F. W. Haacko „Vocabvlarivm Litthvanico–Germanicvm, et Germanico–Litthvanicvm“ (Halle, 1730)

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXIX (1998) Vincentas DROTVINAS Vilniusi Pedagógiai Egyetem F. W. HAACKO „VOCABVLARIVM LITTHVANICO–GERMANICVM, ET GERMANICO–LITTHVANICVM” (HALLE, 1730)1 1. A hallei pietizmus. A XVII. század végén a németországi evangélikus egyházban új irányzat jelent meg – a pietizmus. Elindítója, Philipp Jakob Spener (1635–1705) német teológus a „Pia desideria” című programadó művében az egyházi élet javítására törekedett az egyéni vallásosság elmélyítésével és a reformcélok tökéletesítésével. E gondolatokat a gyakorlatban Spener barátja, August Hermann Francke (1663–1727) lelkész kezdte megvalósítani. Teológiát, keleti és modern nyelveket tanult; pietista eszméit Lipcsében és Erfurtban hirdette, majd Spener egyik legtevékenyebb követője lett Halle (Brandenburg) tartományában. 1692-ben Franckét Halléba hívták lelkészi és egyetemi professzori tisztségbe. Az 1694-ben alapított hallei egyetem a pietizmus központjává vált. Francke mindössze 4 tallérral és 16 garassal kezdte meg tevékenységét; a hallei külvárosban, Glaucha plébániai házában gondozta a szegény gyermekeket. Pietizmusának terjesztését lendületes szervező és pedagógiai tevékenység kísérte. A XVIII. század első évtizedeiben Halléban több szintű iskolák kezdték meg működésüket, és menedékhelyet létesítettek az otthontalanok és szegények számára (Waisenhaus), termelő- és gazdasági egységekkel (pékség, mosoda, gyógyszertár, nyomda és kiadó, botanikus kert stb.). 1730-ban összesen 3000 növendék és nevelő volt. A pietizmus mint vallási irányzat hamar elterjedt az európai országokban, egyrészt a különböző nyelveken terjesztett pietista irodalomnak, másrészt a Halléban tanuló, sok országból érkező diákoknak köszönhetően. A pietizmus missziós tevékenysége Oroszországra, Indiára és Észak-Amerikára is kiterjedt. 1 Ez a tanulmány a „Halle mint a fordítói tevékenység központja” (Halle als Zentrum der Übersetzungstätigkeit) című, Halléban 1996. november 14-én tartott kollokviumon elhangzott előadás bővített változata alapján készült. A tanulmány német változatát lásd (Drotvinas: 1998). Hálásan köszönöm Raabe Pál professzor úrnak, a Halle–Wittenbergi Luther Márton Egyetem teológiai kara Franckeschen Stiftungenjének igazgatójának, valamint Sträter Udo professzor úrnak, az említett kar Pietizmus-kutató Interdiszciplináris Központja igazgatójának, továbbá Thomas Müller doktornak, a könyvtár (Hauptbibliothek Franckeschen Stiftungen) igazgatójának, hogy lehetővé tették számomra a hallei litván vonatkozású anyagok kutatását, valamint a hallei levéltárban és könyvtárban való munkát. Ez alkalommal nem mulaszthatom el, hogy köszönetet mondjak Gertruda Bense docensnek, a hallei balti kutatások művelőjének és hagyományainak ápolójának, az őszinte szakmai együttműködésért. 82 Noha a königsbergi egyetem teológusai hosszabb ideig ragaszkodtak a hagyományos, ortodox evangélikus tanításhoz, a hallei pietizmus itt is éreztette hatását. Az 1709–1711-es nagy pestisjárvány és éhínség után különösen szembetűnővé vált a lelkészek és tanítók hiánya Kis-Litvániában. Ezért a hallei egyetem pietista irányultságú lelkészek képzésébe fogott, akik a német mellett a helyi nyelveket is beszélték, vagyis litván és lengyel gyülekezetekben szolgáló lelkészeket. 2. A hallei litván nyelvi szeminárium és résztvevői. A porosz hatóságok jelentős erőfeszítéseket tettek az evangélikus vallás megerősítésére és az ország oktatásügyének fejlesztésére. Már 1718-ban I. Friedrich porosz király elrendelte litván nyelvi szemináriumok létrehozását Königsbergben és Halléban. Az első szeminárium 1723-ban kezdte meg működését Königsbergben. A hallei egyetem teológiai karán ilyen szeminárium (Seminarium Lithuanicum, Littauisches Seminar, Preußisch Seminar) csak 1727-ben kezdte meg működését, és 1740-ig működött.2 A szemináriumnak germanizációs céljai is voltak. A jelöltek kiválasztásakor Franckénak a királyi utasítást kellett követnie: a Poroszországba kinevezett prédikátorok és tanítók közé olyanokat kellett javasolnia, akik származásuk szerint nem poroszok (Skrupskelis 1967: 15–16). A teológushallgatók, a litván plébániák leendő prédikátorai és az egyházi iskolák leendő tanítói ellátásukat az úgynevezett Freitisch-ből kapták, vagyis a hatóságok támogatták őket. A szemináriumot évente egy-két tucatnyian látogatták; összesen mintegy 40-en tanultak ott (Schiller 1994: 195–223). A lelkészi munkára való sikeres felkészülés egyik feltétele a litván nyelv ismerete volt. Hiszen a hallei litván nyelvi szeminárium minden hallgatójának meg kellett ígérnie, hogy tanulmányai befejeztével a poroszországi litván plébániákra megy. Közülük többen a königsbergi egyetemen tanultak, és látogatták az ott korábban alapított litván nyelvi szemináriumot is. A hallei szemináriumban litván nyelvet tanítottak, a tanulását segítő eszközöket készítettek, és gondoskodtak a pietista irodalom litván nyelvű kiadásáról. A XVIII. század harmincas–negyvenes éveiben Halle Königsberg után a lituanisztika második központjává vált (Gineitis 1990: 54–55; Gineitis 1995: 63; Palionis 1995: 126; Zinkevičius 1990: 249–252; Drotvinas 1998: 157–171). Nyilvánvaló, hogy a hallei szeminárium csak a litván nyelv oktatásának megfelelő megszervezésével tölthette be rendeltetését. Ehhez képzett oktatókra és megfelelő tankönyvekre volt szükség. A litván nyelvtanok történetéből tudjuk, hogy az első litván nyelvtant, a „Grammatica Litvanica”-t 1653-ban Königsbergben adta ki Danielius Kleinas, a tilsit-i litván pap és énekfordító; egy évvel később jelent meg német nyelvű nyelvtana is, a „Compendium Litvanico–Germanicum”. 1673-ban jelent meg Kristupas Sapūnas és Teofilis Šulcas nyelvtana, a „Compendium Grammaticae Lithvani 2 Mások úgy vélik, hogy a hallei szeminárium 1765-ig működött (Skrupskelis 1967: 17; Lebedys 1977: 151), ám sem a szeminárium első történetírói (Specht 1935), sem a mai kutatók (Schiller 1994) nem említik ezt az évet. Talán azért alakulhatott ki ez a vélekedés, mert a Freitisch finanszírozása 1765-ig tartott, szolgáltatásait azonban különböző szakokon tanuló hallgatók vették igénybe. 83 cae“. Bár ezek a nyelvtanok bizonyos választékot kínáltak a litván nyelv grammatikai rendszerének leírásaiból és oktatási segédanyagokból, az első litván nyelvi szótár Kis-Litvániában mégis sokkal nehezebben talált utat magának, mint az első nyelvtanok. Igaz, akadtak szótárkészítők és anyaggyűjtők. D. Kleinas nyelvtana előszavában azt írta, hogy a nyelvtanokkal együtt egy litván szótárt is benyújtott (grammaticam novam una cum annexo Compendio Germanico, ut et Lexico Litvanico, quae ad pedes Serenissime Vestrae Celsitud. Subiectissimi depono), ám Kis-Litvániában hosszú ideig nem volt litván nyelvi szótár. A szótár hiánya megnehezítette a kelet-poroszországi litván írásbeliség normáinak kialakítását; végül is szótárra volt szükség – D. Kleinas szavaival – nemcsak az egyházak és a tanuló ifjúság javára, hanem „azok számára is, akik kapcsolatban állnak a litvánokkal, vagy kormányozzák és ítélik őket” (Compendium, p. 2). Mivel sem az említett D. Kleinas-féle, sem más szótár nem jelent meg, elkészítésének és kiadásának szükségessége a XVIII. században egyre sürgetőbbé vált. Keveset tudunk arról, milyen körülmények között született meg, illetve készült Halléban a litván nyelvi szótár. Bár Halle és Königsberg teológusai, illetve egyetemei között bizonyos versengés folyt a litván nyelvű vallási irodalom készítése és kiadása terén, konkrét szótárkészítési tervekről nem esett szó.3 A körülmények úgy alakultak, hogy Kis-Litvánia első nyomtatott litván nyelvi szótárának létrejöttében nem a königsbergi, hanem a hallei litván nyelvi szeminárium játszotta a bábáskodó szerepet. A szótár létrejöttének körülményei valamelyest megvilágíthatók két, Halléban tevékenykedő litván írásbeliséggel és nyelvtudománnyal foglalkozó szakember – Johann Richter és Friedrich Wilhelm Haack – életének, valamint hallei lituanisztikai és pedagógiai tevékenységének áttekintésével. A szótárkészítés első említése talán Johann Arnoldt Pauli (1682–1741), Klaipėda szuperintendensének 1727. január 26-i, Franckéhoz írt levelében található. Paulis azt írta, hogy két embere nyomtatott protestáns írásokból gyűjti a szavakat és szótárt készít. Feltehető, hogy a szótár célja az akkori vallási írások szókincsének bemutatása volt (Winter 1954: 44–47). Valószínűleg nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a nyelvi munkák, különösen pedig a szótárak készítése a XVIII. század első évtizedeiben összefüggött a protestáns írások litván nyelvre fordításának, sajtó alá rendezésének és kiadásának akkori fellendülésével. Ekkor jelent meg litvánul Luther Kis katekizmusa (1722), az Újszövetség (1727), Jonas Rėza énekeskönyve, a „Pſalteras Dowido” második kiadása (1728), a Biblia (1735) és más művek; ezek ösztönzést adtak a lexikográfiai munkához. Egyesek számára kényelmes forrást jelentettek a szótárkészítéshez, másoknak pedig felnyitották a szemét arra, hogy nem szabad kizárólag a könyvek szókincsére szorítkozni, hanem a beszélt nyelv anyagát is gyűjteni kell. 3 Francke terveiről, amelyek a Biblia fordításának elkészítésére és más hallei lituanisztikai kiadványokra irányultak, bővebben lásd: Kaunas 1996: 120. 84 Az első litván nyelvi szemináriumban a klaipėdai Jonas Richter (Johann Richter, 1705–1754) tanította a litván nyelvet. Teológiai tanulmányait a königsbergi egyetemen kezdte, és valószínűleg az ottani litván nyelvi szemináriumot is látogatta. A hallei egyetemen Richtert 1727. május 12-én iratkoztatták be; az egyetemet magister artium fokozattal végezte el, majd a szeminárium vezetőjévé és oktatójává nevezték ki, de nem sokáig dolgozott ott, csak 1728 őszéig. Feltételezik, hogy a hallei Francke-alapítvány könyvtárában (Hauptbibliothek der Franckeschen Stiftungen) őrzött, 1728-ból származó, ismeretlen szerzőjű német–litván kéziratos szótár Richter másolata. A távozó Richter helyére egy másik klaipėdai lakost, Friedrich Wilhelm Haackast (1705–1754) nevezték ki, Erdman Haacknak, a kretingalėi litván plébánia lelkészének fiát, aki részt vett Lysius 1719-es katekizmusának szerkesztésében. 1724-től Königsbergben, 1727-től a hallei egyetemen tanult, ahol a litván nyelvi szeminárium előadásait hallgatta; 1728-ban, Richter távozása után, 1732-ig maga tanította a litván nyelvet a szemináriumban és vezette azt (Biržiška 1963: 67–69). Haack életéről és tevékenységéről az utóbbi időben nem tettek közzé új adatokat. Igaz, megemlítik őt a legújabb német biobibliográfiai szótárak, például a „Külföldi nyelvek oktatóinak életrajzi és bibliográfiai szótára a német nyelvterületen” (Schröder 1989: 179). Haack életét (új tények nélkül) valamivel részletesebben, munkásságát pedig a „XVIII. századi nyelvészet biobibliográfiai kézikönyve” ismerteti (Bio–bibliographisches Handbuch 1996: 2–3).4 Bár Haack életrajza hasonlít Richteréhez (litván származás, vagy legalábbis a litván nyelv gyermekkortól való ismerete, teológiai tanulmányok Königsbergben és Halléban, valamint ugyanaz a munka a pietizmus eszméinek litván plébániákon való terjesztésében), tevékenysége valamivel tovább tartott, ezért termékenyebb is volt. Haack első litván nyelvű nyomtatott munkája valószínűleg a neves német teológus és énekíró, Francke harcostársa, Anastasius Freylinghausen (1670–1739) „Ordentliche Lehre des Heyls der Seele” (1714) című művének általa és tanítványai által készített litván fordítása volt, amely „Dawádnas Mókſlas apie Duſ́iós Iſ́gánimą […] iſ́bdútas nůg Draugů Lietuwiſ́kôs Iſ́kalôs […]” (1729) címen ismert. Megjelenése megmutatta, milyen nehézségek közepette alakult Halléban a litván írásművek előkészítésének és kiadásának műhelye, és azt is, hogy kevés olyan ember volt, aki képes volt pietista énekeket litvánra fordítani. A „Dawádno Mókſlo […]” első kiadása ugyanis négy, a második öt olyan éneket tartalmazott, amelyek nem újonnan készültek, hanem korábban fordították őket litvánra (Drotvinas 1997: 461–468). 4 1728–1732 között Haackot a salzburgi telepesek tolmácsaként és kísérőjeként küldték Insterburgba. E korszakról nem sikerült adatokat találni a Salzburgi Tartományi Levéltárban (Landesarchiv). – 1733-ban Haackot Berlinben pappá szentelték, majd Gumbinnenben diakónusként szolgált, Gerviškėnuose lelkészként működött, 1734-től haláláig pedig Pilkalnio lelkésze volt. 85 Ezért arra a következtetésre jutnak, hogy Halléból hiányoztak a litván tudományosság szükséges képzettségű művelői (Gineitis 1995: 63). Haack valamivel kedvezőbb körülmények között dolgozott, ám olyan feladatot kellett elvégeznie, amelyet Richter nem teljesített. A Königsbergben már megjelent Újszövetségre (1727) és zsoltároskönyvre (1728) támaszkodva Haack kéttagú szótárt állított össze: „Vocavblarivm Lit–thvanico–Germanicvm, et Germanico–Lit–thvanicvm, Darin alle im Neuen Teſtament und Pſalter befindlichen Wörter nach dem Alphabet enthalten ſind, Nebſt einem Angang einer kurtzgefaßten Litthauischen Grammatic ausgefertiget von Friedrich Wilhelm Haack […]. Halle: Druckts Stephanus Orban, Univerſ. Buchdr. 1730.”, rövid litván nyelvtani függelékkel,5 Ez volt az egész Kelet-Poroszország számára készült első nyomtatott litván szótár. A szótár részei egyenlőtlenek: az első, a litván–német rész nagyobb (1–151. o.), és 4886 szót tartalmaz (Abąs, źo das Lager – źywa-tas, o der Leib); a második, a német–litván rész kisebb (152–230. o.), és 4361 szót tartalmaz (Aaron – Aornas – Zwölffte – Dwyliktas).6 Több mint 100 szó csak a litván–német részben található meg; mindkét rész több mint 50 szavának eltérő a német (illetve litván) megfelelője, több mint 20 címszó pedig képzésében, helyesírásában stb. különbözik. A német–litván rész megmutatja, hogy melyik német szónak felel meg egy vagy több (2–5) litván szó, ám azok nyelvtani jellemzőit és egyéb sajátosságait nem ismétli meg. Ez inkább a német szavak litván megfelelőinek sajátos mutatója. 3. A szótár lexikológiai áttekintése. Haack szótárának lexikai állományát a források határozzák meg. Ezért tartalmának tematikus csoportokra osztása és arányaik megállapítása akkor lenne a legpontosabb, ha ismernénk a források szóanyagát. A kutatók megállapítása szerint Haack a szóban forgó forrásokból nem folyamatosan, hanem válogatva vette át a szavakat (Palionis 1995: 130). A szótár lexikájáról mindmáig nem készültek részletesebb vizsgálatok, ezért itt néhány vonással megpróbáljuk bemutatni. A tartalom egyik jellegzetes tematikus rétege a vallási-egyházi szókincs, amelyet célszerű tulajdonnevekre és közszavakra osztani. A tulajdonnevek közül elsőként személynevek szerepelnek, pontosabban a bibliai pátriárkák, próféták és apostolok nevei: Abelas, o; Abraomas, o Abraham; Adomas, o Adam; Aaronas, no Aaron; Baltramėjus, jaus Bartholomäus; Dowidas, do der David; Jókubas, bo Jacob; Jonas, no der Johannes; Powilas, lo der Paulus stb.; közülük némelyik megőrizte a közvetítő lengyel nyelv hatását, például: Alioźus, ßaus; Elioßus, ßaus der Elias; Eźaioßus, ßaus der Esaias; Malakioßus, ßaus der Malachias; Jeźus, 5A szótár előszavát (Vorbericht) az alapítvány vezetője, Gothilf August Francke írta; ebben áttekintette a litván nyelvi szeminárium működését (Koženiauskienė 1990: 463). 6 Nurodomas ir dvigubai didesnis žodžių skaičius (Palionis 1995: 131). 86 zaus Jėſus; Jobas, bo der Hiob, Kristus, ſtaus Christus; Matteuſbas, šo der Matthäus; Meſſioſbus, šaus der Meſſias; Moizieſbus, šaus. Retesni moterų vardai, pavyzdžiui, Marya, ôs die Maria; Rebekka Rebecca; Žore, ês die Sarah; Zuzane, nês die Susanna. A szótárban jóval kevesebb a helynév, például: Akaja, jôs Achaja; Egyiptom, to Aegypten; Efezus, žo Ephesus; Júdea, ôs Judea; Jeruzsálem, lês Jerusalem; Kenchreai, ós Cenchrea; Szodoma, môs Sodom stb. Figyelemre méltó, hogy a szótárban egyetlen poroszországi vagy kis-litvániai személy- vagy helynév sem szerepel. A szótár közszókincsét például az alábbi, bizonyos vallási fogalmakat megnevező lexémákkal szemléltethetjük: ég: Dangus, gaus Der Himmel; égi, ko himmlisch; mennyei, kojo der Himmlische; Mennybemenetel=, mo die Himmelfahrt; Isten: Dievas, o Gott; isteni, ko göttlich; az Isteni, kojo der Göttliche; Isten=megvetője, jo ein Gottes=Verachter; Isten=félelem nélküli, jancio ein Gottloſer; Isten=félő, janciojo der Gottloſe; Isten=ládája, nês der Gottes=Kaſten; istenség, ſtes die Gottheit; vö. még Bediewis, wjo ein Gottloſer; istentelen, ko gottloß, istentelenség, ês die Gottloſigkeit; bűn: Griekas, kô die Sünde; bűnös, ga ſündlich; bűnös férfi, ko ein Sünder; bűnös nő, es eine Sünderin; bűn=özön, nio die Sünd-fluth; bűn=áldozat, rós Sünd=Opffer; vétkezni jündigen; bűnös, no ſündlich; bűnös ember, nojo ein Jündlicher; próféta: Prárakas, ko der Prophet; prófétálni weiſſagen, prophezeȳen; prófétálás, mo die Weiſſagung; prófétanő, ês die Prophetin; prófétai, ko prophetisch; prófétálás, ês die Weiſſagung, die Prophezeȳung; vö. még káromlás, mo die Läſterung; káromolni läſtern; káromló, jo der Läſter. Természetesen ez korántsem a teljes vallási szókincs, mivel egyes szavaknak lehet közvetlen („világi”) és vallási (elvontabb) jelentésük is, például: örülni (a példák mai helyesírással, német megfelelőik nélkül szerepelnek), bosszút állni, szenvedni, gyászolni; bánat, bosszú, csalárdság, lelkiismeret, képmutató és így tovább. Ezután megemlíthetünk néhány gyakoribb tematikus alcsoportot, például az állatneveket, amelyek közül a legbőségesebbek: anyajuh, kos, bárány, juhakol, juh, juhkarám, bárányka, valamint szamár, szarvas, sertés, kecskebak; madárnevek: genšė „gém, gólya”, kakas, galamb, sas, haris, siketfajd, fürj, holló, veréb és mások; növénynevek: zöldség, lucfenyő, csipkebokor, fűz, borókás, búza, menta, árpa, Pyga eine Feige, vö. Pygôs=fa; fűzfa 87 „ein Palm“ stb.; rokonsági megnevezések: brolis, tėvas, uošvis, vaikas, vaikaitis; duktė, marti, merga, motė, moteriškė, motina, našlė, nuotaka, sesuo, uošvė stb.; foglalkozások és tevékenységek megnevezései: aukškal(is), bernas „der Knecht“, darbininkas, daržininkas, kalvis, ker džius, kūlikas, medžiotojis, muitininkas, puodžius, vartininkas, vamzdininkas; vö. még a cimerninkas, kažemėkas stb. jövevényszavakat is, továbbá vö. a könyvtudományi szókincs áttekintését (Kaunas 1996: 141–142). A szótár lexikológiai áttekintését folytatva a szinonimikára is ki kell térni. A szótárban kevés az önálló lexémák szinonimája, például: Banga, gôs eine Woge it. Welle és – Wilnis, iês eine Welle (im Waßer), Buttas, to és – Nammai, mû das Haus, dainoti és giedoti – singen stb. Jóval több a funkcionális szinonima (változat). Ezeket azonos tövű, közeli vagy hasonló jelentésű képzett alakok alkotják, például: Atmintis, ties, Atminnimas, mo ir Paminklas, klo jelentése azonos német szóval, das Gedächtnis; Pafekkejas, jo, Sekkejas, jo, Sekkiotojis, jo – ein Nachfolger; Sutwerejas, jo, Sutwertotojis, jo – der Schöpfer; Aukštybė, bės, Aukštummas, mo – die Höhe; Daugybė, bės, Daugummas, mo – die Menge; Gilybė, bės, Gillummas, mo – die Tiefe; Jaunystė, ės, Jaunummas, mo – die Jugend; Išganytas, Išganytingas –feelig; Waikaitis, cio – ein Kindlein (nem pedig Enkelkind „unoka!”), továbbá Waikelis, lio – ein Kindlein stb.; vö. még Surinkimas, mo eine Gemeine, eine Versammlung és Sußirinkimas, mo die Versammlung; Szwieša, šôs, Szwiešybė, ės das Licht (lux) stb. Különböző, de hasonló jelentésű képzőkkel idegen eredetű szavakból is képeznek szinonimákat (a szavak eredetét még nem ismerték fel és nem különböztették meg), Miernyštė, ės, Miernumas, mo – die Mäßigkeit; Wiezlybystė, ės die Tugend, die Keuschheit; Wiezlibummas, mo die Ehrbarkeit, die Tugend. A szótárban nemcsak két litván, hanem eltérő eredetű szavakat is szinonimaként használnak, például: Wálanda, dôs eine Weile; vö. Walandėlė, ės eine kleine Weile és Adyna, nôs eine Stunde; Tikkejimas, mo der Glaube, Wiera, rôs der Glaube, die Religion; vö. tikketi glauben, wieriti glauben, zutrauen; továbbá Wiernyštė, ės, Wiernumas, mo jelentése die Treue. A példák áttekintéséből arra lehet következtetni, hogy a megadott szinonimák különböző forrásokból származnak, amelyek fordítói ugyanazt a tartalmat eltérő módon fejezték ki litvánul. Annak megállapítása, hogy az egyes szinonimák mely fordítóhoz és forráshoz köthetők, külön kutatási feladat lenne. Megadható bizonyos számú, a XVIII. századi írásokban használt, és a mai nyelvben is azonos jelentésben élő szó, például: Ateiwis, wio ein Fremdling; Karžygis, gio ein Held, ein Streiter; Kaukaras, ro ein Hügel; Negale, ės die Seuche, das Unmögen; Palaima, môs die Glückseeligkeit; 88 Palukana, nos der Wucher, der Zinsch; Patyrimas, mo die Erfahrung; Sielwartas, to die Angst, Trübsal. Az új szóalkotások közül először az olyan fordítási tükörszavakat kell megemlíteni, mint például: Dangaus=Jūšta, ôs die Regenbogen; Jaun=Mienū, neħio Neu Mond; Menežio=Ligga Jergas, ancio ein Mondjüchtiger; Pirmgiedoti Voržin-gen; Pirmtakunas, no der Vorläuffer; Priežkrištis, ścio der Antichrist. A lexikai archaizmusokat a következő példák szemléltetik: Jūdikkis, kio ein Heller; Jcharfflein; Minau ja nicht adv. neg.; Nūtartis, ties ein Tadel; Pakalba, bos eine Affterrede, továbbá Pakalbetojis, jo ein Schmäh er; Pamokſlas, ló eine Lehre; Tekkumas, no ein Läuffer; Žadas, do die Sprache, die Rede; Žweja, jôs ein Fischzeug. A lexikai archaizmusok mellett szemantikai archaizmusok is megkülönböztethetők. Ezek olyan, a mai litván nyelvben továbbra is használatos szavak, amelyek azonban más jelentést vettek fel; például: Apkaba, ôs der Vorhang, ma: 1. kapocs, rögzítő; 2. lőszerek összefogására és a fegyverbe helyezésére szolgáló lemez; Apſakimas, mo die Verkündigung, Bothſchafft, ma: 1. elbeszélés; 2. rövid szépirodalmi mű; vö. még Atſarga, ôs der Schild (Schutz); Dallykas, ko ein Stück; Narſas, so der Zorn, Griff, Ernſt, Paraſas, ßo die Handschrift, it. Überschrift; Patranka, kôs eine Raupe; Pawadinimas, mo die Berufung; Reikmene, ês die Nothdurff, vö. Reikmuo; Sawiſke, ês das Eigentum stb. 4. Lexikográfiai módszer. Haack szótárának litván–német részében a szócikk litván és német oldalból áll. A litván oldalt a címszó (vagy szókapcsolat), valamint a ragozható szófajok nyelvtani jellemzése alkotja, amelyet a szokásos latin rövidítésekkel adnak meg. A német oldal a német megfelelőből (vagy megfelelőkből) áll, olykor német vagy latin nyelvű használati megjegyzésekkel. A szótári szócikk litván és német oldalának viszonyához érdemes még néhány megjegyzést fűzni. A jellemző típustól eltérően, amikor címszóként önálló lexéma szerepel, a címszavak egy része szókapcsolat. Motivációjuk és szerkezetük különböző. Teljesen eredeti litván szókapcsolatot alig találni; gyakoribbak a fordítási tükörszavak, például: Supraſytos=Dūnos Allmoſen Gyógyítható=szívseb,=Sβwinnas, no egy ólomöntvény Titkos=Ražbaju=Muſas, βancio egy orgyilkos=gyilkos. G.M. βanti, cios. G.F. A címszóként szereplő litván szókapcsolat jellegét, pontosabban szerkezetét rendszerint a szócikk német oldala (része) határozza meg. Aszerint, hogy a német részben mi felel meg a litván címszónak, úgy tűnik, három markánsabb eset különíthető el: a) a szókapcsolatnak egyetlen német szó felel meg, b) a szókapcsolatnak egy német szókapcsolat felel meg, és 89 c) szókapcsolat – a német nyelv összetett szava. a) A litván címszavakhoz Haackas egy, két vagy több német megfelelőket ad meg. Leggyakrabban egy megfelelő szerepel, például, Adatą, tos egy tű – varrótű Akis, ės a szem Dauginti szaporítani Dievystė, ftės az istenség Girdėti hallani Laidoti eltemetni Paſblowinti dicsérni Sekminnes, nû a pünkösd és hasonlók, két megfelelő, például, Bažnyčia, čios a templom, a templomépület Gyrpelnis, nio egy hencegő, becsvágyó Kuningaiķbtis, cio egy fejedelem, herceg Priangis, gio az előcsarnok, a terem Sakimas, mo a kihirdetés, az igehirdető Összegyűjtés, mo egy gyülekezet, egy összejövetel Wotis, ties egy mirigy, egy daganat és így tovább, ritkábban – három vagy négy, például, Szétválás, mo hasadás, pártoskodás, szekta Wirſus, ſaus egy csúcs, fölény, előny, a külső rész. Gyakran a második vagy harmadik német megfelelő latin rövidítéssel is magyarázva van it. (=item). Hullám, gôs egy hullám it. Welle (néha az it. után latin megfelelő következik, Örökkévalóság, Amžio az örökkévalóság it. Seculum) Üreg, dôs egy kripta, it. pokol, verem A német megfelelők gyakran segítenek megkülönböztetni a litván címszó többértelműségét vagy jelentésárnyalatait, például, Élet, tôs az élet Életvitel, mo az élet, lakóhely Élni élni, lakni és így tovább. Némely szó lexikai jelentését német megfelelők nélkül is német magyarázat egészíti ki, például, Vágni nyírni, vágni (ollóval) Odakormányozni odaevezni, odahajózni (hajóval) 90 Sűrű, sűrű oft, dicke (vom Getreyde) g. m. ki, kios g. f. Futni lauffen, quillen, freyen (auf Seiten der Weibes=Personen) Tojást rakni sitzen (von Thieren) Üreg, od ein Loch, eine Grube (der Thiere) ir kt. vagy egy további latin megfelelővel, például, Szőni wircken, (texere) Hír so ein Gerücht, (fama), továbbá Pletyka, bos ein Gerücht, (fama) Szülni zeugen, (generare) Élőlény ein Thier, (animal) Lenni werden, (fieri) Tanács, do der Rath, (conſilium) Látás, mo ein Geſicht, (uiſio) Fényesség, ės das Licht, (lux) Föltekinteni aufſehen, acht geben (inſpicere) Rákbetegség, gos der Krebs, (morbus) Wieźys, źio olyan, mint egy rák (piſcis) stb. Vannak példák arra, amikor latinul magyarázzák meg egy szó használatát, például, Skliddinas, no teljesen tele (folyadékról). b) Néha egy litván szókapcsolat egy német szókapcsolatnak felel meg, és mintegy a címszó használatát szemlélteti, például, Atſkirti elkülöníteni (száműzni), valamint Atſkirti nū ſurinkimo kiközösíteni. Előfordul, hogy a litván címszó állandósult és szemléletes szókapcsolat, amely frazeologizmusnak felel meg; ennek hasonló szerkezetű és közeli jelentésű német szókapcsolat felel meg, például, Dėti į Sźirdį szívére vesz Dėti į Auſis fülébe vesz Naggan ką imti valakire kezet emel. A német szókapcsolatnak megfelelő litván szókapcsolatok mellett például, Kaurus auſti szőnyeget készíteni Per mierą rendkívül, mértéken felül (határozószó). Perkunas grauʒa mennydörög, praeter. Perkunas growe, fut. Perkunas graus, Sąźinnę paźeisti bántja a lelkiismeretét 91 Sudūtas buti šu Motərißke egy nőhöz kötve lenni Waggas warryti barázdákat húzni Wargiey=pennetiſi nyomorúságosan fenntartani magát Weik’ cze weik’ kittur ide-oda és így tovább. egy litván igei szókapcsolatnak egyetlen német ige felel meg, például, Akmenimis z̧uddyti megkövezni Akrutu=begti (az írásmódról lásd alább) hajózni Botagais=plakti korbácsolni Lizdus krauti fészket rakni Pátala kloti ágyat vetni Žaibus meſti villámlani, vö. žaibauti villámlani Žinnę dūti tudatni és így tovább, vö. még Nieku werſti — „—pawerſti } megvetni, visszautasítani, megsemmisíteni. Egyébként egy német szó más szófajokból álló szókapcsolatnak is megfelel, például: Motərißke=Gimdanti, vagyis „szülő nő”; Seſſer’s=Waikas, vagyis „unokaöccse”; Wyrauſajis ant Raſtininninkų „kancellár”; Žydų Wierą priemęs „zsidó hitre tért”, muſio „zsidó származású”; Žmogus netikçro Mokſlo „eretnek”, és így tovább. c) A címszavak és német megfelelőik összetett szavainak egymáshoz való viszonya valamivel változatosabb. Mint tudjuk, a német nyelvben a főnevek összetett, jelzői tagjait a XVIII. századig két kötőjellel kapcsolták össze (Pavlov 1972: 110–114). Haack szótára ezt a német helyesírási gyakorlatot követi. Ezt az írásmódot a litván szókapcsolatokra, illetve összetett szavakra is alkalmazza. Például: Awjû=Gardas, azaz juh=akol Kurpjû=Dirželis, azaz cipő=szíj Liggos=Pátalas, azaz beteg=ágy Marriû =Dywai, azaz tengeri=csoda Kötőjelek kapcsolják össze azoknak a litván szókapcsolatoknak a tagjait is, amelyek német megfelelő összetett főnevének (ritkábban melléknevének) tagjait kötőjel nélkül írják, például, Bangôs=Žuwis, vagyis bálna, Laupjes=Gieſme, vagyis dicsőítő ének Paſwentinimo=Sſwente, vagyis templomszentelés Peklon’=Nużengimmas, vagyis pokolraszállás Kötőjellel kapcsolódnak a főnévből és igéből álló litván összetett szavak tagjai is, például: Barzd=Skuttys, azaz „borotva- 92 főnév, vagy melléknévből és igéből, például Maž=tikkis, kincio ein Schwartz3glaubiger, Kleinglaubiger G. Maſ. kinti, cios Gen. foem. (a tükörfordításokról bővebben: Drotvinas 1989: 75–82). A szótári szócikkek felépítése változatos, attól függően, hogy a címszó melyik szófajhoz tartozik; ezért a szófajok szerint részletesebben tárgyaljuk. A főnevek egyes számú alanyesetben szerepelnek, a birtokos eset ragjainak feltüntetésével, valamint a ragozási osztály és a nem megadásával, például, Kételkedés, mo der 3weifel 1 Decl. gen. maſc. Szántóföld, wôs der Acker 2 Decl. gen. foem. Vászon, êś der Leinwand 3 Decl. Gen. foem. Wajſus, ſaus die Frucht 4 d. g. m. és mások. a főneveknek két birtokos esetű alakját adják meg: Kő, menś (menio) ein Stein Növények, hónap (hónapé) egy növény Dobok, dobok egy üstdob, dob Felhő, felhőé a felhő Lány, lányé a lány Eschmų, menio (nies) a vágóél Mote, teriês (ter’s) egy nő Podangis, gio (gies) a levegő=ég Prižaſtis, c’io (ſtiês) az ok Smaginnei, nû (nes, nû) a márka Smertis, ties (c’zo) a halál Wandų, den’s (denio) a víz stb. A melléknevek címszóalakja a hímnemű alanyeset, a birtokos eset végződésének szótagjával, ezt követi a német megfelelő és a nemet jelölő rövidítés G., g. m., majd a nőnemű végződés szótagja és a nemet jelölő rövidítés G. F., G. f., G. foem, gen. foem., például, Dailus, liaus csinos, hímnemű, li, lios nőnemű. Diewiſkas, ko isteni, hímnemű, ka, kôs. nőnemű. Jaunas, no fiatal, hímnemű na, nôs nőnemű birtokos eset. Maloningas, go kegyes, hímnemű ga, gôs. nőnemű. Az igék négy alakban szerepelnek: a főnévi igenév után következik a német megfelelő. Latin rövidítésekkel jelölik a jelen idejű (praeſ., pr.), múlt idejű (praet., prt., pr.) és jövő idejű (fut., futur., F., f.) alakokat, illetve azok végződésének szótagjait, például, Abbejoti kételkedni, Praef. joju, Praet. jojau, Fut. joſu 93 Alkti éhezni, Praef. kſtu, Praet. alkau, Fut. alkſu Apginti megvédeni, Praef. ginna, Praet. ginniau, Fut. giſu Buti lenni, Praeſ. eſmi, Prt. buwau, Fut. buſu Pulti elesni, prſ. pûliu, prt. pûliau, fut. pulſu Swéikinti üdvözölni, prſ. nu, prt. nau, fut. kįſu. A határozószóknál a szófaj nevének latin rövidítését tünteti fel Adverbium, adverb., adv., például, Drąſey bátran, merészen adv. Drauge együtt, közösségben, egyúttal adv. Galiauſey végül adv. Kantriai türelmesen adverb. Lygiai egyenlően adverb. Maž kevéssé adv. Egyes határozószóknál a fajtát is feltünteti, például, Aukštai magasan adv. loci Daug (Daugel) sokat adv. quant. már ſchon adv. temp. hová wohin adv. inerr. stb. Hasonlóképpen jelöli az igekötők típusait is, például, Bey és kötőszó, kapcsoló jelentésű, Bet de, ellenben, határozói kötőszó, Kad auf daß conj. cauf. stb. A névutóknál a német megfelelő mellett a szokásos rövidítésekkel azt is feltünteti, hogy melyik esetet vonzzák, például, Per keresztül, elöljárószó, tárgyesetet vonz. Su mit, praep. reg. Abl., ezenfelül gyakran latin fordítással is kiegészíti: Del wegen Deley miatt, elöljárószó, birtokos esetet vonz. Po alatt (ſub.) Abl. esetet vonz; előtt (coram) Gen. és Abl. esetet vonz, után (poſt it. juxta) Gen. és Accuſ. esetet vonz. Ties ellenében (verſus) Gen. és Abl. esetet vonzó elöljáró. Hasonlóképpen a névmásoknak is vannak latin megfelelőik, például, Sawęs az övé (ſui), főnévi névmás. Fő címszóként szerepelnek a fokozható szófajok fokozati alakjai is, például a Brangus, gįaus theuer G. maj., gi, giôs Gen. F. mellett. 94 megtaláljuk a Brangiauſas, ſo der Theuerſte Gen. m. giauſa, ſôs Foem. és a Brangeſnis, nio theuer G. mas. ne, nês Gen. Foem. alakokat, vö. továbbá a Daug (Daugel) viel adv. quant. és a Daugiaus mehr, allermeist, Daugiaufiey allermeist alakokat is. Bár az ilyen esetek nem gyakoriak, bizonyos értelemben csökkentik a szótár önálló lexémáinak számát. A szótár a régi litván írott nyelvre jellemző vonást, a főnévi tövek változását tükrözi. Egyes főneveknek a mai litván nyelvben használatostól eltérő tövük volt, például: Amžias, Amžio az örökkévalóság, az idő (seculum) Glūſnis, nies egy fűzfa Gomuras, ro a szájpadlás Kempinnis, nio egy szivacs Pakellis, lio az út menti sarok Paſzonis, nio az oldal, vö. Sʒona, nôs: az oldal Páʒada, dôs egy fogadalom Skunda, dôs egy panasz Skutta, tôs egy szakáll Sopaga, gôs egy csizma stb. A melléknévi tövek eltérései közül megemlítendő: Drumſtus, ſtaus vastag, Gen. Masc. ſti, ſtôs Gen. F. Erdwas, wo széles, tágas M. wa, wôs Gen. Foem. Római, mo ſanfftmüthig G. M. ma, ôs, G. F. Szép, to helle, klahr G. M. ſta, ſtôs, G. F. Lusta, go faul g. m. ga, gôs. g. f., vö. még Lusta, giaus träge g. m. gi, giôs, g. f. Az igéknél a régebbi atematikus és az újabb tematikus alakokat tüntetik fel: Szőni wircken (texere) jelen idő: dmi (dʒiu) múlt idő: dʒiau, jövő idő: auſu Elengedni vergeben, erlaſſen jelen idő: dmi (dʒiu) múlt idő: dau, jövő idő: lêiſu Nőni wachsen, jelen idő: augu, (gmi), múlt idő: augau, jövő idő: augſu Visszafizetni, viszonozni vergelten, wiedergeben, jelen idő: dûmi, múlt idő: dawjau, jövő idő: dûſu Enni freſſen, jelen idő: êdʒiu (edmi), múlt idő: êdʒiau, jövő idő: êſu Engedni laſſen jelen idő: (leidmi) dʒiu, múlt idő: dau, jövő idő: leiſu Legen tenni jelen idő: demmi (deddu) múlt idő: dėjau, jövő idő: deſu Elmulasztani fehlen jelen idő: deddu (demmi) múlt idő: dejau, jövő idő: deſu Leereszkedni sich herablaſſen, untergehen (csillagászati értelemben) jelen idő: dʒiu (dmi), múlt idő: dau (dʒiau), jövő idő: leiſu Segíteni helfen, továbbá lefektetni, jelen idő: demmi (deddu), múlt idő: dėjau, jövő idő: deſu 95 Prijidėti megsokasodni, hozzáadódni. prf. deddu demmi, pr. dejau, fut. deƒu. 5. Eredet szerinti csoportok. A kutatók szerint Haack szótárát nem jellemzi a beszélt nyelvi szókincs gazdagsága, benne az írott nyelv könyvszerű szókincse dominál. Mindazonáltal a szavak többségének használati hagyománya M. Mažvydas és J. Bretkūnas korától, azaz a XVI. századtól eredeztethető. A szavak bizonyos hányada a beszélt nyelvből került át. Ezért csak Haack szótára forrásainak külön lexikai vizsgálataival lehetne megállapítani, hogy mely szavak jellemzőek a XVIII. század első felének írott nyelvére, és különösen azt, hogy melyek az eredeti, Haack saját szavai. Például a tükörfordítással keletkezett neologizmusok Draug=Karaujas, jancio ein Mitstreiter; Draug=Kallinys, no ein Mitgefangene; San=Darbininkas, ko ein Mitarbeiter; San=Kareiwis, wjo ein Mitgenoß jellemzők a XVII–XVIII. századi írott nyelvre. Ebben a cikkben egy-egy eredet szerinti szócsoportra szorítkozunk. A jövevényszók közül a legnagyobb és legváltozatosabb réteget a szlávizmusok alkotják. A régi szlávizmusokon, mint például alieju̇s, muilas, muitas stb. kívül tartalmuk alapján elsősorban a következőket megnevező szlávizmusok különíthetők el: a) vallási fogalmak, például balvonas (a példák mai helyesírással és német megfelelőik nélkül szerepelnek), kozonis, kryžius, pagonas (ir pagonis), pekla, prarakas stb.; vesd össze még a keresztény ünnepek elnevezéseivel: Gavenės, Kalėdos, Velykos; b) a hét napjainak elnevezései, például nedelė, nedelia, četvergas, vesd össze még: žalias četvergas, petnyčia, sabata; c) tárgyak és eszközök megnevezései, például abrazas, bačka, bliūdas, botagas, lenciūgas, izbonas, kauras „Teppich“, prastynia, seidokas, sopaga, strėla, struna stb.; d) személyek és foglalkozások megnevezései, például gaspadinė, gaspadorius, sirata, paslas, špiegas, žalnierius stb.; e) tulajdonságok és jellemzők megnevezései, például bagotas, biednas, bloznas, čielas, davadnas, durnas, gatavas, nobážnas, noprosnas, pakarnus, smutnas stb.; f) cselekvések, folyamatok és állapotok megnevezései, például balamutyti, čystyti, dūmoti, gaspadinauti, gatavyti, pasnikauti, vö. még az igéket az apčystyti, apkarūnavoti, apkrapinti stb. igekötőkkel. Haack szótára szókincsének kölcsönszavakból álló hányadát Jonas Palionis próbálta megbecsülni. Megállapítása szerint a szótár litván–német részében az „A” betű mintegy 400 szava közül körülbelül 50 kölcsönszó, míg a „B” betű 143 szava közül mintegy 40 (Palionis 1995: 131). A szlávizmusok a hibridek alkotóelemeiként is előfordulnak. A hibridek közül alighanem a legtöbb olyan főnév, amely kölcsönzött (szinte kivétel nélkül szláv eredetű) igékből képződött, például Cзyƒtijimas (: cзyƒtiti, vö. cзyƒtas), Iƒpuƒtijimas (: iƒpuƒtiti), Pakoznijimas (: pakozniti), Paƒblūjimas (: paƒblūjiti), Suwen-cзawojimas, mo (: suwenзawoti’) stb. A főnevek között említendők továbbá az –ininkas képzővel alkotott hibridek, például Balwonininkas (: balwonas), Grieki- 96 ninkas (: griekas), Kromininkas (: kromas), Swodbininkas (: swodba) stb.; a –ybė képzővel: Cζyſtybė (: cζyſtas); a –ystė képzővel: Durnystė (: durnas), Smertelnyſtė (: smertelnas), Wieζlibyſtė (: wieζlibas); a –(in)yčia képzővel: Awi-nyczia (: awis); az –umas képzővel: Wieζlibummas (: wieζlibas), valamint más hibridek. A szlávizmusok egy része összetett hibridek elemeként fordul elő, például Griek=Twanis, nio (: griekas+tvanas), Strun=ζaiſlai (: strūna+žaislas). A melléknévi hibridek gyakoribb képzői a –iſkas: Cζeſliſkas (: cζeſas), Pekliſkas (: pekla), ſmertiſkas (:ſmertis), ſwodbiſkas (:ſwodba); az –ingas képző: Macningas (: macnus), Pakajingas (: pakajus). A fent említett hibrid melléknevekből gyakran határozószók is képződnek, például Cζeſliſkay, Macningay, Pakajingay, Sylingay stb. A germanizmusok két csoportra oszthatók: régebbiekre és újabbakra. A régi Buddelis, lio ein Büttel, Hencker; Kunnigas, go ein Prediger; Pinnigai, gū das Geld, vö. még Pinnigelis, lio ein Pfennig, valamint Pinnig=Mainis, nio ein Wechſler mellett jóval gyakoribbak az újabb germanizmusok, például Dillos, lû der Till; Gwolta, tôs die Gewalt; Kalkė, ės der Kalck; Kelnore, rês Keller; Skune, ės die Scheune; Styras, ro ein Ruder; Stukkis, kio ein Stück; Skrybele, ės ein Schreiber; Sζiporus, raus der Schiffer; Sζturmas, mo der Sturm; Sζuile, lês eine Szule; ζakas, ko ein Sack stb. A kölcsönszavak egy másik csoportját a latinból vagy görögből származó német szavak litván változatai alkotják. Ezek a szavak más nyelvekben is elterjedtek, ezért nemzetközi szavaknak nevezhetők. A litván nyelvbe a XVI. századtól kezdődően szláv nyelveken keresztül, később pedig a német nyelvből kerültek be. A litvánban ezek a szavak fonetikailag vagy morfológiailag litvánosodtak, például Beſtya, ôs ein Thier, Bestie; Cimbalas, lo ein Cimbel; Elementas, to das Element; Pyga, os eine Feige; Persona, nos die Perſon; Purpuras, ro der Purpur; Sceptras, ro Szepter; Smaragdas, do der Smaragd; Teſtamentas, to ein Teſtament stb. Igaz, Haack szótárában e nemzetközi szavak egy részét nem „fogadták be”: sokukat litvánra fordítva találjuk, például Sζikſna, nos das Leder, Pergament; vagy magyarázatként közölve, vö. Skirta=Wiera, os, Skirtas=Mokslas, lo eine Secte, vö. ζodζius keiſti diſputieren; ζodζiu=Keitimas, mo eine Diſputation.7 7 Haack szótárának a litván nyelvi szemináriumban való használatáról lásd a szerző „Rankraštiniai papildymai F. W. Haacko Vocablarium Litthvanico–Germanicvm et Germanico–Litthvanicvm“ (Halle, 1730 után) papildymai“ című cikkét (megjelenés alatt a „Lietuvių kalbotyros klausimai“ XL. kötetében). 97 6. Következtetések. 1. F. W. Haack „Vocabvlarivm...“ című műve a litván filológia és kultúrtörténet számára továbbra is a hallei litván nyelvi szeminárium működésének bizonyítéka, valamint a 18. század első felének német–litván kulturális kapcsolatainak tanúja. 2. Haack „Vocabvlarivm...“ című műve az első, Poroszországban nyomtatásban megjelent, két részből álló (litván–német és német–litván nyelvű) szótár, amely felöleli a 18. század első felének Kis-Litvániában keletkezett protestáns írásbeliségének legfontosabb szókincsét, és közel két évtizeden át az egyetlen publikált lexikográfiai munkaként szolgált. A két részből álló szótár összeállításával Haack folytatta a 17. századi kéziratos német–litván szótárak hagyományát, ám elsőként állított össze litván szójegyzéket, és adott hozzá német megfelelőket, ezáltal a litván szókincset a németül beszélő lelkészek és más személyek számára is hozzáférhetővé tette. 3. Bár terjedelme alig marad el az első litván szótárétól, Konstantin Sirvydas „Dictionarium...“ című művétől, Haack „Vocabvlarivm...“ című munkája méltó ellenpólusa volt annak Kis-Litvániában, és elősegítette a teljes litván szókincs oszthatatlanságát és egységét. 4. Haack szótára a 18. századi kis-litvániai lexikográfia sajátos mérföldkövének tekinthető: a korabeli protestáns írások szókincsének válogatásával összeállított litván szójegyzéke szolgált irányadóul a későbbi 18. századi szótárírók számára, rajtuk keresztül pedig a szókincs egy része átkerült a 19. század közepének szótáraiba. A litván nyelvre vonatkozó információforrásként az európai történészek munkáiban is használták, és Nagy-Litvánia filológusai is ismerték. 5. Mivel a szótár korlátozott forrásokra támaszkodik és tanulási gyakorlatra készült, viszonylag kevés litván népi szókincset tartalmaz, frazeologizmust pedig csak igen keveset. Tartalma a korabeli írott nyelvre jellemző vallási és elvont szókincset, valamint a természet (növény- és állatvilág), az ember társadalmi helyzete, a rokonság és a foglalkozások legfontosabb megnevezéseit stb. tükrözi. Eredetüket tekintve a tükörfordításos neologizmusok mellett újabb szláv és német jövevényszavak, valamint úgynevezett nemzetközi szavak is találhatók benne. 6. A „Vocabvlarivm...“ szócikkének felépítésére jellemző, hogy a cikk a következőkből áll: 1) címszó (önálló lexéma, ritkábban szókapcsolat), 2) módszeresen feltüntetett nyelvtani jelölésekből (például a főnév alanyesetű alakban szerepel a birtokos eset ragjával vagy annak szótagjával és a ragozási osztály számával, a nyelvtani nem latin rövidítésével stb.), valamint 3) német nyelvű megfelelő(k)ből (alkalmanként latin nyelvű jelentésmegfelelőket vagy német nyelvű tárgyi magyarázatokat is közölnek). Beérkezett: 1998. 08. 26. 98 LITERATŪRA Bense 1974 – B e n s e Gertrud. Lithuanica in Halle. – Zeitschrift für Slavistik 19 (2). Biržiška 1963 – B i r ž i š k a Vaclovas. Aleksandrynas 2, Chicago. Bio-bibliographisches Handbuch 1996 – Bio-bibliographisches Handbuch zur Sprachwissenschaft des 18. Jahrhunderts. Die Grammatiker, Lexikographer und Sprachtheoretiker der deutschsprachigen Raums mit Beschreibung ihrer Werke. Bd. 4. H–L: Max Niemeyer Verlag Tübingen. Drotvinas 1989 – D r o t v i n a s Vincentas. Dėl sudurtinių vertinių Mažosios Lietuvos žodynuose. – Baltistica 11 (1). Drotvinas 1997 – D r o t v i n a s Vincentas. „Hallifškos Giefmes“: Zur Frühgeschichte der Halleschen Kirchenlieder in litauischer Sprache. – Europa in der Frühen Neuzeit. Festschrift für Günter Mühlpfordt. 3. Aufbruch zur Moderne. Hrsg. von Erich Donnert. Weimar–Köln–Wien: Böhlau Verlag. Drotvinas 1998 – D r o t v i n a s Vincentas. Das Seminarium Litvanicum an der Universität Halle (1727–1740) in seinem Einfluß auf die Herausbildung der litauischen Philologie. – Hallesche Forschungen 1: Halle und Osteuropa. Zur europäischen Ausstrahlung des hallischen Pietismus. Hrsg. von Johannes Wallmann und Udo Sträter: Verlag der Franckeschen Stiftungen Halle im Max Niemeyer Verlag. Gineitis 1990 – G i n e i t i s Leonas. Kristijonas Donelaitis ir jo epocha, Vilnius: Vaga. Gineitis 1995 – G i n e i t i s Leonas. Prūsiškasis patriotizmas lietuvių literatūroje, Vilnius: Pradai. Kaunas 1996 – K a u n a s Domas. Lietuviškos knygos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Koženiauskienė 1990 – K o ž e n i a u s k i e n ė Regina. XVII–XVIII a. prakalbos ir dedikacijos, Vilnius: Mokslas. Lebedys 1977 – L e b e d y s Jurgis. Senoji lietuvių literatūra, Vilnius: Mokslas. Palionis 1995 – P a l i o n i s Jonas. Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Pavlov 1972 – P a v l o v V.M. Die substantivische Zusammensetzung im Deutschen als syntaktisches Problem, München: Max Hueber Verlag. Schiller 1994 – S c h i l l e r Christiane. Das litauische Seminar in Halle (1727–1740) und seine Mitglieder. Auf Spurensuche. – Acta Baltica 32. Schröder 1989 – Biographisches und bibliographisches Lexicon der Fremdsprachenlehrer des deutschsprachigen Raumes. Spätmittelalter bis 1800. Bd. 2. Buchstaben D bis H. Augsburger 1×1. Schriften, hrsg. von Thomas F i n k e n s t a e d t und Konrad S c h r ö d e r. Bd. 51, Augsburg. Skrupskelis 1967 – S k r u p s k e l i s Ignas. Lietuviai XVIII a. vokiečių literatūroje, Roma: Lietuvos katalikų mokslų akademijos leidinys. Specht 1935 – S p e c h t Franz. Das litauische Seminar an der Universität Halle. – Archivum Philologicum, 5, Kaunas. Winter 1954 – W i n t e r Eduard. Halle und die Pflege der litauischen Sprache. – Die Pflege der west- und südslavischen Sprachen in Halle im 18. Jahrhundert, Berlin: Academie–Verlag. Zinkevičius 1990 – Z i n k e v i č i u s Zigmas. Kalbotyros darbai: Frydrichas Vilhelmas Hakas. – Lietuvių kalba XVIII–XIX a., Vilnius: Mokslas. 99 DAS „VOCABVLARIVM LITTHVANICO-GERMANICVM, ET GERMANICO-LITTHVANICVM“ VON F.W.HAACK (HALLE, 1730) Zusammenfassung Das erste in Preußen gedruckte „Vocablariivm Litthvanico–Germanicvm et Germanico–Litthvanicvm“ wurde von dem Dozenten des Litauischen Seminar an der Universität Halle (1727–1740) Friedrich Wilhelm Haack (1705–1754) verfasst und als Lehrmittel der litauischen Sprache für künftige Prediger der litauischen Gemeinden in Ostpreußen vorgesehen. Für sein Inventar ist das Wortschatz der litauischen protestantischen Drucken in den ersten Jahrzehnten des 18. Jh. verwendet worden. Der litauische Teil umfaßt 4486 Lemmata mit den deutschen Entsprechungen; deutsch–litauischer Teil etwa 500 Wörter weniger. Obwohl es im „Vocablariivm“ die Illustrationen der Verwendung der litauischen Wörter, so wie die Wörter aus der litauische Umgangsprache fehlen, war es für die weitere Lexikographie im Laufe des 18. Jh. von großen Bedeutung. Das Wortschatz des „Vocablariivm“ wurde in den Wörterbüchern von Phillip Ruhig (1747), Jakob Brodowsky (vor 1744), Christian Gottlieb Mielcke (1800) benutzt. Im Beitrag ist das litauische Wortgut nach dem Inhalt und Herkunft analysiert, z.B. sind die Substantiva am meisten die Benennungen der religiösen und abstrakten Begriffe und anderer biblischen Denotaten, auch die Berufs– und Verwandtschaftsnamen, die Namen der Pflanzen und des Viehs usw. Neben den Wörtern der litauischen Herkunft sind die Lehnübersetzungen nach dem deutschen Vorbild, so wie die lexikalischen Slavismen und einige Germanismen vorhanden. Die grammatische Charakteristik der litauischen Redeteile ist mit den traditionellen lateinischen Abkürzungen dargestellt, z.B. Genus mit Gen. M., Gen. Foem. und die Deklinationstypen mit den Nummern der Deklination für Substantiva, neben dem Modus Indicativus auch die Formen des Präsens, Praeteritum und Futurum usw. Im Beitrag ist die Korrelation der litauischen und deutschen Wörter in dem Wörterbuch analysiert, und zwar die Gemeinschaften und die Unterschiede der Übereinstimmung der Semantik. 100