalomrészletet, de más nyelvjárásban, és nem ugyanaz a személy írta, aki az imádságokat; vannak még apróbb, de lengyel nyelvű bejegyzések is), a nyomtatott szöveg után pedig 39 üres lap. Az imádságokat a nyomtatott szöveg utáni első két lapra írták. Mindkét imádságot ugyanaz a személy írta. Fekete, mára már eléggé kifakult tintával készültek. A szöveg helyesírása meglehetősen régies, vö. az ſ, ſs (= s), ſz (= š), ey, wy (=ei, ui) betűket. Kelet-aukštaitiai nyelvjárásban írták. Az an típusú tautoszillabikus kapcsolatok összevonódtak, például unt I 1, 2, 6, 20, II 3, 19 ‘ant’, brungus I 10 ‘brangus’, nőnemű birtokos egyes szám brungiausios II 13 ‘brangiausios’, Dunguiiejżkos II 3—4 ‘dangiškos’; umżinas I 4 ‘amžinas’, hímnemű birtokos egyes szám umżina I 4, II 15, 16 ‘amžino’, birtokos többes szám umżiu I 20, II 19 ‘amžių’; giwint II 19 ‘gyventi’, egyes szám második személyű felszólító mód apding 3 Grūzewski B. Kościół Ewangelicko-reformowany w Kielmach. Warszawa, 1912, p. 421. 168 II 17 ‘apdenk’. Ugyanakkor: idant I 10, II 8, 10, 18, hímnemű birtokos egyes szám paſkandinima II 15—16 ‘paskandinimo’. A szóvégi ą, ę, valamint az -a, -e, < *-ą, *-ę nem vált -ų, -į, illetve -u, -i végződéssé, például tárgyeset egyes számban garbą II 6 ‘garbę’, Tewą II 6—7 ‘tėvą’, Sprową I 7 ‘dalyką, reikalą’, hímnemű alanyeset egyes számban gimes I 8 ‘gimęs’; eszközhatározó egyes számban Gatwa I 17, teysibe Diewiſzka II 17—18, helyhatározó egyes számban Žiwate I 15 ‘gyvenimas’. Ez Északkelet-Litvánia Pasvalys és Vaškai közötti vidékeire irányítja a figyelmünket. Ezt a feltevést nem cáfolja, sőt megerősíti a t kemény ejtése az e típusú magánhangzó előtt (a), a hangsúlytalan -a végződés < *-ā alakja a köznyelvi -o helyett, valamint a hosszú ā megléte a hangsúlyos egyszótagú szavakban a hangsúlytalan -os végződés mellett (b); továbbá az emelkedő kettőshangzó elemeinek hasonulása és ey betűkkel való jelölése (c), például: a) egyes szám második személyű feltételes mód galetumey II 11 ‘tu galėtum’, többes szám első személy miletumim I 12 ‘mes mylėtume’; b) hímnemű birtokos egyes szám kuna II 5 ‘kūno’, grieka II 14 ‘nuodėmės’, wiſa pikta II 15 ‘viso pikto’, warga I 8 ‘vargo’ és ta II 3 ‘to’, de nőnemű brungiausios II 13 ‘brangiausios’; c) patsey I 16 ‘patsai’, tikrey I 13 ‘tikrai’, dukſingey I 15—16 ‘dūksingai, su viltimi’, hímnemű eszközhatározó többes szám nuodelnikejs II 13 ‘dalyviais’, hímnemű alanyeset többes szám paskeytiti II 18 ‘paskaityti, palaikyti’. Vö. még a tárgyeset többes számú mums II 11, 14 ‘mus’ alakot. A szövegben olyan archaikus alakok is szerepelnek, amelyeket a megjelölt vidéken és általában Litvániában ma már nem használnak, például részes eset többes szám Žmonemus I 2 ‘žmonėms’, allativus egyes szám pakutosp II 11, adessivus egyes szám Tawimp I 12—13, nőnemű birtokos egyes szám Danguieįzkos II 4, egyes szám második személyű feltételes mód padetumbey II 9, többes szám első személy galetumbim II 19. Ezek a XVI—XVII. századra utalnak. Az első imádság szövege fölött lengyel cím áll (lásd a fénymásolatot), amely így olvasandó: Modl(itwa) V na B(oż)e Narodzenie. Vagyis ez az imádság az ötödik (római számmal jelölt) sorszámot viseli. A ”Knygos nobažnystės” imakönyvében az 5. sorszám alatt egészen más imádság szerepel, ezért a bejegyzett szöveg nem annak kelet-aukštaitiai nyelvjárású fordítása. A ”Knygoje nobažnystės” című könyvben egyáltalán nincs olyan imádság, amely megfelelne a kéziratos szövegnek. Figyelmünket azonban felkeltik az ebben a példányban kézzel beírt új imádságszámok, amelyek között nincs 5. szám. Úgy tűnik, a szöveg egy másik imádsággyűjteményből származik, amelynek tartalomjegyzékébe felvették az imádságok sorszámait. Az 1781-ben és 1845-ben az evangélikus-reformátusok által kiadott bővebb imádsággyűjtemények⁴ ellenőrzésekor megtaláltuk az 5. számú imádságot, ugyanazt, amely a ”Knygoje nobažnystės” című könyvben is szerepel. Az írásmód is hasonló: használják az ſ (= s) betűt, ſz (= š) helyett itt β áll, ż helyett ź; az ay, ey, uy kettőshangzókat jelölő betűk csak az 1781-es kiadásban szerepelnek, az 1845-ösben aj, ej, uj írásmódot használnak. A -b- elemet tartalmazó feltételes módú alakok csak az 1781-es kiadásban találhatók meg, az 1845-ös gyűjteményben miletumim, dukſetumim, tarnauutumim szerepel. A nyelv a régi írásbeliségünk középső változatára jellemző, tehát e kiadások szövegében ant, brangus, amžinas, amžių, tikray stb. alakok állnak. A másolás (a nyelvjárás megváltoztatásával!) nem mindenütt szó szerinti, előfordulnak szövegmódosítások; ezek közül a legfontosabbak a következők: ⁴ Maldos krikszczioniszkos, Wiſokioj Reykmej prigulinčzios...Karálaucʒuje... MDCCLXXXI (=1781 m.). A Vilniusi Egyetemi Könyvtár Lᴿ 965 jelzetű példányát használtuk. Az 1845-ös kiadás esetében a Vilniusi Egyetemi Könyvtár Lᴿ 695 jelzetű példányát használtuk. 169 Az 1781-es gyűjteményben (az 1845-ös csak helyesírásában tér el): Az emberben jó szándék lakozik, Urunk, mi Jézus Krisztusunk, mert trónodról, mennyei székhelyedről a földi nyomorúságra és a bűnös emberek bajára tekintesz [totis’ teukey] benned igazán lakozhatunk, téged hittel [ekiotumbim’, tawimi wienu cže|e žiwatą tobulu A kéziratban: Az embereknek jó szándékuk van, Uram, Jézus Krisztus, mert mennyei trónodról a földi nyomorúságra és bűnös voltunkra tekintesz [totis teukieus Tawimp duksetumim Tawe stropiey [ekiotumim, Tawim pacziu Žiwate ko tobulasiu A második imádságot az átnézett református imádságoskönyv-gyűjteményekben egyáltalán nem találták meg. Nem lehetünk biztosak abban, hogy a „Knygos nobažnystės” imádságainak lejegyzője éppen a megjelölt kiadásokat használta. Valószínűleg létezett egy másik, elveszett imádságoskönyv-gyűjtemény is, talán kéziratos, keleti aukštaitiai nyelvjárásban íródott, és ebből másolták le a szöveget. Az alább közölt adatok szerint ez valószínűleg a XVIII. század végén vagy a XIX. század első felében történt. A korabeli nyelvre nem jellemző, meglévő archaikus alakokat egyszerűen átvehették egy régebbi gyűjteményből. A Varsói Egyetemi Könyvtárban őrzött, kelmėi reformátusoktól származó XVIII–XIX. századi kéziratok között 5 ugyanazzal a kézzel 6 írt prédikációkat találtak. A varsói szöveg 7 helyesírása és nyelve (nyelvjárása) megegyezik az általunk vizsgált imádságokéval. Itt is használatosak a ł, ſ (ſ = š), ſz (= š), ey, uy (= ei, ui) betűk. Az an típusú népnyelvi szótagkapcsolatok összevonódnak, például unt ‘ant’, a. sg. Dungu ‘dangų’, adv. prideruncziey ‘priderančiai’, ſziendien ‘šiandieną’, de idant. A szóvégi ą, ę és -a, -e < *-ǭ, *-ę nem érinti az -ų, į, illetve -u, -i végződéseket, például a. sg. gatwą, prieſz Sostą, ape atpirkimą, su meyłą ‘su meile’, l. sg. žiwate ‘gyvenimas’. Kemény l az e típusú magánhangzó előtt: ſekle ‘sėkla’ (az északi keleti aukštaitiaiakra jellemző!), meyte ‘meilė’, Guteja ‘gulėjo’, l. pl. cond. galetumim ‘galėtume’. Az ā és o magánhangzók eloszlása a megadott alakokban azonos, vö. g. sg. m. Diewa ‘Dievo’, ſwieta ‘pasaulio’, ant zienkla ‘ant ženklo’, továbbá ta ‘to’, ja ‘jo’ az -ios végződés mellett. Vö. még a tvirtagalis ai jelölését: kursey ‘kursai’, sztey ‘stai’, dayktey ‘daiktai’, su wyſtikleyſ ‘su vystyklais’, Labey ‘labai’... Sok archaikus alak található: d. sg. m. kuriamay ‘kuriam’, ad. sg. Diewiep, all. sg. Tewop, pl. musump, n. pl. m. Danguieſzki ‘dangiški’, l. pl. Dunguieſzkose, te eſt ‘tebenie’, adv. Todrin ‘todėl’, nesang ‘nes’... Kétségtelen, hogy a varsói szöveget ugyanaz a személy írta, aki a „Knygos nobažnystės” mindkét imádságát bejegyezte. Nem sikerült megállapítani, ki volt ez a személy. A varsói kelmėi református gyűjtemény szerzői között Aleksandras Močiulskist említik. Valószínűleg ez 5Rájuk Ingė Lukšaitė történész hívta fel a cikk szerzőjének figyelmét. Megengedte, hogy felhasználja az általa készített jegyzeteket és mikrofilmeket. Hálás köszönet neki! 6 Tai patvirtino LTSR Teismo ekspertizės mokslinio tyrimo institutas 1981.10.16 pažyma Nr. 11—1280. 7A „Zbiór kazań polskich i litewskich z lat 1742—1812 i niedatowanych” című gyűjteményben található; régi jelzete 1148, az új 1268. 170 az evangélikus református kiadványok ismert szerkesztője, Aleksandras Rapolas Močiulskis (1790—1866), Kelmėben született, és egy ideig ott is dolgozott. Hajlottam arra, hogy azt gondoljam, a szöveg nagy valószínűséggel éppen az ő kezétől származik 8. A Varsói Egyetem Pawel Wójcik nevű hallgatója, aki az 1992/1993-as tanévben a Vilniusi Egyetemen töltött szakmai gyakorlatot, kérésemre átvizsgálta a varsói kéziratgyűjteményt, de nem talált benne olyan adatot, amely ezt a véleményt alátámasztaná 9. A gyűjteményben Aleksandras és Adomas (valószínűleg Adomas Jokūbas, 1749—1832) Močiulskis, valamint Aleksandras Meškauskas (Mieszkowski) által írt szövegek találhatók, ezek írásképe azonban mind különbözik a számunkra érdekes varsói személy (és vele együtt a ”Knygoje nobažnystės”-be bejegyzett imák) szövegének írásképétől. Akárhogy is, a ”Knygos nobažnystės” imáit olyan személy jegyezhette be, aki Kelmėben dolgozott, vagy legalábbis kapcsolatban állt a kelmėi evangélikus református közösséggel. E közösség lelkészeit gyakran Biržaiból helyezték át, vagy Biržaiba mentek dolgozni (mindkét helyen dolgozott az említett Aleksandras Rapolas és Adomas Jokūbas Močiulskis is), ezért nem kell meglepődnünk azon, hogy a szöveg a kelet-aukštaitiai, biržai vidéki nyelvjárásban íródott, és a kelmėi református kéziratok között maradt fenn. A biržai vidéki nyelvjárást a reformátusok a XIX. század elején vallási tárgyú írások kiadásakor használták. Ezt mutatja Mykolas Ceraskis 10 két, 1803-ban Mintaujában kiadott füzete is. Ceraskis 1754 körül született, valószínűleg Nemunėlio Radviliškyben, és 1784-től haláláig (1824-ig) Biržaiban dolgozott. A füzetek címe ”Kozonis padėkavonės” és ”Senas katekizmas”. Az első füzet szövege teljes egészében a számunkra érdekes nyelvjárásban íródott (a korabeli írott nyelv hagyományos keverékeivel), például: wundeni ‘vízben’, ſwenti ‘szentek’, ka ‘mit’, ta ‘azt’, weykey ‘gyerekek’, tie linksmus paukszcziey ‘azok a vidám madarak’ (lińksmūs). Lényegében ugyanezen a nyelven íródott a második füzet bevezetője is, a Miatyánk és a katekizmus további részeinek nyelve azonban hagyományos, a XVI—XVII. század középidei írott nyelvváltozatát folytatja. Az M. Mažvydas Könyvtárban található egy ismeretlen szerző kéziratos könyvének fénymásolata, amelynek címe ”Būdas apie vakarienę (rašo vakarine) pono mūsų Jezuso Christuso” (dátum nélkül); a szöveg nyelvjárása megegyezik M. Ceraskis nyelvjárásával, például: wundo ‘víz’, pinkiu ‘öt’, ku ‘mit’, stalu ‘asztalt’, giesmi ‘éneket’, ta ‘azt’, prastus ‘egyszerűeket’ (prastūs), rejki ‘kell’. Nem M. Ceraskis írta (az íráskép eltérő), hanem egy másik személy. A kéziratban archaizmusok is bőven akadnak, például: nesang ‘mert’, betaig ‘de’, kiekwienamuy ‘mindenkinek’, idant turetumbime ‘hogy legyen nekünk’. Juozas Tumelis Vilniuje őriz egy prédikáció- és énekgyűjteményt (amelyet 1968-ban Leono Gudaitistól kapott). Ezt a köteget 1925—1940 között Kazys Šimonis festőművész állította össze egy gyűjteménnyé a kéziratokból, amelyeket Biržaiban vásárolt Štreiten (Štreiton?) régiséggyűjtőtől. Ez egy terjedelmes, 284 oldalas gyűjtemény XVIII—XIX. századi református kéziratos szövegekből. A legrégebbi keltezett szöveg 1726-ból való. Lehetnek ennél régebbi, keltezetlen szövegek is. Az írók neve ismeretlen, kivéve az 1813-as szöveg szerzőjét — a már említett M. Ceraskist. A gyűjtemény számos szövege hagyományos 8 Zinkevičius Z. A litván nyelv története, IV, 187. o. 9 Köszönetemet fejezem ki P. Wójciknak a befektetett munkáért és a rendelkezésemre bocsátott további szövegmásolatokért. 10 Úgy tartják, hogy az illető valódi vezetékneve Vaškys volt; ezt az ősök latin Ceraski alakra fordították, bibliográfusaink pedig Cerauskas alakot alkottak belőle. 171 az írott nyelv, de igen sok kelet-aukštaitiai nyelvjárási elemmel. Számos sajátosság (még a legrégebbi szövegekben is) a Mūša folyó vízgyűjtő területének északi részére, különösen Biržai környékére utal, például ja ‘az övé’, ta ‘azé’, re(j)ki ‘kell’, pawerči ‘átváltoztatja’, sekte ‘mag’, trumpus ‘rövidek’ (= trumpūs), kitas asz ira ‘én más vagyok’. Régi írott nyelvi elemekből is bőven akad, például nopikontontoy ‘gyűlöletben’, dewintam liekam paguldime ‘a tizenkilencedik fejezetben’, zwetamu ‘szentnek’, kunigamus ‘papoknak’, poniep, mu|impi, dangueie|zkas ‘mennyei’, butumbim ‘lennénk’. Úgy tűnik, e szövegek legalább egy részét régebbi kéziratokból vagy számunkra ismeretlen nyomtatott kiadványokból másolták le. 1948-ban Kaunasban, amikor a Vytautas Magnus Egyetem könyvtárában őrzött Morkūnas-féle református posztilla egy példányát lapozgattam, felfigyeltem a furcsa kötésére: a gerincet egy régi litván kézirat töredékeivel ragasztották be. Ezek nyelvezete az írott nyelv keleti változatára emlékeztetett. A következő szavakat jegyeztem le: umži ‘évszázadok’, baysas ‘félelmetes’, teyp ‘így’, kayp ‘hogyan’, niey ‘mint’. Sajnos e töredékek nyelvét ma már nem lehet megvizsgálni: a példány a Vilniusi Egyetem könyvtárába került (új jelzete Lᴿ 1620), és restaurálták, a régi gerinctöredékek pedig eltűntek. Mint tudjuk, a Litván Nagyfejedelemségben a XVI— XVII. században a könyveket az írott nyelv két változatában adták ki: az úgynevezett középsőben (amelynek alapját az akkori közép-litván síkságok — a Kėdainiai-vidék — nyelvjárása adta) és a keletiben (amely Vilnius és közvetlen környéke nyelvjárásából alakult ki). A katolikus könyveket mindkét változatban kiadták: az elsőben írottakat a Žemaičiai püspökségnek szánták, a másodikban írottak pedig a Vilniusi püspökség igényeit szolgálták. A reformátusok azonban csak a középső változatban adtak ki könyveket. Nemcsak könyv nem maradt fenn, de még kéziratos református szöveg sincs, amelyet a XVI—XVII. században az írott nyelv keleti változatában írtak volna. Ez a körülmény meglehetősen meglepő, hiszen akkoriban nemcsak Nyugat- és Közép-Litvániában (a Žemaičiai-distriktekben), hanem Kelet-Litvániában, a Vilniusi és Užnerio 11 (Biržai, Panevėžys, Naujamiestis, Papilys, Ukmergė, Utena, Zarasai...) distriktjeiben is éltek református (kálvinista) vallású emberek. A cikkben bemutatott adatok legalább részben arra késztetnek, hogy felülvizsgáljuk azt a nézetet, miszerint a reformátusok régtől fogva kizárólag az írott nyelv középső változatát használták. Úgy tűnik, keleti változatban is írtak, csakhogy az ezen a változaton írt könyveket nem nyomtatták ki, vagy a kinyomtatott példányok nem maradtak fenn. Úgy tűnik, nem véletlen, hogy a XIX. század első felében a biržai református iskola tanára, Kazimieras Kristupas Daukša (1795 körül született, 1865-ben halt meg) kéziratos litván nyelvtanában (az első litvánul írt nyelvtanban!), a ”Trumpa kalbamokslie liežuvių lietuviško” című művében a kelet-aukštaitiai nyelvjárást vette alapul, és egyébként főként éppen a Biržai-vidék (ő maga is onnan származott) beszédére támaszkodott. Sajátos kelet-aukštaitiai köznyelvi írott nyelvet alkotott 12. Ezt, a helyesírás módosítása és egyszerűsítése után, Kazimieras Kristupas fia, Edvardas Jokūbas Daukša (1836 — körülbelül 1890) is használta. Feltehetően kelet-aukštaitiai nyelvjárású volt az a Karolis nevű biržai református lelkész által még 1860 előtt írt, de elveszett mű is Litwa Zawilejska. A terminusról és a területről lásd: Wojtkowiak Z. Litwa Zawilejska w XV i pierwszej połowie XVI w., Poznań, 1980. 12 Plačiau žr. Zinkevičius Z. Lietuvių kalbos istorija, IV, Vilnius, 1990, p. 190—192. 172 Nerlicho (1808 – 1860) gramatika. Taigi rytų aukštaičių tarmė reformato raštijoje yra atlikusi kur kas didesnį vaidmenį, negu paprastai manoma. LITVÁN FELIRATOK A „KNYGA NOBAŽNYSTĖS” EGY PÉLDÁNYÁBAN Összefoglalás A cikk két kézzel írt ima szövegét elemzi, amelyeket a Vilniusban található M. Mažvydas Könyvtárban őrzött „Knyga nobažnystės” egyik példányában találtak. Megállapították, hogy a bejegyzést egy evangélikus református lelkész készítette, aki Biržai környékéről származott, és Kelmėben szolgált. Ugyanennek a személynek az írásai megtalálhatók a reformátusok kelmėi kéziratgyűjteményében, a Varsói Egyetem könyvtárában. A szövegeket feltehetően egy régi imakönyvből másolták, amely a XVIII. század végén vagy a XIX. század elején keletkezhetett. A szöveg kelet-aukštaitiai nyelvjárásban íródott. Biržai vidékének nyelvi sajátosságai jól felismerhetők benne. A bemutatott adatok azt mutatják, hogy a kelet-aukštaitiai nyelvjárás sokkal fontosabb szerepet játszott a reformátusok írásbeliségében, mint korábban feltételezték. NÉGY LEVÉL K. BŪGÁTÓL TORE TORBIÖRNSSONHOZ 1992 májusában–júniusában T. Torbiörnsson szlavista és baltista könyvtárában, valamint archívumában dolgoztam, amely a Lundi Egyetem (Svédország) Szlavisztikai Tanszékén található. Itt ismerkedtem meg Georg Jaugelisszel, a tanszék egykori munkatársával, aki egy beszélgetés során elmondta, hogy négy levelet másolt le K. Būgától T. Torbiörnssonnak, és szándékában állt közzétenni őket. A levelek orosz nyelvű eredetijeit más levelezésekkel és kéziratokkal együtt egy ideig T. Torbiörnsson archívumában őrizték. G. Jaugelis géppel írta le a leveleket, elhelyezte a diakritikus jeleket, és átvitte az aláhúzásokat. Csak a jaty (ь) maradt ki, amely nem volt a írógépen, valamint néhány orosz szó latin betűs z-je. A korrektúra teljes befejezésére nem jutott ideje, mert egy betegség hosszabb időre ágyhoz kötötte G. Jaugelist. Amikor hazatért a kórházból, kiderült, hogy a levelek eredetijei valahová eltűntek (a T. Torbiörnsson archívumának és a Lundi Egyetem könyvtára kézirattári katalógusának gondos átvizsgálása ellenére nekem sem sikerült megtalálnom őket). Mivel az eredetiek nem kerültek elő, a levelek kiadásra való előkészítése befejezetlen maradt, és nem jelentek meg. Bár a levélmásolatok nem készültek el teljesen a közzétételre, megbízhatunk bennük (néhány kétséges részletről lásd a Magyarázatokat). G. Jaugelist a Szlavisztikai Intézet kiadványainak egyik legjobb korrektúrázójának és szerkesztőjének tartották; emellett példásan készített elő jelentős mennyiségű, orosz írók által a lundi szlavistáknak írt levelet (lásd: Slavica Lundensia, 1973. Vol. 1, p. 115–140; 1974. Vol. 2, p. 7–116). Szeretnék köszönetet mondani G. Jaugelisnek, amiért engedélyezte a másolatok lemásolását és a litván sajtóban való közzétételét. * T. Torbiörnsson könyvtáráról és archívumáról lásd: Stundžia B. Lituanistika Lundo universitete // Gimtoji kalba, 1992, Nr. 11. P. 21–25. A svéd intézet (Svenska Institutet) közvetítésével a skandináv országok minisztertanácsa (Nordic Council of Ministers) finanszírozta a tudományos munkát az említett könyvtárban és archívumban; az utazás valutában fizetendő részét az Atviros Lietuvos fondas fizette. 173