Afrikatų „č“, „dž“ raida kaltinėniškių šnektoje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS Sigita JANKAUSKAITĖ A „č” és „dž” affrikáták fejlődése a kaltinėnai nyelvjárásban A köznyelvi č, dž affrikáták sok žemaitis nyelvjárásban szóvégi helyzetben t<*tja, d<*dja hangalakban jelennek meg. Ez a kiejtés a *ā előtt honosodott meg. A žemaitisok ezt a rövid a-t a j hang után palatalizálták és e-vé változtatták, még az affrikáták kialakulása előtt (Zinkevičius 1966: 141). D. Poška „Írásaiban” nincsenek affrikáták a ā, *ā, *ān, *ān, előtt, például: pauksztey, meldenos, norintem, szirde, pate. Vagyis a XIX. század elején, amikor a köznyelv hatása még nem érvényesült, a t>*tj, d<*dj használata a délkeleti dünininkai nyelvjárási csoportban feltehetően szabályosabb volt (Grinaveckis 1973: 291). V. Grinaveckis megállapította, hogy S. Stanevičius dalai (Viduklė), S. M. Slavocinškis (Nemakščiai) és S. Valiūnas (Raseiniai) írásai az affrikáták hiányát csak a szóvégi rövid -a előtt mutatják (Grinaveckis 1973: 291). V. Grinaveckis szerint a déli žemaitis nyelvjárás nyugati változataiban nincsenek affrikáták a ā és *a, *ān, *ān, előtt, ahogyan a középső žemaitis területen sem (Telšiai, Žarėnai, Nevarėnai, Luokė, Rietavas, Tverai, Varniai, Pavandenė, Laukuva, Kaltinėnai, Šilalė, Kvedarna, Švėkšna, Gardumas), például: m’ē·d’ē·<*m e-djā (~mēdžio), s o p ā t’ē<*p a t’ā (~su pačia) stb. E. Vitkauskas, aki S. Stanevičius írásainak nyelvét vizsgálta, a viduklėi nyelvjárásban feljegyezte, hogy a č, dž affrikáták hiányoznak az e, ei (<*ia, *iai) előtt: p a n t e y (~pánčiai), r u p e s t e i (~rūpesčiai), Ž e m a y t e y (~žemaičiai), p a u k s z t ę m s (~paúkščiams), d i d e m (~didžiám), s t a t s (~stačias), n u p u t (~nūpučia), p r a l e i d (~pralėidžia) stb. (Vitkauskas 1992: 55). Vagyis a XIX. század második felében a Viduklė–Nemakščiai nyelvjárásban az č, dž affrikáták t, d hangokkal való helyettesítése még változatlan volt, napjainkra azonban V. Vitkauskas szerint ez a szabály erősen visszaszorult, mivel ilyen kiejtést is feljegyeztek: p ā.ū. k š’ č’ e i, g a i d ž’ē.; s p ā. u d ž’ (Vitkauskas 1992: 59). P. Jonikas megfigyelte és példákkal bizonyította, hogy már a XX. század elején a Pagramantis nyelvjárási területén a *dj, *tj kapcsolatok megfelelői meglehetősen keveredtek, például: s u d’ i-d’ ž’ ē n’ j e // d’ i d’ ē. n’ j e „su didžiąja”, k a r’ t’ š’ ē. n’ s’ e s // k a r t’ ē n’ s’ e s „karčiąsias” (Jonikas 1939: 24). A kaltinėnai nyelvjárásban az č, dž affrikáták t, d hangokkal való helyettesítését az idősebbek szóvégi helyzetben még gyakran megőrzik. Ebben a nyelvjárásban a főnevek többes számú alanyeseti, részes és eszközhatározói alakjaiban gyakran hiányoznak az affrikáták, például: j á. u t’ e, j á. u t e m s, j á. u t’ e. s (~jaučiai, jaučiams, jaučiais), g a i d’ ē., g a i d’ ē. m s, g a i d’ ē. s (~gaidžiai, gaidžiams, gaidžiais), m’ ē. d’ e. (~medžiai), m’ ē. d’ e m’ s (~medžiams), m’ ē. d’ e. s (~medžiais), p ā. ū. k š’ t’ e. (~paukščiai), p ā. ū. k š’ t’ e m s (~paukščiams), p ā. ū. k š’ t’ e s (~paukščiais). A fiatalabb nemzedék képviselői a fent említett példák mellett a köznyelv hatására gyakran a megfelelő affrikátás változatokat is használják, például: j á. u č’ e m s (~jaučiams), m’ ē. d’ ž’ e m s (~medžiams), g a i d’ ž’ ē. s (~gaidžiais). 206 A č affrikáta nélkül a kaltinėnaiak a jó-tövű szavak -ias végű egyes számú alanyesetét ejtik, például: t’r’èc (~trėčias), stāč (~stãčias), p’íesc (~pėščias). A kaltinėnaiak a köznyelvi affrikáták č, dž helyén szabályszerűen t, d hangokat használnak a melléknévi határozószókban is, például: stāt’t’e· (~stãčiai), skrād’d’e· (~skradžiai), grā.ū. d’e· (~graūdžiai). A kaltinėnai nyelvjárásban, akárcsak a žemaitis nyelvjárás nagyobb részében, a jó-tövű igék ō-tövűvé váltak, például: áud (~áudžia), gā.ū.d (~gaūdžia), k ē.n. tam (~kenčiam), s’ūñtam (~siunčiam), l’é·idat (~lėidžiat), sná·udat (~snaūdžiat). Z. Zinkevičius szerint, miután elveszítették a III. személyű alak hangsúlytalan szóvégi rövid magánhangzóját, a žemaitisok összeolvasztották az ia- és az a- tövű alakokat; vö. á.ud („áudžia”) és v’é.rd (~vérda). „Ezért idővel átalakították az ia-tövű igék teljes ragozását, bevezetve az ā-tövű igék ragjait” (Zinkevičius 1966: 142). A kaltinėnai nyelvjárásban a köznyelvi č, dž -jó- tövű főnevek egyes számú birtokos esetében, valamint az ia- tövű névszók többes számú alanyesetében t, d hangok állnak, például: já.ut’į (~jaučio), pā.u.kš’t’i (~paukščio), ā.ū.kš’t’i (~aukščio), mē·d’i (~medžio), gā.i.d’i (~gaidžio), pā·t’es (~pačios), mā.r’.t’es (~marčios), skā.u.d’es (~skaudžios). Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a č, dž affrikátákkal inkább a jā-tövű szavak többes számú alanyesetét használják, mivel a már említett pā·t’e·s, mā.r’.t’es, skā.u.d’es alakok mellett gyakrabban fordulnak elő affrikátás formák: pā·č’e·s, mā.r’.č’e·s, skā.u.d’ž’e·s. A kaltinėnai nyelvjárásban a jövevényszavak mindig megőrzik az affrikátákat, például: bažn’í·č’e (~bažnyčia), česnāks (~česnãkas). Az affrikáták mindig ejtődnek a ju-tövű főnevekben, például: sùkč’ùs (~sùkčius), rā·č’ùs (~rāčius), pē·č’ùs (~pėčius), valamint képzős főnevekben, például: barzdù.ō.č’ùs (~barzdõčius), kar’š’ī.n.č’ùs (~karšínčius). Azokban a szavakban is megmaradnak, amelyekben az affrikáták nem szóvégi helyzetben állnak, például: d’ž’a.ū.k.smas (~džiaugsmas), pā·n’č’uot’į (~pánčioti). A hangutánzó szavakban a kaltinėnaiak szintén affrikátákat ejtenek, például: č’ā.ud’ie’t’į (~čiūdėti), č’i.r’.škals (~čiirškalas), čā.iž’įt’į (~čaižyti), d’ž’e.r’.kš’t’į (~džeržkti). Tehát a kaltinėnai nyelvjárásban a köznyelvi affrikáták č, dž helyett álló t<*tj, d<*dj hangok a szóvégi *ā és *ā előtt még meglehetősen rendszeresen megmaradnak, különösen az idősebb nemzedék beszédében. Az említett helyzetben a fiatalabb nemzedék már gyakrabban ejt affrikátákat: č, dž. Vagyis a kaltinėnai nyelvjárásban, akárcsak a legtöbb peremnyelvjárásban, ez az affrikátaszabály visszaszorulóban van. LITERATŪRA G r i n a v e c k i s V. 1986: Pietų žemaičių tekstai 2, Varniškiai, Vilnius. G r i n a v e c k i s V. 1973: Žemaičių tarmių istorija (fonetika), Vilnius: Mintis. J o n i k a s P. 1939: Pagramančio tarmė, Kaunas. LKA II – Lietuvių kalbos atlasas 2, Fonetika, Vilnius: Mokslas, 1982. V i t k a u s k a s V. 1992: Simono Stanevičiaus raštų kalba ir vidukliškių praradimai. – Aitvarai 3, 55–59. 207 Zinkevičius Z. 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis. EVOLUTION OF THE AFRICATES č, dž IN THE DIALECT OF THE KALTINĖNAI REGION Summary The africates č, dž in standard Lithuanian are pronounced as t<*tja, d<*dja before the endings *a, *a in a number of the Samogitian dialects. The famous modern scientists V. Grinaveckis, P. Jonikas, V. Vitkauskas, Z. Zinkevičius and others have described the existence of this law within the nineteenth and the twentieth centuries. It has been observed that at the beginning of the twentieth century the above law of affricates started losing its stingency. Only the representatives of older generation speaking the dialect of the Kaltin enai region pronounce t<*t′jā, *t′jā, d<*djā, *djā before the endings *a, *a instead of the general language affricates č, dž while representatives of younger generation quite often pronounce the affricates č, dž in the same position. Consequently, the above law of affricates in the dialect of the Kaltin enai region as well as in the majority of marginal dialects has become more flexible. 208