Dabartinės lietuvių kalbos žodynas leksikos sistemiškumo požiūriu

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) LEXIKOGRÁFIA IR ALEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Aloyzas GUDAVIČIUS A MAI LITVÁN NYELV SZÓTÁRA A SZÓKINCS RENDSZERSZERŰSÉGÉNEK SZEMPONTJÁBÓL Mivel a szókincs a nyelv többi szintjéhez hasonlóan rendszer, ezen ma már senki sem vitatkozik, bár magának a lexikai rendszernek a jellegét nem mindenki érti egyformán. Mindazonáltal állítható, hogy a szókincs az elemek számát, valamint a közöttük fennálló kapcsolatok sokféleségét és gazdagságát tekintve a nyelv valamennyi szintje közül a legösszetettebb képződmény. Ezért volt olyan nehéz a strukturalisták számára a szókincs kezelése. A lexikai rendszert nehéz bármilyen sémába beilleszteni. A lexikai rendszer sajátosságát a következő fő jellemzői határozzák meg: a) az elemek sokasága és instabilitása, mivel folyamatosan új elemek (lexémák, szemémák) jelennek meg, a meglévők pedig észrevehetően változnak, b) az elemek közötti kapcsolatok sokfélesége (tartalom, forma, valamint tartalom és forma szerinti kapcsolatok), c) a rendszer nagyobb és kisebb alrendszerekre tagolódása, d) az elemek és alrendszerek elmosódott határai, részleges egybeesésük és összefonódásuk. A lexikai rendszert, sőt annak akár csak egy részét is részletesen és adekvátan leírni, illetve ábrázolni valójában lehetetlen. Itt egyáltalán nem megfelelő J. Trier által elismert mozaikelv. Elfogadhatóbb kép — kisebb és nagyobb térfogatok sokasága, amelyek egy többdimenziós térben érintik egymást, és még gyakrabban egymásba hatolnak. Ezt nem lehet kétdimenziós síkon — egy papírlapon — bemutatni. A nyelv lexikai rendszerének legrészletesebb és legpontosabb leírásai — az értelmező szótárak. Lényegében azonban ezek csupán a rendszer elemeinek regisztrációi, nem pedig magának a rendszernek (struktúrának) a leírásai. Ez különösen az alfabetikus szótárakra vonatkozik. Az ilyen típusú szótárakról kifejezően írt a neves orosz lexikográfus, V. Dal, aki saját szótárához maga is a szavak fészkes bemutatásának elvét választotta: „A legközelebbi, rokon szavakat (...) messzire szétszórják, és ott magányosan szenvednek, a nyelv minden eleven kapcsolata szétszakad és elveszik (...), nincs erő egy ilyen szótárt olvasni, a tizedik szónál az ember elméje eltompul, és forogni kezd a feje, mert értelmünk mindenütt valamilyen értelmes kapcsolatot és következetességet keres” (Dal' 1989 psl. XXVI). A lexika rendszerszerűségét részben a rendszerszerű (ideografikus) szótárak tükrözik, míg az alfabetikus szótárakban a rendszerszerűségnek csupán egy-egy jelét találhatjuk. Először is, a rendszerszerű kapcsolatok bizonyos explikáci33 ója a szó jelentéseinek szinonimákkal és antonimákkal való magyarázata — a különböző szemémák egybeesését vagy közelségét mutatja be. Másodszor, a más elemekre való utalásokkal történő magyarázat a lexémák legközelebbi kapcsolatait mutatja be (egy másik szó azonos jelentésére vagy szóalkotási kapcsolatra utal). Harmadszor, a jelentés leíró magyarázata szintén megmutatja a rendszerszerű kapcsolatokat a magyarázott szó jelentése és a magyarázatban használt szavak jelentései között (pl. siekti —„stengtis paliesti, paimti ką toliau esantį' világosan látható a kapcsolat a ‘siekti’ és a ‘stengtis’, a „paliesti, paimti', a ‘toliau’ jelentései között). A magyarázó alfabetikus szótár nem képes teljesebben tükrözni a lexika rendszerszerűségét a szavak alfabetikus bemutatási elve miatt (egymás mellé gyakran egymástól szemantikailag nagyon távoli szavak kerülnek, a valós szemantikai kapcsolatok felbomlanak (Piesarskas 1987: 121), célja is más — információt nyújtani a lexikai rendszer egyes elemeiről. Egy ilyen szótár összeállításakor azonban, egy-egy szó szemantikai struktúrájának leírásakor, feltétlenül szem előtt kell tartani az egész rendszert vagy annak egy részét. Ezt maguk a lexikográfusok is hangsúlyozzák. J. Paulauskas azt írja, hogy a szótár szerkesztése nem ábécérendben, hanem a szavak közös jegyei szerint (szócsoportokban) „segíthet kiküszöbölni a különféle hibákat, egyenetlenségeket és az eltérő értelmezés eseteit, amelyek a szótár ábécérendben történő összeállításakor elkerülhetetlenek” (Paulauskas 1985: 6; vö. még Švedova 1981: 171; Babickienė 1985: 231). A nyelv szókincsének terjedelme és a szemantikai csoportok sokasága azonban objektív oka annak, hogy a szótár szócsoportok szerinti szerkesztését (helyesebben — írását) gyakran nem tartják be. Ebből a szótár következő hiányosságai adódnak: 1) az analóg, azonos típusú lexikai egységeket (szavakat és szemémákat) nem egyformán írják le, 2) hibásan szinonimákkal magyarázzák őket, így a közeli szemémák jelentéskülönbségei nivellálódnak, 3) olyan szavakkal magyarázzák őket, amelyeket maguk a szótárban nem magyaráznak meg. Mivel nem célunk a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” részletesebb tárgyalása, itt csupán egy-két példát mutatunk be annak szemléltetésére, milyen egyenetlenségek és következetlenségek keletkeznek, ha nem veszik kellőképpen figyelembe a szavak és a szemémák rendszerszerű kapcsolatait, valamint a lexikai rendszer egész struktúráját. A magyarázó szótárak szemantikai részének talán leggyakoribb hiányossága az azonos típusú tények eltérő leírása. A bariton, basszus, alt, kontralt, diszkant, szoprán, tenor szavakkal, amelyek alapjelentése „bizonyos férfi-, női vagy gyermekhang”, az ilyen hanggal rendelkező énekest vagy énekesnőt is meg lehet nevezni. Ezt a szabályos metonimikus kapcsolatot a DZ nem egységesen jelöli. A sopran, kontralt, basszus, tenor szavaknál a második jelentés van feltüntetve: „ilyen hanggal rendelkező énekes”, a bariton és diskant szavaknál ez a jelentés az első jelentés árnyalataként szerepel (pontosvessző után), az a/fas szónál pedig még jelentésárnyalatként sincs megadva. A Dzs ebben az esetben szintén következetlen, csak ez a következetlenség más jellegű: az „énekesnő” önálló jelentése az alt és kontralt szavaknál van megjelölve, a „bizonyos hang” jelentésárnyalata a diskant szónál, a bariton, basszus, sopran és tenor szavaknál pedig a jelentés egyáltalán nincs jelölve. A beszélők tudatában nagyon 34 szorosan összefüggnek a háziállatok elnevezései: ló, juh, tehén, macska, sertés, kecske, kutya, nyúl. Jų a fő jelentések magyarázatához a DZ három szemacsoportot használ: a tágabb osztály megjelölését („háziállat- ”), a megkülönböztető jegyeket („nagy testű”, „szarvas, kérődző”) és a tartás célját („húsért és gyapjáért tartják”), azonban nincs következetesség. A célra vonatkozó széma nincs megjelölve a macska és a nyúl jelentésében (lehetne „az otthon kellemesebbé tételére, egérfogásra” és „prémjéért és húsáért”), a „házi” széma nincs megjelölve a kecske jelentésében, a megkülönböztető jegyek szémái hiányoznak a juhnál („közepes méretű”), a sertésnél („sörtékkel benőtt”), a macskánál („kicsi”, „puha szőrű”), a kutyánál („ugat, harap”) és a nyúlnál („puha szőrű”); feleslegesen van megjelölve, úgy tűnik, az állattani osztályozáshoz való tartozás szémája a macskánál („ragadozók rendje”) és a nyúlnál („nyúlfélék családja”), valamint a zool. terminológiai utalás csak a macska, kecske, kutya és nyúl elnevezésénél szerepel. A DŽ magyarázatai egységesebbek, azonban szegényebbek: csak a tartás céljára vonatkozó szémát tünteti fel, mégpedig ismét következetlenül; a tehén jelentéséhez hozzáadja a „nagy testű, szarvas” megjelölést, a macska és a nyúl magyarázatánál pedig a zool. jelölést. A DŽ-ben a pogrupis szó első jelentését így határozzák meg: „az állatok vagy növények rendszertanának a csoportnál kisebb egysége”, miközben a grupė szóban ilyen terminologizált jelentést nem különítenek el. A DZ-ben ez az inkonzisztencia már nem áll fenn. A csaknem analóg szemantikai szerkezetű és értékű (valeur) karstakraujis, šaltakraujis „heves, hirtelen” és „lassú, nyugodt”, továbbá „emberről” szémák mindkét szótárban teljesen eltérően vannak értelmezve; az első főnévként szerepel, és a „karštuolis* szinonimájával van értelmezve, a második pedig melléknévként, valamint „a testhőmérsékletet a környezet hőmérsékletének megfelelően változtató” alapjelentésből származó jelentésként (a prk. megjelöléssel). De aligha lehetne kétségbe vonni, hogy a beszélők tudatában mindkét szó az ember temperamentumának kifejező jellemzőjeként jelenik meg, ennek alapja pedig az első gyökök, a karštas és a Šaltas átvitt használata; a Ša/fakraujis szó első és második jelentése között nehéz szemantikai függőségi kapcsolatot felfedezni, ezért ez egyszerűen párhuzamos nominációnak tekintendő. A szó jelentéseinek elkülönítése a lexikográfus számára valószínűleg gyakran a legnehezebb feladat, mivel elvileg a szóban vagy több, specializáltabb jelentést, vagy kevesebb, de általánosabb, elvontabb jelentést lehet elkülöníteni (ilyen példákat könnyű találni a DŽ és az LKŽ összehasonlításával). A jelentések filiációjának egyenetlensége azonban nem igazolható az alapszó és az előtagos származékok között, amelyeknek többnyire egyszerűbb szemantikai szerkezetük van. A DZ, a keipti szó két jelentését különíti el: „elgyengülni, elájulni” és „elpusztulni, kimúlni”, a nukeipti származékban azonban az első jelentés ténylegesen háromra van bontva: „elgyengülni, elsorvadni- ”, „elernyedni, elernyedtté válni” és „elájulni”; Egyenetlen a stiláris minősítés is —a keipti esetében csak a második jelentés mellett szerepel a šnek. megjelölés, a nukeipti pedig —az egész szó. A DŽ-ben a szakmai lexika és a szavak stilisztikai jellemzői gyakran következetlenül vannak feltüntetve. Például a virusas, lazdele szavaknál a biol. megjegyzés szerepel, az uzkratas szónál pedig a med. míg a mikrobas, bacila, bakterija, sőt a gonokokas szavaknál semmilyen megjegyzés nincs; A DZ-ben megjegyzés nélkül csak a mikrobas és gonokokas maradt, míg a bacila és bakterija szavaknál a biol. megjegyzés szerepel. 35 A kulináris szférához tartozó lexémák, az įsnauja „bizonyos módon elkészített és sertéshashártyába göngyölt sertészsír; taukinė’, kraujienė „vérből készült leves’, nugarinė „az állat hátának húsa’ a DZ-ben a kul. megjegyzést viselik, míg a teljesen azonos jelentésű és használati körű taukinė, Žarnokai, šoninė, kumpis lexémáknál ez a megjegyzés hiányzik. A DZ-ben kul. megjegyzéssel. csak a kraujienés mellett hagyja meg, a Zarnoky mellé pedig hozzáadja az etnogr. jelzést. A korábban említett, emberi hangokat megnevező szócsoportban minden lexéma a muz. minősítést viseli, kivéve az alt és tenor szavakat. Itt teljesen egyformán következetlen mind a DZ, mind a DZ. A szakmai (terminológiai) lexika következetlen kezelését a következő példa szemlélteti: a DZ nem különíti el a pelédagalviy és a baltukų lepkecsaládokat, noha az egyes képviselők magyarázatában a családnevek szerepelnek (kaspinuotis — 3. „ilyen, a pelédagalviy családba tartozó lepke”; citrinukas — zool. „a baltukų családba tartozó lepke”), míg a sprindis szócikkben a „család” jelentés külön szerepel: 3. tsz. zool. „ilyen lepkecsalád”. Nagyon gyakori jelenség a prefixummal képzett származékok stiláris kezelése és az alapszó stiláris jelölése közötti eltérés, jóllehet a prefixum rendszerint nem változtatja meg a szó (széma) stiláris értékét. Például a DZ a šnek. minősítést adja a traiskyti, pritraiskyti szémák mellett: „fejni, kevés tejet adva tejet nyerni”, de az analóg patraiškyti széma mellett ez hiányzik; a DŽ a šnek. minősítést mindkét prefixummal képzett szó mellett feltünteti, de a fraiskyti mellett nem. Az apdriskėlis és nudriskėlis szavaknál a DŽ nem tünteti fel a menk. minősítést, a sudriskėlis esetében viszont igen. A DŽ-ben mindezek a szavak menk. minősítés nélkül szerepelnek. A DZ-ben nincs menk. minősítés. az išdvasa szó mellett „hitvány, elgyengült állat vagy ember”, miközben a dvasna és nuodvasa szavak érzelmi értékelés szempontjából teljesen analóg szémái — rendelkeznek vele; ugyanez a DZ-ben is; A žliaubti, žliaugti szavak „falánkan enni, habzsolni” jelentései a DZ-ben nem kapják meg a bizalmas jelölést, míg az előképzős sužliaubti, sužliaugti alakok — igen; a DZ következetesen a 2-es számmal jelöli a bizalmas stílust. és az előképző nélkülieknél is. A DZ-t és a DZ-t összehasonlítva látható, hogy a DŽ következetesebben tünteti fel a stiláris jellemzőket és az érzelmi értékelés jelöléseit, pl. továbbá: a DZ-ben a kzaulinti mellett bizalmas jelölés áll, az iskiaulinti mellett — nincs; a fauzyti, tauksti mellett Mnenk, a pritauzyti, pritaukšti mellett viszont — nincs; a pliurpti mellett Šnek., a papliurpti mellett pedig — menk. ; A DZ-ben e szavak mindegyikéhez a beszélt nyelvi minősítés járul. A DZ-ben a pejoratív minősítés szerepel. A /iežuvauti szó mellett szerepel, míg a paliežuvauti és priliežuvauti minősítés nélkül áll; ezzel szemben a DŽ-ben minősítés nélkül csak a pril/režuvauti marad. A DŽ-ben a beszélt nyelvi minősítés a pirmokas szó mellett szerepel, az antrokas, treciokas és az azt követő szavak mellett azonban nem; a penketukininkas mellett szerepel, a dvejetukininkas, trejetukininkas és ketvertukininkas mellett viszont nem. A DŽ-ben az összes említett szó stilárisan semlegesnek minősül. A jelentésátvitel jellegét sem jelölik következetesen; néha azonos szemantikai függőségi szémák közül az egyik a prk., a másik pedig a šnek. minősítést kapja, például: a DŽ-ben a dergtir szó „elcsúfítani, szidalmazni, rágalmazni” jelentését átvittként jelölik, míg az isdergti szó analóg jelentését nem (a DŽ-ben mindkét esetet prk. jelölik); teljesen analóg az afsauti és atkirsti szavak „szigorúan válaszolni” jelentése, de a DZ-ben a prk. minősítés csak az első mellett szerepel (a DZ-ben — mindkettő mellett); A rėžti ige jelentése: „nyíltan, egyenesen mondani” – a DZ-ben átvitt jelentésként van 36 feltüntetve, míg az įšrėžti származék analóg jelentése a beszélt nyelvi minősítéssel szerepel (DŽ; mindkét esetben – beszélt nyelvi); A ryti ige jelentése: „falánkan enni, zabálni, inni” – a DZ-ben; a prk. minősítéssel szerepel, míg az analóg priryti jelentése a pejoratív minősítéssel van ellátva. (DZ – mindkét esetben pejoratív- ). A rendszerszerűségre fordított elégtelen figyelem miatt ugyanazokat a grammatikai jegyeket nem egységesen adják meg. Mind a DZ, mind a DZ a pirmaklasis, pirmakursis szavakat (a DZ-ben ezenkívül a penktaklasis szót is) főnévként tünteti fel, míg az antrakursis, antraklasis, trečiaklasis stb. – melléknévként; a trečiakursis, ketvirtakursis, penktakursis szavak a két szótárban egyáltalán nem szerepelnek. További példák a DZ-ből; dykakalbis —főnév, a fusciakalbis pedig —melléknév; Saltakraujis —melléknév, a šiltakraujis pedig —főnév; Šiurkščiavilnis —főnév, a Svelniavilnis, ilgavilnis, plonavilnis, trumpavilnis, šiltavilnis, juodavilnis —melléknevek; vienergis, astuonergis —főnevek, a ketvergis—- septynergis és devynergis —melléknevek; A DZ-ben az állatok elnevezései életkor szerint szintén így szerepelnek, minden más szót pedig következetesen melléknévként kezelnek. A teljes szemantikai csoport figyelembevétele nélkül könnyű észre sem venni a semmivel sem indokolható kihagyásokat. Például a DZ-ben szerepel az osztály alapján megadott tanulói elnevezések mindegyike, de kimaradt a vienuoliktokas és a dvyliktokas; szerepel a keturiolikinis, a šešiolikinis, a septyniolikinis, a devyniolikinis, de valamiért nincs penkiolikinis és astuoniolikinis. A magyarázó szótárak hiányosságaként nagyon gyakran említett hiba a jelentés hibás magyarázata, vagyis amikor valamelyik szó jelentését szinonimával magyarázzák, az utóbbi jelentését pedig az első szóra utalva magyarázzák meg. Ebben az esetben nem derül ki sem az, mit jelent a két szó, sem az, hogy jelentéseik különböznek-e, és ha igen, miben különböznek (Lyberis 1962: 201). A nagyon közeli vagy azonos r jelentésű szavakat gyakran egymással magyarázzák. Ilyen példákat könnyű találni a DZ-ben, és a DZ-ben; pjudyti—1. „siundyti”, míg siundyti-- 1. „pjudyti- ”; zimbti —1. „zvimbti, bimbti’; bimbti —1. „zirzti, zvimbti”, zvimbti —1. „bimbti”, zirzti—1. „birbti, bimbti (rovarokról)”, birbti—2. „zirzti, bimbti”. Némelyest segítenek az egyik vagy másik szónál előforduló jelentéspontosítások, mint a bemutatott példában —"(rovarokról)", vö. még (mindkét szótárban): cirksti—1. „Cirpti, svirpti”, svirptr—- „Cirksti (tücsökről)”, cirpti—1. „csiripelni, ciripelni (tücsökről, madárról)”. Azonban logikailag az ilyen pontosítások nem indokolhatók, mert az következik belőlük, hogy, mondjuk, a bemutatott példában a cirksti ugyanaz, mint a SVIrpti, a svirpti viszont már nem ugyanaz, mint a cirksti. Még nyilvánvalóbb ellentmondás látható a következő példában: skepeta — „kendő”, a kendő pedig — „kis fejkendő” (DZ,). Nyilvánvaló, hogy a szavak szinonimákkal való magyarázatakor leginkább a rendszerszerűség elvét veszik figyelembe. A baj azonban az, hogy többnyire nem emelik ki a közeli jelentésű szavak közötti különbségeket, csak a közös vonásukat rögzítik (Nėmec 1970: 293). Mindkét kiadásban a burbti jelentését a burgzti szinonimával magyarázzák, az utóbbiét a Drrgzti, ūžti, digztr szinonimákkal, a birgztiét pedig a bimbti, zirzti szinonimákkal, míg a dūgzti és az ūžti leíró jelentésmagyarázatot is kap: az első — „gyenge, vékony hangot hallatni, zümmögni, berregni, GZti”, a második — „mély, elnyújtott hangot kiadni, zúgni”. Ebből a magyarázati körből kissé világos csak a dūgzti 37 ir és az ūžti közötti különbség, de nem világos, miben különböznek az összes többi szó jelentései. Iš a megadott szinonimikus magyarázatból az következne, hogy ir mintha nem iš különböznének, valójában azonban ez nem így van (vö. az erdő zúg, de az erdő * morajlik, zúg-búg, zizeg). A magyarázó szótárak gyakori hiányossága, hogy a jelentéseket olyan szavakkal magyarázzák, amelyek maguk nincsenek megmagyarázva a szótárban. Az ilyen „magyarázat” különösen rossz, amikor a meg nem magyarázott szó az egyetlen, amely feltárja a jelentést. Például a DZ-ben: bū ist. „mu (a szarvasmarha bőgéséről)”, míg a mi — nincs, vampteleti 1. „suvampsėti”, 0 Suvampséti — nincs, vedekliauti Zzem. „vaznycioti, erdőt szállítva- ”, míg a vazaycioti — nincs; PriSirpti — „išsirpti- ”, o issirpti — nėra, capsenti — „pamažu capsėti”, o capseti — nėra; vyplab. „kas dažnai vypčioja, išvypėlis- ”, bet nėra nei vypčioti, nei isvype11s. DZ, tokių nenuoseklumų jau mažiau, čia paminėtais atvejais randame Žodžių ma, suvampsėti, capsėti, vypčioti aiškinimus. Šio aiškinamojo žodyno bėda yra ir tada, kai reikšmė atskleidžiama aprašomuoju būdu, bet šalia (arba ir pačiame aiškinime) duodamas žodyne praleistas žodis, pavyzdžiui (aiškinimuose išskirti žodžiai, kurių pačių nėra DZ): pliumpinti 2. „nerangiai eiti, plumpinti- ”; širšėti dz. „ūžti, bimbiliuoti (apie bites, SirSes)”; motina 2. „tojást rakó méh; méhecske”, dvasna 3. b. menk. „elhízott állat vagy ember; i i perdveselis”, kačiukas 1. „macskakölyök, kiscica”; pakarūklai dgs.2. „a malac nyaki emlői; sarguciai- ”; ritkán előforduló. „Zibti, Svisti”; g/uodenas zool. „kígyóhoz hasonló, nem mérges hüllő; vaskígyó, rézsikló”; sukiauksėti „röviden nyávogni, egyet nyávogni- ”; sukirksėti „röviden csiripelni, egyet csiripelni- ”. A DŽ-ben az ilyen következetlenségek ritkábban fordulnak elő, azonban vannak (akárcsak a DZ-ben, a sukiauksėti, svisti, pliumpinti szavak magyarázatában). Az itt bemutatott példákat (és még több is van belőlük) nem szándékosan a DŽ bírálatához gyűjtöttük, hanem a lexikai szemantika más kérdéseinek tisztázása során figyeltünk fel rájuk. Így feltételezhető, hogy a DŽ-ben több hasonló következetlenség is van. Nem gondoljuk, hogy a felvetett kérdések a magyarázó szótár nagy hiányosságát jelentenék, mivel a tudományosság elvének szigorú betartása nem garantálja, hogy a szótári meghatározások világosak és hasznosak lesznek az olvasó számára (Pravdin 1983: 3). A lexikológusok által gyakran megadott, logikailag kifogástalan jelentésmeghatározások egyáltalán nem felelnének meg a széles közönségnek szánt magyarázó szótárban; vö. a gerbti szó jelentésének ilyen lehetséges jellemzését az „X gerbia Y” kontextusban: „X az Y-nal való kapcsolattartás során azt érzi, amit általában akkor érzünk, amikor olyasvalamivel tartunk kapcsolatot, ami véleményünk szerint olyan, amilyennek lennie kell”. A lengyel szanować szó jelentését pontosan így határozza meg a neves nyelvész, A. Wierzbicka (Wierzbicka 1971: 72). Másfelől nem nehéz megérteni, milyen összetett feladat a szótár szerzője számára állandóan szem előtt tartani valamennyi szemantikai csoportot, amelybe az a szó tartozik, amelynek jelentését vagy jelentéseit a lexikográfus magyarázza. E cél mindazonáltal kívánatos. A szinonimákkal való magyarázat, a köztük lévő jelentéskülönbségek megjelölése nélkül, valamint olyan szavak magyarázatára való használatuk, amelyek maguk sincsenek megmagyarázva a szótárban — mindez csökkenti az ilyen típusú szótár értékét, és árt a szótár használatának gyakorlati céljainak. 38 IRODALOM Babickienė Z. 1985: A szabályos származékos jelentések bemutatása a litván és az orosz nyelv magyarázó szótáraiban. —Lietuvių kalbotyros klausimai 24, 223—235. Dal V. 1989: lame B. HarryTHoe cJioBo. —70/KOBBIH C/IOBADpB XHBOTMO BEIHKOPYCCKOIO H3bIKA 1. DŽ, —Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mintis, 1972. DZ, —Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1993. Lyberis A. 1962: Sinoniminis žodžių reikšmės aiškinimas “Lietuvių kalbos žodyne". — Lietuvių kalbotyros klausimai 5. Némec I. 1970: Systėmovė pojeti slovni zasoby v jejim lexikografickem popise. —Slavica slovaca 5(3). Paulauskas J. 1985: A szótár szerkesztése szócsoportok szerint. —Kalbos kultūra, 49. Piesarskas B. 1987: A szavak rendszerszerű kapcsolatai a tanulói kétnyelvű szótárban. — Kalbotyra 27(3). Pravdin M. N. 1983: IIpasgua M.H. CjroBapHoe TOJIKOBAHHE, HayJ3HOCTb H 3IPaBBIH CMBICJI. —Bompock! S3bIKO3HAHHUA 6. Svedova N. J 1981: IlIsenosa H. IO. OMHOTOMHEI TOJIKOBEIŪĖ CJIOBADb: CIIeLHOKHKA JKaHpa H HEKOTODEIe IIpOOJIEMEI nanbHeNel raboTel. —PVCCKHĖ A3bIK: IIpOO/IEMEI XYZOXECTBEHHOH pedH. JIEKCHKOJIOTHS H JIEKCHKOIpagua. BHHOIparoBckue YTEHHS 9, 10, Mocksa. Wierzbicka A. 1971: Szeret, kedvel, tisztel. Szemantikai meditációk, Varsó. A KORTÁRS LITVÁN NYELV SZÓTÁRA A LEXIKAI RENDSZEREZÉS SZEMPONTJÁBÓL Összefoglalás Az ábécérendes szótár csak bizonyos mértékig tükrözheti a lexikai kapcsolatok rendszerét. Egy ilyen szótár szerkesztésekor azonban világos képpel kell rendelkeznünk a szemantikai csoportok szerkezetéről és kapcsolatairól. A tanulmány áttekinti azokat a pontatlanságokat vagy eltéréseket, amelyek a szókincs rendszerszerű szerveződésére fordított figyelem hiányából eredtek. Ezek közé tartozik az analóg lexémák eltérő leírása, az a szinonimikus magyarázat, amely a közeli szemémák jelentéseit csaknem azonossá teszi, valamint olyan szavakkal való leírásuk, amelyek a szótárban nincsenek megmagyarázva. 39