Samplaikinių priebalsių „kietumo : minkštumo“ priešpriešos nykimas Pelesos šnektoje

LITVÁN NYELVTUDOMÁNY KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Edmundas TRUMPA SAMPLAIKINIŲ Mássalhangzók KEMÉNYSÉG : : A LÁGYULÁSI SZEMBENÁLLÁS ELTŰNÉSE A PELESZAI NYELVJÁRÁSBAN A Pelesza (Varanavai járás, Fehéroroszország) környéki nyelvjárást a litván nyelv többi ir peremnyelvjárásához hasonlóan egy érdekes fonológiai jelenség jellemzi: a mássalhangzócsoport tagjai, amelyek elülső vagy elölképzetté — vált hátulképzett magánhangzók előtt állnak (azaz [A mássalhangzócsoport bal oldali tagjai gyakran nem engedelmeskednek a lágysági hasonulás törvényének, pl.: nuzgon.di.s ‘megijesztett’, slept i.n'ū. ‘hét’, skiie.s ‘lyukak’, glesm a. Ss ‘dalok’, viizgi ‘mérleg’, tri-ndu ‘dörzsöl’, m4.zsk'inus ‘ingeket’, šašči ‘eszik’, girgé-t ‘hallani’, garzi ‘finom’. Ezt a köznyelvi szabályoknak nem megfelelő nyelvjárási jelenséget számos nyelvész megfigyelte és leírta (vö. Zinkevičius 1966: 157, 163; Sudnik 1975: 65; Grumadienė 1988: 132). Az ilyen regresszív palatalizációs eseteket általában az összetétel tagjainak funkcionális lágysághiányával vagy idegen nyelvek fonológiai rendszereinek hatásával szokták magyarázni (a pelesza litvánok és fehéroroszok az r, $, Z ¢ dž mássalhangzókat keményen ejtik, noha összetételekben lágyak is lehetnek). A jelenséget fonotaktikai szabályok alapján is megpróbálják modellezni, amikor a nem palatalizált mássalhangzócsoportok a nyílt határjelet jelzik (Strimaitienė, Girdenis 1978: 61; Girdenis 1995: 40). E jelenség tárgyalásakor különösen célszerű a pelesza nyelvjárás anyagára támaszkodni, mivel e nyelvjárásnak a szóban forgó mássalhangzócsoportokat tartalmazó számos szava gyakori. A hangkapcsolatok könnyen hallhatók, a dialektusra jellemző sajátosságok „nem nyomják el” őket, ezért lágy és kemény tagjaik még gyakorlatlan füllel is könnyen megkülönböztethetők. Annál érdekesebb, hogy ezeknek a hangkapcsolatoknak gyakran vannak változataik, amelyek a folyamat meglétére utalnak, és lehetővé teszik annak feltételezését, hogy a nem palatalizált hangkapcsolatok gyarapodása nem kaotikus. Az anyagot 1994-ben gyűjtötték Pelesa környékének falvaiban: Pavalakėjėben, Leliūšiuoseben, Dubiniuoseben, Piliūnuoseben, Paditvyjėben, valamint magában Pelesojėben. Azon a vidéken, amelyet a litván és a belarusz kétnyelvűség szigeteként értelmeznek, mintha több, eltérő mértékben megváltozott nyelvi helyzet szakaszai tükröződnének: a litván nyelv csaknem teljes kihalásától (Leliūšiuose), amikor a litván nyelvet, következésképpen a kétnyelvűséget is, csupán a legidősebb lakosok őrizték meg (1994-ben már csak néhányan éltek közülük), a kétnyelvűség egyensúlyán át (Pelesa, Piliūnai, Dubiniai, Paditvys) egészen a litván nyelv valódi, alig érintett dominanciájáig (Pavalakė) (Sudnik 1980: 181; Vidugiris, 1988: 24). A Litván Nyelv Intézet Nyelvtörténeti és dialektológiai osztályán őrzött hat magnetofonkazettán (nyilvántartási 214 ir sz. 353-355, 360-362) rögzítve 17 adatközlő összefüggő beszéde (elbeszélés vagy beszélgetés). A szociolingvisztikai kérdőív szerint valamennyi adatközlő, akik 1909 — 1936 évben — születtek, litvánok, és gyermekkoruktól otthon ir su saját nemzedékük tagjaival litvánul beszéltek (egyetlen kivétellel, 1941 aki -ben született, lengyel anyja ir volt, és jelenleg lengyelnek tartja magát). Az adatközlők fehéroroszul su érintkeznek más nyelvű szomszédaikkal, egyesek — su fehérorosz feleségükkel, su valamint olyan gyermekeikkel és ir unokáikkal, akik nem tudnak litvánul beszélni. Ezért feltehetően eltért az adatközlők beszédének gazdagsága, és változott a szavakban előforduló su mássalhangzó-kapcsolatok bősége. Háromféle mássalhangzó- -kapcsolat érdekelte: teljesen palatalizált ((C1C2377 D, Vi. ve]), és olyan mássalhangzó-kapcsolatok, amelyeket az asszimilációs lágyítás egészében nem érintett ([C,C végig kemények (CC: ]) mássalhangzó-kapcsolatok (bővebben lásd: Rövid 1994: 23). Két egymás mellett álló mássalhangzó alkotja őket, amelyeket feltételesen különítenek el egy két-, háromvagy négytagú csoportból (például az apksc? ’korán’ szóban kiemelt pk, ks, sc’ kapcsolatok) (vö. Sudnik 1972: 15). Az egyes adatközlők szövegének terjedelmével arányosan 30, 50 vagy 60 mássalhangzócsoportot választottak ki. A megtalált példák teljes száma 923. A következőképpen oszlanak meg: a) ([C1C' (...)]) – 92 hangkapcsolat (437 használati eset); b) ([C1C'> (...)]) — 82 hangkapcsolat (313 használati eset); c) ([CiC; (...) J) — 46 hangkapcsolat (183 használati eset). Mivel az adatközlők szociolingvisztikai adatai nem különböznek jelentősen, a variáns szerkezetek használatának vizsgálatakor célszerű az életkori kritériumra támaszkodni. Megfigyelték, hogy az 1909 —1920 között született adatközlők a mássalhangzó-kapcsolatok lágy korrelátumait körülbelül 2: 1 arányban őrizték meg, az 1920 —1925 között születettek ezt az arányt körülbelül 1.5: 1 arányban tartják, míg az 1925 — 1941 között született fiatalabb generáció képviselőinél a megőrzött arány 1:1. A lágy korrelátumok eltűnését meghatározó okokat mintha a helyi belarusz nyelvjárásokban lehetne keresni, és a bilingvizmus hatásával magyarázni, azonban ezt a megközelítést óvatosan kell alkalmazni, mivel M. Lekomceva szerint „a litván, lengyel, belarusz nyelvjárások kölcsönhatása a Vilniában már a XIII —XIV. században megkezdődött nyelvi kontaktusok folytatása- .” (Lekomceva 1972: 127). A mássalhangzó-torlódások lágy —kemény korrelátumainak változatai a belarusz nyelvjárásban is lehetségesek: sp'avAi /sp'avai ‘énekelj’, zm'él'im | zm 'élim ‘megőröljük’; vagy: a leggyakrabban lágy mássalhangzócsoportban előforduló lágy r' változat használata litván szubsztrátummal magyarázható: barvona | bar'v'ona ‘szivárvány’, pars't'onik | p'ar's't'Oonik ‘Ziedelis’ stb. (Lekomceva 1972: 126, 127). 215 Így nem tagadható a bonyolult konsonantizmussal ir rendelkező lengyel nyelv belarusz nyelvjárásának hatása, azonban a változás előfeltételeit magában a ir Pelesos litván nyelvjárás fonológiai rendszerében kell keresni. "T. Sudnik, aki a 8. évtizedben Lazūnaiban a litván, belarusz és lengyel nyelvjárásokat kutatta, megállapította e nyelvjárások fonémáinak disztribúciós mezőit, és részletes ir táblázatokat állított össze a mų galifonéma-kapcsolatokról (Sudnik 1972: 10, 22, 31 táblázatai). Pelesos ir A Pelesos és Lazūnai nyelvjárások fonológiai rendszerei alig különböznek egymástól, ezért óvatos adategyeztetés lehetséges, amely lehetővé tesz bizonyos elméleti feltevések megfogalmazását. V Į ebben az esetben felfedezett r. A T'—] típusú illeszkedések táblázata átvihető, megjeR'" mas V iš T. Sudnik által készített táblázatok (szimbólum „P“ jelöléssel A pelesói litván nyelvjárásban felfedezett szókapcsolatok, „L” — A lazūnai litván nyelvjárás lehetséges szókapcsolatai, „G” — A lazúni belarusz nyelvjárásban lehetséges mássalhangzó-kapcsolatok): p b' t' d' k' g cg č'<c 3 m PLG G P P LG LG PLG PG m, PLG LG L L LG LG LG LG n PG G P P PG PG p P n' LG LG PL PL PLG PLG PLG LG /G PG PG G G G I LG LG PL PL PLG PLG PLG PLG T PLG PLG PL PL PLG PLG PLG PLG PLG I, P P P P P p P P į A lágy m jelenléte az ilyen típusú szókapcsolatokban meglehetősen problematikus; Palatališkumą laboratorinėmis sąlygomis derėtų patikrinti. Lazūnai yra į pietus nuo ribos, už kurios r neturi pozicinio ir funkcinio minkštumo, (plg. Urbanavičiūtė 1970: 78), tuo tarpu Pelesojėje r' tam tikrais retais atvejais (pvz., samplaikose) minkštumą išlaikė. Sugretinus duomenis, rasime keliolika samplaikų, iš kurių: 1) m3'(pasamąi'eli ‘pasamdyti’), np'(bMū.pii. T'e-m ‘ipylém(e)’- ), nk’ (lank ala ‘lankel¢’), ng’ (lagg'vdd. ‘lengviaw’- ), Ib’ (Zukodb'é-- c'“uzkalbét(i)’), Ik' (Saka. lke. “vieta, kur malkas kapoja’) —teoriškai įmanoma paaiškinti kaip atsiradusias dėl gudų priebalsių fonotaktikos poveikio; 2) mt' (kramticis ‘kramtytis’), md’ (pasamdaū. ‘pasamdziau’), nt (své.nt'ing- .), nd' (dund'a-klis ‘Dundeklis’), nc’ (pasvia.nciio. ‘pasventijo’), nj’ (n'esuzbIng-3ing'in‘e- ;jo. ‘nesuzinodindinéjo’), taip pat rp’ (&f7rp’c’ ‘dirbt(i)’), r'd’ (abdirb'd'in¢jo. ‘apdirbdin- €jo’), rt’ (dabar.te.s ‘dabartes’), rd’ (gar'dinfi ‘Gardine’), rk’ (prersp'ir.- k'i. ‘prisipirke’), rg’ (pask'erge. ‘paskerdé’), rec’ (arcda. ‘ardiaw’), r’s' (gir’su “girdžiu (girdau)’) —gudų fonologinėmis taisyklėmis nepaaiškinamos. Taigi samplaikų neįmanoma apibūdinti vien kaip kalbų sąveikos rezultato —reiškinys daug platesnis ir, ko gero, turintis savo vidinius dėsnius. , 216 Todėl atsižvelgtina į į samplaikų užimamą vietą žodyje, taip pat į tai, kokia samplaikų į struktūra, kokių savybių tų turi jas sudarantys ir priebalsiai. Pirmiausia atkreiptinas dėmesys į tai, kad minėtų samplaikų nariai neretai priklauso skirtingiems fonologiniams skiemenims (0 — ir különböző morfémák esetében, amelyek határai su egybeesnek a szótaghatárokkal), vö. p‘enk? ‘öt’, vienk'e.m'ei ‘tanyasiak’, nurbmgditt' ‘leszed(i)’, nuzgad.dis ‘megijedt’, turtingi ‘gazdagok’, skurd''ei. ‘szegények’, pirka-le.j ‘kunyhócská(- já)ban’, vierpam ‘fonunk’, 4rc (< arch) ‘szánt(i)’, da-semmc’'(< d'a-semc’s) ‘tíz’, Seirzia. ‘szív’. Az RT mássalhangzó-kapcsolattípusnak (akárcsak az RS, TS, TT, RR, SS típusoknak) potenciális lehetősége van arra, hogy depalatalizálja a kapcsolat első tagját. Az ilyen típusú kapcsolat bizonyos választóvonalat jelent az implozív (első tag) és az explozív (második tag) csoportok között, és ezt a választóvonalat a lágysági asszimiláció gyakran nem képes áthidalni: ma.rskinus “ingeket', /4.pkiska “lengyeles', [email protected]’ ‘megisz(ik)’, insiklepdk ‘hajolj le (nézz oda)', pen.siro.s ‘nyugdíjak’, képc’ (<képci) ‘süt(i)’, barn'v.kas ‘fiúcska’, kd.rve.s ‘teheneket’, kirme.lé-‘hernyó’, puss as 'ersls ‘unokatestvérek’. Az RT, RS, TS, RR, TT, SS típusú kapcsolatok együttes száma a nem lágyuló egyetlen mássalhangzó eseteinek több mint felét (313-ból 189-et) teszi ki. 112 homomorfémikus kapcsolat, amelyek a tagok különböző fonológiai szótagokhoz való tartozásával magyarázhatók, és 77 — heteromorfémikus kapcsolat, amelyek a nyílt határ realizációjaként értelmezhetők. A részleges lágysági asszimiláció által érintett (C;,C'>) és a lágy (CC) RT, RS, TS, TT, RR, SS típusú korrelátumokat összehasonlítva a lágyakból valamivel több maradt fenn (a használati arány 1.89: 2.05). Ezeket, mint említettük, gyakrabban használják az idősebb adatközlők. De hogyan lehetne megmagyarázni a fennmaradó 124 féllágy kapcsolat esetét? Ezek ST, SR, TR típusú határkapcsolatok, amelyek nem bonthatók fel fonológiai szótagokra, és csak szórványosan tartoznak különböző morfémákhoz (39 használati eset): spliėc'as ‘spietias(i)’, sk'ietas ‘skietas’, drūsk'in'i.kuosa "Druskininkuose", rakščė.s “rakšties (karsto)', mo-rk'e.I'išk'e. “Morkeliškė', dukstés'ne.s ‘aukstesnés’, misk’7 ‘miske’, šašči ‘Sesti’, bažn'i*ča "bažnyčia', šn'a-ka ‘Sneka’, g'esma.s ‘giesmes’, paslap'e. ‘paslépe’, tris ‘trys’, litv'g-kai ‘litviokai (lietuviai)’ p/ik'es ‘Plikiai’, (7)isplé-s¢’ (< (Iišplė:šči) “išplėšt(i), brfnu. ‘blyny’ ir t.t. Itt az első klasztertag lágyításának elmaradási okai a Pelesai nyelvjárás artikulációs bázisában kereshetők. Ismeretes, hogy ebben a nyelvjárásban a $ Ž, (5) és különösen a ryra elvesztették pozicionális és részben funkcionális lágyságukat. Ezzel óvatosan megmagyarázható az első klasztertagok keményítése, vö. Sasér ‘SeSi’/sm'aka ‘Smeka’, ŽūrgreI “Žiūri'/ seseZd'a-sermc’ 'šešiasdešimt', s¢-37 ‘sédi’(noha a kemény s e, ė előtt nagyon ritka)/ smiielis“smėlis'. Lehetséges, hogy az £, d, p, b mássalhangzók (akárcsak az m, v) depalatalizációja még kezdeti szakaszban van (Urbanavičiūtė 1978: 76). A folyamatban lévő változást a T"R* típusú változatok tanúsítják: £irff“s ‘trys’/tri-n‘’- du ‘tryniau’/trėrs ‘tris’. , 217 Félig lágy ST, SR, típusú TR kapcsolatok, az egészen lágy su változatokkal összevetve, jų már nem használatosak olyan széles körben, nyilván azért, mert bizonyos artikulációs nehézségek jelentkeznek (az első és a második klasztertagot nem választja el a ir fonológiai szótag természetes határa). Ezért, annak ellenére, hogy r, $, ž (az egyes pozíciókban meglehetősir s, £, d, p, b) en szabályos keményedés tapasztalható, a mássalhangzókat a mássalhangzó-kapcsolatokban gyakrabban ejtik lágyan. Az említett ST, SR típusú TR részben iš lágy, teljesen ir lágy (azaz (C,C,) ir (C1C')) korrelátumok használati 1,2 : 2,4. Be arányához képest ezeket a típusú mássalhangzó-kapcsolatokat gyakrabban hajlanak teljesen keményen ejteni (108 iš 183 esetek). Látható, hogy egy szótag határain belül az eltérő lágyságú torlódások tagjai nem „kívánatosak“. A részben iš depalatalizált torlódások összességének aránya, amelyek tagjai különböző fonológiai szótagokhoz tartoznak, az ugyanahhoz a ir szótaghoz tartozó mássalhangzócsoportokhoz viszonyítva 1,89 : 1,22. Ezért į A. Girdenis kérdésére, „A fonológiai szótag határa: konstrukció vagy valóság?..“, megalapozottan igenlő válasz adható: „(...) a fonológiai szótag határa bizonyos pszicholingvisztikai valóság, amelyet a nyelvhasználók intuitívan érzékelnek“ (Girdenis 1985: 5, 9). A hanyatló Pelesai nyelvjárásban a fonológiai szótag határát a mássalhangzó-torlódás tagjainak a palatalizáltság szempontjából fennálló szembenállása jelzi. IRODALOM Girdenis A. 1985: A fonológiai szótag határa: konstrukció vagy valóság? —Kalbotyra 36 (1), Vilnius, 5—11. Girdenis A. 1995: Fonológia, Vilnius: Petro ofsetas. Grumadienė L. 1988: A vilniusi litván nyelv szociolingvisztikai vizsgálata: a mássalhangzórendszer és a hangsúlyozás. —A litván nyelv és a bilingvizmus. A litván nyelvészet kérdései 27, Vilnius, 132 - 149. Lekomceva M. 1972: A fonológiai rendszerek kölcsönhatásáról a balti–szláv határvidéken. —Balti–szláv gyűjtemény, Moszkva: Nauka, 116—134. Strimaitiené M. Girdenis A. 1978: A mássalhangzó-kapcsolatok időtartama mint a nyílt határ jelzője a köznyelvi litvánban- .—Ka/botyra 29 (1), Vilnius, 61—69. Sudnik T. M. 1972: Lazūnai. Litván, belarusz és lengyel fonológiai rendszerek. — Balto-szláv gyűjtemény, Moszkva: Nauka, 15—115. Sudnik T. M. 1975: A litván–szláv határvidék dialektusai. A fonológiai rendszerek vázlatai (Lazdūnai, Dieveniškės, Gervėčiai, Zetela), Moszkva: Nauka. Sudnik T. M. 1980: A Peljasa nyelvi helyzetének történetéhez. —Balto-szláv etnolingvisztikai kapcsolatok, Moszkva: Nauka, 181—191. Trumpa E. 1994: A keménység–lágyság szembenállásának defonologizációja mássalhangzó-kapcsolatokban (a Pelesai nyelvjárás adatai alapján). —Litván nyelv: kutatók és kutatások. A konferencia [P. Skardžius emlékére] előadásainak tézisei, Vilnius, 22 —24. Urbanavičiūtė Ž. 1970: A /, r, s, (2?) mássalhangzók a szóvégi č, en előtt a litván nyelvjárásokban. —Kalbotyra 21, Vilnius, 75 —87. Urbanavičiūtė Ž. 1978: A £, d, mir b, p, m, vk mássalhangzók keményítése a litván nyelvjárásokban. —Kalbotyra 29, Vilnius, 69 —78. Vidugiris A. 1988: A Pelesos és a szomszédos vidékek etnolingvisztikai kapcsolatainak fejlődéséből. — Litván nyelv és bilingvizmus. A litván nyelvtudomány kérdései 27, Vilnius, 21 —36. 218 Zinkevičius Z. 1966: Litván dialektológia. A nyelvjárások ir összehasonlító fonetikája és morfológiája (térképp75 el), Vilnius: Mintis. DEPHONOLOGISIERUNG A NEM PALATÁLIS ÉS PALATÁLIS : MÁSSALHANGZÓCSOPORTOK SZEMBENÁLLÁSA A NYELVJÁRÁSBAN VON PELESA Összefoglalás E cikk célja, hogy feltárja a [C," Cor] típusú mássalhangzócsoportokban tapasztalható csak részleges palatalizációs hasonulás okait. Néhány mássalhangzócsoport kemény marad. V Eddig a depalatalizáció eseteit az idegen nyelveknek a litván nyelvjárások fonológiai rendszerére gyakorolt hatásával, valamint a litván nyelvjárásokban a funkcionális és pozíció által kiváltott palatalizáció hiányával magyarázták. Pelesa nyelvjárásában a palatalizáció határai rendszerint egybeesnek a fonológiai szótaghatárokkal. 219