XVII a. dvarų inventoriai – Rytų Lietuvos antroponimikos ir demografijos šaltinis

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVIII (1997) Zigmas ZINKEVIČIUS XVII A. UDVARHÁZAK LELTÁRAK —- KELET LITVÁNIA ANTROPONIMIKÁJÁNAK IR A DEMOGRÁFIA FORRÁSA A tanulmány célja a — következők elemzése KeletLitvánia antroponimái, amelyeket a következő műben rögzítettek: K. Jablonski ir M. Jučas által összeállított ir 1962 m. Vilniusban kiadott XVII a. litván inventáriumok gyűjteményében (Jablonskis, Jučas 1962), és demográfiai következtetéseket levonni. Nem egész Kelet-Litvániát vesszük, hanem csak azokat a helységeit, amelyekről az említett inventáriumokban adatok találhatók, és ahol a litván nyelv idővel a leginkább visszaszorult, mégpedig a következő településeket (zárójelben a Vilniustól légvonalban mért távolság, az inventárium száma és a kiadvány oldalszámai szerepelnek): Ne me n ¢ in € (23 km, Nr. 18, p. 110 és Nr. 70, p. 329-330), MaiSiagala (28 km, Nr. 19, p. 111), Z alavas (62 km, Nr. 28, p. 141-142; a Zalavas-- uradalomban született 1867-ben Lengyelország marsallja, Juzef Pilsudskis!), V 6 kė (ma Vilnius külvárosa, Nr. 30, p. 146— 150), Buivydžiai (35 km, Nr. 57, p. 272-273), Sužionys (40 km, Nr. 77, p. 346-349), Sudervė (18 km, Nr. 78, p. 350-352), Karvys (25 km, Nr. 83, p. 363-364), Šalčininkai (45 km, Nr. 88, p. 374), továbbá két, a Litván Köztársaság határain kívül, Fehéroroszországban található helységet: Kam 6jys (98 km, Nr. 9, p. 59-60) és Lazūnai(100 km, Nr. 106, p. 416; lásd még az 1. ábrát). E települések inventáriumai nem egy időben készültek: a legkorábbi a Kamojų-- uradalom inventáriuma —1611-ből (ez az egyetlen szláv kancelláriai nyelven és cirill betűkkel készült, az összes többi lengyelül), a legkésőbb pedig a Lazūnų-uradalom inventáriuma készült el —1696-ban. Az inventáriumokban szereplő antroponimák elemzése azt mutatja, hogy a személyek kéttagú megnevezési rendszere (keresztnév + vezetéknév) ekkor még nem szilárdult meg. A személyt megnevezhették például úgy, hogy elhagyták a keresztnevet, de megadták az apanevet, pl. Krynelis Markuns, azaz Krynelis, Morkaus fia (Nemenčinė), a Mikotay Kripe, £awryn Kripe, Piotr Kripe mellett szerepel Kripe Stanisfawonias is, vagyis Kripė, Stanislavo fia (Sužionys), illetve csupán keresztnévvel, pl. Urban (a megnevezés második tagja nélkül; Nemenčinė). Az illetőnek két apai neve is lehetett, amelyeket az apa nevéből és becenevéből vagy más személynevéből képeztek, ezenkívül még saját beceneve is lehetett, pl., Marssc Cumorosuy J/loižiMoBuųu — Motiejus, Simonas Laimos fia; Muxo/raii Cracio/reBuu J/loivsoBuu Kuruii'krke/rrncb — Mikalojus, Stasiulis Laimos fia, akit Kiškeliunak neveztek; ffxyrr'rsix Hl'xoBusu JlomyroBrd — Jakustinas (valószínűleg becenév), Jankaus (az apa keresztelési neve), Lapūnas (az apa beceneve) fia; Tomanr a Maprux MareeBrun Mariokosuyel CBnup'r/- reBe — Tamošius és Martynas, Motiejus és Matiukas fiai, Svirpliai becenéven (minden példa Kamojysból). A második névelem (a mai vezetéknév) helyett gyakran 63 ) Kamojys Dubingiai o o5 oe 2 Ka | J Lentupis Dubingių 7 / e i. 8 Sužionys Švokšto ež. Eitminiškiai e eo /Nemenčinė Svyriai Riešė o. S Sudervė Varnionys Svyrių ež. % o Vyšniavo ež. < VILNIUS Gervėčiai O ~ 0 L. Smurgainys “Ze Ro /Vyšniavas. get) Valažinas| Esminis O Jurotiškės Zirmūnai O {ot d Lazūnai FJ Lyda Ų 1. ábra A tanulmány az elméletet vizsgálja (a kutatott helyszínek nevei aláhúzva). 64 foglalkozás (mesterség) vagy társadalmi helyzet megjelölése, pl. Jan bednarz (kádár), Jan piwowar (sörfőző), Jan strzelec (lövész, vadász), Jerzy trębacz (trombitás), Mikotay borarzyn (nemes; mindannyian iš Nemenčinės), Pawel wal £0- (kovács), Jerzy kucharz (szakács- ), Jan szwiec (szabó, ar cipész; ezek iš Sužionių), Stephan kolesnik (kerekes), Kazimierz pisarz (írástudó; iš Sudervės), Andrzey cieslia (ács), Andrzey Mžynarz (molnár), Markowa wdowa (özvegy; iš Maišiagalos), Stanistaw krawiec (szabó; Karvys), Jan Czapocznik (kalapkészítő; Zalavas). Iš ilyen mestersir égre utaló stb. megjelölésekből patronimikumok képezhetők, pl. Krzysztoph Zawnikiewiecz — Kristupas lovininko, azaz a bírósági ülnök (üléselnök), fia, Wdowa Kopaczowanaásó lánya, felesége ar (Vokė), £otyszaniec (lett fia; a nemzetiséget elszlávosított litván apai névképző felhasználásával jelölik -onis; Nemenčinė), Litwinowicz (eredeti jelentése: mé — litván fia; Sudervė). Akár egyedül is mehetnek: Wdowa (Zalavas), Rusin (a nemzetisar ég megjelölése, ragadványnév; Vokė). A keresztneveknek gyakran ne kanonikus formái használatosak, de a népi jų változatok, rendszerint litván kicsinyítő képzős alakok, pl. Januk, Petrul, Stasiul stb., nem ritkán teljes ir ragokkal: Janukas, Petrulis... su Némelyek iš jų ma már csak vezetéknévként használatosak, pl. Czepas (és a be végződések Czep, rövidítés iš Céponas < lengyel Szczepan « Stefan), Matulis(is), Tum(as), Tumuk(as), Wal(is)... Néha egy személyt ugyanazon keresztnév két változatával neveznek meg, pl. Kryniczelis Tumul Tumuk (Nemenčinė). Mindez azt mutatja, hogy az akkori kéttagú személynévadási rendszer még nem szilárdult meg, jelentősen változott, és ezzel együtt a vezetéknevek kialakulása sem fejeződött még be korántsem, ezért a megnevezés második tagját (a keresztnév mellett álló személynevet) sok esetben nem lehet vezetéknévként értelmezni. A litván személynevek elszlávosodásának mértéke nem egységes. Ugyanabban a leltárban pontosan lejegyzett litván antroponimák is előfordulnak jelentősen eltorzítottak mellett, végződés nélkül vagy más módon. Úgy tűnik, ez elsősorban az írnokoktól függött. Azonban hogy kik voltak ezek az írnokok, csak találgatni lehet. Az inventáriumokat ugyanis általában nem egy, hanem több, tanúként kezelt személy írta alá. Talán közöttük volt az azt író személy is, de ez nincs megjelölve. Az aláírók személynevei gyakran nem litvánok, a litván nyelv elemei nélkül, pl. Jan Odyniec, Krzysztoph Zakrzewski, Krzysztoph Podwinski, Marcyan Streczon, Jakub Bobrowski, Michat Hordziewski. Vannak azonban litván eredetű személynevek is, rendszerint elszlávosított formában, pl. Albrycht Michat Mintowt (Mintautas), Michaf Kazimierz Kirkito (Kirkilas), Piotr Rudamina Dusiatski (Rudamina dusetiškis), Mikofay Tomasz Bildziukiewicz (a Bildžiukas névből), Halszka Uniechowska Montowtowa (a Mantautas névből), Aleksander Woyna (Vaina). Az aláíró személyek többnyire nem helyi emberek voltak. Ezt mutatják a személyneveik mellett található megjegyzések is, pl. woiewoda Pofocki, woiewodzic smolenski, straznik wilkomirski, starosta starodubowski, podkomorzyc brastawski, staroscina mozyrska, kasztelan nowgrodzki, woyski y sedzia grodski orszanski, skarbnik braslawski. 65 A parasztokat az inventáriumone po kban gyakran egyes számban, de családostul nevezik meg, pl. ezt írják: Stephan Bartajcis fiai Szymon, Stasiuk y Janek; Piotr Eawrynowicz z testvérével Stephanem fiai Piotréi Baftruk y Kazimierz; Crannc/raBs JTlaiiMoBnu Zlpsrropa[H]Jr2 3 x0HoI0 Boddeecio, 3 ChIHOMB HlHOM, 3 JOYKaMH A/X00TOIO H Kar’psrroro. Ilyen esetekben a családot egyetlen megnevezésnek tekintik. Iš az összes megnevezésmų (egy személy ar teljes családja) a megjelölt helységekben talált 379. Iš jų körülbelül a felének a keresztneve (5196) mellett litván nyelvi elemeket tartalmazó személynevei vannak. A su nagyobb rész jų (31 96 iš az összes megnevezés) teljes egészében litvánul, su litván végződéssel van feljegyezve, a kisebb rész (20 96) — be végződésű, de a személynév jų töve és képzője litván jellegét mutatja. ar Az egyes birtokok leltáraiban az ilyen személynevek aránya jelentősen változik, és nyilvánvalóan az írnok által választott megnevezési módtól függött. A litván nyelvi elemeket tartalmazó személynevek legnagyobb aránya a Karvis-birtok — 9196, leltárában a legkisebb — Sudervėé, csupán 36%. A többi település aránya (csökkenő sorrendben- ): Maišiagala — 7996, Buivydžiai — 7796, Nemenčinė — 7096, Kamojai — 6796, Zalavo — 61 %, Sużonyi–- — 59%, Šalčininkai ir Lazūnai — 50%, Vokė — 38%. A százalékos eltérés valószínűleg nem a helység lakosságának nagyobb vagy ar kisebb litván jellegét mutatja, mivel – amint említettük – az az írnok által választott személymegnevezési módtól függött, amely talán bizonyos mértékben tükrözte maguknak az embereknek az antroponimák mindenütt azonos használatát. A litván nyelvi elemeket nem ne tartalmazó személynevek beletartoznak į 49% az összes megnevezésbe. Az összes (3496 megnevezés legnagyobb része olyan, amellyel akkoriban a litvánokat és a nem litvánokat teljesen egyformán lehetett megnevezni, vagyis keresztelési névi (17%), tövekkel rendelkező litván į csúfnevek lengyel nyelvre fordításai (a 10%) ir a mesterségre, foglalkozásra és társadalmi helyzetre vonatkozó megjelölések (796). Keresztény névelemet tartalmazó személynevek példái: Ambrosewicz, Bartoszewicz, Bartkiewicz, Axumosny, Lawrynowicz, Macieykowicz, Maximowicz, Matuszewicz, Mickiewicz, Mitkiewicz, Osipowicz, Pawtowicz, Sawlewicz, CewexoBru, Stankiewicz, IllacuoBHu, Szymaszko, vö. a mai litván vezetékneveket: Ambrasévicius, Bartasévicius, Bartkėvičius, Jakimavičius, Laurinavičius, Maceikėvičius, Maksimavicius, Matusévicius, Mickévicius, Mitkévicius, Asipavicius, Paulavičius, Saulévicius, Semenavicius, Stankévicius, Cesnavicius, Simaska. Ide tartoznak a Czapowski, Iwanowski stb. személynevek is, -sk7 típusú képzővel, vö. a mai litván vezetékneveket: Cepkduskas, Ivanauskas (van Ivonas is az Iwanból). Hogy az ilyen személynevek többsége, vagy akár mindegyike litvánokat jelöl, azt a litván gyermeknevek előforduló kicsinyítő formái mutatják, pl.: Lawrynowicz, syn Baftruk; Romanowicz bátyjával, Jokubbal, Baftruk és Januk fiaival; Marcinkiewicz, syny Stanistaw y Januk ir stb. A becenevek lengyelre fordításának lehetséges példái: Baran, Baranowski (vö. a mai vezetékneveket: Avinas, Avinauskas a Baronas, Baranauskas mellett), Jastrzebski (vö. Vanagas, Vanagiūkas, Vanagaitis a Jastrernbskis mellett), Ky/rax (vö. Kumstys a Kulokas mellett), Owczyna (vö. Avelis, Avelys az Aučyna, Aučinikas mellett). Fordítottak lehetnek a személynevek is: Korowka (vö. Karvaitis), Krol (Karalius), Krzywo66 nos( Kreivanosis), Lupka (i§ * Liubka: lubic‘myléti’ a Mčilė, Meilius, Meilūtis, Meilūnas), Obrezka (vö. Skūstas, Kirpditis, Rėžys, Raižys), talán ir Malinowicz (vö. Avietėnas, Avietynas), Zelazewski (vö. Glėžius, Geležėlė, Geležinis) o. ir Megjegyzendő, hogy az ilyen „lengyel személynevek (pl. Korowka, Kyr/rak, Obrezka, Zelazewski) többsége nem szerepel a régi lengyel személynevek szótáráne (Taszycki 1965-1985), matyt, csak Litvániában. Ahogyan azt to magának a századnak A vilniusi Szt. János-templom keresztelési ir és esküvői bejegyzéseiben rögzített személynevek elemzése mutatja, a vezetéknevek į lengyel nyelvre fordítása akkoriban nagyon elterjedt volt (Zinkevičius 1977: 105-11). Néhány tükörfordítás meghonosir odott, ezeket olykor maguk a litvánul beszélők is használták, például Grygas Spiewakas (Nemenčinė; vö. Dainius, Dainys, Dainiūnas). Minden megnevezésben 596 olyan személynevek szerepelnek, amelyek gyökerei csak szlávként, de akár litvánként ne is értelmezhetők, pl. Borewicz, Borowski ir (vö. Baras, Barys, Bar-gaila), Dorkowski (: Dar-kintis), Kosina ("Kuosinis, vö. Kiiosa, Kuosaitis), San (vö. Sanys iš San-daras, San-dargas, San-galas, San-ginas, Santaras, San-tautas, San-gaila). Hogy itt valószínűleg litván eredetű, elszlávosodott személynevekről van szó, azt az ilyen személyekhez tartozó gyermekek neveinek előforduló kicsinyítő litván formái mutatják, pl. Borewicz, syn Januk ir stb. Ide tartoznak a ir vélhetően iš litván helynevekből alkotott személynevek, pl. Lawinski (; Loviai), Szydtowski (: Sidlava a Šiluva névből). Egyébként az ilyen típusú személynevek többségét (Dorkowski, San, Lawinski...) nem rögzíti a régi lengyel személynevek szótára. Csak az összes 9% megnevezés közül azokban szerepelnek valóban idegen su eredetű tőből származó személynevek, amelyeket nehéz tükörfordításoknak vagy egyéb átalakításoknak gyanítani, például: Dzrerszko, Grzybowski, Magier, Magierba, Kroinski, Stronowski, esetleg Zwierkowski és hasonlók. Az ilyen személyneveket tartalmazó megnevezésekben azonban előfordulnak litván kicsinyítő gyermekvagy testvérnévformák is, például: Mikofay nowik, syn Marciuk; Sofoduszka z bratem Krysciukiem (mindketten Vokėből). E személynevek többségét (Dzierszko, Magierba, Kroinski, Stronowski, Zwierkowski, Sofoduszka...) a régi lengyel személynevek szótára sem rögzíti, tehát nagy valószínűséggel éppen itt keletkeztek Litvániában. Megállapították, hogy a litván nyelvi elemek nélküli személynevek, vagyis azok, amelyekből nem ismerhető fel, hogy az illető litván (bár előfordulnak a családtagok litván névformái), az összes megnevezés csaknem felében (4996) fordulnak elő. Ha a százalékot nem az összes megnevezéshez, hanem csak azokhoz viszonyítanánk, amelyekben a személynevek litván végződések nélkül szerepelnek (262 ilyet találtak), akkor nem 49%-ot, hanem 71%-ot kapnánk. Tehát ebben az esetben csak 2996 személynév alapján lehetne felismerni a litvánokat. De ez megtévesztő, mert a litvánokat akkor is, és ma is gyakran a litván nyelv elemeit nélkülöző személynevekkel nevezik meg (ma ilyen elem gyakran a végződés, amelyet annak idején az írnokok elhagytak- ). Vegyük a Litván Nyelvi Intézet munkatársainak (mindannyian litvánok) jelenlegi vezetékneveit. Ha elhagynánk e vezetéknevek végződéseit, és a litván helyesírást az akkoriban használatosra változtatnánk, körülbelül 67 60% olyan vezetéknevet kapnánk, amelyek birtokosairól többé nem tudnánk ir felismerni, 40% hogy litvánok, csak a vezetéknevek alapján lenne lehetséges ez a felismerés’. Ha ezt az šį arányt alkalmaznánk a vizsgált uradalmi leltárak olyan megnevezéseire, amelyek végződés nélküli személyneveket tartalmaznak, és figyelembe vennénk, hogy 1096 (az összes megnevezésből 796) mesterségre és foglalkozásra vonatkozó megjelölést is tartalmaz, ami ma már nincs meg, akkor arra a következtetésre kényszerülnénk, hogy a számunkra fontos megnevezések legalább 8396-a litvánokra vonatkozott. Az elmagyarosodott helyi lakosok akkor csak az uradalmakban és az uradalmak közelében fekvő tanyákon lehettek. Litván eredetű töveket tartalmazó személyneve körülbelül az összes megnevezés egyharmadának van. Ezek a személynevek nagyon változatosak. A régi, még a kereszténység előtti időkből származó két tőből álló antroponimák között nagyon kevés van, csak a következők (az összes megnevezésnek mindössze 496-od részét teszik ki): Biwayna (= By-vaina Buivydžiai), Narbut (Nor-butas Sužionys, Lazūnai), Sumbar, gen. sg. Sambora (Sam-baras Nemenčinė), esetleg Mondrygayto (eltorzult; Nemenčinė), továbbá elszlávosított apanevekben és a -ski típusú származékokban is rejtőznek: Bbyfžiamroasunu (Bui-vydas), byrpumosny (Būt-rimas, mindkettő Kamojai környékéről), Gielmanowski (Gil-manas Vokė). Az ilyen antroponimák rövidített alakjai (valamivel többen) a személynevekben láthatók: Dawszkys (Daug-šys Sužionys), gen. sg. Minety (Min-ela Maišiagala), Naruszewicz (a Nor-ūšis névből Sudervė), Rymkielis (Rim-k-elis Sužonys: Rimkus, vö. Rim-kantas), Woinius (Vainius Maišiagala), esetleg Buytalaytis (Bui-t-el-aitis Šalčininkai), Butkanelis (But-k-onėlis Karvys), Nargielis (Nor-g-elis Sužonys), Woyszka vytis (Vaiš-k-aitis Šalčininkai), Zeim (Žeimis vagy Žeimys Zalavas, vö. „Žeim-mantas). A becenév eredetű litván személynevek összehasonlíthatatlanul többen vannak, az összes megnevezés 32%-ában fordulnak elő. Jellemzőbb példák: a) Nemenčinė környékéről: Bylduk (Bildukas: bildūkas ‘aki zajong, dübörög; kísértet, kis ördög’), gen. sg. Bifduna (Bildūnas, vö. a mai Bilda, Bildditis vezetékneveket: bildėti), gen. sg. Gaidelia (Gaidélis: gaidys „kakas”), Kairelis (Kairélis: kairys „kairysis”), Kirynaytis (Kirinaitis: kirinti „erzinti, piszkálni- ”), Klukielis (Kliukelis, plg. Kliūkas: kliūkis „fecsegő; félig bolond”), Krynelis (:krynis „farok”- ?), Kryniczelis (:?), Eapszys (Lapsys: lapsas „gyenge, beteges- ”), Murmulis (Murmūlis: murmėti „mormolni”), Sidabris (vö. Sidabras: sidabras „ezüst”), Swida (Svida, vö. Svidėnis, Svidėnas: svidėti „csillogni, fényleni, ragyogni- ”), Urde (Urdė, vö. Urdavičius: urdėti „feszülni”); b) Maišiagalából: Dakanis (Dakanis: dakanoti „szétszórni, szaggatni, fárasztva cibálni”), Gasranis (Gasionis, vö. Gasys, Gasiūnas- :?), Giedroic (Giedraitis, vö. Giedra, Giedrys: giédras „napos, világos; tiszta, áttetsző, szűzies”- ), Margielis (Margėlis: margas „tarka”), Narogis (Noragis: noragas „ekevas- ”), Rudakiszki (Rudakiskis: rūdas + kiškos „csípők; nadrágszárak”), Szarka (Šarka: šarka „szarka- ”); c) Zalavából: Bafa (Bala, vö. Balas: balti „fehéredni”, bala „mocsár”), Kul (Kulys: kulys „púp”), Szakalis (Šakalys: šakalys „sakál”), Zyrnielis (Žirnėlis: žirnis „borsó”), 1 Körülbelül ilyen helyzetet mutatnak a „Lietuvių pavardžių žodyno” (Vanagas és munkatársai 1985–1989) adatai is (az A-val és J-vel kezdődő vezetékneveket ellenőrizték). 68 Zemel (Zemelis, vö. Zemeliiinas : Zémas, vagy Ziemélis : Ziemys, žiemiai ); d) iš Vokės: Burba (Birba : burbéti), Kiele (Kielė : kielė), Miazelis (MieZélis : miézis), Rudzis (dial. Rudzys < Rudys : barna), Wanagiel ( Vanagélis : sólyom); e) iš Buivydžių: Jodaragis (Juodaragis : fekete + szarv), Kirkilo (Kirkilas ar Kirkila : haris ‘aki csiripel’), Machnis (Maknys : maknys ‘aki dadog’; lehet keresztnévi eredetű, vö. ir Maxxo — Dnumax), Szypiefaytisir Szypielaye (Šipelaitis, vö. Šipėlis : šipas “vikrus, greitas’); f) iš Sužionių: Augulis (Augūlis: augūs, augti), Auksztawartis (Aukstavartis: aukštas + vartai), Awksztoraytis (Aukštaraitis: aukštas), Garnalis (Garnélis: garnys), Giedroyc (Giedraitis), Jaciowarys (Jaučiavarys: jautis + varyti; plg. kaimo pavadinimą Jaučiavarial), Kierulis (Kerulis: kėras), Kirpe (Kirpė, plg. Kirp-aitis: kirpti), Kukielka (Kukélka, plg. Kukis, Kukénas: kukis “kablys, vasas’, kūkti ‘linkti, svirti, klupti"), Miszkinis (Miškinis: miškinis), Rugiedonis (Rugiaduonis: rugiai + diiona), Statulanis (Stat-ul-ion-is, plg. Stat-ul-évicius, Stat-évi-- cius: status), Stukielis (Stukélis, plg. Stūkas: stukas ‘rastgalys; storas nerangus Zzmogus- ’), Swilzantis (SvilZentisar Svilzandis: svilti + Zéntas, žandas), Szarka(Šarka), Wanags(- Vanagas: vanagas), Warna (Varna: varna), Wasarys (Vasaris: vasara), Wilkanis (Vilkonis, plg. Vilkas: vilkas); g) iš Sudervės: Dzidzienis (Didienis, plg. Didas, Didonis: didis), Pilina (plg. Pilinka: pilis), Skrobel (Skrabelis, plg. Skrabas: skrabėti ‘skrebéti; daug kalbėti, plepėti"); h) iš Karvio: Bamelis (Bomelis, plg. Bomeika:- ?), Kanapinis (Kanapinis: kanapė); i) iš Šalčininkų: Balinik (Balinykas, Balininkas: bald), Raguza (RaguZza, gali būti perdirbinys iš RagoZa, Ragožius: ragozius- ‘nerangus, staciokas zmogus’); j) Kamojų vietovės: Kur 'kerrcs (Kiskėlis: kiškis), nom. pl. Csup'rvreBe (Svirplys: svirplys), Cry6esa (Stubeda: stūbeda ‘nepaslankus, tingus Zmogus’), gen. sg. //Ba/r'kyka (Švalkūnas, plg. Svalkus: švalkus ‘plepys’, švalka “kas teška"). Kai kurie pravardinės kilmės asmenvardžiai iškraipyti, su slaviška galūne, sunkiai rekonstruojami, pvz. : Berbedz (gal vietoje Kerbedz < Kėrbedis: kerbedynas ‘iSsiskétes krūmas'; Nemenčinė), Boltuszko (Baltuška: baltuska ‘baltaodis’; Sužionys), Borckiel (: ? Zalavas), gen. g. Brackiela (: ? Maišiagala), Czuhielis (gal Ciukelis, plg. Čiukaitis: čiūkė ‘kiaulé’, čiūkinti ‘zulintis’, čiūkti “čiaudéti- ’; Sužionys) Gayzaniec (Gaizonis Karvys, plg. Gaižys, Gaizidnas: gaizus), Naturgaicis (Naturgaitis Nemenčinė: ?), Nerabalis (: ? Sužionys), Odrugim (Atrūgimas ? Buivydžiai: at-si-rūgti 7), gen. pl. (?) Slizow (plg. Sližys Vokė: sližys “tokia Zuvis’), Sfusz, g.pl. Sluzow (Sliūžas vagy Šliūžas Vokė: šliūžas'kas šliaužia"), Tomoysta (: ? Nemenčinė), Uzelis (Ūselis ? Sudervė: ūsai), Wagiel (Vanagėlis ? Vokė). A kölcsönszavakból létrejött alakok, pl. Bulkanis (Bulkonis Zalavas, vö. Bulka, Būlkius, Bulkaitis: būlka ‘zsemle’; lehet tükörfordítás is, vö. Bandel-iduskas), Baciulaitis (Bociulaitis Maišiagala, vö. Bociulis, Bočius: bočius < 6aųga'tėvas'), Balubaniec (Balubonis Zalavas, talán Balabonas helyett: tat. balaban „nagy fejű”), Biskupelis (Byskupėlis Karvys: byskupas 69 ‘püspök’- ), Duda (Dida Maišiagala: diida), Kolęda (Kalenda Sužionys: kalenda“kalėda*), Lowczus (Laucius Sužionys : /aūčas < JIroB4HĖ „az idősebb vadászfelügyelő”), Przystawanis (Pristavonis Maišiagala: pristovas ‘felügyelő’, Przvietoj a lengyel kiejtés miatt), Spiewakas (Spievokas Nemenčinė: spievokas < Spiewak „énekes”). Mások szláv patronimikumokban és egyéb, szláv képzőkkel ir alkotott származékokbsu an rejlenek: Bildziukiewicz, f. Bildziukowa (a(z) Bildžiūkas Lazūnai : bildZiukas „aki zörög, dübörög”), Gielwano(w)ski( GelvanauskasVoke: Gélvonai), Kowlewicz( Kaulevicius Vokė, vö. Kaulys, Kaulditis : csont), /lorivopuy (iš Laimas ar Laima Kamojys : /4imé), JTomyrosn4 (iš Lapiinas Kamojys, vö. Lapas : lapas), Popielicki (innen Papilys ar stb. Sužionys : pa + pilis), Iyriaanosuy (innen Puidelis Kamojys, vö. Puaida : puidyti ‘zajjal, zajtással su hajtani"), gen .sg. Railowicza (innen Raila Nemenčinė : rdila ‘fecsegő, kiabáló, veszekedni szerető’), Bo#Bogsrosud (a Vaivadėlis Šalčininkai, vö. Vaivadas, Vaivada: vaivada). Egy esetben elszlávosított csoportos (családi) megnevezést használtak: Dudefowczyzna Nemenčinė "-nál Dūdelius’. Vannak olyanok, amelyek a foglalkozást, olykor az etnikai hovatartozást jelölik: gen. sg. Doktoraycia (Daktaraitis Nemenčinė : daktaras), Gudalis (Gudėlis Zalavas, plg. Gūdas : gūdas), Gudanis (Gudonis Maišiagala, Sužionys : gūdas), Pruszniec (Prusonis Nemenčinė, gal iš Prūsonis, plg. Prūsas : prūsas), gen. sg. Ratodayli (Ratadailis Nemenčinė : ratadailis 'račius"), gen. sg. Zemaytena (Žemaiténas Maišiagala, plg. Žemaitis : žemaitis), Zemoitel (Žemaitėlis Zalavas, plg. Žemaitis). A keresztelési nevet tartalmazó személynevek, amint említettük, beletartoznak į 1796 az összes megnevezésbe. Közöttük jų előfordulnak su megőrzött litván végződéssel, ar litván képzőkkel: a) su végződéssel: Czapas (Cépas Sužionys < Céponas < Szzepan < Stefan; mint ir keresztelési név), Nakas (Nakas Sužionys: Enoch, EHOX); kicsinyítő képzőkkel: Bochdanelis (Bagdonélis b) su Sužionys, vö. Bagdonas < Bogdan, borgars — a görög Theodosios tükörfordítása), Jaczelis (Jočelis Sužionys, vö. Jočys < Jacz + Jakub), Stanulis (Stanulis Karvys, vö. Stanys < Stari, Crans < Stanistaw, Craunc/raBe), Szymuk (Simukas Nemenčinė, vö. Simas < Szym + Szyman ‘Simonas’); c) patronimikus képzőkkel: Bartajcis (Bartaitis Vokė, vö. Bartas < Bart + Bartholomeus), gen. sg. Jakaycia (Jakaitis Nemenčinė, vö. Jakas < Jak + Jakub), Kazoyc (Kazaitis Karvys, vö. Kazys + Kazimieras), Marciukaycis (Marciukaitis vagy Marciukaitis Vokė, vö. Marcius, akinek kezdőeleme Martynas volt), Miszaycis (Misaitis Vokė, vö. Mišas < Misz, Mum < Michal, Muxaxn/), Sawulaycis (Savulaitis Nemenčinė, vö. Savūlis, Savas < CaBa<-CaBenuū), Witeyc(VitaitisKarvys, vö. Vitas); Bananis (Banonis vagy Banionis Sužionys, vö. Banys, a kezdetet Benediktas adta), Jakutonis (Jakutonis Maišiagala, vö. Jakutis, Jakas + Jokūbas), Jiurgianis (Jūrgionis Maišiagala, vö. Jūrgis), egyes számú birtokos eset Mircinania (Marcinonis vagy Marty70 nonis Maišiagala, vö. Martynas), Maszanis (Mosionis Zalavas, vö. Mošius < Masz, Maszo + Matyasz), Mikofanis (Mikalonis Sužionys, plg. Mykolas), Szymananis (Simononis Maišiagala, plg. Simonas ‘Simonas’), Urbananis (Urbononis Maišiagala, hasonlítsd össze. Urbonas), birtokos eset egyes szám Wafania ( Valonis Maišiagala, hasonlítsd össze. Vala, Valius < Valentinas), Witanis ( Vitonis Maišiagala, vö. Vitas); birtokos egyes szám Fronckuna (Pranckūnas Maišiagala, vö. ]}burugburu? Wait invalid. Need exact JSON. Let's craft. Prafckus < Pranciškus), név. többes szám Gryciuny (Griciinas Sužionys, vö. Gricius < Ipuu < Ipuropui), Markuns (Morkūnas Nemenčinė, vö. Morkus), Misiunas (Misiūnas Nemenčinė, vö. Misius < Mis, Mucs < Michal, Maxam), gen. sg. Winciuna ( Vinciūnas Maišiagala, vö. Vincas). Su sérült végződésekkel és képzőkkel: Rakuc (Rakutis Zalavas, vö. ROkas), Bamior ( Valiūlis Kamojys, vö. Valius < Valentinas) ir még egy másik. Példák szláv su patronimikus képzőkkel ellátott litván iš kicsinyítő és egyéb keresztnevekre: ir Žawrukowiczami z (a(z) Laurūkas Vokė, vö. Laūras < Laurynas), Maciukiewicz (a(z) Maciūkas ar Mačiūkas Vokė, vö. Macys, Mačys < Motiéjus), Macroresny (ebből Masiūlis Kamojys, vö. Masys — Motiėjus), Praniukiewicz, Proniukiewicz (aus Praniūkas Vokė, vö. Pranas), Cracio/rieBuu (aus Stasiūlis Kamojys, vö. Stasys), Walukiewicz, Wafukiewicz (a(z) Val(i)ukas Vokė, vö. Valius < Valentinas), £. Witkanowa (a(z) Vitkonis Karvys, vö. Vitkus < Witko + Wit “Vitas'). Egyszer használt elszlávosított csoportos (családi) elnevezés: Zėrzefowczyzna Nemenčinė ‘pas Tėrz-el/-ius', vö. még Tėrza, feltehetően iš 7ėreza < Tėrėzijus. A litván kicsinyítő képzőket tartalmazó személynevek leltáraiban sok ilyen található, sőt az összes megnevezés 22,3%-át teszik ki (-ukas képzővel 10%, -elis képzővel 9%, -ulis képzővel 3%, -utis képzővel 0,3%). Ezeket a litvánul, végződésekkel leírt személynevek viselik (Janukas, Kairelis, Augulis...), az írnokok által lerövidített változatok (By/duk, Zemel, z Kierulem, Rakuc...), szláv típusú patronimikumokban rejlenek (Pran-iuk-iewicz, ITyii25/r-oOBHu, Mac-io/r-eBuu, /ĮeB'kr-yr-eBHu...), továbbá nem litván eredetű tövekkel rendelkező vagy bizonytalan eredetű személynevek is megkapják őket, pl. Gniwt-e/-ko Nemenčinė, Tatarzyn (tatár!), Ciep-uk Zalavas. Nyilvánvaló, hogy a litvánok az ókorban nagyon kedvelték a nevek kicsinyítő formáit. Nem meglepő, hogy ezeket a képzőket, különösen az -ukképzőt, a szomszédos nyelvek is kölcsönözték. A kelet-litván területre jellemző litván patronimikus képzőket tartalmazó személynevekből (litvánul leírt és elszlávosított alakokból) viszonylag sok van; a megnevezések 10,3%-át teszik ki (-onis képzővel 8%, -ūnas képzővel 2% és -énas képzővel 0,3%), tehát többet, mint az -aitis képzővel rendelkezők (ezek aránya 6%). Ily módon a litván eredetű patronimikus képzőket viselik a személynevek, amelyek az összes megnevezés 16,396%-át teszik ki. A szláv eredetű -avičius, -evičius (-owicz, -ewicz) patronimikus képzőket viselő személynevek a megnevezések 1596%-ába tartoznak, míg a -sKktipo képzőket viselők —7%-ot tesznek ki. A vizsgált helységek litván jellegét nemcsak a leltárakban szereplő személynevek, hanem a bennük említett helynevek is mutatják (a Buivydžiai uradalom leltárában nincsenek helynevek), amelyek szinte mind litvánok, csak rendszerint elszlávosítottak és kissé eltorzítottak. Daupūnė); rojst 71 punia “istálló, pelyváskamra, szénapadlás” (punia lit. iš „raistas, pelkė“ (w roistach); rum „troba, pastatas“ (rum wielki, rum tarcicami obity, tym rumem, za naprzeciwko tego rumus lietuvių kalbos germanizmo rūmas) iš mažybinė forrumek ir ma (do tego rumku); rykunia, rykonia „dvaro gyvulius ir gyvulininkystės produktus tvarkanti i ir moteris“ (dlia ciwona rykoniey; y rykūnia iš rykauti : „tvarkyti, šeimininkauti, rikiuoti“); siaber „draugas, bendradarbis“ siabrami; sébras); sklut (z iš „széles pengéjű fejsze rönkök faragására, skliutas’ (sk/ut ciesielski, nom. pl. skluty); swiren, swieren, swierzen, szwieren ‘disznóól’ (a swirna, swirnie, w swiernie, w szwiernie, e w swierznie, w swiernem, két za swirny, szwierny, birtokos esetben: swirnow, szwiernow, swirnami, szwierniek előtt, swiernach) a swirenek szó diminutív formája, e swirenku); pl. trzynitny ‘trinytis’ za (viselt trzynitny zupanik); (új w fok ir oldalanként, húsz sazi oldalanként- ), trynog (w ‘trikojis’ (réz trynog).أ untrynik, untrenik „nem fő munkás, segéd, második ember’ (z untrynikiem, nom. pl. f. untrenicy; iš dial. untrinykas, -€); wicina „senovinis plokščiadugnis prekinis upių laivas, vytinė“ (od wicin, zamarzlych od wicin). Yra reikšmės lituanizmy (kalkių), pvz., strona, stronica „kluono Saline’ ??? Pasitaiko z lietuviškos fonetikos elementų, pvz., z priebalsis vietoj lenkų cf. Kk w kacie „troboje” (w kunyhó). A leltárakban egyébként ir érdekes dolgok is találhatók. Íme A Buivydžiai uradalom leltára szerint a hajdina termése rossz, mert a medvék elpusztították jį (medzwiedzie popsowali). Megjegyzendő, hogy Keleti Litvániában mintegy Palūšėje, Méironise és Gaveikėnaiban még medvék is voltak. A XIX. a. század elején. LITERATURA Jablonskis K,Ju¢as M. 1962: Lietuvos TSR Mokslų akademija. Istorijos institutas. Lietuvos inventoriai XVII a. Dokumentų rinkinys, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Kulbokienė V. 1966: Lietuvių enciklopedija 35, Boston, 131. Švenčionių aps. sąrašas 1846: Vilniaus gubernijos inventorinio komiteto Švenčionių apskrities gyvenamųjų vietų vardų sąrašas, esantis Lietuvos valstybės istorijos archyve (buv. CVIA), f. 394. ap. 6, b. 350. Taszycki W.[red.] 1965-1985: Stownik staropolskich nazw osobowych 1-7, Wroclaw etc. Vanagas A.ir kt. 1985-1989: Lietuvių pavardžių žodynas 1-2, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Z. 1977: Lietuvių antroponimika. Vilniaus lietuvių asmenvardžiai XVII a. pradžioje, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Z. 1990: Lietuvių kalbos istorija 4: Lietuvių kalba XVIII-XIX a., Vilnius: Mokslas. 78 Zinkevičius Z. 1993: Rytų Lietuva praeityje ir dabar, Vilnius: Mokslas (žr. gyvenviečių rodyklėje nurodytus puslapius). INWENTARZE DWORSKIE XVII W. - JAKO ZRODLO ANTROPONIMII ORAZ DEMOGRAFII LITWY WSCHODNIEJ Streszczenie Artykut ma na celu przedstawienie wnioskéw wysnutych na podstawie analizy imion wiasnych znajdujacych si¢ w inwentarzach dworskich z lat 1611-1696, dotyczacych miejscowosci Nemenčinė (Niemenczyn), Maišiagala (Mejszagota), Zalavas (miejsce urodzenia marszatka J6zefa Pitsudskiego, Zutéw), Vokė (Waka), Buivydžiai (Bujwidze), Sužionys (Suzany), Sudervė (Suderwa), Karvis (Korwie), Šalčininkai (Soleczniki), Kamojai (Komaje), Lazūnai (Lazduny). Najwazniejsze wnioski są nast¢pujace: Rozpatrywany material wykazuje, iz jescze w XVII w. miejscowosci te byly catkowicie litewskie. Dowodza tego nie tylko imiona wtasne znajdujace si¢ w inwentarzach, ale takze toponimia oraz liczne lituanizmy w polszczyznie, kt6ra spisane zostaly inwentarze. Drzisiejszy dwuczionowy system nazywania osoby (imi¢ + nazwisko) w owych czasach nie ustalit si¢ jeszcze, proces ksztattowania si¢ nazwisk dopiero się rozwijal, dlatego drugiego cztonu nazw osobowych (obok imienia nadanego podczas chrztu) nie nalezy w zasadnie traktowac jako nazwisko. Stopiefi slawizacji litewskich imion wiasnych w inwentarzach jest rézny — przewaznie zalezat ad pisarza i od wybranego przez niego sposobu nadawania imion, co z kolei by¢ moze w jakiej$ mierze odzwierciedlato nie wszedzie przeciez jednakowe uzywanie antroponimii przez miejscowa ludnosé. Wsréd nazw osobowych pochodzenia litewskiego przewaza antroponimia zwigzana z przezwiskami (w szerokim znaczeniu); mniej jest archaicznych nazw dwuczltonowych oraz ich skrétéw, odziedziczonych z okresu przedchrzescijanskiego. Wiekszošč nazw osobowych pochodzenia nielitewskiego (imion nadanych podczas chrztu, prektadéw stowianskich itp.) zawiera elementy jezyka litewskiego, zazwyczaj przyrostki oraz koncowki. Ludzie noszacy nazwy osobowe, ktére nie maja elementéw jezyka litewskiego, z reguly takze byli Litwinami, poniewaz ich rodzefistwo lub imionami zawierajacymi elementy języka litewskiego. Przyrostki (sufiksy) stowianskie (przewazne patronimiczne) dotaczone do antroponimii pochodzenia litewskiego, w tamtych czasach jeszcze nie przestanialy przyrostkéw litewskich, w wiekszoéci charakterystycznych dla Litwy Wschodniej i bardziej réznorodnych niz stowianskie. W inwentarzach jest wiele litewskich nazw osobowych, ktérych nie uwzglednia „Lietuvių pavardžių Zodynas,, (,,Stownik litewskich nazwisk,,, t. 1-2, Vilnius, 1985-89), wiec badanie antroponimii znajdujacej si¢ w inwentarzach dworskich otwiera bardzo szerokie perspektywy. OSTLITAUISCHE INVENTARE DES 17. JAHRHUNDERTS ALS QUELLE ANROPONYMISCHEN UND DEMOGRAPHISCHEN STUDIEN Zusammenfassung Das Ziel des vorliegenden Beitrags besteht darin, die Resultate darzulegen, die sich ergeben aus der Analyse der in den Inventaren der Gutshėfe von Nemenčinė, Maišiagala, Zalavas (J. Pilsudskis Geburtsort), Vokė, Buivydžiai, Sužionys, Sudervė, Karvys, Šalčininkai, Kamojys 79 und Lazūnai (1611-1696) vorliegenden Personnamen. Die wichtigsten Ergebnisse sind folende: ji Die zu untersuchenden Ortschaften trugen noch im 17. Jh. einen durchwegs litauischen Charakter. Davon zeugen nicht allein die in den Inventaren belegten Personenund Ortsnamen sondern auch die vielen Lituanismen im Polnischen der Inventare. Damals war das System der zweiteiligen Personenbezeichnungen (Namen + Familiennamen) noch nicht eingewurzelt (die Entstehung der Familiennamen begann sich erst zu entwickeln); deshalb ist der zweite Teil der Personenbezeichnungen (der Personennamen, der neben dem Tafnamen steht) in vielen Fallen nicht als Familiennamen zu betrachten. Der Grad der Slawisierung der litauischen Personennamen ist in den Belegen aus den Inventaren nicht der gleiche. Er hing groBtenteils ab von dem Charakter des Schreibers sowie der von ihm gewihlten Art, die Personen zu bezeichnen. Andererseits spiegeln sich wohl auch in der Bezeichnungsweise die unterschiedlichen Gebrauchsformen der Anthroponyme unter der einheimischen Bevolkerung wider. Unter den Personennamen litauischer Herkunft herrschen aus Spitznamen entstandene Anthroponyme vor; seltener belegt sind zweistammige archaische Personennamen und deren Kurzformen, die aus der vorchristlichen Periode stammen. Die groBte Anzahl der Personennamen nichtlitauischer Herkunft (Taufnamen, slawische Entlehnungen u.a.) enthilt litauische Sprachelemente, meistens Suffixe und Endungen. Personennamen ohne litauische Sprachelemente bezogen sich auch groBtenteils auf Litauer, denn die in den Inventaren belegten Anthroponyme, die Namen der Briider bzw. Kinder ausdriickten, trugen schon einen litauischen Charakter oder enthielten litauische Sprachelemente. Die slawischen Suffixe (gewohnlich in Patronymen), die in den Anthroponymen litauischer Herkunft vorliegen, haben damals die litauischen Suffixe noch nicht verdréngt, von denen viele kennzeichnend fiir Ostlitauen und verschiedenartiger als die slawischen sind. Die Inventare enthalten viele litauische Anthroponyme, die in den „Lietuvių pavardžių Zodynas“ (,,Worterbuch der litauischen Familiennamen®) Bd. 1-2, Vilnius 1985-1989 nicht vorliegen. Deshalb ist die Untersuchung der in den Inventaren belegten Personennamen ein aussichtsreiches Forschungsobjekt. 80