Samplaikinių priebalsių „kietumo : minkštumo“ priešpriešos nykimas Pelesos šnektoje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997) Edmundas TRUMPA A mássalhangzó-kapcsolatok KEMÉNYSÉG: LÁGYSÁG szembenállásának eltűnése a pelesai nyelvjárásban A Pelesa (Varanãvo járás, Belarusz) környéki nyelvjárás – a litván nyelv más periférikus nyelvjárásaihoz hasonlóan – érdekes fonológiai jelenséggel jellemezhető: az elülső sorú vagy előrébb képzett hátsó sorú magánhangzók előtt álló mássalhangzócsoportok (vagyis a [(…C'₁)C'₂ Vi⁄Vᵘ] helyzetben) nem teljes egészükben lágyak. A mássalhangzó-kapcsolatok bal oldali tagjai gyakran nem követik a lágysági hasonulás törvényét, például: nuzgãn.d'.i.s ‘megrémült’, s'iept'.i.n'ù. ‘hét’, sk'ĩ.l'e.s ‘lyukak’, g'iesm'ã.s ‘énekeket’, v'izg'i ‘mégis’, tr'ĩ.nau ‘dörzsöltem’, mã.rš'k'in'us ‘ingeket’, šašč'ĩ ‘hatodik’, g'irg'ė.t' ‘hallani’, garz'ĩ ‘finom’. Ezt a köznyelvi szabályoknak nem megfelelő nyelvjárási jelenséget számos nyelvész észrevette és leírta (vö. Zinkevičius 1966: 157, 163; Sudnik 1975: 65; Grumadienė 1988: 132). Az ilyen regresszív palatalizációs eseteket általában azzal magyarázzák, hogy a kapcsolatok tagjai nem rendelkeznek funkcionális lágysággal, vagy hogy idegen nyelvek fonológiai rendszerei hatnak rájuk (Pelesa litván és belarusz lakosai az r, š, ž, č, dž hangokat keményen ejtik, noha kapcsolatokban lágyak is lehetnek). A jelenséget fonotaktikai szabályok alapján is próbálják modellezni: eszerint a nem palatalizált kapcsolatok nyitott morfémahatárt jeleznek (Strimaitienė, Girdenis 1978: 61; Girdenis 1995: 40). A jelenség tárgyalásakor különösen célszerű a pelesai nyelvjárás anyagára támaszkodni, mivel az említett kapcsolatokat tartalmazó szavak közül sok gyakori ebben a nyelvjárásban. A kapcsolatok könnyen hallhatók, nem „fedik el” őket a nyelvjárás sajátos jegyei, ezért tagjaik lágysága és keménysége gyakorlott fül nélkül is könnyen megkülönböztethető. Annál érdekesebb, hogy ezeknek a kapcsolatoknak gyakran vannak változataik, amelyek tanúsítják a folyamat jelenlétét, és arra engednek következtetni, hogy a nem palatalizált kapcsolatok elszaporodása nem kaotikus. Az adatokat 1994-ben gyűjtötték Pelesa környékének falvaiban: Pavalakėben, Leliušiuose-ban, Dubiniuose-ban, Piliūnuose-ban, Paditvysben, valamint magában Pelesában. A környéken, amelyet a litván–belarusz kétnyelvűség szigetének tekintenek, mintha több, eltérő mértékben átalakult nyelvi helyzet állapota tükröződne: a litván nyelv csaknem teljes kihalásától (Leliušiuose-ban), ahol a litván nyelvet, következésképpen a kétnyelvűséget is csupán a legidősebb lakosok őrizték meg (1994-ben már csak néhányan voltak életben), a kétnyelvűség egyensúlyi állapotán (Pelesa, Piliūnai, Dubiniai, Paditvys) át a litván nyelv valódi, kevéssé visszaszorított dominanciájáig (Pavalakė) (Sudnik 1980: 181; Vidugiris, 1988: 24). 214 Ezeken a magnetofonkazettákon, amelyeket a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályán őriznek (leltári szám: 353–355, 360–362), 17 adatközlő összefüggő beszéde (elbeszélése vagy beszélgetése) van rögzítve. A szociolingvisztikai kérdőív alapján valamennyi adatközlő 1909–1936 között született litván; gyermekkorától otthon és kortársaival litvánul beszélt (egy kivétellel, aki 1941-ben született, lengyel anyja volt, és ma lengyelnek vallja magát). Az adatközlők belaruszul beszélnek más nyelvű szomszédaikkal, némelyikük belarusz feleségével, valamint litvánul beszélni nem tudó gyermekeivel és unokáival. Emiatt feltehetően különbözött az adatközlők beszédének gazdagsága, és változott a mássalhangzó-kapcsolatokat tartalmazó szavak gyakorisága. Háromféle mássalhangzó-kapcsolat érdekelte a vizsgálatot: a teljesen palatalizáltak ([C₁C₂ Vi/Vᵘ]), az asszimilációs lágyság által teljesen nem érintett kapcsolatok ([C₁C₂ Vi/Vᵘ]), valamint a teljesen kemény kapcsolatok ([C₁C₂ Vi/Vᵘ]) (bővebben lásd Trumpa 1994: 23). Két egymás mellett álló mássalhangzó alkotja őket, amelyeket egy két-, három- vagy négytagú csoportból különítettek el (például az aŋks'c'í ‘korán’ szóban az ŋk, ks', s'c' kapcsolatok különülnek el) (vö. Sudnik 1972: 15). Az egyes adatközlők felvett szövegének terjedelmével arányosan 30, 50 vagy 60 mássalhangzócsoportot válogattak ki. Az összes talált példa száma 923. Megoszlásuk a következő: a) ([C₁C₂ (…)]) – 92 kapcsolat (437 előfordulás); b) ([C₁C₂ (…)]) – 82 kapcsolat (313 előfordulás); c) ([C₁C₂ (…)]) – 46 kapcsolat (183 előfordulás). Mivel az adatközlők szociolingvisztikai adatai nem különböznek jelentősen, a variánsszerkezetek használatának vizsgálatakor célszerű az életkori kritériumra támaszkodni. Megfigyelhető, hogy az 1909–1920 körül született adatközlők a mássalhangzó-kapcsolatok lágy korrelátumait hozzávetőleg 2: 1 arányban őrizték meg; az 1920–1925 között születetteknél ez az arány hozzávetőleg 1.5: 1, míg az 1925–1941 között született fiatalabb nemzedék képviselőinél a megőrzött arány 1:1. A lágy korrelátumok eltűnésének okait mintha a helyi belarusz nyelvjárásokban is kereshetnénk, és a kétnyelvűség hatásával magyarázhatnánk, ezt a nézetet azonban óvatosan kell kezelni, mivel M. Lekomceva szerint „a litván, lengyel és belarusz nyelvjárások kölcsönhatása a Vilniában már a XIII–XIV. században kezdődött nyelvi kontaktusok folytatása.” (Lekomceva 1972: 127). A mássalhangzó-kapcsolatok lágy–kemény korrelátumainak változatai a belarusz nyelvjárásban is előfordulhatnak: s'p'avái / sp'avái ‘énekelj’, z'm'él'im / zm'él'im ‘megőröljük’; továbbá a litván szubsztrátummal magyarázzák a lágy r’ változat használatát, amely leggyakrabban lágy mássalhangzók csoportjában fordul elő: barv'óna / barv'óna ‘sorjában’, p'ars't'ónik / p'ár's't'ónik ‘gyűrűcske’ stb. (Lekomceva 1972: 126, 127). 215 Tehát nem tagadható a lengyel nyelv és a bjelorusz nyelvjárás hatása, amelyek összetett mássalhangzórendszerrel rendelkeznek, azonban a változás előfeltételeit magának a Pelesoszi litván nyelvjárás fonológiai rendszerében is keresni kell. T. Sudnik, aki az 1970-es években Lazūnaiban a litván, bjelorusz és lengyel nyelvjárásokat kutatta, meghatározta e nyelvjárások fonémáinak eloszlási mezőit, és összeállította a lehetséges fonémakapcsolatok részletes táblázatait (Sudnik 1972: 10., 22. és 31. táblázat). A Pelesoszi és a Lazūnai nyelvjárások fonológiai rendszere alig különbözik, ezért az adatok óvatos összevetése lehetséges, ami bizonyos elméleti feltevések megfogalmazását teszi lehetővé. Az ebben az esetben feltárt [R/R′ T′ Vᶦ/Vᵘ] típusú kapcsolódások táblázatába át lehet venni a T. Sudnik által készített táblázat jelöléseit (a „P” szimbólum a Pelesoszi litván nyelvjárásban feltárt kapcsolódásokat jelöli, az „L” a Lazūnai litván nyelvjárásban lehetségeseket, a „G” pedig a Lazūnai bjelorusz nyelvjárásban lehetségeseket): p′ | b′ | t′ | d′ | k′ | g′ | c′ | č′<c′ | ʒ′ m | PLG | G | P | P | LG | LG | PLG | | PG m′ | PLG | LG | L | L | LG | LG | LG | | LG n | PG | G | P | P | PG | PG | P | | P n′ | LG | LG | PL | PL | PLG | PLG | PLG | | LG l | G | PG | | | PG | G | G | | G l′ | LG | LG | PL | PL | PLG | PLG | PLG | | PLG r | PLG | PLG | PL | PL | PLG | PLG | PLG | PLG | PLG r′₂ | P | P | P | P | P | P | P | | P 1 A lágy m jelenléte az ilyen típusú kapcsolódásokban meglehetősen problematikus; palatalizáltságát laboratóriumi körülmények között kellene ellenőrizni. 2 Lazūnai attól a határtól délre fekszik, amelyen túl az r-nek nincs pozicionális és funkcionális lágysága (vö. Urbanavičiūtė 1970: 78); Pelesoszban viszont az r′ bizonyos ritka esetekben (például kapcsolódásokban) megőrizte lágyságát. Az adatok összevetésével egy tucatnyi kapcsolódást találunk, amelyek közül: 1) az mʒ′ (pasamʒ′ič′i ‘pasamdyti’), np′ (bɪn̥p′iːl′eːm ‘įpylėm(e)’), nk′ (laŋk′aːla ‘lankelė’), ŋg′ (laŋg′v′aũ. ‘lengviau’), lb′ (žukalb′eːc′u ‘užkalbėt(i)’), lk′ (šakā.lk′e. ‘vieta, kur malkas kapoja’) kapcsolódások elméletileg magyarázhatók úgy, mint amelyek a bjelorusz mássalhangzó-fonotaktika hatására jöttek létre; 2) az mt′ (krəmt′iːc′is ‘kramtytis’), md′ (pasəmd′aũ. ‘pasamdžiau’), nt′ (šv′eːnt′ino.), nd′ (dund′aːkl′is ‘Dundeklis’), nc′ (pašv′aːnc′iio. ‘pašventijo’), nʒ′ (n′esužinōːʒ′inʲin′eːjo. ‘nesužinodindinėjo’), valamint az r′p′ (ʒ′iːr′p′c′ ‘dirbt(i)’), r′b′ (ab′d′iːr′b′t′in′eːjo. ‘apdirbinėjo’), r′t′ (dabar′t′eːs ‘dabartės’), r′d′ (gar′d′in′i ‘Gardinė’), r′k′ (prɪs′p′iːr′k′i. ‘prisipirkę’), r′g′ (paš′k′er′g′e. ‘paskerdė’), r′c′ (ar′c′aũ. ‘arčiau’), r′ʒ′ (g′iːr′ʒ′u ‘girdžiu (girdau)’) kapcsolódások a bjelorusz fonológiai szabályokkal nem magyarázhatók. Tehát a kapcsolódások nem írhatók le pusztán a nyelvek kölcsönhatásának eredményeként: a jelenség sokkal tágabb körű, és feltehetőleg saját belső törvényszerűségei vannak. 216 Ezért figyelembe kell venni a mássalhangzó-kapcsolatok szóban elfoglalt helyét, valamint azt is, hogy milyen szerkezetűek ezek a kapcsolatok, és milyen tulajdonságokkal rendelkeznek az őket alkotó mássalhangzók. Mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy az említett kapcsolatok tagjai különböző fonológiai szótagokhoz tartoznak (és gyakran különböző morfémákhoz is, amelyek határa egybeesik a szótaghatárokkal), vö. p’engk’i ‘öt’, v’ienk’ė.m’ei ‘tanyák’, nurinŋd’it’ ‘összeszed(i)’, nuzgɔn.d’is ‘megijedt’, turt’iŋg’i ‘gazdagok’, skurd’ei. ‘szegények’, pirk’ă.l’e.i ‘vásárolgat(ott)’, v’ierp’əm ‘fonunk’, á.rc’ (< á.rc’i) ‘arat(ni)’, d’ă:šimc’ (< d’ă:šimc’is) ‘tíz’, šįrz’įn. ‘szívbe’. Az RT típusú mássalhangzó-kapcsolatnak (akárcsak az RS, TS, TT, RR, SS típusoknak) megvan az elvi lehetősége arra, hogy depalatalizálja a kapcsolat első tagját. Ez a kapcsolattípus bizonyos választóvonalat jelent az implozív (első tag) és az explozív (második tag) csoport között, és ezt a választóvonalat a lágyító hasonulás gyakran nem tudja áthidalni: má.ršk’in’us ‘ingeket’, l’á.ŋk’iška ‘lengyel’, i.š’ig’á.rc’ ‘megissza (meginn(i))’, ins’ik’le.pó.k ‘bámulj (nézz oda)’, peñ.s’įjo.s ‘nyugdíjak’, k’èpc’ (< k’èpc’i) ‘süt(ni)’, b’arn’ų.kas ‘fiúcska’, ká.rv’e.s ‘tehenek’, k’irm’ė.l’ė. ‘féreg’, puss’æs’er’ės ‘unokatestvérek’. Az RT, RS, TS, RR, TT, SS típusú kapcsolatok együttes száma az egy mássalhangzó meglágyításának elmaradását mutató esetek több mint felét teszi ki (189 a 313-ból). Ezek közül 112 homomorfémikus kapcsolat, amelyek a tagok különböző fonológiai szótagokhoz tartozásával magyarázhatók, 77 pedig heteromorfémikus kapcsolat, amelyek a nyitott junktúra megvalósulásaként értelmezhetők. A részben lágyulási hasonulás által érintett (C₁C₂) és a lágy (C’₁C’₂) RT, RS, TS, TT, RR, SS típusú korrelátumokat összehasonlítva, valamivel többet őriztek meg a lágyakból (használati arányuk 1.89: 2.05). Ezeket, mint említettük, gyakrabban használják az idősebb adatközlők. De hogyan magyarázható a félig lágy mássalhangzó-kapcsolatok fennmaradó 124 esete? Ezek ST, SR, TR típusú junktúrák, amelyek nem oszlanak meg fonológiai szótagok között, és csak szórványosan tartoznak különböző morfémákhoz (39 használati eset): sp’ėc’æs ‘rajzik’, sk’ietas ‘vetélő’, drùšk’in’i.kuosa ‘Druskininkaiban’, rakšč’ė.s ‘a koporsó szálkája’, mō’rk’ė.l’išk’ė. ‘Morkeliškė’, áukšt’ės’n’ė.s ‘magasabb’, mišk’i ‘az erdőben’, šašč’i ‘hatodik’, bažn’į’ča ‘templom’, šn’á.ka ‘beszél’, g’ėsm’ă.s ‘dalokat’, pàs’l’æp’ė. ‘elrejtette’, tr’īs ‘három’, l’itv’ó.kai ‘litvók (litvánok)’, pl’įk’ėi ‘Plikiai’, (i) išpl’ė.šč’ (< (i) išpl’ė.šč’i) ‘kitép(i)’, bl’į.nu. ‘palacsinták’ stb. Itt a kapcsolat első tagja meglágyításának elmaradását a Pelesa-nyelvjárás artikulációs bázisában kereshetjük. Ismeretes, hogy ebben a nyelvjárásban a š, ž, (s), különösen pedig az r elvesztette pozicionális, részben pedig funkcionális lágyságát. Ez óvatosan magyarázatot adhat az első kapcsolattagok keményedésére, vö. šašb’i ‘hat’/ šn’á.ka ‘beszél’, žūrbi ‘nézi’/ šešėzd’á:šimc’ ‘hatvan’, sė.ž’i ‘ül’ (bár a kemény s ė, e előtt nagyon ritka)/ sm’ėlė ‘agyag’. Lehetséges, hogy a t, d, p, b (valamint az m, v) mássalhangzók depalatalizációja még kezdeti stádiumban van (Urbanavičiūtė 1978: 76). A folyamatot a T’®R’ típusú változatok tanúsítják: tr’īs ‘három’/ tr’į:n’áu ‘fontam’/ trīs ‘hármat’. 217 A félig lágy ST, SR, TR típusú junktúrák az egészen lágy változataikhoz viszonyítva már nem használatosak olyan széles körben, feltehetőleg azért, mert bizonyos artikulációs nehézségek merülnek fel (a természetes fonológiai szótaghatár nem választja el egymástól a kapcsolat első és második tagját). Ezért az r, š, ž (bizonyos helyzetekben pedig az s, t, d, p, b) meglehetősen szabályos keményedése ellenére ezek a mássalhangzók a kapcsolatokban gyakrabban hangzanak lágyan. Az említett ST, SR, TR típusú részben lágy és egészen lágy (azaz (C1C2), illetve (C1C2)) korrelátumok használati aránya 1,2: 2,4. Ezenkívül az ilyen típusú kapcsolatok inkább egészen keményen ejtendők (183 esetből 108 ilyen). Látható, hogy egy szótag határain belül a különböző lágyságú kapcsolattagok nem „kívánatosak”. A részlegesen depalatalizált kapcsolatok – amelyek tagjai különböző fonológiai szótagokhoz tartoznak – összesített aránya az azonos szótaghoz tartozó mássalhangzó-csoportokéhoz viszonyítva 1,89: 1,22. Ezért A. Girdenis „A fonológiai szótag határa: konstrukció vagy valóság?..” kérdésére megalapozottan adható igenlő válasz: „(...) a fonológiai szótag határa bizonyos pszicholingvisztikai valóság, amelyet a nyelvhasználók intuitívan érzékelnek” (Girdenis 1985: 5, 9). A kihalófélben lévő Pelesa-nyelvjárásban a fonológiai szótag határát a mássalhangzó-kapcsolat tagjainak palatalitás szerinti szembenállása jelzi. LITERATŪRA G i r d e n i s A. 1985: Fonologinio skiemens riba: konstruktas ar realybė? – Kalbotyra 36 (1), Vilnius, 5 – 11. G i r d e n i s A. 1995: Fonologija, Vilnius: Petro ofsetas. G r u m a d i e n ė L. 1988: Sociolingvistinis vilniečių lietuvių kalbos tyrimas: konsonantizmas ir akcentuacija. – Lietuvių kalba ir bilingvizmas. Lietuvių kalbotyros klausimai 27, Vilnius, 132 – 149. L e k o m c e v a M. 1972: O vzaimodeistvii fonologičeskich sistem v raione balto-slavjanskogo pograničja. – Balto-slavjanskij sbornik, Moskva: Nauka, 116 – 134. S t r i m a i t i e n ė M. G i r d e n i s A. 1978: Priebalsių junginių trukmė kaip atvirosios sandūros indikatorius bendrinėje lietuvių kalboje. – Kalbotyra 29 (1), Vilnius, 61– 69. S u d n i k T.M. 1972: Lazūnai. Litovskaja, belorusskaja i polskaja fonologičeskije sistemy. – Balto-slavjanskij sbornik, Moskva: Nauka, 15 – 115. S u d n i k T.M. 1975: Dialekty litovsko-slavjanskogo pograničja. Očerki fonologičeskich sistem (Lazduny, Deveniški, Gervjaty, Zetela), Moskva: Nauka. S u d n i k T.M. 1980: K istorii jazykovoj situacii Peljasy. – Balto-slavjanskije etnojazykovyje kontakty, Moskva: Nauka, 181 – 191. T r u m p a E. 1994: Kietumo: minkštumo priešpriešos defonologizacija priebalsių samplaikose (Pelesos šnektos duomenimis). – Lietuvių kalba: tyrėjai ir tyrimai. Konferencijos pranešimų tezės, Vilnius, 22 – 24. [P.Skardžiui paminėti] pranešimų tezės, Vilnius, 22 – 24. U r b a n a v i č i ū t ė Ž. 1970: Priebalsiai l, r, s, (ž?) prieš negalūninius ė, en lietuvių kalbos tarmėse. – Kalbotyra 21, Vilnius, 75 – 87. U r b a n a v i č i ū t ė Ž. 1978: Priebalsių t, d, n ir b, p, m, v kietinimas lietuvių kalbos tarmėse. – Kalbotyra 29, Vilnius, 69 – 78. V i d u g i r i s A. 1988: Iš etnolingvistinių santykių raidos Pelesos ir gretimose apylinkėse. – Lietuvių kalba ir bilingvizmas. Lietuvių kalbotyros klausimai 27, Vilnius, 21 – 36. 218 Zinkevičius Z. 1966: Lietuvių dialektologija. Lyginamoji tarmių fonetika ir morfologija (su 75 žemėl.), Vilnius: Mintis. DEPHONOLOGISIERUNG DER OPPOSITION VON NICHTPALATALEN: PALATALEN KONSONANTENGRUPPEN DER MUNDART VON PELESA Zusammenfassung Ziel dieses Artikels ist es, Ursachen für die nur partielle Palatalisationsassimilation bei den Konsonantengruppen vom Typ [C₁° C₂° Vi / Vu] aufzuzeigen. Einige Konsonantengruppen bleiben hart. Bisher wurden die Fälle der Depalatalisierung durch die einflüsse fremder Sprachen auf das phonologische System der litauischen Mundarten sowie durch das Fehlen einer funktionellen und positionbedingten Palatalisierung in den litauischen Mundarten erklärt. In der Mundart von Peleša stimmen die Grenzen der Palatalisierung gewöhnlich mit den phonologischen Silbengrenzen überein. 219