Knyga apie baltų kalbas

a krakkói Wiszniewski professzornak és Simonas Daukantasnak azt állította, hogy megírta a žemaitis–litván nyelv szótárát. De ezekben a levelekben valótlanságok is vannak. Kajetonas Wiszniewskinek azzal dicsekszik, hogy ő maga készített egy, a méhekről szóló könyvecskét (1823-ban), csupán testvére, Kiprijonas nevében (bár a nyelvi elemzés Kiprijonas, nem pedig Kajetonas szerzőségét erősíti meg), hogy N. Rumiancevas kancellár megköszönte neki ezt a fordítást (valójában Kiprijonasnak köszönte meg), hogy kiadta a Rozmyšlania wiešniaka rolnika című könyvecskét (de elhallgatta annak szerzőjét, Dionizas Poškát), hogy a Dziennik Wileriski közzétette a Žemaitiján tett utazásának leírását (holott ott csak Poška Baublysáról van szó) — az utóbbi két esetet már V. Maciūnas is észrevette. A S. Daukantasnak írt levelében Kajetonas, amikor érdemeit felsorolja, már nem említette sem a méhekről szóló könyvecske fordítását, sem a Rozmyšlania wiešniaka rolnika című művet — érezhette, hogy Daukantas ismerhette azok valódi szerzőit. Ugyanígy mindkét levélben Kajetonas azt mondja, hogy befejezte a szótárát, holott az elégett kézirat csupán a K betű kezdetéig készült el (V. Maciūnas). Amint pedig I. Loboikos leveleiből látható, Kiprijonas is csak a K betűig írta meg a szótárat. Így nehéz cáfolni, hogy Kajetonas nem dicsekedett-e mások által létrehozott művekkel. Ezenkívül fontos, hogy Kajetonas D. Poška eszmetársa, ugyanakkor Kiprijonas vetélytársa volt. Poška ezt írta: „nem láttam jobb helyesírást, mint [...] Kajetonas Nezabitauskas elemi iskolai tankönyvében”. Másfelől, miközben Kiprijonas még mindig a szótárán dolgozott (1825 márciusában), Poška szintén hozzáfogott egy konkurens szótár megírásához, vagyis versenyre kelt Kiprijonasszal az írott žemaitė-litván nyelv megteremtéséért és bevezetéséért. Ha a szerző Kajetonas lett volna, aligha nem támogatta volna barátja, Poška, a munkáját, és aligha vállalkozott volna arra, hogy versenyre keljen vele, ahelyett hogy segítsen neki. Következésképpen, még ha a kézirat nem maradt is fenn, számos érv mutat arra, hogy a dicsekvésre és önmaga dicsőítésére hajlamos Kajetonas a testvére, Kiprijonas befejezetlenül maradt litván nyelvi szótárát is magának akarta tulajdonítani. Ezért, amint azt A. Kaupuž már megállapította, a szótár szerzőjének Kiprijonas Nezabitauskast kell tekinteni. KÖNYV A BALTI NYELVEKRŐL A balti nyelvek kutatásának régi hagyományaival rendelkező Németországban az utóbbi években új, a baltisztika szempontjából jelentős munkák jelentek meg. Ezek egyike az a három nyelvész által német nyelven írt könyv, amely 1994-ben került ki a nyomdából: „A balti nyelvek. Bevezetés- ”.! A szépen poligrafikailag kiadott, 416 oldalas könyv négy fő fejezetből áll. A meglehetősen terjedelmes (15—70. o.) bevezető fejezet szerzője Rainer Eckert nyelvész, aki sokat tett a baltisztikai kutatásért és annak népszerűsítéséért. Nagyon tömören, mondhatni enciklopédikus módon közli a legfontosabb ismereteket valamennyi balti nyelvről és népről, azok elnevezéseiről és történetéről; tárgyalja a kihalt, más népek által asszimilált poroszokat, szudávokat, jotvingokat, kurusokat, zemgalokat és szeleket. Érthető módon itt a legtöbb helyet a két élő balti nép — a litvánok és a lettek — történetének szenteli: megemlíti a legfontosabb eseményeket, amelyek e népeket kísérték attól kezdve, hogy lL Eck ert R, Bukeviéiite E-J, Hinze F. Die ballischen S rachen. ine Einfuhrung. Langenscheidt. Verlag Enzyklopadie. az ősidőktől a legutóbbi időkig. Más kutatók munkáira és konkrét nyelvészeti adatokra támaszkodva R. Eckert kiemeli a balti nyelvek helyét az indoeurópai nyelvcsaládban, viszonyukat a legközelebbi csoportok — a szláv és germán nyelvek — nyelveihez, tárgyalja az óporosz, a litván és a lett nyelv legfontosabb írásos emlékeit, valamint a litván és a lett köznyelv kialakulását. Néhány megjegyzé213 st fűz még a lett és litván népdalokhoz is, megnevezi a legnagyobb érdemeket szerzett dalgyűjtőket, valamint az általuk összeállított és kiadott gyűjteményeket. A könyv három fejezetében külön-külön írják le a litván (71—245. o.), a lett (247—382.) és az óporosz (383—406.) nyelvet. Az adatok bemutatásának és magyarázatának egységes tervét meglehetősen szigorúan követve a litván és lett köznyelv fonetikai, akcentológiai és morfológiai rendszerét szinkrón módon írta le: Elvyra-Julija Bukevičiūtė (a litván és lett nyelv fonetikája, a litván főnevek és melléknevek hangsúlyozása, a névmás, a számnév), Raineris Eckertas (a litván főnév és melléknév — általános kérdések, ragozás, a litván és lett nyelv határozószava) és Friedhelmas Hinzė (a litván ige, elöljárószó, valamint a lett főnév, melléknév, névmás, számnév, ige és elöljárószó). Az óporosz nyelvről szóló fejezet szerzője — R. Eckertas. A keleti balti (litván és lett) nyelvek megfelelő adataival összevetve tárgyalja az óporosz nyelv hangsúlyozásának, vokalizmusának és konsonantizmusának legjellemzőbb sajátosságait, valamint a morfológia néhány kérdését — a főnevek ragozását, a melléknevek fokozását és ragozását, a számneveket, a névmásokat és az igék ragozását —. Az egész könyv nagyon módszeresen íródott. Benne több —a nyugati baltiak, valamint egykori területeik, továbbá a litván és lett nyelvjárások elterjedését bemutató —térkép található. Számos nyelvészeti —a balti nyelvek fonetikájára és morfológiájára vonatkozó —adat összefoglaló táblázatokban szerepel: a „Litván nyelv” című fejezetben 52, a „Lett nyelv” című fejezetben pedig —46. A leírt grammatikai formák jelentését (ezeknek nem mindig vannak közvetlen megfelelőik a német nyelvben) és használatát gyakran különböző forrásokból származó szókapcsolatokkal vagy mondatokkal szemlélteti. Vö. a litván nyelvről szóló fejezet néhány példáját: : Jis tarp krūtančiųjų skarėlių pamatė mėlynąją su baltais ruozéliais ir tuojau ją pažino ir išskyrė 15 visų tokių ar bent panašių. ‘Unter den flatternden Kopftūchern sah er das blaue mit den weiBen Streifen, und er erkannte es sogleich und unterschied es unter der Zahl der gleichen oder ahnlichen’. (A határozott melléknevek használata.) Még három év el fog telni. „Még körülbelül három év fog eltelni.” (A gyűjtőszámnevek használata.) Az utat nem ismerve nehéz nálunk átjutni. „Ha az ember nem ismeri az utat, nehéz hozzánk eltalálnia.” (A határozói igenév használata.) Igaz, a szép, élő példák mellett előfordul egy-két mesterséges, a természetes nyelvben nem használatos forma is, vö. a visszaható igék jelen idejű és egyszerű múlt idejű paradigmáit: Ziopsaiisi, žiopsaisi, žiūpsomės, žiopsotės (183. o.); Ziopsdjausi, žiopsėjaisi, Ziopsdjomes, Ziopsdjotés (184. o.). A litván és lett es fonetikai jelenségek zu leírásakor valamennyi példát e nyelvek jelenlegi helyesírásával és a Nemzetközi Fonetikai Társaság által elfogadott átírással adunk meg. A könyv egészében hangsúlyjelekkel látjuk el a litván nyelvi példákat (az átírt szavaknál csak a hangsúlyos szótagot jelöljük, a hanglejtést nem tüntetjük fel), bár egy-egy szó hangsúlya (a megfelelő hanglejtés jelével) jelöletlen maradt, vö.: šešiasdešimt (153. o.) = šėšiasdešimt, kovo (158) = kdvo, dvidešimt ir (158) —dvidešimt. Az olvasót még inkább megtévesztheti, ha helytelenül van megadva a szó hangsúlyának helye, a hanglejtés, a hangsúlyozási paradigma vagy hasonló. Ilyen, a litván nyelvben javítandó példák: atvyksite 214 (o. 146), Megérkezett (193) = atviksite, Atvijko, dieną (158, 2x) = diéng, Svdrrastis (106) = švdrraštis, tirpti (107) = tirpti, pėr lieptą (107) = pef ličptą, vilktis (107) = vilktis, ai-klas (109) = dr-klas, ir-štva (4 kirčiuotė, 109) = ir-štva (3 kirč.), kilėmetrų (160), kilometro (232). = kilomėtrų, kilomėtro, raūda (177) = rauda, draug-dv-- o, keli-dv-o (177) = = draug-ūv-- o, keli-ūv-o, rėngi-a: rėng-ė (179) = rengi-a: refig-ė, ne-si-gin-- si-u (185) = ne-si-gin-- si-u, Kuršiai, gijvuliui (189) = Kufšiai, gyvuliui, Išsiuntęs, krėpšio (190) = išsunitęs, krėpšio, bučiud-tis (191) = bučiuotis, ap-si-vilk- -o (191, 2x) = ap-si-vilk-- o, nulaūžtas, stovinčiėji (199) = nulduztas, stovinčioji, atėjo (206, 228, 231), Atėjo (231) = = atėjo, Atėjo, at-nėš-ti (208, 220) = at-nėšti, Keliatidami, Jerūzalės, priomty nutarimų (210) = Kelidudami, Jerūzalės, priimtų nutarimų, vaikystę, križkelę (212) = vaikistę, kryzkele, leis-ki-me (214) = léis-ki-me, rytoj, arkliūs, atsikėlęs (217) = rytėj, arklius, atsikėlęs, baroniénés (219) = barontenės, mūtinai (220) = mdtinai, dingusio brolio, jer dai gyvas (221) = dingusio brėlio, jėi dar gyvas, ciésoriy, į vestūves (222) = ciésoriy, 4 vestuvės, paejo (224) = paéjo, jud tolijn, juokémis (225) = juo tolijin, juokomis, aiškiai (227) = diskiai, knygos (229), knigą (230) = knggos, knjgg, (su)pykti (229) = (su)pgykti, Nuėjau, laišką (230) = Nuéjat, laišką, savo (231, 2x) = savo, mokyklą (231) = mokgklg, studénty, pirkti (232) = studentų, pirkti. Előfordul egy-két kijavítatlan és másféle korrektúrahiba is, például. : Palūžė, Biržiai (44) = Palūšė, Biržai; Kaip čia gražū pasidėti (133) ==...pasédets; jūs (146) = jus; Parduotivé atidaryta nuo devintos iki astuonidlikos valandos (158) =...astuoniéliktos valandos; kilenc tizedben (162) = = kilenc tizedikben; kilšči-o-ja, kilšči-0-ju (175) = = kilséi-o-ja, kilséi-o-ju; em-e (178) = ėm-ė; az elmúlt évek (199) = = az elmúlt évek; A következő tél hosszát nem ismerjük (204) = Ateisiančios...; džaū-ki-s (214) = džiaū-kis; mokusi, mékusios (219) = mdkiusi, mdkiusios (vö. rašyti, rūšė: rašiusi, rūšiusios); žiurėti (225) = žiūrėti; utcán (228) = utcában; plugū drti (228) = plūgū arti. A baltisztikával vagy valamelyik balti nyelvvel behatóbban foglalkozók számára a közölt bibliográfiai adatok is nagyon hasznosak lesznek. A könyv minden fejezetét az adott fejezet témájában megjelent legjelentősebb művek R. Eckert által összeállított áttekintése zárja. Például a bevezető fejezet végén a történeti összehasonlító nyelvészet megalapítóinak, F. Bop(p) (1791—1867) és R. Rask (1787—1832) nevével kezdődően, akik az egész balti... A nyelvészet számára fontos publikációk áttekintésében még mintegy harminc különböző nemzetiségű — német, francia, dán, holland, norvég, finn, cseh, bolgár, lengyel, olasz, amerikai, japán, 215 orosz, ukrán és természetesen lett, litván — balti nyelvek kutatóját említik. Így külön-külön tekintik át a litván, lett és óporosz nyelveket leíró, illetve vizsgáló fontosabb műveket is. kapcsolódó munkák. Ezen áttekintéseken kívül a könyv végén megtaláljuk az irodalomjegyzék részletes (184 tételes) összesített mutatóját is: Litvániában, Lettországban és más országokban kiadott, egyes szerzők által írt vagy kollektív műveket, folytatásos vagy időszaki kiadványokat, amelyek mind a baltisztika általános kérdéseivel, mind pedig egy-egy — litván, lett, óporosz — nyelvvel foglalkoznak. Igaz, az irodalomjegyzékben is pontosítani kell egy-két korrektúra-apróságot: J. GERULIS. Senieji lietuvių skaitimai (408. o.: 20. tétel) =... skaitymai; P. JONIKAS. Lietuvių bendrinės rašomosios kalbos kurimasis antroje XIX a. pusėje (412; 119) =... kūrimasis antrojoje XIX a. pusėje; V. PAULAUSKAITE (412; 151) = V. PAULAUSKIENE; A. UBEKAITE (413; 176, 177) = A. UBEIKAITE. 3 Az említett vagy más apró hibák egyáltalán nem csökkentik az ismertetett kiadvány értékét. "A balti nyelvek. „Įvadas“ — labai kruopščiai parengta ir reikalinga knyga. Tai puikus vadovėlis tiems, kurie Vokietijos ir kitų šalių aukštosiose mokyklose studijuoja baltų kalbas, domisi šių kalbų istorija, nori savarankiškai mokytis šiuolaikinių lietuvių ir latvių kalbų. Už atliktą didelį darbą ir iš jų rankų gautą vieną pirmųjų šios knygos egzempliorių autoriams dėkingas ir Lietuvių kalbos institutas. k kio Am žė Kazys Morkūnas PAMINKLAS JANUI SAFAREWICZIUI Laimingi mokytojai, turintys gerų, dėkingų mokinių. Daug tokių mokinių turėjo ir žymusis lenkų kalbininkas, Vilniaus ir Krokuvos universitetų profesorius, šių universitetų garbės daktaras Janas Safarewiczius (1904—1992), be kita ko, palikęs gilius pėdsakus ir lituanistikos baruose. Tačiau kaip pirmąjį iš tokių dėkingų mokinių pirmiausia vis dėlto reikėtų paminėti Wojciechą Smoczynskį, kurio darbo ir organizacinių gebėjimų vaisius yra įspūdingas J. Safarewicziaus atminimui skirtas veikalas „Analecta Indoevropaea Cracoviensia Ioannis Safarewicz Memoriae Dicata“ (Edenda Cvravit Wojciech Smoczynski, Cracoviae MCMXCV). Tai straipsnių rinkinys, kuriame apibūdinama J. Safarewicziaus asmenybė, jo nuopelnai vienai ar kitai kalbotyros sričiai ir atskiri tų problemų, kurios buvo artimos žymiajam lenkų mokslininkui, tyrimai. 4 A közzétett cikkek nagyobb részét azok az előadások alkotják, amelyeket J. Safarewicz halálának első évfordulója alkalmából 1993. április 5–6-án Krakkóban, „A nyelv időben és térben” című szimpóziumon olvastak fel. Összesen nem kevesebb mint 56 cikket közölnek, továbbá W. Smoczyński által igen gondosan összeállított bibliográfiát J. Safarewicz munkáiról és a róla szóló irodalomról. A cikkek latin, angol, francia és német nyelven jelennek meg. Érthető módon a valamennyi itt közölt cikket rövid annotációban sem megtárgyalni, sem felsorolni nem lehet.“ Csak azokat említjük, amelyek érdekesebbek lehetnek a litván nyelv kutatója számára, valamint azokat, amelyek közvetlenül kapcsolódnak J. Safarewicz tudományos örökségéhez. j Az utóbbi területről a következőket közlik: Mariano Plezia (Plezia) cikke J. Safarewicz görög és latin nyelvi kutatásairól (* De Ioannis Safarewicz i 216