Dėl Mažosios Lietuvos vietovardžių su „-kehmen“ / „-keimen“ ir „-lauken“

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLI (1999) Daiva DELTUVIENĖ Vilniusi Egyetem A -KEHMEN | -KEIMEN ÉS -LAUKEN VÉGŰ KIS-LITVÁNIAI HELYNEVEKRŐL Az utóbbi időben a különböző tudományterületek kutatóinak figyelme egyre gyakrabban fordul Kis-Litvánia felé. A helynévkutatás tárgyát e terület nagyszámú litván (részben balti) helyneve képezi. Kis-Litvánia helyneveinek eredetét és képzését F. Hoppe (Hoppe 1877), O. Natau (Natau 1937), W. Fenzlau (Fenzlau 1936), V. Pėteraitis (Pėteraitis 1997) és mások vizsgálták. A jelen tanulmányban felhasznált anyagot a berlini titkos Porosz Levéltárban található kelet-poroszországi fóliánsokból gyűjtöttük. A tárgyalt helyneveket Kelet-Poroszország egyetlen helynévjegyzékében vagy kézikönyvében sem sikerült megtalálni. Ez egyedülálló anyag, amely sok információval szolgálhat a litvániaiakról, nyelvükről, akkori életükről, valamint a más, ott élő népekkel fenntartott kapcsolataikról. A tanulmány XVI–XVII. századi összetett oikonimákat tárgyal, amelyek második tagja a -kehmen /-keimen (lit. kiėmas „különálló falusi porta, gazdaság; falu, község“ LKŽ V 748; kaimas „paraszti település; község“ LKŽ V 54) és a -lauken (lit. laūkas, sík, fátlan hely; szántóföld; falu, település“ LKZ VII 177). Az első tag eredete szerint a második tagjukban -kehmen /-keimen elemet tartalmazó összetételek több csoportra oszthatók. 1. Litván személynév + kiemas /kaimas: Drut3keimenn (Amt Insterburg) 1564 (Ostpr. Fol. 4599 99), Drudtschkehmen 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 66), Dru3kehmen 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 81): valószínűleg lit. *Druckiemiai /*Druckiemis vagy *Druckaimiai /*Druckaimis. Az avd. Drūčas vagy Drūčkus személynévből: drūčkis „kövér ember, állat“ (LPŽ I 529). Vö. szintén vv. Drutschellen, Drutschlauken (Goldbeck II 44). Gerkischkeinenn (Amt Insterburg) 1564 (Ostpr. Fol. 4599 55): a litván alak *Gerkiškaimis / *Gerkiškaimiai lenne. Az első elem az -išk képzővel képzett származék az avd.-ből. Gėrkis, Gėrkė (LPŽ I 656), vagy a porosz avd.-ből. Gerke, Gerko (Trautmann 1925: 31). Azonban a személynév német eredete is lehetséges". Kostangkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 6): *Kostankiemis | *Kostankiemiai. Az avd.-ből. Kastantas (: Konstantas IMKŽ 222). A k után álló szókezdő ! Vö. német személynév. Gerke, Gehrke (Bach 1974: 71). 101 szó elején az a 0-ra változhat (Fenzlau 1936: 22-23), pl. Korallischken (Karališkiai), Kollaten (Kalotė). Kurschkehmen (Amt Insterburg) 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 172): valószínűleg a lit. *Kurškiemis /*Kurškiemiai helynévből. Személynévből Kurszus, Kurszys, Kurszaitis, Kurszatis, Kurszis (Kalwaitis 1910: 13). E. Hoppe a Kurszar Kursch gyököt tartalmazó helyneveket szintén a Kurszus, Kurszies, Kurszat, Kurschat személynevekből származtatja (Hoppe 1877: 407-408). Meschkakehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 148): lit. helynév: *Meskakiemis | *Meskakiemiai. Ez talán az avd. összetétele. Meška: meška „medve; ügyetlen, bumfordi, nehézkes, lusta ember” (LPŽ II 212) és a kiemas köznév. Vö. továbbá az avd. Meszka, Meszkatis, Meszkis, Meszkys (Kalwaitis 1910: 14). PluBkehmen (Insterburgi hivatal) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 58): *Pliuskkiemis /*Pliuskkiemiai vagy *Pliuškkiemis /*Pliuškkiemiai. Személynévből. Pliūskis, Pliuskys, Pliuska, Pliūskus: pliūskė „forgács, hasíték, szilánk; ami lapított, lapos“ vagy Pliūškis, Pliuskys, Pliūškus: pliūškis „cicomázó, piperkőc; komolytalan, könnyelmű, züllött ember; aki ostobaságokat fecseg, mindent kifecseg, üresbeszédű, fecsegő“ (LPŽ II 479). Vö. továbbá a személynevet. Pluszis, Pluszys (Kalwaitis 1910: 15). G. Gerulis a porosz pr. vv.-t tárgyalja. Pluselawken 1419, amelynek eredetét a következőképpen magyarázza: lit. pliūšė + por. laucks (Gerullis 1922: 216). F. Hoppe az első tagot szintén litván eredetűnek tartja — a plusze, pluszis „Schnittgras” szóból (Hoppe 1877: 411). Mindazonáltal nem kellene elvetni az első tag személynévi eredetének lehetőségét sem, mivel Kis-Litvánia összetett helyneveinek többsége a lakosok vezetéknevei alapján keletkezett (Pėteraitis 1997: 15). PruBelkehmen (Insterburgi hivatal) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 57), PruBelkehmen 1687 (Ostpr. Fol. 4627 14): *Pruselkiemis /*Pruselkiemiai. Vö. személynév. Prusditis, Priisditis, Prūsas, Prusėlis, Prūsėlis (LPŽ II 519). Skahnkehmen (Amt Insterburg) 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 106): litván alakja *Skankiemis | *Skankiemiai lenne. Személynévből. Skanas: skanas „ízletes; jó ízű, zamatos“ (LPZ II 730). Stulkehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 57): *Stulgkiemis / *Stulgkiemiai. Az avd.-ből. Stulga, Stulgas, Stulgys, Stulgis: stulgys, réti cankó (Tringa ochropus); rikoltó“; stulgūs „hosszúkásan kerekded, ovális; büszke, „elbizakodott“ (LPZ II 845-846). Vö. még avd. Stulgies, Stulgait, Stulgeries (Hoppe 1877: 417) és Stulgys (Kalwaitis 1910: 17). Schmiilkehmen (Amt Insterburg) 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 59), Ssmulkehmen 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 65), Smulkehmen 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 79): *Smulkkiemis | *Smulkkiemiai. Avd.-ből. Smulkys (Kalwaitis 1910: 17), Smulka, Smulkis, Smulkys: smulkūs „kis részecskékből, morzsákból álló; kis méretű, kis terjedelmű; vékony stb.“ (LPŽ II 772) vagy Šmūlis, Šmuilys, amelyek a héber eredetű keresztény Samuelis névből származnak, vö. német Schmuel: Samuel, Schmu(h)- l: Samuel (LPZ II 963). Vö. még a vv. A S3mulkehmen és Schmiilkehmen változatokban a litván s š-re változik. W. Fenzlau 102 véleménye szerint erre hatással van a német (mind az alsó-, mind a felsőnémet) nyelv azon sajátossága, hogy más mássalhangzók előtt [š]-t ejt. Véleménye szerint a felsőnémetek többnyire megőrzik a litván [s]-t, míg az alsónémetek [š]-re változtatják (Fenzlau 1936: 80). Schmulkehlen, Schmulken (Goldbeck II 144). Hasonló változatok többet is találhatók: Schmeilen —Smailen, Schmaleduhmen —Smalleduhmen, Smilgen —Schmilgen stb. (Pėteraitis)а )]}.fix up? Sorry. Need valid JSON. I accidentally included malformed. Let's produce clean.}经彩票 труn?]}彩娱乐彩票?}* No, must exactly schema. Need redo. 银雀. Apologies. I'll output valid JSON only.地产官网.} unerquicklich. Sorry. analysis_content_hash 1997: 360-361). Lehetséges a helynév eredetének egy másik változata is — a smulkūs melléknévből + kiémas, vö. lit. helynév. Schwentakemen 1590 (Barkowski 1928: 34): Svertas + kiemas, Szemkehmen 1785 (Goldbeck II 211): žėmas + kiemas. A helynevek ilyen képzése ismert a litván és lett névanyagban, vö. lit. víznév. AukStalaukiai, Aukštalaukis (LAŽ II 17). 2. Német személynév + kiemas: Bernigkehmen (Amt Insterburg) 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 149): *Bernikiemis /*Bernikiemiai. Az első tag a német személynévből származik. Bernick(- e) (Forstemann 1900: 259; Heintze 1933: 136). Nem zárható ki e személynév lengyel eredetének lehetősége sem*. Dedekehmen (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 124): *Dedekiemis | *Dedekiemiai. Németből. szn. Dede (: Theodulf) (Gottschald 1954: 232). Vö. továbbá a hh.-t. Dedewethenn 1557 (Barkowski 1928: 232). Kapcsolata a litván szn.-vel Dédys (LPZ I 478) szintén lehetséges. 3. Lengyel személynév + udvar: Wallnigkehmen (Amt Insterburg) 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 41): *Valnikiemis | *Valnikiemiai. Az első tag a lengy. szn. Wolnik (Rymut 1991: 174) > litván Valnik-(: valnas frei, los, ledig® LEW II 1192). 4. Köznév + udvar: GroB SzirBkehmen (Amt Insterburg) 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 92): *Sirskiemis | *Sirskiemiai. A litván širšė „a fürkészdarázs-félék családjába tartozó rovar; darázs; aki nagyon dühös, megsértették, azonnal felháborodik, megharagszik” (LKZ XIV 906) + udvar. 5. Nem teljesen egyértelmű esetek: Jellic3kehmen (Amt Insterburg) 1687 (Ostpr. Fol. 4627 11): *Jelickiemis / *Jelickiemiai vagy *Jeliskiemis | *Jeliskiemiai. E helynév első elemének etimológiája kettős lehet: a lengyelből személynév Jalec 1383 (Rymut 1991: 136), vagy a németből személynév Jellies (: Vigelius) (Gottschald 1954: 610)*, bár mindkét értelmezés alaposabb elemzést igényel. Schulckemeij (Insterburgi hivatal) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 13). Ha a sch betűkapcsolat š-nek felel meg, akkor a litván nemzetségnév *Sulkiemiai lehetett. Akkor * Vö. személynév. Bernikas (: lengy. Bernik: Bernard), Bernikis (LPŽ I 239). 3 Vö. valamint Bach 1952: 168. 103 az első tag a németből származik. személynév. Schule (: középfelnémet schulen „titokban nézni, lesben állni”) (Heintze 1933: 433) vagy litván személynévből származik. Šulys: šūlas „a csűrajtóba, a fa kút kávájába, a kapuba, a hídba stb. beásott oszlop; fa vödör, hordó oldalának deszkácskája” (LPŽ II 989)*. A sch betűkapcsolatnak megfelelhet az sk, ekkor a litván megfelelő *Skulkiemiai lenne. Ebben az esetben az első elem egy lehetséges *Skulis vagy *Skulys személynévből származik. W. Fenzlau szerint a sch betűkapcsolat bizonyos esetekben a ž-t tükrözheti (Fenzlau 1936: 87), ekkor a litván alak *Žulkiemiai lenne. Ebben az esetben az első elem a litván avd.-ből származtatandó. Žulys: žulys „egyenes nyelvű”, žulūs „egyenes, modortalan” (LPZ II 1348), illetve Zulka, *Žulkys, Žulkus (a žultő -kiš képzőjével) (LPŽ II 1348). Azokat az összetételeket, amelyek második eleme a -lauken, szintén több csoportra lehet felosztani: 1. részre. 1. ]} Litván személynév + mező: Kiegstlaugken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 143): *Kėkštlaukis | *Keékstlaukiai. Személynévből. Kėkštas (LPZ 1967), Kékszts, Keksztatis (Kalwaitis 1910: 12). Vö. még: Kiegskehmen oder Kdgsten (Goldbeck II 69). Igaz, az első tag eredete (a Kėkštas személynévből) részletesebb vizsgálatot igényel, mivel W. Fenzlau véleménye szerint a litván é és ie a német nyelvben e-ként jelenik meg, pl. Bittehnen = Bitėnai, Szardwethen = Zardvieciai (Fenzlau 1936: 37–40). Hasonló esetet említ O. Barkowski is: Pietzschlaucken gleich Petzlaucken 1584 (Barkowski 1928: 228). Kirkutlauck (Amt Ragnit) 1549 (Ostpr. Fol. 9392 51), Kirkuttlaugk 1556 (Ostpr. Fol. 9396 41): *Kirkutlaukis. Személynévből. Kirkutis: kirkutis „a tyúk első tojása” (LPZ I 1000), Kirkutis (Kalwaitis 1910: 12). Kugstlaugken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 20): *Kukstlaukis | *Kukstlaukiai. Személynévből. Kuksta, Kukstas, Kukstys: kuksta, kūkštas „csomó, köteg; összegubancolódott halom; a fa koronája” (LPŽ I 1109). A német felnémetek a két mássalhangzó között álló litván [š]-t [s]-re változtatják, pl. Birstonischken = Birštoniškiai, Bersteningken = Berštininkai (Fenzlau 1936: 83–88). Padtlaugken (Amt Insterburg) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 171): *Puodlaukis | *Puodlaukiai. Az avd. első tagja. Puodas, Puodys: puodas „fém edény étel főzésére; agyagedény, fazék“ (LPZ II 533-534). W. Fenzlau szerint a litván [uo] a német nyelvben rendszerint | [0]-ra változik (Fenzlau 1936: 40-46), pl. Kooden = lit. Kūodžiai (Fenzlau 1936: 40). Vö. továbbá vv. Az [a] magánhangzó valószínűleg a német alsónémet nyelvjárás hatására jelenik meg (Ziesemer 1924: 128). Jodeglienen, Jodschen, Jodlaucken (Goldbeck II 76, 77). Összetett helynév az avd.-ből. Melynek része az avd. szóból származik. PruBlaucken (Insterburgi hivatal) 1642–1664 (Ostpr. Fol. 4610 85): *Pruslaukis / *Pruslaukiai. . Priisas (LPZ II 518), Prusaitis, Prusas * Vö. még wv. Schulkeim (Goldbeck I 170), Schulen, Schulkeim, Schulstein (Verzeichnis 1906: 247), Schulwiese (Verzeichnis 1939: 132). 104 (Kalwaitis 1910: 15), Prussas, Prusseit, Pruszatis (Hoppe 1877: 411) + laukas „mező“. Vö. továbbá vv. Prusgirren, Prussellen, Prussen (Goldbeck II 126). Rugelaucken (Amt Taplaucken) 1534 (Ostpr. Fol. 11181 9): *Rugialaukis / *Rugialaukiai. Személynévből. Ruga, Rugis, Rugys (LPZ II 633–634), Rugys (Kalwaitis 1910: 16), vagy a litván rugys appellatívumból: „kalászos (rendszerint téli) gabona, amelynek szeméből őrölt lisztből kenyeret sütnek“ (LKŽ XI 890). Schuslaucken (Amt Labiau) 1591 (Ostpr. Fol. 5277 37), SchuBlauckenn 1615 (Ostpr. Fol. 5301 44): *Šiušlaukis /*Šiušlaukiai. Iš avd. Šiuša, Šiūšas, Šiūšė, Šiūšė, Šiūšis, Šiušys, Šiūšis: šiuša, šiūša „Šiūšas“, šiūšas, šiūšas „Šiurpas, baimė, pasibaisėjimas“ (LPŽ II 943), Szusza (Kalwaitis 1910: 18). 2. Vokiškas asmenvardis + laukas: Alt /Neu Baderlaugken (Amt Insterburg) 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 127): *Baderlaukis | *Baderlaukiai. Iš vok. avd. Bader (Heintze 1933: 126). Plg. dar taip pat Saksonijoje esanti vv. Badersleben (Meyers 1935: 29). Magerlaucken (Amt Taplaucken) 1534 (Ostpr. Fol. 11181 6): *Magerlaukis / *Magerlaukiai. Németből. avd. Mager (Heintze 1933: 334). Vö. még vv. Magerguth (Goldbeck I 108). 3. Közszó + laukas: Biberlauck (Amt Ragnit) 1549 (Ostpr. Fol. 9392 5): *Bebralaukis | *Bebralaukiai. Németből. a Biber (: Bieber, hód®) közszóból + laukas, vö. továbbá wv. Bieberstein, Bieberswalde, Bieberthal (Verzeichnis 1906: 22). Gerschlaugken (Amt Insterburg) 1642-1664 (Ostpr. Fol. 4610 124): *Gerslaukis | *Gerslaukiai. A gérse appellatívumból (: garnys LEW I 148) + laukas. 4. Nem egészen egyértelmű esetek: Woimelaucken (Amt Labiau) 1574 (Ostpr. Fol. 5267 26), Woimelaugken 1574 (Ostpr. Fol. 5267 51), Woijmlauchken 1615 (Ostpr. Fol. 5301 48), Woimlaucken 1626 (Ostpr. Fol. 5312 46). E helynév első tagjának eredetére nem sikerült meggyőző magyarázatot találni, talán a litván *Vaimys személynévből. A tanulmányban 28, a 16–17. századi Kis-Litvániából származó összetett helynevet mutatnak be és tárgyalnak. Közülük 19 esetében mindkét tag litván (balti) eredetű. 5 oikonima első tagja német személynév vagy appellatívum, 1-é pedig lengyel személynév. Három helynév eredete nem egészen világos. Beérkezett: 1999. 05. 03. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Bach A. 1952: Deutsche Namenkunde 1(1), Heidelberg: Carl Winter, Universitatsverlag. Bach A. 1974: Deutsche Namenkunde 3, Heidelberg: Carl Winter, Universitatsverlag. Barkowski O. 1928/1930: Die Besiedlung des Hauptamtes Insterburg 1525-1603, Konigsberg: Nachdruck Hamburg 1993. Fenzlau W. 1936: A Memel-vidék litván helyés személyneveinek német formái, Halle /Scale: Max Niemeyer Verlag. 105 Fėrstemann E. 1900: Altdeutsches Namenbuch. Személynevek, Bonn: Hanstein, utánnyomás 1966. Gerullis G. 1922: Az óporosz helynevek, Berlin és Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger, Walter de Gruyter u. Co. Goldbeck J. FE I —Volstūndige Topographie des Konigreichs Preussen. Erster Teil welcher die Topographie von Ost=Preussen enthdlt, Volstandige Topographie vom Ost=Preussischen Cammer=- Departement, Kėnigsberg und Leipzig. Goldbeck J. E. II —Voistindige Topographie des Kėnigreichs Preussen, Volstandige Topographie vom Litthauischen Cammer=- Departement, Kėnigsberg und Leipzig. Gottschald M. 1954: Német névtan, Berlin: Verlag Walter de Gruyter u. Co. Heintze —Cascorbi 1933: A német családnevek, Halle /Saale, Berlin. Hoppe E. 1877: Poroszország tartomány helynevei. —Altpreussische Monatsschrift 14, Königsberg i. P. Kalwaitis W. 1910: Lietuwiszkų wardų klėtele su 15000 wardų, Tilsitben: Otto v. Mauderode nyomtatása. LAŽ: A Litván SZSZK közigazgatási —területi felosztásának kézikönyve 2, Vilnius: Mintis. LEW —Fraenkel E. Litauisches etymologisches Worterbuch 1, Heidelberg-Göttingen: Carl Winter, Universitätsverlag, 1962; 2, Heidelberg-Göttingen: Carl Winter, Universitätsverlag, LKŽ —Litván nyelv szótára 5, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1959; 7, Vilnius: 1965. Mintis, 1966; 11, Vilnius: Mokslas, 1978; 14, Vilnius: Mokslas, LPŽ —Litván családnevek szótára 1, Vilnius: Mokslas, 1985; 2, Vilnius: Mokslas, 1989. 1986. LVKZ -A litván keresztnevek eredetének szótára, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1994. Meyers 1935: A Német Birodalom helyés közlekedési lexikona, Leipzig. Natau O. 1937: Nyelvjárás és település Kelet-Poroszország északkeleti részén, Königsberg és Berlin: Ost —Europa Verlag. Ostpr. Folio. —Kelet-Poroszországi fóliánsok, „Porosz Kulturális Örökség“ Titkos Állami Levéltára, Berlin (a zárójelben a dokumentum száma és oldala szerepel). Pėteraitis V. 1997: Kis-Litvánia és Tvanksta helynevei, Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Rymut K. 1991: Nazwiska polakéw, Wroctaw- -Warszawa-Krakėw: Zaktad Narodowy im. Ossolinskich — Wydawnictwo. Trautmann R. 1925: Die altpreuflischen Personennamen, Gėttingen: Vandenhoeck u. Ruprecht. Verzeichnis 1906: A Kelet-Poroszország tartomány valamennyi településének jegyzéke, Berlin. Verzeichnis 1939: Kelet-Poroszország új helynévjegyzéke a régi és új helynevekkel, Königsberg. Ziesemer W. 1924: A kelet-poroszországi nyelvjárások, Breslau: Ferdinand Hirt. RÖVIDÍTÉSEK avd. —személynév hebr. —héber lit. —litván lengyel —lengyel röv. —német Vv. —helynév 106 KIS-LITVÁNIA ÖSSZETETT HELYNEVEIRŐL -KEHMEN | -KEIMEN ÉS -LAUKEN UTÓTAGGAL Összefoglalás A cikk a -kehmen /-keimen (lit. kiėmas „udvar”, kūimas „falu”) és -lauken (lit. laūkas „mező”) elemeket tartalmazó összetett helyneveket vizsgálja szerkezetük és etimológiájuk szempontjából. A felhasznált anyagot a berlini „Porosz Kulturális Örökség“ Titkos Állami Levéltárának Kelet-Poroszországi fóliánsaiból gyűjtötték össze. Az említett helynevek Kelet-Poroszország egyetlen településjegyzékében sem találhatók meg. Ez az egyedülálló anyag sok információval szolgálhat a litvánokról, nyelvükről, akkori életükről, valamint más népekkel való kapcsolataikról. A tanulmányban Kis-Litvánia 16.—17. századi 28 összetett helyneve szerepel. századának bemutatása. 19 esetben a szóösszetétel mindkét komponense litván (vagy legalább balti) eredetű. 5 helynév első komponense német személyvagy köznév, egy esetben — lengyel személynév. 3 esetben nem sikerült a származást véglegesen megállapítani. 107