Pilypo Ruigio ir Kristijono Gotlybo Milkaus leksikografiniai darbai (artėjant Pil. Ruigio ir K. G. Milkaus žodynų išleidimo 250-osioms ir 200-osioms metinėms)

PILYPO RUIGIO ÉS KRISTIJONAS GOTLYBO MILKAUS LEXIKOGRÁFIAI MUNKÁI (Pil. Ruigys és K. G. Milkus szótárainak megjelenése 250., illetve 200. évfordulójához közeledve) A XVIII. században Kis-Litvánia kulturális életének számos szereplője foglalkozott a litván nyelv tisztításával, szókincsének gyarapításával és normáinak kialakításával. E célból nyelvtanokat és szótárakat írtak, amelyek közül csak néhányat (F. Haack, Pil. Ruigys és K. G. Milkus munkáit) nyomtattak ki, számos másik kézirata pedig nem mind maradt fenn napjainkig. Ezeknek a szótáraknak és nyelvtanoknak az volt a rendeltetésük, hogy segítsék a Kis-Litvániába küldött német tisztviselőket, kereskedőket és lelkészeket a litván nyelv elsajátításában, a vallási irodalom fordítóit pedig a megfelelő litván szavak megtalálásában. Ugyanezt a célt szolgálta Pil. Ruigys és K. G. Milkus kétnyelvű szótára. A cikk áttekinti, hogyan fejlődött e szótárak lexikográfiai technikája, miként szabályozták szerzőik a nyelvet, és hogyan gazdagították a litván lexikográfiát. F. Haack szótárának 1730-as megjelenése1 után néhány évtizeddel, 1747-ben a valtarkiemi evangélikus lelkész, Pilypas Ruigys2 nyomtatta ki Königsbergben Kis-Litvánia második kétnyelvű, „Litván–német és német–litván szótárát”. Ez a szótár kétszer akkora és jóval fejlettebb, mint F. Haack szótára. A cím szerint a szótár a Szentírásban és a társadalmi életben használatos szavakat és kifejezéseket tartalmazza. Az 1744. május 11-én írt előszó pontosabban megadja összeállításának kezdetét és forrásait. Pil. Ruigys itt azt állítja, hogy 1733-ban kezdte összeállítani a szótárt (P. Jonikas véleménye szerint 1709-ben)3. Célja az volt, hogy segítsen a litvánul nem tudó evangélikus lelkészeknek jól megtanulni a nyelvet. Pil. Ruigys azt írja, hogy szótára német részét Ch. E. Weismann szótárából (Lexicon bipartitum latino-germanicum et germanico-latinum) vette át, a litván részhez pedig az élő népnyelvből, K. Sirvydas és F. Haack szótáraiból gyűjtött szavakat, valamint felhasználta elődje, E. Dicelijus (Dizelius), Valtarkiemiben őrzött kéziratos anyagát4. Az előszóban megemlítette Teofilis Šulcas és Jokūbas Perkūnas kéziratos szótárait is. Pil. Ruigys munkáját több, litvánul jobban tudó evangélikus lelkész segítette. Ruigys szótára 615 oldalból áll. A szótár első, litván–német, a szerző által analitikusnak nevezett része 192 oldalas, és 7680 szót, illetve szókapcsolatot tartalmaz. A második, német–litván rész jóval terjedelmesebb: 423 oldal. Mintegy 24 000 litván szót és szókapcsolatot tartalmaz. A szavakat nem a megszokott ábécérendben, hanem szócsaládokba rendezve közli (az alapszavak alatt feltünteti a származékokat), például: Bittė (Bittinis, Bičžus, Bičžullis, Bit=Kopis); Perkų (Nūperku, Atperku Atpirkimm as, Pirkikklas, Perkaklis); Wårnas (Wårnas krankia, Wårna, Warnėnas, Warnukštis). A szótár a névszók alanyesetét, valamint a birtokos eset tővégi részét és ragját adja meg Vocabylarivm Lithvanico-Germanicvm et Germanico-Lithvanicvm... von F r i e d e r i c h W i l h e l m H a a c k..., Halle, 1730. Littauisch-Deutsches und Deutsch-Littauisches Lexicon.. von P h i l i p p R u h i g..., Königsberg..., 1747. J o n i k a s P. Lietuvių kalba ir tauta amžių būvyje, Čikaga, 1987, 140. Z i n k e v i č i u s Z. Lietuvių kalba XVIII—XIX a., Vilnius, 1988, 259. 221 illetve csak egyetlen végződését, például: Aitwaras, aro; Keddē, ēs; Kancía, cíos; Kòja, ôs; Rogês, giù; Waidas, do. A főnevek nemét bizonyos rövidítésekkel jelöli, például: Buddelis, io, m; Kélmas, mo, m; Kiaulė, ēs, f. Az igék címszavaként az egyes szám első személyű jelen idejű alak szerepel, ezt követik az egyszerű múlt és a jövő idő első személyű alakjai, végül pedig a főnévi igenév, például: Abbejóju, Abbejójau, Abbejójų, Abbejóti; Galándu, ándau, ãu, g̃ti; Gabenu, enau, ę̃u, ę́nti; Kapóju, ójau, ó̃ju, óti; Guwėnu, enau, ę̃u, ę́nti; Rabaū, biáu, bysu, byti. A mellékneveket teljes hímnemű alakjukban közli, a nőnemű és semlegesnemű alakot (ez utóbbi nincs mindenütt feltüntetve) pedig a tővégi résszel és a végződéssel, például: Gražus, ži, žiu; Kiáuras, rá; Ruddas, dá; Tam[ús, [i, [ù. Pil. Ruigys szótárának helyesírása meglehetősen következetes. Korának kelet-poroszországi szerzőihez hasonlóan D. Klein által kialakított ábécét követte5. Pil. Ruigys Klein nyomán a nazális magánhangzókat áthúzott betűjellel írja, például: Apbaudau Mietą R65, Szwėsey žibbąs R198, de ebben nem következetes. Néha a nazális magánhangzókat a szokásos módon, ą, ę betűkkel jelöli, például: Szę Dieną R203, Ne tikray mokas Darbą R211, Drą[s]us R220. Az úgynevezett nazális į elöljárószót ferde vonallal írja, ǀ, például: Užėimi ǀ Namus R114, ǀ Widų R200, de néha a nem elöljárói į-t is így írja, például: Sápnas piktas ǀwyksta R116, ǀlanda R208, Kaip ǀmanai R263. A keskeny ė-t rendszerint ē jelöli, és a szó belsejében, valamint végén is megőrzi, például: Dilgelē R84, Gegužē, Garbē, Jaunyštē. Néha azonban az ė-t ie betűkkel jelöli: Kiekštas, Mieła, és fordítva, az ie-t ē-vel: Mēgas, Rēbuttys, Wēwer[ys. A uo kettőshangzót ū jelöli, például: ūdas, ūdega, ūga, ū[is, ū[bwis. Ez a porosz litván nyelvjárások ie, uo kettőshangzóinak, valamint ė, o magánhangzóinak keveredését szemlélteti. A vegyes diftongusokban az en, in helyett gyakran ę, į szerepel, például: Graudenu, enau, ę[ju, ę́nti; Grūždenu, enau, ę[ju, ęti; Ilginu, inau, į[ju, įnti; Jòdinu, inau, į[ju, įti. A korabeli mássalhangzó-helyesírásra jellemző a mássalhangzók kettőzése. Ez különösen Kis-Litvániában volt elterjedt, ahol erős volt a német helyesírás hatása. A kettőzéssel a megkettőzött mássalhangzó előtti magánhangzó rövidségét kívánták jelölni6. Pil. Ruigys a rövid a, e, i, u után kettőzi a mássalhangzókat, például: Pellēda, Kallu, Luppū, Diddelįs, Drugys, Ėkkėčios, Middus, Miggis, Pentinnas. A kemény č hangot kétjegyű cž-vel írja, például: Cžūpryna, Cžóžu, a lágy č-t pedig ć betűvel, például: Paparčiei, čūu; Bagočius, čiaus; Bučioju. Az š hang jelölésére a szó elején a gótikus [ß kétjegyű betűjelet használja, például: Sžaltis, Sžápas, Sžárka, Sžaure, Sžermukšnis, Sžernas, Sžėtonas, Sžirmas, Sžwarūs, a szó belsejében pedig ß-t, például: Sžefelis, Sžefį, Sžefskas, Sžykštūs, Taßla, Tróßkulys, Wißta. A főnevek többes számú alanyesetének végződése ei, például: Broláwaikei, Cžobrélei, Gimdytojei, Gywplaukei, Karčžei. Az a-tövű főnevek egyes számú alanyesetéből néha elhagyja az a magánhangzót, például: Wūnags. Előfordul, hogy ugyanazt a szót különböző tővégi részekkel adja meg, például: Pagónas, -óno ir Pagonis, -iês R196. Pil. Ruigys szótárában a szavak egy része D. Klein nyelvtanának megfelelő hangsúlyozással szerepel 5 Plg. Palionis J. Lietuvių literatūrinės kalbos istorija, Vilnius, 1979, 19. 6 Vö. ugyanott, 24. 222 a megadott szabályokat. Ebben a szótárban szereplő szavak, pl.: Brólis, Dáiktas, Galwà, Kálwis, Žándas, Žinnóti, Žinójojau stb. hangsúlyozása semmiben sem különbözik a maitól. Hátránya, hogy Pil. Ruigys szótárában sok helyütt a hangsúlyjelek nemcsak a hangsúlyt, hanem a magánhangzók és kettőshangzók hosszúságát is jelölik.7 Pil. Ruigys szótárában több a köznyelvi szó, mint F. Haackóéban. Egy részük helyesírását rövid szókapcsolatokkal, olykor pedig közmondásokkal és szólásokkal szemlélteti8, pl.: prie Kapóju (Sufikapója Gaidys Ju kittu), prie Kélmas (Trys Kélmai Bíčiu), prie Kífféłaus (Devints Wandù nu Kífféłaus), prie Kráuju (Lizda kráuju Paukščéje), prie Kérbas (Kérbas Jáutis, kėrba Kárwe). Számos szó mellett lexikai párhuzamokat is közöl, köztük sok szinonimával (bár nem mindig valódi szinonimákról van szó), pl.: Warpas — Žwánas R179, Menkas — Ledakas — Práftas — Blogas R310, Kibkos dréba — urtpa R312, Gérklė — Gurklys R312, Perfulas — Sopéjimas — Perbėjimas R313, Kibkà — Kója — Blauždkaulis — Rétas — Kulbé — Blaužda R305, Nufiminu — Nuljūtu R375. Pil. Ruigys szótárában a jövevényszavak között a szláv eredetűek vannak túlsúlyban, pl.: Aduna, Altorus, Afaba, Bacžka, Bagótas, Bagóčius, Béjas, Cžédiju, Cžéltis, Cžyltas, Dabóju, Dawádas, Dėka, Griežnas, Klápatà, Kodylas, Kóžnas, Kulnerus stb. A szótárban számos germanizmus is található, pl.: Dékis „terítő”, Dimžakas „zseb”, Dillės „kapor”, Girmolė „sárgarépa” stb. Pil. Ruigys szótárának kiadása elfogyott, ezért 1800-ban Kristijonas Gotlybas Milkus kiadta a „Litván–német és német–litván szótárat”9. A szótár címében a szerző azt írja, hogy művét Pil. Ruigys szótára alapján állította össze. Előszavában K. G. Milkus azt írja, hogy legfőbb törekvése átfogó szótár készítése volt, Pil. Ruigys és más szótárak felhasználásával, valamint saját nyelvismeretének kiegészítésével. K. G. Milkus új lexikai anyagának nagy részét valószínűleg J. Brodovskio kéziratos „Német–litván és litván–német szótárából” (Lexicon Germanico-Lithvanicvm et Lithvanico-Germanicvm) vette át10, pl.: Kója (Pakója; Kóju Mažgójimas) R — Koja (Eik Ju Kojomis; Kojas ir Rankas atfįgeręs; Bėda Kojas taįjo; Bepig po kitto Stalù Kojas pakifus Jėdėt; Kojomis negal); Pakoja; Bekojis, (Eik tu Bekojį); Palvczkojis; Trikojis MŽ — Kója (Eik Ju Kójo­mis; Kojas ir Rankas atfįgeręs; Bėda Kójas taįjo; Bekójis; negallys Kojomis; Trikojis) B513, 514. Elképzelhető, hogy K. G. Milkus kéznél tartotta K. Sirvydas „Háromnyelvű szótárát” (Dict ionarium trium linguarum). K. Sirvydas szóalkotásai, pl.:trintu vai. knygininkas K. G. Milkus szótárában is megtalálhatók. Annak ellenére, hogy K. G. Milkus teljes egészében átírta Pil. Ruigys szótárát, a két szótár között különbségek is vannak. Mindenekelőtt terjedelmükben térnek el. K. Milkus szótára 928 oldalas, és mintegy 41 000 szót tartalmaz. Tehát 315 7 V i t k a u s k a s V. Nehéz-e a litván hangsúlyozás?, Vilnius, 1988, 24. 8 B a l a š a i t i s A. Szavak és szótárak, Vilnius, 1984, 64. 9 Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch... von Christian Gottlieb Mielcke, Königsberg, 1800. 10 Z i n k e v i č i u s Z. Uo., 265—266. 223 oldallal terjedelmesebb, mint Pil. Ruigys azonos formátumú szótára, és körülbelül 9320 szóval többet tartalmaz, nem számítva a különféle szókapcsolatokat és frazeológiai egységeket. A lexikai kiegészítések különösen a szótár első részében bőségesek. A német–litván rész nem változott sokat: Pil. Ruigys megfelelő részével összehasonlítva csupán ritkább kifejezésekkel egészült ki. K. G. Milkus erről szótára előszavában ír. Itt a szótár rendeltetését is megjelöli: a litván nyelv ismerete szerinte a tanítóknak, lelkészeknek, bíráknak és kereskedőknek szükséges. A nyelvet nyelvtanokból és szótárakból kell megtanulni11, mivel a parasztok saját nyelvükről semmilyen ismerettel nem szolgálhatnak. K. G. Milkus tehát gyakorlati célokra szánta szótárát, ami a szótár szókincsének jellegét is meghatározta. A lexika mindkét szótárban azonos elrendezésű: az első rész litván–német, a második német–litván. Pil. Ruigys és K. G. Milkus szavai egyaránt szócikkcsaládokba rendezve szerepelnek. A különbség az, hogy K. G. Milkus egyes szavak szócikkcsaládjait kibővítette, például: Būras R — Būras (Būrus Jodinu, Burką, Burijskas, Burijskay) MŽ; Dagys (Dagillis) R — Dagys (Dagau, Idagau, Dagillis, Dagillėlis, Dagillėlei) MŽ; Dailūs R — Dailus (Dailey, Dailinu, Dailáuju, Sudailáuju, Dailydą, Dailydžia, Dailydyjtė, Dailummas) MŽ; Gabenų (Atgabenu, Nugabenu) R — Gabėnų (Gabaną, Atgabėnu, Nugabėnu, Nuſigabėnu, Atſigabėnu, Uſſigabėnu, Iẛgabėnu, Pargabėnu, Prigabėnu, Priſigabėnu) MŽ. K. G. Milkus szótári szócikke összetettebb Pil. Ruigysénál, több lexikográfiai elemet találunk benne: magyarázatokat, közmondásokat, frazeologizmusokat, például: Galwijas (Galwijas pėnims) R — Galwijas (Oẛka ne Galwijas, Merga ne Ṡzeimyna; Galwijai pėnami) MŽ; Ṡzáudas (Ṡzaudai) R — Ṡzaudas (Ṡzaudai; Iẛ Ṡzaudū iẛėjęs, o Ṡzėno ne pawyęs; Ṡzaudai iẛtiẛini; Trakni, Swėto Lobis Ṡzaudū Kulis) MŽ; Ṡzū (Ṡzunnės; Ṡzunnytis; Ṡzunnyčiai; Ṡzun=Gálwis; Ṡzuns=ūdega) R — Ṡzū (Iẛ Ṡzun’s prapūle; Ṡzun’s Balſas ne eit ÷ Dangu; Kad tawo Ṡzunė Swėtimi pjája, tai gyk, bet kad tawo Ṡzunnys pjáuja’, neẛikiẛk; Strampas wiẛados gul pas Ṡzunnė; Ar tur Ṡzū Gėdós; Ṡzunnytis; Ṡzunnyczei; Ṡzunniẛkas; Ṡzunniẛkay; Ṡzungalwis; Ṡzuns Ūdega; Ṡzunsūdėgius; Ṡzunlaibkei; Ṡzunmetės; Ṡzunremunės; Ṡzunẛudai; Kur daug Ṡzunnū, cze ir daug Ṡzúnẛudū) MŽ. K. G. Milkus szótárának felépítése lényegében megegyezik Pil. Ruigyséval. A szótárak szerzői a főneveket és mellékneveket azonos módon adják meg. Csak az igék elrendezése tér el Pil. Ruigysétól. K. G. Milkus előbb felsorolja az ige valamennyi alakját, és csak utána adja meg a német megfelelőjét, például: Gimdau, džia u, įẛu, iti ich gebäre; Láukiu, kiau, áukẛu, áukti, ich warte. Pil. Ruigys az első személyű címszóalak után közli a szó német megfelelőjét. Helyesírási különbségek is vannak. Pil. Ruigys D. Kleino ábécéjét követte, bár bizonyos dolgokon változtatott, K. G. Milkus viszont jobban eltávolodott tőle. K. G. Milkus szótárában már nincsenek keresztvonással jelölt nazális magánhangzók. Egyébként a nazális betűk írásmódja nem különbözik Pil. Ruigysétól; a többes szám genitivusában ő is nazális ū-t ír, például: Ar 11 Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Wörter-Buch..., von Christian Gottlieb Mielcke, 2–4. 224 ne turri [mulkū? MŽ; Waikū Waikai MŽ311, Tēwū Tēwai MŽ. Az į-t ferde vonással jelöli nazális betűt, például: - widduwi- MŽ152, Surabau- Knugas MŽ152. K. G. Milkus a č-t minden esetben a cz kétjegyű betűvel írja, például: Aukbėgjāusas, Buczioju, Czaudullys, Czọžinyczia, Drumsczìu, Marti, czios. K. G. Milkus sokkal ritkábban jelöli a szavak hangsúlyát, mint Pil. Ruigys. Kettejük hangsúlyozása lényegében semmiben sem különbözik, bár néha ugyanannak a szónak eltérő a hangsúlyjele (vagy diakritikus jele), például: Gabenų R. — Gabėnų MŽ. Mindketten ugyanazokat a hangsúlyjeleket használják, rendszer nélkül, és a hangsúlyjelekkel gyakran a magánhangzók, illetve a kettőshangzók hosszúságát jelölik12. K. G. Milkus szótára, akárcsak Pil. Ruigysé, a Kis-Litvánia nyugat-aukštait nyelvjárásában íródott. Ez kedvező feltételeket teremtett a nemzeti újjászületés képviselői, az ugyanezen nyelvjárást beszélők számára, hogy éljenek a Kis-Litvániában kialakított írott köznyelvvel. K. G. Milkus szótára annak idején nemcsak Kis-Litvániában, hanem Nagy-Litvániában is népszerű volt. Erre támaszkodott D. Poška, a litván nyelv jelentős XIX. századi ápolója és kutatója.13 K. G. Milkus szótárát a későbbi kis-litvániai lexikográfusok is használták; közülük G. F. Nesselmann és Fr. Kuršaitis készített különösen fontos, a nyelvtudományt és a gyakorlatot egyaránt szolgáló szótárakat. Ma K. G. Milkus és Pil. Ruigys munkái a litván lexikográfia története szempontjából azért érdekesek és fontosak, mert jelentős kísérletet jelentenek kétnyelvű szótárak összeállítására. E szótárak célja az volt, hogy elősegítsék a litván nyelv térnyerését a társadalmi, tudományos és kulturális életben, szabályozzák a litván köznyelv szókincsét, és alapot adjanak a litván nyelv tanulásához és használatához. Kis-Litvánia kulturális szereplőinek nyelvészeti munkái segítenek megvilágítani a köznyelv fejlődését, a nyelvi eszköztár gazdagodásának és tökéletesedésének útjait és módjait. Algis Rubinas 12 Vitkauskas V. Ugyanott, 24. 13 Vanagas V. Dionizas Poška, Vilnius, 1994, 146. 225