Origin and semantic motivation of the lett. “piedurkne” ‘a sleeve’

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XL (1998) Ilga JANSONE A Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete, Riga A SZÓ EREDETE ÉS SZEMANTIKAI MOTIVÁCIÓJA (lett piedurkne) A gyakran homályos vagy vitatott etimológiák pontosításához egyaránt felhasználják a nyelvjárások és a régi szövegek — köztük a szótárak — adatait, valamint a rokon és kontaktusnyelvek anyagát. A szó eredetének magyarázatakor különös jelentőséget tulajdonítanak a fonetikai szempontnak, vagyis a hangváltozásoknak meghatározott időben és térben, a szemantikai, illetve motivációs szempontot azonban méltatlanul elhanyagolják: vagyis annak vizsgálatát, hogy a megnevezés során mely konkrét jegyeket választják ki — ez áll a legszorosabb kapcsolatban a gondolkodással és a megismerési folyamattal. Immár évszázadok óta folyik a vita a lett irodalmi nyelvben elterjedt piedurkne szó és változatainak etimológiájáról. Eredetéről legalább három, többé-kevésbé elfogadható hipotézis született. 1. Az első hipotézis a balti és germán törzsek, illetve nyelvek közötti kölcsönös kapcsolatokhoz kötődik. A. Bielenstein (BB XXII 123, 77) már felvetette azt az elképzelést, hogy a piedruokne szó hibrid alak: második eleme a lett ruoka, első eleme pedig egy régi germán *pieda vagy *piede forma, amely megfelel a gót paida, az ófelnémet Pfeit és az óangol peda szónak, amelyek szoknyát jelölnek. A piedurkne tehát eredetileg a szoknya „karja” lett volna. Nyelvészeti pályája kezdetén, 1902-ben, a „Jaunības draugs” című folyóiratban J. Endzelīns is lehetségesnek tartotta, hogy a piedruokne és a piedruoka változatok ehhez az összetételhez kapcsolódnak. (Lásd erről: DI I 211–212. o.) 2. A lett piedurkne, illetve piedruokne a lett apdruoksts szóval hozható kapcsolatba. K. Būga az „Aistiški studijai” című, 1908-as munkájában azt írja, hogy a litván ranka egy korábbi dranka alakból származik, mivel azt, hogy az r előtt egykor d állt, a lett piedruokne és apdruoksts szavak bizonyítják, melyek jelentése ‘Querdel am Weiberrock’ (Būga 1908: 143). Ezt a hipotézist a lett piedruokne kapcsán J. Endzelīns is elemezte (lásd erről: ME III 246). 3. A lett piedurkne összetett szó, amelynek alapja a pie- igekötő és a durt ige; a piedurkne tehát olyan ruhadarab, amely a ruházat alapjához van hozzáillesztve, rögzítve. E hipotézis már A. Leskien „Die Bildung der Nomina im Litauischen” című munkájában is alátámasztást nyert (kiemelve a -tn- képző -kn- képzővé alakulásának lehetőségét)¹; ezzel kapcsolatban többször is kedvezően nyilatkozott ¹ „A -ni-s, nőnemű -ne gyakran fordul elő a -tnis, -tne kapcsolatban; ezt elsőként a befejezett melléknévi igenév vagy a régi ti-tövek továbbképzésének tarthatnánk. Ezek között azonban” 74 J. Endzelīns (lásd DII 128–129 és ME III 246) ezt adja meg egyetlen lehetséges magyarázatként; K. Karulis is így vélekedik (lásd LEV II 43). A szó lehetséges etimológiáinak rövid áttekintése után azonban felmerül a kérdés: „Miért érdemelt ki ez a ruhadarab ilyen figyelmet?” Úgy tűnik, több válasz is lehetséges. Az első a piedurkne szó fonetikai és morfológiai változatainak nagy számával függ össze a lett nyelvjárásokban, valamint e változatok történeti szótárakban való különféle megjelenítésével (történeti szótárakon a lett nyelv különböző évszázadokban kiadott, fordító és értelmező szótárait értjük). Eddig a lett nyelvjárásokban (a Latvju dainu változatait is beleértve) a „ruhaujj” megnevezésének mintegy 30 különféle változatát jegyezték fel; ezeket megkísérelhetjük a feltételezett tő és annak változásai szerint csoportosítani: • piedurtne, piedurkne, piedurkle, piedurksne, piedurne, pieduorkne, pieduorksne, piederkne, piedarkne, piedārkne, piedārpne (az utolsó csak a Latvju dainákban fordul elő); • piedruokne, piedruokns, piedruoknis; piedruokle, piedruoksne, piedrunkne, piedrukne, piedrūkne, piedrukle, piedrekne, piedraukle, piedrakne, piedrakns, piedraknis; • pierdūkne, pirduokne, pirduokne, pirdakne, pirdākne; • pirnute, pirnuote. Emellett a nyelvjárásokban és az irodalmi nyelvben is akad néhány olyan megnevezés a ruhaujjra, amely a testrész és a ruhadarab közötti jelentésátvitellel függ össze (például a ruoka az irodalmi nyelvben a piedurkne megnevezés mellett is ismert, a nyelvjárásokban pedig valamelyik piedurknes-változat mellett; a ruokāve Alsó-Kurzemben ismert, litván nyelvből átvett szó). A J. Endzelīns, valamint más lett (és nem csupán lett) nyelvészek munkáiban megfigyelhető ellentmondások a piedurkne szó eredetének magyarázatában abból fakadnak, hogy a fonetikai és morfológiai változások (térben és időben) figyelembevételével nem sikerült egyetlen kiindulópontot találni. A pszicholingvisták és a megnevezéselmélet hívei (Ullmann, Brekle, közvetve Pāvel és Foltina) szerint a változatok nagy száma — a diakrón területi hangváltozásokat és a ragozó nyelvek végződésváltásait nem számítva — az idegen eredet egyik jelzője. A lett nyelvtudományban E. Kagaine is erre a következtetésre jutott a finnugor nyelvekből származó jövevényszavak elemzésekor (lásd LZA Vēstis, 1993, 7. szám, 8–17. o.). De térjünk vissza a felvetett kérdéshez és a lehetséges második válaszhoz, amely a piedurkne szó sajátos megnevezési módjával függ össze. Kétségtelenül több olyan szó is van, amelyben a tn a kn helyett áll, ez pedig a kl helyett; a tn és kn váltakozásáról… Ide sorolható az a szó is, amelynek képzőjében kn és tn szerepel, például a pēdurkne ’ruhaujj’, amely a durt ’szúrni’ igéhez kapcsolódik.” (Leskien 1981: 376) 75 Mindenekelőtt érdemes volna a motiváció aspektusával foglalkozni, és tisztázni: 1) milyen motiváló jegyeket használtak a „ujj” megnevezéseinek kialakításakor a balti, szláv, germán, finnugor és esetleg más, távolabbi nyelvekben; 2) melyek a ruházat és részei legjellemzőbb megnevezési jegyei a balti (lett) nyelvekben, és hogyan kapcsolódnak ezek az ujj megnevezésének lehetséges jegyeihez; 3) milyen jelentései vannak a durt poliszém igének az irodalmi lett nyelvben és a nyelvjárásokban. A rokon és kontaktusnyelvek többségében az ujj megnevezése a következő szemantikai modellen alapul: „testrész” → „az ezt a testrészt fedő ruharész”. Nyelvtanilag megkülönböztető morfémát alkalmaznak, rendszerint ragot, képzőt, illetve a tő magánhangzójának váltakozását. Néhány példa az egyes nyelvcsoportokból: balti – litván ranka → rankovė, itt továbbá lett ruoka „testrész” → ruoka „ruházati rész”, nyelvjárási ruokāve „ujj”; szláv – orosz pyka → рукав; lengyel ręka → rękaw; cseh ruká → rukáv; fehérorosz рука → рукаў; ģermāņu – vācu Arm → Ärmel; zviedru arm → ärm; angļu arm → sleeve < senangļu slēfe, ziemeļfrīzu slēv, slīv; román – francia bras → manche ‘a ruhadarabnak a kart fedő része’ (először a francia nyelvben adatolták 1150 körül) < lat. manica, manus ‘hosszú ruhaujj (amely a kézig ér)’; olasz mano → manica; finnugor – észt käsi → käis; lív kāds → kāduks, de finnül käsi, käsi-varsi → hiha < a finn előtti *šiša < *iša. Amint a felsorolt példákból látható, minden kontaktusnyelvben, legalábbis azok irodalmi változataiban, az ujj megnevezése a fent említett szemantikai modell alapján történik: „testrész” → „az ezt a testrészt fedő ruharész”. A lett nyelv megnevezési rendszerében sem idegen ez a modell, például mugura, priekšā, kāja/stara, kakls → ap kakle stb. A lett nyelvben, különösen annak nyelvjárásaiban, számos ruházati és ruharész-megnevezés olyan igéhez kapcsolódik, amely azt a cselekvést jelöli, amelynek eredményeként a ruházat vagy annak valamely része hozzáillesztődik (elkészül): piešūt → piešuve „a két részből álló ing alsó (kenderkócból vagy durvább szövetből készült) része”; pietriekt → pietrie­kums „a két részből álló ing alsó (kenderkócból vagy durvább szövetből készült) része”; aust → austene, austine „fej- vagy vállkendő”; segt → sagša „vállkendő” stb. Az utolsó példát kivéve az említett szemantikai modell csak a nyelvjárásokban elterjedt, mindegyik más-más nyelvterületen. Hasonló modell a litván nyelvben is előfordul, például litván pridurka „a női ing aljára hozzáillesztett rész” LKŽ X 612–613; padurkas „a régi női ing aljára hozzáillesztett, gyengébb fonalból készült durva szövet, alul hozzáillesztett rész” LKŽ IX 61. A -durt (illetve piedurt) igék poliszémek mind az irodalmi lett nyelvben, mind a nyelvjárásokban. Az irodalmi nyelv szótára a „valamit (valamihez, valamihez hozzá) rögzít” jelentést is rögzíti; ezt a jelentést a nyelvjárások beszélői is ismerik, de mindkét esetben- 76 megfigyelhető a ‘rövid időre, egy helyen (vagy kevés helyen) rögzíteni’ jelentésárnyalat. Jēru nyelvjárásában az 1933. évi anyaggyűjtésekben egy példa szerepel: „ka vēlāk sāk a celīnim šūt krēklam krūts, ta briesmig smalk nuōdur tuo krēkl“, amelyben a nuodūrt igének ‘összevarrni’ a jelentése, ez azonban egyelőre az egyetlen ilyen jelentésben rögzített példa. A jellegzetesebb megnevezési elveket, vagyis a fő motiváló jegyeket vizsgálva látható, hogy a lett nyelvben a piedurkne szó megnevezésének sajátos helyzete van: e megnevezés motiváló jegyei (ha egyáltalán meg tudunk különböztetni ilyeneket) eltérnek mind a rokon nyelvekben, mind a történetileg közelebbi kontaktusnyelvekben alkalmazott jegyektől. Sem a lett irodalmi nyelvben, sem a nyelvjárások kiterjedt területein nem használják a ruhadarabok elnevezéseinek képzésére azt a szemantikai modellt, hogy ‘olyan cselekvés, amelynek eredményeként egy ruhadarabot vagy annak részét hozzáerősítik’; a -durt igének sem rögzült a nyelvben a ‘varrni’ jelentése. A megnevezési és szemantikai szempontok átfogó vizsgálata arra enged következtetni, hogy az eddig felvetett etimológiák sem fonetikai, sem szemantikai alátámasztással nem rendelkeznek. Köztudott, hogy egyik balti törzs sem élt elszigetelten, ezért az emberek gondolkodásában sem alakulhattak ki teljesen eltérő elképzelések és asszociációk. A piedurkne szó eredetének kutatását folytatni kell: • a balti nyelvek történetében (annak tisztázásával, hogy az óporosz vagy a litván nyelv régi forrásaiban található-e a piedurknes-hez hasonló elnevezés és analóg szemantikai modell); • magában a lett nyelvben (annak tisztázásával, hogy a lettben előbb a ruoka ‘ruhadarab’ megnevezés volt-e ismert, vagy a piedurkne szó valamelyik változata). El kell ismerni, hogy erre csak akkor nyílik lehetőség, ha létrejön a lett nyelv történeti szókészletének adatbázisa; • a hosszú távú és rövid távú kontaktusnyelvekben. Beérkezett: 1998. 04. 15. LITERATŪRA BB: Beiträge zur Kunde der indogermanischen Sprachen. Herausgeben von Dr. Adalbert Bezzenberger (und Dr. W. Prelwitz). Göttingen, 1877–1906. B r e k l e H. 1972: Semantik. Eine Einführung in die sprachwissenschaftliche Bedeutungslehre, München. B ū g a 1908: Aistiški studijai, Peterburgas. DI: E n d z e l ī n s J. Darbu izlase. I sēj. Rīga, 1971. EH: E n d z e l ī n s J., H a u z e n b e r g a E. Papildinājumi un labojumi K. Mīlenbaha Latviešu valodas vārdnīcai. 1.–2. sēj. Rīga, 1934–1946. F o l t i n H. F. 1963: Die Kopfedeutung und ihre Bezeichnungen im Deutschen. – Deutsche Wortforschung in europäischen Bezügen 3, Giessen. G r e i m a s A. J. 1992: Dictionnaire de l’ancien français, Paris, Larousse, 364. Le dictionnaire 1996: Le dictionnaire du français langue étrangère, Paris. L e s k i e n A. 1891: Die Bildung der Nomina im Litauischen, Leipzig. 77 LEV: Karulis K. Latviešu etimoloģijas vārdnīca 1–2, Rīga, 1992. LKŽ IX–X: Lietuvių kalbos žodynas 9, Vilnius: Mintis, 1973; 10: Mokslas, 1976. ME: Milenbahs K. Latviešu valodas vārdnīca. Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns 1–4, Rīga, 1923–1932. Picoche J. 1979: Dictionnaire étymologique du français. Paris, Les usuels du français, 404. SKES: Suomen kielen etymologinen sanakirja 1, Helsinki, 1955. Ullmann S. 1972: Grundzüge der Semantik. Die Bedeutung in sprachwissenschaftlicher Sicht, Berlin-New York, 347. ŽODŽIO KILMĖ IR JO SEMANTINĖ MOTYVACIJA (lat. piedurkne) Santrauka Straipsnyje mėginama aiškinti latvių kalbos žodžio piedurkne kilmę semantinės motyvacijos aspektu. Remiantis anksčiau pateiktomis šio žodžio etimologijomis (1. piedruokne < latv. ruoka + germ. *pieda; 2. piedurkne, piedruokne < balt. *dranka; 3. piedurkne latv. pie- + latv. durt) nustatyta, jog nei viena iš jų neapima visų užrašytų variantų. Kad būtų išaiškinta šio žodžio, t. y. atskirų kilmė, reikalingi tolesni semantiniai tyrimai kontaktuojančiose kalbose, giminingose kalbose, latvių kalbos diachroninėje sistemoje. ORIGIN AND SEMANTIC MOTIVATION OF THE lett. piedurkne ‘a sleeve’ Summary The article deals with possible explanations of the origin of the word piedurkne from the aspect of semantic motivation. Judging from the before mentioned etymologies of the word (1. piedruokne < lett. ruoka + germ. *pieda; 2. piedurkne, resp. piedruokne < balt. *dranka; 3. piedurkne < lett. pie- + lett. durt), the conclusion is drawn that none of them goes with all the fixed variants. In order to find the origin of this word or rather its separate variants, further semantic research is necessary in contact-languages, cognate languages, diachronic system of the Latvian language. 78