Daiktavardžių morfologiniai variantai G. Mancelio „Lettische Postill“ (1654)

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XL (1998) Everita MILCONOKA, a Lett Egyetem Matematikai és Informatikai Intézete, Riga A FŐNEVEK MORFOLÓGIAI VÁLTOZATAI G. MANCELIS „LETTISCHE POSTILL” (1654) CÍMŰ MŰVÉBEN A régi írásokra jellemző a beszédrészek grammatikai formáinak variálódása, amelyről mint a nyelvtörténet és annak fejlődése jelenségéről beszélhetünk. A főnevek morfológiai változatait G. Mancelis Postillájának egy részletében tekintjük át (a Postilla I. részének 100. oldalán található részletben). A kutatás során a Lett Egyetem Matematikai és Informatikai Intézete Mesterségesintelligencia-laboratóriumának régi szövegeket tartalmazó adatbázisát használtuk. G. Mancelis (1593–1654) művelt 17. századi ember volt Žiemgalában és Kurföldön, humanitárius és humanista képzettséggel rendelkezett, és természetesen jól tudott latinul. 1637-ben Frigyes herceg meghívta G. Mancelist, hogy térjen vissza Terbatából (a mai Tartu), ahol akkoriban az egyetem rektori tisztségét töltötte be, Jelgavába. Megérkezése után G. Mancelis udvari lelkész, később pedig általános szuperintendens lett. Itt dolgozva megírta a Postillát, amelyet 1654-ben nyomtattak ki. G. Mancelis életének és munkásságának több monográfiát és tanulmányt szenteltek. A. Ozolas a „Veclatviešu rakstu valoda” című monográfiájában G. Mancelist a helyesírási normák bevezetésében legfontosabb szerepet játszó szerzőként említi. Neki köszönhetően az írott nyelv alapjául a zemgalei nyelvjárásokat választották. G. Mancelis tekintélyét K. Fūrekeris sem ingatta meg, aki még ésszerűbb lett nyelvi helyesírási rendszert javasolt. A Biblia fordítói munkájuk alapjául G. Mancelis helyesírási normáit választották. Így alakult ki G. Mancelis helyesírási rendszere, amelyet csak a XVIII. században pontosítottak, amikor előkészítették a Biblia második kiadását nyomtatásra. E. Lamė (1933) G. Mancelio helyesírási elveiről írt, A. Augstkalnis (1930) a szövegtant vizsgálta, P. Šmitas (1895) G. Mancelis nyelvének lexikai, morfológiai és szintaktikai kérdéseit, L. Berzinis pedig ezeket a problémákat stilisztikai szempontból vizsgálta (1944). Az újabb kutatások közül, amelyeknek tárgya: "Lame E. Logiskais princips Glika rakstiba. —Filologijas materiali, Riga, 1933, 104-110; Augstkalns A. Veclatviesu rakstu apskats. —RLB Zinibu Komisijas Rakstu krajums 20, 1930, 92-137; III M u a T II. A Jaunā vācu valodas valodas īpašības. I. Manceliuss. — XKusas cmapuna. Beinyck 2. Ton nse. Cankr Ilerep6ypr, 1895, 162-170; Bėrzinš L. Valoda un izteiksme Mancela rakstos. —Izglitibas Meénesraksts 1, 1944, 8-12; 2, 1944, 29-31; Dar zrrEndzeline M. Tanulmány Jura 46 G. Mancelius esetében megemlíthető J. Krėslinis „Dominus narrabit in scripturis populorum: A Study of Early Seventeeth-Century Lutheran Teaching on Preaching and the Lettische lang-gewūnschte Postill of Georgius Mancelius“ (1989) című műve. Ebben G. Mancelis életrajzát tekinti át, levéltári anyagokra támaszkodva“. A vizsgált részlet (100 oldal) főneveit a mai lett nyelv tőrendszere szerint csoportosítva (300 hímnemű és 336 nőnemű főnevet a grammatikai alakokkal együtt), megfigyelhető a tövek morfológiai variálódása. Az oés a-tövű főnevek stabilak, morfológiai változatokkal szinte egyáltalán nem rendelkeznek. Mancela életéről és irodalmi tevékenységéről. —A törzs paradigmája: Nom Gen Dat Acc Loc Sg |3illoabr Zillmata 3illvatam Sillrodtu 3eetuma Pa=tehwis Pagaanam Maizeg=NReesini RBactar=ebden Pl |3illmati 3illwato Sillmateem 3illvatus Darrbobą Dabrtoni Pagaano=Tauteem | Jillwiteems Pagganus a tő paradigmája: Nom Gen Dat Acc Loc Sg | Bebrnings Berninja Koninjam Bebrninju Wahzinja Sellfch Setfa=Wiers Zellu Mubfcha' Tefuling Tezulin Pl | Bebrninji Koninjo Lautineem Kaiminus mubfchobqg Karreems Setus A régi írásokban egyértelmű a tőhöz tartozó főnevek helyesírásának variálódása a végződésben. Attól függően, hogy melyik mássalhangzót használják a palatalizáció jelölésére, kijelenthető, hogy a 17. századi lett nyelvben ez még nem volt véglegesen megszilárdulva. Sorozat az iskolások és a fiatalság számára. A. Dauges és V. Plūdons szerkesztése. 1. szám. Juris Mancelis, Riga, 1927; Blese E. A lett irodalom története. A legkorábbi és a középső korszak. A 16. századtól. A 19. század közepéig. vidum, Gaismas pils, 1947, 317. * J. Krėslinis munkájában kiegészíti Blese állításait, rámutatva, hogy a jelgavai latin iskola igazgatója A. Gecelis volt — az egyik legjelentősebb korábbi vallásos szövegfordító. K. Krėslinis azt írja, hogy nehéz bizonyítani, milyen hatással volt A. Gecelis G. Mancelisre, azonban hangsúlyozza, hogy G. Mancelis a lett helyesírás egyik első úttörőjének tanítványa volt. J. Krėslinis művében továbbá történelmi események panorámája is megtalálható, amely lehetővé teszi G. Mancelis életének viszontagságai jobb megértését. Az itt megjelölt, főként külföldön kiadott és őrzött irodalom nagyon hasznos, ha minél többet szeretnénk megtudni a Baltikumban és Európában a XVII. században fennálló kulturális és történelmi helyzetről. 47 lezajlott asszimilációs folyamat- “. Mancelis vins, virins, vardins alakokat ír, a mássalhangzó előtt pedig -§ még nem palatalizált mássalhangzót használt, például celš, kumels*. Morfológiai változatként a jėzulins főnév is ide tartozhatna, amelynek más képzője van, de ez az egyetlen ilyen főnév. Ezért feltételezhető, hogy ez a főnév a német nyelvből kölcsönzött, teljes affixummal, de nem rendszerszerű jelenség. Állítható, hogy a felsorolt írásjegyek egyidejűleg morfológiai sajátosságokat is tükröznek“. ijo tő paradigmája: Nom Gen Dat Acc Loc Sg | Apuftulis Baugla Bauglam Baufli Cally Apuftuls Baufles® Baulim Baulu Engels Brabla Bauplei Knebweki Cngelam Pl | Burrmwi Burrwjo Burrweem Bauplus Cullaini Apuftuteem Burrwjug DProweetes” Mirroneems * Mancelis szövegeinek helyesírását A. Ozolas vizsgálta a „Veclatviesu rakstu valoda” című monográfiában, ahol megemlíti, hogy Mancelis szabálytalanul jelöli az /n] hangot [Ozols 1965: 167]. Azok a szavak azonban, amelyek -nš-re végződnek, az írásokban mindig -ngs-sel vannak jelölve. Ezt helyesírási normának tekinthetjük. * A celš alak megtalálható G. Mancelis „Lettus” című szótárában is [Fennell 1988: 15]. Hozzá kell tenni, hogy a többi esetben palatalizált mássalhangzót használtak, amit a Postilla könyv töredékének anyaga, valamint a „Lettus” szótárban említett példák is megerősítenek: Gen Sg: cela bariba, cela lapa, cela raditajs, cela virs, Acc Sg: celu griezt, Nom PI: divi celi [Fennell 1988: 16]. Ugyancsak előfordul a Nom Sg kumelš alak, míg az Acc Sg alakja kumelu, hasonlóképpen a „Lettus” szótárban említett alak: kumela pėdi [Fennell 1988: 43]. * M. Rudzytė a mássalhangzók nyelvjárási palatalizációját jellemezve megemlíti, hogy a szó végén álló -s az egész nyelvben -š-vé változott, pl. vinš, virinš. Ezután kifejti, hogy 1638-ban G. Mancelis még wings (=vins) és Wierings (=virins) alakot ír. M. Rudzyte szerint „akkoriban legalábbis az adott terület asszimilációja még nem történt meg” [Rudzite 1993: 324]. A szerző kifejti, hogy a szó végén álló -s a legtöbb nyelvjárásban -§-vé változott, pl. celš, zalš. A szó végén G. Mancelis -š-t használ -/- után: Zellfich (=celš), diwi Zetli (=celi). * A bausles forma a korábbi íráshagyományt tükrözheti, mivel nincs több adat, amely lehetővé tenné, hogy a főnév morfológiai változatának tekintsük. Mivel a németben a das Gebot ‘parancs’ főnév Gen Sg végződése -es, feltételezhető lenne ez utóbbi hatása G. Mancelis írásaira. Ezenkívül a bauslis főnévnek más Dat Sg végződése van, azaz bauslei. Ez arra enged következtetni, hogy abban az időben a bauslis főnév a ėés az ijo-tövű változatokkal rendelkezett. Úgy vélem, hogy a Postilė egész könyvében találhatnánk még olyan formát, amely megerősítené ezt a hipotézist. Mivel sem a „Lettus” szótárban, sem a Miūlenbach–Endzelynszótárban nincs rögzítve a bausle ė-tövű főnév, ezért ezek a Gen Sg és Dat Sg formák véglegesen nem magyarázhatók meg. " A provietes formát a ė-tövű főnév formájaként lehetne értelmezni; egy kontextusban egymás mellett fordulnak elő a hímés nőnemű végződések: (..) ZTabebt mūtzatobB 20. LaitohB riffi frodbti Promweetes air allafch waizadbami maizaA mássalhangzó-tövű főnevek Nom Sg 21. jufchi /[28, 19-21]; 48 alakjaiban az i-tövű főnevek végződései mellett az o-tövű végződések is előfordulnak. Ez a sajátosság más esetekben is megfigyelhető, pl.: Nom Sg bauslis, Gen Sg bausla, Acc Sg bausli, bauslu; Nom Sg engels, Dat Sg engelam. Az ijo-tövű főnevek Dat Sg alakjai azt mutatják, hogy a mai lett nyelv -im alakja G. Mancelis Postillájában még nem volt elterjedt, hanem a -am/-'am végű alakok voltak túlsúlyban, pl. bauslam, engelam, sulainam, vūciešam. Az ijo-tövű paradigma Nom Sg alakja mellett 0-tövű alakkal rendelkező főnevek is előfordulnak, pl. apuztuls, blėds, ėzels, engels, proviets, timermans, vilizters. Feltételezhető volna, hogy itt az utolsó szótag rövid magánhangzójának redukciója ment végbe, azonban továbbra sem világos, miért nem hat a redukció más szavakra is. A felsorolt főnevek mind kölcsönszavak, ezért ez a morfológiai sajátosság összefüggésbe hozható a kölcsönszavak lett nyelvi rendszerben való adaptációjával. ū-tövű paradigma: Nom Gen Dat Acc Loc Sg | Leetus Allug (tam Kungham) | DMaddu Chriftus Chrifti Tefu Chrifto (Kungbu) Tefum Chrift Telu Chrifti (Koninju) Chriftum Telus FEfum Mancelio Postiléje nėra daug priebalsinių ir u kamieno daiktavardžių; bež prastuosius ux kamieno daiktavardžius, pavyzdžiui, medus, aptinkami ir tikriniai daiktavardžiai, tokie kaip Jėzus, Kristus ir kt., turintys lotynų kalbos linksniavimo paradigmą. (Tikrinių daiktavardžių linksniavimui panaudota lotynų kalbos sistema: Gen Sg galūnė -i; Dat Sg -0; Acc Sg -um. Taip pat reikia pripažinti, kad tikrinių daiktavardžių linksniavimas nėra visiškai reguliarus, nes Gen Sg greta formos su -i, pavyzdžiui, Kristi, yra ir forma su -u, pavyzdžiui, Jezu, taip pat greta Dat Sg su -0, pavyzdžiui, Kristo, yra forma su -u, pavyzdžiui, Jezu, tačiau Acc Sg ir Jezum, ir Kristum pavartota lotynų kalbos Acc Sg galūnė.) ė kamieno paradigma: Nom Gen Dat Acc Loc Sg Paffaule paffaules Paffaulet Paffaul Paffauleh Needra Gilli Gilly MNeedru PI Comes Drehbehm Drehbes Pabdebbeffies reifag Nabwas (..) Chis Peftitais gir Chriftus taf 26. Kungs /taf Peftitais fattru tee froabti Promweetes und Koninji 27. gbribbejufchi redfeht [561, 25-26]. 49 Az ė-tövű főneveknek több morfológiai változatuk van, mint az a-tövű főneveknek. Néhány morfológiai változatuk van az ė-tövű főnevek Acc Sg alakjának: a) a végződés nélküli alakok dominálnak, pl. brūt, dvėsel, mut, pasaul (26 eset); b) ritkább az -u végződés, pl. atraitnu, navu, niedru, reizu (6 eset); c) a mai nyelv -i végződésű alakja mindössze kétszer fordul elő: navi, sili. Állítólag az Acc Sg -u végződése az a-tövű főnevek mintájára alakult ki, ez az alak azonban G. Mancelis írásaiban nem túl elterjedt, mivel a Postilés töredéke a végződés nélküli alak meggyökeresedését tükrözi. L. Berzinis a „Valoda un izteiksme Mancela rakstos“ című művében azt állítja, hogy a szavak végződései nem mindenütt szabályosak, és a végződés nélküli formák Acc Sg, valamint Nom Sg alakban is előfordulnak (Berzinš 1944: 1, 142). i-tövű paradigma: Nom Gen Dat Acc Loc Sg | Abwig Debbef Affint Nactty Olffins Debbeffes Cngbhela-- Webt Webfte Debbes Wallfta Wallfta Wallftu Pl | 2Abwig Abmweem Siwis Affinies (dimi) Durrwo-Sarrgs abrtim Webites Wallftes A legtöbb morfológiai változat az i-tövű paradigmában található: itt olyan régi Nom Sg alakokat fedeztek fel, mint az „avis” szó: bett / Ėa tom bubf/ 19. Deema Wabrdu Bafniza dfirrdejis /attbal Mabjabf pabr 20. ghajis ta [abba Ahmwis to Dwebffeles Barribu att-ghrammobt / 21. Deewam par Bhobdu /to Swebhdeenu nhe Slinntodbams /bett 22. Deema Wahrdu allafch apdohmadams igždfiemobt. [94 18-22] ir balksnis: Wings gir ar to Bhohdu ar Meeru / 30. to winjam Deems debwis /fackahf Affobtą /fautzama Ballpnis 31. Turneffy [46 29-31]. A mai lett nyelvben az i-tövű főnevek, a cilts és a valsts, Mancelisnél 4. tövű főnevekként, a vests pedig ė-tövű főnévként szerepelnek. A megkövesedett határozószói formában, a kart kartimban, egy főnév régi egyes számú részes eseti végződése, az -im van rögzítve: 14. Ka nu /factu es /Leela Nabbadfiba by /to Kunghu ICEfu 15. Kristus ciešanām /jar-ahds /tad [eect Wings tomabr fcho Lee- 16. tu fatgiet teem Shanneem ar leelu Bhohdu žaur weenu Enghe17. li /ap tattru Deewa Spobfchums abet Labrtim fpiedeja /wif 18. Laur by fpobfch und atfpiedeja fa Vgguns. [54 14-18]. E. Blese, miután megvizsgálta J. Langius 1685-ös lett–német szótárát (a lett nyelv rövid nyelvtani leírásával), azt állítja, hogy „a XVII. századi szerzők számára általában a i-tövű és mássalhangzó-tövű főnevek nagy fejfájást okoztak, Mancelis írásaiban pedig ezeknek a töveknek még nincs semmiféle szigorú rendszerük- ”. * A Postillában több olyan főnév található, amelyek neme megváltozott. Ezeket a „Lettus” szótárban vagy a „Phraseologia Lettica” című műben is feljegyezték, pl., Nom Sg balksne és balksnis; Nom PI bėdas és bėdi; Nom Sg juris és jūre. Néhány példát Mancelis mint szónok azon próbálkozásaival lehet magyarázni, hogy megtalálja postillája számára a megfelelő ritmust, pl., nolikdami tos darbus tas tumsibas un aplikdami tos brunus tas ticibas; vagy: tu svėtu dienu nesvėti un neej baznica | nemacais_patarus un Dieva dziesmus; néhány példa azonban tisztázatlan marad: miela tapa (főnév: mieles), illetve: tiem citiem trim lieliem piliem. Ilyen formában használta Mancelis: actiniem (Acc Pl acis, Dat Pl acim, acims; de actiniem- ). Mülenenbachs–Endzelins szótárában szerepel az actina kicsinyítő képzős forma (Milenbachs 1923–1925: I, 9), de itt nincs utalás arra, hogy hímnemű forma is lehetne. Ilyen kicsinyítő képzős alak sem a „Lettus” szótárban, sem a „Phraseologia Letticában” nem található, T. Fennell azonban, amikor J. Langius „Lett–német szótárában” (1685) a hímnemű végződésű nőnemű főnevekről beszél, megemlíti ilyen forma létezését is (Fennell 1991: 344). T. Fennell szerint az ilyen esetek a tamnieki nyelvjárás hatására fordulhatnak elő. J. Endzelins a „Lett nyelv grammatikájában” ilyen példákat közöl, mivel „minden lív nyelvjárásban eltűntek a nőnemű alakok” (Endzelins 1951: 461–464). G. Mancelis szintén használta az érdekes Acc Pl alakot: pukus Mubfcham tam labbe nbe iB-dDobffeeB /taf 6. toh PDugtus famas Jaunibas Wallam dohd obfchnabt /bett 7. tab beefas Meeles famas Weibas Deewam preetfcha get. 8. Zapehtz nhe tabwejee /d Iillwabr /no Bhrateem attitahteef. [96 5-8]. G. Mancelius számára ismert volt a pukis i-tövű főnév. Ez lehetővé teszi annak feltételezését, hogy a „Lettus” szótárban megadott Nom Sg pukis, Dat Pl no pukiem, Acc Pl pukus lasit formák [Fennell 1988: 74], valamint a „Phraseologia Lettica” című műben szereplő mondat is erre utal. * E. Blese megjegyzi, hogy „már a XVII. század valamennyi írója számára e két (i-tövű és mássalhangzó-tövű pieb.) tőcsoport és ragozás ismerete nagy fejtörést okozott, és Mancel írásaiban sincs e tövek tekintetében szigorú rendszer” (Blese 1936: 577). 51 dievs gėrb tos pukus [Fennell 1989: 94], A Mīlenbachs–Endzelīns- -szótárban rögzített G. Mancel által használt pukis forma (Mūlenbachs 1925-1927: II, Így 405). tehát a következő paaiškinama Postilla Acc Pl forma. Postilės fragmente sutinkamos daiktavardžio siksna 0 kamieno ir a kamieno variantinės formos: kurpes siksna kurpes ir siksnus atraisit; taip pat G. Mancelio Postiléje sutinkama jau dabartinėje kalboje nebepazistama jo kamieno daiktavardžio solis kamieno forma sola, t.y. ū Acc solas Pl šalia Dat PI formos soliem. „Lettus“ žodyne užfiksuota kamieno 4 forma sola [Fennell 1988: 87], „Phraseologia Lettica“ — formos: Nom sola, Sg sole, Acc Sg ne egyedül solóval vinš manis priekšū ne ir spėris [Fennell 1989: 94]. A Mūlenbach–Endzelin szótárban megadva G. A Mancel által használt, a solis főnév a-tövű alakja: suola (Mūlenbachs 1927-1929: III, 1137). G. Mancel számára ismertek abiejų voltak a Postillában ir használt tőalakok. Postillában. A vizsgált Mancel Postilla-részletben két Dat PI változatú rag található: a régebbi -ms és az újabb -m, pl. acims, durvims, illetve acim, durvim, burviem, akminiem. L. Berzinis kifejti, hogy a -s a Dat PI alakokban már G. Mancel korára eltűnt, a bibliai írásbeliség hagyománya azonban megőrzi a régebbi Dat Pl alakot. A régi írásokban azonban sem érvényesül mindenütt a következetesség, hiszen már a Postilla első oldalán ezt olvassuk: „...nosūtija Jēzus divi no saviem macekliem und sacija uz tiem“ (I 1), a Reminiscere —vasárnapi szövegben pedig ez áll: „neklūjas tiems bėrniems to mais jemt/un priekš suniems mest“ és „no drusciniems“ (I XVII a., azonban ez nem kötelező, és a szerző maga 296). L. Berzinis daro išvadą, kad galūnė -s Dat PI formose dar yra pažįstama választhatja meg, milyen alakokat használ (Berzinš 1944: 2, 30). Megfigyelhető az a tendencia, hogy az újabb -m végződés használata főként a hímnemű főnevekre jellemző; az ilyen alakok aránya 82%. A statisztikai anyag megerősíti, hogy a vizsgált Dat Pl alakok közül a nőnem a hímnemnél jobban megőrizte a régebbi -ms végződést, mégpedig 33%, illetve 8% arányban. A Postilla anyaga alapján megállapítható, hogy a Dat PI -m végződése már a XVII. században uralkodóvá vált, a nőnemű főnevek azonban még megőrzik a régi Dat PI -ms végződést. A mai lett nyelvben ismert az a szabály, hogy egy prepozíció állandó esetet vonz, bizonyos prepozíciók pedig két esetet, ez azonban az ilyen esetekben a jelentéskülönbséggel függ össze. A caur, iekšan, no, pėc, pie, uz, virs prepozíciók vizsgálata során két tendencia figyelhető meg: 1) a hímnemű főnevek egyes számban a prepozíció után kizárólag Acc Sg esetben használatosak; 2) a nőnemű főnevek esetében egyes számban a prepozíció után a Gen Sg eset az uralkodó, bár mellette az Acc Sg eset is használatos. D. Nytinia „A lett írásbeliség névutórendszere” című monográfiájában (Nitina 1978: 207) azt állítja, hogy a legkorábbi lett írásos emlékekben a névutók használata a kurs és a zemgalei középső nyelvjárások különféle sajátosságait tükrözi. Ezt a névutók vonzata mutatja. Éppen G. Mancelis műveire jellemző az Accusativus ilyen használata egyes 52 számban valamennyi genitívuszi névutó után (hímnem 100%). Az ilyen vonzat sajátosságai nemcsak Kurföldön és Zemgaléban fordulnak elő, hanem Vidzeme északnyugati részén is, ezért az írásos nyelvben a XIX. század második feléig fennmaradnak. (Azok közül az egyéb prepozíciós szerkezetek közül, amelyekben a hímnemű főnév Gen Sg alakjára számíthatnánk, mindössze egyetlen példa van feljegyezve —no nenieka. (Elképzelhető, hogy ez a megmerevedett forma már a XVII. században ismert volt, és hogy G. Mancelis, hallva, amint az emberek ezt a kifejezést használják, a Postillájában is alkalmazta.) A morfológiai változatok lehetővé teszik a XVII. század egyik legfontosabb szerzője nyelvének sajátosságai vizsgálatát, továbbá megerősítik, hogy a beszélt nyelv variálódása az írásos nyelvben is tükröződik. Beérkezett: 1998. 04. 17. IRODALOM Augstkalns A. A régi lett írások áttekintése. —A Rigai Lett Irodalmi Társaság Tudományos Bizottságának iratgyűjteménye 20, 92-137. Bērz̦iņš L. 1944: A nyelv és a kifejezésmód Mancelius írásaiban. —Oktatási Havi folyóirat 1, 8— 12; 2, 29-31. Blēse E. 1936: Nicai és bartai lelkész, Janis Langijs 1685. évi lett–német szótára rövid lett nyelvtannal. A kézirat fotómásolata alapján kiadta, és Langijs életéről, írásáról és nyelvéről szóló tanulmánnyal kiegészítette E. Blēse, Dr. phil., a Lett Egyetem professzora, Riga, 577. Blēse E. 1947: A lett irodalom története. A legkorábbi és középső korszak. A XVI. század közepétől a XIX. század közepéig közepéig, Gaismas pils, 317. Endzeline M. 1927: Tanulmány Jura Mancelis életéről és irodalmi tevékenységéről. — Írói arcképek. Sorozat iskola és ifjúság számára. A. Dauges és V. Plūdons szerkesztésében. 1. sz. Juris Mancelis, Riga. Endzelins J. 1951: A lett nyelv grammatikája, Riga, 1100. Fennell T. G. 1988: G. Manceļa Lettus (1638) latviešu–- vācu valodas pārskatījums, Melburna, 110. Fennell T. G. 1989: G. Mancelius Phraseologia Lettica (1638) című művének lett–német átdolgozása, Melbourne, 150. Fennell T. G. 1991: Sieviešu dzimtes lietvārdi ar vīriešu dzimtes galotnēm Johannesa Langija latviešu–- vācu vārdnīcā (1685). —Baltijas studiju žurnāls, 22. sēj., Nr. 4, 339– 346. Krėslinš J. 1989: Dominus narrabit in scripturis populorum: A prédikációról szóló korai, tizenhetedik századi lutheránus tanítás és Georgius Mancelius Lettische lang-gewnschte Postill című művének tanulmányozása. —Doktori disszertáció, Stockholm, 123–131. Lame E. 1933: A logikai elv Glika helyesírásában. —Filológiai anyagok, Riga, 104–110. Mancelius G. Lang-gewnschte Lettische Postill, azaz: Rövid és egyszerű, mindazonáltal Szentíráson alapuló válogatás és magyarázat a vasárnapi és legfontosabb ünnepi evangéliumokhoz, amelyeket Kurland és Zemgale fejedelemségében, valamint Livónia azon részén, ameddig a lett nyelv elterjed, felolvasnak... Készítette: GEORGIUM MANCELIUM Semgallum... Első rész. Adventtől a Szentháromság ünnepéig. Riga... 1654. 555 S. und 6 unpag. S. Druckfehler; S. 1-100. —Der Text in elektronischer Form wird im Laboratorium für künstliche Intelligenz des Instituts für Mathematik und Informatik der Universität Lettlands aufbewahrt. 53 Milenbachs K. 1923-1932: Wörterbuch der lettischen Sprache. Bearbeitet, ergänzt und fortgeführt von J. Endzelins, Riga, I, 1923-1925; II, 1925-1927; III, 1927-1929; IV, 1929— 1932. Nitina D. 1978: Das System der Präfixe in der lettisch249. en Schriftsprache, Riga, Ozols A. 1965: Ólett lett irodalmi nyelv, Riga, Rudzite M. 626. 1993: A lett nyelv történeti fonetikája, Riga, 382. III M u gt II. 1895: A latin nyelv írójának nyelvére vonatkozó sajátosságok Il. Mannemus. —XKueas cmapu-Ha, bin. 20, Canxr Ilerep6ypr, 162–170. G. Manceļa „Lettische Postill“ (1654) lietvārdu morfoloģiskās versijas Kopsavilkums “G. Manceļa sprediķu grāmatas „Lettische Postill“ (1654) fragmentā ietverto lietvārdu morfoloģiskās versijas” aplūko ievadu viena no nozīmīgākajiem 17. gadsimta autoriem — G. Manceļam — raksturīgajās valodas īpatnībās. Megemlítik a Dat PI végződés fejlődésének néhány tendenciáját. To, ka mūsdienu galotne -m 17. gadsimtā dominēja, pierāda Sprediķu grāmatas piemēri. A főnevek valamennyi tövét felölelő morfológiai változatok, valamint a főnévi nem egyik nemből egy másikba való átmenetének egyes eseteit tükröző változatok nemcsak G. Mancelius munkájának nyelvéről nyújtanak információt, hanem azt is megerősítik, hogy a beszélt nyelvek változatai az írott nyelvben is tükröződnek. 54