Sijono pavadinimai lietuvių kalboje

LIETUVAI NYELVÉSZETI KÉRDÉSEI XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Danutė SABALIAUSKAITĖ-LIUTKEVIČIENĖ A SZOKNYA ELNEVEZÉSEI A LITVÁN NYELVBEN A szoknya — „deréktól lefelé viselt női ruhadarab”. Közös indoeurópai megnevezése nincs, mivel maga a tárgy is jóval később jelent meg. Például a görög és római klasszikus viseletben még nincs szoknya (Buck 1949: 423). A szoknya mint önálló ruhadarab a X–XII. századi Európában feltehetően még nem létezett (Adomonis 1976: 94). Funkcióját valószínűleg egy bizonyos, össze nem varrt ruhadarab töltötte be, amely több, kötény és öv által összefogott lepelből állt. Erről a ruhadarabról, igaz, nagyon szűkös adatok már a VI. századból is vannak (Volkaitė-Kulikauskienė 1970: 129— 130; At Pr 23). Vannak olyan vélemények, hogy egy ilyen szoknyára melltartót varrtak (Adomonis 1976: 94). Ez a varratlan ruhadarab a blúzzal együtt nemcsak Litvániában, hanem Észtországban és Lettországban is női viseletet alkotott. Egyébként ez a ruhadarab Észtországban tűnt el a legkésőbb — a XIX. század első felében ott még elterjedt volt. Litvániában jóval korábban eltűnt, azonban ettől a ruhadarabtól a különböző litvániai helyeken nem egyszerre tértek át a varrott szoknyára. Erről a folyamatról nagyon kevés adat áll rendelkezésre, azonban az ikonográfiai anyag és a leltárkönyvek alapján kijelenthető, hogy a XVI. században Litvániában már a varrott szoknya volt túlsúlyban (At Pr 22-23). Kelet Poroszországban ez a megvarratlan ruhadarab tovább fennmaradt, még a XVII– XVIII. században is viselték (Brand 1702: 96–97; Lepner 1744: 67–68; Mastonytė 1967: 9). Nem teljesen világos, mi volt ennek a ruhadarabnak (vagy szoknyának) az elnevezése. Egyes szerzők véleménye szerint marginének nevezhették. Ma ez az elnevezés egyszerűen tarka szoknyát jelent. Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a XVIII. században KeletPoroszországban még elterjedt volt ilyen „megvarratlan szoknya- ”, könnyen lehet, hogy éppen erre gondolt K. Donelaitis az „Évszakokban”, amikor ezt írta: „A lányok pedig a mintás marginékat nem kedvelik)- ... Ó, haszontalan lányok, a kedelačiaisokkal... már megjelenni sem szégyellnek” (Vd 351, 353). Talán itt rögzítődött a megvarratlan szoknyáról a megvarrtra való átmenet? Mindenesetre a XIX. században a szoknya a női öltözék egyik legfontosabb része volt. Figyelembe véve, hogy nemegyszer nem egy, hanem több, egymás fölött felcsatolt szoknyát viseltek, valamint hogy ezek különféle színűek, különféle mintájúak stb. voltak, e valóság megnevezései a litván nyelvben meglehetősen számosak. Ennek a ruhadarabnak az alapvető megnevezése a köznyelvi sijonas szó (változatai: sejonas, sėjonas, sajonas). Ez fehérorosz eredetű szó, vö. ófehérorosz. CAgHB „vastag alsószoknya; gyapjúból készült házi szoknya” (Fraenkel 1955–1965: 756; Skardžius 1931: 195; Palionis 1967: 280; Zinkevičius III 137; Sabaliauskas 1990: 250), továbbá vö. fehérorosz dial. cagH, cerarr (DABM 933, 934, 937,938). Ezt a szót néhány más szláv nyelv is használja, vö. lengy. sajan „szűk férfi felsőruházat; „tam tikra plati női ruha”, orosz 88 cagH „sarafán, magas szoknya.” Į a szláv nyelvekbe az olasz iš nyelvből került, vö. it. saione : saio „katonai zubbony”, ezután a latin szóval su hozandó kapcsolatba sagum „rövid katonai köpeny” (Brückner 1927: 479; Borejszo 1990: 176; Fasmer III Ez a 567). kölcsönszó a lett nyelvben ir található, vö. la. sijans „sijonas” (At Pr 12 ž. ). Valószínűleg lituanizmus, mivel csak Lettország határvidékén, a következőnél jegyezték fel Litvánia. Az írásos változat, a sejonas, amely minden valószínűség szerint a sajonas változat mellett alakult ki a litván nyelvben, már XVII a. (SD (1)71, (3)152 — a nyári köpeny jelentésében; Skardžius 1931: 195.) A sijonas rögzítése valamivel később, a XVIII. század végén kezdődött. — XIX. sz. a. írásokban (D. Pošk; P). Mindhárom változat megtalálható a XIX. a. századi szótárakban és folklórgyűjteményekben (Sut; N; Kos 90; J; JV 988). A jelenleg meghonosodott változat a sijOnas. Ez az elnevezés, amelyet korábban inkább a Žemaitijában és Užnemunėben használtak, kezdi kiszorítani a Litvánia más nyelvjárásaiban elterjedt elnevezéseket, például az andarokas- -t (LKA I 193; DūnŽ 531; DrskŽ 324; LKŽ XII 17, LITVÁN EREDETŰ ELNEVEZÉSEK Elmondható, hogy az 317, 538). egyetlen jelöletlen, általában szoknyát jelentő litván eredetű elnevezés az apsagalas: apsčėpgti. A szó ritkán használatos, inkább későbbi írásokban fordul elő (V. Krėv; Vaižg; A. Vien; LKŽ I, 256). Egy további, mintegy semleges elnevezés a skraidonas. Mindazonáltal túl merész lenne határozottan kijelenteni, hogy nincs semmiféle további szemantikai vagy stilisztikai jegye, mivel kevés adat áll rendelkezésre — a szó csak A. Juška szótárában található meg (LKŽ XII 1031). Róla csak annyi mondható el, hogy valószínűleg litván eredetű szó, amely a litván skraistė, skraidyti szavakkal hozható összefüggésbe. A többi elnevezés már szemantikailag konnotált, és további jelentéssel is rendelkezik. Feltételesen két alcsoportra lehetne őket osztani: a szoknya rendeltetésére utaló elnevezésekre, valamint a külsejét (színét, formáját vagy az anyagot, amelyből varrták) jellemző elnevezésekre. Az első alcsoportba az alsószoknyát jelentő szavak tartoznának. alsó, alsó, alsóka, alsószoknyás, alsószoknyás: alsó, -a. Az apatinė lexéma első alkalommal 1644-ben került feljegyzésre (SP II 177). E változatok egyike-másika egyes nyelvjárásokban használatos, használati területüket azonban pontosan meghatározni meglehetősen nehéz lenne (LKŽ I, 185). Az utóbbi időben a köznyelvi apatinis és apatinūkas szavak honosodnak meg. Ezek nem annyira az alsószoknyát, mint inkább egy bizonyos alsó női ruhadarabot jelentenek (DŽ, 18). padurikai: padufkas“ a szoknya alja", padūrti“ megtoldani, hozzávärni" (Būga II 391). Régi szó, amelyet a XVII–XIX. századi írásokban jegyeztek fel (Lex 100; C II 826; R 267; K II 276; Kos 223; LKŽ IX 62). E jelentésben ma már nem használatos. Szokásos jelentése: “a szoknya alja". A szónak most is ez a jelentése. pasagalas, pasagūtė, pasaga, pasegalas, pasegamoji, pasegūtė, paseginė, pasegtinė, pasegas, pasegtinis „uo.“ : pasėgti. Az utenai nyelvjárásban, valamint a vilniusi 89 nyelvjárás északi részén használatos, az írott nyelvben is előfordul (Blv; LzP; NdZ; LKŽ IX 442, pavilkinys, pavilkinis, pavilkinė: pavilkti. Žemaitijában használatos, a XX. századi szótárakb461). an szerepel (NdŽ; DiinZ 252; LKŽ IX 696; DŽ, 531). A XX. századi írásbeliség nyelvében a pavilkinys szót néha „férfi ujjatlan orosz ruhadarab” jelentésben használják. prisisegalas: prisisėgti. A Fehéroroszországban élő litvánok Rodūniai nyelvjárásában használatos (LKŽ X 759). A második alcsoportba a következő megnevezések sorolhatók: aptrauktinis | „derékban zsinórral összehúzott szoknya”: aptraukti. Ez a jelentés ritka (LKŽ I, 274). Néha így nevezik a bevont prémes ruhákat. drobinūkas „vászonból készült szoknya”: drobinis, -€ Előfordul Kelet-Litvánia bizonyos helyein (ESK). hosszanti “hosszanti csíkos szoknya", is7/ginis “olyan ruhadarab, derékrésszel ellátott, egy darabból varrt szoknya": išri(gas. Írásos forrásokból rögzítve (K II 133; M. Valanč; Š; Az LKŽ szerint keršėtis “ilyenfajta szoknya": kefšas. Előfordul a žemaitisoknál (LKŽ V 623). rakott 187, 188). “hosszú régi szoknya": k/dsté. Ritka (Srv; LKŽ VI 149). marginė „mintás szoknya; szoknya”: tarka (Skardžius 1943: 265; Buck 1949: 423). Ezt a szót már 1601-ben és 1606-ban megtaláljuk a Litván Nagyfejedelemség szövegeiben, vö. morgienia, morginia „tarka szövet, szoknya” (Jablonskis 1941: 128, 360; Zinkevičius III 120-121). Tehát legalábbis akkoriban az elnevezést feltehetően Litvánia nagy részén is használták. Kis-Litvánia nyelvjárásaiban a XVIII–XX. században meglehetősen széles körben elterjedt volt (Brand 1902: 95; K. Donel; MŽ 158; Glagau 1970: 235; Kapeleris 1970: 347; LB 39; KlvD 373; K 1461, 462; II 133). Šileksema a XIX. században Északkelet- -Žemaitijában is előfordult, itt azonban gyakrabban vállkendőt jelentett (At Pr 163). Napjainkban a nyelvjárásokban a szó ritkán használatos, szoknya jelentésben csak Žemaitija egyes helyein fordul elő (LKŽ VII 853; Janavičienė 1992: 77). A mai litván nyelv szótárában is rögzítették (DZ, 382). Általában azonban a jelentése inkább „tarka szövet”, vö. még litván margénis „mintás, kockás szövet”, margiénis „közönséges házi színes szövet”, marginys „tarka házi durva szövet”. Egyes források szerint a 19. század végén ilyen lexéma (a litván nyelvből átvett kölcsönszó) Lettország némely vidékén is ismert volt, ott azonban – akárcsak legtöbbször Žemaitijában – bizonyos vállkendőt jelentett (At Pr 22). Egyébként az észt nyelvben is gyakran ugyanez a szó jelentett vállkendőt, valamint a korábban említett össze nem varrt szoknyát is (At Pr 23). A litván nyelvből ez a szó néhány lengyel és belarusz nyelvjárásba is bekerült, vö. lengy. marginja „lenfonalaknak gyapjúval és pamuttal kevert szövete” (Urbutis 1992: 65; Laučiūtė 1982: 80), belarusz vMapreHs5 „kockás szövet” (SBG III 32). Ezt a litvanizmust Kelet-Poroszország német nyelvjárásaiban is használták, vö. német Marginne smulkinūkas „apró mintás szoknya”: smu/kus. Rietavas környékén rögzítve 90 „margas sijonas“, nors kartais klaidingai tiesiog a liet. margas žodžiu siejamas, o ne su liet. su margine (Bielfeldt 1970: 49; Skardžius 1972: 92). pašlavinis „toks skersdryžis sijonas“: pašlūoti. Retas žodis (LKŽ IX 574). puskudtis, puškūotinis „gurguliuoto audeklo sijonas“: puškūotas, puskas. Užfiksuota Plungės apylinkėse (LKŽ X 1116). rainys, rainėlė, rainiukas „rainas sijonas“: rdinas. Kai kurių XIX–XX a. rašytojų raštuose randama (Blv; A. Vien). Panevėžio apylinkių šnektoje vartojama, pasitaiko kai kuriose kitose Lietuvos vietose (LKŽ XI 55, 56; ESK). rėžinis „storas šiurkštus sijonas“: rėžis. Utenos apylinkėse užfiksuota (LKŽ XI ruožinėlis, ruožūotinis „ruožuotas sijonas“: rūožas. Pasitaiko tam 507). tikrose Lietuvos vietose (LKŽ XI 982, 983). skefsé, skersinaitė, skersinis, skersinūkas „skersadryžis sijonas“. Vartoja žemaičiai, kai kurios vakarų bei pietų aukštaičių šnektos, pasitaiko XX a. raštuose, bendrinės kalbos žodis (NdŽ; V. Krėv; Mastonytė 1964: 145; LKŽ XII 825, 827; DŽ, 701). (LKŽ XIII 221). simtaklostis, simtakloste „hajtogatott női ruhadarab (rendszerint szoknya vagy kabátka)”: širūtas+ klostė. Ritka (LKŽ XIV 815). SZLAVIZMUS POLONIZMUS ¢emOras „széles, idős nők által viselt szoknya”, vö. lengy. czamara „hosszú férfi felsőruha” (LKŽ II, 67). Elég ritka szó, ebben a jelentésben Jurbarkas környékén jegyezték fel. Ilyen elnevezés a belaruszban is előfordul, vö. gamapka „posztóból készült hosszú felsőruha”. A szó a 16. században az olasz nyelven keresztül került a lengyelbe, vö. ol. cimarra, ol. nyj. aciamarra „hosszú ruha; bunda”, vagy a spanyol nyelven keresztül, vö. sp. chamarra (sp. nyj. gamarra) „bunda”, az arab nyelvből, vö. arab. sammur „bunda; kailis" (Borejszo 1990: 134; Bartkiewicz 1974: 150; Fasmer IV 330). A litván nyelvben ennek a tőnek a cemdrka „ilyen felsőruha” elnevezése jóval gyakoribb (Guzevičiūtė 1991: 4, 17, 18; LKŽ II, 66). pasamėonai „mindennapi, egyszerű szoknya vagy egyébként ruha”, vö. lengy. pasamon „szegély, a ruha alja” (Fraenkel 1955-1965: 543; LKZ IX 453). Egyébként a litván nyelvben gyakoribb jelentései: „hosszú szoknya vagy ruhadarab alja; a szoknya szegélye”. A lengyel nyelvbe a szó a 16. században került az olaszból, vö. ol. passamano „ua.” (Brūckner 1927: 338; Borejszo 1990: 166). A litván nyelvben szoknya jelentésben Délés Délnyugat-- Litvánia egyes területein, valamint Punskasban használatos (LKŽ IX 453). žerstūkas, Zerstukas „szoknya”. Eredete nem teljesen világos. 91 Valószínűleg a lengyel nyelven keresztül érkezett, vö. lengy. szorstuch„kötény“, szarstuch „kendő; kötény”. Į a lengyel nyelvbe a szó a német nyelvből került, vö. középnémet a. schurztuoch „kötény; ilyen ruhadarab; felsőruha; blúz" (Brūckner 1927: 541, 552; Borejszo 1990: 181). A német formák két szóból állnak: Schurz „kötény” + TZūch „kendő, rongy” (Grimm XV 2070). A megnevezés meglehetősen ritka, Litvánia egyes déli, délnyugati és keleti vidékein fordul elő (LKA I 115 ž., 193; LKZ K; LEB 344; Mastonyté 1961: 179). A litván nyelvben sokkal gyakrabban használják e tövek szavait, amelyek a német vagy lengyel nyelvből kerültek át, és a kötény jelentését hordozzák, vö. Šiurstokas, siurctukas, Ziurstokas, žiurstokas, šerštūkas, sestukas (Alminauskis I 127, 150; LKZ XIV 667, 698, 967). Az írásos forrásokban önálló változatokként már a XVI–XVII. századtól rögzítik őket (s7urctukas — BB1Moz 3, 7; Sestukas — SD(3) 437). BELARUSIZMUS kabačikas „elnyűtt, ócska szoknya”, vö. fehérorosz. x20arrikx: Ka6ar„(meleg) mellény”. A szó más szláv nyelvekben is elterjedt, vö. lengyel. kabat„ilyen testhezálló felsőruha; szúrófegyver”, orosz x204r, cseh. kabatir kt. Némelyikükben már a X–XI. században ismert volt, vö. óegyházi szláv x262r5B5 „ilyen hosszú, begombolható ruhadarab” (Niderle 1956: 230). A szó minden valószínűség szerint a lengyelből került a belarusz nyelvbe (ĖSBM IV 9; SBG II 352). A lengyelek a XV. században a magyarból vették át, vö. magyar kabat „surdut”. A szó további eredete meglehetősen bizonytalan. Hasonló elnevezések találhatók a perzsa, arab, görög, török és más nyelvekben (Stawski II 9; Borejszo 1990: 145; Fasmer II 150; Machek 1968: 233). Ebben a jelentésben a litván nyelvben ritka (Škn; LKŽ V 3). Gyakrabban használatosak továbbá a szlávból átvett kabacius, kabacikas, kabaciukas, kabacikas „ujjatlan ruha”, kobotas, kabotas „ujjatlan meleg női ruhadarab; mellény” (LKŽ V 3, 26; VI 281). kvalbonučtis (hibr.) „ráncos szoknya”, vö. lit. kva/bonas „női ruhák (rendszerint szoknya, kötény) díszítésére rávarrt bizonyos ráncok, redők”, vö. brus. xBa/s5OyorHa“ redőzött szegély, ráncolt díszítés- ”. Meglehetősen ritka elnevezés (Ggr; LKŽ VI 1039). kvaldėtis (hibr.) „ilyen rakott szoknya- ”, vö. lit. kva/da „ránc, redő”, fehérorosz xBaJ/pta „uo.” Ritka szó (Sts; LKZ VI 1039). spadnycia, spadnincia, spadnica, spadnyca, sparnycia, spanycia „szoknya (rendszerint vásárolt kelméből); alsószoknya”. Valószínűleg a fehérorosz nyelvből került át, vö. fehérorosz crrazHina, crraHiga „sijonas” (LKA I 193). Egyes változatok esetenként a lengyel nyelvből is bekerülhettek, vö. lengyel spodnica, spodnica „ua.” A lengyel nyelvi megnevezés a lengyel spodni „alsó” szóból ered: spod<pod „alatt” (Brūckner 1927: 424–425; Buck 1949: 423). A litván írásbeliségben ez a szó csak a XX. században jelent meg (NS 130; NdZ). Elsősorban a keleti nyelvjárásokban használatos, de előfordul Délés Nyugat-Litvániában is (LKA I 115. térkép; LzŽ 242; DrskŽ 340; LKŽ XIII 307, 332). 92 šimtakvėldis, šimtakvoldė (hibr.) „rakott női ruhadarab, rendszerint szoknya vagy kiskabát, Simtaklostis”: Šimtakvoldis, -e „sok hajtással” < Šrrūtas + kvoldas „hajtás”, vö. fehérorosz xBavyra „ua.” Ritka szó, a XX. századi nyelvben fordul elő (LKŽ XIV 815). A litván nyelvben hasonló hibridek is használatosak: šimtakvaldė „rakott kiskabát”, Šimtakvolde „női felsőruha” (LKŽ XIV 815). MEGHATÁROZATLAN SZLAVIZMUSOK andarėkas, anderokas, andarékas, anderėkas „szoknya”, vö. lengyel andarak „ua.”, fehérorosz aHgapak, aH/[92paK „házi csíkos vagy kockás szoknya” (Fraenkel 1955–1965: 10; LKA I 193). A szó néhány más szláv nyelvben is használatos, vö. orosz aHzapak, Mi „gyapjúszoknya; alsószoknya”, ukrán azyrapaK „szoknya”, bolgár aHzapak „ugyanaz”. Eredete nem teljesen világos, de valószínűleg a németből került a szláv nyelvekbe, vö. német Underrock „alsószoknya” < unter „alatt” + Rock „szoknya” (Fasmer I 78; ĖSBM I 112–113; Kartowicz I 35). Ezt az elnevezést az észtek is átvették, vö. undruk, undrok, undrek „szoknya” (At Pr 12. szócikk). A litván írásos emlékekben a szó csak a XIX. századtól kezdve adatolható (JD 107). A litván nyelvbe azonban jóval korábban kellett bekerülnie, mivel ez az egyik legelterjedtebb szoknyaelnevezés Litvániában, a Žemaitijában és Užnemunėben használatos szzjonas mellett (LKŽ I, 134, 135; LKA I 115. sz., 193; LzŽži21; DrskŽ 15; Dub 196). Az andaroką szót a köznyelvi sijonas szó mostanra kiszorítja a használatból. Az Andarokine és az Andarokinės tiltas helynevek valószínűleg szintén az andarokas szóval hozhatók kapcsolatba (Būga 111 454). A litván nyelv talaján e megnevezés stilisztikai konnotációval rendelkező származékai is kialakultak, vö. andarėkšlis, andarokšlis „régi, rossz szoknya”. E szavak a belarusziai litván nyelvjárásokban is előfordulnak (LKŽ I, 134). indarokas „szoknya”, vö. lengy. indarak, belarusz nyj. xHnzHepak „ua.” (LKA I 193; Fraenkel 1955-1965: 10; Būga III 454). A szláv nyelvekbe minden valószínűség szerint a német nyelvből került, vö. ném. Unterrock „alsószoknya” (Brūckner 1927: 92; Borejszo 1990: 143-144; Bartkiewicz 1974: 174; ESBM I 112-113). A litván nyelvben ez jóval ritkább változat, mint az andarok (J; JR 67; LKA I 193; LKZ IV 105). Lásd még: andarcokas. jupikas, jupikis „szoknya”, pajupa (hibr.) „alsószoknya”, vö. lit. jupa „ilyen felsőruházat”, jupkis „női zakó”, amelyek viszont a lengyelhez kapcsolhatók: jupa, jupka, ófehérorosz roma „régies női ruhadarab; szoknya", ronka sijonas". A megnevezés a szláv nyelvekbe a németből került, vö. ném. Joppe, Juppe „kabát, mellény". A németek ezt a ruhadarab-megnevezést 1200 körül a középfelnémet nyelvből kölcsönözték, vö. ol. giuppa „kabát; alsóruha", amelyet az arabból vettek át, vö. arab. gubba „hosszú ujjú felsőruha; pamut alsóruha“ (Brūckner 1927: 209; Stawski I 591; Fasmer IV 525; Kluge 1957: 333; Pfeifer 599-600).); Így nevezik a szoknyát a déli žemaitis raseiniaiak (LKŽ IV 430; LKA I 193). 93 A pajupa változat a régi írásokban fordul elő (C II 323; B; [K]; LKŽ IX lionas „szoknya”, vö. orosz 136). Ca/rOI, belorusz caror, lengyel salopa „olyan felső női ruhadarab, köpeny”. A szó a nyugat-európai nyelvekből került a szláv nyelvekbe, vö. francia salope, német Saloppe „női köpeny” (Fasmer III 550; Kartowicz VI 12; Kluge 1957: 621-622; Dauzat 1954: 17). Ritka elnevezés, amely Kelet-Litvániában fordul elő (LKZ XII 354). A litván nyelvben gyakrabban használatos a sa/opas, saliopas, sėliopas „meleg, hosszú női köpeny; köpeny” (LKŽ XII 81, 82, 354). sukenka, sukienka „szoknya”, vö. lengy. sukienka: suknra““ ruha” (Borejszo 1990: 180), fehérorosz. cykeHka: CYKHA „ugyanaz”. Druskininkai környékén, valamint a fehéroroszországi litván nyelvjárások egyes területein használatos (DrskŽ 355; LKA I 193). Lásd még: suknėlė. suknėlė (hibr.), suknia „szoknya”, vö. brusz. cyKHz „gyapjúszoknya; suknelė” (LKA I 193), lengy. suknia“ ruha; bizonyos rakott szoknya” (Fraenkel 1955—1965: 938). A szó más szláv nyelvekben is megtalálható, vö. or. cyKHg „ruha”, cseh. sukne „szoknya” stb. Szláv eredetű szó, összefüggésbe hozható az or. cyKzio, lengy. a „gelumbė” szövet, amelyek viszont a * sskati igével hozhatók kapcsolatba, vö. orosz CVKA2TB „hajtani- ”, lengyel sukac „forgatni” (Fasmer III 799; Brūckner 1927: 525; Buck 1949: 423). Szoknya jelentésben csak a déli aukštaitisok használják (DrskZ 355; Mastonyté 1961: 178; LKA I 193; LKZ XIV 77). GERMANIZMUSOK kedelys, kėdilis „szoknya, alsószoknya”, vö. német alsókeddel, kelet-poroszországi német kédel „rövid köpeny; szoknya” (Alminauskis I 64; Būga II 296; Fraenkel 1955-1965: 234). Ez a német nyelvjárási Kitte/„ (munkás-) köpeny; blúz; zakó” alakja. A szó az arab nyelvből került az európai nyelvekbe, vö. arab gutn, gutun „gyapot”, a német nyelvbe a XII. században jutott el (Kluge 1957: 371; Pfeifer 658; Klein 848). Kísérletek történtek e szó germán, illetve általában az indoeurópai nyelvek adataival való magyarázatára (Vries 1971: 317). A litván nyelvben a kedelys elsőként a XVII. században van adatolva (Lex 54 (kabát jelentésben); Pr LXVII 19). Megtalálható a későbbi kis-litvániai szótárakban, néprajzi gyűjteményekben, valamint előfordul K. Donelaitis műveiben is (B; R 384; MŽ 5 16; K; N; KZ: Jrk12; KIvD 35; KlpD 19; Kabelka 1964: 109). A. Juška szótárában és néprajzi gyűjteményeiben is megtalálható (J; JD 258; JV 1022). Ezt az elnevezést a nyugati žemaitisok, a Klaipėda-vidék aukštaitisai és a nyugati aukštaitisok egy része, a kaunasiak használja (LKA I 115 ž., 193; At Pr 12 Ž.; LKŽ V 480, 482). A németből ezt a szót a lettek is átvették, vö. lett kedele, kedelis „szoknya”, a Kur-földnyelv kuršininkai nyelvében, vö. kuršinink. kedile „t. p.”, valamint a lengyelek is, vö. lengy. kiedel „alsószoknya” (Sehwers 1953: 62, 232; ME II 359; Pietsch 1982: 78; Stawski nyderis „alsó (szoknya)”, vö. ném. pied „Lefelé”. Kuršėnai környékén fordul elő (DūnŽ rūikis, razkinis, raikis, raikinis „kenderből készült szoknya; alsószoknya”, vö. ném. Rock „szoknya” (Alminauskis I 113; Fraenkel 1955-1965: 746). K. Būga véleménye szerint a kölcsönszó a kurš nyelven keresztül került a litván nyelvbe (Būga II 304), valószínűbb azonban, hogy közvetlenül a németből származik. Ugyanis Kelet-Poroszország egyes német nyelvjárásaiban az 0 után átmeneti 2/iJ hangot ejtettek. Ezért a raikis a kelet-poroszországi ro2k „szoknya” szóra vezethető vissza (Čepienė 1994: 160). A német Rock eredete meglehetősen bizonytalan. Egyes nyelvészek megpróbálják összekapcsolni az óangol rucht „tunika, gyapjúból készült férfi alsóruha” szóval, mások germán eredetű szónak tartják (Kluge 1957: 604; Pfeifer 1133). Ezt a szoknyanevet a 94 IT 179-180). A litván nyelvben ugyanebből a forrásból származó más elnevezések is használatosak, vö. kedelys „zakó”, kitelis, kitlius „katonai szabású zakó; vászonzakó” (LKŽ V 480, 904, 905). Žemaitija egyes vidékein használják, és megtalálható több XIX. század végi —XX. századi szótárban (J rūikinis 513). közönséges ruhadarab jelentésben; KŽ; LKŽ XI 51, 911; LKA I 115 ž., 193). šiūršė „alsószoknya”, vö. német Schurze, kelet-poroszországi német sorz, sšertš „kötény” (Alminauskis I 150; Fraenkel 1955–1965: 1316). Ezek a német nyelvjárási Schurz, Schiirze alakok. Az elnevezés germán eredetű, az angol shirt „ing”, short „rövid” szavakkal hozzák kapcsolatba (Kluge 1957: 685). A shirt elsődleges jelentése „rövid ruhadarab” volt (Klein 1436). Előfordul a litván írásbeliség nyelvében (Kos 159; NdZ; LKZ XIV 966). A szó kötény jelentésben is használatos. šlėbė „szoknya- ”, vö. ném. dial. schlabbe „(gyermek) kötényke, előke” (LKŽ XIV 1031–1032; Frischbier II 277). Ez német eredetű szó, vö. ném. schlabbern „szürcsölni, kortyolni” (Grimm XV 229, 230). Szoknya jelentésben nagyon ritka (LKŽ XIV 1032). Jelenthet továbbá hosszú, ujjakkal ellátott, fej fölött áthúzott felső női vagy gyermekruhát, rövid, ujjatlan felsőruhát (rendszerint meleg, prémes), mellényt, zakót, ujjatlan ruhát. šliūcas „oldalsó hasítékkal ellátott szoknya”, vö. ném. Schlitz „a szoknya hasítéka” (Frischbier II 287; LKŽ XIV1087). Germán eredetű szó (Kluge 1957: 659). A litván nyelvben ez nagyon ritka jövevényszó. ISMERETLEN EREDETŰ ELNEVEZÉS liūčius, /fūčas, ličas „elhasznált, silány szoknya”. E. Fraenkel német eredetűnek tartja, vö. ném. Litze „szalag, szegély” (Fraenkel 1955-1965: 363). Talán a szót össze lehetne kapcsolni a lengyel „lenk.” szóval. fyczak „maiSinis audeklas“. A litván írásos forrásokban a szó csak a XX. században jelent meg, a Rokiškis, Kupiškis, Panevėžys, Pakruojis, Radviliškis, Raseiniai és Kėdainiai közötti területen található meg (LKŽ VII 95 400, 597; LKA ž., 1115 Amint 193). láthatjuk, a szoknya elnevezéseinek 40 megtalált száma (į šį körülbelül (a változatokat nem tartalmazza). Körülbelül a felük a litván nyelvben jelent meg. A litván eredetű elnevezések azonban nem túl gyakoriak. Még e ruhadarab alapvető megnevezése is belaruszizmus — szoknya. A második legelterjedtebb — szintén szlavizmus — az andarokas. A litván eredetű elnevezések szinte mindegyike szemantikailag konnotált (kivéve az apsagalas és talán a skraidonas elnevezést). Közülük 5 alsószoknyát jelent, 14 pedig a szoknya megjelenését (színét, illetve az anyagot, amelyből varrták) írja le. Megjegyzendő, hogy ezek az elnevezések általában egyértelműen meghatározott jelentéssel bírnak. Három litván eredetű elnevezést már a XVII. században rögzítettek — ezek az apatinė, a padurkai és a marginė. A többi később, a XIX–XX. században jelenik meg az írott nyelvben. 7 elnevezés szerepel a Dabartinės lietuvių kalbos žodyne (1993): apatinis (apatinūkas), apsagalas, padurkas, pasagalas, pavilkinys, marginė, skersė (egyébként itt sem mindegyik jelent szoknyát- ). A beszélt nyelvben aligha használják mindegyiket. 22 szoknyaelnevezés más nyelvekből került a litván nyelvbe. Némelyikük a litván nyelvjárásokban meglehetősen széles körben elterjedt, mások ritkábbak. Jelentésük gyakran nincs olyan világosan meghatározva, mint a saját eredetű szavaké, vö. žerstūkas, žerstūkas „szoknya- ”; šerštūkas, šerštukas „kötény”; bőrkötény; rossz kötény”, Šiūrsė „alsószoknya; kötény”, Š/ėbė „szoknya; hosszú, ujjakkal ellátott, a fejen át felhúzható felső női vagy gyermekruha; rövid, ujjatlan felsőruházat, mellény, zakó; ruha, ujjatlan ruha” stb. A legtöbb kölcsönszó a szláv nyelvekből került a litván nyelvbe (ide számítjuk a hibrideket is) —15 (6 belaruszizmus, 3 polonizmus, 6 meghatározatlan szlavizmus). Germanizmusból 6-ot találtak. A köznyelvben két idegen eredetű megnevezést használnak: a szlavizmus szzjonaszt és a suknia (suknčlė) szót, de csak az elsőt a szoknya jelentésében. A XVII. századi írásokban két kölcsönszó adatolt: s7jonas (pontosabban — a sejonas forma) és a germanizmus kedelys. IRODALOM ÉS FORRÁSOK TRL i Alminauskis K I: A litván nyelv germanizmusai. A német kölcsönszavak a litván nyelvben 1, Kaunas, [1934]. At Pr —Hcropuko-stHorpaguieckuri arinac IlpkO6a/rruxn. Onexzaa, Pura: 3uHaTtHe,1986. B — Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum, darinnen- ... von Iacobo Brodovskij. (Rankratinis vokie€iy-- lietuviy kalbų žodynas, du tomai, apie 1740 m.) Bartkiewicz M. 1974: Odziez i wngtrza domow mieszczanskich w Polsce w drugiej pofowie XVI iw XVII wieku, Wroclaw.- .. ir kt. : Zaklad narodowy imienia Ossolifiskich Kiadó Lenkijos mokslų akademijos. BB —Biblia tatai esti wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai perguldytasperJang Bre tk un a Lietuwos Plebong Karaliaucziuie. (1590 m. rankraštis.) Bdr-Jablonskis I. Budriy kaimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijy leidykla, 1993. Bielfeldt H. H. 1970: A balti kölcsönszavak és reliktumszavak a német nyelvben. — Domum Balticum, Stokholmas. Blv-Jonas Balvočius —Gerutis (1842-1915- ), jo raštai. Borejszo M. 1990: Nazwy ubiorow w jezyku polskim do roku 1600, Poznan: Kiadó 96