Kazimieras Būga ir lietuvių leksikografija

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Algirdas SABALIAUSKAS KAZIMIERAS BŪGA ÉS A LITVÁN LEXIKOGRÁFIA A litván lexikográfia története összetett és gyakran tragikus kultúrtörténetünk része. Már négy évszázada maguk a litvánok és más nemzetiségű barátaik (néha ellenségeik is) írnak litván szótárakat. Egyesek számára a szótárak taneszközök voltak. Mások azért írták őket, hogy jobban megmagyarázzák a Biblia szavait. Megint mások számára a litván nyelv szótára egy haldokló nemzet és nyelv emlékműve volt. Idézzük fel Ferdinandas Nesselmanno 1846-ban kifejtett gondolatát: „Ötven év múlva a litván nyelv szótárának elkészítése már lehetetlen lesz” (Nesselmann 1846: 149) —értsd: a litván nyelv addigra már ki fog halni... A litván nyelv szótárait papok, orvosok, külföldi egyetemek professzorai, valamint többé-kevésbé művelt litvánok írták. Dionizas Poška leendő szótárának olvasóitól bocsánatot kért: Nepeyk tun mana rasztu! nęs raszi artois, Su Zagre, ne Su Plunksna Ziemes Raszitois (Poška 1959: 86). Harminc évet szentelt a litván nyelv szótárának, de sajnos munkája gyümölcsét nem láthatta Jakubas Brodovskis. Szép legendaként, szintén munkája gyümölcsét meg nem érve, került be a litván lexikográfia történetébe Antanas Juška. Csak a szorgalmas Friedrich Kurschat fejezte be sikeresen a nagy munkákat, és megelégedéssel írhatta be 1883-ban megjelent utolsó lexikográfiai művébe, a „Litván–német nyelvek szótárába- ”: „Így fejezem be a litván nyelvvel kapcsolatos irodalmi munkámat, áldást kívánva népemnek, amelyhez születésem révén tartozom, és amelyért hosszú életen át becsületesen dolgoztam” (Kurschat 1883: XII). A litván lexikográfia kérdései nagyon érdekelték a XIX. század végének — XX. század elejének litván nemzeti újjászületését ébresztő személyiségeit, akik olykor maguk is szótárakat írtak. Hogy a szótár gondolata milyen mélyen hatolt be az akkori litván értelmiségiek tudatába, azt talán egy ilyen tény is tanúsíthatná. A litván nemzeti újjászületés jeles képviselője, a marijampolėi gimnázium tanára, Petras Kriaučiūnas, aki egyébként maga is litván nyelvi szótárt készített, 1903-ban a „Varpas”-- ban (9/10, 229. o.) megemlíti, hogy egykori tanítványa, az író Antanas Vilkutaitis- -Keturakis, már halálosan betegen, idegileg összeroppanva azt írta neki, hogy mintha hatalmas pénzösszeget nyert volna a lottón, és „saját zsebéből vállalja, hogy minden nagyobb litvániai városban litván újságokat alapít, a szerkesztők és írók bőséges fizetésével; továbbá megígérte, hogy saját pénzén kinyomtat egy jó litván szótárt és egyéb fontosabb litván könyveket” (Kuzmickas 1981: 213—214). Az anyagot a litván nyelv szótárához Litvánia leendő elnöke gyűjtötte Kazys Grinius, a leendő érsek, az áldott Jurgis Matulaitis és az akkori Litvánia sok más művelt kiválósága. Amikor a XIX–XX. század fordulójának litvánnyelv-kutatóira gondolunk, valószínűleg akarva-akaratlanul két csoportra osztjuk őket — egyrészt a neves európai egyetemek professzoraira, akik kiváló nyelvészeti képzettséggel rendelkeztek, azonban nem tudták kellően jól, vagy egyáltalán nem ismerték a beszélt litván nyelvet, másrészt a sajátjaikra, akik munkájuk nagy lelkesedésű hívei voltak, jól tudták anyanyelvüket, olykor annak nyelvjárásait is meglehetősen jól ismerték, de nem rendelkeztek megfelelő nyelvészeti felkészültséggel. Az első litvánnyelv-kutató, akinek semmiben sem volt hiánya — sem kiváló iskolázottságban, sem anyanyelvének csodálatos érzékében és ismeretében, sem tehetségben, sem lelkesedésben — Kazimieras Būga volt. K. Būga, akinek még a középiskolai végbizonyítványa sem volt meg, addigra már több füzetnyi anyagot gyűjtött össze a litván nyelv szótárához. 1902-ben a szótár anyagát már „nem füzetekbe, hanem cédulákra” kezdte írni. Ezt a dátumot joggal tekintik az akadémiai „Litván nyelv szótára” cédulakatalógusa kezdetének. 1912-ben K. Būga befejezte tanulmányait a Szentpétervári Egyetemen, és otthagyták, hogy Jan Baudouin de Courtenay professzor vezetése alatt, az összehasonlító nyelvészet tanszékén professzori pályára készüljön. Ez a dátum K. Būga lexikográfusi tevékenységével is összefügg. Éppen ebben az évben jelent meg első lexikográfiai munkája: „Litovsko-russkij slovarčik k pervym 20-ti litovskim skazkam v izdanii „Lietuvių pasakos” (Vilnius, 1905), sostavlennyi K. K. Bugoju pri učastii I. A. Boduéna-- de-Kurtene” (S.-Peterburg, 1912). Ez tisztán gyakorlati célokat szolgáló —J. Baudouin de Courtenay által a Szentpétervári Egyetemen és a Felsőfokú Női Tanfolyamokon oktatott litván nyelvi kurzushoz — készült oktatási segédeszköz volt. Érthető módon ma ez csupán fontos részlet: K. Būga vezetékneve itt nagy tanítójának neve mellett szerepel. K. Būga életének 1912. évi sokkal fontosabb eseménye az volt, hogy a Szentpétervári Tudományos Akadémia abban az évben megbízta Antanas Juška szótára II. kötetének szerkesztésével és kiadásával. K. Būga most, mondhatni, teljesen ennek a munkának szenteli magát. K. Būga e litván lexikográfiai művén végzett munkáját Birutė Tolutienė részletesen leírta (Tolutienė 1961: 261-272). Ez volt K. Būga nagy lexikográfiai munkájának kezdete. B. Tolutienė így értékelte ezt a munkát: „K. Būga jelentősen kibővítette A. Juška szótárának szócikkeit új anyaggal. Az újonnan bevezetett jelentések és a megjelölt írott források sok fontos adatot szolgáltattak a címszó történetének és használatának vizsgálatához. K. Būga nem sajnálta sem a rendelkezésére álló anyagot, sem tudását, sem a nagy munkát, és A. Juška egyes szócikkeiből egész kis tanulmányokat készített” (Tolutienė 1961: 263). Érthető módon az ilyen szerkesztési változtatások után a szótár jelentősen eltávolodott A. Juška eredetijétől, amivel a Tudományos Akadémia nem volt elégedett. K. Būga A. Juška szótárának anyagából tökéletes litván nyelvi szótárt akart készíteni. Hamarosan azonban meggyőződött arról, hogy ezt lehetetlen megtenni, mivel nincs elegendő anyag, az nem mindenütt megbízható, ráadásul Litvánia csupán kis részéről gyűjtötték. Az ellenőrzések és a kiegészítések rendkívül sok időt vettek igénybe. A munkát a főszerkesztő, Filip Fortunatov munkájának lassúsága is hátráltatta. K. Būga a permi és a tomszki egyetemeken dolgozik. 1918-ban professzori címet kap. Most már leendő szótárához igen intenzíven gyűjti az anyagot. 1920-ban négy pudnyi szótári cédulával tér vissza Litvániába. Hamarosan kartotékja négyszeresére nő. 1923. május 13-án K. Būga elkezdi írni saját szótárát, amelyben elhatározta, hogy minden egyes szóról mindent leír, ami akkor a nyelvtudományban ismert volt. K. Būga munkája tragikusan ért véget. A szótár második füzete már a szerző halála után jelent meg. K. Būga maga nagyon kritikusan nyilatkozott szótáráról: „A Lietuvių kalbos žodynasban senki se keressen tökéletességet, teljességet. Mindezt sietve dolgozva aligha éri el valaki [...] A „Lietuvių kalbos žodynas” piszkozatnak tekintendő, amelyet jobb litvániai életkörülmények között sem mernék közzétenni, mielőtt még alaposan át nem dolgoztam és ki nem egyengettem. Úgy vélem, hogy utódaink ezért a piszkozatért nem fognak engem elítélni, mert a piszkozat is jelentős anyagot fog szolgáltatni” (Būga 1961: 696). 1930-ban újonnan szervezik meg a szótár szerkesztőségét. Ennek vezetésével az Oktatási Minisztérium Juozas Balčikonist bízza meg. A szerkesztőség titkára, Napalys Grigas, aki nem rendelkezett tudományos fokozattal és felsőfokú végzettséget igazoló oklevéllel, amikor az Egyetemtől átvette K. Būga szótárának cédulaanyagát, még egykori professzorát, Vincas Krėvė-Mickevičiust is megijesztette: „Most már tudni fogjuk, ki folytatja majd a Szótár szerkesztésének munkáját, amelyre Būga után mindeddig senki sem merte vállalkozni” (Grigas 1981: 23). Az új szerkesztőség azonnal szembesült a problémával — milyen jellegű szótárt kell készíteni. Folytatni lehetett volna K. Būga által összegyűjtött anyag közreadását. De ki fogja megváltoztatni — Janis Endzelins szavaival élve — ezt az anyagot olyan mélyrehatóan felfogó és magyarázó K. Būga-féle szellemet? (Endzelins 1979: 669). A szótár jellege lényegében megváltozott. Cédulaanyaga gyarapodott. A szótár szerzőjévé, mondhatni, az egész nemzet vált. Ma már örömmel mondhatjuk, hogy a szótárnak immár tizenhét kötete jelent meg. Ez a szótár kétségkívül századunk litván nyelvészeinek legfontosabb műve. Ez az Egyesült Államokban élő litván dramaturg és kritikus, Kostas Ostrauskas szerint „talán a legnagyszerűbb litván könyv”, amelyet „lapról lapra kell olvasni, nem pedig csak akkor fellapozni, amikor szükség van rá, hogy megkeressünk benne egy szót vagy annak jelentését” (Ostrauskas 1989: 7-8). Bronė Vosylytė, aki K. Būga lexikográfiai tevékenységét kutatta, és életének jelentős részét az akadémiai „Litván nyelv szótára” ügyének szentelte, helyesen állította, hogy „Būga szótára a litván lexikográfia fejlődésének új szakaszát — a nagy „Litván nyelv szótára” kiadásának szakaszát — indította el” (Vosylytė 1956: 113). A szótárt már több litván lexikográfusnemzedék írja. Ehhez a műhöz azonban két személyiség járult hozzá a legtöbbel — Kazimieras Būga és Juozas Balčikonis. IRODALOM Būga K. 1961: Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Endzelins J. 1979: Darbu izlase 3, 1 d., Riga: Zinatne. Grigas N. 1981: Hogyan lettem szótárkészítő. —Mūsų kalba 1, 21-25. Kurschat F 1883: Litván–német szótár, Halle A. S.: A könyvkereskedés kiadója 3 des árvaházának. Kuzmickas V. 1981: Antanas Vilkutaitis-Keturakis, Vilnius: Mokslas. Nesselmann G. H. E 1846: A litván lexikonhoz. —Neue Preussische ProvinzialBlatter B. 2, H. 2. Ostrauskas K 1989: „Szavak, szavak, szavak...” —Metmenys 56, 3-15. Poška D. 1959: Raštai, Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla. Tolutienė B. 1961: Antanas Juška leksikografas. —Literatūra ir kalba 5, 87—3717. Vosylytė B. 1956: K. Būga žodynininkas. —Literatūra ir kalba 1, 84-113. KAZIMIERAS BŪGA ÉS A LITVÁN LEXIKOGRÁFIA Összefoglalás Kazimieras Būga (1879-1924) volt a litván nyelv első olyan szakembere, akiből nem hiányzott sem a kiváló képzettség, sem anyanyelvének ismerete és érzéke. Biiga élete és az Akadémiai Litván Szótár története két elválaszthatatlan dolog. 1902-ben Būga, még középiskolásként, külön erre a célra szolgáló cédulákra kezdte átírni szógyűjteményeit. Ezt a dátumot tekintik az Akadémiai Litván Szótár cédulakatalógusa kezdetének. 1912-ben Būga megszerezte diplomáját a Szentpétervári Egyetemen, és elkezdett professzorságra készülni a Jan Baudouin de Courtenay vezette összehasonlító nyelvészeti tanszéken. 1918-ban professzori rangot kapott. 1920-ban Būga visszatért Litvániába. Magával hozott egy nagy cédulagyűjteményt leendő szótárához. 1923. május 13-án Būga elkezdte írni a szótárt. Megpróbált mindent rögzíteni, amit addig az egyes szavakról tudtak. 1924-ben megjelent szótárának első kötete. 1924. december 2-án Buga idő előtti halála tragédia volt a litván nyelvészet számára. 1930-ban az Oktatási Minisztérium Juozas Balčikonist bízta meg Būga munkájának folytatásával. Elhatározták, hogy a lehető legnagyobb mértékben bővítik a Būga által összegyűjtött cédulaanyagot, és újra megírják a szótárt. 1996-ban megjelent az Akadémiai Litván Szótár tizenhetedik kötete. Összesen húsz kötete lesz a szótárnak. A Litván Akadémiai Szótár századunk litván filológiájának legfontosabb műve. Litván nyelvészek több nemzedéke készítette elő. Ehhez a munkához azonban Kazimieras Būga és Juozas Balčikonis járult hozzá a legnagyobb mértékben.