„Linguistica Baltica“ ketvirtasis tomas

az intézet által készített grammatikákban. Vitathatónak tűnik az a gondolat, hogy az általánosító kijelentésekben és az ún. „örök igazságok” megfogalmazásaiban elmarad az yra kopula, például: : Az ember halandó (212). Az ilyen, kopula nélküli, az indoeurópai nominális mondatokat reprezentáló mondatok régóta és széles körben használatosak a litván nyelvben (4Zuolas kaitrūs mėdis; Zmogus mirtingas stb.). Új és érdekes az egyeztetésről szóló fejezet (229–235), amelyben a litván nyelvre sajátosan jellemző egyeztetési esetek sokaságát írják le. A könyvnek a szórendről szóló utolsó fejezetében (236—247) feltárul az aktuális mondattagolás szerepe a különböző szórendi modellek kiválasztásában, e modellek viszonya az angol nyelv különböző konstrukcióihoz, valamint számos más fontos, e területhez tartozó kérdés, amelyeket az ilyen jellegű nyelvtani kurzusokban mindeddig nem tárgyaltak következetesen. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy Terje Mathiassen könyve a litván nyelv grammatikai rendszerének következetes, tömör és rendszerszerű leírását nyújtja, amely nemcsak a litván nyelvet tanulmányozók, hanem a jövőbeli nyelvtani munkák szerzői számára is hasznos lesz. Vytautas Ambrazas „LINGUISTICA BALTICA” NEGYEDIK KÖTET Íme, kezünkbe vehetjük a nemzetközi baltisztikai folyóirat, a „Linguistica Baltica” immár negyedik kötetét, amelynek kiadását 1992-ben kezdték meg Lengyelországban. Ez a kötet különleges, a nagy indoeuropeista és baltista, J. Kurytowicz születésének századik évfordulója alkalmából jelent meg. A rövid előszó után W. Smoczynski (p. XI-XXV), e kiváló baltisztikai folyóirat ötletgazdája és szerkesztője, áttekinti tanára, J. Kurytowicz életét és tudományos tevékenységét. Ezt követően W. Skatmowski (p. XXVII-XXXII), S. J. Kurytowiczról szóló emlékeit osztja meg. Urbanczykas (XXXII–XXXVII. o.), E. Stawskis (XXXIX–XL. o.). Az életrajzi részt a W. Smo czy ni s ki10 által összeállított, J. Kurytowicz baltisztikai és szlavisztikai munkáinak részletes bibliográfiája zárja (p. XLI-XLIX). Ezután 36, angol, német, francia, olasz és orosz nyelven írt tanulmány következik a baltisztika és a szlavisztika különböző kérdéseiről, némelyik pedig az indoeuropeisztika témaköréből. Öröm ebben a „Linguistica Baltica” kötetben (akárcsak a többiben) litván nyelvészek neveit látni. Elsőként Z. Zinkevičius tanulmánya említendő (p. 83-91), amelyben a M. Mažvydas katekizmusának megjelenése előtt lejegyzett kéziratos szövegek elemzése alapján azt a hipotézist veti fel, hogy már Mindaugas korában is lehettek kéziratos litván írások. S. Karaliūnas (p. 135-140) az Amžius eredeti etimológiáját adja elő. Az elhunyt V. Grinaveckis (p. 145–148) a žemaitis nyelvjárásban előforduló kdnka „fenyő” szót a la. kūoks „fa” a litván nyelv prefixumos igéinek hangsúlyozását vizsgálja. Néhány külföldi szerző cikke a lituanisztikának szól. 256 (lásd továbbá Kalbotyra 44(1), 1995, 89-90). B. Stundžia (p. 75-82) ir J. D. Ran g e (o. 93-102) tárgyalja az ir aliatívusz és az adesszívusz használatát a XVI. a. századi írásokban. Megjegyzendő, hogy ez lehetővé teszi ir számára, hogy tanulmányozza J. Bretkūnas Biblia-fordítását: már megjelent több nagy už kötet, így litvániai látogatása idején Litvániában 1997 m. megadott M. Mažvyd-díj. G. Michelini (o. 103-111), folytatva S. Vaišnoro „Margarita theologica” című művének elemzését, a latin igei szerkezet fordítását vizsgálja. R. Li hr (o. 119-130) a kérdőszócskákról ír a régi litván nyelvű írásokban. E. Stankiewiczius (p. 61-73) tárgyal néhány F. de a Saussure-- törvény működésének aspektusai. F Kortlandtas (p. 141-143) úgy véli, hogy történelmi szempontból az -auti és az -uoti képzők ugyanazon képző változatai. G.T. Rikovas (p. 131-134) lit. A szl.-lal kapcsolódik össze. *golems „nagy, széles, magas“. Witkowski (149–151. o.) több J. Laučiūtėvel kapcsolatos megjegyzést közöl! a szótárban megemlített baltizmusok a belarusz nyelvben. W Manczakas (p. 113-117) a román nyelvek analógiáival védi azt a hipotézist, amelyet már J. Kazlauskas* is felvetett, miszerint a litván nyelv feltételes módjának -čra alakja a -c7au alakból származik. A litván nyelv régi írásos emlékeinek és nyelvjárásainak adatai azonban, úgy tűnik, inkább azt a nézetet támasztják alá, hogy a -c7a forma régebbi a -Črau,* formánál, jóllehet magának a *-#7a toldaléknak az eredete még egyáltalán nem világos. * Néhány cikkben a baltisztika szélesebb körű problémáit is tárgyalják. A. Erhart (1–12. o.) megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy archaikusak vagy konzervatívak-e a balti és anatóliai nyelvek. J. Kurytowicz gondolatmenetét folytatva H. Bir n b a um (13–22. o.) a redukált és a nullafokú magánhangzóváltásról ír a balti nyelvekben, oT. Mathiassen (41–53. o.) a keleti balti nyelvek 7e-jéről ír. E. I. Pol om € (35–40. o.) áttekinti a balti nyelvek vallási terminusait. B. J. Darden (217–223. o.) a balti nyelvek s jövő idejét a szláv nyelvek s aorisztoszával kapcsolja össze. H. Seldeslachts és PSwiggars (23–33. o.) azt a gondolatot vetik fel, hogy a balti és a szláv nyelvek -£f0 képzős eszköznevei a megfelelő *-tloképzős származékokból erednek (pl.: lit. kaltas < *koltlo-, szl. mlats „kaltas” < moltlo-, vö. lo. marculus). Ez a hipotézis azonban számos problémát vet fel. Először is: hogyan magyarázható a #/vir hangcsoport f mássalhangzóvá válása? Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy magának az eszköznevek képzési kategóriájának eredete sem túl régi; Valószínűleg csak az indoeurópai alapnyelv létezésének legutolsó időszakában kezdett kialakulni, vagy akár annak felbomlása után. Hiszen az eszköznevek *-£/0-/-trot képzője csupán a cselekvőnevek *-fe/-/-fer képzőjének változata. * Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy ugyanabból az igéből az egyik nyelvben *-tloképzővel, másutt pedig *-fomelléknévi képzővel alkották meg az eszköz nevét (vö. szl. m/ats és lat. marculus). A balti nyelvekben az eszköznevek képzésére más melléknévi képzőket is használtak: * -/0-, *-no-, *-ro-, *-uo-° Nem egyszerűbb-e tehát továbbra is az -fas balti nyelvi képzőt az ide. * -f0-? Nem kevesebb mint 4 cikk vizsgálja a balti és finn nyelvek kapcsolatait. R.-P. Ritter 257 (193–198. o.) a finn nyelvekben található baltizmusok elemzésére támaszkodva megpróbál választ adni arra a kérdésre, mikor kezdődtek a balti és finn nyelvek közötti kapcsolatok. T. K. Nilssonas (199—207. o.) a balti finn nyelvekben keresi a litván /aukan típusú határozószók, 0 K. Liukkonen (209–210. o.) — a konstrukciónak voltak megfelelői. L. V ab a (211–216. o.) a balti eredetű virágneveket tárgyalja a 17. századi észt nyelvi szótárakban. 3 cikk a lett nyelvészetnek van szentelve. A. Holvoet (153–161. o.) a lett nyelv alanytalan mondatait vizsgálja. R. Derksen (163–168. o.) a lett nyelv hanghordozásának eredetét vizsgálja. Az elhunyt V. J. Z e p a s (169–172. o.) a latgál nyelvjárás néhány sajátosságáról írt. 2 tanulmány a porosz és a német nyelv kapcsolatát vizsgálja. W. Smoczynskis (173–184. o.) úgy véli, hogy a porosz nyelv formáinak egy része a német nyelv mintája alapján jöhetett létre (vö. például a porosz acc. /abbas és a német nom. -acc. Gutes alakot). Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy A. Rosinas új monográfiájában szintén a német nyelvnek a porosz nyelv névszórendszerére gyakorolt jelentős hatásáról ír. E. F. Hinze (185–192. o.) a madarakat jelölő porosz összetett szavakat hasonlítja össze német megfelelőikkel. E. P. Hamp (277–278. o.), amikor az alb. perėndi „császár, úr” szóról ír, a balti Perkūnas istennév eredetét is említi. A baltisták érdeklődésére tarthat számot F. E. Bader (265–276. o.) tanulmánya is a lat. s0/, a litván sau/e szóval rokon alakról. A fennmaradó 6 cikk a szlavisztikának van szentelve. A kötetet J. D. R an g e (p. 279–283) által írt, R. Eckert, E.-J. Butkevičiūtė és E. Hinze „Die baltischen Sprachen. Eine Einfūhrung“ (Leipzig-Berlin-Mūnchen: Langescheidt, Verlag Enzyklopadie, 1994)* című könyvének recenziója zárja, továbbá PW 6 j ci k o közreműködőivel összeállított, az 1994. évi baltisztikai munkák részletes bibliográfiája (p. 287—313), a „Linguistica Baltica“ szerkesztősége által 1995-ben kapott kiadványok jegyzéke (p. 315-318), valamint W. Sowosi és M. Grzelak által összeállított szómutató (p. 319-328). Amint e rövid, egyetlen kötetről szóló áttekintésből látható, a „Linguistica Baltica“ a J. Kazlauskas által alapított „Baltistica“ mellett a baltisztika egyik legfontosabb folyóiratává válik, amely különböző országok nyelvészeit gyűjti maga köré, akik a balti nyelvekről írnak. Türelmetlenül várjuk e folyóirat további, mind tartalmukban, mind külsejükben kiváló köteteit. Befejezésül még emlékeztetni kell arra, hogy ugyanabban az 1995. évben, amikor a recenzió tárgyát képező „Linguistica Baltica“ kötet készült, két fiatal és energikus baltista, P. U. Dini és N. Michailov jóvoltából Olaszországban megszületett a baltisztika egy újabb folyóirata, a „Res Balticae“,? Megjelent a korábban alapított „Ponto Baltica” folyóirat VI. kötete. Ezenkívül 1995-ben a Rigában megrendezett VII. baltisztikai kongresszus mellett A. Bammesberger neves indoeuropeista és baltista egy széles körű nemzetközi baltisztikai konferenciát' rendezett Dél-Németországban, Eichstätt városában. Így a baltisták hangja egyre szélesebben kezd visszhangzani a világban; reméljük, hogy egyre csengőbb és erősebb lesz. Saulius Ambrazas