Dvibalsio „ui“ kilmė skoliniuose iš vokiečių kalbos

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI, XXXIV (1994) A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK ÉS KUTATÁSUK Nijolė ČEPIENĖ A UI KETTŐSHANGZÓ EREDETE A NÉMET NYELVBŐL SZÁRMAZÓ JÖVEVÉNYSZAVAKBAN A német nyelvből származó litván jövevényszavakban egyes szavakban a tőbeli u helyett ui található. Ezeket a ui-t tartalmazó szavakat már a XVII. századtól feljegyezték Kelet-Poroszország litván szótáraiban, és a mai nyugati litván nyelvjárásokban is használatosak. A kutatók az ut kettőshangzó megjelenését tisztázatlannak tartották, vagy kétségbe vonták az 1 hang beékelődését. K. Būgai! nem volt világos a rūikis „szoknya” jövevényszóban található ui eredete. Úgy magyarázta, hogy a žemaitisok a kuršokon keresztül vették át ezt a szót a németből. A kurš nyelvben *rukis alaknak kellett lennie, a litván ruikis pedig i beékelődésével keletkezett. J. Otrebskis® kétségeit fejezte ki a ruimas „tér, szabad mező” jövevényszóban található ui eredetével kapcsolatban. Hogy honnan származik a ruimas és annak származékszavai, azt K. Alminauskis® is kétségbe vonta. Úgy vélte, hogy a ruimas a ruimuoti „helyet csinálni” igéből keletkezhetett, amely a poroszországi német raime „u.a.”* hatására alakult, vagy az i hang a litván nyelvben ékelődött be. E. Fraenkel* úgy magyarázta, hogy a luttūoti „kanklén játszani” szóban a wi hangutánzás vagy népetimológia révén, a litván luttuoti „(agyaggal) elsimítani, bekenni” szóhoz való igazodással jelent meg. E cikk célja annak megkísérlése, hogy megmagyarázza, miért vannak a németből átvett szavakban a tövükben ū-t tartalmazó formák mellett ut-t tartalmazó formák is. A rūmas „nagy, díszes ház” jelentésben a nyugati, „lakóház” jelentésben pedig a keleti litván nyelvjárásokban használatos kölcsönszón kívül ugyanennek a tőnek ui-t tartalmazó szava is van: ruimas (ruimas) „tágas, szabad hely; helyiség, szoba”, amelyet a kelet-poroszországi litván írásbeliségben a XVII. századtól jegyeztek fel, és amelyet a nyugati nyelvjárásokban használnak (Prk, Mrj, Trg, Lkč, Snt, Kté). A kelet-poroszországi német alsónémet nyelvben ū-t és ua [ui]-t tartalmazó formákat találunk, amelyek valószínűleg bekerültek a litván nyelvbe, vö. Kelet-poroszországi német rūme?ကျ.}]} alcerror? Sorry. Need valid JSON only. Let's reconstruct last string. Kelet-poroszországi német rūme? „atviras laukas“ ir rūom' a, pig u ų 1 Būga K. Válogatott írások. V., 1958—1959. 1. köt. 302. o. 2. köt. 304. o. ?Otr ębski J. A litván nyelv grammatikája. Warszawa, 1958. 1. köt. S. 178. 3 A Ilminauskis K. A litván nyelv germanizmusai. 1. rész: A litván nyelv német jövevényszavai /a továbbiakban —Alm/. K., /1934/. 113. o. Ba. F t ge n k el E. Litván etimológiai szótár. Göttingen, 1962. vö. rūmai „nagy, díszes házak”, amelyet írásos forrásokban (Bb? Mr 15, 16, S. Dauk.) találunk, nyelvjárásokban és a köznyelvben használnak. A rövidítések a nagy Litván nyelv szótárában használatosak szerint. ®Mitzka W. Kelet-Poroszország alsónémet nyelvjárása az Ermlandtól északra /a továbbiakban —Mitzka 1919///Német nyelvjárásföldrajz. 6. füzet. Marburg, 1919. §48. N atau O. Nyelvjárás és település Északkelet-Poroszországban /a továbbiakban — Natau/. Königsberg és Berlin, 1937. §42. 158 „helyiség, tér, hely”, az újholland ruim® „helyiség, szabad hely”. A litván nyelvben ugyanebből a tőből származó, ū-t és ui-t tartalmazó igéket is megfigyeltek, vö. rūmyti „helyet csinálni” J, prarūmyti „helyet csinálni” Pšl, Grž, Kri, surūmyti „befogadni” Pš, Krp, prarūminti „helyet csinálni” Grž és įšruimyti „helyet csinálni” BB1 Mak 10, 32, ruim(ū)oti „uo.” " O, K, N, J, atruim(t- )oti „kiüríteni, szabaddá tenni” R II 37, K I 113, N, LC 1887, 15, sruim(4i)- oti „helyet csinálni, kiüríteni; kitisztítani” R II 287, MZ II 383, N, K, K. Donel., Prk. Alapjuk valószínűleg a v.v.z. rumen’ „elhagyni a helyet, távozni”, ruimen'®. A rūlis! alakok mellett: !, rulijs „henger- ”, amelyek az északi és nyugati nyelvjárásokban elterjedtek, a wi-vel képzett alakok is használatosak: ruilis (rūilis) „nyújtófa, a föld elegyengetésére szolgáló henger” Y1, Ms, Akm, Brs, Lž, Žg, Krp. Még ugyanarról a helyről (Ylakių) is feljegyeztek egy u-val és ut-val szereplő szót. A származásra vö. Porosz német rul „kerék, tengely, orsó, (mosásnál használt) mángorlódeszka, mángorló” (Alm (PrW)), középfelnémet rulle „kerék, tengely, tekercs (papíré)” (Mnd. W. III 526). A bulius „tenyészbika*, a XVI. századtól a kelet-poroszországi litvánok írásaiban és nyelvjárásaiban a builis /K/, S. Dauk., M. Valané., Mit. forma is használatos. I 51, Kel. 1881, 198, Grg. Ezek a szavak az óporosz nyelvből származó kölcsönszavak. Bull, „Boll „i. m. » (Fr 94), bol „i. m.” (Mitzka 1919, 125), vö. ófelnémet bulle „uo. ". Az ui-t tartalmazó alakok valószínűleg nem a litván nyelvben alakultak ki, hanem így ejtették őket a németben. A. Lasch (Lasch 43), aki az írott nyelvemlékekben vizsgálta a középalnémet nyelvet, azt állította, hogy a XVI. században hosszú szünet után Szászországban egyes szerzők műveiben ismét megjelent az ui. Brandenburgban ū, we hangok voltak, amelyek W. Mitzka szerint magyarázhatók!? ii nyelv hatása. A mai holland nyelvben ut, a fríz nyelvben wa, 02 hangok vannak!*. Mint ismeretes, Kelet-Poroszországban németalföldiek telepedtek le 4, Kelet-Poroszország németjeinek többsége középalnémetül beszélt. Kelet-Poroszország keleti részén a német nyelv ū hangja nazálisok, likvidák és w előtt zárt szótagban ūs-sá diftongizálódott- !“. Az írásokban a 2 akár el is maradhatott. Ez a német us [ui]-ként ejtődhetett. A középalnémetben az us és az ui nem különbözött egymástól!®. Ezért, ahogyan a lietuvių rutmas (rūimas), ruimyti szavaknak, amelyekhez az us /ui/ alakú német alapszóformákat találtak, úgy a ruilis (rūilis), builis szavak is ui-val kölcsönözhetők lehettek F. Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Berlin, 1957. S. 5 Ezt. Schiller K., Lūbben A. Mittelniederdeutsches Wörterbuch /a továbbiakban —Mnd. W./. Bd 3. Bremen, 1875. S. 528. 10 1, a sc h A. Középalnémet nyelvtan /a továbbiakban —Lasch/. Halle (Saale), 1914. §46. ą 11 A Rūlis és ruilis más jelentésekben is használatos, lásd: LKŽ XI 911—912, ?Mitzka W. Deutsche Mundart45—946. en. Heidelberg, 1943. S. 65. KyssmeHn ko IO. K. PorHonornyeckas B3BOJIIP0UHA Fr'epMAHCKHX S3BIKOB. Jlenuxurpan, 1991. C. 92, 96. Ziesemer W. A kelet-poroszországi nyelvjárások. Breslau, 1924. S. 102, 108, 117 Mitzka VW. Deutsche Mundarten. S. 72—73. 5 Natau, 83, 40, 42, 50. 16 Lasch, §22. 159 a kelet-poroszországi német nyelvjárásokból származik, amelyekben az u után, nazális vagy likvida mássalhangzó előtt, a [4] közbeékelődés található. A litván jövevényszavakban azonban nemcsak likvidák vagy nazálisok, hanem más mássalhangzók előtt is találunk az u után beékelt a-t, például: be mūzė „híg kása, lisztleves; kankoliene” N, KZ, Prk, Slu, mužė R II 84, és létezik a muizé „uo.” forma is. „, amelyet a kelet-poroszországi litván írásokban a XVII. századtól jegyeztek fel, és a nyelvjárásokban használatos (Prk, Rg). Amint látjuk, ugyanarról a helyről (Priekulė) ui-vel írt szót jegyeztek fel. E kölcsönszavak alapja a porosz német vok. mūs „kocsonya, híg kása, lisztleves” (Fr II 80), vö. a középés újholland moes (Kluge 494). A šliuzė „zsilip” O 451 alak mellett megvan a šliūižė „u. az.” alakja is. " C, O, R II 311, MŽ II 416, N, K, KŽ, šliūižės, pl. Klp, Prk, amelyek a poroszországi német šlūse „u. az.” szóból származnak. " „Egyes kölcsönszavakban a német ū-t csak az ui kettőshangzó helyettesíti, pl.: luitas „kanklė” NdZ, luttūoti „kanklėvel játszani” NdZ, FrnW. E szavak eredetéről vö. v.v.ž. lute „lant (ilyen kanklė)“ (Mnd. W. II 754). E. Fraenkel valószínűleg téved, amikor a luttūot:i „kanklėn játszani“ szóban az ut megjelenését hangutánzással vagy népetimológiával hozza összefüggésbe, a litván luitūoti „(agyaggal) elsimítani, bekenni“ szóhoz igazítva. A rūikis (ruikis) kölcsönszó, amely a žemaitis nyelvjárásokban „kenderposztó szoknya (rendszerint meglehetősen rövid, rakott)” jelentésben fordul elő Kv, Zr, Sg, Šv, Žv, Šlu, „vastag kenderposztó” jelentésben pedig D. Pošk., J, Up, Vdk, valószínűleg a Kelet-Poroszországi német alsónémet roak „szoknya” szóból ered (Mitzka 1919, 123), vö. v.v.ž. rock „felsőruha“ (Mnd. W.), n.v.a. Rock „szoknya, kabát“. Vajon nem tévedett-e K. Būga, amikor azt magyarázta, hogy a ruikis a kurš *rukis szóból került át a litvánba, ahol 7 illesztődött be. Lehetséges, hogy nemcsak nazálisok és likvidák előtt, hanem más mássalhangzók előtt is i hang illesztődött be az u után. Továbbá Kelet-Poroszország német litvánjainál a zárt szótagbeli u-t u-ként vagy o-ként ejtették. Általában u-ként ejtették az nd, nt, ©, k (< kk) előtt; előtt [szintén többnyire | u. Az o, 6 hangok diftongizálódhattak 09 [0d'”-re. Ugyanaz az ember mind monoftongust, mind diftongust ejthetett. A városiak a német felnémet nyelv hatására rendszerint monoftongust ejtettek. Különösen könnyen illeszkedett be a 2[1] egy szótagú, mássalhangzóra végződő szavakban. A XIX. századi helyesírásban nem volt jele az | 0s-nak. De nem világos; hogy a diftongizálási tendencia későbbi-- e, amint azt a hang eltérő ejtése sejtetni engedi, vagy a korábbi írók nem jelölték a diakritikus jelet. Kelet-Poroszország német nyelvjárásaiban az oa helyett ejthettek . A 16. századi írásokból ismert, a litván nyelvben meghonosodott stuire „a hajó kormánya” BB Jok L 3, 4, amelynek alapja a középfelnémet stūr, sture „uo.” " (Mnd. W. IV | 452). Kelet-Poroszország egyes német nyelvjárásainak szavaiban r előtt, nyílt szótagban, ū után egyénileg átmeneti a hang jelent meg. Hasonlítsuk össze Kelet-Poroszország német alsónyelvjárásainak szavait: brusri „sörfőzde” (Natau 23), būosro „paraszt” (Mitzka 1919, 133). Ezért a litván stuiré a német nyelvjárási, a gyökben us-t tartalmazó alakból származhatott. | Tehát az említett kölcsönszavakban az ut diftongus nem a litván nyelv valamiféle hatására keletkezett; ezt Kelet-Poroszország német nyelvjárásaiban ejtették, s ezekből a nyelvjárásokból kerültek át e szavak a litván nyelvbe. IT Mitzka 1919, $28, 33, 45, 52, 195; Natau, $3, 15, 27, 40, 47. 160 A UI kettőshangzó eredete a németből átvett jövevényszavakban Összefoglalás A litván nyelvben vannak olyan német jövevényszavak, amelyek gyökerében u és ui található, például: mūzė, mūžė és muizé, muizé „mérce, híg kása, tejleves?”, rūmas, rūmai „nagy, díszes ház, palota” és raimas (ruimas) „tágas, szabad hely; Raum, Zimmer”, rūmyti und rdaimyti “raumen”, rūlis und ruilis ” Rolle, Walze”, Saline und. builis „Bulle” Az u és uz alakok a litván írásokban a XVH. századtól találhatók meg. a volt Kelet-Poroszországban írt évszázadok. A mai nyugati nyelvjárásokban a jövevényszavakban is ui áll. Még ugyanazon a lakóhelyen is. például a két változatot részesítik előnyben: mūžė, muize (Priekulė), rūlis, ruilis (Ylakiai). Néhány jövevényszó gyökerében csak ui található: luitas „lant”, luitdot: „a lanton játszani”, stuire „kormánylapát (a hajón)”. A nyelvkutatók (K. Buga, K. Alminauskis, J. Otrgbskis) az 1-es hang keletkezését tisztázatlannak tartották, vagy egyáltalán kételkedtek a betoldásában. A német alapszavak kutatása után megállapították, hogy Kelet-Poroszország egyes német nyelvjárásaiban a gyökérben ū és 48 [ui] is előfordult. A keleti területen az ū nazálisok, likvidák és zárt szótagban álló w előtt #8-ra diftongizálódott. A 4 után álló nyílt szótag előtt egyes nyelvjárásokban átmeneti hangként a 2 [1] is megjelenhetett. A nem valódi diftongus o után is megjelent, ezért a litván rūikis (rutkis) „Rock” kölcsönszó az alsóporoszból származhatott. Így tehát állítható, hogy az ui a kelet-poroszországi német nyelvjárásokban, nem pedig a litván nyelvben keletkezett. 161