Keletas tarminių aspektinių žodynų sudarymo problemų

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS Agris TIMUŠKA NÉHÁNY PROBLÉMA A NYELVJÁRÁSI ASPEKTUS SZÓTÁRAK ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN Köztudott, hogy a lexikográfus gyakorlati munkájában különösen fontos a köznyelvi és nyelvjárási szótárak lehető legteljesebb együttese, amely magában foglalja a magyarázó szótárakat, a tematikus vagy ideográfiai szótárakat, valamint természetesen az aspektusszótárakat is. Ahogyan a köznyelvi lexikográfiában, úgy a lehetséges nyelvjárási szótárak között is fontos helyet foglalnak el éppen az aspektusszótárak. A nyelvjárási aspektusszótárak lexikográfiai rendben mutatják be az egyes nyelvjárásokra, nyelvjárási csoportokra vagy dialektusokra jellemző nyelvi jelenségeket. Nyelvtani szempontból ezek a szótárak rendszerint például egyes szófajokat foglalnak magukban; morfológiai szempontból a szóalkotási módokat; fonetikai szempontból a szavak hangalakját; a lexikológiában pedig a nyelvjárási frazeologizmusokat, hasonlatokat, bizonyos társadalmi csoportok szakmai szókincsét és a tematikus nyelvjárási szóanyag egyéb rétegeit. A szótár szerzője (vagy szerzői közössége) a konkrét célok kitűzése után kiválasztja a legmegfelelőbb szótártípust. Mindazonáltal akad néhány olyan szempont is, amelyet az ilyen típusú szótárak összeállításakor legalábbis a többségüknél figyelembe kell venni. A nyelvjárási aspektusszótárak készítésekor a szótár típusának és lexikográfiai megvalósítási modelljének kiválasztását elsősorban a szerző (vagy szerzői közösség) rendelkezésére álló és általa bemutatott adatok mennyisége határozza meg. Kétségtelenül nehéz lesz például szóalkotási vagy frazeológiai szótárt összeállítani, ha csupán egy adott nyelvjárás kis szókészleti gyűjteménye áll rendelkezésre. Az ilyen célokra értékesebbek a speciális tematikus cédulagyűjtemények, vagyis például az igei, főnévi, összetett szavakra, frazeologizmusokra, hasonlatokra stb. vonatkozó kartotékok, valamint a speciális lexikográfiai és geolingvisztikai források, például a nyelvjárási atlaszok adatai. Az anyag mennyiségének problémájához szorosan kapcsolódik a teljesség kérdése olyan esetekben, amikor a szerző nem fér hozzá speciális tematikus gyűjteményekhez. Ilyenkor lexikográfiai célokra kétségtelenül megfelelőbbek azok az adatok, amelyek kellően jól szemléltetik a szóban forgó nyelvi jelenséget; ellenkező esetben az adatgyűjtés során különösen fontossá válik a szerző szubjektív megítélése. Éppen ebben a szakaszban kell számos különféle tényezőt figyelembe venni – még egy olyan, nem mindig fontosnak tartott nyelvi jelenséget is, mint az anyag köztes rétegei (mind a hagyományosak, mind az alkalmiak), hiszen ezek olykor jelentős információval szolgálhatnak a következő helyeken fennálló rendszerszerű kapcsolatokról: 1) a tükrözött nyelvi jelenség és az azt korlátozó csoportok között, 2) magában a nyelvben, ahol ezek a nyelvi jelenségek kölcsönösen összefüggenek. Így a viszonylag teljes szótárakba feltétlenül fel kell venni mind a deszemantizálódott frazeologizmusok különféle rétegeit – 146 amelyek más lexémák sajátosságait hivatottak bemutatni –, mind a kvázihasonlatoknak nevezett sajátos összehasonlító szerkezeteket (a szerző terminusa). Új szótárak összeállításakor nem kevésbé fontos a közölt információ lehető legoptimálisabb összegzése. A differenciális szótárban összefoglaló utalások is megadhatók (nyelvtani, etimológiai, szemantikai, areális stb. utalások egyaránt), míg egy teljes, nem differenciális szótárban az utalásrendszernek nagyon konkrétnak kell lennie. Úgy tűnik, csak bizonyos esetekben fogadhatók el általánosabb utalások, ha ezt az adott szócsoport típusa indokolja. Ilyen elvek alapján készült a nemrég összeállított svéd nyelvjárási szótár (OÖSD) és a dán nyelvjárási szótár terve is (Ejskjær 1993). A kiválasztott szótármodell lexikográfiai megvalósítása, vagyis a lexikográfiai információ szótári bemutatása többféleképpen optimalizálható: egyrészt a szócikk típusának és szerkezeti sémájának lehető legmegfelelőbb kiválasztásával, másrészt számos különféle utalás felhasználásával. Ezt a tételt egy új lett nyelvjárási aspektuslexikográfiai mű példájával lehetne illusztrálni: M. Putnia és A. Timuška „A Sinuole nyelvjárás hasonlatszótára” (SISV) című művével1, hiszen „bármely lexikográfiai elmélet kétséges, ha nem támasztja alá bőséges anyag”2. A szótár megszületését a litván aspektuslexikográfiai munkák ösztönözték: K. Vosylaitė „A litván nyelv hasonlatszótára” (LKPŽ) és J. Lipskienė „A litván nyelv szomatikus kifejezései” (LKSP) című műve. A SISV legfontosabb célja és egyben feladata az e Vidzeme északkeleti részén beszélt nyelvjárásban lejegyzett komparatív szerkezetek eredetiségének, szokatlan használatának és hagyományos jellegének bemutatása. A szótárba felvett hasonlatok köre meglehetősen széles: 1) az adott nyelvjárásra jellemző sajátos hasonlatoktól az egész lett nyelvben használatos általánosakig; 2) a frazeológiai komparatív szerkezetektől a viszonylag szabad szókapcsolatokig. A SISV szócikkrendszerre épül; a címszavakat – a hasonlatok összetevőit – ábécérendben közli. Bizonyos esetekben a szavakat szócsaládokba rendezik: 1) a szavak fonetikai és morfológiai változatai, például: grābeklis; grāblis; grābslis... luōsms, luōsmaks... és hasonlók; 2) a hímnemű és nőnemű személynevek, például: māiseklis; māisekle... pats; pati... stb. A SISV-ben a homonimák külön címszóként szerepelnek, sorszámuk feltüntetésével: ikstis1 s ‘īkšķis’... 1 Sīnolei nyelvjárási szókincsének összehasonlító szótára. A szótár alapját M. Putnia filológus 1930 és 1980 között gondosan összegyűjtött Sīnolei nyelvjárási nyelvi anyaga képezi (400 oldalas kézirat, mintegy 2500 szócikk); a felépítés alapelveit, a címszavak lexikográfiai elrendezését és szemantikai elemzését A. Timuška dolgozta ki. 2 Čia perimta J.Apresjano mintis, taikoma semantikai (Apresjan 1974). 147 ikstis2 s (žio-c.) „vese, iksts”… Az összehasonlításokat lexikológiai és lexikográfiai szempontból a szótári szócikkben elemzik. A szócikk a következő részekből áll: 1) az összehasonlítás központi eleme, amely a szócikk címszavaként szerepel; 2) nyelvtani jellemzés; 3) a címszó jelentésének magyarázata (a nyelvjárási jelentés); 4) a szó jelentésére és elterjedtségére vonatkozó kiegészítő információ K. Mühlenbach és J. Endzelīns „A lett nyelv szótára” (ME) című művéből és annak kiegészítéseiből (EH), azokra a lexémákra vonatkozóan, amelyek a cédulagyűjteményben nem kaptak elegendő magyarázatot, vagy egyáltalán nincsenek megmagyarázva; 5) összehasonlítás (a környező szavakkal együtt); 6) az összehasonlítás magyarázata; 7) szemléltető anyag; 8) stilisztikai, kifejezőerőre és műfajra vonatkozó utalások (ha szükséges). Csak az összehasonlítás egyik elemét (a címszót) elemzik, magyarázzák és illusztrálják; ez alkotja az adott összehasonlítás nyelvtani központját, de nem mindig tekinthető az összehasonlítás szemantikai magjának. Az összes többi alkotóelemhez utalások kapcsolódnak a címszóhoz, amelynél már megtalálható az összehasonlítás használatára és jelentésére vonatkozó információ, például: kaza... 3. kā kazas līpa sk. līpa. A segédszavakhoz (elöljárókhoz, kötőszókhoz) nem tartoznak utalások; ezek nem alkotnak szótári szócikkeket az SISV-ben. A címszó átalakított alakban, úgynevezett morfológiai és fonémikus helyesírással szerepel a szótárban (az irodalmi nyelv helyesírásának elemei + hangsúlyok + uo, ę), a szócikkben szereplő összehasonlításokat és a szemléltető szöveget azonban a lett hagyományos fonetikus átírás szerint írják. A címszók közül a főnevek egyes számú alanyesetben (a többes számúak többes számú alanyesetben), az igék főnévi igenévben szerepelnek; a melléknevek és igenevek hímnemű alakban vannak megadva. Kivételt képeznek a ragozhatatlan szavak, amelyeket abban az alakban tüntetnek fel, ahogyan az adott összehasonlításban feljegyezték őket (puskūoka...; septiņjūdžu...). A jelentések magyarázata. A szótár kétféleképpen tünteti fel az összehasonlítások jelentését: 1) az összehasonlítás jelentését a címszó jelzi – az összehasonlítási elem jelentését magyarázza; 2) magának az összehasonlításnak a jelentését és használatát magyarázza. Csak a nyelvjárási szavak, a köznyelvi szavak fonetikai és morfológiai változatai, valamint a nem nyelvjárási, nem köznyelvi szavak3 jelentését magyarázzák, ha ezek címszóként szerepelnek. Nem magyarázzák azon olyan köznyelvi és nyelvjárási címszavak jelentését, amelyek szemantikája a nyelvjárásban megegyezik a megfelelő lett köznyelvi szóéval, például: kāudze, kaza, kāzas stb. A nyelvjárási és más, nem köznyelvi szavak jelentését a hagyományos nyelvjárási lexikográfia által elfogadott jelentésmagyarázási módszerekkel magyarázzák: a) szemantikailag egyenértékű köznyelvi szavakkal és szinonimákkal, b) leíró magyarázattal- 3 Ezt a terminust a beszélt nyelvi szavak, barbarizmusok és hasonló „nemkívánatos” lexikai elemek jelölésére O. Bušs lett nyelvész vezette be. 148 … c) más címszavakra utaló hivatkozásokkal, lábjegyzetekkel; d) tájékoztatást ad egy adott szóról, amely más lexikográfiai forrásokból származik. A többjelentésű címszavak jelentéseit pontosvesszők választják el egymástól; néha azonban nem a többjelentésű tájnyelvi szó összes jelentését adják meg, hanem csak azokat, amelyek az összehasonlításban (összehasonlításokban) szerepelnek, valamint az ezekhez kapcsolódó átvitt jelentéseket. Ezenkívül sok esetben lehetetlen pontosan meghatározni, hogy egy-egy összehasonlítás éppen melyik jelentésen vagy jelentésárnyalaton alapul, például a kladz̃ens... szócikkben. Az olyan szót, amely a szótári szócikk címszavában valamely más nyelvtani alakban szerepel, rendszerint az alapalakjára (vagy – ha szükséges – a jelentésmagyarázatra) utalva adják meg, például: kaũnams divd, a kaũt szóból. Egyes esetekben a címszó magyarázatához más szótárak adatait is felhasználják (elsősorban az ME-ből és az EH-ból). Az ME-ből és az EH-ból származó magyarázatokat (illetve a német nyelvű magyarázatok lett fordításait), valamint a földrajzi utalásokat azokhoz a szavakhoz rendelik, amelyekhez a cédulagyűjtemény nem tartalmaz magyarázatot, vagy csak elégtelen, az összehasonlítás jelentését és használati sajátosságait nem kellően bemutató magyarázattal szolgál, például: klamasts, klāmsteris... Külön szócikkekben szerepelnek az összehasonlítások szerkezetében használt személynevek, ragadványnevek, állatnevek és helynevek is. E szavak magyarázatakor megadják a megfelelő utalást (személynév vagy helynév), és leírják az említett földrajzi objektumot, például: Kėncis személynév ‘szereplő a Kaudzytis fivérek „Földmérők kora” című regényében...’ Piļava helynév ‘tó Sinuole községben’ stb. Az összehasonlítások jelentésmagyarázatai. Az összehasonlítások jelentését nem magyarázzák külön azokban az esetekben, amikor a címszó magyarázata elegendő információt nyújt az összehasonlítás jelentésének és használati sajátosságainak feltárásához, például: kàuka; kàuk̄iōna..., klakšis... Mindazonáltal az összehasonlítások jelentésmagyarázatait a legtöbb esetben attól függetlenül adják meg, hogy a címszó köznyelvi szó vagy tájnyelvi szó. A szótár háromféle jelentésmagyarázatot alkalmaz: a) attribútív – például a kāts, klabata, klàjps szócikkekben; b) szituatív – például a liẽts s ‘eső’ ◊ 1. pėriens kā liẽts szócikkben – mondják, ha valakit verés, büntetés fenyeget, kellemetlenségek várhatók...; c) szemantikai megfelelő – például a kàudze, kàzas, klàjiens szócikkekben. Az összehasonlítások környezete. Az összehasonlítás jelentése rendszerint a megfelelő szemantikai mikrocsopor szavaival alkotott kapcsolatban valósul meg. Ezért azok a szavak, amelyek egy adott szemantikai csoportban változhatnak, nem számítanak bele az összehasonlítás kötelező összetevőinek számába. Zárójelben, környezeti szavakként tüntetik fel őket, jelezve az adott összehasonlítás használati körét, például: kaũnams..., klabāns... Kvázihasonlatok. A Sinuolei nyelvjárás egyik sajátossága a meglehetősen gyakori kvázihasonlatok használata – ezek olyan hasonlító szerkezetek, amelyek használata egy adott helyzetben és nyelvi kontextusban nemcsak hogy nem szükséges, hanem akár szemantikai… 149 az eltérő kontrasztot, ha az egész hasonlat jelentése lényegében nem különbözik a címszó (illetve annak szócikkében szereplő frazeologizmus) jelentésétől. Ilyen esetekben a szócikk felépítése formálisan mégis megmarad, különösen anélkül, hogy jeleznék a ką hasonlító partikula fakultatív használatát, például: lėčėjs s ◊ ką puškuoka lėčėjs niev. – mondják olyan emberről, aki nem teszi vagy nem tudja megtenni azt, amit vállalt, amit szeretett volna, illetve olyan emberről is, aki nem egészen az, aki lenni szeretne... A kvázihasonlatokat azonban leggyakrabban a hasonlatok sajátos típusának tekintik, amelyben a hasonlat alapjául szolgáló tulajdonság vagy a cselekvés intenzitása fokozódik, például: lillāts adj ‘ibolyaszínű’ □ ką lillāts... Utalások. A szótárban leggyakrabban a következő jelöléseket használják: 1) nyelvtani jelölések – a szófaji utalások a címszó után állnak (s – főnév, adj – melléknév, adv – határozószó, pron – névmás, v – ige...), alakjelölések (demin. – kicsinyítő képzős alak, dsk – többes szám, nelok – ragozhatatlan...); 2) stilisztikai és expresszív utalások (poėt. – költői, iron. – ironikus, niev. – pejoratív, vienk. – köznyelvi, vulg. – vulgáris, lamuv. – káromkodás...); ezenkívül a nyelvjárási beszélők beszédében rögzített expresszivitás lényegesen eltérhet a köznyelvi megfelelő hasonlatok expresszivitásától; 3) a folkl. jelölés a folklór valamennyi műfajára utal – közmondásokra, szólásokra, dalok és versek részleteire stb. –, ha hasonlatot tartalmaznak, például: ābėle s ‘ābėle’ ◊ folkl.: k’ā ābėle nūoziėdėju tāutu golđa galiņā. krāss s (i-c.) ‘kemence’ ◊ folkl.: skāista siėviete esuot k’ā korsta kr’ās ziemas lāikā, piė kuras kotris lop· pr’āt gribūot pakavėtiės. Grafikai megformálás. E téren szinte minden a szótár tördelésének mindenkori technikájától függ, de a szócikkek címszavainak és példaszövegeinek könnyebb vizuális áttekinthetősége érdekében a szótár csak a lett terminológiai lexikográfiában szokásos, az ékezettel jelölt (\) szavaknál alkalmazott hangsúlyfajták (folytonos és eső) egybeesését jelöli, a szó utáni 2-es szám nélkül. M.Putninia, A.Timuška. Sinuolės tarmės palyginimų žodynas (Kézirattöredék) nyél ◊ 1. kicsinyítő seprű (|| cirokseprű) nyele (másként nyél) – nagyon sovány, lesoványodott, elgyengült emberről mondják: [öregember] olyan, mint a seprűnyele. / az [ember] vékony, mint a nádszál, mint a seprűnyele. / a fiú olyan, mint a seprűnyél. / az [ember] már olyan, mint a cirokseprű nyele – apró, vékonyka, vékonyka. / úgy lefogyott, mint a cirokseprű nyele. 2. olyan, mint a fejsze nyele – viszonylag nagydarab, kövér valakiről mondják: a nagy lucfenyők sötétek, az ágaik olyanok, mint a fejsze nyelei. 3. (meggörnyedt, meghajlik stb.) olyan, mint a pipa nyele – nagyon görnyedt, hajlott emberről mondják: miért görnyedsz úgy, mint a pipa nyele? 150 kàudze s ◊ 1. (megragad, megkap stb.) úgy megragadja, mint a szénát ‘gyorsan, ügyesen (megragad, megkap; el is végez (valamit))’: vajon ezt az egész [nagy munkát] egyből elkapod, mint ahogy a szénát ragadja meg? 2. úgy, mint a kutya a szalmakazalnál lásd kutya. kàuka; kàukùoņa s ‘aki vonyít; sírós ember; EH I 593: kaùka ‘elégedetlen ember, aki gyakran sír és panaszkodik’ Vecpiebalgában; ME II 174: kaukùoņa ‘ordibáló, bőgő’ Dzērbene’ úgy, mint a kàuka || kàukùoņa: miért vonyítasz úgy, mint egy kàuka? nem lehet már rád hallgatni – ezt mondják a feleségnek és a gyerekeknek is. a gyerekeknek is ilyen szokásuk van – csak sírnak, sírnak. / miért sírsz úgy, mint egy kàukùoņa? kàuls s 1. (kemény) olyan, mint egy csont – nagyon kemény, szilárd, illetve teljesen száraz dologról mondják: a borsó kiszáradt és olyan kemény, mint a csont. / a birkafaggyú olyan kemény, mint egy csont. / mivel lehetne kisúrolni [dörzsöléssel kimosni] a forró ruhát! Szinte eltörik a kezem, mire úgy kicsavarom, mint egy csontot. 2. olyan, mintha nem volnának csontjai ‘nagyon hajlékony, rugalmas’: azt is hajlékonynak nevezik, aki olyan, mintha nem volna csontja, mindenféleképpen ki tud csavarodni. 3. ◊ olyan, mint a csontkamra || csontszoba lásd kamra; szoba. 4. ◊ olyan, mint a kutyacsont; olyan, mint a kutya a csonttal lásd kutya. kaùnàms divd a kaùt (kiabál, ordít stb.) úgy, mint az ordító (állat) ‘nagyon hangosan, ijedt, elváltozott hangon (kiabál, ordít)’: úgy kiabál, mint egy ordító. / úgy kiabál, mint egy ordító állat. kàupmanis s ‘kereskedő’ ◊ olyan, mint a bolhakereskedő gúny.: az apánk anyánkat bolhakereskedőnek nevezte, amikor anya bolhát ölt: „olyan vagy, mint egy bolhakereskedő, menj dolgozni! egyetlen bolhát sem fogtál el.” kaùslis s olyan, mint a kaùslis táj.: kérlek, ne üsd ezt a lovat úgy, mint egy kaùslis. / Miért ütsz mindig úgy valakit, mint egy szamarat, másikat meg úgy, mint egy kaùslist? / Úgy verekszik, mint egy kaùslis: mindenkit megver és összever. kaza s 1. dat. (lisztes, néma stb.) olyan, mint egy kecske – foltos, piszkos arcról mondják: mivel kented össze ilyen piszkosra a szádat? Most [az arcod] csíkos, mint egy kecske. 2. ◊ (kārs) k’â kaza uz mizelèm ‘nagyon, túlságosan (mohó)’: 3ârâji tik k’âri uz brànda-viņa k’â koza uz mizelèm. 3. k’â kazas lìpa lásd lìpa. 4. k’â kazu vàlgs lásd vàlgs. kàzas s dsk ◊ 1. (élni) k’â pa kàzàm ‘nagyon jól, jómódban (élni)’: 3ìvuo k’â pa k’âzàm. k’âzàs tok ir labi: pienas gotavu, ùn tik çēd ùn 3er. / tie 3ìvuo k’â pa k’âzàm: vis labi ièt, visa diezgon. 2. k’â uz kàzàm ‘nagyon sok; nagy mennyiségben’: piēcàpç màizes k’â uz k’âzàm. 3. lok. (enni, jóllakni stb.) k’â kàlpa kàzàs ‘jól, bőségesen (enni, jóllakni)’: nu gòn pa-âsc k’â kòlpa k’âzàs. kazmiērs s ‘gyapjú-, félgyapjú- vagy pamutszövet; kasmír’ (vastag) k’â kazmiērs: viņa [sagsà] bija t’âda biēza k’â kazmiērs. kazmiera drèbes t’âdas biēzas, zaļa kr’àsà bija. / tas [audums] ir biēs k’â kazmiērs – žīdi sacija. kažìoks s ◊ lok. k’â uts kažùokà lásd uts. 151 klabāns fn ‘elkopott, zörgő tárgy, munkaeszköz; ME II 206: klabas ‘valami zörgő (pl. régi rokkákról, malmokról)’ Lubējāban’ (zörög, csörög stb.) mint a klabāns: a szövőszék úgy zörög, mint egy klabāns. / A láda olyan, mint egy klabāns, nem lehet kinyitni. klabata fn (csörög, zörög stb.) mint egy klabata – nagyon beszédes, fecsegő emberről mondják: [fecsegő] úgy csacsog, mint egy klobata. klobata – azt mondja az ember, aki folyton másról beszél. kladzeņs fn ‘aki kotyog, fecsegő ember; ME II 208: kladzeņe ‘kotló tyúk; kotkodácsoló tyúk’ Smiltenében, ‘fecsegő nő; fecsegő’ (kotyog) mint egy kladzeņs pejor.:hová mész, mindent kikotyogva a faluban, te kladzeņs? klāiga fn ‘kiabálás; kiabáló, ordibáló’ (kiabál, ordít stb.) mint egy klāiga pejor.:még egyszer rád kiáltok, te klāiga! klāips fn ◊ mint egy kenyérnyi klāips – viszonylag nagy, kerekded dologról mondják: a len olyan, mint egy kenyérnyi klāips. klaists; kleists fn ‘csavargó, léhűtő’ mint egy klaists // kleists pejor.:mint egy klaists, mint egy csavargó, sehol sincs rendes helye, és rendesen nem is dolgozik. / Az a csavargó olyan, mint egy kleists! Csak kóborol, mint egy kleists. / Az tényleg olyan, mint egy kleists, csak járkál ide-oda, és alig fog munkához. klājiens fn egy (nagy) klājiens ‘nagy mennyiségben; összefüggő, kiterített formában’: [ágyzsák] szépen kitöltötte, ahol a válogatott [mag] hullott, ahogy felemelte, a saroknál szalma terült el, mint egy klājiens. / Miért kell ennyi szalmát a jószág elé hordani? Most aztán a lába alatt van, mint egy klājiens. / A ludak, kacsák, tyúkok úgy teszik tönkre a gabonaföldet, hogy olyan, mintha le lenne hengerelve. Most úgy hever a földön, mint egy klājiens. / A juhok szétszórják a szénát, kihúzzák a földre, és maguk is hemperegnek benne, úgy fekszik, mint egy klājiens. / A lovak a havazás után úgy hullatják szét a szalmát, hogy egy klājiens lesz a fa alatt. / Az [lekaszált] rozsot össze kell rakni. Vagy csak úgy otthagyod a földön, mint egy klājiens-t? klakšāns fn ‘EH I 608: ‘kezdetleges szán’ Vecpiebalgában’ (kattog, zörög stb.) mint egy klakšāns – nagyon beszédes, fecsegő emberről mondják: mit kattogsz úgy, mint egy klakšāns? / Úgy kattog, mint egy klakšāns, összevissza beszél. klakšis fn ‘csattanás, kattogás; fecsegő ember’ mint egy klakšis pejor.:mint egy klakšis, mindenütt kattogva jár – hát ilyen fecsegő ember. klamasts; klāmsteris fn ‘szitokszó jelentése: ‘lusta, hanyag ember’; EH I 609: klamasteris ‘naplopó, léhűtő’, klamesteris ‘csavargó’ Saikavában’ mint egy klamasts // klāmsteris: tényleg olyan vagy, mint egy klomasc, miért nem dolgozol rendesen? / Már olyan vagy, mint egy klōmsters, nem végzel tisztességes munkát, csak lődörögsz. LITERATŪRA A p r e s j a n Ju. 1974: Lekסičeskaja semantika (sinonimičeskije sredstva jazyka), Moskva: Nauka. EH I-II – E n d z e l ī n s J., H a u z e n b e r g a E. Papildinājumi un labojumi K.Mīlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai 1–2, Rīgā: Kultūras fonda izdevums, 1934 – 1946. E j s k j æ r I. 1993: Danish Dialect Research, København. 152 LKSP – Lipskienė J. Lietuvių kalbos somatiniai posakiai (su galvos dalių pavadinimais), Vilnius: Mokslas, 1979. ME I–IV – Mūlenbachs K. Latviešu valodas vārdnīca. Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns 1–4, Rīgā: Kultūras fonda izdevums, 1923 – 1932. OÖSD – Ordbok över Sveriges dialekter 1 (1), Uppsala: Almqvist & Wiksell, 1991. SISV – Putniņa M., Timuška A. Sinoles izlokšņu salīdzinājumu vārdnīca (400 psl. rankrastis, 1991 m. įteiktas Rygos "Zinātnes" leidyklai). LKPŽ – Lietuvių kalbos palyginimų žodynas. Sudarė K. B. Vosylytė, Vilnius: Mokslas, 1985. EINIGE PROBLEME DER ERSTELLUNG VON DIALEKTALEN ASPEKTWÖRTERBÜCHERN Zusammenfassung Im theoretischen Teil des Beitrages werden einige allgemeine Probleme der Erstellung von solchen Mundartwörterbüchern umrissen, die einen bestimmten sprachlichen Aspekt resp. eine sprachliche Erscheinung auf lexikographische Weise reflektieren. Die Hauptaufmerksamkeit gilt dabei folgenden Problemkreisen: 1) der Wahl des lexikographischen Realisierungsmodells für das künftige Wörterbuch, in hohem Maße durch den Materialumfang bedingt; 2) dem Sättigungsgrad des zu reflektierenden Materials, d.h., der Vorkommensfrequenz von sprachlichen Erscheinungen; 3) der Verallgemeinerungsstufe der im Wörterbuch zu bietenden Information. Die erwähnten Probleme lassen sich zumeist durch die Wahl sowohl des optimalen Artikeltyps als auch des nach Erachten des Autors / Autorenkollektivs meistgeeigneten Aufbauschemas für jedes konkrete Wörterbuchartikel lösen; außerdem kann ein überlegtes System verschiedener Angaben und Verweise die Aufgabe des Lexikographen wesentlich erleichtern. Dies wird im theoretisch-praktischen Teil des Beitrages anhand eines exemplarischen Beispieles der lettischen dialektalen Aspektlexikographie – des unlängst erstellten “Wörterbuchs der Vergleiche aus der Mundart Sinole” von M.Putnina / A.Timuška – veranschaulicht. Als Stichprobe werden im Anhang einige Musterartikel aus dem “Wörterbuch der Vergleiche aus der Mundart Sinole” geboten. 153