Kalbos dabartiškumo nuorodos nelingvistiniuose tekstuose

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XLII (2000) Kazimieras ŽUPERKA Šiauliai Egyetem A nyelv jelenidejűségére utaló jegyek nem nyelvészeti szövegekben 1. Bevezető megjegyzések A cikk metanyelvi megjegyzések (MK) és metanyelvi egységek (MV) alapján mutatja be, hogy társadalmunk mely új jelenségeket vesz észre a mai litván nyelvben, és hogyan értékeli azokat. A nyelvészek munkáiban meglehetősen elterjedt az a nézet, hogy a társadalom nem veszi észre a nyelv változását. A litván szociolingvisztika egyik legújabb munkájában ez olvasható: „Különleges szociológiai vizsgálatok nélkül is világos, hogy a nyelvi közösség úgy véli, ma éppen úgy beszél, mint tegnap, hogy a mai nemzedék éppen úgy beszél, ahogyan a szülei beszéltek. […] A nyelvhasználók tehát nem érzékelik, hogy nyelvük változik” (Karaliūnas 1997: 49, 50). Az MK elemzése lehetővé teszi e nézet pontosítását.1 Az MV-ket írott és beszélt nyelvi szövegekből gyűjtöttük, főként publicisztikai (média-) szövegekből, továbbá a mindennapi nyelvhasználatból, tudományos munkákból és szépirodalmi művekből. Mintegy 4 ezer példát gyűjtöttünk össze; közöttük körülbelül 400 olyan MV-t találtunk, amelyek a nyelvváltozás jelenségeit tükrözik: a régies, általában véve régebbi, mai, valamint a különböző nemzedékek (idősek, fiatalok) nyelvére utalnak. Az MK-kat főként az elmúlt évtizedek nyelvhasználatából gyűjtöttük, de korábbi forrásokat is áttekintettünk, mivel társadalmunk nyelvi tudatának általánosabb vonásait kívántuk feltárni, nem csupán azt, hogy a nyelvhasználók mely litván nyelvi újításokat veszik észre napjainkban. A nyelv jelenidejűségére vonatkozó MK-k, amelyek nagyon hasonlítanak a maiakra, régebbi írásokban is előfordulnak; ilyen például az alábbi két MK J. Anusavičius 1900-ban megjelent költészetéből és J. Tumas-Vaižgantas 1919-ben elhangzott előadásából:23 1Metanyelvi megjegyzésnek nevezzük a nyelv vagy a szöveg nyelvi kifejezésmódjának megvitatását: annak értékelését, a használat indoklását stb. (lásd Jiřičková 1979: 149; Župerka 1987: 194–195; 1996: 65); az MK a kommentált szövegrésszel együtt metanyelvi egységet alkot (lásd Barabanščikova 1991: 1). 2Érthető, hogy a szépirodalmi példákat másképp kell értékelni, mint az úgynevezett kommunikációs szövegek metanyelvi megjegyzéseit, de e cikk célkitűzéseit szem előtt tartva ez a különbség ezúttal nem lényeges. 3A nyelvi tudat tükröződéseként vizsgálják az úgynevezett népi nyelvészetet (lásd Čmeirková 1992 és az ott hivatkozott szakirodalom). A nem nyelvészeti szövegek MK-it a népi nyelvészet újkori folytatásának tekinthetnénk; talán a nem szakmai nyelvészet kifejezés illene ide. 124 Ahol a háziasszony (ma úgy kell mondani: asszony) / A háztartásban nem túl kellemes Anus 102; A litvánok igazi gyermekei saját természetüknek, saját tűzhelyük szerelmesei (ma azt mondanánk: hazafiak): ahol születtek, ott is maradnak Vaižg (Prg 1989 9 135). Legalább hozzávetőlegesen ismernünk kell az MK-val ellátott megnyilatkozás használatának idejét (néha más körülményeit is). A régebbi idők újdonságai természetesen napjainkban már nem újdonságok; az újszerűség árnyalatát a szó, úgy tűnik, általában mintegy 10–15 évig őrzi meg. 2. A történelmi korszakra és generációra jellemző nyelv kapcsolata Az összegyűjtött MV-k azt mutatják, hogy kapcsolat van a nyelv történeti (kronológiai) szembeállítása és a korcsoportok (generációk) szembeállítása között. Különösen szoros kapcsolat figyelhető meg a régiesen szólva csoport és az ahogy az öregek mondják csoport MK-i között: hasonló jellegű megnyilatkozások mellett találjuk őket; az MK néha úgy van megfogalmazva, hogy nehéz eldönteni, melyik csoporthoz – a történetiséghez vagy a generációkhoz – tartozik. Kissé más viszony figyelhető meg az ahogy ma mondják és az ahogy a fiatalok mondják MK-i között: nem csak a fiatalok beszélnek mai módon, de a fiatalok általában mai módon beszélnek. Sajátos beszédmódjukat, amely a köznyelvi norma szempontjából gyakran nem normatív, korszerűnek érzékeljük. Például: Úgy rárontottak azok a vacakok, és az egyik vagányabb, ahogy ma a fiatalok mondják, csak úgy odacsapott Bladžiusnak a képébe Lkn; Jablonskis vizsgáztató meglehetősen szigorú és kemény volt, ahogy ma a diákok mondanák – „bunkó” Prg 1987 3 158; a kereszteződésben két fiút látok, akik „rajzfilmeket” néznek (így nevezik azt a bódító hatású szokást, amikor az arcot vegyszerrel átitatott törülközővel kötik be) KT 1988 07 30; Ha holnap nem viszem el a jelentést a főnöknek, akkor – ahogy most a lányom mondja – nagy baj lesz nugaroje šnek. 1997. 3. A nyelv régies vagy mai jellegének stilisztikai aspektusa A nyelvi egység vagy nyelvi eszköz, illetve kifejezésmód történeti (kronológiai) kommentárja a nyelv társadalmi értékelése, egyúttal bizonyos stilisztikai jellemzés is. Szótárainkban a szó stilisztikai minősítései között hagyományosan szerepel a psn. jelölés – „elavult, a köznyelvben nem vagy ritkán használt szó vagy annak jelentése. Ezzel a jelöléssel olykor az elavult fogalmakat vagy jelenségeket jelentő, illetve a használatból kikopott tárgyakat megnevező szavakat is jelölik” (DLKŽ: XIV). Az LKŽ a neol. jelölést is használja – „neologizmus, újonnan keletkezett, de az irodalmi nyelvben meg nem honosodott szó” (LKŽ I XIII). Stilistikoje irgi skiriama dėmesio „archyvinio fondo“ žodžiams (žr. Pikči-lingis 1975: 149–155), o apie terminologinius naujadarus tik užsimenama – jie esą dalykinės kalbos reiškinys (ten pat, 156); daugiausia į kalbos ekspresyvumą orientuotai stilistikai jie nerūpi. Kas kita individualieji, vadinamieji stilistiniai, naujadarai – jie, ekspresyvios kalbos priemonė, išsamiai aptariami (ten pat, 156–169). 125 A megszólalásra utaló nyelvi megjegyzések közül stilisztikai szempontból különösen azok értékesek, amelyekben a nyelvi megjegyzés nem egy új szóra, hanem a mai beszédhasználat tendenciáira hívja fel a figyelmet. 4. A nyelv és a beszédhasználat aktualitására vonatkozó megjegyzések A mai nyelvre és beszédhasználatra vonatkozó megjegyzések leggyakrabban olyan közbevetések, amelyeket a beszéd tematikus csoportjába tartozó szavak alkotnak (az kalbėti, sakyti, šnekėti, tarti, vadinti igék alakjai, a kalba, terminas, žodis ir pan. főnevek) idő- vagy módhatározókkal (dabar, nūnai, šiandien; dabartiškai, madingai, moderniai, naujai(p), naujoviškai, nūdieniškai, šiuolaikiškai), illetve hasonló jelentésű szókapcsolatokkal: dabarties (dabartiniai, madingi, modernūs, mūsų dienų, mūsų laikų, šiandienos, šių dienų, šių laikų) žodžiai (terminai), populiarus leksikonas, šių dienų žargonas. A leggyakoribb közbevetések a jelen idejű határozói igenévi szerkezetek (naujai tariant, moderniai kalbant, šiuolaikiškai vadinant, šios dienos terminais sakant), valamint a rövid, olyan típusú mondatok, mint a kaip) dabar sakoma (vadinama), (kaip) šiandien įprasta (madinga, mėgstama) sakyti. A sztereotipikus nyelvi megjegyzéseket könnyebb észrevenni és meghallani. A mai beszédhasználatra vonatkozó, lazább szerkezetű megjegyzések (például: iki šių metų nevartojome, jau kelinti metai girdžiu, prieš keletą metų vengėme) kevésbé tűnnek fel. A sztereotipikus nyelvi megjegyzések többsége nem utal konkrétan arra, hogy a tárgyalt beszédhasználat vagy stílus időszerűségéről van-e szó, vagy csupán egy új szóra hívják fel a figyelmet. Ebből a szempontból két kisebb csoport különül el: (a) a naujas / naujai(p) szavakat tartalmazó nyelvi megjegyzések a nyelvi egység újdonságát hangsúlyozzák, (b) az įprasta, mėgstama; madingas / madingai, modernus / moderniai, populiarus szavakat tartalmazó megjegyzések pedig a szó vagy kifejezés, illetve a megfogalmazás jellegzetességére és gyakoriságára utalnak az adott időszakban, például: (a) tekintsünk […] az irodalomtudományra, vagy, újabban szólva, az irodalomelméletre T 1978 125; Itt [Amerikában] még egy új litván „átkozódás” is született: „hogy jönnének hozzád rokonok Litvániából!” GKr 1989 52; A számítógépek nemzetközi hálózata, újabb nevén az „Internet” – nagy segítség a civilizációnak MŽ 1997 10 21; (b) Témámra térek át, ahogy ma mondani szokás, vita formájában GKr 1989 37; ma a parlamenti képviselő papíron körülbelül háromezer litast kap / ahogy mondani szokás TV 1998 12 04; megmaradt az emlékezetben, a tudatalattiban, ahogy ma mindenki szereti mondani LM 1987 01 24; Litvánia lakosainak véleménye, ahogy ma mondani szokás, nem egyértelmű SŽ 1989 64; A. B. természetesen nagyobb, ahogy ma divatos mondani, munkatapasztalattal indul a választásokon LR 1993 01 26; Az, hogy a költő nem káromkodik túlzottan, és nem tördelőzik, hanem mindenütt igen visszafogottan és szerényen beszél, még nem jelenti azt, hogy – divatos kifejezéssel élve – ne érezné át a lét egész tragikumát LM 1983 15; Nos, elnök úr, ahogy ma divatos mondani, íme, azonnal átadjuk önnek a problémák teljes csomagját TV 1987 11 13; A tisztelt zeneszerző rendezvény miatti felháborodásának csúcspontja a felkiáltás: „Honfitársak, térjetek észhez!” (Igaz, ez a felkiáltás most divatos!) a megkorbácsolt polgár N. 126 22 éves, rokonszenves fiatalember, akit manapság divatosan kereskedőnek neveznek LR 1990 207; a kft. ünnepélyes üzletnyitást rendezett, amelyet európaibb és udvariasabb szóval prezentációnak neveznek ŠN 1993 05 20; már a kereslet / mai modern szavainkkal szólva / megnőtt besz. 1970; az iskola udvarán ifjúsági, modern szóval rappereknek nevezett ünnepséget rendeztek MŽ 1997 10 04; A probléma – ma talán a legnépszerűbb szó N 1987 1 29; különféle programok, projektek, koncepciók sokasága (véleményem szerint jelenleg a legnépszerűbb szó) GKr 1989 1 15. A konkrétabb és lazább szerkezetű MK-k természetesen konkrétabban jellemzik és kommentálják a szóban forgó nyelvi jelenségeket is: Az emberek úgy emlékeznek rá, mint aki a bajban, a nyomorúságban tanácsadójuk és orvosuk volt, gyógynövényekkel gyógyított, és – ahogy ma tudományosan mondják – az egészséges életmód propagandáját folytatta LM 1988 26; Az érzelmek „túlfokozását”, ha a mai irodalmi ízlésre támaszkodva fogalmazunk, a gyenge, ideges kommunikációs kód határozta meg Sauk 143; mai szóhasználattal élve, ő [Putyin] nem lenne az a reklámokból ismert „férfi, akinek nem kell sok erőfeszítés” Mt 1998 2 147. 5. A kommentált nyelvi jelenidejűségi jelenségek jellege Milyen nyelvi jelenségeket kísérnek a jelenidejűséget jelölő MK-k? Leginkább: (a) megváltozott (új) helynevet, (b) új szót, terminust, amely egy korábban használt szó mellett jelenik meg, vagy egy új életjelenség megnevezésére szolgál, (c) a szó új, szokatlan alakját. Például: (a) A sziget lakói átköltöztek Drūkšių faluba, amelyet ma Drisviataisnak neveznek⁴ KT 1989 4; a szakembereket Leningrádban képezték ki / ma Szentpétervárnak kellene mondani Rdj 1998 02 09; A Raudonojo dvaro világítótornyot ma Akluoju világítótoronynak nevezik SK 1999 45; búcsúzóbált rendezett a kultúrházban, jaj, elnézést – manapság ezt a dolgot diszkónak LM 1987 06 27; abban a lakótelepen, amely még épül, valószínűleg nem lesznek telefonautomaták, amelyeket ma telefonfülkéknek neveznek LR 1992 02 28; elvette a pénzt. Igaz, most talonoknak, vagnorėliai-nak vagy egyszerűen kis állatoknak LM 1993 12 04; ilyen zenét lemezről / vagy ahogy most szívesebben nevezik, albumról / választottam Rdj 1996 12 31; figyelemmel kíséri a sajtó / vagy ahogy ma szokás mondani / média véleményét Rdj 1998 03 08; most már mindenki beszél róla, és a szókincsünkben is szerepel a betegpénztár Rdj 1998 04 22; Megszoktuk, hogy „fejőnő”-t mondunk, de ma már a „fejőember” sem újdonság T 1971 30. 4 Mai Belarusz; belarusz Drysviaty. 127 A jelenre utaló MK gyakran áll olyan szavak és kifejezések mellett, amelyek a politika, a társadalmi rendszer és a hatalom változásával jelennek meg, válnak népszerűvé vagy kezdenek más értelemben használatossá válni. A kommentárok például az újjászületés időszakára jellemző szavakat, fordulatokat emelik ki: Nyilvánosság, kritikai szemlélet, átalakulás, az idők szelleme – ma divatos szavak KT 1987 06 06; elhatároztuk, hogy a „erős központ” (ahogy ma nevezzük a szövetségi szerveket) parancsai nélkül cselekszünk GKr 1989 7; a mai népszerű szóhasználattal élve, a fehér foltok elfedésével foglalkozunk KV 1989 14; néhány évvel ezelőtt még nagyon is kerültük ezt a szót [sztrájk] LPr 1989 04 26; ebben az évben a mindennapokban még nem használtuk a „lemondás” szót, mert maga az általa jelölt cselekedet is szokatlan volt KT 1989 230; vidékünkön a szovjet hatalmat a segítségünkre siető belarusz dolgozók építették ki (ma azt mondanám: az elnyomás által megfélemlített és Sztálin káderpolitikáján edződött káderek) TŠ 1989 75. Különösen gyakran hívják fel a figyelmet arra, hogy az újjászületés és a visszaállított függetlenség éveiben a nép szót és szókapcsolatait kiszorítja a visszatérő nemzet szó vagy annak származékai; köztes helyet foglal el a társadalom: A képviselők igen könnyen és gyorsan lemondtak a régi örökségről, amelyet a nép szó jelölt, és a társadalom szóval helyettesítettek LR 1990 161; találkozni megy a néppel / vagy mai kifejezéssel élve / a nemzettel TV 1994 01 11; meg kell kérdezni a társadalmat / ahogy mostanában mondani szokás / a nemzetet beszélt nyelv. 1996 03 28; a litván népművészet / ma gyakrabban népi iparművészetnek nevezik TV 1997 10 24; a népi mesterek / vagy mai szóval népi iparművészek / kiállítása TV 1989 09 10. A nyelv változását a nyelvhasználók különösen akkor veszik észre, amikor a múltról, akár távolabbi, akár közelmúltról beszélnek. Ilyenkor gyakran az adott kor szavait kell használniuk, az MK pedig megadja ezek mai megfelelőit: 1815. június 30. és július 11. között a gimnáziumban […] nyilvános bemutatókra került sor, mai szóval nyilvános vizsgákra Merk 48; Emellett ő [T. Ivanauskas] vetette fel és terjesztette elsőként a természet óvásának, mai szóval a természetvédelemnek az eszméjét Iv 6; Ezt a tantárgyat pedig jól, mai szóhasználattal emelt óraszámban tanította M 1982 11 10; Most, hogy tanultabbak lettünk, az ilyen embereket szociálisan rászorulóknak nevezzük, akkor pedig [az első világháború után] egyszerűen károsultaknak nevezték Rdj 1998 11 21. Máskor a múltról szólva csak az adott kor elnevezéseit mondják ki: Mai kifejezéssel élve, ő [V. Graičiūnas] a munka tudományos megszervezésének (DMO) nagy híve volt MG 1988 8 27; egy szolgálati tűzoltólakásban élt, mai szóval intézményi lakásban, mert nagyapja önkéntes tűzoltó volt ŠN 1989 22. Megfigyelhető a mai nyelvi érintkezés írott nyelvi jellege, a bonyolultabb kifejezésmód felé hajlása. A jelenre utaló, beszédmódra vonatkozó MK különösen gyakori az írott nyelvi – adminisztratív, publicisztikai – nyelvi sablonok mellett: alapfokú végzettséggel rendelkezik / ahogy mostanában szívesen mondják beszélt nyelv. 1980; Ritkán hallani ilyen szavakat […] a régóta nagy tiszteletnek örvendő kenyértermelő munkájáról 128 t, amelyet ma mezőgazdasági termékek előállításának KB 1988 4 56; a képviselőknek kellett meghozniuk, ahogy ma szokás mondani, népszerűtlen döntést ŠN 1993 02 20. Az összegyűjtött korszerű beszédmódokra utaló megjegyzések nagy része a nemzetközi szavakhoz kapcsolódik, így jól látható azok terjedése és korunkban való meghonosodása (sok ilyen példát már bemutattunk, különösen a 4. fejezetben). A beszédmód napjainkra jellemző voltára tett megjegyzés mellett olykor a nyelv tudományossá tételének, a mesterkéltségnek a negatív értékelése is megjelenik: A kritikusok aztán majd hatalmas cikkeket írnak, amelyekben egymásnak feszülnek a struktúrák és faktúrák, expresszivitások és intenzitások, a nemzetközi szavak lavinája alatt pedig még inkább elrejtőznek majd a lélek zsenge hajtásai, észrevétlenül és megnevezetlenül LM 1988 05 14; A Žemaičių országútról… Vajon észrevesszük-e, hogy az új útvonal megépítése és a nehézkes „automagistralė” szó sok helyütt való kiírása óta egyre kevésbé hallani régi, történelmi és néprajzi hangulatú Žemaičių országutunkat T 1990 02 18; arról a dekagebėzacija-ról (ilyen szörnyű szót találtak ki) Litvániában, vagy arról, hogy ki dolgozott a KGB-nek és ki nem LM 1992 01 11; A korábbi ház- és lakáskezelőségeket most mesterkélten lakásüzemeltető vállalatoknak nevezik ŠN 1993 07 17. Nem egy nyelvhasználónak szemet szúr napjaink beszédmódjának szürkülése és képszerűségének csökkenése: „Nagy kupac ez! Hiszen én is tudnék így írni!” – mondta Žemaitė, miután elolvasta Bitė novellácskáját a „Varpas”-ban […]. „Nagy dolog!” – mondja majd a mai ember (lehet, hogy a „kupac” szót már nem is tudja kimondani: túlságosan képszerű szó) Prg 1988 2 166; [Leonidas Jacinevičius] első könyvét ajándékozva ezt írta fel […]: „kirázzuk, Sauliau, a világot az elnyűtt nadrágból!” Kifejezőbben fogalmazott, mint mi most, egészen úgy, mint Donelaitis… LA 1995 08 16. Másfelől új, korszerű, expresszív kifejezések (metaforák, frazeologizmusok) is megfigyelhetők, különösen azok, amelyek forrása a hétköznapi beszéd, nemritkán a szleng: Az alkotói kéziratok, vagyis az alkotóműhely, ahogy most divatos mondani, nem maradtak fenn (Maironis megemlékezéséről 1987); Belépett az irodába egy ilyen négyszög, ahogy most mondják, fiatalember LA 1995 02 11; Elment vodkát venni, na, ahogy mostanában nevezni szokás, koponyalevet Ak 1996 05 17; a verekedést az egyik legrégibb mesterség képviselője robbantotta ki, újabban szólva, egy pillangó Klp 1997 11 18; Nem szeretem a kihunyt tűzhelyet, Dž. Butkutė dalait és az olyan embereket, akiknek – ahogy most mondják – medveszerű a külsejük Pn 1997 10–11 32; Úgy szégyelltem magam, hogy – ahogy korunk népe mondja – legszívesebben elbújtam volna a tavalyi levelek alá KG 1998 10 13. 6. Záró megjegyzések A nyelv jelenidejűségére utaló összegyűjtött MV-k viszonylag kis száma nem tesz lehetővé pontos általánosító következtetéseket (több példára lenne szükség, és speciális szociolingvisztikai vizsgálatokat is kellene végezni), de ezek is megmutatják, hogy a litván nyelvi közösség leginkább mely új nyelvi jelenségekre figyel fel. A nyelvhasználók számára le- 129 gfőképpen a külső, felszíni újítások tűnnek fel, különösen az új életjelenségekkel együtt megjelenő szókincs. Az olyan nyilvánvaló stilisztikai tendenciák is észrevehetők, mint például a nyelv intellektualizálódása. A nyelvészeti munkákban megszokott állítás, miszerint a társadalom nem veszi észre a nyelv fejlődését, túlságosan általános, pontosításra szorul: nem mindegy, melyik társadalomról beszélünk – napjaink társadalmáról vagy egy korábbiról, Litvániáról vagy valamely zárt nyelvi közösségről. Másfelől természetesen a társadalom nem annyira a nyelv (rendszer) fejlődését veszi észre, mint inkább a beszéd (nyelvhasználat) és a beszédmód változását. A nem nyelvészeti szövegekben használt metanyelvi egységek, metanyelvi betoldások és más metanyelvi kommentárok vizsgálata lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük a társadalom nyelvi tudatát és nyelvi attitűdjeit, és ennek alapján pontosabban végezzük a köznyelv szabályozására irányuló munkát. Beérkezett: 1999. 03. 05. RÖVIDÍTÉSEK Ak – „Akistata” Anus – Anusavičius J. Viena pavasario diena. V., 1980. DLKŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. V., 1993. GKr – „Gimtasis kraštas” Iv – Ivanauskas T. Gamtininko užrašai. V., 1974. KB – „Kultūros barai” KG – „Kėdainių garsas” Klp – „Klaipėda” KT – „Komjaunimo tiesa” KV – „Kalba Vilnius” LA – „Lietuvos aidas” Lkn – Luknės (Skuodo r.) LKŽ I – A litván nyelv szótára. 1. köt. V., 1968. LM – „Irodalom és művészet” LPr – „Litván szakszervezetek” LR – „Litván reggel” M – „Diák” Merk – Merkys V. Simonas Daukantas. V., 1972. MG – „Tudomány és élet” Mt – „Évek” MŽ – „A mi szavunk” (Skuodasi járás) N – „Nemunas” Pn – „A lány” Prg – „Győzelem” Rdj – rádió Sauk – Sauka D. Fausto amžiaus epilogas. V., 1998. SK – „A földművesnő naptára 1999” SŽ – „Szalmácska hírei” ŠN – „Šiauliaii hírek” közny. – köznyelv 130 T – „Tiesa” TŠ – „Tėvynės šviesa” TV – televízió Vaižg – Juozas Tumas-Vaižgantas LITERATŪRA Barabanščikova O. Ju. 1991: Sredstva realizaciji metalingvističeskoj funkciji v tekste: Avtoref. kand. dis., Kijev. Čmejrková S. 1992: Jazykové vědomí a jazyková kultura (zamýšlení nad tzv. lidovým jazykoptyem). – Slovo a Slovestnost 1, Praha, 56–64. Jiříčková J. 1979: Metařečový komentář. – Slovo a Slovestnost 2, Praha, 149–151. Karaliūnas S. 1997: Kalba ir visuomenė (Psichosociologiniai ir komunikaciniai kalbos vartojimo bruožai), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Pikčilingis J. 1975: Lietuvių kalbos stilistika 2, Vilnius: Mokslas. Župerka K. 1987: Stilių normų atspindys metakalbiniuose komentaruose. – Lietuvių kalbos sandaros tyrinėjimai. Lietuvių kalbotyros klausimai 26, 194–198. Župerka K. 1996: Realioji įvardytoji kalbos priemonių konkurencija. – Filologija ir metodika 3, Šiauliai, 65–72. METALINGUAL INDICES OF MODERNITY IN NON-LINGUISTIC TEXTS Summary The metalingual indices of modernity belong to the historical (chronological) opposition ‘it was said in ancient times, formerly, earlier’/ ‘it is said now, in our times, today’. The metacomments of this group in the Lithuanian language are the following: (kaip) dabar sakoma (sako, vadina, įprasta, madinga, mėgstama sakyti), dabartiniais (mūsų dienų, šių dienų, mūsų laikų) žodžiais (terminais) kalbant, nūdieniškai (šiuolaikiškai) tariant, madingai (moderniai, naujoviškai, naujaip) tariant, dabarties žmogus pasakys, mes sakytume and so on. They are widely used in spoken (informal and public) language and publicistic writings; thus, they show that the language users take notice of some phenomena of language evolution. Language users turn their attention to the new words or expressions connected with the new phenomena of public life. The metalingual units reflect a tendency of modern Lithuanian to use intellectual language means (international words, bookish phrases) and the new expressive language means (particularly jargon and slang). 131