Dvibalsių ir mišriųjų dvigarsių priegaidės Eržvilko šnektoje: kiekybė ir spektrai

A LITVÁN NYELVTUDOMÁNY KÉRDÉSEI XL (1998) Daiva ATKOČAITYTĖ Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A KETTŐSHANGZÓK ÉS A VEGYES KETTŐSHANGZÓK HANGLEJTÉSE AZ ERŽVILKÓI NYELVJÁRÁSBAN: MENNYISÉG ÉS SPEKTRUMOK 1. A déli žemaitis raseiniai-i nyelvjárás kettőshangzóinak hanglejtését, eloszlását és akusztikai jellemzőit mindeddig nem vizsgálták és írták le részletesebben. Különösen kevés adat áll rendelkezésre a nyelvjárás déli peremvidékéről, ahol a vizsgált eržvilkói nyelvjárás található. Mind a monografikus, mind az áttekintő munkák szerzői általában olyan empirikus megfigyelésekre támaszkodnak, amelyek nem mindig pontosak, és csak hozzávetőlegesen képesek leírni a hanglejtés akusztikai jegyeit. Egyáltalán nincsenek olyan munkák, amelyekben kísérletileg vizsgálták volna egyes nyelvjárások vagy az egész nyelvjárás intonációit; továbbá sehol sem esik szó arról, hogy a raseiniai nyelvjárás intonációi miben állnak közel más žemaitis nyelvjárások megfelelő intonációihoz, illetve miben hasonlítanak inkább a köznyelv intonációihoz. Ebben a tanulmányban éppen arra teszünk kísérletet, hogy műszeres elemzéssel igazoljuk a két intonáció —a kezdőhangsúlyos és a folyamatos —elkülönülését a kettőshangzókban, meghatározzuk fontosabb megkülönböztető jegyeiket, és összevessük őket a közelebbi žemaitis nyelvjárások, valamint a köznyelv megfelelő vizsgálataival". 2. Bár a raseiniai nyelvjárásban szokás megkülönböztetni a kezdőhangsúlyos és a folyamatos intonációt, a nyelvjárás kutatói olykor más terminusokat is használnak. Például M. Slušinskaitė a Lomiai nyelvjárásban az akútusos intonációt hirtelen akútusnak nevezi, amely állítólag hasonló a köznyelv kezdőhangsúlyos intonációjához, jóllehet nincs világos meghatározás arra vonatkozóan, hogy ez az intonáció miben különbözne a köznyelv intonációjától (Slušinskaitė 1981: 20). Z. Zinkevičius szintén nem használja a kezdőhangsúlyos intonáció terminusát. Véleménye szerint a žemaitis nyelvjárás délkeleti peremén (tehát az Eržvilkas nyelvjárásában is) a žemaitis törő intonáció a aukštaitis toló intonációjába megy át. A szót nyomatékosan ejtve a toló intonáció valódi törővé válik (Zinkevičius 1966: 35). A cirkumflex eredetű folyamatos intonáció jobban különbözik köznyelvi megfelelőjétől: általában úgy vélik, hogy annak nyomatéka a kettőshangzó mindkét összetevőjére megoszlik. Bár ez a hangsúlyjelenség az egész raseiniai területre jellemző, V. Tamošaitytė-Jokubauskienė a Pagramantis nyelvjárásának leírásakor az erős végződésű hangsúlyjelenség terminusát használja (Tamošaitytė-Jokubauskienė 1974: 27). Nem világos, hogy itt így ' Ebben a munkában főként a legközelebbi déli žemaitė varniškiai nyelvjárásával (Bagvilaitė 1975; Bukantis 1984), az északi žemaitė nyelvjárással (Girdenis 1974) és a köznyelvvel (Pakerys 1968; Pakerys és mtsai 1972; Pakerys 1974; Pakerys és mtsai 1974; Pakerys 1982) fogjuk összehasonlítani a kettőshangzók hangsúlyjelenségeinek adatait. Más nyelvjárások hangsúlyjelenségeinek vizsgálati módszertanára is támaszkodtunk (Girdenis, Pupkis 1974; Kosienė 1982; Girdenis 1996). 88 szokásos folyamatos hangsúlyjelenségnek nevezik (ezt a terminust használta ir P. Jonikas (Jonikas 1939: 12)), ar Pagramančio šnektában ejtett hangsúly iš valóban egybeesik a su köznyelvi emelkedő hangsúllyal. Mivel nincs világos indok új terminusok használatára, e tanulmány a hagyományos álláspontot követi, miszerint a raseiniai nyelvjárásban két kezdő, folyamatos hangsúlyt különböztet- — nek meg ir — (vö. Grinaveckis 1973: 83; Zinkevičius a 1994: 108), o máskor előforduló hangsúlyok csupán ezek változatai (Lásd: § 3). 3. Már az empirikus megfigyelések is kimutatták, hogy a kettőshangzókban a nyelvjárás jól megkülönbözteti az akútos és a cirkumflex eredetű hangsúlyok oppozícióját, pl.: ld.uk „lauk' —lū.ū.k laūk', kd.lts ‘kaltas’ — ka. Lts ‘kaltas’. Az akútus eredetű intonáció a nyelvjárásban csak kezdőhangsúlyos. A törő intonáció nagyon ritkán hallható. Csak szórványosan jelenik meg, többnyire mellékhangsúllyal hangsúlyozott szótagban, pl.: ta_tas_antrasis | valei ji “kit's iš juo || tas tė.i.ni: sa.u | rūsas || Expresszíven beszélve a törő intonáció néha a főhangsúllyal hangsúlyozott szótagban is felcsendülhet, pl.: tai —gerai padd.ri | pliešiks da: būtu plieše(s) žmūonis || kuokde būwa Zudrni || A kezdőhangsúlyos intonációnak ez a meglehetősen ritka és szabálytalan változata, amely többnyire a frázis intonációjától függ, a diftongusokban szinte egyáltalán nem fordul elő, ezért a törő intonáció eloszlásáról vagy akusztikai jegyeiről itt nem lesz szó. A cirkumflex eredetű intonációt nehezebb jellemezni. Néha a tőben meglehetősen világosan ejthető egy folyamatos intonáció, amelynek nyomatéka mindkét összetevőn oszlik meg, máskor azonban nehéz megállapítani, hogy mindkét összetevő, vagy csak az egyik kap-e hangsúlyt. Abszolút szóvégi helyzetben pozicionális változatként gyakrabban ejtik a középső intonációt, amelynek nyomatékát az első összetevőre törekszenek koncentrálni, míg a második összetevő erősen redukálódik, pl.: pavd.saris | tetervindi šū.ū.k || pakrūoviem | ta višta i tupieie geerai || Ilyenkor a hangnyomaték nagyobb része az első összetevőre esik, a másodikat pedig sokkal gyengébben ejtik“. Emiatt tiriamąsias žodžių poras parenkant daugiau dėmesio skirta priegaidžių opozicijai šaknyje, kur abi priegaidės aiškiai tariamos, nors visi dvibalsiai buvo tiriami ir absoliučiose galūnėse. Pagrindiniai tyrimo uždaviniai — nustatyti: 1) kaip viso dvigarsio ir atskirų jo dėmenų trukmė priklauso nuo priegaidės, 2) kaip su priegaide susijusi dėmenų kokybė, 3) ar viso dvigarsio ir atskirų jo dėmenų trukmė priklauso nuo dėmenų kokybės. * Toliau straipsnyje tokia vidurinė priegaidė neskiriama ir vadinama tęstine. 89 4. Kadangi rūpėjo dvigarsių kokybės ir kiekybės ir santykis su priegaidėmis, su eksperimentiškai tirti tik kirčiuotieji a’, e+u, i, I, m, n, r. Visai neaptariamas dvibalsis «i, nes šnektoje jis gana retai vartojamas, sunku rasti ir tinkamas eksperimentui žodžių poras, be to, šio dvibalsio priegaidės prastai be skiriamos. Čia nekalbama apie mišriuosius dvigarsius u-+/, ir i, m, n, r, nes pirmųjų jų dėmenų kokybės ir kiekybės santykis su priegaidėmis jau aptartas ankstesnėje publikacijoje (lásd: Atkočaitytė 1997), o szerint a teljes ir kettőshangzó második elemének időtartamaránya a hanglejtéssel nem térhet el azoktól a tendenciáktól, amelyek az itt vizsgált többi vegyes kettőshangzóra jellemzők. A kísérlethez olyan szavakat választottak, amelyek hangsúlyos szótagjai kezdő vagy folyamatos hanglejtéssel rendelkeznek. A minimális szópárokat e nyelvjárás képviselői olvasták fel: két adatközlő (egy 1932-ben született férfi és egy 1939-ben született nő), akik a nyelvjárási terület északi részén, Varlaukis faluban élnek, valamint a cikk szerzője, aki szintén ezt a nyelvjárást beszéli. Összesen 148, kijelentő intonációval kiejtett szót vizsgáltak. A következő szócsoportokat olvasták fel: 1) kettőshangzók: gd.uti “gauti': ga.ū.sti ‘gausti’ —buvd.u ‘buvau’; k'd.ura “kiaurą': k'ū.ū.le “kiaūlę'—jū.ū. ‘jal’:ajd.u ‘¢jal’; engedni „Ičisti'": sklė. Lsti ‘skleisti’ —kvi'té.i “kvietei': kvi'tė.i. “búza""; ld.ida “laido (mėto)': la.i.da ‘laido’ — sakd.i ‘vksm. sakai' :saka.i. ‘főnév. mondod'; 2) kevert kettőshangzók: ld.pks ‘ablak’: la.j.ks ‘lafikas’; kd.lts ‘éles’: ka.lts ‘éles’; vaikd.ms ‘gyermekeknek’: ka.r.(p)s® ‘sarok’; kd.rs ‘háború’: ka.F.sts ‘kafstas’; pé.rs ‘péras’: pé.i.st ‘pefsti’; ké.lti ‘kelni’: ke. Lti „keltį”, lé.mpa „lámpa”: le.m.ts „eldöntött”, lé.nks „1énkas’lė.rj.kts „meghajlított”. Az adatközlőktől felolvasott szópárokat magnetofonszalagra rögzítették, majd számítógép memóriájába vitték, a szerző példáit pedig közvetlenül a számítógépbe olvasták be. Az akusztikai elemzéshez P. Kasparaitis „Kalbam44” programját használták. Elkészítették a vizsgált kettőshangzók oszcillogramjait, metszettípusú és dinamikus spektrogramjait. Megmérték a kettőshangzók teljes időtartamát, valamint egyes összetevőik időtartamát ezredmásodpercben (ms). A diftongusok, különösen az au és az ei esetében, mindkét összetevő összeolvad, és élesebb törés nélkül megy át egyik a másikba, ezért nehéz volt meghatározni e diftongusok összetevőinek határait és pontos időtartamát. A vegyes kettőshangzók adatai megbízhatóbbak, mivel összetevőik könnyebben elkülöníthetők — a határt a spektrum megváltozása jelzi. A diftongusok és a vegyes kettőshangzók első összetevőinek spektrális elemzése azt a célt szolgálta, hogy megállapítsák, milyen hatással van a hangsúly a magánhangzók minőségére. Az a és e formánsai * Az au tő magánhangzóját mind kemény, mind lágy mássalhangzó után vizsgálták, mert a [C'—-] pozícióban más minőségű 'a magánhangzó jelenik meg, és 'au kettőshangzó alakul ki. * Nem találtak olyan párt, amely a szóvégződésben d.u és a.i. között különbséget mutatott volna, de a nyelvjárásban az igék végződésének hangsúlyozása nem következetes, ezért ugyanazok az adatközlők az ilyen szóvégi kettőshangzót kétféleképpen ejthetik — egyik alkalommal ereszkedő, másik alkalommal folytatólagos hangsúllyal. * A köznyelvi -iai-nak megfelelő kettőshangzó első eleme a žemaitiai nyelvjárásban régen előrébb képzetté vált, és -e-vé alakult, amely semmiben sem különbözik a régi -ei kettőshangzó első elemétől. 6 Az ajakkerekítéses m és a zöngétlen s között álló ajakhangú p és b szinte mindig kiesik. 90 A frekvenciákat három ponton határoztir ák meg: a kezdetén, közepén és végén. Szegmensekben u ir i egyetlen po metszetet végeztek, mert ezek a hangok rövidebbeuž a, e, k, ezért nehéz megtalálni jų a kezdetet, ir a közepet és a véget. Különösen nehéz meghatároz- # ni a formáns frekvenciákat. A szonánsokat nem to vizsgálták. A mérési adatokat a ir „Student” programmal statisztikailag feldolgozták. A következő statisztikai paramétereket számították ki: a) számtani középérték (x), b) standard eltérés (s), c) variációs együttható (v), d) 9596-os megbízhatósági intervallum, e) Student-féle kritérium (t) és annak kritikus értéke (t,). A szegmensek kompaktsági, bemolossági és tonalitási indexeit A. Girdenis ,FORMANTES.PASTM programjával számították ki. 5. Noha vannak bizonyos mennyiségi és minőségi közös vonások, a kettőshangzókat és a vegyes kettőshangzókat ebben a tanulmányban külön tárgyaljuk. 5.1. Kettőshangzók. 5.1.1. Az összidőtartamra vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a kijelentő intonációval ejtett, első komponensként a, e hangot tartalmazó kettőshangzók összidőtartama az intonációs hangsúly állandó jele. A hangsúlyos diftongusok 1,2:1 arányban hosszabbak a folytatódóknál. Ez a különbség meglehetősen megbízható, mert minden egyes hangsúlyos diftongus külön-külön is hosszabb a folytatódónál (lásd az 1. táblázatot), megbízhatósági intervallumaik az ei és az au kivételével (vö. ei —316+ 341 ms és 288 + 316 ms; au —297+ 348 ms és 228 + 322 ms)’, nem metszik egymást, az f-kritérium értékei pedig (az au kivételével) meghaladják a szignifikancia kritikus határértékét. 9596 1. táblázat. A diftongusok teljes időtartama (ms) * Diftongus | n | x | s | v(96) |megbízhatósági (95%) | tq, di 12 366 8.6 23 355 + 376 82 > 5,0** ai 12 324 7.5 23 315 = 333 di 12 328 9,9 3,0 316 + 341 3,9 >3,8* ei 12 302 1,4 3.8 288 + 316 du 12 359 8,8 24 348 +370 52 >5,0** ad. 12 317 15,8 5,0 297 + 337 du 8 322 27,9 8,6 297+ 348 23> 22 id 8 275 44,7 16,2 228 + 322 A matematikai statisztika módszertanáról bővebben lásd: Girdenis 1974; Kosiené 1982. * A számítási képleteket és a módszertant lásd: Piotrovskis 1960. ? Mivel az átlagot a pozíciótól függetlenül számították ki, az ilyen eredményeket a diftongusok szerkezete okozhatta. Mivel mindkét összetevő azonos rendű, a nyitott végződésekben e kettőshangzók második összetevői inkább asszimilálódnak, és rövidebbek, mint a tőben. Ezzel együtt az egész diftongus is rövidül, ezért az összesített átlag számításakor az ilyen értékek jelentősen növelik a megbízhatósági intervallumot, és csökkentik az elkülönítés valószínűségét. * A táblázatokban a ** jellel megjelölt párok 99,9%-os, a * jellel megjelöltek pedig 99%-os valószínűséggel különböznek. Az x átlagértékeit és a megbízhatósági intervallum számait egy egészre kerekítettük. 91 A tő és a végződés ir diftongusainir ak teljes időtartam-átlagát számítottuk ki, jóllehet a nyílt végződésben a folyamatos, ir akut hangsúlyú diftongusok rövidebbek, mint a gyökérben, mivel a beszédben megfigyelhető a hangsúlyos végződés szótagjának ir enyhe redukciós tendenciája, pl.: tuo dvd.ra kūmetei| ten ši'na pjūovi|| kūr ten priič.i.si| miškai didž'a.usi|| A második elem kezdete oly mértékben olvad össze az első végével, hogy az első végén már világos, milyen emelkedésű lesz a második su hang, ezért ez az elem nem ir jį feltétlenül ejtendő ki teljesen, hanem megrövidíthető. A szó végén az akut hangsúlyú kettőshangzók kevésbé rövidülnek, mivel a diftongus időtartamának nagyobb része az első komponensre koncentrálódik, amely nem szenved redukciót. Mindazonáltal az akut hangsúlyú folyamatos diftongusok közötti ir időtartamarány nem függ a pozíciótól: a tőben és a végződésben ir az akut ir hangsúlyú diftongusok hosszabbak. E tekintetben az Eržvilkas nyelvjárása eltér az északabbra fekvő žemaitis nyelvjárásoktól, ahol a cirkumflex diftongusok jóval hosszabbak (vö. Bukantis 1984a: 72; Girdenis 1974: 175), és közelebb áll a köznyelvhez, amelyben az összetett diftongusok időtartama nem függ a hangsúlytípustól: olykor a kezdő hangsúlyúak hosszabbak, olykor pedig a végső hangsúlyúak (Pakerys 1968: 107; Pakerys ir és mtsai. 1972: 10). 5.1.2. A hangsúlytir ípus még egyértelműbb és fontosabb jegye az egyes összetevők időtartama (vö. Pakerys 1982: 158). Az időtartam aránya azt mutatja, hogy a kezdő hangsúlyú diftongusok első összetevői lényegesen hosszabbak a másodikaknál (2,3:1 arányban), míg a folytonos hangsúlyúak mindkét összetevőjének időtartama kevésbé tér el egymástól, bár az első összetevő itt is hosszabb a másodiknál (1,5:1 arányban) (vö. a 2. és 3. táblázatot). Ez meglehetősen váratlan eredmény, mivel úgy vélik, hogy egy folytonos kettőshangzóban az időtartamnak és a hangnyomásnak mindkét összetevő között egyenlően kellene megoszlania. A szó végén mind a kezdő hangsúlyú, mind a folytonos hangsúlyú diftongusok mindkét összetevőjének időtartama kissé rövidebb, de a köztük fennálló arány hasonló marad. 2. táblázat. Az első összetevők időtartama (ms) Diftongus n | X | S | v(96) | megbízh. int. (95%) | tz tį d.(i) 12 255 9,6 3,8 243+ 267 13,5>5,0** ū.li.) 12 188 5,3 2,8 182 +195 €.(i) 12 237 17,4 7,3 216 + 259 5,1 >5,0** é.(i.) 12 197 2,7 1,4 194 + 200 'a.(u) 12 252 10,3 4,1 239+ 265 12,9 >5,0** 'ū.(ū.) 12 190 3,3 1,7 186 + 194 d.(u) 8 211 30,5 14.4 183 + 239 4,4 >3,6* a.(a.) 8 146 12,7 8,7 130 + 162 Mind a tvirtakezdő, mind a folyamatos kettőshangzók első elemei, az a és az 'a hosszabbak az e-nél, mivel – akárcsak a köznyelvben – nagyobb a természetes hosszúságuk (vö. Pakerys 1982: 48). Nyilvánvalóan ez hosszabb teljes időtartamot is eredményez: az a vagy ‘a első elemmel rendelkező kettőshangzók jelentősen hosszabbak az ei-nél (lásd az 1. táblázatot). 92 3. táblázat. A második összetevők időtartama (ms) Kettőshangzó| n x s | v(96) | megbízhatósági int.(9596) | 1%q, (d.)i 12 100 3,8 3,8 96+ 105 10.1 >5,0** (a.)i. 12 126 43 3,4 121 + 131 (ė.)i 12 101 6,8 6,7 93+110 1,7 <23 OF 12 109 6,7 6,1 101 +117 (d.)u 12 103 3,6 3,5 99 + 108 5,7 >5,0** (a.)ū. 12 121 5,8 4,8 113 + 128 (d.)u 8 116 18,0 15,5 97+ 135 15 <23 (a.)ū. 8 132 16,7 12,6 112 + 153 A tvirtapradžių és folyamatos kettőshangzók második elemei sokkal kisebb mértékben különböznek, mint az első elemek. Ez legjobban az ei és au kettőshangzókban látható: a második elemek megbízhatósági intervallumai átfednek ((€.)i 93 + 110 ms —(ė.)i. 101 + 117 ms; (d.)u 97 + 135 ms —(a.)ii. 112 + 153 ms), a t pedig kisebb a kritikus f, értéknél ((e)i -1,7 < 2.3, (a)u —1,5 < 2,3). A második elemek időtartamának kisebb megbízhatóságát a nagyobb, különösen a folyamatos kettőshangzókban jelentkező variációs együtthatók is megerősítik (vö. 2. és 3. tábl.). Vagyis legalábbis az ei és au kettőshangzók esetében a második elemek időtartama nem fontos megkülönböztető jegye az intonációnak. A többi kettőshangzóban is nagyobb az első elemek közötti különbség, mint a másodikaké. A mérési eredményekből látható, hogy bár a folyamatos hangkapcsolatban az időtartam eloszlása hasonló az északi žemaitis nyelvjárásokéhoz, az intonáció fontosabb indikátora az első elem. Ebben az Eržvilkasz beszéd közelebb áll a köznyelvhez (vö. Pakerys 1968: 114), és lényegében különbözik a varniškiai nyelvjárástól, ahol a második elem időtartama jelentősebb (lásd Bukantis 1984a: 73). 5.1.4. Már hallás alapján meg lehet mondani, hogy a hangsúlyos kezdésű és a folyamatos kettőshangzók alkotóelemei nemcsak mennyiségükben, hanem minőségükben is különböznek. Az első alkotóelemek különbségei szembetűnőbbek: a hangsúlyos kezdésű alkotóelemek jobban hasonlítanak a megfelelő monoftongusokra, kevésbé asszimilálódnak a kettőshangzó másik alkotóeleméhez, akárcsak a köznyelvben (vö. Pakerys 1974: 149), alacsonyabb nyelvállásúak és artikulációjuk kissé hátrébb képzett, míg a folyamatos kettőshangzók első alkotóelemei magasabb nyelvállásúak, artikulációjuk előrébb képzett (az első formáns, F, alacsonyabb, a második, F, magasabb) (lásd az 1. ábrát). A legalacsonyabb nyelvállású második alkotóelem a d.u kettőshangzóban van: F; =700 Hz, a legmagasabb pedig, ahogy várható volt,—č.i. : Fy = 440 Hz (lásd az 1. ábrát, b és c). A magas nyelvállású i a folyamatos kettőshangzóban az e nyelvállását is magasabbá teszi. Difúzabb és magasabb tónusú hang ejtődik (Zr. 2. táblázat- ), amely hasonlít a közepes nyelvállású e-hez. Hasonlóan hat az i az ai kettőshangzóban is: mind a folyamatos, mind a hangsúlyos kezdésű a(i) magasabb nyelvállású és előrébb képzett artikulációjú, mint az au kettőshangzóban lévő a (vö. az 1. ábra b és d részét), mivel « kissé hátrahúzza az első alkotóelem artikulációját»" és csak kissé emeli annak nyelvállását. A folyamatos kettőshangzókban a második alkotóelem hatása még erősebb, mint a hangsúlyos kezdésűekben: '@.(i.) és 4.(ū.) jobban labializáltak, tónusuk alacsonyabb, mint a megfelelő hangsúlyos kezdésűeké (lásd a 4. táblázatot). '' A köznyelvben a kettőshangzók első alkotóelemei szintén függnek a második alkotóelem minőségétől: a d.(i) előrébb képzetté válik, a d.(u) pedig —hátrébb képzetté (Pakerys 1974: 150). 93 a) 'a.(u) —'a.(ū.) b) a.(u) —a.(ū.) Hz Hz vanai aaa, 20005 aaa. tam aaa — i 1400 T 1200 Fn a I S i i 1500 T 1000 + so 2034 0 De S —————————0 0 == — c) é.(i) —e.(i.) d) a.(i) —a.(i.) Hz Hz 2500 T 2000 T 2000 amas | | —| ta ta a ma 1500 1500 1900 | ios ae 500 E———————————- —500 + + Bae m 0 1 pav. Pirmųjų dvibalsių dėmenų spektrai“ 4 lentelė. Kokybiniai dvibalsių indeksai Dvibalsiai Formantės Kompaktiškumas Tonalumas Bemoliškumas F, F da. 740 1860 878 360 163 u 490 980 901 -521 176 'a. 650 1750 867 250 165 ū. 450 990 886 -510 177 d. 730 1350 915 -150 167 u 540 870 929 -628 176 a. 640 1250 906 -250 169 i. 440 920 892 -575 176 d. 690 1490 894 -10 166 i 330 2240 753 736 170 a. 620 1640 868 135 167 é 570 2120 829 620 164 i 370 2180 770 677 169 é. 440 2150 793 650 165 i. 340 2290 754 790 170 310 2250 744 755 171 * A tőhangsúlyos összetevők formánsértékeit szaggatott (---), a végső hangsúlyosakét pedig folytonos (—) vonalakkal jelölik. 94 A folytonos kettőshangzók második elemei kissé diffúzabbak és magasabb hangfekvésűek. Formánsértékeik távolabb helyezkednek el a spektrum középpontjától, ezért a hangok feszültebbek. A teljes diftongus formánsainak dinamikája azt mutatja, hogy a folytonos intonációval hangsúlyozott első komponensek nagyobb törés nélkül, egyenletesebben mennek át a másodikakba (lásd a 2. ábrát). Folyamatos ė.i. A formánsfrequenciák trajektóriái alig változnak, vagyis mindkét hang nemcsak ugyanabba a sorozatba tartozik, hanem hasonló emelkedésű is, míg a tvirtapradis €.i kezdeti F₁-e sokkal alacsonyabb, és csak a végén, az i kiejtésekor emelkedik hirtelen. A kéthangú diftongusban a d. i. törés még kifejezettebb, mivel az összetevők különböző sorozatokhoz tartoznak. Hasonló, ai formánst tartalmazó képet mutat be a varniškiai nyelvjárásban J. Bukantis (lásd Bukantis 1984b: 63, 43. ábra), bár véleménye szerint a frekvencia nem elegendő az intonációs hangsúly indikátoraként (Bukantis 1984a: 79). a) é..(~-) —Ei (—) b) G.i.(—) —d.i (—) Hz Hz = = S = 2500 £ 2500 = 8 2000 = —==x 8 2000 — 's 1500 + a 1500 £ 1000 + Co E 1000 | E 500 —£ —— © ——a 500 + £ Di E 0 +t —— į LL 1 2 4 ¢)a.. (---) —d.u (—) d) ‘aa. (---) —'d.u (—) a N on N = in ‘E2000 > 2 2500 »N | = S 1500 + + X 8 2000 N 8 1000 Za, WE = 0 = £ | = 1000 NN E500 #7 me BT 500 erm ———— £ 0. — ttt E 0 41 o o LL 1 LL 1 2. ábra A kettőshangzó-formánsok dinamikája” Az u második komponenssel rendelkező kettőshangzók formánsainak pályái nem olyan egyenletesek: az au kezdeténél, az 'au közepe táján kisebb-nagyobb csúcs látható, majd mindkét formáns görbéje lefelé ereszkedik. A hangsúlyos kezdő komponensű kettőshangzók mindkét formánsa azonban, még ha a frekvenciaértékek ingadoznak is, a magasabb frekvenciatartományban marad; kifejezettebb csökkenés csak a szegmens legvégén figyelhető meg. A folyamatos 'a.ū. és a.ii. Abiejų formantų kritimas šiek tiek tolygesnis. * Formantai pamatuoti kamieno dvigarsiuose. Kiekviename dvigarsyje paimti devyni matavimo taškai. 95 Spektrinės analizės rezultatai neprieštarauja § 5.1.2 padarytai išvadai, kad priegaidei svarbesni pirmojo dvigarsio dėmens požymiai. Nors dėl priegaidės pakinta ir antrojo dėmens spektrinė charakteristika, tai priegaidės suvokimui didelės reikšmės neturi, nes net tęstiniuose dvigarsiuose u, i yra per trumpi, kad nedideli skirtumai būtų jų pastebimi. 5.2. Mišrieji dvigarsiai. 5.2.1. Tvirtapradžių ir tęstinių mišriųjų dvigarsių trukmės santykis panašus į grynųjų dvibalsių: tvirtapradžiai maždaug 1,2 karto ilgesni už tęstinius. Bendra viso dvigarsio trukmė priklauso ne tik nuo priegaidės, bet ir nuo atskirų dėmenų savaiminės trukmės, nes ilgiausi yra tie tvirtapradžiai dvigarsiai, kurių antrieji dėmenys yra nosiniai sonantai (žr. 5 lent.). Ahogy a köznyelvben is, a diftongust leginkább az n hosszabbítja meg (Pakerys 1982: 51); az m kissé rövidebb, ezért az a, e+m szerkezetű diftongusok is rövidebbek. A szonánsok közül az r a legrövidebb, de a vele alkotott erős kezdőhangsúlyú diftongusok meglehetősen hosszúak. Mivel az erős kezdőhangsúlyú diftongus nagyobb hangnyomásés időtartamrésze az első komponensre esik, ez jobban megnyúlik (a — legfeljebb 259 ms, e — legfeljebb 253 ms; lásd a 6. táblázatot), és kompenzálja az r rövidségét. 5. táblázat. Az erős kezdőhangsúlyú és folyamatos vegyes diftongusok időtartama Diftongus | n | x | s | vw | megbízhatóság (95%) | 1771, al 8 334 5.9 1,8 326 + 341 8,0 >5,0** ū.l. 8 272 16,3 6,0 251 + 292 ir 8 342 5,6 1,6 336+ 349 13,4 >5,0** af 8 265 11,8 44 250 + 279 im 8 338 3,9 1,1 333+ 342 10,9> 5,0** am. 8 279 114 4,1 265 + 293 in 8 393 4,1 1,0 388+ 398 8,4 > 5,0** if. 8 348 11,2 3,2 335 + 362 él 8 358 11,8 3,3 343+ 373 4,5 >3,8* el 8 334 1,0 0,3 333 + 335 ér 8 342 16,7 4,9 316 + 369 5,3 >4,3* či. 8 271 20,9 77 238 + 304 ém 8 363 6.6 1.8 354+ 371 6,1 >5,0** č.m. 8 340 4,7 1,4 335 + 346 én 8 397 1,9 0,5 395+ 400 11,1>5,0** č.ū. 8 358 7,6 2,1 349 + 368 5.2.2. A kettőshangzókéhoz hasonlóan a vegyes kettőshangzók hangsúlyviszonyait is meglehetősen pontosan megmutatja az összetevők időtartama. A szókezdő hangsúlyú kettőshangzók összetevőinek időtartam-aránya hasonló a köznyelvéhez: az első összetevők lényegesen hosszabbak a másodikaknál (mintegy 1,8-szor). Az első elem önmagában vett időtartama nem annyira fontos, a magánhangzó megnyúlása inkább a szonánstól függ: leginkább a d.r és €.r első elemei nyúlnak meg, mert 96