Sijono pavadinimai lietuvių kalboje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997) LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS Danutė SABALIAUSKAITĖ-LIUTKEVIČIENĖ A szoknya elnevezései a litván nyelvben A sijonas – „deréktól lefelé érő női ruhadarab”. Ennek a tárgyi valóságnak nincs közös indoeurópai elnevezése, mivel maga a tárgyi valóság is jóval később alakult ki. Például a görög és római klasszikus viseletben még nem volt szoknya (Buck 1949: 423). A szoknya mint különálló ruhadarab a X–XII. századi Európában feltehetően még nem létezett (Adomonis 1976: 94). Funkcióját valószínűleg egy össze nem varrt, több szélből álló ruhadarab töltötte be, amelyet kötény és öv tartott össze. Erről a ruhadarabról már a VI. századból is vannak – igaz, nagyon szűkös – adatok (Volkaitė-Kulikauskienė 1970: 129–130; At Pr 23). Egyesek szerint ehhez a szoknyaszerű ruhadarabhoz felsőrészt varrtak (Adomonis 1976: 94). Ez az össze nem varrt ruhadarab blúzzal együtt alkotta a női viseletet nemcsak Lietuvoje, hanem Észtországban és Lettországban is. Egyébként ez a ruhadarab Észtországban tűnt el a legkésőbb: a XIX. század első felében ott még elterjedt volt. Lietuvoje jóval korábban eltűnt, ám a különböző litvániai vidékeken nem egy időben tértek át erről a ruhadarabról a varrott szoknyára. Erről a folyamatról nagyon kevés adat áll rendelkezésre, de az ikonográfiai anyag és a leltárkönyvek alapján elmondható, hogy a XVI. századra Lietuvoje már a varrott szoknya volt az uralkodó (At Pr 22–23). Kelet-Poroszországban ez az össze nem varrt ruhadarab tovább fennmaradt, még a XVII–XVIII. században is viselték (Brand 1702: 96–97; Lepner 1744: 67–68; Mastonytė 1967: 9). Nem teljesen világos, mi volt ennek a ruhadarabnak (vagy szoknyának) az elnevezése. Egyes szerzők szerint margine lehetett a neve. Ma ez az elnevezés egyszerűen tarka szoknyát jelent. Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a XVIII. századi Kelet-Poroszországban valóban elterjedt volt még ez a „varratlan szoknya”, könnyen lehet, hogy K. Donelaitis éppen erre gondolt, amikor a „Metai” című művében ezt írta: „O mergaitės krosytų marginių nekenčia/... O nenaudėlės mergaitės su kedeláčiais... pasirodyt jau nesigėdi” (Vd 351, 353). Talán éppen itt rögzült a varratlanról a varrott szoknyára való áttérés? Akárhogy is, a XIX. században a szoknya a női viselet egyik legfontosabb darabja volt. Figyelembe véve, hogy gyakran nem egy, hanem több, egymásra vett szoknyát viseltek, és hogy ezek különféle színűek és mintájúak voltak stb., érthető, hogy ennek a tárgyi valóságnak a litván nyelvben számos elnevezése van. Ennek a ruhadarabnak a fő elnevezése a köznyelvi sijōnas szó (változatai is vannak: sejōnas, sėjonas, sajōnas). Belarusz jövevényszó, vö. ófehérorosz саянь ’vastag alsószoknya; gyapjú háziszoknya’ (Fraenkel 1955–1965: 756; Skardžius 1931: 195; Palionis 1967: 280; Zinkevičius III 137; Sabaliauskas 1990: 250), továbbá vö. fehérorosz nyj. съян, съян (DABM 933, 934, 937, 938). Ezt a szót néhány más szláv nyelv is használja, vö. lengyel sajan ’szűk férfi felsőruha; valamiféle széles női ruha’, orosz „ 88 саян ’szarafán, hosszú szoknya’. A szláv nyelvekbe az olaszból került, vö. olasz saione: saio ’katonai kabát’, továbbá összefügg a latin sagum ’rövid katonai köpeny’ szóval (Brückner 1927: 479; Borejzszo 1990: 176; Fasmer III 567). Ez a jövevényszó a lett nyelvben is megvan, vö. lett sijāns ’szoknya’ (At Pr 12. jegyzet). Valószínűleg litván eredetű, mivel csak Litvánia határvidékén jegyezték fel. A sejōnas írásváltozat, amely feltehetően a sajōnas változat mellett alakult ki a litvánban, már a XVII. században megjelent (SD (1)71, (3)152 – nyári köpeny jelentésben; Skardžius 1931: 195.) A Sijōnas alakot valamivel később, a XVIII. század végi – XIX. század eleji írásokban kezdték feljegyezni (D. Pošk; P). Mindhárom változat megtalálható a XIX. századi szótárakban és népköltészeti gyűjteményekben (Sut; N; Kos 90; J; JV 988). Ma a sijōnas változat honosodott meg. Ez az elnevezés, amelyet korábban inkább Žemaitijában és Užnemunėben használtak, kezdi kiszorítani a litván nyelvjárások más vidékein elterjedt elnevezéseket, például az andarōkas szót (LKA I 193; DūnŽ 531; DrskŽ 324; LKŽ XII 17, 317, 538). LIETUVIŠKOS KILMĖS PAVADINIMAI Elmondható, hogy az egyetlen jelöletlen, litván eredetű, általában a szoknyát jelentő elnevezés az apsagalas: apsėgti. A szó ritkán használatos, inkább későbbi írásokban fordul elő (V. Krėv; Vaižg; A. Vien; LKŽ I₂ 256). Egy másik, úgyszólván semleges elnevezés a skraidōnas. Azt azonban túl merész volna határozottan kijelenteni, hogy nincs semmilyen további szemantikai vagy stilisztikai jegye, mivel kevés adat áll rendelkezésre – a szó csak A. Juška szótárában található meg (LKŽ XII 1031). Csupán annyit mondhatunk róla, hogy feltehetően litván eredetű, és a litván skraistė, skraidyti szavakkal hozható összefüggésbe. A többi elnevezés szemantikailag már konnotált, valamilyen további jelentéssel bír. Feltételesen két alcsoportra oszthatók: a szoknya rendeltetésére utaló, illetve megjelenését (színét, formáját vagy anyagát) leíró elnevezésekre. Az első alcsoportba az alsószoknyát jelentő szavak tartoznak. apatinė, apatinis, apatinūkas, apatinīinkas, apatinīkas: apatinis, -ė. Az apatinė lexémát először 1644-ben jegyezték fel (SP II 177). E változatok közül egy-kettőt egyes nyelvjárásokban használnak, de elterjedési területük pontos meghatározása nehéz volna (LKŽ I₂ 185). Mostanában a köznyelvi apatinis és apatinūkas szavak terjednek el. Ezek nem annyira alsószoknyát, mint inkább egy bizonyos alsó női ruhadarabot jelölnek (DŽ₃ 18). padūrkai: padūrkas ’a szoknya alja’, padūrti ’hozzátenni, hozzávarrni’ (Būga II 391). Régi szó, amelyet a XVII–XIX. századi írásokban jegyeztek fel (Lex 100; C II 826; R 267; K II 276; Kos 223; LKŽ IX 62). Ma ebben a jelentésben már nem használatos. Szokásos jelentése ’a szoknya alja’. Ezt a jelentését ma is őrzi. pāsagalas, pasagūtė, pasagà, pāsegalas, pasegamōji, pasēgūtė, pāseginė 89 pasegtinė, pásegas, pasegtinis „uo.”: pasėgti. Az utenaiak, valamint a vilniusi nyelvjárás északi részén használatos; írott nyelvi szövegekben is előfordul (Blv; LzP; NdŽ; LKŽ IX 442, 461). pavilkinys, pāv ilkinis, pāvilkinė: pavilkti. Žemaitijában használatos, a 20. századi szótárakban is szerepel (NdŽ; DūnŽ 252; LKŽ IX 696; DŽ₃ 531). A 20. századi írott nyelvben a pavilkinys szót néha „ujjatlan férfi orosz ruhadarab” jelentésben használják. prisisegalas: prisisegti A belarusziai litvánok Rodūniai nyelvjárásában használatos (LKŽ X 759). A második alcsoportba a következő elnevezések tartoznak: aptr auk t inis „zsinórral derékban összehúzott szoknya”: aptr auk ti. Ez a jelentés ritka (LKŽ I₂ 274). Néha így nevezik az összehúzott bundát is. drobinukas „vászonból készült szoknya”: drobinis, -ė. Litvánia keleti részének bizonyos vidékein fordul elő (ESK). išilginė „hosszában csíkozott szoknya”, išilginis „ilyen ruhadarab, egy darabból varrt, felsőrésszel egybeszabott szoknya”: iš ilgas. Írott forrásokból adatolt (K II 133; M. Valanč; Š; LKŽ IV 187, 188). keršėtis „ilyen típusú szoknya”: keršas. Žemaitijában fordul elő (LKŽ V 623). klòstinė „hosszú, régi típusú szoknya”: klõstė. Ritka (Srv; LKŽ VI 149). marg inė “raštuotas sijonas; sijonas”: márgas (Skardžius 1943: 265; Buck 1949: 423). Šį žodį randame jau 1601 ir 1606 m. Lietuvos Didžiosios Kunigaikštystės tekstuose, plg. morgenia, marginia “margas audeklas, sijonas” (Jablonskis 1941: 128, 360; Zinkevičius III 120–121). Taigi bent jau tuo metu pavadinimas, matyt, buvo vartojamas ir Didžiojoje Lietuvoje. Mažosios Lietuvos tarmėse XVIII–XX a. jis buvo paplitęs gana plačiai (Brand 1902: 95; K. Donel; MŽ 158; Glagau 1970: 235; Kapeleris 1970: 347; LB 39; KlyD 373; K I 461, 462; II 133). Ši leksema XIX a. pasitaikydavo ir šiaurės rytų Žemaičiuose, tačiau čia dažniau reiškė pečių apdangalą (At Pr 163). Dabar tarmėse žodis retai tevartojamas, sijono reikšme aptinkamas tik kai kuriose Žemaičių vietose (LKŽ VII 853; Janavičienė 1992: 77). Užfiksuotas jis ir Dabartinės lietuvių kalbos žodyne (DŽ₃ 382). Tačiau apskritai įprastesnė jo reikšmė yra “margas audeklas”, plg. dar liet. margėnis “raštuotas, languotas audeklas”, margienis “prastas naminis spalvotas audeklas”, marginys “margas naminis marškonis audeklas”. Egyes források szerint a 19. század végén ez a lexéma (litvánból kölcsönzött szó) Lettország egyes vidékein is ismert volt, ott azonban – ahogyan többnyire Žemaitijában is – egy bizonyos vállkendőt jelentett (At Pr 22). Egyébként az észt nyelvben is gyakran ugyanaz a szó jelentett vállkendőt és a korábban említett, összevarratlan szoknyát (At Pr 23). A litván nyelvből ez a szó egyes lengyel és belarusz nyelvjárásokba is átkerült, vö. lengyel marginja „gyapjú- és pamutszálakkal kevert lenfonalból készült szövet” (Urbutis 1992: 65; Laučiūtė 1982: 80), belaruszмаргень „kockás szövet” (SBG III 32). Ez a litván eredetű szó a kelet-poroszországi német nyelvjárásokban is használatos volt, vö. német Marg inne 90 „tarka szoknya”, de néha tévesen egyszerűen a litván margas szóval hozzák kapcsolatba, nem pedig a litván margine szóval (Bielfeldt 1970: 49; Skardžius 1972: 92). pašlavinis „ilyen keresztcsíkos szoknya”: pašluoti. Ritka szó (LKŽ IX 574). puškuotis, puškuotinis „bugyborékolt szövetből készült szoknya”: puškuotas, puškas. Plungė környékén jegyezték fel (LKŽ X 1116). rainys, rainėlė, rainiukas „csíkos szoknya”: rainas. Egyes XIX–XX. századi írók műveiben fordul elő (Blv; A. Vien). A panevėžysi nyelvjárásban használatos, Litvánia más vidékein is előfordul (LKŽ XI 55, 56; ESK). rėžinis „vastag, durva szoknya”: rėžis. Utena környékén jegyezték fel (LKŽ XI 507). ruožinėlis, ruožuotinis „csíkos szoknya”: ruožas. Litvánia bizonyos vidékein fordul elő (LKŽ XI 982, 983). skersė, skersinaitė, skersinis, skersinukas „keresztcsíkos szoknya”. A žemaičiai, egyes nyugati és déli aukštaitiai nyelvjárások használják; XX. századi szövegekben is előfordul, a köznyelv szava (NdŽ; V. Krėv; Mastonytė 1964: 145; LKŽ XII 825, 827; DŽ₃ 701). smulkinukas „apró mintás szoknya”: smùlkus. Rietavas környékén jegyezték fel (LKŽ XIII 221). šimtākloštis, šimtākloštė „redőzött női ruhadarab (rendszerint szoknya vagy kis kabát)”: šìmtas+klõštė. Ritka (LKŽ XIV 815). SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAK POLONIZMUSOK čemõras „idős nők által viselt bő szoknya”, vö. leng. czamara „hosszú férfi felsőruha” (LKŽ II₂ 67). Elég ritka szó, ebben a jelentésben Jurbarkas környékéről jegyezték fel. A belarusz nyelvben is van ilyen elnevezés, vö. чамарка „posztóból készült hosszú felsőruha”. A szó a XVI. században, az olaszon keresztül került a lengyel nyelvbe, vö. ol. cimarra, ol. nyj. aciamarra „hosszú ruha; bunda”, vagy a spanyol nyelven át, vö. sp. chamarra (ósp. çamarra) „bunda”, arab közvetítéssel, vö. arab sammur „bunda; prém” (Borejszo 1990: 134; Bartkiewicz 1974: 150; Fasmer IV 330). A litván nyelvben jóval gyakoribb e tő čemãrka alakja, jelentése: „ilyen felsőruha” (Guzevičiūtė 1991: 4, 17, 18; LKŽ II₂ 66). pasamõnai „mindennapi, egyszerű szoknya vagy általában ruhadarab”, vö. leng. pasamon „szegély, ruha alja” (Fraenkel 1955–1965: 543; LKŽ IX 453). A litván nyelvben egyébként gyakoribb jelentései: „a hosszú szoknya vagy ruhadarab alsó része; a szoknya szegélye”. A szó a XVI. században, olaszból került a lengyel nyelvbe, vö. ol. passamano „ugyanaz” (Brückner 1927: 338; Borejszo 1990: 166). A szoknya jelentésű szó a litván nyelvben Dél- és Délnyugat-Litvánia egyes vidékein, valamint Punskban használatos (LKŽ IX 453). žerstùkas, žerstùkas „szoknya”. Eredete nem teljesen világos. Valószínűleg a következő közvetítésével került át: 91 a lengyel nyelvből, vö. leng. szorstuch „kötény”, szarstuch „kendő; kötény”. A szó a németből került a lengyel nyelvbe, vö. kfn. schurztuoch „kötény; ilyen ruhadarab; felsőruha; blúz” (Brückner 1927: 541, 552; Borejszo 1990: 181). A német alakok két szóból állnak: Schurz „kötény” + Tuch „kendő, rongy” (Grimm XV 2070). Az elnevezés meglehetősen ritka, Dél- és Délnyugat-, valamint Kelet-Litvánia egyes vidékein fordul elő (LKA I 115 ž., 193; LKŽ K; LEB 344; Mastonytė 1961: 179). A litván nyelvben sokkal gyakoribbak az ugyanezekből a tövekből származó, németből vagy lengyelből átvett szavak, amelyek jelentése „kötény”, vö. šiurštokas, šiurčiukas, žiurštokas, žiurstokas, šerštukas, šeštukas (Alminauskis I 127, 150; LKŽ XIV 667, 698, 967). Írott forrásokban különálló változatokként már a XVI–XVII. századtól adatolhatók (šiurčiukas – BB1Moz 3, 7; šeštukas – SD(3) 437). BELARUSIZMUSOK kabačikas „elnyűtt, ócska szoknya”, vö. belarusz каба́цік: кабат „(meleg) mellény”. A szó más szláv nyelvekben is elterjedt, vö. lengyel kabat „ilyen testhezálló felsőruha; kabát”, orosz кабат, cseh kabát stb. Némelyikükben már a X–XI. században ismert volt, vö. óegyházi szláv кабатъ „ilyen hosszú, begombolható ruhadarab” (Niderle 1956: 230). A belarusz nyelvbe a szó valószínűleg a lengyelből került át (ESBM IV 9; SBG II 352). A lengyelek a XV. században a magyarból vették át, vö. magyar kabát „redingote”. A szó további eredete meglehetősen bizonytalan. Hasonló elnevezések találhatók a perzsa, arab, görög, török és más nyelvekben (Sławski II 9; Borejszo 1990: 145; Fasmer II 150; Machek 1968: 233). Ebben a jelentésben a litván nyelvben ritka (Škn; LKŽ V 3). Gyakrabban használatosak a szláv nyelvekből szintén átvett kabačius, kabačikas, kabačiukas, kabačikas „ujjatlan ruha”, kóbotas, kabòtas „ujjatlan, meleg női ruhadarab; mellény” (LKŽ V 3, 26; VI 281). kvalbonūtis (hibrid) „rakott szoknya”, vö. litván kvalbónas „női ruhadarabokra (általában szoknyára, kötényre) díszítésül felvarrt bizonyos fodrok, ráncok”, vö. belarusz хвальбо́на „ráncolt szegély, fodor”. Meglehetősen ritka elnevezés (Ggr; LKŽ VI 1039). kvaldėtis (hibrid) „ilyen rakott szoknya”, vö. litván kvaldà „ránc”, belarusz хвалда „ua.” Ritka szó (Šts; LKŽ VI 1039). spadnyčia, spadninčia, spadničia, spadnyca, sparnyčia, spanyčia „szoknya (általában vásárolt anyagból); alsószoknya”. Valószínűleg a belarusz nyelvből került át, vö. belarusz спадніца, спаніца „szoknya” (LKA I 193). Egyes változatok időnként a lengyelből is átkerülhettek, vö. lengyel spódnica, spodnica „ua.” A lengyel elnevezés a lengyel spodni „alsó” szóból ered: spod<pod „alatt” (Brückner 1927: 424–425; Buck 1949: 423). A litván írásos emlékekben ez a szó csak a XX. században jelent meg (NS 130; NdŽ). Főként a keleti nyelvjárásokban használatos, de Dél- és Nyugat-Litvániában is előfordul (LKA I 115 ž.; LzŽ 242; DrskŽ 340; LKŽ XIII 307, 332). 92 šimtakvōldis, šimtakvōldė (hibrid) „rakott női ruhadarab, általában szoknya vagy kabátka, százráncú”: šimtakvōldis, -ė „sok ránccal” < šimtas + kvōldas „ránc”, vö. belarusz хвацда „ua.” Ritka szó, a XX. századi nyelvhasználatban fordul elő (LKŽ XIV 815). A litván nyelvben hasonló hibridek is használatosak: šimtakvōldė „rakott kabátka”, šimtakvōldė „női kabát” (LKŽ XIV 815). MEGHATÁROZATLAN SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAK andarōkas, anderōkas, andarēkas, anderēkas ‘szoknya’, vö. lengyel andarak ‘uo.’, belarusz андарак, андерак ‘vászonból készült, csíkos vagy kockás szoknya’ (Fraenkel 1955–1965: 10; LKA I 193). A szó néhány más szláv nyelvben is használatos, vö. orosz андарак, андрак ‘gyapjúszoknya; alsószoknya’, ukrán андарак ‘szoknya’, bolgár андарак ‘uo.’. Eredete nem teljesen világos, de valószínűleg a németből került a szláv nyelvekbe, vö. német Unterrock ‘alsószoknya’ < unter ‘alatt’ + Rock ‘szoknya’ (Fasmer I 78; ÈSBM I 112–113; Karłowicz I 35). Ezt az elnevezést az észtek is átvették, vö. undruk, undrok, undrek ‘szoknya’ (At Pr 12 ž.). A litván írásos emlékekben a szó csak a XIX. századtól adatolt (JD 107). A litván nyelvbe azonban jóval korábban kellett bekerülnie, mivel Litvániában az egyik legelterjedtebb szoknyaelnevezés, a Žemaitijában és Užnemunében használt sijōnas mellett (LKŽ I₂ 134, 135; LKA I 115 ž., 193; LzŽ 21; DrskŽ 15; Dub 196). Manapság az andarōkas használatából kiszorítja a köznyelvi sijōnas szó. Az andarōkas szóval valószínűleg az Andarōkinė, Andarōkinės tiltas helynevek is összefüggnek (Būga III 454). A litván nyelvben e megnevezés stilisztikai konnotációjú származékai is kialakultak, vö. andarēkšlis, andarōkšlis ‘régi, rossz szoknya’. Ezek a szavak a belarusz litván nyelvjárásokban is előfordulnak (LKŽ I₂ 134). indarōkas ‘szoknya’, vö. lengyel indarak, belarusz nyj. ин дерак ‘uo.’ (LKA I 193; Fraenkel 1955–1965: 10; Būga III 454). A szláv nyelvekbe valószínűleg a németből került át, vö. német Unterrock ‘alsószoknya’ (Brückner 1927: 92; Borejszo 1990: 143–144; Bartkiewicz 1974: 174; ÈSBM I 112–113). A litván nyelvben ez jóval ritkább változat, mint az andarōkas (J; JR 67; LKA I 193; LKŽ IV 105). Lásd még: andarōkas. jupikas, jupikis ‘szoknya’, pajupa (hidr.) ‘alsószoknya’; vö. litván jupà ‘egy bizonyos felsőruha’, jūpkis ‘női kabát’, amelyek viszont a lengyel jupa, jupka, az ósbelarusz юпа ‘régies női ruhadarab; kabát’, юпка ‘szoknya’ szavakkal hozhatók kapcsolatba. Az elnevezés a németből került a szláv nyelvekbe, vö. német Joppe, Juppe ‘kabát, mellény’. A németek ezt a ruhadarab-elnevezést körülbelül 1200-ban vették át az óolaszból, vö. olasz giuppa ‘kabát; alsóruha’; ez utóbbi az arab nyelvből származik, vö. arab gubba ‘hosszú ujjú felsőruha; pamutból készült alsóruha’ (Brückner 1927: 209; Sławski I 591; Fasmer IV 525; Kluge 1957: 333; Pfeifer 599–600). Figyelemre méltó, hogy ugyanez az arab szó volt a litván šūbà, žipōnas eredeti forrása is. Így nevezik a szoknyát a raseiniai déli žemaitiaiak (LKŽ IV 430; LKA I 193). 93 A pajupa változatot régi írott forrásokban adatolják (C II 323; B; [K]; LKŽ IX 136). šeliopas ‘szoknya’, vö. orosz салоп, belarusz салоп, lengyel salopa ‘ilyen felső női ruhadarab, köpeny’. A szó Nyugat-Európából került a szláv nyelvekbe, vö. francia salope, német Saloppe ‘női köpeny’ (Fasmer III 550; Kartowicz VI 12; Kluge 1957: 621–622; Dauzat 1954: 17). Ritka elnevezés, Kelet-Litvániában fordul elő (LKŽ XII 354). A litván nyelvben gyakrabban használatos a salõpas, saliõpas, sėliopas ‘meleg, hosszú női köpeny; köpeny’ (LKŽ XII 81, 82, 354). sukenka, sukienka “sijonas”, plg. lenk. sukienka: suknia “suknelė” (Borejszo 1990: 180), brus. сукенка: сукня “t.p.”. Druskininkai környékén, valamint egyes belarusz litván nyelvjárásokban használatos (DrskŽ 355; LKA I 193). Lásd még: suknelė. suknelė (hibr.), suknia ‘szoknya’, vö. belarusz сукня ‘gyapjúszoknya; ruha’ (LKA I 193), lengyel suknia ‘ruha; bizonyos hajtogatott szoknya’ (Fraenkel 1955–1965: 938). A szót más szláv nyelvek is ismerik, vö. orosz сукня ‘ruha’, cseh sukne ‘szoknya’ stb. Szláv eredetű szó, amely az orosz сукно, lengyel sukno ‘posztó’ szavakkal hozható kapcsolatba; ezek pedig a *sъkati igével függnek össze, vö. orosz сукать ‘sodor’, lengyel sukać ‘forog, tekereg’ (Fasmer III 799; Brückner 1927: 525; Buck 1949: 423). ‘Szoknya’ jelentésben csak a déli aukštaitiaiak használják (DrskŽ 355; Mastonytė 1961: 178; LKA I 193; LKŽ XIV 77). GERMANIZMUSOK kedelýs, kėdilis „szoknya, alsószoknya”, vö. alsónémet keddel, kelet-poroszországi német kėdel „rövid köpeny; szoknya” (Alminauskis I 64; Būga II 296; Fraenkel 1955–1965: 234). Ez a német Kittel „(munkás)köpeny; blúz; zakó” terminális alakja. A szó arab nyelvből került az európai nyelvekbe, vö. arab qutn, qutun „pamut”; a német nyelvbe a XII. században jutott el (Kluge 1957: 371; Pfeifer 658; Klein 848). Kísérletek történtek a szó germán vagy általában indoeurópai nyelvi adatok alapján történő magyarázatára is (Vries 1971: 317). A litván nyelvben a kedelýs első feljegyzése a XVII. századból való (Lex 54 [a zakó jelentésében]; Pr LXVII 19). Későbbi kis-litvániai szótárakban és néprajzi gyűjteményekben is megtalálható, K. Donelaitis műveiben is előfordul (B; R 384; MŽ 516; K; N; KŽ; Jrk 12; KlvD 35; KlpD 19; Kabelka 1964: 109). A. Juška szótárában és néprajzi gyűjteményeiben is előfordul (J; JD 258; JV 1022). Ezt az elnevezést a nyugat-szamogitok, a klaipėdai vidék felső-aukštaitis nyelvjárásának beszélői és a nyugat-aukštaitis kaunasiak egy része használja (LKA I 115 ž., 193; At Pr 12 ž.; LKŽ V 480, 482). A németből a lettek is átvették ezt a szót, vö. lett ķedele, ķedelis „szoknya”, a Kur-földnyelvjárást beszélő kursenieki, vö. kursenieki ķedile „ugyanaz”, valamint a lengyelek is, vö. lengyel kiedel „blúz” (Sehwers 1953: 62, 232; ME II 359; Pietsch 1982: 78; Sławski 94 II 179–180). A litván nyelvben más, ugyanebből a forrásból származó elnevezések is használatosak, vö. kedelės „zakó”, kitelis, kitlius „katonai szabású zakó; vászonzakó” (LKŽ V 480, 904, 905). nyderis „alsó (szoknya)”, vö. német nieder „lefelé”. Kuršėnai környékén található (DūnŽ 513). rūkis, rūkšinis, rāikis, rāikinis „kenderkócból készült szoknya; alsószoknya”, vö. német Rock „szoknya” (Alminauskis I 113; Fraenkel 1955–1965: 746). K. Būga véleménye szerint a jövevényszó a kur nyelven keresztül került a litvánba (Būga II 304), valószínűbb azonban, hogy közvetlenül a németből származik. Kelet-poroszországi német nyelvjárások némelyikében ugyanis az o után egy átmeneti ə[j] hangot ejtettek. Ezért a rūkis a kelet-poroszországi roək „szoknya” szóból származtatható (Čepienė 1994: 160). A német Rock eredete meglehetősen bizonytalan. Egyes nyelvészek az óír rucht „tunika, gyapjúból készült férfi alsóruha” szóval próbálják kapcsolatba hozni, mások germán eredetűnek tartják (Kluge 1957: 604; Pfeifer 1133). Ezt a szoknyaelnevezést egyes szamogit területeken használják; több, a XIX. század végéről – XX. századból származó szótárban is megtalálható (J rūkšinis rossz minőségű ruhadarab jelentésben; KŽ; LKŽ XI 51, 911; LKA I 115 ž., 193). šiuršė „alsószoknya”, vö. német Schurze, kelet-poroszországi német šorz, šertš „kötény” (Alminauskis I 150; Fraenkel 1955–1965: 1316). Ezek a német Schurz, Schürze nyelvjárási alakjai. Az elnevezés germán eredetű, az angol shirt „ing”, short „rövid” szavakkal hozzák kapcsolatba (Kluge 1957: 685). A shirt eredeti jelentése „rövid ruhadarab” volt (Klein 1436). A litván írott nyelvben is előfordul (Kos 159; NdŽ; LKŽ XIV 966). A szó kötény jelentésben is használatos. šlėbė „szoknya”, vö. német nyelvjárási schlabbe „(gyermek-)kötényke, előke” (LKŽ XIV 1031–1032; Frischbier II 277). Német eredetű szó, vö. német schlabbern „cuppogva enni, szürcsölni” (Grimm XV 229, 230). A szoknya jelentés ritkán fordul elő (LKŽ XIV 1032). Jelölhet továbbá hosszú, ujjakkal ellátott, fej fölött áthúzott női vagy gyermek felsőruhát, rövid, ujjatlan felsőruhát (rendszerint meleg, szőrmebundaszerű ruhadarabot), mellényt, zakót, ujjatlan ruhát. šliūcas „oldalt felhasított szoknya”, vö. német Schlitz „szoknyahasíték” (Frischbier II 287; LKŽ XIV1087). Germán eredetű szó (Kluge 1957: 659). A litván nyelvben ez nagyon ritka jövevényszó. ISMERETLEN EREDETŰ ELNEVEZÉS liūčius, liūčas, ličas „elnyűtt, silány szoknya”. E. Fraenkel németből származtatja, vö. német Litze „szalag, szegély” (Fraenkel 1955–1965: 363). Talán a szó a lengyel łyczak „zsákszövet” szóval is összefüggésbe hozható. A szó a litván írásbeliségben csak a XX. században jelent meg; a Rokiškis, Kupiškis, Panevėžys, Pakruojis, Radviliškis, Raseiniai és Kėdainiai közötti területen fordul elő (LKŽ VII 95 400, 597; LKA I 115 ž., 193). Mint láthatjuk, mintegy 40 szoknyaelnevezést találtunk (a változatok nem tartoznak bele ebbe a számba). Körülbelül a felük a litván nyelvben keletkezett. A litván eredetű elnevezések azonban nem túl gyakoriak. Még ennek a ruhadarabnak az alapvető neve is belarusz jövevényszó – sijonas. A második legelterjedtebb szintén szláv eredetű – andarōkas. A litván eredetű elnevezések csaknem mindegyike szemantikailag konnotált (kivéve az āpsagalas szót, és talán a skraidōnas szót). Közülük 5 alsószoknyát jelent, 14 pedig a szoknya megjelenését (színét, anyagát, amelyből varrták) írja le. Figyelemre méltó, hogy ezeknek az elnevezéseknek általában pontosan meghatározott jelentésük van. Három litván eredetű elnevezés már a XVII. századból adatolható – ezek az apatinė, padūrkai ir marginė. A többi később, a XIX–XX. században jelenik meg az írott nyelvben. A mai litván nyelv szótára (1993) 7 elnevezést tartalmaz: apatinis (apatinukas), āpsagalas, padūrkas, pašagalas, pavilkinys, marginė, skersė (egyébként nem mindegyikük jelent szoknyát). Kérdéses, hogy a beszélt nyelvben mindegyik használatos-e. 22 szoknyaelnevezés más nyelvekből került át a litvánba. Némelyikük igen elterjedt a litván nyelvjárásokban, mások ritkábbak. Jelentésük gyakran nem olyan pontosan meghatározott, mint a saját eredetű szavaké, vö. žerstūkas, žerstūkas „szoknya”; šerštukas, šerštukas „kötény; bőrkötény; silány kötény”, šiuršė „alsószoknya; kötény”, šlebė „szoknya; hosszú, ujjakkal ellátott, fej fölött áthúzható felsőruha nők vagy gyermekek számára; rövid, ujjatlan felsőruha, mellény, kabátka; ruha, ujjatlan ruha” stb. A litván nyelvbe a legtöbb jövevényszó a szláv nyelvekből került át (a hibrideket is számítva): 15 (6 belarusz eredetű, 3 lengyel eredetű, 6 meghatározatlan szláv eredetű szó). 6 germanizmust találtunk. A köznyelvben két idegen eredetű elnevezés használatos: a szláv eredetű sijōnas ir suknia (suknėlė), de csak az első szoknya jelentésben. A XVII. századi írásokban két jövevényszó adatolható: a sijōnas (pontosabban a sejōnas alak) és a germanizmus kedelýs. IRODALOM ÉS FORRÁSOK A d o m o n i s T. 1976: Lietuvių išeiginiai drabužiai IX–XVI amžiuje. – Menotyra, 6. A l m i n a u s k i s K. I: Die Germanismen des Litauischen. Die Deutschen Lehnwörter im Litauischen 1, Kaunas, [1934]. At Pr – Историко-этнографический атлас Прибалтики. Одежда, Рига: Зинатне, 1986. B – Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum, darinnen... von I a c o b o B r o d o v s k i j. (Kéziratos német–litván szótár, két kötet, körülbelül 1740-ből.) B a r t k i e w i c z M. 1974: Odzież i wnętrza domów mieszczańskich w Polsce w drugiej połowie XVI i w XVII wieku, Wrocław... etc.: Zakład narodowy imienia Ossolińskich Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk. BB – Biblia tatái esti wissas Schwentas Raschtas J a n ą B r e t k u n ą által litvánra fordítva. Lietuwos Plebona Karaliauczuiie. (1590-es kézirat.) Bdr – Jablonskis I. Budrių kaimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. B i e l f e l d t H. H. 1970: Die baltischen Lehnwörter und Reliktwörter im Deutschen. – Domum Balticum, Stockholm. Blv – Jonas B a l v o č i u s – G e r u t i s (1842–1915), művei. B o r e j s z o M. 1990: Nazwy ubiorów w języku polskim do roku 1600, Poznań: Wydawnictwo 96 Naukowe UAM. B r a n d J. A. 1702: Raysen durch Marck Brandenburg, Preussen, Churland, Liefland, Plesscovien, Gross-Naugardien, Tweerien un Moscovien, Wesel. B r ü c k n e r A. 1927: Słownik etymologiczny języka polskiego, Kraków: Wiedza Powszechna. B u c k C. D. 1949: A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages, Chicago: The University of Chicago Press. B ū g a K. I–III: Válogatott írások 1–3, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1958–1961. C I–II – Clavis Germanico – Lithvana. (A volt königsbergi levéltár 1673–1701 között írt, kétkötetes kézirata.) Č e p i e n ė N. 1994: Dvibalsio ui kilmė skoliniuose iš vokiečių kalbos. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34. DABM – Дыялекталагічны атлас беларускай мовы, Минск: Выдавецтва Акадэміі Навук БССР, 1963. D a u z a t A. 1954: Dictionnaire étymologique de la langue française, Paris: Librairie Larousse. K. Donel – C h r i s t i a n D o n a l i t i u s. Litauische Dichtungen... kiadta G. H. F. N e s s e l m a n n, Königsberg, 1869. DrskŽ – N a k t i e n ė G., P a u l a u s k i e n ė A., V i t k a u s k a s V. A druskininkai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1988. Dub – K u l i k a u s k i e n ė V., M a s t o n y t ė M. Férfi- és női ruházat. – Dubingiai, Vilnius: Vaga, 1971, 187–200. DunŽ – V i t k a u s k a s V. Az északkelet-dzūk nyelvjárások szótára, Vilnius: Mokslas, 1976. Dy – S t r a v i n s k i e n ė A. Ruházat. – Dieveniškės, Vilnius: Vaga, 1968, 146–158. DŽ₃ – A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993. EŠBM I–IV – Этымалагічны слоўнік беларускай мовы 1–4, Минск: Навука і тэхніка, 1978–1988. ESK – A Történeti Intézet néprajzi osztályának kartotéka. F a s m e r I–IV: Фасмер М. Этимологический словарь русского языка 1–4, Москва: Прогресс, 1964–1973. F r a e n k e l E. 1955–1965. Litauisches etymologisches Wörterbuch 1–2, Heidelberg-Göttingen: Carl Winter Universitätsverlag. F r i s c h b i e r H. I–II: Preussisches Wörterbuch 1–2, Kelet- és Nyugat-Poroszország tartományi tájszavai betűrendben, Berlin: Verlag von Th. Chr. Fr. Enslin, 1882–1883. G l a g a u O. 1970: A litvániai poroszok mindennapi élete és jelleme. – A litvániai poroszok, Vilnius: Vaga, 228–255, 446–447. G r i m m XV: Grimm J., Grimm W. Német szótár 15, München: Deutscher Taschenbuch Verlag, 1984. G u z e v i č i ū t ė R. 1991: A litván nemesség viselete az összeurópai kultúra kontextusában (1830–1963). – Lituanistica 4(8), 3–18. J – A. Juškevičius litván szótára orosz és lengyel nyelvű szóértelmezésekkel I (1), Szentpétervár, 1897; (2), Szentpétervár, 1904; (3) [2(1)], Petrográd, 1922. J a b l o n s k i s K. 1941: Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje 1, Tekstai, Kaunas: Lietuvos istorijos draugija. J a n a v i č i e n ė J. 1992: Žemaičių Naumiesčio lietuvininkai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. JD – Litván dalok, amelyeket A n t á n ą J u š k é v i č ę jegyzett le, 1–3, Kazany, 1880–1882. (A számok a dal sorszámát jelölik.) JR – A litvánok lakodalmi szertartásrendje, amelyet A n t á n ą J u š k é v i č ę jegyzett le, Kazany, 1870. JV – Litván lakodalmi dalok, amelyeket A n t á n ą J u š k é v i č ę jegyzett le, és J ó n ą J u š k é v i č ę adott ki, Petropylė, 1883. (A számok a dalok sorszámát jelölik.) K, [K] – Litván–német szótár F r i e d r i c h K u r s c h a t tollából, Halle, 1883 ([] azokhoz a szavakhoz kerül, amelyek hitelességében Kuršaitis kételkedik). 97 K I–II – K u r s c h a t F. Német–litván szótár F r i e d r i c h K u r s c h a t tollából, 1, 2, Halle: Verlag der Buchhandlung des Waisenhauses, 1870, 1874. K a b e l k a J. 1964: Kristijono Donelaičio raštų leksika, Vilnius: Mintis. K a p e l e r i s K. 1970: Kaip senieji lietuvininkai gyveno. – Lietuvininkai, Vilnius: Vaga, 339–436. K a r ł o w i c z I–VIII: K a r ł o w i c z J., K r y ń s k y A., N i e d ź w i e d ź k i W. A lengyel nyelv szótára 1–8, Varsó, 1900–1927. K l e i n E. Az angol nyelv átfogó etimológiai szótára, Amszterdam, London, New York: Elsevier Publishing Company, 1966–1967. KlpD – Klaipėda-vidéki dalok. Gyűjtötte J o n a s P a k a l n i š k i s. Kiadta A. Bruožis, Vilnius, 1908. (A számok a dalok sorszámát jelölik.) K l u g e F. 1957: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, Berlin: Walter de Gruyter & Co. KlvD – Poroszországi litván dalok. Gyűjtötte... V i l u s K a l v a i t i s, Tilsit, 1905. Kos – Litvanica, vagyis a Litvániáról szóló hírek, amelyeket... A m b r o ż e g o K o s s a r z e w s k i e g o gyűjtött össze. (Kézirat. A szerző körülbelül 1820–1880 között élt.) V. Krėv – V i n c a s K r ė v ė – M i c k e v i č i u s (1882–1954), művei. KŽ – K u r š a i t i s A. Litván–német szótár... 1–4, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1968–973. L a u č i ū t ė J. 1982: Лаучюте Ю. Словарь балтизмов в славянских языках, Ленинград: Наука. LB – Litván népdalok és mesék Porosz- és Orosz-Litvániából, gyűjtötte A. L e s k i e n és K. B r u g m a n n, Strasbourg: Verlag von Karl. J. Trübner, 1882. LEB – A litván néprajz jellemzői, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1964. L e p n e r T. 1744: Der Preusche Littauer, Danzig. Lex – Lexicon Lithuanicum. Parengė V. D r o t v i n a s, Vilnius: Mokslas, 1987. (Rankraštinis XVII a. Vokiečių-lietuvių kalbų žodynas.) LKA I – A litván nyelv atlasza 1, Vilnius: Mokslas, 1977. LKŽ I–II – A litván nyelv szótára 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969. LKŽ III–XVI – A litván nyelv szótára 3–6, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó 1956, 1957, 1959, 1962; 7–9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10–15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991; 16: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1995. LKŽ K – „A litván nyelv szótárának” cédulagyűjteménye. LzP – L a z d y n ų P e l ė d a (Sofija Pšibiliauskienė (1867–1926) és Marija Lastauskienė (1872–1957), írásaik. LžŽ – P e t r a u s k a s J., V i d u g i r i s A. A lazūnai nyelvjárás szótára, Vilnius: Mokslas, 1985. M a c h e k V. 1968: Etymologický slovník českého, Praha: Academia. M a s t o n y t ė M. 1961: Dzūkijos moterų drabužiai XIX a. antrojoje pusėje – XX a. pradžioje. – Iš lietuvių kultūros istorijos 3, 173–189. M a s t o n y t ė M. 1964: A žemaitijai nők ruházata a XIX. századtól a XX. század elejéig. – A litván kultúra történetéből 4, 141–155. M a s t o n y t ė M. 1967: Мастоните М. Литовская народная женская одежда в XIX – начале XX веков (автореферат на соискание ученой степени кандидата филологических наук), Вильнюс. ME I–IV – K. M ü l e n b a c h a Lett nyelvi szótár. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. E n d z e l ī n s 1–4, Riga: a Kulturális Alap kiadása, 1923–1932. MŽ – Litván–német és német–litván szótár... C h r i s t i a n G o t t l i e b M i e l c k e... műve, Königsberg: a Hartung-udvari könyvnyomda nyomtatásában és kiadásában, 1800. N – A litván nyelv szótára, G. H. F. N e s s e l m a n n műve, Königsberg: a Gebrüder Vorrträger kiadása, 1851; N a dal sorszámával – Litván népdalok gyűjtötte, 98 kritikailag átdolgozta és metrikai formában lefordította G. H. F. Nesselmann, Berlin: Ferd. Dümmlers Verlagsbuchhandlung, 1853. NdŽ I–V – Niedermann M., Senn A., Brender F., Salys A. A litván írott nyelv szótára 1–5, litván–német rész, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, 1932–1968. Niederle L. 1956: Нидерле Л. Славянские древности, Москва: Издательство иностранной литературы. NS – Északkelet-Litvánia dalai és énekei, Dr. A. R. Niemi és A. Sabaliauskas lelkész gyűjtése. (Annales Academiae scientiarum Fennicae. Ser. B, 6 (1911). (A számok a dalok sorszámát jelölik.) P – Jurgis Pabrėža (1771–1849), írásai. Palionis J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis. Pfeifer – Etymologisches Wörterbuch der Deutschen... átdolgozta és kiegészítette Wolfgang Pfeifer, Berlin: Akademie Verlag, 1993. Pietsch R. 1982: Fischerleben auf der Kurischen Nehrung, Berlin: Verlag Ulrich Camen. D. Pošk – Dionizas Poška (1745–1830). Lenkiškai-lietuviškas žodynas ir kiti jo raštai. PrL XVII – Kelet-Poroszországból származó, ismeretlen szerzőjű, 40 lapból álló XVII. századi kézirat. R – Littauisch-Deutsches und Deutsch-Littauisches Lexicon... összeállította Philipp Ruhig... Königsberg: nyomtatta és kiadta I. H. Hartung, 1747 (az I. részre és az oldalszámra való hivatkozással, ha a szó nem az ábécérendből származik). R oldalszám-hivatkozással – Deutsch-Littauisches Lexicon. Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas. SBG I–V – Слоўнік беларускіх гаворак паўночна-заходняй Беларусі і яе пагранічча 1–5, Minszk: Навука і тэхніка, 1979–1986. SD – Dictionarium trium lingvarum... In Stud ios ae Iuventutis, Avctore... Constantino Szyrwid... Vilnae... (SD(1) a szótár első kiadása (kb. 1620), SD(3) a szótár harmadik kiadása (1642).) Sehwers J. 1953: Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen vornehmlich über den deutschen Einfluss im Lettischen, Berlin: In Kommission bei Otto Harrassowitz Wiesbaden. Skardžius P. 1931: Die slavischen Lehnwörter im Alt litauischen. – Tauta ir žodis 7, 1–252. Skardžius P. 1972: (rec.) Donum Balticum. – Aidai 1. Sławski F. I–V: Słownik etymologiczny języka polskiego 1–5, Krakkó: a Lengyel Nyelv Barátainak Társasága kiadásában, 1952–1985. SP I–II – Syrwids Punktai sakimų (Punktkay kazu) 1, 1629; 2, 1644... Dr. Franz Specht kiadása. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1929. Sut – Žodini̇kas Letuwiszkay – Lotiniszkay – Lenkiszkas... Par Kuniga Dominika Sutkiewicze Dominikona tikra Letuwnika su dideliu wargiu Isztaiystas (1848). (Kézirat.) Š – Lietuvių ir rusų kalbų žodynas. Sudarė D-ras J. Šlapelis, Vilnius, 1921. (Tuo pat ženklu žymimi žodžiai, paimti iš kitų J. Šlapelio (1976–1941) žodynų, ir taip pat gauti iš jo lapeliuose užrašyti žodžiai, jei nenurodytas šaltinis.) Urbutis V. 1992: Senosios lietuvių kalbos slavizmai. – Baltistica 27(1), 4–15. Vaižg – Vaizgantas (Juozas Tumas; 1869–1933), írásai. M. Valanč – Motiejus Valančius (1801–1875), jo raštai. Vd – Vasaros darbai. – K. Donelaitis. Raštai. Vilnius: Vaga, 1977. A. Vien – Antanas Vienuolis – Žukauskas (1882–1957), jo raštai. Volkaitė-Kulikauskienė R. 1970: Drabužiai. – Lietuviai IX–XII amžiais, Vilnius: Mintis, 129–139. Vries J. de 1971: Nederlands etymologisch Woordenboek. Leiden. Zinkevicius Z. III: A litván nyelv története 3, Vilnius: Mokslas, 1988. 99 A szoknyák elnevezései a litván nyelvben Összefoglalás A cikk a szoknyák elnevezéseinek lexikai-szemantikai alcsoportjával foglalkozik. A litván nyelvben mintegy 40 ilyen elnevezés található (a fonetikai változatok száma még ennél is nagyobb). Ezek fele litván eredetű. Használatuk azonban meglehetősen ritka: még ennek a ruhadarabnak az általános megnevezése is belarusz jövevényszó – sijõnas, „szoknya”. Litvánia egész területén használatos. Először a XVII. században jegyezték fel (változata: sejõnas). Az egyetlen semleges, litván eredetű megnevezés az āpsagalas. A többi elnevezés vagy a ruhadarab megjelenése (klōstinė, „rakott szoknya”; rainys, „tarka szoknya”), vagy rendeltetése szerint csoportosítható (apatinė, pavilkinys, „alsószoknya”). A XVII. századi írott litván nyelvben három litván eredetű elnevezés jelent meg (apatinė, padūkai, „alsószoknya”; marginė, „tarka szoknya”). A köznyelvi litvánban hét elnevezés használatos, bár meglehetősen ritkán. Az említett tárgynak nincs közös indoeurópai elnevezése. Ezért van olyan sok jövevényszó a litván nyelvben. Egyébként ugyanez a helyzet figyelhető meg más nyelvekben is. A jövevényszavakat aszerint csoportosítják, hogy melyik nyelvből származnak. Tizenöt jövevényszó szláv nyelvekből került a litvánba (sijõnas, andarōkas, šeliopas stb.), hat pedig németből (kedelỹs, rùikis, šlėbė stb.). Néhányuk már meglehetősen régen meghonosodott a litván nyelvben (sijõnas, kedelỹs – a XVII. században), többségük azonban napjainkban ritkán használatos. Csak egyes litván nyelvjárásokban ismertek, vagy bizonyos írásos forrásokban fordulnak elő. A köznyelvi litvánban mindössze két jövevényszó használatos: az általános megnevezés, a sijõnas, valamint a suknia (suknėlė). Ez utóbbi azonban a köznyelvi litvánban csak „ruha” jelentésben használatos. 100