Izoliuotų lietuvių šnektų vertiniai etninėse Lietuvos žemėse Baltarusijoje

LITUANISZTIKAI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI - Elena GRINAVECKIENĖ AZ ELZÁRT LITVÁN NYELVJÁRÁSOK TÜKÖRFORDÍTÁSAI BELORUSSZIAI ETNIKAI LITVÁN FÖLDEKEN A belorusziai etnikai litván földek elszigetelt litván nyelvjárásai — Lazūnai (az Ivijai járásban, a Gatdinoi területen), Rėdūnia (a Varanavai járásban, a Gaidinoi területen), Ramaškonys (a Varanavai járásban, a Gafdinoi területen), Apsas (a Vidžiai járásban, a Vitebszki területen) stb. a belorusz nyelvjárások körülbelül száz éve tartó körülzártságában, Belarusz életmódján, gazdasági, háztartási, termelési viszonyainak rendszerén és az államhatalom politikáján keresztül folyamatosan összetett szerkezeti változásoknak vannak kitéve. Az általunk e nyelvjárásokon az utóbbi mintegy negyven évben végzett kutatások adatai azt mutatják, hogy azok még viszonylag jól megőrizték (vagy megőrizték) nyelvi rendszerük alapvető vonásait, és a rájuk ható belorusz nyelvjárások negatív erőinek befolyásával szembeszállva még kifejezésmódjuk legősibb, veleszületett elemeit is megtartották (különösen az ősi morfológiai formákat — a régi helyhatározói eseteket, az atematikus igék reliktumait, valamint a régi litván lexikát stb.), amelyek más litvániai nyelvjárásainkban már csak nyomokban találhatók meg, vagy teljesen elvesztek. Másrészt a belorusz nyelvjárásokkal fennálló kapcsolataik egész ideje alatt (különösen kezdetben) megbízható forrást jelentettek mind a belorusz nyelvjárások számos kölcsönszava, mind pedig a litván nyelvből származó tükörfordítások számára. Különösen figyelemre méltók például az olyan tükörfordítások, mint a naryxi (rarynIki) criaBaronb CBI IV 225 (a pásztorok kirepedezett lábáról), amelyek kétségtelen forrása a litván gaidžiai (gaidėliai) gieda „uo.” LKŽ III 18, 288; LKK XXX 155; LTT 1994: 63. Hogy ez a belorusz kifejezés valóban lituanizmus, azt jól mutatja, hogy itt nem a belorusz nyelvjárásokban általánosan meghonosodott nésens ‘kakas’ főnév, hanem az orosz meryx szerepel. Vagyis a belorusz nyelvjárások még akkor vették át ezt a kifejezést a litvánból, amikor a nésens szó Cia még nem volt meg bennük, amikor a litván nyelvjárások asszimilációja bennük még csak kialakulóban volt, és amikor az asszimilálódó litvánok ezt a litván kifejezést még csak oroszra tudták lefordítani. Mivel elvesztették vagy elvesztik az állandó eleven kapcsolatot a többi litván nyelvjárással és köznyelvünkkel, s különösen mivel nincsenek litván iskoláik, és nehezen jutnak hozzá litván sajtótermékekhez, ugyanakkor életképes, az emberek emlékezetében sokáig fennmaradó organizmusként a jelenkori emberek gondolkodásmódját és életvitelét továbbra is litván eszközökkel fejezik (vagy fejezték) ki egymás között, ám szinte naponta lassanként elveszítik képességüket arra, hogy tovább változzanak az anyanyelvre jellemző fejlődési törvények szerint, és állandóan távolodnak tőle. Ezenfelül az elszigetelt litván nyelvjárások litvánjai, miközben egymás között litvánul beszélnek, hivatalosan könyörtelenül ki vannak téve a belarusz nyelv és kultúra valamennyi eszközének arzenáljából eredő hatásnak és korlátozásnak, s kénytelenek minderre pozitívan és kedvezően reagálni. Fokozatosan kezdenek hozzászokni az ilyen hatáshoz, idővel kritikátlanná, nyitottabbá és fogékonyabbá válnak iránta, sőt a belarusz nyelv kifejezőeszközeinek jellegzetes elemeit (különösen azokat, amelyekkel anyanyelvük nem rendelkezik) sajátjuknak kezdik tekinteni, azonosítják őket a saját eszközeikkel, és viszonylag könnyedén be is építik nyelvükbe, anélkül hogy éreznék: ez 185 alapvetően ellentétes a litván nyelv szellemével és természetével, s hogy ezek idegen, számára pusztító képződmények. Így az itt kezdetben mesterségesen előidézett belaruszosodás kutatott nyelvjárásainkban idővel, mivel semmiféle védőintézkedés nem szolgál tisztaságuk megőrzését, és emiatt saját nyelvérzetük gyengülésével és elhalványulásával, teljesen természetes, megszokott, spontán asszimilációs jelenséggé válik, amely a beszélőben semmiféle kétséget nem ébreszt afelől, hogy idegen és káros. Litvánia más nyelvjárásaihoz képest ezekben számos lexikai és grammatikai szlavizmus honosodik meg, képzésük és fonetikájuk pedig közeledik a belaruszéhoz. Sehol másutt Litvániában nem használják például Rod., Ram., Lz., Aps. környékén az olyan belarusz kölcsönszavakat, különösen terminusokat, mint az a/aščika (vö. bel. ramamdiika) ‘csupasz nyakú’, aprėnkos (vö. bel. arsineki) “tuskógombák, ilyen gombák’, asnava (vö. bel. acuaBa) ‘vetülék’, asuskas (vö. bel. amrymak < acymak) ‘kenyérhéj, kenyérvég’, atbirankos (vö. bel. an6ipasxi) ‘válogatott’ [szövet], badil’ai (vö. bel. 6ansuuie) ‘vetőfák’, bahinas (vö. bel. 6aryn) ‘mocsári gólyahír’, ceg/a (vö. bel. usrna) ‘tégla’, cūg/"ai (vö. bel. myrni) ‘zablák’, kmara (vö. bel. xmapd) ‘felhő’, muséstas (vö. bel. MbmiacTE1) ‘szürke’, pilas (vö. bel. mewn) ‘por’, plitkas (vö. bel. musitki) ‘lapos’, skurotas (vö. bel. ckypar) ‘denevér’, zaranicka (vö. bel. 3apaniuka) ‘hajnalcsillag’, Žiža (vö. bel. XbIXKa) ‘savó’, Zuzka (vö. bel. xyiika) ‘gombóc’ stb., illetve az olyan szintaktikai szerkezeteket, mint: ožka mazasne Ožio; kduka mazasné varnos (vö. bel. xa3a Ménplia Kasna), rapsas išvalo laukus nog Sviriepu: (vö. panc pacubrurgainp INIaJIS an CBIp3MIEI), vaikai sniegus laidžia vienas vienam (vö. bel. n3éui Kiuaroub CHEWKI an3iH anHamy), darbas tamé, kad uždarbuic' (vö. bel. pa606ra Y TM, mTo6 3apa6ins) ir stb. Ezek az idegen nyelv meglehetősen könnyen felismerhető szennyező elemei. Azonban itt viszonylag nagy számban használnak olyan belaruszizmusokat is, amelyek első pillantásra teljesen ártatlan szavaknak, kifejezéseknek tűnnek, és amelyek szláv jellegét meglehetősen nehéz és körülményes bizonyítani. Így azokban a litván nyelvjárásokban a szokásos litván kifejezések, a trumpa (ilga) naktis(diena) helyett a szomszédos belarusz nyelvjárások példájára maža (didelė) diena (naktis) Lz., Rod., Aps. jelenik meg (vö. br. Hou néram Manas; 3iMO# BsUIIKAS HOY), pl., pie Jono paci dzidz'aus- 'a dziena, paci mažaus'a nakcis Lz., Rod., a šalta (menka) žiema helyett —scipri (maža) žiema Lz., Rod. (vö. br. kxpšnkas (Manas) 3iMA). A višta tūpi gūžtoje helyett; paūkštis tūpi mėdyje; karpa an rankos iškilo; mes gyvėnam pac’0j klonéj; A molyok ismét a ruhákra telepedtek, ugyanazon okból; itt azt mondják: a tyúk az ülőhelyén ül; A madár a fában ül; Mi magunk a völgyben ülünk; A szemölcs az arcon ült; A tetvek a ruhán ülnek Lz., Rod., Ram. (vö. br. xypa csansiup Ha AŽIIAX; y magnéyky nayHEen KYDBI CSUIBĖJI!S MBI CHAJI3IM Ha xYTapBkI; GapėjjayKa csui3Inb Ha Gapamsé; MOm cémi Ha amséxy), a puntagalviai (pundžiai) helyett — samtūkai Aps., Ram. (vö. br. naudiūnikxi || anauėniri § Jryxax), a mezgimas helyett — rišimas Rod., Ram., Lz. (vö. br. Basauue), a skrandis (védarukas) nevirškina (némala) helyett — vėdarūkas nevirina Lz., Rod. (vö. br. Xanynak He BAIS), az apiénkos im plono koto helyett —apiénkos im plonos kojaitės Lz., Rod. (vö. br. anéHpki Ha TOHKaW HOUIKe), a dudenai (niūkiaiu, ūtarinau) és suspain'ojau helyett —dudenaū (nidkiad, 186 ūtarinau) és suspanc'- ojau Aps., Rod., Lz. (vö. br. ryrapsuia i criyranacs), a ja pavadzino Jonu helyett —jū pravadzino Jonū Rod., Lz. (vö. br. aré nipasséani 5iKamn), a nusnéré plaukai helyett —išleido plaukai Lz., Rod. (vö. br. BBUIS3IIi Bajackl), a mūs Apvogė helyett —mūs apresrmko Lz., Rod. (vö. br. Hac a6a6panri) stb. Ezek mind a szomszédos belarusz nyelvjárásokból átvett fordítások, miután ennek a legkedvezőbb feltételei alakultak ki. Elsősorban ezek, mivel a belarusz szavakat vakon fordítják le litvánra, mesterségesen a megfelelő litván szónak a belarusz nyelvre jellemző sajátos jelentést adnak, amely addig a litván nyelv számára ismeretlen és gyakorlatilag teljesen szükségtelen volt. Ily módon első pillantásra mintegy ingyenesen kibővítik egyes litván szavak jelentését. Mindazonáltal a szónak tulajdonított jelentést kívülről erőltetik rá, elvéve azt a megfelelő litván szótól, amely valójában nem a belarusz szó szemantikai megfelelője. Így az ilyen litván szó, amelynek nincs saját belarusz jelentésbeli ekvivalense, ezekben a nyelvjárásokban elszigetelődik, kiszorul a használatból, és idővel teljesen feledésbe merül, eltűnik. Ez pedig nemcsak az elszigetelt nyelvjárásokra, hanem az egész litván nyelvre nézve is nagyon veszélyes. Emiatt elszegényedik e nyelvjárások szókészlete, meginog és szétesik szemantikájuk, súlyos kár éri az egész litván nyelvet, megcsonkítják, elnemzetietlenítik, egyoldalú kétnyelvűség alakul ki. Ez jól látható például az olyan kifejezésekből is. Így az mdn gyvénime nesisekė Lz., Rod., Ram., Aps. helyett azt mondják: man gyvénime nesivedė (vö. br. Mxe xeBendca- ). A nesivedė szó itt mesterségesen a litván sėkėsi szó jelentését kapja, maga a sėkėsi pedig, jelentését elveszítve, elszigetelődik. Vagy a mondatban: man pildosi sapnai, a pildosi ige itt olyan, a litván nyelvben ezzel a jelentéssel egyáltalán nem rendelkező įsidūoti igével van fordítva (vö. LKŽ II, 885): man insidūoda sapnai (vö. fehérorosz MHe yzarona CHbI), továbbá a buvo garonėka „hőség” és a nenumusé daktarai helyett itt ismét csak a būvo garončka ir neapsodzino daktarai fordul elő (vö. fehérorosz He ancamsini- ), jóllehet az apsodinti ige „megfékezni” jelentése csak a fehéroroszokkal kapcsolatban álló litván nyelvjárásokban ismert (vö. LKŽ III 279), és ott is kétségtelenül a fehéroroszból származó tükörfordítás. A kur fu in daktarų dasistosi —brangu mondatban — a patékti ige helyett — egy morfémáról morfémára fehéroroszból lefordított ige, a mactymicst —dasistosi szerepel (vö. még LKŽ XIV 876) stb. E nyelvjárások más fehérorosz elemeivel összehasonlítva a tükörfordítások későbbiek, a fehérorosz nyelvjárások intenzívebb hatása idézte elő őket, és bennük már az egyirányú litván–fehérorosz kétnyelvűség kialakulása és terjedése után jelentek meg. Vagyis e nyelvjárások tükörfordításai, amelyek itt a litván nyelvjárások erős asszimilációs áramlatában alakultak ki, a véglegesen kialakult — késői kétnyelvűség legtisztább termékei. Felismerésük azonban elsősorban azért meglehetősen nehéz, mert idegen jelentésük ellenére a külsejük litvános. És éppen ez ébreszt bizonyos kételyeket azzal kapcsolatban, hogy tükörfordításokként gyanítsuk őket. Azonban ilyen 187 „A lietuviško“ szó hangzása mindenesetre önkéntelenül is harmonikusnak, a többi litván szótól eltérőnek kezd tűnni, bántja a fület, ezért keresni kezdik az okokat, mi tette ilyenné. A vizsgált nyelvjárásokban használt tükörfordítások közül sok leszűkítette a litván nyelv lexikájának kifejezési módjait és eszközeit. Ily módon kiszorulnak a használatból bizonyos szemléletes és találó litván melléknevek. Tegyük fel, hogy az állatok, madarak, ruhák, növények és tárgyak színeinek megnevezésére e nyelvjárások litván beszélői már nem rendelkeznek a litván nyelvben és nyelvjárásaiban széles körben ismert olyan melléknevekkel, mint a Šrifmas, -a „fehér, kevert sötét szőrrel” (lovakról- ), sémas, -a „világos-, sötétvagy kékesszürke” (tehenekről), rdibas (madarakról), juodmargis (tehenekről, kutyákról), Zalmargis (tehenekről), rainas (macskákról), pilkas (madarakról, tárgyakról), dryZiiotas (lepedőről, burgonyáról, cékláról), kanapėtas, rauplétas (arcról), supelėjęs (kenyérről) stb., és helyettük erre a célra leggyakrabban két színt használnak: ži/as (amikor a szín sötétebb, egyenletesebb) és mdrgas (amikor a szín világosabb, foltosabb), pl. Zilas(mdrgas) ló, csikó, borjú, üsző, kutya, kakas, kandúr; žila (marga) tehén, kanca, szuka, tyúk, macska; žilas farkas, agyag, héja, borjú, fűzfa, széna, darázsfészek, veréb; Zila varjú, billegető, lúd, kenyér (megpenészedett), žili csizma, ing; žilos moha; Zilickas macska, Zilavota strolia „rigó”, tarka včidas (cékla), tarka paklode, būlvė, margickas teliūkas. És ez csak azért van így, mert a velük keveredve élő fehéroroszok maguk is csaknem két, erre a célra szolgáló színnel rendelkeznek. Ezek az ő ciBsl és pa6si szavaik, például: ciBel (pa6Bbi) KOHb (BOI, KHYp, X3pabén, rIŠBeHs, KOT, cabdka), ciBas (pabas) kabwuta (kapOyka, Kypa, CBIHS, KOTKa), CiBBI BOYK (KApILYH, rany6, BOpaH, MOX, xi1eb), ciBa BapOHa (ruticka, IIiHa, TYCh), ciBEIS TYOJII (MANTKI), pabsl TBap (Gypar), pabas maciiika (671562, ruranénauka) stb. Tehát e helyek litvánjai is, régi litván színeiket örökre kitörölve emlékezetükből, újonnan kizárólag a fehérorosz cist és pa6st kétségtelen tükörfordításait vették át — Zilas és margas. A fekete-tarka ökör vagy fekete-tarka tehén megnevezésére mellettük még néha előfordul a fennmaradt régi litván színnév, a kėršas(keršūlis), amelyet ezektől a litvánoktól maguk a fehéroroszok is kölcsönöztek (vö. ezek kKsipnura KapOdBa, kspiaBatsl BOJI —CBI II 597). A fekete-tarka tehenet és a fekete-tarka kutyát itt még néha a fehéroroszból származó másik tükörfordítással is nevezik, például: fekete-fehér tehén, fekete-fehér kutya (vö. br. sėpma 3 6ėjibiM KapOyka, uOpa-6€nbl cabaka), a Za/marge tehenet pedig olykor a vörös-fehér tehén tükörfordításával is (vö. br. kpacma 3 GėjIbIM kapOyka)- '. Kizárólag a fehérorosz nyelvjárások hatására ezekben a nyelvjárásokban az általánosító br. használatos. Mei tükörfordítás a silány s) az innen kiszorított, a litván nyelvben szokásos mazgoti(- s), plauti(s), triūkti(s- ), skalbti(s) igék helyett, pl.: sesuva praūs'a kasas (galvu, rankas, piodu-, ru-būs); pirm'aū išpraus'a k’atles pilvu (vö. br. cėHs xYCTbI MEDIA; MBI TOJIaBY, PyKi ir kt.). Mivel az ezeken a helyeken élő litvánokkal keveredve élő belaruszok a mi ' Hasonló, de eddig még senki által fel nem ismert, szlávból származó tükörfordítások teljesen szükségtelenül manapság is előfordulnak még a mi köznyelvünkben is, pl.: Jis panašus į gauruotą rudai baltą (= Zalmargj) elnią... LA 1996. 188 a tenyeret és a tenyér belső felületét csak egyetlen nandus szóval nevezik (vö. br. cana Ha mandHp TaŠIIIbIHEI; nanoHb CBApOIIB —rpOnIEI 6yay Jriusiub —CBI II 18), ezért azokban a litván nyelvjárásokban is, amelyekben a tenyeret jelölik, csak a belarusz manéus szóból származó tükörfordítást használják — délnas, pl. lašbni'ai per délnu-Rod., Ram., Lz. Mivel azokban a belarusz nyelvjárásokban a mi ūžkulnis és kulnas szavunkat ugyanazzal a szóval, nstrxa fejezik ki, ezért mind a bokát, mind a sarokcsontot, akárcsak a belaruszok, az itteni litvánok egyetlen szóval, ūžkulnis nevezik, pl. sukienka ‘ruha’ Jig ūžkulnių (vö. br. cykénka Jia nsitki). És a mi szemünkkel nézve egy ilyen litvánul kimondott mondat szokatlanul, furcsán, abnormálisan, élettelenül hangzik, míg e nyelvjárások képviselői számára, akik már inkább belaruszul gondolkodnak, teljesen jónak, szabályosnak tűnik, anélkül hogy egyáltalán felfognák: e nyelvjárások szókincséből ily módon örökre kiirtják a jó litván szavakat, a plastaka és kulniūkas szavakat. Ugyanez mondható el arról is, hogy itt az ige kandžiotis azonosult a kramtyti igével, valamint a tirštai határozószó a fankiai szóval. Mivel azokban a br. A nyelvjárásokban a kandZziotis és kramtytis igéket csak egyikük xycéduua, a tirstarir és tarkiai határozószókat pedig — egyikük rycra fejezi ki, ezért e nyelvjárások litvánjai, amikor litvánul beszélnek, ott, ahol a kandžiotis és a tirštai feltétlenül szükséges volna, a fehérorosz nyelven való gondolkodás miatt, a fehérorosz nyelvjárások példáját követve minden esetben csak a krarūtosi és tankiai alakot használják, például a gyliai kandžiojasi vagy pievoj tirštai šiėno helyett csak ezt mondják: gyliai kramtosi, pievoj tankiai siéno (vö. br. r'ini Kycaronua; y Jry3e rycra cėra). Az ilyen és hasonló fordulatokkal ismét súlyosan ártanak a litván mondatok elevenségének, pontosságának, a szavak találó voltának és szépségének — ezekben az esetekben e nyelvjárások egyértelműen elveszítik a kandžiotis igét és a tirštai határozószót. Ezeknek, valamint más szavaknak a jelentését a fehérorosz nyelvből vett vak tükörfordítások sajátítják ki. Így a litván nyelvet itt összeszűkítik, elszegényítik, és veszélyeztetik életerejét. E nyelvjárásokban vannak olyan fehérorosz tükörfordítások, amelyeknek minden egyes morfémája teljesen az adott fehérorosz morfémától függ, annak tartalmáról készült legpontosabb fényképmásolat, litván (nem ritkán már fehérorosz) szóalkotási eszközökkel kifejezve. Ilyenek számos olyan igekötős ige között találhatók, amelyek lexikai jelentése tisztán belarusz. Az ilyen, litván burkot viselő igék jelentésének létrehozására pedig a belarusz nyelv számára szükséges, rendszerint belarusz vagy a belarusszal egybeeső litván igekötőt használtak (van olyan vélemény, hogy éppen ez határozza meg a szóban a belarusz jelentés megjelenését, ez a belarusz tükörfordítás jelentésének leglényegesebb ismérve), valamint különféle (mondjuk, a belarusz nyelv hatására kialakult kicsinyítő és egyéb), többnyire litván képzőket, pl. razaugdinėti ‘kikelni’, pl. būl'bos razaugdzinėja (vö. br. 6ynn6a paspacraens), razvesdinėti ‘hígítani’, pl. tėl'u pienu“ raik'a vūnden'u razvezdzinėc' (vö. br. rp36a Bandit passscui), razsiklodinėti ‘szétterülni’, pl. žolė rasiklodzinėja prag žamės (vö. br. Tpaška pacuindiuna na samné), pririšdinėti ‘kötözni’, pl. prairsiždžinėja beržal'ais stogu“ in lotas (vö. br. TmpbIBBS135IBaIOII crpaxY), atmušdinėti 'letörni', pl. skl'utū pirmucinés skiedras atmuždžinėja (vö. br. cxmoram wy3nki anbisarons), Spaisindinéti ‘figyelni’, pl. miežūs iSpaisindzinéja (vö. br. suménnb BeMOCHBaONB) stb. Az ilyen, szemünknek (és fülünknek) szokatlan igék nem keltenek gyanút a tekintetben, hogy 189 tükörfordítások közé soroljuk őket. Véleményünk szerint kétségtelenek, világosak, valódiak, és azt mutatják, hogy a belarusz hatásnak a litván morfológiából az igekötők valamivel könnyebben engednek, a képzők lassabban —, a tő pedig a leglassabban és legnehezebben, vagy egy ideig egyáltalán változatlan marad. Ezekben a nyelvjárásokban vannak olyan tükörfordítások, amelyek litván szemmel nézve aligha tűnnek alkalmasnak a kívánt helyzet leírására, és az erős belarusz hatás miatt teljesen kiszorították saját nyelvükből a litván kifejezőeszközöket, elfoglalva azok helyét; olykor kétértelmű vagy teljesen homályos gondolatot hoznak létre, azt a benyomást keltve, hogy az így használó, litvánul beszélő ember valójában nem tud litvánul, pl. varpéle: Ičja ‘érleli’ gru-dukus Rod. (vö. br. xxira Hanisas); Žvirb/'ai kala ‘csipegeti, kopogtatja’ gru-del’us Rod. (vö. fehérorosz. Bepa6'i xyious 3ėpauui); a liszt lágyan ‘finoman’ surna/ta Rod. (vö. fehérorosz. MykKa msixka cMénena); man sopa po saukstel’t “a mellkas gödröcskéje’ Lz., Rod., Ram. (vö. fehérorosz. Mxe 6anius mam nsokaukait), jar marguma ‘pettyesség, kenderesség’ az arcon Lz., Rod. (vö. fehérorosz. eit pabanué Ha TBApEI); miegmi daug nor’u Rod. (vö. fehérorosz. crumo Bėjie xauy) és mások. Ezeket a tükörfordításokat a litván nyelv kifejezési módjaitól való nagyfokú eltérésük miatt véleményünk szerint talán a legkönnyebb felismerni. A lefordított belarusz gondolatot kifejező litván szavak és kifejezések ezekben a nyelvjárásokban néha a litván nyelv számára nem egészen megszokott, de mégis meglehetősen litvános alakulatokként minősíthetők. Így például a belarusz x/ckf (HOri, BOuBI, HOC), BBICOKI (HOT) ezekben a litván nyelvjárásokban nem a szabályos litván frurūpas (rövid lábak, rövid „távolba látó” szemek) vagy kurūpas (görbe orr, csőr), ilgas (hosszú lábak, hosszú „messzelátó” szemek) szavakkal, hanem tükörfordításokkal —Zémas (Aukštas): žėmos, aukštos kojos, Zémos akys, Zema nosis, žėmas dz'ubas és mások — fordulnak elő. Kétségtelen tükörfordítások ezeknek a nyelvjárásoknak a litván nyelvtől idegen jelentésben használt egyéb szavai is. Tegyük fel, a nugriūti ige ismert Rod., Lz., Ram. a litván nyelvre nem jellemző két jelentésben —‘megváltozni’, pl. kap sénsta šeškūs, nugrūna (vö. br. cnanas) spalva és ‘leesni’, pl. $asas kap uZgis, nugrūs (vö. br. armanédenp). Egészen hasonló módon használatos itt idegen jelentésben számos más szófaj is, különösen pedig a nyelv legmozgékonyabb szófaja — az igék, pl. i8dugts „kiemelkedni”, išaugo gerai dūona Lz. (vö. br. BEtpac n166pa xxe6), apstoti ‘megrohanni’, pl. niežai apstoj vaikus (vö. br.KapdcerTa ancrynina), badyti ‘szúrni’, pl. k'aūlsr bado kaklan (vö. br. xénsus kabaua), prisidairyti ‘megnézni’, pl. mergina pro1zdairsic’ grazpr (vö. br. n3éyka npeirsanduua xapodura), padengti ‘megtermékenyíteni’, pl. kuméle: padenkta (vö. br. xabsina nakpsita), uždengti ‘bezárni’, pl. moki-kla uZdenkta (vö. br. mkona 3akeipra), įsidūoti ‘sikerülni’, pl. man diona neinsidau (vö. br. MHe xi1e6 He yaaycs), prisidioti ‘kísérteni’, pl. ti prizditoda (vö. br. ram BėjibMi cTpaurHa —npsmaéuua), prisieidyti ‘elférni’, pl. galvon nepriseido, kap mūšč' sėnu (vö. br. MHe Y ronaBy He npeIxOn3inua, kab Ginb crapara), nuerts ‘eltűnni’, ? * Most már (DŽ, 952) a žemažiūris, -ė használata is indokolható, ugyancsak csak szláv tükörfordításként (vö. br. ėH ricki Ha pl. az egészségem nuvėj (vö. br. maé 3mapOye Yumė), razsieiti „szétválBOUBI, ATG HicKi 3poK). 190 ni”, pl. bijo, kab siena nerasiveitu-(vö. br. pacxanzinaca cnana), prigniduzti „lenyomni”, pl. kap pifštu“ prign'auž- 'u, sopa (vö. br. xa6 npsnicny, Garin), Jléisti „beletenni”, pl. nastrūosa inlaidzi cukičrku- ", tai gerai (vö. br. y por myckams nykėpry), išsilieti „kiönteni- ”, pl. išsilėjo galva —vienū“ šašū (vö. br. BEDIIInaca rajiaBa —ai crpyusl), sti „illeni”, pl. kas man landa, aš valgau (vö. br. s em mITO MHe JIĖ3a), pėrsimainyti „átalakulni”, pl. samtūkai „ebihalak” pérsmainys un z€bu-(vö. br. manditHiki nepeMeHsIOLLIA Ha Xan), pamėsti „abbahagyni, megszűnni”, pl. pametém poterus kalbéc’ (vö. br. makina nanepsl raBapeii), atsimusdinéti „felgyógyulni”, pl. man acimuzdzinéja kilbasa (vö. br. mae anbiaermua xinbacd), primusdinéti „odaszögezni”, pl. klūono duras prermuzdzinéja (vö. br. n3épel npsIOIBaromua), sumusdinéti„összecsapni”, pl. kldono apacusumuzdzinéja ir kulia (vö. br. 36iBarows caps3n3iny ymHa), sunésti „felemelni”, pl. negal'ū sunés’c’ to kvapul’o (vö. br. He 3Hecy r3THIX Naxay), prispusti „felfúvódni”, pl. anas tokis preisputi (vö. br. én Hapyyumics), Zusplesdyti „csöpögni”, pl. bérZo raguités Zusplésdo (vö. br. 6apb3asbia cauki 3auziparomiua), razsiskirdinéts „szétválni”, pl, c'anai siena rasiskirdzinéja (vö. br. cusana pasmygaenua), jsispirdyti „támaszkodni”, pl. insispirdo saudiosna kuolalis (vö. br. xanduex ynipaemua), iSspirti „megtelni;” pl., karvės tesmuva ispirtas (vö. br. Bsima Beiniepra), dastoti „kapni, jutni”, pl. paasijudzidelsrdastos (vö. br. gacramems nsmuciw- ), svilinti „szúrni”, pl. man svilina po pus’du (vö. br. Mae naniue y cap3nsine), pravarinéti „eltávolítani, szétszórni”, pl. moka kvarabu-- „betegség” pravarinéc (vö. br. ymés xBapd6y NIparHane), isvazidoti „kifordulni”, pl. kuolas išvažau (vö. br. kon Briexay), verstis „forogni- ”, pl. vilko kaklas nésverc- ’a —vieno kaulo (vö. br. mis BOYKa He BapOuaenna), suvesdinėti „összeveszíteni- ”, pl. dnas mus suvezdzinėj (vö. br. én Hac 3BEY), vestis „sikerülni”, pl. mim nésvedé k’aules (vö. br. Ham He Baxicb CBiHi), ISvirsti„- megszületni”, pl. kumells cik išvirto ir stojos (vö. br. x3pabyk BeiBaiycs i cTay), užvyti „behavazni”, pl. Zuvita kel'ai (vö. br. 3aséensr napori), valamint a pravės'- aū „hűvösebben” határozószó, pl. tésta guli pravės'- aū (vö. br. msxsinm npaxianuéin) és mások. Mindazonáltal megfigyelték, hogy a kívánt gondolat kifejezésére e nyelvjárások idősebb képviselői néha még kétféleképpen is mondják — korábban a tiszta litván, saját jelentésű szóval, illetve a fehéroroszból származó idegen jelentésű tükörfordítással, pl. bli-na prĖrsvilę“| prėrdegė (vö. br. Guin npeimaniycs), padlage klojas| statos an balk’u-(vö. br. mannéra craBinIua Ha 6371bKi), jau anas žudzirė:/- žūvertė kojas (vö. br. én zaBapuyy HOri), /unta su luntū suspirdzinéja | susciūka (vö. br. nouka 3 nouikai crateikdernia) és másutt. Véleményünk szerint ez jelentős tény, amely azt mutatja, hogy a fehéroroszból származó tükörfordítások használata itt még nem általános. Úgy látjuk, hogy a litván nyelv számára szükségtelen, e litván nyelvjárások számára azonban már valóban nélkülözhetetlen egyes legnyilvánvalóbb fehérorosz tükörfordításokból itt nagyon sok van (saját, litván jelentésű szavaikat sajnos már szinte teljesen elfelejtették), pl. man gerai gi'vėnasi (= jól élek, vö. br. Mae n66pa xsIBčIma- ), mžn Širdis mūšasi (= ver, vö. br. cdpnua Giėnua), man sveikata nupuūole: (= meggyengült, vö. br. 191 3uapėje Ynaxa), nekem nezdūoda valgi-c’ (= nem tudok enni, vö. br. Mne He ynaéuua écui), nekem az ilyen valgi-mas nepraeina (= nem felel meg, vö. br. He npaxdOjzinb TaKas sina) stb. Ezekben a nyelvjárásokban vannak olyan tükörfordítások, amelyek fehérorosz (szláv) eredete kissé gyanúsnak, kétségesnek tűnhet. Ilyenek közé hajlunk sorolni a drebuliai és a supykla ‘a mocsárban süppedő hely’ főneveket, pl., un drabulf'ū baltos samanos augo; un drabul’d stojos. Rod. —LTT 1994: 59 (vö. br. xa Tpacine GėjisI MOX poc; cTay Ha Tpaciny), /'iūne supi-kla. Vö. (vö. még a fehérorosz y mouse rTpacika- ), degmatisz ’hőség’, pl. nog degmaciės vaiko auséle-s susmorcerji- (vö. fehérorosz 3 rapaudIHEI BYIIKi sTO 3MOpurasINnica), Žilainė ’Slynyné’, pl. ti: tok’a žilainė, niėkas neauga. Rod. (vö. fehérorosz Tam Taxi ciBaK, HiuTO He pacué) stb. Véleményünk szerint több sajátosságuk is lehetővé teszi, hogy tükörfordításoknak tekintsük őket. A ’remegés’ szemantikája bizonyos jogot ad arra, hogy ezt a szót a fehérorosz br. rpacixa közvetlen megfelelőjének, másolatának tekintsük, mivel a remegés, akárcsak a fehérorosz br. Tpacixa, legszorosabban a br. ige Tpacui jelentéséhez kapcsolódik: “pyxarrb Tyas! i Ha3al a60 YBepx i His” (TCBM V 541-542). Ezt a véleményt teljes mértékben alátámasztja az is, hogy a drebuliai szó ebben a jelentésben nem szerepel az LKŽ II, 674-ben. A supyklė szó tartalmát alaposabban szemügyre véve mégis úgy tűnik, hogy jelentésében szintén közelebb áll a br. Tpacixa szóhoz, mint a litván liūnas szóhoz, mivel ténylegesen tágabb az /rūno jelentésénél. Mivel a supykla olyan objektumot jelöl, amely a br. TpaciHa-hoz hasonlóan külső erők hatására leng, rezeg, a liūnas által jelölt objektum mozgásai némileg eltérnek — valamivel finomabbak, gyengébbek — a liūnas maga lIiula, liumpsi, linksi, vö. még: liumpyné „hely, ahol liumpsi”, /iumpėti „hajlik, hajladozik” (LKŽ VII 611-612). Ez pedig az egyik lehetőség lehetne annak feltételezésére, hogy a supykla a rpacixa-ból születhetett. Másfelől a supykla e nyelvjárások új szavának tekintendő (a -ykla képző általában véve új a litvánban —vö. Skardžius 1943: 601). Ezenkívül a supykla e jelentésben nincs rögzítve az LKŽ XIV 195-ben. A supykla e jellemzői kétségtelenül nem zárják ki annak lehetőségét, hogy tükörfordításnak tekintsük. A dčgmatis „nagy hőséget” a tükörfordítások közé sorolni elsősorban valószínűleg a szó meglehetősen szokatlan képzése teszi lehetővé. Mivel a fehérorosz nyelvjárásokban ugyanebben a „nagy hőség” jelentésben szinte egymás mellett használják ugyanannak a tőnek két főnevét, a rėpau és a rapausrusi alakot (lásd CBI’ I 465, 424), azon a véleményen vagyunk, hogy a répau közvetlen litván megfelelője a deguma lehetett, ugyanebben a jelentésben (különösen mivel az -uma képzős származékok itt népszerűek, és nem elvont, hanem konkrét tárgyiasan megnyilvánuló objektumokat jelölnek, pl. tankuma ‘sűrűség’, tamsuma ‘sötétség- ’, toluma ‘távolság’ stb. —Rod., vö. még LKK XXX 137), amelyet a fehérorosz ropau mintájára itt a litvánban képző nélküli szóként értelmeztek, míg a rapausrust jelentésére a második -tirs képzőt használhatták, amely (az elsőhöz hasonlóan) szintén konkrétabb objektumokat jelöl, mint az -ynas képző (vö. LKGr I290; továbbá vö. az itt használt, ugyanehhez a képzőhöz tartozó nékestis ‘gyűlölet’ szót). Így a degmatis forrása valószínűleg a * degumatis szó lehetett. A degmatist a dégmecio (dėgmetis) szóból származtatni, amint arra az LKŽ II, 367 hajlamos, véleményünk szerint nemcsak a hangsúlyozása, hanem a szemantikája sem igazán engedi. 192 A Zi/aing „mocsaras helyet” a tükörfordítások közé sorolni elsősorban valószínűleg színének leírása teszi lehetővé, amely tisztán fehérorosz nyelvjárási példát követ, vö. Žilainė — az ő császáruk. A Slynas valójában kékesszürke, és a vizsgált litvánok ezt a színt – ellentétben a legtöbb más litvániai litván nyelvjárással – 27/2-nek nevezik, vö. még a litván pilka varna, az izolált litván nyelvjárások Zi/a varna és a br. ciBasi BapGHa. Ez a körülmény alátámasztja azt az álláspontot, hogy fiv. A ciBax könnyen lehet a zsírosodás oka. A Zilainé ezenkívül mindeddig ismeretlen volt a litván nyelvjárásokban, 0 a -ainė képzője pedig a litván nyelvtől eltérően nem főnevekhez (vö. Skardžius 1943: 286—287), hanem éppen úgy, mint a belarusz nyelvjárásokban — melléknevekhez járul. Így a szóban forgó zi/aine sajátosságai valószínűleg nem akadályozzák meg abban, hogy a tükörfordítások közé soroljuk. Az ilyen tükörfordítások kétségtelenül minden nyelv, még inkább pedig annak elszigetelt nyelvjárása számára a legveszélyesebb kölcsönszavak. Különösen akkor, amikor bőségben vannak, és napról napra még többen lesznek. Valószínűleg ők járulnak hozzá a legnagyobb mértékben minden anyanyelvi rendszer elfajulásához vagy akár pusztulásához. Hogyan lehet felismerni őket, amikor a nyelvben (a beszédben) találkozunk velük? Melyek a főbb tipikus jellemzőik? Hol rejlik jellemzésük és azonosításuk kulcsa? Amint az itt bemutatott, a Fehéroroszországban vizsgált elszigetelt litván nyelvjárásainkban használt számos ilyen kétségtelen tükörfordításból látható — ezek a tükörfordítások valójában e nyelvjárások szükségszerűségéből mesterségesen összetákolt, két részből álló szavak, amelyeknek első része — litván forma, amely alatt rejtőzik, amelybe bele van burkolva a fehérorosz tartalom — annak a fehérorosz nyelvre jellemző jelentése. Az ilyen kettős szavak azokban a nyelvjárásokban, miközben valóban létezők és nagy számban fordulnak elő, első pillantásra teljesen ártatlannak, sőt szinte olyannak tűnnek, mint a litván nyelv többi szava, valójában azonban a litván nyelvben nem létező, a fehérorosz nyelvből kölcsönzött szójelentést rejtenek magukban, sajátjukként tüntetik fel magukat, és belőlük a felszínre tör, sőt valósággal előtör a pusztító töltet, a szó litván jellegének megsemmisítője. Valójában itt semmiféle kulturális szerepet nem tölt be, nem mutatja meg, hogy az elszigetelt litván nyelvjárások milyen pozitívumokat tanultak a belaruszoktól. Ez a külső litván formájának szépségével leplezett, idegen hatással teli, mélyen rejtőző valódi robbanószerkezet, a nyelvjárások állandó belaruszosodásának forrása. Valójában ennek a belső forrásnak az erős és napról napra fokozódó hatása olyannyira hatalmas, hogy idővel még külsőleg szép burkát is megrontja, értéktelenné, jellegtelenné vagy akár semmivé változtatja, vö. pamusti 'megölni' (pl. vagiai jų pamušė, vö. br. ma6ini), razvirti išvirti" (pl. razviré kopūstai, vö. br. passapsuiach Kamycra), Zémas nositikas ‘kampós csőr’ (pl. vafno Zémas nosiūkas, vö. br. y BapOHBI HICKi HOCIK), po vienai šaliai vienoje puséje’ (pl. tarpupédzZiai Sesi—po vienai šaliai trys ir po kitai trys, vö. br. ma agué# crapané) stb. Így a szó jelentésének megalapozatlanul felfújt értelme szétrombolja formájának és tartalmának az anyanyelvéhez való hűségét, az ilyen szó a nyelv szemetévé válik, az ezzel szennyezett elszigetelt nyelvjárás pedig, amelyet a jelenlegi körülmények között egyáltalán nem gondoznak és nem tesznek litvánná, feltöretlen parlaggá változik, amely egyre közelebb kerül a végleges eltűnéshez, a belaruszizmusok általi visszafordíthatatlan benövéshez. Mik az alapjai az itt bemutatott, az elszigetelt belarusziai nyelvjárásokban használt, számos ilyen kétségtelen tükörfordítás felismerésének, és hol rejlenek jellegzetes 193