Lituanizmų prisitaikymas baltarusių šnektose ir jų atpažinimo būdai

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Elena GRINAVECKIENĖ A LITVANIZMUSOK ALKALMAZKODÁSA A BELARUSZ NYELVJÁRÁSOKBAN ÉS FELISMERÉSÜK MÓDSZEREI A litván nyelvjárások, amelyek különféle politikai, társadalmi és gazdasági okokból történelmi időkben belarusz nyelvjárások környezetébe kerültek, és azok hatása alatt asszimilálódtak, a belarusz nyelv rendszeréhez igazodtak, asszimilálódtak, anyanyelvük számos lényeges vonását elvesztették, különösen annak elevenségét, szabályosságát és szemléletességét, ugyanakkor viszonylag markáns nyomokat hagytak bennük azokon a területeken való tényleges létezésükről. A belarusz nyelv rendszerébe bekerült és abban meghonosodott litván eredetű szavak további fejlődése igen változatos és általában véve összetett. Ez leggyakrabban a lituanizmus kölcsönzésének idejétől és keletkezésének földrajzi helyétől függ. A régebbi, valamint a Litvániától távolabb eső belarusz területekről származó lituanizmusok olyannyira megváltoztak és elszlávosodtak, hogy gyakran valóban nehéz felismerni őket. Az újabb, illetve a Litvániához közelebbi határvidéken használt elemek mindeddig kevésbé engedtek ennek a hatásnak, és azonosításuk többnyire könnyebb. A lituanizmusok belarusz nyelvjárásokban való sokéves, expedíciók során végzett kutatása (különösen a Litvániával és a litván nyelvjárásokkal határos területeken), valamint részletes vizsgálatuk (1956-1996) számos új adatot szolgáltat, amelyek meglehetősen megbízhatóan kiemelik a belarusz nyelv rendszeréhez való alkalmazkodásuk vonásait, feltárják a belarusz lerakódásokat, és segítenek viszonylag pontosan felismerni őket. Először is a litvanizmusok többnyire fokozatosan kezdik elveszíteni eredeti (átvett) litván formájukat, feltétel nélkül a belarusz nyelv rendszeréhez igazítják azt, formájukban és tartalmukban lényeges minőségi eltávolodások és eltérések következnek be a litván nyelvtől, összetevőik szerepe és rendeltetése változni kezd, a belarusz nyelvből pedig azonnal szokatlan, új vonásokat vesznek fel. A belarusz nyelvjárásokba bekerült és azokban meggyökeresedett litvanizmus azonnal, hirtelen elveszíti hangsúlyának intonációját. Ennek oka pedig az, hogy a belarusz nyelvben nincsenek hangsúlyintonációk. Így tehát, amikor beolvad azokba, leveti litván és nemzeti jellegének legnagyobb jegyét — sajátosságát, elveszíti ékesítő öltözetét, elszegényedik. Csak azt figyeltük meg, hogy például Kamojų környékén (Pastovių járás, Belarusz) és másutt a belarusz nyelvjárásokban a litván eredetű helynevek, folyónevek, családnevek stb. veleszületett kezdő nyomatékos hangsúlyukat a 7 u + /, m, nm, r kettőshangzókban még megőrizték, és világosan ejtik őket (LKK XXX 126-128). De ez természetesen már atipikus, rövid ideig fennálló jelenség. Véleményünk szerint a hanghanglejtések eltűnése a litvanizmusok akcentológiai rendszerének a fehérorosz nyelvjárásokhoz való közeledése közül a legszembetűnőbb. 171 A hanghanglejtését elveszítve a litvanizmus azonnal, nagyon gyorsan elveszíti litván hangsúlyozását is —rögtön aláveti magát a fehérorosz hangsúlyváltás törvényeinek. Így a litván nyelvjárásokban a tőben állandó hangsúlyozású lituanizmusok, mint például a xoym < kšušas, noyx < Idužas és mások (pl. kaušas, kaušo, su kaušu, kaušaiir stb.), most már ugráló hangsúlyozásúvá válnak, a fehérorosz nyelvre jellemző törvények szerint, pl. kom, kayjmd, Kaijurom... Az Odra < banda és más lituanizmusok, amelyek korábban ugráló hangsúlyúak voltak (: banda, bandos, baidai, su banda...), most állandó hangsúlyozásúvá válnak (:60ryra, 60781, Odai...) stb. A lituanizmusok hanghanglejtéseinek eltűnésével és akcentuációs rendszerük elszlávosodásával együtt megállapítható hangsúlyos és hangsúlytalan hosszú szótagjaik teljes kiegyenlítődése a rövidekkel. A lituanizmusok valamennyi magánhangzója elveszíti hosszúságát és rövidségét. Mindannyian minőségileg azonossá válnak, ahogyan ez a fehérorosz nyelvben van, pl. aramypam ‘külön’ (< atddūrom ‘elszigetelten’) (CBT I 103), 6ax3nka “būoželė' Lis. (< buožėlė + ka), rapynsi (< arūodai), r'inéus' Rod. (< gyluonis), riBénxa „pempé” Achr. (< gyvėlė + ka), T'y6in (LKK XXX 116) „erdőnév” Rod. (< Guobynas), xykyus „malac” (LKK XXX 116); „fütyülő” (Mar., 86), (< kūkūtis, kaukūtis- ), xynenéup Rod. (< kopinėti), nauziuka Kur. (< puodynė + ka), mminčip Kam. (< $nypsti), tpykaens Kir. (< trūkžolė- ), BizixaBams Bok. (< vyzdėti) „ieškoti“ ir kt. Nustatyta, kad baltarusiškėdami savo išvaizdos paprastai nekeičia tie lituanizmai, kurių fonetinė sistema (daugiausia tarmė) ir kirčiavimas sutampa su baltarusių, pvz., amikyna „tinginys“ (CBI I 87) (< apykula „t. p.“), Gym6sina (< tarm. bumbéla, bk. bambéle), xarypka „vyriškų kelnių priekinės dalies praskiepas“ (CBI IT 597–598) (< keturka „t. p.“), xymiua „kelio nelygumų išgrindimas šakomis“ Rag. (< tarm. kumsa, bk. kamsa „t. p.“), crabnd „misa“ Kam. (< misa „t. p. ), Bsimna „žioplys“ (CBI 1389) (< vépla „t. p.“), Bar'exa (CBI I 389) (< tarm. végéla, bk. vėgėlė), Banca (CBT I 281) (< vapsva „t. p.“), kiparura (CBI II 464) (< kerépla) ir kt. Visa -as galūnė numetama tik senesniuose lituanizmuose, pvz., apyx (< ardodas), OpoHkT/- OpyHKT ‘branktas’, KxoYu (< kaušas), kaput (< kérsas), noyx (< ldužas), poiicr (< raistas), cuiMoyp (< stirhburas), ckmot/mkimioT ‘skliutas’, xarap (< Zagaras) ir kt. Jei numetus šią galūnę susidaro sunkiau ištariami du priebalsiai, tarp jų įterpiamas 3(a), pvz., cseipan/- cBipax (< svifnas). Esama lituanizmų, kuriuose numetama tik galūnės -as priebalsė -s. Tokie vyriškosios giminės daiktavardžiai tokiu būdu paverčiami bevardės giminės daiktavardžiais. Taip dviejų giminių lietuviški žodžiai tampa trijų giminių lituanizmais, pvz., 6pdOxxra (< brafktas), 6épana (< béralas), „nevėtyti grūdai“, poiera (< raistas), mBapra (< Švarkas), xOxna „šeriai ant gyvulio sprando“ (< kak/as „sprandas“), KOTa (< akūotas), xnykra/xunyrra/xnyxra „žlugtas“ (CBI II 1481) < Zlugtas), ! Baltarusių lituanizmuose sprogstamasis r straipsnyje perteikiamas modifikuota r raide su akūto ženklu-r“. 172 Onca? (< Apsas) ir kt. A litvanizmuszok -is, -ys végződései általában teljesen elmaradnak. A szó végén álló x, nr mássalhangzókat keményen ejtik, minden mást pedig lágyan. pl. riréns (< gigélis), rin (< gylys), xyx» (< kūlys), kypsėns „egy ilyen hal” (< kurmėlis- ), nar'ėcs (< lagésis), KyKyub (< kūkūtis ‘malac’ és kaukūtis ‘füttyös’), 6pOn3ens (< bradinys- ), par'dOūm (< ragaišis), A6ams ‘tulajdonnév’ (< Abuolis ‘almafa’ < obuolys) stb., azonban vannak olyan esetek is, amikor csak az -s végződés esik le, pl. ckinyunsi (< skilandis), és a litvanizmus alakja többes számúvá válik, vagy előfordul, hogy az -is végződés helyett -4 végződést használnak, pl. mxinéuna (CBI' V 479) < skilandis, és a főnév nőneművé válik. Litvánia határához közelebb viszonylag ritkán maradnak épen a litvanizmusok -as, -is végződései, pl. képkiic (< karklys) ‘karklas- ’, r'ér’ic ‘hívatlan vendég a lakodalomban’ (< gūogis) Vid., p33ac (< rėžas) ‘rėžis’, Bar'anac ‘ölyv’ (< vanagas) (< Rod. ir stb. A litván szavak -a végződése a litvanizmusokban többnyire épen megmarad, pl. HOwTa (< našta), kymima (< tájnyelvi kumsa, köznyelvi kamsa), 66una (< banda), crabna (< stabda), ssiuna (< vépla „vépla”) és mások, azonban néha mellette különböző nyelvjárásokban a -72 végződés is előfordul, pl. myTpa/nyTps (< putrd). A litván szó nyelvjárási -a végződése a megkeményedett /lituanizmus után is érintetlen marad, pl. 6ym6sina (< nyj. bumbéla, köznyelvi bambėlė). Mivel a belarusz nyelvjárások rendszere nem ismeri a litván nyelvre jellemző € magánhangzót (nyj. ė), az elsősorban a lituanizmusból tűnik el. Mind é-tövűek. A lituanizmusok szlávosodásuk során leggyakrabban 7o-tövűekké, ritkábban —o-tövűekké válnak, pl. mimMna (< nyj. pimpė, köznyelvi pėmpė), payréus (< raugiéné), caycéus (< sausiéné), xp$ums (< krūsnė), nyneka (< dūlkė), Ilaninra (< Patiltė) „egy rét neve” Vid., T'eproxxius (< Girtuoklynė) „az erdő egy része” Vid., pacaxina (< rasakilė), Tlanpykua (< Padrūksė) „egy rét neve” Vid., sipuina (< virtinė) és mások. Vannak esetek, amikor egy szlávosodó (különösen régen kölcsönzött) lituanizmus € végződése le is eshet, pl. SDKIPKEJIL „ilyen sás” (< fuūodžoleė „ugyanaz”), és nőnemű neme hímneművé válik. r-tövűek. A lituanizmusok -is végződése rendszerint szintén elmarad, a szó végére került mássalhangzó többnyire lágy, pl. kein (< klėtis), ceepin (< svirtis), KHėMapacIp (< nérimastis) és mások, bár vannak esetek, amikor az -zs végződést -1a végződés váltja fel, DVZ., BipUIHS/IIBIpIIHS/CIBipHS „svirtis”. A -(s) us végződésű litvanizmusok (mi csak családneveket jegyeztünk fel) szintén elhagyták ezt a végződést, egyúttal elvetve a -vtoldalék mássalhangzóját is, pl. Kynéiu (< Kulévicius), Jlykkčių (< Lunkėvičius) Rod. A -evič toldalék -vi mássalhangzójának elhagyása valószínűleg akkor keletkezett, amikor ezeket a családneveket a litvánból kölcsönözték (vö. Dieveniškiai környéke analóg családnevek, Uscinéic’us ‘UstinaviCius’, Vaskéleic’us “Vaškelevičius", * Előfordulnak olyan esetek, amikor a semleges nemű Onca ‘Apsas’ helynevet, anélkül hogy figyelembe vették volna annak többi esetét (pl., éxy na Onca; xsrš nan Oncam stb.), az 1985–1987-es években beszédének kutatói meglehetősen felelőtlenül nőneműnek tartották, és az egész tanulmányban annak tekintették (lásd LKK XXVIII 99; vö. még Turska 1982: 67). A litvanizmusok -uo végződését igen kevés esetben figyeltük meg, és szlávosodásuk során végződésük sorsa eltérő, pl. cryMa (< stuomud, vagy talán a stama szóból) ‘stuomuo’, ura3raMAnKb (< selmuo, vagy talán a Selmenys szóból). A belarusz litvanizmusok többes számú alanyesetének végződése mindig szláv -7(s1), és a belaruszhoz hasonlóan nincs nyelvtani nemük, pl. p3ar"iki (< rėzginės), 6pasr'yusi (< brazgūnai), nymnonakurde! ‘purienos’ (< nyj. pumpolakščiai), par'ymi ‘rogutes’ (< ragutės), nYnsI (< /ūpos), 349 (< žiaunos), arėxansir (< nyj. atažalos, közny. atžalos), 6ans3ėni (< balZienai, balžienos), rėxrx1 (< gaktos), x3r'imi 1177). 173 (< Zaginiar) ir stb. A lituanizmusokhoz gyakran belarusz kicsinyítő képzők járulnak, amelyek a képzett szónak többnyire nem kölcsönöznek kicsinyítő jelentést, pl. Kuūriuka (< kielė + iuka), kanymka ‘kauptukas’ (< kadp-ti+- ymka), KOūpaura ‘kairys’ (< kairys+auka), xioyciuka ‘kas mėgsta klausytis po langais’ (< klaus-yti- +iuka), 6ypbanka (< burbulas- +xa), 6pynrauka ‘branktas’ (< OpyHra+- auka, OpyHKTa- +auka), mousinka (< puodyné- +xa), KyMnsuoK (< kurūpis+- auox) stb. Bár a lituanizmusok gyökere áll ellen a legtovább a szlávosodás hatásának, és ez alapján lehet őket a legkönnyebben felismerni, mégis ez is különféle változásokon megy keresztül, fejlődésének viszonylag nehezen megjósolható irányt vesz fel, és a litván nyelv számára gyakran szokatlan vokalizmusés konsonantizmusjelenségeket mutat. Amint azt korábban megállapítottuk, szinte minden esetben szűkül a hangsúlyos a magánhangzója, valamint a kettőshangzók és mássalhangzó-kapcsolatok első elemének a-ja, és o-vá alakul, pl. 60xxa (< banda), 6ponxr (< branktas), xpoyu (tarm. kraūšas) “kriaušis', moyx (< /dužas); nėūcams (< paisyti), r’éxtel (< gaktos), créui (< stačias), poiicr (< raistas), comus (< samtis) stb. (lásd LKK XXVII 124). A lituanizmusok zo és au kettőshangzói is eltűnnek, mivel ezek a belarusz nyelvre nem jellemzők. Az uo kettőshangzó eltűnésekor különböző nyelvjárásokban és különböző időszakokban háromféle reflexust adott: o, a, u, pl. EjyraBiusi (< tarm. Juodek nai, bk. Jūodelėnai), r'a6a (< guobas), apyn (< arūodas) (lásd LKK XXVII 125–128), az au pedig négyet: oy, 0, a, u, pl. noyx (< laužas), noxaBicxa (< /duzZas+- asicka), kanymka ‘kauptukas’ (< kadpti + yma), kykyus ‘Svilpukas’ (< kaukutis- )® stb. (Lásd. Baltistica 1989: 70-80). A belarusz nyelvjárásokban olyan litvanizmusokkal találkozunk, amelyekben a tő mássalhangzója szabálytalanul lágyult meg, pl. xwxr10Hsx ‘csűr’, cionTEIHa ‘csavart tésztaféle’, KUIIOMOKI ‘klumpák’ stb. Valamivel kevésbé szlávosodnak el a litvanizmusok szájpadlási 77 előtti zárhangja, a g, amely azt mutatja, hogy az ilyen hangot megőrző szavak többnyire litván eredetűek lehetnek, pl. igr'ipsraxik “szivárvány', Binr'pa “Vingra, a Kamojų Pastovių melletti folyó neve. Az 1901–1903-- ban a jeles lengyel nyelvész, J. Rozwadowski professzor által lejegyzett, 1995-ben kiadott 3 zietelai litván nyelvjárási szöveg példái, a k'0f/a és k'oulé “disznó' (Rozwadowski 1995: 42), azt mutatják, hogy valószínűleg már magában a litván nyelvjárásban is, amíg az még élt, a belarusz nyelvjárások hatására megkezdődhetett a litván au kettőshangzó egyhangúsítása. 174 raj’, pYHKIJII “cukorrépák' stb. Azokat a belarusz és lengyel területeket, ahol ilyen z fordul elő, a lengyel nyelvész, H. Turska a litván szubsztrátum helyeinek tekinti (lásd Turska 1982: 64 és köv.), a jeles lengyel dialektológus, Stanisław Glinka professzor pedig, miután Augustów környékének belarusz és lengyel nyelvjárásaiban a szláv nyelvektől idegen szájpadlási a-t talált, megalapozottan az e vidékeken történelmi időkben élt litvánok nyelvi reliktumának tartja (Glinka 1990: 119–120 és a mellékelt térkép). Ezzel együtt megfigyelték, hogy a belarusz litvanizmusokban a litván 4 mássalhangzó helyett ch mássalhangzó áll, pl. r'OxrxI (< gaktos), xypcranua ‘mozogni’ (< kurstytis- ), proxae1nb ‘röfög’, xoxxra “a disznó tarkójának szőre' (< kaklas), xmo6a (< kliūbas ‘kergetni- ’), xaitnyxa ‘elvetemült nő’ (< kiadle +yxa), xypxyY (< kurniad) stb. Ez nem más, mint a litvanizmus elszlávosodásának mutatója; vö. még az ellenkező törvényt a litván nyelvjárások szláv kölcsönszavaiban: kata (< br. xara), koc ‘bár’ (< br. xomrs). Fontos megjegyezni, hogy egyes belarusz nyelvjárások a szláv nyelvekre jellemző cA mássalhangzót gyakran más szláv nyelvek vagy más belarusz nyelvjárások kölcsönszavaiban szereplő £ helyett is használják, pl. xYprxa “kabátka’ Sal. (< or. xyprka 'uaz.'), xarap ‘gyulladás’ (< or. rarap ‘uaz.”), xBangpa “a hónap negyede' (< or. kBampa 'uaz.'), xapMmymka (< or. kapmyuika uaz.'), xopT Mal. (< rus. Kypr), xoxmow (< rus. koxmou „t.p.”). Ez felfogásunk szerint különösen értékes sajátosság, amely lehetővé teszi, hogy minden olyan belarusz szót, amelyben ilyen ca található, vagy más eredetűnek, vagy más nyelvjárásaikból származó rokonnak gyanítsunk. A belarusz litvanizmusok felismerésekor tehát feltétlenül szem előtt kell tartani, figyelembe kell venni és alkalmazni kell szlávosodásuk e következményeit. Meglehetősen nehéz felismerni a litvanizmusokat, amikor gyökérkezdő mássalhangzójuk nem etimologikus változás következtében egy másikkal cserélődik fel, amely eltorzítja eredeti alakjukat. A mássalhangzó-váltás következő gyakoribb eseteit figyelték meg: a) A szó eleji s- -re cserélődik, például $mmipak ‘spirg’, mxmor ‘skliutas’, mMdpriia ‘snarglius’, nUIOKIN5IHA ‘sluoksna, karna’, mkinénna ‘skilandis- ’, nrkryn3iok ‘skilandis- ’, mBipias „svirtis” és mások. b) A szó eleji p-, valamint vzöngés b-re cserélődik, például GYKuIThI ‘pukstos, į vandenį nuleistos šakos žuvims slėptis', 60icaup ‘paisyti’, 6ipOATHI ‘nuvirbes’ és mások. c) A szó eleji kzöngés g-re cserélődik, például r's6mst (< kéblas), ‘nevykes’, riymMOB/- ITy OBI (< klūmpės) és mások. d) Ritkább esetekben a szókezdő gd--re változik; / n--re; J-re I, például npa6čcerTkI (< grebėstai- ), uypba (< mopba) „vastag forgács”, xuOTpBInA (< judre +ina) „ilyen, a lent összecsavaró gyom” stb. e) Olyan litvanizmusok is előfordulnak, amelyekben a tő etimológiailag meg nem magyarázható mássalhangzó-változása figyelhető meg, például nanyOaiura „aki sokáig matat” (< nyjv. pacupžila, köznyelvi paciupdila- ), p33BiHbl (< rėzginės), péyriau „siratóénekes” (< raudoti+au), Kyusua/Kynsxa (< Kulse)), KapraHKOcE „kampóorrú” (< karkanosis) stb. A belarusz nyelvjárásokban más szláv nyelvekből is találhatók ilyen típusú jövevényszavak, például Tpyasi (< or. TpyYTHH), sipMaJIKa (< or. sipMapka) stb. Hasonló, etimológiailag meg nem magyarázható mássalhangzó-váltakozási esetek előfordulnak a litván és a 175 belarusz nyelvjárások más nyelvekből vagy nyelvjárásokból átvett szavaiban is, például šėkštas (< kékstas); KOGaura „a mell alatti bemélyedés” (< x6mauka „uaz.”), KpbIBITHIK „ilyen gyógynövény” (< or. TpbLINnyYTHHK „uaz.”), Kyxypkxa „mellény” (< or. TyXypka „uaz.”), 6aTiamka „katonai fémpalack” (< or. 6axmaxka „uaz.”) stb. A lituanizmusok rekonstrukciója nem kevés nehézséggel jár azokban az esetekben is, amikor elhagyják a szó kezdő, rendszerint gyökérbeli mássalhangzóját, ritkábban — magánhangzóját, pl. Kapay (< skarocius), npor'a (< spraga), KiyHki „ízületek” (< IWIKTYHKI < IUTYHKI < šlaūnys), proxaem (< kriuksi), ikcBa (< viksva), iar'ipsraxix (< vingiarykštis), kOTKi (< akuotai), Bipnras „emelőkar” (< cipins), pacxxėžyranua „kiterülni” és mások. Ilyen típusú kölcsönszavak a belarusz nyelvjárásoknak más belarusz nyelvjárásokból és az orosz köznyelvből származó kölcsönzései között is vannak, pl. smpyk (< BaripyK), sHTpOGbBI (< BeHTPOOHI), SpyLIKa (< maspyuika), siyki (< Bayki) és mások. Az ilyen lexémák eredeti alakjának figyelmen kívül hagyása, illetve keresésének elmaradása ellenére meglehetősen téves és megalapozatlan etimologizálások is előfordulnak. Így történt például az említett xOrxi (akuotai) esetében is (BCBM I: 102; V: 104). A lituanizmus szlávosodásakor olykor egy hozzáadott magánhangzót vagy mássalhangzót vesz fel, pl. acBėp/ acBip „emelőkar”, rapyx „padlás” és mások. Ezekben az esetekben a gyöke csaknem változatlan marad, a lituanizmus litvánosan hangzik, ezért felismerése viszonylag könnyű. Előfordul, hogy a lituanizmus tövébe olykor mássalhangzó ékelődik be, pl. ryneira (< gūžta), XiyHki „ízületek” (< nKJIIYKHKI) és mások. A tövébe ékelt mássalhangzó általában nincs nagy hatással a lexéma felismerésére — ebben különösen jelentése és az egész szó litvános hangzása segít. A belarusz nyelvjárásokban meglehetősen sok olyan litvanizmus fordul elő, amelyből hiányzik egy mássalhangzó vagy akár egy egész szótag (szinkópa), pl. HepyM „nyugtalanság” (< neramumas), OpynuTa „branktas”, mryMsaTa (< Suamete- ), mys (< Šunauja), manays (< Šalavija), kypauki „lábikragöcskék” (< rYKapauri < kaūkaras+aukxi) stb. Az ilyen típusú jövevényszavak a szláv eredetű belarusz nyelvjárásokban is előfordulnak, pl. kananyxa „éva” (< xazaxamyxa „ugyanaz”), Kanmanka „ilyen szekér” (< kaamaka „ugyanaz”), MaKapra „svar­kas” (< MapbrHapka „ugyanaz”), caMap3cera „kapálógép” (< caxaMap3era „ugyanaz”), suHiurda „árpaföld” (< sumeniurga „ugyanaz”) stb. A litvanizmus összetevőinek a szóban betöltött szerepében a belarusz nyelvjárások által előidézett változást jól mutatja, hogy olykor az egész litvanizmust (a végződésével együtt) csupán tőnek tekintik, amelyhez belarusz végződéseket illesztenek. Például a főként Litvánia határvidékén élő belaruszok nyelvjárásaiból kettős végződésű litvanizmusokat hallottak: a litván —ja rendszerint minden esetben egységesített, változatlan egyes számú hímnemű végződésként áll, egyes szám hímnemű végződésként a belarusz pedig, amely a litvanizmus ragozásakor változik, pl. r'éricel NMpbIunMNi a Bacdii.“Közép-„Nem hívtak vendégeket — a guogiai esküvőre jöttek”;”,”Tua r'Or'icašy ca6paurace.” Vö. „daug guogiy prisirinko”; rUISUTI KOIbIK 3 KApKITicay. Vö. „pynė pintines iš karkly”; Bar'aackI kypsl JIarraronb. Lásd. „vanagai vištas gaudo”; TpkI p33ackI 34MJIi Mey. Lásd. „tris rėžius žemės turéjo” ir kt. Vadinasi, lietuviško žodžio galūnės funkcija šiuo atveju visiškai izoliuojama, o žodžio kamienas dirbtinai praplečiamas. Tokia lituanizmų modifikacija, be 176 abejo, neretai gali sukomplikuoti tikslią jų rekonstrukciją. Kartais taip pat čia pasitaiko, kai lietuviško žodžio kamiengalio priebalsis dėl metatezės nusikelia daugiau į lituanizmo žodžio priekį ir jo kamiengalis tampa kitas kamieno priebalsis, pvz., 6pyHTki < 6pyHKTH (< tarm. hrunktai, bk. branktar), 6pyHTKOY < GpyHKKTOS, npbnurabine 'perštėti" (< meplusiup persti’), ckBaperTynė (< skerstūvės), Kapxarna (< Keparura) ‘kerépla- ’, pdckau (< skarocius), Mėpsa (< MOVpa) maurai, BicxBa (< viksva). Panašių atvejų pasitaiko ir skoliniuose iš kitų slavų kalbų, pvz., k66mik ‘kilbukas' (< rOxGik ‘t.p.”), npaėpx ‘praskiepas’ (< mpap3x 't.p.*). Lituanizmų rekonstrukciją iš tikro apsunkina kiti metateziniai jų pakitimai, dažniausiai nesisiejantys su jo kamiengaliu. Štai, sakysim, lituanizmas mop6a “stora skiedra' (CBI II 314) vietomis yra išvirtęs į pyas6a ‘t.p.” (CBI IV 314), o Barar'ac —į Bar'akac, anbynéiika ‘prieSgyna’ —į a6uynėnška ‘t.p.’, Bipuinka ‘virtinė' —į BaHUEpPKa t.p. ', HĖpbIMacIL ‘nerimas’ —į HéMapacup ‘t.p.” ir d.kt. Az ilyen szótagcserék mind a belarusz, mind a litván nyelvjárások más nyelvekből vagy nyelvjárásokból átvett kölcsönszavaira jellemzők, pl. br. isan3paxk ‘nyeles csésze’ (< le. radelek/- rondelek ‘u.a.’), xaxman "rossz rongyok, szakadt ruhák' (< le. fakmany ‘u.a.’), pansiora “Durva lepedő' (< m3spyra “u.a.'), xpyctéinxi ‘eper’ (< le. fruskatki‘t.p.’) és mások, lit. Šašvoklė ‘piros ribizli’ (< vasokle ‘u.a.’) és mások. Az ilyen lexémák eredeti alakjának ismerete és pontos gyökereik meghatározása nélkül rekonstruálásuk lehetősége ténylegesen megnehezül, vagy teljesen elenyészik. Ezért különösen fontos ilyen esetben, amikor kölcsönszavaknak gyanítjuk őket, de sem a belarusz, sem a litván nyelvjárásokban nem találjuk több származékukat, ragaszkodni ahhoz a meggyőződéshez, hogy gyökerük más, és intenzíven keresni azt, e lexémákat kombinatorikus hangtani törvényeik szerint váltogatva. Különösen nehéz rekonstruálni a litvánizmusokkal gyanúsítható belarusz nyelvjárási szavakat, amelyek nem egy, hanem viszonylag több összetett változással jellemezhetők — a gyökérdiftongus monoftongizációjával, a mássalhangzók nem etimologikus váltakozásával, hangok és szótagok kihagyásával (szinkópé), szótagcserével (metatézis) stb. Íme, a sokmxantpb ‘kemény mocsári fű’ lexéma (és változatainak) hosszas elemzései, összevetései és a nyelvföldrajz figyelembevétele után úgy tűnik, sikerült megállapítanunk, hogy valószínűleg összetett szó (sx1-xans), amely litvánizmusnak tekintendő. Forrása feltehetőleg a korábbi litván lie. jizodZoIė'vaistinė balų žolė, Actaea spicata’. Első tagjába valószínűleg hasonulás vagy más okok miatt egy x ékelődött be. Tehát SDKIPKAJIb < SŲUDKAJIb. Hasonló eredetét illetően vö. a litván Šekstarnė ‘fogaskerék’ (< Šeštarnė ‘ua.’, LKZ XIV 617) jövevényszót. Második tagja —xa, kétségtelenül a litván nyelvjárási Za/€ “fű’-ből keletkezett. A sbxypkans litvanizmus (változataival együtt) a litván határtól kellőképpen távoli fehérorosz területeken használatos (lásd az ABS XX 328-hoz csatolt térképet), és hangtanában mindmáig megőrizte a régi litván *a(> 0) hangot; mivel viszonylag erősen hatottak rá a fehérorosz nyelvjárások, kétségtelenül a jövevényszavak régi rétegéhez tartozik. Ugyanolyan jelentésű másik összetett lexéma 177 JLDKIĮXAH — valószínűleg metatézis révén keletkezett rokonának, az SDKJDKAUJIb sDKIPK3Y változatából (Zr. ABS XX 326–327). Tehát moxmkai < soxmxay, vö. lit. Samalas < masalas. Ha ezt valóban sikerült bizonyítanunk, akkor a jövőben e litvánizmusok etimologizálásakor talán elkerülhetők lesznek azok a hibák, amelyeket a kutatás kezdetén, litván megfelelőik még kissé amatőr módon történő keresésekor már elkövettek (lásd: Becui 1969: 123-134). Vagy íme a ritka, valószínűleg szintén összetett lexémák: IIBIHTHIKIIOp ‘régies kimeneti hosszú, keskeny szoknya, alul kiszélesedő, bőséges jdii rim ir e l’, maHTraKJIėp "uo.: valamint más változatok hangzása felvetette bennünk a gyanút, hogy vajon nem litvánizmusokról van-e szó. Ezeket a belarusz nyelvjárási szavakat sokáig elemezték, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek valószínűleg ismét olyan litvánizmusok, amelyeket nyelvünkben ma már nem jegyeztek fel. Mindazonáltal, mivel benne megtalálhatók azonos képzésű szemantikai megfelelőik, például a s7mtaklosčiai (šimtaraūkiai, šimtarūkšliai, továbbá Simtakvoldzial) sijonai (LKZ XIV 815, 817), és figyelembe véve e vizsgált fehérorosz lexémák mégiscsak litvános visszhangját, van alapunk feltételezni, hogy valójában ezek is benne lehettek. Már korábban kifejtettük azt a véleményt (LKK XXII 197–198), hogy első tagjuk a širūtas szó lehetne, a második pedig a skliūras ‘szövetdarab, földdarab, sáv’ vagy a kliurmas ‘darab’ (ez utóbbi gyanúnk szerint szintén elveszíthette kezdő s-jét, vö. még: skliumbas ‘darab’, skliūmbe- /skliumbe ‘uo.’). A maHTaKJIĖp lexéma első tagjának rzrarra — a Šrrūtasból való lehetséges kialakulására — vö. lit. sanšūdis < šunšūdis (LKZ XIV 505), továbbá lit. a šimkarka (< šinkorkė) ‘italokat kimérő nő a kocsmában’, simkiioti (< Sinkiioti ‘italokat kimérni’ kölcsönszavakat (LKŽ XIV 811). A r’yxanki, 6yxanki, Xyxanki lexémák pedig, mivel egyjelentésűek, nevezetesen ‘fej nélküli békák’, véleményünk szerint szintén litvánosan hangzanak. Mindazonáltal nemcsak litvános hangzásuk, hanem a szláv nyelvekre jellemző pleofónia (polnoglaszia; vö. fehérorosz raxasa, litván galva) hiánya, valamint éppen úgy, mint a litvánban, a -axkettőshangzójuk is arra enged gyanakodni, hogy eredetük akár litván is lehet. Megjegyzendő, hogy e jelentésű rokonaik sem a fehéroroszban, sem más szláv nyelvekben nem találhatók. E lexémákat egymással kezdték összevetni és szótagról szótagra elemezni. Az elemzési adatok lehetővé teszik, hogy mindhárom nővéregyénet kétségtelen rokonának tekintsük. Mindhárom összetett szónak tekintendő. A ryxanki lexémának a litván adhatta a kezdetét. buūožgal/- v(iar) és a belarusz —ki toldalék. Ahogy a litván nyelv a belarusz nyelv hatására tovább fehéroroszosodott, formája viszonylag jelentős változásokon ment keresztül. Kezdetben e lexéma, a belarusz nyelv rendszerétől idegen uo kettőshangzója és kezdő 6-ja a középső I’ szótag robbanó hangjának távoli regresszív asszimilációja következtében szintén robbanó r'-ré alakult. Tehát: ebihal(ak) + xi > *Oyoxr'aiBki > Gyxr'a/IBKi > yxr'aIIBKI. Üdvözlöm, e lexéma robbanó r'-je arról tanúskodik, hogy litvanizmus (a belarusz szavakban robbanó r' nem fordul elő). Később, amikor a lexéma még inkább belaruszosodott, ténylegesen nehezen ejthető, a belaruszok számára pedig szokatlan mássalhangzó-kapcsolatai, az -r’ és -JIBK egyszerűsödtek, -x és -JIKalakúvá válva. 178 Így *r'yxr’anski > ryxaiki (lásd LKK XXVII 128; LKK XXX 120–121). Az XyxXaJki lexéma szintén a r'yxanki alakból keletkezhetett vagy regresszív asszimiláció révén (:r'yx-> xyx-), vagy a szókezdő mássalhangzók nem etimologikus változása következtében (kevésbé valószínű). Különösen nehéz volt bizonyítani az xyximki ‘sarkacskák’ lexéma és az ugyanilyen jelentésű számos más lexéma (x6xamki, kOpkimiki stb.) litván eredetét. Részletes elemzésük, kölcsönös összevetésük és összehasonlításuk után véleményünk szerint meglehetősen megbízhatóan sikerült megállapítani, hogy valójában rokonságban állnak egymással, és genetikailag összefüggenek a litván kaūkaras, kukaras ‘púp’ szavakkal (lásd LKK XXVIII 162–164). Hosszas elemzések és alapos megfontolások után végül talán sikerült megállapítanunk a br. par’i, Jiar'apsI, cypar'i, cypyr'i stb. számos, azonos jelentésű ‘csörgedezések, folyások, barázdák’ változatának litván eredetét. A par'i lexémáról már régóta feltételeztük, hogy litván eredetű, és kitartóan kerestük litván megfelelőjét, azonban mindeddig meglehetősen sikertelenül (Becui 1969: 128, LKK XVI 187, LKK XXVIII 164-165, LKK XXX 116). Később, amikor ugyanazon jelentésű cypar’i és cypyr’i változataival találkoztunk, valamint a litván uo kettőshangzónak a belarusz nyelvjárásokban a és u hanggá való átalakulásának lehetőségére és törvényszerűségeire támaszkodva (CBI' V 20, 21, LKK XXVII 126-127), végül, úgy tűnik, teljes bizonyossággal felfedeztük pontos litván megfelelőjüket. Ez pedig — a lit. srūogos, amely a különböző belarusz nyelvjárásokban saját változatait adta. És ezek a jövevényszavak a belarusz nyelvjárásokban valóban régiek, hosszú fejlődési utat jártak be. Tehát a lit. srūogos először az egyik helyen *cpar'i-vé, máshol *cpyr’i-vé alakultak (vö. r'a6 < guobas és Ty6in < Guobynas), amelyek idővel, talán a könnyebb kiejtés, vagy a belaruszokra jellemző pleofónia (polnoglasie) törvénye miatt, cypar’i-vé vagy cypyri-vé alakultak, és ezekben a formákban maradtak fenn e nyelvjárásokban. Amikor a lit. A sruogos belaruszul még *cpar'i alakban hangzottak, egyes nyelvjárásaikban pedig a szó jelentésének elhalványulása miatt szókezdő selemük lemaradhatott (vö. az ő npoėr'a alakjukat < spraga). Így keletkezett a *cpar'i-ből a par'i. A változat kicsinyítő alakja Jrar'apbr < par'aJIbI < sruogéles (CBI II 603), metatézis következtében. Jelentős éleslátás szükséges a pocrau (< skarocius), TpHIOJIATEI (< dribla), ajiyrans (< čiaudėti), marnyki (< Šapeliūkai), apYuka (< ėriūkas), usblp (< žvyras), mepar'i ‘perzvalgos’, pymaup "rupūžė", paHusKI “karvės rago vageles’, a Mapyr’a víznév és más lexémák litván eredetének bizonyításához is. Ezt legvilágosabban mindegyikük jelentése és a velük azonos jelentésű litván forrásokhoz viszonyított, összehasonlításban meglehetősen nagy fonetikai közelségük tanúsítja. Íme, a p6cxax — ez a lie.-ből származó, egyértelmű metatézises képződmény. skarocius; a TpIr6xūarTa (kapOyka) lexéma kétségtelenül a lie.-ből származik. dribla+ ater, vö. még driblia “ami vaskos testalkatú". A szókezdő £— nem etimologikus mássalhangzó-váltakozás eredménye, amelyet a szlávosodási folyamat idézett elő, amikor felbomlott a hangzásának és jelentésének litván kapcsolata. A w3itnaus „badarságokat fecsegni” lexéma valószínűleg már szláv közegben kapott átvitt jelentést, gyöke litván nyelvjárási -aus eleme pedig redukálódott (vö. SI. Or. 1990: 317). A mrarnTyki „elnyűtt- ?, lexéma kétségtelenül —lit. nyelvj. a kiesett hangsúlytalan e-vel rendelkező šapelūkai. Az a véleményünk, hogy az spYmxa ‘anyajuh’ lexéma litván forrása — 179