Simono Stanevičiaus tekstų daiktavardžio linksniavimo tipų hierarchija

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXXIV (1994) A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK ÉS KUTATÁSAIK Albertas ROSINAS A SIMONAS STANEVICIUS SZÖVEGEIBEN A FŐNEVEK RAGOZÁSI TÍPUSAINAK HIERARCHIÁJA Már több mint 15 évvel ezelőtt felvetődött a nyelvészeti szakirodalomban az a gondolat, hogy a litván főnév ragozását mind a szinkrón, mind a diakrón jellegű munkákban a hagyományos litván ragozási osztályok rendje szerint vizsgálják, és hogy ez a sorrend teljesen motiválatlan és esetleges, mivel sem a főnevek nemeit, sem a formák hasonlóságát nem veszi figyelembe: Hogy a nyelvi rendszerben nemcsak esetleges, hanem természetes ragozási típusrend is létezik, azt a diakrón vizsgálatok mutatják, amelyekből látható, hogy egymásra csak bizonyos tövű szavak vannak hatással: az a-tő —wu-tőre, a taés €-tő —4-tőre, a tir részben az ia-tő — a mássalhangzó-tövekre stb. Nem figyeltek fel azonban például az aés €-tövek uvagy zu-tövekre gyakorolt legcsekélyebb hatására sem. Azoknak a ragozási típusoknak, amelyek között diakrón és szinkrón kölcsönhatás van, a nyelvi rendszerben egymás mellett, vagy legalábbis egymáshoz közel kell elhelyezkedniük (Girdenis, Rosinas 1977, p. 338]. E feltevést elfogadva világossá válik, hogy a legmegbízhatóbb kritérium, amely lehetővé teszi a ragozási típusok természetes osztályozásának és kölcsönös hierarchiájának meghatározását, az azonos végződések gyakorisága. Azonos végződéseknek nemcsak a teljesen egyforma végződéseket tekintjük, hanem azokat is, amelyek automatikus fonológiai váltakozásban különböznek: a: e, a: €, valamint azokat a végződéseket, amelyek rendszerszerű rövidülés után keletkeztek, és „régebbi”, illetve újabb fonetikai változattal rendelkeznek (pl. S. Stanevičius szövegeiben az (i)aés €-tövű névszók többes számú részes esetének -uoms (írásban -om’s) és -ums végződései) 2. Ezt szem előtt tartva S. Stanevičius szövegei főneveinek ragozási típusai hierarchiájának vizsgálatához a ragozási típusok legfontosabb indikátorául a szomszédos paradigmákban (7 „tőben”) megegyező végződések számát (m) választottam. Például a köznyelvi spiééius és paupys főnevek paradigmáiban 8 egyező eset van — ezért e paradigmák hasonlósági indikátora (m) 8-cal egyenlő. Azonban egy ilyen egyszerű index nem lenne teljesen pontos, mivel: 1) az olyan végződések, mint a többes szám birtokos esete, minden ragozási típusban közösek; 2) az egyes szám megszólító esete erősen változó, konkrét szavaktól vagy akár helyzetektől függ; 3) nem minden eset gyakorisága a szövegben (és ezzel együtt a rendszerben elfoglalt súlya) egyenlő (5 Lásd azonban: (Girdenis, Rosinas, 1977, p. 338]. 2 Ebben a munkában a végződéseket hagyományosan értelmezzük — nem bontjuk őket tővégre („végződés előtti elemre”) és „tulajdonképpeni” végződésre. Az ilyen értelmezés lehetőségéről lásd: [Girdenis, Rosinas, 1977, p. 340]. 112 és a rendszerben elfoglalt súlya) nem egyenlő; nem lehet összehasonlítani az olyan központi esetek gyakoriságát (és súlyát), mint az egyes számú alanyeset, birtokos eset és tárgyeset, egy olyan periférikus esetével, mint a többes számú helyhatározói eset. Az első és a második pontatlanság elkerülhető, ha a paradigmákból e szempontból anomális eseteket — a megszólító esetet és a többes számú birtokos esetet — kiküszöböljük. A harmadik pontatlanság bizonyos korrekció bevezetésével enyhíthető (p;), amely közvetlenül vagy közvetve a megegyező esetek gyakoriságát tükrözi az összefüggő szövegben [Girdenis, Rosinas, 1977, p. 339]. S. Stanevičius szövegei főneveinek ragozási típusai hierarchiáját vizsgálva, különféle próbálkozások után megállapítottam, hogy az egyes számú esetek esetében e korrekció szerepét hozzávetőleg az adott esetek összefüggő szövegbeli relatív gyakoriságának kétszeresével egyenlő tört töltheti be, a többes számú esetek esetében pedig az egyes számú esetek megfelelő korrekciójának fele. Emellett a természetes esetgyakorisági adatokat jelentősen kerekítettem (lásd az 1. táblázatot). 1 táblázat S. Stanevičius szövegei ragozási típusai indexei hasonlóságának korrekciói Egyes szám Többes szám Alanyeset 0,50 0,20 Birtokos eset 0,60 - N. 0,10 0,05 G. 0,50 0,25 In. 0,15 0,05 Vt. 0,15 0,05 Ezeket a korrekciókat a két különböző tőhöz tartozó ragozott alakok végződéseinek azonosságát jelző indexhez adjuk hozzá. Röviden ezeket a számításokat az i=1 képlettel lehet leírni, ahol m — az egyező ragozott alakok végződéseinek száma, p; — egy adott ragozott alak korrekciója. ; A ragozott alakok gyakoriságának számításait S. Stanevičius következő szövegei alapján végeztük el: „Szeszes pasakas Symona Stanewiczes” (Wylniuje, 1829, előszóval, 16 p.), „Daynas zemaycziu” (Wylniuje, 1829, 63 p.), „Apey darima walge ysz kiarpiu islandu” (Wyjlniuy, 1823, 22 p.) és „Historyia Szwenta” (Wylniuje, 1823, 70 p.). A szövegek terjedelme —171 oldal. Stilisztikai szempontból a szövegek nem egységesek. Eredeti alkotások szövegei, folklór-, pontosabban népdal-szövegek alkotják őket, a szövegek egy része feltételesen a népszerű tudományos stílushoz sorolható. Ezek magának a szerzőnek az alkotásai (a mesék „Prakalba”, a dalok „Pratarymas” című szövegei). Két szöveg („Apey darima walge ysz kiarpiu islandu” és „Historyia Szwenta”) fordítás. Az első közülük a tudományos ismeretterjesztő szövegekhez, a második pedig a szépirodalomhoz sorolható. A ragozott esetek gyakoriságának kiszámítása után kiderült, hogy S. Stanevičius szövegeiben a leggyakoribb eset a 113 genitivus (egyes számú genitivus 29%, többes számú genitivus 38%). A gyakoriság szerint a második az egyes számú nominativus (27%) és a többes számú accusativus (25%). A genitivus nagy gyakoriságát S. Stanevičius szövegeiben valószínűleg egyes szövegek tudományos jellege * okozta. S. Stanevičiaus szövegeinek ragozását vizsgálva bizonyos nehézségek merültek fel: 1) S. Stanevičiaus szövegei a déli žemaitis vidukliškiai nyelvjárásán alapulnak; ebben a nyelvjárásban (mint az egész žemaitis nyelvjárásban) a főnevek hangsúlytalan végződései megrövidültek, és gyakran más minőségű vokalizmust mutatnak, mint a hangsúlyosak; 2) ez a rövidülés egyes, eltérő eredetű végződéseket azonossá tett, és különféle morfológiai folyamatokat idézett elő, amelyek következtében összefonódott a „baritonikus” 4. tőbe tartozó, valamint a „baritonikus” éés 14. tőbe tartozó főnevek ragozása; 3) ezért a ragozási típusokat, ahol lehetséges volt, csak az „oxitonikus” szavak alapján különítettem el, kivételt téve a zu-tővel, amelynek nincsenek „oxitonikus” alakjai, valamint azokkal az esetekkel, amikor valamely tő „oxitonikus” alakjai S. Stanevičiaus szövegeiben nem voltak adatolhatók; 4) egyes esetalakokat S. Stanevičiaus szövegeinek ragozási rendszere alapján rekonstruálva közlök. S. Stanevičiaus szövegeiben az „oxitonikus” főnevek a következőképpen ragozódnak: a-tő 1a] tő E. szin's jaway sweczias *swetey B. szina jawū kiala *swecziū R. Diewuy jawams swecziuy *swetéms T. Diewa jawus kiala kialus Es. layku jaways keliu klejeys Hn. kalne jawuse kialie kraujuse saz-tő a-tő E. zaltis riszey rasa dinas B. *Zalcze sopulu žimos dinu R. žalcziuy *petėms kalbay daynūms T. buri burius žima dinas Es. buriu peteys kalba mierom’s Hn. burie Zemaycziuse dino kalbose 12a-tő e-tő E. paty, zynia paczes dubie žiwes B. žynios kancziu „dubies žiwiu R. paczey *pacziums *dubey gymyniems T. zyne * paczes dube zoles [n. kancze |. marczioms garbe gismiemys 3 A statisztikai számítások azt mutatják, hogy az esetek gyakorisága attól függ, mely funkcionális stílushoz tartozik a szöveg. Például S. Kļaviņa által végzett, a lett nyelv esetgyakoriságára vonatkozó számítások azt mutatják, hogy tudományos jellegű szövegekben leggyakrabban a | birtokos esetet használják (körülbelül 40%-ban), szépirodalmi szövegekben pedig — az alanyesetet (körülbelül 37%-ban), (a birtokos eset itt csupán körülbelül 21%-ot tesz ki), zr. (Knanuna, 1976, c. 51—52]. 114 Vt. waldžio *kancziose *dubie *dubiese im tő és kamienas V. *dantys žwierys dalys | dalys K. gialžis dantu dalis dalū N. *dancziuy *dantyms *szaley awyms G. žwiery *dantys daly dalys [n. wagymy wagymys ugnymy szalymys Vt. *dantie *dantyse dalie szalyse u tő tu tő V. sunus sunus waysius waysey K. sunaus sunu waysiaus amziu N. sunuy *sunams karaluy *waysems G. sunu sunus waysiu waysius In. sunumy *sunumys karalum’ *wayseys Vt. dangu *turguse pawoju *pawojuse Cm tő Cr tő V. wandū wandenys sesu “seserys K. wandens akmenu sesers *seseru N. *pimeniuy pimenyms dukterey *dukteryms tr. akmeni wandenys duktery *dukterys In. wandeniu pimenymys *sesere ~~ *dukterymys Vt. wandenie *wandenuse® *seserie = *dukteryse Binárisan összehasonlítva S. Stanevičius szövegében a főnevek ragozásának valamennyi paradigmáját, és elvégezve a számításokat, a következő eredményeket kaptam (lásd a 2. táblázatot). A táblázatban az oszlopok és sorok metszéspontjain található számok a megfelelő tőtípusok hasonlósági indexét jelentik. A táblázatból látható, hogy a hasonlóság alapján a ragozási típusok a következő sorrendbe rendezhetők: u, ju, a, 101, 102, im, if, Cm, Cf, €, įdūir air, és három osztályba sorolhatók, amelyek határai a za és im, illetve a Cry és € tövek között húzódnának. A paradigmák egymás közötti kapcsolatainak pontosabb feltárását a hierarchikus csoportosítás módszertana segíti. A három lehetséges eljárás közül a legalkalmasabb az úgynevezett maximumok módszere. Miután e módszer alapján elvégeztem az összes csoportosítási eljárást, S. Stanevičius szövegeinek főnévi ragozási típusairól a következő bináris osztályozást kaptam (lásd az 1. ábrát). Amint látható, S. Stanevičius szövegeinek főnevei a ragozási típusok hasonlósága alapján valóban három fő osztályra oszlanak. Az elsőbe az u, zu és a, ia tövű főnevek tartoznak, a másodikba az £ és mássalhangzó-tövű főnevek, a harmadikba pedig az €, įdūir a tövű főnevek. Könnyű észrevenni, hogy az első osztály valamennyi szava hímnemű, a második osztály szavai hímés nőneműek, a harmadik osztály szavai pedig nőneműek (ritka kivételektől eltekintve: dėdė, valkata stb.). Eszerint S. Stanevičius szövegeinek nyelvére a főnevek három fő ragozási típusa jellemző: I — hímnemű, II — vegyes, III — nőnemű. Mindegyik 4 Vö. wandenuose StR 331, amely valószínűleg aukštaitis nyelvjárási alak. 115 + spow „Otwmraedni128 owITIAY fidyy ownartusyul| fiysye) sne! = g'zl oral 1S °S "2919 Į dl Sę TT rot sa 8'9 glL'e 5a'č 15 6 11 tipo viduje išsiskiria du poklasiai: vyriškajame ryški u, iu ir a, 1a kamienų opozicija, mišriajame —tir priebalsinių kamienų opozicija, o moteriškajame —a, tar € kamienų opozicija. 2 lentelė S. Stanevičius szövegeinek ragozási típusaiban mutatkozó hasonlósági indexek Típus a a] 202 a 2a e tm if au wu Cm Cf a REE LH TE TO I OT I 10 45 37 33 0 Tai = 118 15 15 265 2,05 1,15 4,45 60,7 4,45 115 202 —0 0 1j9 3,75 2,65 4,45 6,8 595 2,65 a —12,1 62 0 11:.-0 0 0 2,29 ta —62 0 į 0 0 0 2,25 z = "105 2.5 0 0 115 34 tm = 125 17 1.183 82 if = 0 0 7,2°0779.325 u = 135,140.70 2u = 1,1 0 Cm Ee 10,4 Cf = Az elvégzett kutatások alapján megalapozottan megállapítható, hogy S. Stanevičius szövegében a „medis” főnévragozási típusa lényegében szinte teljesen egybeesik a mai köznyelv megfelelő „medis” típusával, csak valamivel alacsonyabb, és azt mutatja, hogy a főnévragozási típusok S. Stanevičius nyelvjárásában még csak kezdtek hasonlóvá válni. Ha a „baritonikus” főneveket is figyelembe vettük volna, a ragozási típusok hasonlósága nagyobb lenne. IRODALOM Girdenis Rosinas 1977 —Girdenis A.,Rosinas A. A litván főnevek ragozási típusainak hierarchiája és változásuk főbb tendenciái (a köznyelv és a žemaitė nyelvjárás adatai alapján). —Baltistika, 1977, T. 13(2). P. 338—348. Knanuna, 1976 —Kans Bu usa C. II. ConocraBjneHxHne CcTaTHCTHUECKMX XADaKTEDHCTHK MODpĖOOJIOTHYUECKHX KATEDODHĖ B QyHKIMOHAIBHEIX CTH/ISX JIATESIMICKOTO g35IKa. —Valodas sistema. Riga, 1976. 49–80. o. A FŐNÉV RAGOZÁSTÍPUSAINAK HIERARCHIÁJA SIMONAS STANEVIČIUS SZÖVEGEIBEN Összefoglalás A statisztikai adatok azt mutatják, hogy S. Stanevičius szövegeiben a főnevek ragozásuk izomorfizmusa alapján három fő osztályba sorolhatók. Az első osztályt a hímnemű főnevek, a másodikat a hímnemű és nőnemű, a harmadikat pedig a nőnemű főnevek képviselik. Ebből következik, hogy S. Stanevičius szövegeiben a főneveknek három fő ragozástípusa van, mégpedig rendre hímnemű, vegyes és nőnemű. E három típus mindegyike továbbá binárisan felosztható: u, zu:: a, za (a hímnemű típus), i:: mássalhangzó-tövek (a vegyes típus), valamint a, ia:: é (a nőnemű típus). | A ragozástípusok dendrogramja csaknem korrelál a kortárs irodalmi nyelv megfelelő dendrogramjával, az előbbi azonban valamivel alacsonyabban helyezkedik el; ez azt mutatja, hogy S. Stanevičius nyelvjárásában a flexiós típusok a kölcsönös asszimiláció folyamatába léptek. of 117