Kanceliarinės kalbos pradmenys Jono Jablonskio raštuose

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLII (2000) Pranas KNIŪKŠTA Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A HIVATALI NYELV KEZDETEI JONAS JABLONSKIS ÍRÁSAIBAN Bevezetés Hivatali nyelvünknek az volt a sorsa, hogy elmaradjon a többi terület nyelvétől és a többi funkcionális stílustól. A litván írott nyelv, mint tudjuk, a XVI. században alakult ki, de sokáig csak vallási és szépirodalmi műveket adtak ki rajta. Csak jóval később, a XIX. században kezdtek megjelenni a tudományos és publicisztikai művek, és kezdtek kialakulni a tudományos és publicisztikai nyelv kezdetei; az állam hivatalos életében pedig a litván nyelvet egészen a XX. századig nem használták, dokumentumokat és ügyiratokat (néhány, Kelet-Poroszországban írt körlevél kivételével) nem írtak litvánul. Még a XIX. század végén sem, amikor megkezdték a köznyelvi litván nyelv rendezését és normáinak kialakítását, senki sem vetette fel vagy tárgyalta külön a hivatali nyelv kérdéseit. A cári elnyomás és a sajtótilalom idején nehéz volt elképzelni litvánul írt dokumentumokat. A sajtó visszanyerése után is a hivatalos dokumentumokat és egyéb ügyiratokat oroszul írták; abban az időben még a Litván Tudományos Társaság jegyzőkönyveit is így kellett írni. A litván hivatali nyelv mint külön funkcionális stílus csak a XX. század elején kezdett kialakulni. Létrejöttét elsősorban a sajtó visszanyerése, valamint az akkor működő egyesületek és ügyeik nyilvános megvitatása ösztönözte. Még olyan füzetek is megjelentek, amelyek az ügyiratokkal és az ügyvitellel kapcsolatos kérdéseket tárgyalták. Ezek közül említést érdemelnek az 1904-ben kinyomtatott „A Vilniusi Litván Segélyező Egyesület alapszabálya” és a „Általános, egyenlő, titkos és közvetlen szavazás” című füzet. A hivatali nyelv történetének dokumentumaként érdekes az 1906-ban Rigában kiadott „Lietuvių Raštvedys” [Litván ügyintéző], amelynek alcíme szerint „Tanító könyv arról, hogyan kell leveleket, üdvözleteket, kérvényeket (prašenes) és más iratokat szépen és megfelelően megszerkeszteni minden ügyre és minden ember számára, valamint annak, aki nem tud írni, megtanulni az írást” (Riga. L. Jakavičiaus litván könyvnyomdája. 1906). Itt a különféle iratok írásának legáltalánosabb kérdéseit tárgyalják, tanácsokat, valamint levél- és címzésmintákat közölnek. Igaz, a „hivatalos” iratok – kérvények, váltók, szerződések, végrendeletek, meghatalmazások – mintái orosz nyelvűek, de az előszóban és a magyarázatokban litvánul tárgyalják őket. A füzetben szereplő kifejezések közül érdemes felfigyelni a ma is használatos duoti atsakymą, kreipiasi su prašymu fordulatokra, valamint a később litvánosabbakkal felváltottakra: laiškai rašomi pas viršininką („a leveleket a főnöknél írják”) helyett „a főnöknek”, į pirklius („a kereskedőkhöz”) helyett „a kereskedőknek”, pirklystės reikaluose („kereskedelmi ügyekben”) helyett „kereskedelmi ügyekkel”; paduodu („benyújtok”) helyett „előterjesztek” néhány paveikslėlių („példát”). 190 A meghonosodott szakkifejezések közül fontosabbak: viršininkas, prierašas, prašymas (zárójelben magyarázatként: prašėnė), adresas (zárójelben az antrašo mellett szerepel), kontraktai (zárójelben a sankalbos mellett szerepel). A meg nem honosodottak közül – a paveikslėlių, prašenės, sankalbos mellett – még érdekes az įgaliotinė („meghatalmazás”) és a pasurga („megjegyzés”). A hivatali nyelv kezdeti elemei megtalálhatók az akkori újságok azon cikkeiben, amelyek iskolákról, egyesületekről és a társadalmi élet egyéb kérdéseiről szólnak. Sok ilyen cikket írt Jonas Jablonskis is. Cikkeiben és más írásaiban, amikor ezekről a kérdésekről beszél, Jablonskis az ezek megnevezéséhez szükséges szavakat és kifejezéseket használja, amelyek tartalmuk és jellegük alapján a hivatali nyelv körébe sorolhatók. Emellett megemlíti, sőt tárgyalja is az e területen mások által használt szavakat, így hozzájárul elterjesztésükhöz és meghonosításukhoz. Ilyen cikkek és írások találhatók Jablonskis írásainak első, „Társadalmi cikkek” című kötetében (Jablonskio raštai. Tomas I. Visuomenės straipsniai. Redagavo J. Balčikonis. Kaunas, 1933; a továbbiakban: R., t. 1), valamint a második, „Oktatási ügyek” című kötetben (Jablonskio raštai. Tomas II. Švietimo reikalai. Redagavo J. Balčikonis. Kaunas, 1933; a továbbiakban: R., t. 2). Több csoportba sorolhatók. I. Első cikkek az ügyviteli iratokat tartalmazó kiadványokról és dokumentumokról 1. A Vilniusi Litván Segélyező Egylet alapszabálya. Vilnius, 1904 [1904-ben a „Vilniaus Žinios” 10. száma]. – R., 1. köt., 81. o. A rövid cikk egy lefordított füzet tömör ismertetése. Összefoglalja annak lényegét, és bemutatja, illetve elemzi a nyelvezetét. Jablonskis a füzet tartalmát annak szavait használva írja le: Ez egy kis füzet, amelyben az egyetlen vilniusi litván egylet alapszabályai vannak leírva. A füzet ismerteti: az egylet célját, pénzeszközeit, tagjait, a tagok jogait és kötelességeit, a segélyek odaítélésének rendjét, az egylet vezetőségét, gyűléseit stb. Amint látjuk, vannak benne olyan ügyviteli nyelvi szakkifejezések, amelyek közül némelyek napjainkig fennmaradtak: pénzeszközök, tagok, segély, vezetőség, gyűlés; másokat mára pontosítottak, vagy új jelentéssel ruháztak fel: egylet „társaság”, törvények „alapszabály”, (tagok) igazságai „jogai”, kötelességei „feladatai”; az utóbbiak közé sorolható a segélyek odaítélésének rendje kifejezés is, mai megfelelője: „a segélyek odaítélésének módja”. Jablonskis kedvezően értékeli a füzet nyelvezetét, tehát annak ügyviteli nyelvi elemeit is („…a fordítás meglehetősen merész, nem szolgai”), bár fenntartásai is vannak: „nyelvezete, úgy látszik, alaposan meg van munkálva, némi anyagot is nyújthat a mi terminológiánk kidolgozásához”. Kétségtelen, hogy ügyviteli nyelvi szakkifejezésekre gondol. Külön megemlíti a füzetben használt, e területhez tartozó szavakat: tag (a szót megkülönbözteti a ízület szótól), szolgáltatás, számla, elszámolás, számvetés (összevetés). Saját szavai közül csupán egyet említ: társaság; a egylet mellé írja – ebből arra lehet következtetni, hogy megkülönbözteti őket, de valószínűbb, hogy a társaság szót részesíti előnyben. 2. Könyveink. Általános, egyenlő, titkos és közvetlen szavazás. Írta P. Višinskis [1905-ben a „Lietuvos Ūkininkas” 1. száma, 20. o.]. – R., 1. köt., 109–110. o. 191 A cikk az „emberek hatalmával” és annak megválasztásával kapcsolatos kérdéseket, valamint a megnevezett füzetet tárgyalja. Magának a füzetnek a szavai közül csupán a címet idézi: Általános, egyenlő, titkos és közvetlen szavazás; itt a szavazás a szakkifejezés, jelzőivel együtt. Egyébként Jablonskis a saját szavaival és kifejezéseivel ír; az ügyviteli iratok nyelvéhez sorolhatók: (az ország) kormánya, (az összes) hatóság, (az ország) képviselői, választások, választók (az igei alak: választ); végrehajtani „teljesíteni” a társadalom döntéseit „határozatait”; képviselni… a lakosokat, a saját választóikat; dönt az… ország ügyeiről. Saját módján, a füzet címétől eltérő formában fejti ki a szavazás alapelveit, mégpedig: a képviselőket a következőknek kell megválasztaniuk: 1) minden… nagykorú embernek, 2) mindenkinek egyenlő módon… 3) mindenkinek titkosan… 4) közvetlenül vagy egyenesen… Itt két dolog figyelemre méltó: a nagykorú emberek kifejezés, továbbá a közvetlenül mellett szereplő szinonima, az egyenesen; úgy tűnik, Jablonskis ezt részesíti előnyben. 3. Vilnius, 1904. december 17. [1904-ben a „Vilniaus Žinios” 18. száma]. – R., 1. köt., 79–80. o. A cikk elbeszéli és „sajátos módon, egyszerűbb, saját nyelvi szavakkal” magyarázza az „egész orosz föld” számára kiadott Legfelsőbb parancsot. Azért kell megmagyarázni, mert „nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy úgy beszéljünk, ahogyan az ilyen parancsokban szokás”. Jablonskis tehát közvetlenül utal a dokumentumok sajátos nyelvére, más szóval az ügyviteli nyelvre. Jablonskis saját stílusa egyértelműen elbeszélő jellegű, és meglehetősen sok benne a melléknévi igeneves szerkezet, amely nem illik a hivatalos stílushoz. Ügyviteli jellegűek csupán az általa használt egyes szavak és szókapcsolatok: kormány, tisztviselők, uradalom „állam”, rend, parancs (feltehetően „rendelet”), mérlegelés „belátás”, bevezetések (újonnan bevezetett dolgok – „módosítások”), döntő szavazat. Az ügyviteli nyelvhez közelebb álló kifejezésből még több van; ezekből a stílus csírái is felismerhetők Jablonskis saját nyelvezetében: hogy a parasztok ugyanazokra a jogokra tegyenek szert; hogy jogaik tekintetében a többi… renddel egyenrangúvá váljanak; a bíróság előtt minden rend… egyenlő; a kormány részéről… nem lesz kényszer; bizonyos törvények alá rendelni az ügyeket; az ember törvénysértéséről döntenek; szűkíti és korlátozza… a lakosok… jogait (ebben a jelentésben gyakoribb a szűkíteni ige; előfordul a csökkentette a más nemzetiségűek jogait fordulat is), a bíróságé a döntő szó. Itt már látjuk az ügyviteli nyelvi fordulatokat: jogokra szert tenni, jogokat korlátozni, ügyeket alárendelni (valaminek), a bíróság előtt egyenlőnek lenni, törvénysértés, döntő szava van. Emellett találunk egy mondatot szembeállító szavakkal: egyrészt… másrészt… (egyrészt azt mondják, hogy az adott rendhez tartozó emberekből van a legtöbb, másrészt a parasztok életében sok mindent át kell alakítani és rendbe kell hozni). II. Cikkek a panevėžysi tanítóképző szemináriumról Sok közülük a „Lietuvos Ūkininkas” című újságban jelent meg (1906. 22., 24., 29., 32., 37. sz.; 1907. 6., 7. sz.). – R., 2. köt., 6–24. o.; (1908. 20., 96. sz.). – R., 192 2. köt., 40–42. o.; egy pedig a „Vilniaus Žinios” című újságban (1907. 71. sz.). – R., 2. köt., 27–29. o. E cikkekben oktatással, tanítással, az iskolába való felvétellel és e terület dokumentumaival kapcsolatos, hivatali jelentésárnyalatú szavakat találunk. Az oktatás területéről a szokásos terminusok, például az iskola, tanító, szeminárium mellett említésre méltó a ma már furcsának ható apšvietimas „oktatás” (apšvietimo ministerija „oktatási minisztérium”, apšvietimo ministeris „oktatási miniszter”), a pradedamoji „elemi” iskola, az žmonių „népi, népiskola”, valamint az įžengiamoji „előkészítő” osztály „osztály”. A szemináriumba való bekerülést szokásosan a stoti igével és annak igekötős įstoti alakjával fejezik ki (įstoti į seminariją „belépni a szemináriumba”; előfordul az įstoti seminarijon forma is, 10. o.). A felvételre jelentkezni kívánókat felveszik a szemináriumba. A felvétel alapvető dokumentuma a kérvény. Más, hozzá csatolandó dokumentumokat is említenek (21. o.): metrikai (zárójelben: születési és keresztelési bizonyítvány), származási igazolás, iskolai igazolás, a szülők (vagy gyámok) levele. Orvosi igazolást is említenek (nem feltétlenül szükséges). Egy másik helyen (40. o.) a felsorolás a következő: a jelölt anyakönyvi kivonata, a jelölt származásáról szóló irat (később a származásról szóló levél is), a jelölt erkölcsösségéről szóló levél. Kezdetben minden dokumentumot közös néven iratoknak hívnak (a kérvényeket az összes szükséges irattal együtt kell benyújtani, 9. o.), később dokumentumoknak (kérésre a többi dokumentumot is be kell majd nyújtani, 21. o.). Tehát a dokumentumok elnevezései még csak kialakulóban vannak, többnyire a legáltalánosabb raštas „irat” szóval élnek, de már feltűnik az igazolás előzménye, a paliudijimas. A még nem szabványosított dokumentumnevek közül megemlítendő az apskelbimas „hirdetmény” (válasz helyett csak nyomtatott hirdetményeket küldenek a kérvényezőknek, 9. o.). A kérvény benyújtását összefoglalóan a paduoti prašymą „kérvényt benyújtani” szókapcsolattal fejezik ki, postai továbbítását pedig kétféleképpen: leisti prašymą „kérvényt küldeni” és siųsti prašymą „kérvényt küldeni” (az utóbbi később gyakoribb). A kérvény címzettjének intézkedéseiről így írnak: priimti „elfogadni”, atmesti „elutasítani”, peržiūrėti prašymą „megvizsgálni a kérvényt”. Előfordul az išpildyti prašymą „teljesíteni a kérvényt” is (a kérvényeket… hamarosan teljesítik, 15. o.). A kérvény címzettjét kétféle szerkezettel nevezik meg: részes esettel (siųsti kam „küldeni valakinek”) és az į elöljárószós szerkezettel (siųsti į ką „küldeni valakihez”); mindkettő nemcsak intézmények, hanem tisztségviselők megnevezéseivel is előfordul: leisti seminarijos direktoriui prašymus „a szeminárium igazgatójának küldeni a kérvényeket” (6. o.); reikėtų leisti prašymą į seminarijos direktorių „a kérvényt a szeminárium igazgatójához kellene küldeni” (21. o.). E szerkezeteket váltakozva használják, még ugyanabban a cikkben is (27. o.): leizdami savo prašymus tiesiok į ministeri „kérvényeiket közvetlenül a miniszterhez küldve”; ministeris siunčia tuos prašymus į seminariją „a miniszter elküldi ezeket a kérvényeket a szemináriumba”; žmonės savo prašymus siunčia ministeriui, ministeris ir tuos prašymus siunčia seminarijai „az emberek a miniszternek küldik kérvényeiket, a miniszter pedig ezeket a kérvényeket is elküldi a szemináriumnak”. Ez a még nem szabványosított hivatali nyelv példája. A cikkekben vannak olyan kifejezések is, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak az említett területekhez. Megtaláljuk a már akkor meghonosodott hivatali kifejezéseket: gavo atsakymą „választ kapott” (negavo atsakymo „nem kapott választ”), de szerepel a gavo atsakymą ant prašymo įstaiseime szerkezet is (ma azt mondjuk: gavo atsakymą į prašymą „választ kapott a kérvényre”); išreikšti savo nuomonę „kifejezni a véleményét” (kad… išreikštų apie juos savo nuomonę „hogy… kifejezzék róluk a véleményüket”, 27. o.), siųsti per ką „valakin keresztül küldeni” (per mokymo globėją siunčia tuos prašymus „az oktatás felügyelőjén keresztül küldik ezeket a kérvényeket”, 27. o.). Emellett, feltehetően a jelentések megkülönböztetésére, a prireikus és a pareikalavus formát is használják (prireikus arba pareikalavus būsią pristatyti ir kiti dokumentai „szükség esetén vagy kérésre a többi dokumentumot is be kell majd nyújtani”, 21. o.). 193 A mai hivatali nyelvbe azonban számos szó és kifejezés nem került be. Érdekes, de hivatali nyelvi fordulatként nem honosodott meg a susirašyti su kuo (susirašyti su apšvietimo ministeriu, p. 20) kifejezés (ma a hivatali ügyintézésben csak a susirašinėti su kuo alakot használják). Jablonskis a „körülmény” mai jelentésében az atsitikimą (kiekvienu tokiu atsitikimu reikia susirašyti su apšvietimo ministeriu, p. 20) szót használja. Jablonskis még nem találta meg a jogi hatályon kívül helyezés cselekvésének megfelelő szavát; ebben az értelemben a paniekinti (senasis įstatymas… nebus dabar paniekintas, p. 7), sugriūti („Įstatymas“… reikia būtinai šią vasarą sugriūti, p. 10) igéket használta. Még a cselekvés módját és az arra való hivatkozást is a keliu szóval alkotott kifejezésekkel fejezi ki, amelyeket később hibásnak minősítettek: reikia čia dirbti ir kitais keliais (19. o.), eidama dabartinių įstatymų keliu (21. o.). III. Rendezvényekről és azok szervezéséről szóló cikkek 1. A litván tanítók gyűlése [1906, „Lietuvos Ūkininkas” N 28]. – R., 2. köt., 11–12. o. A cikk egy tanítói gyűlés (tanfolyam) megrendezésére irányuló kérelemről és Kaunas kormányzójának válaszáról szól. Jablonskis ismerteti a válaszban felsorolt okokat, amelyek miatt állítólag nem lehet ezt megtenni; ehhez a tanfolyamok szervezésével kapcsolatos szavakat és kifejezéseket használ. A korábban még nem tárgyalt szavak közül említést érdemel a suvažiavimas (csak a cikk címében fordul elő) és a kursai (a szövegben). A legérdekesebbek azonban a tanfolyamok szervezését kifejező szavak. Jablonskis leggyakrabban az įtaisyti igét és annak alakjait, illetve származékait használja: įtaisyti vasaros kursus, įtaisomi tokie kursai, rūpintis tokių kursų įtaisymu; háromszor fordul elő az įkurti ige és származékai: kursus… galinti įkurti… vyresnybė, nori įkur­dinti… kursus, [vienas] tų kursų įkūrėjų; egyszer a tanfolyamok berendezéséről is ír: [atsako] už visą tų kursų įrengimą. A megfelelő szót még nem találta meg; a mai szóhasználathoz az utóbbi áll a legközelebb, de annak is más az igekötője: ma a tanfolyamokat csak rengti és surengti, nem pedig įrengti lehet. A cikkben a ma meghonosodott hivatali fordulatok közül ezek szerepelnek: paduoti prašymą (padavė… prašymą), gauti prašymą (gavęs… mokytojų prašymą), gauti atsakymą (gavęs… atsakymą), duoti nurodymus; a nem elfogadottak közül: prašymą išpildyti (ar galima tų mokytojų prašymas išpildyti), išreikšti geismus „kívánságokat”, eiti „vadovautis” nurodymais (eiti šiais nurodymais). 2. Az új egyesületről [1914, „Viltis” N 289; 1915, „Viltis” N 3]. – R., 1. köt., 159–166. o. A „Nukentėjusiesiems dėl karo šelpti” nevű egyesület Nukentėjusiesiems dėl karo šelpti összejöveteléről van szó; az egyesületet pašalpos draugija néven is említik (162. o.). Itt már meghonosodott a draugija „egyesület” terminus; vannak draugijos nariai, draugijos valdyba, az egyesület rendezvényét pedig susirinkimas: draugijos susirinkimas, susirinkimo protokolas, susirinkime kalbėjo, susirinkimo kalbėtojas néven nevezik. A többi szó közül megjegyzendők: teisės, pakeitusios tiesas (mokytojų teisės, laikraštininkų teisės, p. 166), valamint a varžyti ige (a jogok már csak korlátozható- 194 zhatók, 166. o.) és a steigti (steigiamas „Žiburėlis”), bár az említett egyesületről azt írja: yra susidariusi (159. o.). 3. A litván tanítók második gyűléséről [1917, „Lietuvos Balsas” N 59]. – R., 2. köt., 119–121. o. A cikk az 1917-ben tartott tanítói gyűlést tárgyalja. Itt is találunk néhány, a hivatali nyelvhez köthető újítást: a suvažiavimas szó már mai terminologizált jelentésében szerepel – világosan elkülönül suvažiavimas és kursai: Daugumą [a gyűlés tagjainak] a tanfolyamok hallgatói alkották. Már csak a tanítói szövetség kūrimą „megalapítását” említi (az įtaisymas már nem szerepel), valamint a mokytojo teisę „tanítói jogot” (ennek a jelentése már nem tiesos). Megtaláljuk a mai használatba bekerült hivatali nyelvi fordulatokat: sprendžiamasis balsas (turinčių sprendžiamąjį balsą), priimti rezoliuciją (buvo priimta rezoliucija), pavesti vykdyti (pavesta vykdyti nusprendimai „határozatok”). Vannak Jablonskis által terminologizált értelemben használt, de mára meg nem honosodott kifejezések: a határozatokat nusprendimai néven említi, a gyűlés résztvevőit – nariai „tagoknak”, a munkarendet, napirendet pedig darbų programa „munkaprogramnak”. Teljesen nem hivatali stílusban írja: buvo antrasis lietuvių mokytojų suvažiavimas. IV. Dokumentumok (szabályzatok, alapszabályok) bemutatása Egy bizonyos dokumentum („A főparancs”) tárgyalását az első csoport egyik tanulmányában tekintettük át (lásd I. 3). Részletesen két szabályozó jellegű dokumentumot ismertettünk. 1. Könyvtárak az elemi iskolák mellett [1907, „Vilniaus Žinios” N 33]. – R., 2. köt., 24–27. o. Az új iskolai könyvtári szabályokról van szó, amelyeket az oktatásügyi miniszter 1906-ban hagyott jóvá. A szabályok nyolc pontját közli. A tanulmány magyarázó része hasonlít az ugyanabban az évben megjelent többi íráshoz. Érdekesebb, és több szaknyelvi sajátosságot mutat a közölt szabályok nyelve, amelyben több pontos jelentésű szót találunk. A könyvtár megszervezését például a steigti ir įkurti (van įkūrimas, įkūrėjai is) szavakkal írja le; a magyarázó rész legelején viszont csak egyszer szerepel, hogy a könyvtárakat taisomi. Hivatali jelentésben szerepelnek a következő, igékkel alkotott szókapcsolatok: skirti (skirti pašalpas; egyszer duodamos pašalpos is előfordul), pavesti (pavesti darbą, knygynų priežiūrą paveda). Emellett az atiduoti és pavesti igék jelentését is megkülönbözteti: A könyvtár alapítói ezeket a könyvtárakat vagy véglegesen átadhatják a népiskoláknak, vagy csak ideiglenesen, egy időre bízhatják rájuk (25. o.). A szaknyelvi jellegű főnévi szókapcsolatok közül a fontosabbak: mokymo įstaigos, visuomenės įstaigos, visuomenės skaityklos, viešieji knygynai (zárójelben magyarázatként: viešosios bibliotekos, tehát a knygynas szót nem a mai jelentésében használja), laikraščių sąrašas (zárójelben magyarázatként: katalogas). Az utóbbiak… 195 …példák azt mutatják, hogy keresik a megfelelő szakkifejezéseket és a nemzetközi szavak megfelelőit. A terminusok és szavak keresése számos más esetben is megfigyelhető: a könyvtárat működtető tanítót először knygininkas néven említi, később pedig knygyno prievaizdu néven nevezi; a cselekvés vagy jelenség időtartamának jelölésére az amžinai határozószó ellentéteként egymás mellett szerepel a laikinai ir tam tarpui. Ugyanezt a keresést mutatja az említett igék, a steigti ir įkurti, skirti ir duoti használata is. E párok közül egyes szavak (steigti, skirti, laikinai) hivatali nyelvivé váltak, mások (duoti, tam tarpui) nem szaknyelvi színezetűek. Ebből a szempontból az egész kifejezések sem egységesek. Hivatali nyelvi jelentésárnyalata van az amžinai – laikinai határozószópárnak, de a két elem közül változatlan formában csak a második honosodott meg; az amžinai határozószót a nuolatinis arba neterminuotas melléknevekből képzett alakok váltják fel. Jablonskis knygyną kapcsán használt kifejezéseinek sorsa különböző: a savo žinioje ir turi valią (leisti įkurti knygyną) közül az első bekerült a hivatali nyelvhasználatba, a másodikban pedig a valia szót a teise váltotta fel. Két, a hivatali nyelvben meg nem honosodott kifejezés a magyarázó részben fordul elő: tam tyčia, azaz „külön erre a célra” betiltani, illetve turės vertę, azaz „ereje, hatálya lesz”. Még a szabályzat pontjaiban is előfordulnak nem hivatali, a köznyelvből átvett kifejezések: susitaręs su knygyno įkūrėju (ma úgy mondanánk: klausimą suderinęs), išlaidas ima ant savęs, azaz „maga állja a költségeket”, továbbá už pasiskaitymą nieko mokėti nereikia, gali leisti imti mažą mokesnelį, galima skirti ir šiokia-tokią algą. Ma ezeket a kifejezéseket a funkcionális stílus megsértésének tekintenénk, Jablonskis nyelvhasználatában azonban a hivatali nyelv történetének érdekes adalékai. 2. A cseh takarékoskodók egyesülete Prágában [1913, „Viltis” N 75]. – R., 1. köt., 156–158. o. Ez a „Napjaink lidérce” című hosszabb írás része (151–158. o.). A takarékoskodásról szól, a végén pedig külön alfejezetben ismerteti a cseh taupytojų sąjungos alapszabályát. Mind az általános részben, mind az alapszabályban találhatók pénzügyekkel és takarékoskodással kapcsolatos, valamint egyéb szaknyelvi szavak és kifejezések. Mindenekelőtt a szervezet elnevezéseinek kifejező használata figyelemre méltó: hivatalos nevén sąjunga szerepel, Jablonskis maga draugija (įsteigta šiuo vardu draugija) néven nevezi, az alapszabály tárgyalásakor azonban mégis a sąjunga: taupytojų sąjunga, sąjungos nariai, sąjungos organas (kiadvány) szót használja; sąjungos tikslas ir siekimai (mai terminussal: uždaviniai). A pénzügyek területéről a következőket találjuk: indėliai, taupomieji indėliai, indėlių knygelės, įnešami indėliai, taupomosios kasos, kredito ir taupymo įstaigos (154. o.), finansų įstaigos, įstaigų apyskaitos (ugyanott). A legérdekesebbek közé tartozik a prekininkas, azaz „kereskedő”, a verteivos (zárójelben: pramonininkai), azaz „vállalkozók”, továbbá a „készpénzt” jelentő pinigai (pirkite prekes gyvais pinigais, 155. o.). Összességében azonban itt kevesebb a hivatali nyelvi vonás, mint a könyvtári szabályok ismertetésében. 3. A litván tanítók egyesülete [1917, „Santara” N 36]. – R., 2. köt., 113–117. o. Ezek a Jablonskis által előkészített Litván Tanítók Egyesületének alapszabályai. Világosabban kitűnik belőlük, milyen hivatali nyelvet képzelt el Jablonskis, és hogyan alkotta meg azt. Ezen alapszabályok 196 a nyelvet és a mai hivatali nyelvhez fűződő viszonyát külön tanulmányban kellene vizsgálni. Itt röviden csak általános jellemzőit tekintjük át. Az egyesület alapszabályában Jablonskis megismételte számos, másutt használt, illetve általában akkoriban használatos terminusát, szófordulatát és szintaktikai szerkezetét. De itt a szókincs, a terminológia és a stílus már valamelyest eltér attól, ami tíz évvel korábban jellemezte – már közelebb állnak a mai használathoz. Sok egészen korszerű terminussal találkozunk, például: sąjunga, draugija, skyriai, sekcijos, būstinė, továbbá szókapcsolatokkal, például: Sąjungos įstatai, mokyklų atstovai, revizijos komisija, visuotinis susirinkimas. Számos hosszabb fordulat is meghonosodott a mai nyelvben, például: Sąjungos turtą sudaro; vykdo Sąjungos įstatus; sprendimas yra teisėtas; Sąjungos nariu gali būti kiekvienas; išbraukiamas iš Sąjungos narių skaičiaus; kaip reikiant naudotis kultūros vaisiais. Igaz, itt is akadnak meg nem honosodott, talán később maga Jablonskis által is elvetett elemek – szóalakok, például: įnašos „hozzájárulások”, mokesnis „díj”, fordulatok, például: teismo keliu „úton, módon”, įstatai išdirbti „kidolgozni”, išskiria „kijelöli” iš savo tarpo komisijas. Az ilyen hivatali nyelvi fordulatok kényszerűek voltak, mert nem találtak megfelelőbb, litvánosabb helyettesítőket. Jablonskis keresőmunkáját mutatja például, hogy miután leírta az atmainyti szót, mindjárt egy másikkal magyarázza meg – pakeisti; önmagában a pakeisti nem volt elegendő, a mai atšaukti pedig akkor még nem rendelkezett ezzel a jelentéssel, ezért az atmainyti maradt. Összegző megjegyzések A Jablonskis áttekintett cikkeiben található hivatali nyelvi kezdemények segítenek megérteni, hogyan alakult hivatali nyelvünk, és elképzelni első lépéseit, létrehozásának módjait és irányait. Látjuk a kialakuló hivatali nyelv kapcsolatát az akkori köznyelvvel. Sok szó és fordulat a mindennapi nyelvből származik, sőt a beszélt nyelv sajátosságai is megjelennek. A hivatali nyelv megnyilvánulásai még nem szilárdak, keresik a megfelelő szavakat és kifejezési módokat, és sok közülük párhuzamosan használatos. Fokozatosan egyes szavak kiszorítják a velük párhuzamosan használt más szavakat, vagy az egyiket a másikra cserélik. Így például a kezdetben használt apšvietimas helyébe később a švietimas lép, a draugovė helyébe a draugija, tevékenységének dokumentuma pedig az įstatymas alakból įstatai lesz; a tiesas szót a teisės váltja fel. Jablonskis később javított és lecserélt, még nem egységesített szavaira is találunk példát: paliudinimas – liudijimas, nusprendimas – sprendimas, paniekinimas – panaikinimas. Érezhető az orosz nyelv hatása; találunk tükörfordításokat is, például: apšvietimas, apskelbimas, nužiūrėjimas, valamint az orosz nyelvi minta alapján alkotott szerkezeteket, például: išlaidas ima ant savęs, paliudinimas apie kilmę, stato juos pavyzdžiu. A hivatali iratokkal való találkozás hatását még Jablonskis sem kerülte el. Jablonskis azonban igyekszik saját, litván hivatali nyelvet teremteni. Ehhez elsősorban a meglévő szavakat és szokásos szóalkotási módjaikat alkalmazza: cikkeiben sok az -imas képzős származék, például: įstatymai, paliepimas, paliudinimas (a pažymėjimo még nem fordul elő); találunk az -ininkas képzővel alkotott krygininkas szót. A hivatalos nyelv számára 197 a jelen idejű szenvedő melléknévi igeneveket alkalmazza, például: sprendžiamas balsas. Többnyire nem új szavakat alkot, hanem arra törekszik, hogy a meglévőket a hivatali nyelvhez igazítsa, más szóval terminologizálja; például: gina „tiltja”, leidžia „küldi” (az iratokat), knygyno prievadas „könyvtáros”. Találunk olyan általános jelentésű fordulatokat, mint a mokymo įstaigos ir sąjungos organas („oktatási intézmények és az egyesület szerve”, kiadvány). Néha a meglévő fordulatok jelentését is megváltoztatja, hivatali nyelvivé alakítja, például: turės vertę „értéke lesz, hatályos lesz”, vagy egészen váratlan, sőt kifejező frazeologizmust vesz át – padės kūnu versti „segít megvalósítani”. Jablonskis által készített alapszabályok, mint említettük, különböznek attól, amit első, a hivatali nyelvvel kapcsolatos cikkeiben találunk. Közelebb állnak e terület mai nyelvezetéhez, és a hivatali nyelv fejlődésének egy bizonyos szakaszát mutatják. Jablonskis alapszabályainak nyelve azonban sok tekintetben a mai megfelelő iratok nyelvétől is eltér. A legfontosabb különbség nem csupán egyes szavakban vagy fordulatokban, hanem lényegesebb dolgokban rejlik: egészében és jellegében. Hivatali irataink erősen szabványosítottak, stílusuk egységes; Jablonskis szövegéből viszont egyéni beszédmód árad, és gyakran a köznyelv eleven visszfényei is felvillannak benne. Így például a mi kifejezésünkkel „jogsértésről” váratlanul így ír: hogy a jogokat ne szűkítsék és ne tegyék semmivé. Vagy az alapszabályba illesztett igenévi szerkezeteket találunk: vajon az Egyesület, miközben végzi a munkát, nem tér-e le néha az útról; meghallgatja, mit és hogyan végeztek, és mit vettek észre a bizottságok. Néhány ilyen, más funkcionális stílushoz tartozó betoldás akad. Egyébként Jablonskis egyéni stílusa és a hivatali nyelv követelményei szépen összehangolódnak. A litván hivatali nyelv nem egészen azon az úton haladt, amelyre Jonas Jablonskis terelte. Jobban eltávolodott a hétköznapi beszédtől, szabványosabbá és bürokratikusabbá vált. Ezek a vonások a kialakult hivatali nyelvben alighanem elkerülhetetlenek, ám e terület mai nyelvhasználata túlságosan mesterségesen szakadt el a köznyelvtől. Ezért a nyelvészeket is terheli némi felelősség, hiszen túl keveset járultak hozzá ennek a nyelvváltozatnak a kialakításához. Kazimieras Būgát mindenekelőtt a tudományos kérdések és a szótár foglalkoztatták. Juozas Balčikonis számára csak az élő nyelv létezett; el sem tudott képzelni olyan hivatali nyelvet, amely nem egyezik vele. A nyelvészek következő nemzedéke – Antanas Salys, Pranas Skardžius, Petras Jonikas – késve lépett színre, amikorra a hivatali nyelv gyakorlata már lendületbe jött; nekik már csak a csiszolási munkákra jutott idejük. A litván hivatali nyelv megteremtéséhez a nyelvészek közül Jablonskis járult hozzá a legtöbbel. Legnagyobb hozzájárulása nem az a néhány, e területről szóló cikk vagy a megírt alapszabály volt, hanem egész nyelvművelő tevékenysége. A hivatali nyelv az általa lerakott köznyelvi alapokra épült. Beérkezett: 1999. 03. 17. 198 ELEMENTS OF OFFICE LANGUAGE IN JONAS JABLONSKIS’ WRITINGS Summary A litván hivatali nyelv mint funkcionális stílus a 20th. század elején alakult ki. Kezdeti nyomai könnyen fellelhetők az akkori röplapokban és újságcikkekben. Többségük az iskolák és egyesületek tevékenységével, illetve a társadalmi élet más jelenségeivel foglalkozott. Jonas Jablonskis is írt több ilyen cikket. Ezek a hivatali nyelvre jellemző szavakat és kifejezéseket tartalmaznak. E funkcionális stílus példái még gyakoribbak azokban az írásokban, amelyek az ezen a területen megjelent első kiadványokat, valamint egyesületek szabályzatait és előírásait tárgyalják. J. Jablonskis volt a Tanítók Szövetsége szabályzatának (1917) szerzője, ami tanúsítja hozzájárulását a hivatali nyelv kialakulásához. A szabályzatok nyelve hasonlít a napjainkban írt dokumentumok nyelvéhez, ám kevésbé merev. J. Jablonskis hozzájárulása a hivatali nyelv kialakulásához általában véve normatív tevékenységében is nyilvánvaló. A litván hivatali nyelv a J. Jablonskis által megalapozott standard litván nyelv alapján jött létre. 199