Žemutinių prigimtinio ir padėtinio ilgumo balsių skirtumai Lukšių šnektoje

LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEK XL (1998) Rima BACEVIČIŪTĖ Litván Nyelvi Intézet, Vilnius ALSÓBBRENDŰEK TERMÉSZETES IR A magánhangzók időtartambeli különbségei a lukšiai nyelvjárásban 1. A nyelvészeti szakirodalomban leggyakrabban azt a megszokott véleményt találjuk, hogy az [a', e] < *-an-, *-en és az [a“, e] < *-a-, *-ė magánhangzók semmiben sem különböznek egymástól. Ezt állítják egyrészt a köznyelv rendszeréről is, amelyben „a hangsúlyos szótagokban a történeti és a helyzeti hosszúságú magánhangzók [a-], [e] egyformán ejtődnek” (Pakerys 1995: 33; vö. még: Vaitkevičiūtė 1960: 207, 217; Vaitkevičiūtė 1961: 31, 37; LKG 1: §17, §23; Mikalauskaitė 1976: 17), másrészt pedig a hozzá közel álló déli nyugat-aukštaitis nyelvjárásról, amelyben „az a“, e* < 4, ę monoftongusok hosszúságuk tekintetében nem különböznek a hangsúlyos, megnyúlt a, ė magánhangzóktól” (Zinkevičius 1966: 80). A legtöbb nyelvjárásban azonban, a délnyugati felső-aukštaičių nyelvjárást sem véve ki, már meglehetősen régen megfigyelték a magánhangzók természetes (történeti) és helyzeti hosszúságának oppozícióját. Az alsó magánhangzók kettős mennyiségéről már egy évszázaddal ezelőtt beszélt A. Baranauskas (Baranovskij 1898: 15), különösen pedig K. Jaunius, aki egyértelműen kijelentette, hogy a hangsúly miatt megnyúlt magánhangzók „a Kaunasi kerületben közepes hosszúságúak (azaz valamivel hosszabbak a rövideknél, de nem egyenlők a hosszúakkal)” (Jaunius 1970: 83). A kaunasi nyelvjárásban a hosszú és félhosszú magánhangzók oppozíciójának létezését védő megjegyzéseket későbbi munkákban is találunk (Girdenis 1971: 205; Zinkevičius 1980: 98; Pakerys 1986: 33), amelyek némelyikében minőségi különbségekre is utalnak: a természetes hosszúságú magánhangzók nyíltabbak és talán kissé nazalizáltak is lehetnek (Girdenis 1995: 172; lásd még: 1971: 205; 1981: 128). Az ilyen típusú magánhangzókat kísérletileg is vizsgálták. B. Simanavičienė (1993: 46-53) veliuonai beszéd vizsgálatának következtetései, amelyek szerint az [a-, e] < *-a-, *-ė hanghordozásának függése a zöngés vagy zöngétlen kontextustól" a helyzeti és természetes magánhangzók mennyiségi különbségeiről való gondolkodásra is lehetőséget adnak. A mennyiségi oppozíció létezését Igliauka beszédében A. Kazlauskienė (1996: 128-130) műszeres és auditív“ vizsgálata bizonyította. ' E vizsgálat adatai szerint a helyzeti hosszúságú magánhangzók valódi emelkedő hanghordozással csak zöngés mássalhangzók mellett rendelkeznek. Zöngétlen mássalhangzó posztpozíciójában vagy prepozíciójában a hanghordozás inkább ereszkedő jellegű. * Különösen fontos, hogy ezt a különbséget maguk a nyelvjárás beszélői is érzékelik. Ez azt jelenti, hogy a szavaknak bizonyos fonológiailag releváns jegyekben különbözniük kell egymástól. 102 Ebben a munkában kísérletet tettünk az alsó nyelvállású magánhangzók mennyiségének és minőségének kísérleti ir vizsgálatára a Lukšiai-nyelvjárásban. Ši A nyelvjárások jelenlegi osztályozją ása szerint a nyugati aukštaitis kaunasiak északi részéhez tartozik (Zinkevičius 1994: 26), o a régebbi K. Jaunius — A. Salys nyelvjárási felosztása szerint ez a nyugati aukštaitis veliuonai nyelvjárás lenne, mivel rendszeresen megrövidíti a nyitott, hangsúlytalan szóvégi magánhangzókat [0“, e:], pl.: sa.ku, da.ri, vaiku, sd.uli stb. A beszédközpont —Lukšiai nagyközség (Šakiai járás), amely Šakių-től 8 km į keletre, ir 52 km į Kaunastól nyugatra található. 2. A vizsgálathoz a grąžtas —kraštas, šąla —kala, patrėšęs —patrėšęs, patrėšus —patrėšus szópárokat választották, és ezekkel rövid mondatokat alkottak, amelyek jól szemléltetik a vizsgált párok jelentéseit. A vizsgált szavak többnyire az utolsó előtti pozícióban álltak: aštrūz gra-Staz birdavu || visas krd. Sta(s) sūdegi || ilgai Sala šimeet || senei įeu ka.la ta. stūba || biski patrė.šes tas. mė.dis|| smdrkei patré-Ses ta. pieva|| būvu gerai patrdėšus taz_braskdes || ta__o-belis patrdė.šus įeu būvu. A mondatok véletlenszerű sorrendben voltak összekeverve, és közéjük a vizsgált tárgy szempontjából jelentéktelen mondatokat is beillesztettek. Az anyagot A. Bacevičius bemondó, szül. 1930-ban, hangszalagjára rögzítették, a szöveg szerzője pedig közvetlenül a számítógép memóriájába vitte be. Mindkét bemondó a vizsgált nyelvjárás képviselője. A felvételek készítésekor az adatközlő, miután meghallgatta a világosan kimondott mondatot (beleértve a kutatás szempontjából jelentékteleneket is), azt szabadon, a lehető legsemlegesebb intonációval megismételte. Ez lehetővé tette az olvasás közben kialakuló természetellenes beszédintonáció elkerülését”. A mondatokat ötször ismételték meg. Később a magnetofonszalagról készült felvételeket szintén átvitték a számítógép memóriájába, és a P. Kasparaitis által készített, „Kalbam44” elnevezésű, beszédhang-elemző programmal dolgozták fel. A program a képernyőn megjeleníti a bevitt jel oszcillogramját, amely alapján a jel különálló hangokra bontható; a megjelölt hangszakasz időtartamát maga a program automatikusan megméri. Ugyanez a program lehetővé teszi a hangok spektrális elemzését is: a képernyőn a jel dinamikus spektrogramja, a formánsok pályájának változása, valamint a szegmens spektrális metszete látható. 3. Az adatokat statisztikailag értékelték. Az időtartamok mérése után kiszámították a számtani átlagot x, a standard eltérést s, amely azt mutatja, hogy a vizsgált jellemző értékei mennyire térnek el az átlagtól, valamint a 9596-os konfidenciaintervallumot. Ezenfelül az eredmények szignifikanciáját Student-- kritériummal is ellenőriztük. Ezeket a számításokat számítógéppel, A. Girdenis programja alapján végeztük el. 3.1. A kapott eredményeket az 1–2. táblázatban mutatjuk be. * Vö. I. Mažiulienė (1996: 46–47) munkájának módszertanával. 103 1. táblázat A magánhangzók időtartama egyes szavakban Példák n x (ms) s (ms) 95% megb. int fúró t széle 10 203 29 182 + 224 5,42 > 3,92 10 151 8 145 + 157 fagy 10 209 13 199 + 218 6,40 > 3,92 kalapál 10 173 12 165 + 182 megromlott 10 203 23 185 + 219 6,37 > 3,92 megromlott megromolva 10 223 17 210 10 152 9 145 + 159 + 235 9,56 > 3,92 megromlott 10 161 11 153 + 169 2. táblázat A magánhangzók időtartamának összegzése Példák n x (ms) s (ms) 95% függ. int. t [a] < *-an-20 206 22 195 + 216 7,29 > 3,57 [a] < *-a-20 162 15 155 + 169 [er] < *-en20 213 22 202 + 223 10,18 > 3,57 [er] < *-ė-20 156 11 150 + 160 hosszabbak 40 209 9 194 + 224 7,18 > 5,96 rövidebbek 40 159 10 143 + 176 Látjuk, hogy a történeti helyzeti ir hosszúságú magánhangzók között egyértelműen jelentős időtartambeli különbség van: a konfidenciaintervallumok sehol sem metszik, nem fedik egymást. A Student-- féle kritérium értékei szintén azt mutatják, hogy ez a különbség szignifikáns, mivel minden esetben nagyobbak a 99,996 valószínűség kritikus értékénél. A mennyiségi különbséget még világosabban látjuk az eredményeket összefoglalva (lásd a 2. táblázatot): a konfidenciaintervallumok ismét sehol sem metszik egymást, a Student-- féle kritérium értékei pedig jóval (a hátulsó magánhangzók esetében kétszer, az elülsőknél pedig — csaknem háromszor!) nagyobbak a kritikus értéknél. A rövidebb és hosszabb magánhangzók átlagos időtartamának aránya — 1 : 1,3. 3.2. A veleszületett és a pozicionális hosszúságú magánhangzók mennyiségi különbségét szemléletesen mutatja a pontdiagram is. Ha a koordinátarendszer első negyedében az ordinátatengelyen ábrázoljuk a pozicionális hosszúságú magánhangzók időtartamának méreteit (ms), az abszcisszatengelyen pedig — az adott párban szereplő veleszületett hosszúságú magánhangzókét, akkor olyan grafikus ábrát kapunk, amely kiválóan szemlélteti e magánhangzók mennyiségi különbségeit (lásd az 1. ábrát). * Az áttekinthetőség érdekében a koordinátarendszer kezdőpontja nem 0 ms, hanem 100 ms. 104 250 225 200 175 150 125 100 10 12 15 17 20 22 25 0 505050 hosszabb magánhangzók (ms) rövidebb magánhangzók (ms) 1. ábra A magánhangzók időtartamának pontdiagramja. Minden pont az átló egyik oldalán helyezkedik el, néhány pedig attól igen távol — tehát a két változat határozottan különbözik. 4. Megkíséreltük elemezni e magánhangzók minőségi paramétereit is. A „Kalbam44” programmal elemeztük a hangszegmensek spektrális metszeteit, majd a formánsok átlagértékeit egy A. Girdenis által létrehozott speciális formánsértékelő programmal értékeltük, amely bizonyos képletek alapján (lásd Piotrovskij 1960: 29) kiszámítja a kompaktitás (C.10*), a bemollosság (b.10*) és a tonalitás (T) indexét (a nagyobb T magasabb magánhangzó-timb­rét, a kisebb és különösen a negatív érték pedig alacsonyabbat jelez). 4.1. Mivel a zöngés hangok differenciális sajátosságait az első két formáns határozza meg, a többi pedig gyakran csak a beszélő egyéni sajátosságait vagy az expresszív tartalmat közvetíti, ezért a hangok akusztikai tulajdonságainak elemzésekor elsősorban ezekre támaszkodunk. A férfiés a női hang spektrumát külön vizsgáltuk, mivel a férfiés női hang akusztikai jellemzői jelentősen különböznek, noha bizonyos állandó viszonyok megmaradnak. E vizsgálat férfiés női hang spektrális elemzésének eredményei szintén analógok, csupán a női hang formánsai lényegesen magasabbak a magasabb hangszín miatt. Ezért a férfihang mérési eredményeit mutatjuk be, amelyek világosabb képet adnak. Külön érdemes tárgyalni az elülső és a hátulsó artikulációjú magánhangzók minőségét is. 3. táblázat A magánhangzók [21 < *-anir [a] < *-a4 a férfihang formánsértékei“ Pl. F, (Hz) F, (Hz) F; (Hz) C.10° fúró 675 1326 2410 888 34 part 685 1353 2320 889 61 Sziget 675 1320 2564 888 3 kalapál 703 1340 2525 893 5 3 Vö. a női hang fúrója F,=728 Hz, F,=1410 Hz; kraštas ¥,=785 Hz, F,=1498 Hz; šąla F,=728 Hz, F,=1369 Hz; kala F,=785 Hz, F,=1398 Hz. 105 Mint žinome, visi užpakalinės eilės balsiai yra žemo tembro, kurį lemia platus ir didelis burnos rezonatorius, susidaręs liežuviui atsitraukus atgal. Tai rodo ir antroji formantė, esanti žemųjų dažnių srityje. Tačiau prigimtinio ilgumo [a] tipo balsių F, yra dar šiek tiek žemesnė už pozicinio ilgumo balsių F,. Vadinasi, istorinio ilgumo balsiai yra žemėlesnio tembro, kurį lemia didesnis liežuvio poslinkis atgal. Prigimtinio ilgumo balsiai turi ir truputį žemesnę pirmąją formantę, taigi jie yra šiek tiek aukštesnio pakilimo, atviresni. Az F-től alacsonyabban; az első két formáns egymástól távolabb helyezkedik el, ami a magánhangzók [a:] <*-afinozinumo požymis jellemzője is, ezért kijelenthetjük, hogy a spektrális elemzés megerősíti azt a feltételezést, hogy e magánhangzók bizonyos nazalizációja fennmaradt. A harmadik formánsok értékei is különböznek: a történeti hosszúságú magánhangzók esetében jóval magasabbak. A spektrum szóródása alapján az alsó nyelvállású magánhangzók a legkompaktabbak, mivel mindkét formáns nem túl távol helyezkedik el a spektrum közepétől (x 1000 Hz). A történeti hosszúságú magánhangzók valamivel kevésbé kompaktak, de alacsonyabb hangmagasságú hangok (lásd a 3. táblázatot). A bé-moll jelleg szempontjából ezek a magánhangzók semlegesek (b.10* =168), mivel az ajkak nem vesznek részt az artikulációban. A formánsok viszonyát a grafikonon is láthatjuk (lásd a 2. ábrát). 1700 1200 + 700 200 1 2 3 2. ábra A [2] < *-a@ (----) és az [a] < *-4-(—) magánhangzók spektrumai a grąžtas és kraštas“ szavakban 4.2. Az [e] és [ee] magánhangzók artikulációja meglehetősen változékony, ezért akusztikai tulajdonságaik is változnak. Különösen változékony a [22] magánhangzó: a kiejtés kezdetén az F, és az F> az [e] magánhangzó formánsainak határain belül van, a végén pedig ez a hang nagyon hasonlóvá válik az [a'] hanghoz — nyíltabb, nagyobb kompakt- ­ságú, mélyebb tónusú. Ezért e magánhangzók szegmentális spektrumát három helyen mértük: a hang kezdetén, közepén és végén. A számításokat a táblázatban láthatjuk. * Hasonló lenne a šąla —kala szavak grafikus képe is. 106 4. táblázat | Magánhangzók [e] < *-en-/[e] < *-ė ir [2 <*-a2r-/[a2) <*-2-vyro balso formančių reikšmės“ Pavyzdžiai F, (Hz) F, (Hz) F; (Hz) C.10° T 576 1930 2580 828 399 patréses 605 1787 2529 842 320 patrések 626 1621 2379 857 247 587 1775 2471 839 337 615 1714 2414 849 269 610 1605 2326 855 259 613 1627 2451 853 246 patrésus 690 1412 2349 885 90 patréSus 627 1448 2297 869 677 1351 2353 887 59 623 1555 2363 860 216 163 678 1377 2249 886 95 Látjuk, hogy az összes [e] típusú magánhangzó formánsajellemzői a kiejtés folyamán változnak. Az első formáns csaknem következetesen emelkedik, a második pedig — süllyed. Ez különösen a kemény mássalhangzó előtt (a /—C pozícióban) látható. 5.2.1. A /—C’ pozícióban lévő alsó magánhangzókat összehasonlítva látható, hogy a történeti hosszúságú magánhangzó F-je a kiejtés teljes időtartama alatt magasabb marad a pozicionális hosszúságúénál — magasabb hangszínűek, elülsőbb artikulációjúak, feszítettebbek (a formánsok jobban eltávolodnak a „semleges” magánhangzó spektrumától). A pozicionális hosszúságú magánhangzó kevésbé feszült, hátrébb képzett, mélyebb hangszínű. A kiejtés kezdetén a pozicionális hosszúságú magánhangzónak van magasabb első formánsa, de a végén a természetes hosszúságú magánhangzó Fį-je ugrik magasabbra; a pozicionális magánhangzóé kissé lefelé esik. A történeti hosszúságú magánhangzónak a kiejtés teljes időtartama alatt jóval magasabb a harmadik formánsa. E magánhangzók kompaktsága is változó. A kiejtés kezdetén és közepén a pozicionális hosszúságú magánhangzó kompaktabb, a végén pedig a természetes hosszúságú magánhangzó. E magánhangzók tonalitás szempontjából nagyon változékonyak, azonban bármennyire is változnak, a történeti és a helyzeti hosszúságú magánhangzók közötti különbségek megmaradnak. A kiejtés kezdetén és közepén a történeti magánhangzó hangmagassága jóval magasabb, a végén pedig a pozicionális hosszúságú magánhangzónak valamivel nagyobb a tonalitási indexe. 5.2.2. Ezeket az alsó nyelvállású magánhangzókat a /—C/ pozícióban összehasonlítva még kifejezettebb változékonyságuk figyelhető meg. A kiejtés kezdetén az első formánsok különbsége csekély, a helyzeti hosszúságú magánhangzó F; értéke kissé magasabb, később azonban csak jelentéktelenül emelkedik, a természetes hosszúságú magánhangzó F; jóval magasabbra ugrik. A szegmens közepén a formánsok több mint 60 Hz-cel különböznek. A kiejtés végére azonban a különbség vi- " A formánsszámok három számjegye a méréseket a kezdetén, közepén és végén mutatja. * A női hang ugyanazokat a formánsarányokat mutatja. ’ Mennyiségi szempontból ezek a magánhangzók különböznek a leginkább. 107 szikusan teljesen megszűnik. A történeti hosszúsáF, gú magánhangzónak csak a kezdetén ir magasabb, mint a pozícióban /—C’; később a formánsok az į alacsony frekvenciák tartományába kerülnek, a hangok o mély hangszínűvé válnak, a formánsok aránya ugyanaz, mint Az [a] típusú magánhangzók közül magasabb a pozicionális hosszúságú magánhangzó második formánsa. Így a szegmentum végén az eredeti hosszúságú magánhangzó mélyebb hangszínű [2]. A harmadik formáns egész idő alatt magasabb az eredeti hosszúságú magánhangzó esetében. Kezdetben a pozicionális hosszúságú magánhangzó kompaktabb, középen a természetes — hosszúságú magánhangzó, a végén a különbség o elmosódott. A tonalitási index egyértelműen jelzi mind a hangok dinamikáját, mind a különbségeket jų (lásd 4 a táblázatot). Kezdetben ismét, akárcsak ir a pozícióban /—C’, a történeti hosszúságú magánhangzó hangmagassága o sokkal magasabb, a ir szegmens közepén–végén pedig a pozicionális hosszúságú magánhangzó hangmagassága magasabb, hasonlóan, mint ir az [a] típusú magánhangzók esetében. A bemollossági index ebben az esetben sem mutat semmiféle különbséget (b.10*=167), mivel e magánhangzók artikulációjában az ajkak szintén nem vesznek részt. A megfelelő arányokat a formánsok pályáinak változását bemutató grafikonok is mutatják (Lásd: 3 és a 4. ábrát. ). 2200 1700 fizz. | 1200 + 700 + 200 1 2 3 3. ábra Az [e] < *-er+ (----) és az [e] < *-é& (—) magánhangzók formánsainak pályaváltozása a pozícióban /-C' 1700 1— 1200 + 00 . .., caiventis = 200 ; 1 2 3 4. ábra A [2] < *-22r7-(--- --) és a [2] < *-2£-(—) magánhangzók formánsainak pályaváltozása a /—C. pozícióban 108 6. A ir veleszületett pozicionális hosszúságú alsó magánhangzir ók különbségeit az alaphangmagasság és az intenzitás grafikonjai mutatják (lásd 5-10 ábra ). A grafikonok a WINCECIL22 számítógépes beszédhang-elemző programmal készültek. "T (mA LEB Ei Gi SIR m | SM SRL (ES Si BBI IN SEO EO Db BIT MBT VB VE a | 140 Hz/Lg | árnyalatok —r— ábra 5. Balsio [2] < *-ar+ intenzitás (tetszőleges dB-ben) ir alaphang (Hz logaritmais) a gra-stas žodyje 15 P——————————T „1280 b 140HziLg A km Ak A Ls Ai a BE SY SSS I SS ny Sy "| I RT pav. 6. Balsio [a7] < *-4intensyvumas ir pagrindinis tonas žodyje krd.stas 65Hz/Lg pav. 7. Balsio [e] < *-efdintensyvumas ir pagrindinis tonas žodyje patré-sces . 109 US 4 Tam (O am ESS Ark 8. ábra A [e] magánhangzó intenzitása és alaphangja a patre.ses szóban < *-ė 30 | | 290 m. iii“ i 0 | | | 145Hz]Lg 9. ábra A [#7] magánhangzó intenzitása és alaphangja a patra-Sus szóban < *-z4 Ng —————— 0 i i B ES RV Na (Eat Co EE Gia ms am TR fe To VB 10. ábra A magánhangzó [#1] <*-a intenzitása és alaphangja a patrdė.šus szóban. Láthatjuk, hogy mind az elülső, mind a hátulsó sor történeti és helyzeti hosszúságú magánhangzóinak alaphanggörbéi különböznek: minden történeti magánhangzó görbéje emelkedő jellegű, a helyzeti magánhangzóké pedig ereszkedő vagy emelkedő-- ereszkedő. A hang végén kissé magasabbra emelkedik a hátulsó sor magánhangzóinak alaphanggörbéje, így ezeknek a magánhangzóknak az alaphangtartománya szélesebb (lásd az 5. ábrát). A helyzeti hosszúságú magánhangzók közül a hang végén az [e] magánhangzó görbéje ereszkedik a legalacsonyabbra — alaphangtartománya a legszélesebb. 110