„Acta baltico-slavica“ / Archeologia, historia, ethnographia et linguarum scientia

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA A LITVÁN NYELVTUDOMÁNY KÉRDÉSEI XLIII (2000) Áttekintések. Recenziók. Megjegyzések. _ Vélemények. Recenziók. Megfigyelések Uberblicke. Recenziók. Acta baltico-slavica /Archeologia, historia, ethnographia et linguarum scientia/ XXIII. Lengyel Tudományos Akadémia, Szlavisztikai Intézet. Varsó: Szlavisztikai Kiadóközpont, 1996, 260 p. 1 ábra. Az Acta baltico-slavica 23. kötetének borítója Néhány évvel ezelőtt Varsóban nyomtatásban megjelent az Acta baltico-slavica című kiadvány 23. kötete, amelyben mind a nyelvészek, mind pedig a különféle kultúrakutatók érdekes, Litvániával és legközelebbi szomszédaival kapcsolatos nyelvi és történelmi anyagot találnak. A szerkesztőbizottság összetétele is ennek megfelelő: varsói nyelvészek és történészek: I. Grek-Pabisowa /felelős szerkesztő/, Aleksander Gieysztor, Jan Jaskanis, Michal Kondratiuk, Piotr Losowski, Antonina Obrgbska-Jablonska, Jerzy Okulicz, a poznani Michal Hasiuk és Tadeusz Zdancewicz, a krakkói Leszek Bednarczuk, a minszki Viktor Martynov és a vilniusi Vytautas Mažiulis. 183 Jelentős számú, a litván su nyelvhez kapcsolódó cikk. A kötet litván vonatkozású írásokkal kezdődik, amelyek du közül az elsőket németül írták. Žaneta Markevičienė ir Vladas Grinaveckis „Erweiterung und” című cikkében Kiirzung von manchen Wėrtern in den Mundarten der litauischen Sprachen“ / A „Kai kurių žodžių ilginimas trumpinimas lietuvių kalbos ir tarmėse“ című munka a litván nyelv különböző szófajainak / szavaiból főként a felvidéki iš nyelvjárások számos példáját közli: a névmásokat: — asei, ūšen, ūšeai, ūšeinos, til tūjei, tūjen, tūjeinos, man manen, manenai; a számneveket: as ir du, dvi dūjen, dūjenai, dūjeno, dūjaino, dvijen, dvijenai, dvijenos, ir dvijeino; az igéket: dūoti diūoten, dūotenai, ir dūotien, dūodienai, sūkti sūkten, suktenai, sūktien, sūktienai, einai ir ir ir ‘eina’, sūkai ‘suka’, myliai “szeret', tūrai "turi", rašydavai, rašydau ‘raSydavo’, sakydavai ‘sakydavo’; határozószókat, elöljárószókat, ir kötőszókat, partikulákir at: aplink aplinkui, aplinkai, aplinkais, aplinko, aplinkos aplinkos, apliūikuo, aplinkom, apliūkun, atgallatgdl ir atgali, atgaliais, atgalios, atgalion atgalion, atgalionai, atgaliom, atgaliaūs; dabar ir dabaros, dabarčios, dabarciaus, dabarčius, dabarčiai, dabafčiu, dabarkščiai, dabartés, dabartélio, dabartélios, dabartėlės, dabarstė, dabarstėlei, dabargu a ddr, dar, taip pat ar ir a ddr ir da rövidítések mellett, vėl ir vė, kodėl ir kodė, todėl ir todė, kol, šiol, tol ir kolei, šiolei tolei, kolia, šiolia, tolia, koleik, šioleik, toleik stb. V. Grinaveckis „Zu einem Fall des Infinitivgebrauchs in den Mundarten der litauischen Sprache“ /„A litván nyelv nyelvjárásaiban előforduló infinitivushasználat egy esetéről“ / című tanulmányában főként a Nyugat-Litvániára jellemző infinitivushasználatot tárgyalja: dūgnas matyti, namai matyti, niėko nematyti, varpai girdėti, gerai išmanyti, aiškiai jaūsti arba justi. Kelet-Litvániában az infinitivus helyett leggyakrabban a jelen idő 3. személyű visszaható alakját használják: dūgnas namai matos(i), ir varpai girdis(i) stb. A többi tanulmány többsége lengyelül íródott. A lituanisztikai tárgyú írások közé sorolható a szépen litvánul beszélő Romano Roszko tanulmánya is, amelynek szerzője a punszki nyelvjárás példái alapján a megismételt cselekvés kifejezésének különféle eseteit tárgyalja, pontosabban — a múlt ismétlődő idejű /būdavo, eidavo, rašydavo / és a múlt egyszeri idejű /būvo, ėjo, rūšė, rašinėjo / jelentésárnyalatait vizsgálja. A szerző e munkájával megerősíti azt a véleményt, hogy az úgynevezett múlt ismétlődő idő valójában csupán a múlt egyszeri idő egyik alakja. A lengyel balti kutatás egyik legkiválóbb képviselője, Wojciech Smoczyński, az óporosz nyelv stess: steis párhuzamos artikulusváltozatait vizsgálja. A feljegyzéseket morfológiailag értelmezve a szerző úgy véli, hogy az artikulus ragozása két tőn, a stesir és steistöveken alapul, amelyek közül a diftongusos tő új képződmény, amely a -pluralis sfei-: singularis sfeoppozíció következtében jött létre. A toruńi nyelvész, Jolanta Mędelska, a vilniusi lengyel kulturális nyelv sajátos indulatszavait és hangutánzó szavait közli, amelyeket a litvániai lengyel sajtóban használnak; ezek között jelentős számú litvanizmus található, pl.: am-am, au-au, apshi ‘apsik’, capt, ciuciu, Cirkst, čiuk, dzingul, ga-ga, gurkt, juks, kar, op(a), paplak, pokst, put-put, šast, slep(t), stis, tarkst, zur(u) és mások. 184 E nyelvésznő második tanulmányának címe: „A lengyel kulturális dialektus Litvániában a II. világháború után: az „öregek” és a „fiatalok” nyelve“. Itt szintén a litvániai lengyel sajtó alapján vizsgálja a litván és az orosz nyelv hatását a helyi lengyel nyelvre. Azt állítja, hogy az idősebb nemzedék nyelvében lényegesen több a belaruszizmus. A fiatalabb nemzedék értelmiségének nyelve közelebb áll a lengyel köznyelv normájához. Ez megerősíti számos kutató véleményét, miszerint a délkeleti peremvidék litvánjai előbb belaruszosodtak (fehéroroszosodtak), és csak ezt követően kezdtek áttérni a lengyel nyelvre. A varsói nyelvészek, Malgorzata Ostrowka, Norbertas Ostrowskis és Anna Zielinska „A jelenlegi lengyel nyelvi helyzet Lettországban/Daugavpils környékén/” című írásukban olyan helyzetet tárgyalnak, amely meg sem közelíti a litvániai lengyelek helyzetét. M. Ostrowska „A litvániai lengyel oktatás problémáiból 1993–1994-- ben” című cikkében megállapítja, hogy Délkelet-Litvániában nőtt a lengyel iskolák és a lengyel jų tanulók száma, és javult a helyzet. A wrocławi Stefania Walasek első cikkében a klecki belarusz gimnázium történelmi adatait közli, a másodikban pedig a novogrudoki, magán, matematika szakos (reál)gimnáziumban (1921–1927), belarusz és orosz oktatási nyelven folyó oktatás sorsát mutatja be. A rigai filológus, Borisz Infantyev „Az orosz és a lengyel a lett dalokban” című cikkében számos énekes folklórpéldát közöl, amelyekben gyakran szerepelnek a következő lexémák: krievs ‘orosz’, krievinš ‘oroszocska’, krievietė ‘orosz nő’, polis ‘lengyel’, poliete ‘lengyel nő’ és így tovább. Feltételezik, hogy az oroszok és a lengyelek említése a dalokban a történelmi örökség része, és egyaránt tükrözi ideiglenes vagy állandó lettországi tartózkodásukat, valamint sok évszázados kapcsolataik fennálló és egykori baráti vagy ellenséges jellegét. A tatároknak, akik a Litván Nagyfejedelemségben a kozákok szerepét töltötték be, a varsói Piotr Borawski cikke van szentelve. A minszki Svetlana Prochorova tájékoztatja az olvasókat a Pozsonyban /Szlovákiában /1993. augusztus 30. — szeptember 8. között megrendezett XI. nemzetközi szlavista kongresszusról és az ott uralkodó „szláv — balti” témáról. A viták és polémia rovatban a vilniusi Artūras Dubonis „A leitis a litván társadalomban /XIII–XVI. század/” című cikkében azt a gondolatot veti fel, hogy a Litvánia történelmi forrásaiban említett leičiai a parasztok egyik csoportját alkották, amely közvetlenül a nagyfejedelem udvarához, az ő domíniumához tartozott. A további nyelvészeti fejtegetések azonban egyelőre nem túl meggyőzőek. A recenziók rovatában Janas Jurkiewicz áttekinti a „Régi litván irodalom” 3. könyvét: Devynioliktan amžiun įžengus, Vilnius: Pradai, 1994. A Krónika rovatot két jeles litván nyelvész, Aleksandras Vanagas és Vladas Grinaveckis, valamint a litván történelem egyik legjelentősebb lengyel történésze, Jerzy Ochmanski elvesztésének szentelt írások alkotják. A. Vanagas életéről, legfontosabb munkáiról és azok jelentőségéről az elhunyt közeli barátja, Michalas Kondratiukas lengyel névkutató írt, V. Grinaveckis életét 185 és munkásságát Vytautas Vitkauskas világította meg, o J. Ochmanski tudományos pályáját szépen bemutatta az elhunyt kollégája Janas Jurkiewicz. Aloyzas Vidugiris Aloyzas VIDUGIRIS Beérkezett 2000 01 12 Litván Nyelvi Intézet Antakalnio g. 6 LT-2055 Vilnius, Litvánia IN IN MEMORIAM TATJANA BULYGINA (1929-2000) 2000 m. április 19 napján Moszkvápo ban súlyos betegségben elhunyt Tatjana Bulygina (Smeljova). Elvesztettük a litván nyelv neves kutatóját, népünk őszinte barátját. T. Bulygina született 1929 m. május 16 egyik napján Moszkvában. 1951 m. elvégezte a Moszkvai Egyetem angol nyelvi szakát. Legközelebbi tanulmányi társai később híressé vált, ir Litvániában jól ismert orosz tudósok voltak: a orientalista Tatjana Jelizarenkova, az indoeuropeista Vjacseszlav Ivanov, valamint az ugyanabban az évben a szlavisztika szakot elvégző Vlagyimir Toporov. Michail Peterson professzor vezetésével T. Bulygina kandidátusi disszertációt ír a mai irodalmi litván nyelv birtokos esetű kapcsolatairól. su A disszertáció témájáról ji szóló cikket közöl ir „A litván nyelvészet kérdései” című kiadványban (1959, 2, p. 90-108). 1960 m. disszertációjának T. megvédése után Bulygina különösen a nyelvtudomány elméletének kérdéseivel foglalkozik. 1964 m. ji tanulmányt közöl a Prágai nyelvészeti iskoláról (cím: Osnovnye napravlenija strukturalizma. M., 1964-ben megjelenik a grammatikai p. 46-126). 1968 m. oppozíciók problémáinak szentelt tanulmánya (in: Issledovanija po obščej teorii gramatiki. M., 1968, 175— 231. o.). A litván nyelv kutatói számára különösen fontos T. Bulygina „A mai litván irodalmi nyelv morfológiai szószerkezete” című munkája (in: Morfologičeskaja struktura slova v indoevropejskich jazykach. M., 1970, 7-70. o.), amelyben első alkalommal kísérelték meg strukturálisan leírni a litván nyelv szavának morfológiai felépítését. 1977-ben külön könyvként jelent meg T. Bulygina legfontosabb műve, „A morfológiai modellek elméletének problémái” (Problemy teorii morfologičeskich modelej. M., 1977). Ebben a műben a szerző fő nyelvészeti anyagként az orosz és a litván nyelvet választotta. 1980-ban ezért a munkáért T. Bulygina elnyerte a filológiai tudományok doktora fokozatot. T. Bulygina érdekes cikkeket publikált a mondat szemantikájának és a szemiotikának a kérdéseiről. Fiával, Alekszej Smeljovval együtt orosz nyelvre fordította a szemiotika 186