Jonas Palionis, par. „Mikalojaus Daukšos 1599 metų Postilė ir jos šaltiniai“

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLV (2001), 187–205 RECENZIÓK Recenziók Mikalojus Daukša 1599-es Postillája és forrásai.A kiadást Jonas Palionis professzor, habilitált doktor készítette elő. Vilnius: Baltos lankos, 2000, 1331 p. Litvánia függetlenségének visszaállítása után fellendült a régi írások kutatása és kiadása is, egyes régi szerzők pedig különös figyelmet kaptak: műveiket, illetve műveiket az eredetivel együtt újra kiadták. Az utóbbiak közé tartozik a Mikalojaus Daukšos Postilės új kiadása is, amely 2001 közepén került a könyvesboltokba, és csaknem egy pudot nyomott. Még annak is, aki nem látta ezt a kiadást, de az iskolapadból valamire még emlékszik Daukšáról, valószínűleg már a recenzált kiadás címéből világos, hogy Daukšos saját Postilės-én kívül ennek a kiadásnak tartalmaznia kell Jakub Wujek lengyel eredetijét is. Valóban így van. Magától értetődik, hogy emiatt a kiadvány terjedelme megkétszereződött. És akkor még nem is szóltunk a különféle függelékekről! A kiadvány a jelek szerint maga a szerkesztő által írt (de alá nem írt) „Előszóval” kezdődik, amelyből megtudjuk, hogy: „Ez a kiadvány Mikalojus Daukša 1599-es Postillájának (DP) – a 16. századi litván írásbeliség legterjedelmesebb nyomtatott emlékének – fakszimile szövegét közli, lengyel megfelelőjével, Jokūbas Wujek Postilla Catholicka Mnieyza... w KRAKOWIE... 1590 (W3) című művének eredetijével együtt. Ez a híres lengyel teológus Kis katolikus postillájának harmadik kiadása, amelyet – a feltételezések szerint (lásd a bevezető tanulmányt) – Daukša használt, amikor végleges formába öntötte saját fordítását” (7. o.). Az előszóból az is kiderül, hogy a kiadás DP-fénymásolata Simonas Stanevičius és Otonas Praniauskas példányaiból készült, továbbá hogy mely részeket melyik példányból vették át; valamint hogy „Wujek harmadik kiadásának szövegét szkenneléssel, a Wojciech Smoczyński professzor által a Litván Nyelvi Intézetnek küldött mikrofilmről nyomtatták újra” (7. o.). Azt is megtudjuk, hogy a kiadvány fő kezdeményezője Vytautas Ambrazas professzor, habilitált doktor volt, akinek – a „Baltų lankų” kiadóval együtt – az „Előszó” végén mondanak köszönetet (8. o.). A viszonylag rövid „Előszó” tehát meglehetősen informatív: segít felidézni a litván olvasó elfeledett ismereteit, a külföldi olvasót pedig jól megismerteti ezzel az írásbeliségünk szempontjából fontos emlékkel, annál is inkább, mert az „Előszó” németül is megjelent (9–10. o.). A „Baltų lankų” kiadónak szóló, záró litván és német köszönetnyilvánítások azonban nem egészen meggyőzőek, ha rápillantunk a 11. oldalon közölt „Rövidítések” jegyzékére. A listából az a benyomásunk támad, hogy a „Baltų lankų” kiadó1 meglehetősen hanyagul kezelte a végső tördelési változatot, és a szerkesztő valószínűleg szintén nem látta azt. A „Rövidítések” jegyzékéből ugyanis, az adv. rövidítés „kimaradása” után, annak „összevetésekor” egyszer csak megjelenik 1Mivel a recenzált kiadvány impresszumában sem a szerkesztő, sem a korrektor neve nem szerepel (nem szívesen hinnénk, hogy nem is volt ilyen), viszont csak Eugenijus Karpavičius grafikus van feltüntetve, ezért minden kifogást egy kollektív szereplőnek, a kiadónak kell címeznünk. 188 | RECENZIJOS do adj. = adverbium, határozószó (helyesen adjectivum, melléknév). Sajnos nem ez az egyetlen ilyen eset. Hasonló történt a datívusz rövidítésével is (valószínűleg d.?). Így azután a jegyzék „összevetésekor” ismét felbukkant a conj. = dativus, részes eset (helyesen conjunctio, kötőszó). Hogy a mai litván nyelv helyhatározói esete mivel „érdemelte ki” ezt, azt nehéz megmondani, a „Rövidítések” között mindenesetre nem jutott neki hely, noha a kiadvány végén közölt DP-erratában a rövidítése in. (= inessivus) meglehetősen gyakran szerepel (vö. 1306., 1307., 1308., 1311., 1312. o. stb.). Egy tekintélyes kiadványban nem fordulhatnának elő ilyen pontatlanságok a „Rövidítésekben”, annál is kevésbé, mert a kiadványt reprezentatívnak szánták. Az „Előszó” és a „Rövidítések” után a recenzált kiadvány Jonas Palionis professzor bevezető tanulmányát közli „Az 1599-es Postilla és kiadásai” címmel (13–22. o.). Az áttekintés azzal az 1823-ban Vilniusban kiadott, 25 oldalas füzetecskével kezdődik, amelyet a feltételezés szerint Stanevičius készített elő: Wyjątek z kazań żmudzkich. Ebben újraközölték a DP latin és lengyel nyelvű előszavát, valamint egy prédikációt. Már ennek bemutatásakor sem kellene talán, még közvetett módon sem, a füzetecskét az összehasonlító történeti nyelvészet kialakulásához kapcsolni (13. o.), hiszen megjelenésének okait teljes egészében meg lehet magyarázni litván kontextusban is. Kétségtelen, hogy ennek és a Stanevičiusnak tulajdonított második, hibás, 16 oldalas füzetecskének a megjelenése közvetlenül összefügg az úgynevezett žemaitiai nemesség litván nyelvű mozgalmával (vö. Mačiūnas 1997: 141–142). A két említett kiadvány megjelenését már 1955-ben a legpontosabban Jurgis Lebedys professzor fogalmazta meg: „S. Stanevičius M. Daukšát nyelvének szépsége és szókincsének gazdagsága miatt akarta újranyomtatni, és ezzel másokat is az irodalmi nyelv fejlesztésére ösztönözni. Hogy ez volt a legfontosabb cél, azt mutatja, hogy mindkét füzetecskébe beillesztette M. Daukša »Kedves Olvasó«-hoz szóló előszavát (a nagyobbikba pedig a M. Giedraitishez intézett előszót is). Ezzel az előszóval M. Daukša szavaival akart szólni a tanuló ifjúsághoz és az értelmiséghez, akik a szülőföldi nyelv szeretetére és saját irodalmuk megteremtésére buzdítanak. AZZAL, HOGY E KIADVÁNYOKKAL GYAKORLATI CÉLOKAT KÖVETETT, ÉS NEMCSAK M. DAUKŠÁT AKARTA NÉPSZERŰSÍTENI, HANEM MÁSOKAT IS BEVONNI A HAZAFIAS KULTURÁLIS MUNKÁBA (kiemelés tőlem – J. K.), S. Stanevičius igyekezett hozzáférhetőbbé tenni a régi szövegeket, ezért újranyomásukkor megváltoztatta a helyesírást, és elhagyta a diakritikus jeleket” (Lebedys 1955: 167). Igaz, a második kiadvány számos problémát vet fel, és a vele kapcsolatban megfogalmazott valamennyi vélemény hipotetikus. Stanevičius szerzőségében azonban, tudva, hogy rajta kívül abban az időben senki más nem érdeklődött a DP iránt, aligha van okunk kételkedni (vö. Subačius 1998: 350). Stanevičius publikációinak bemutatása után Palionis részletesen tárgyalja Eduardo Volter befejezetlen DP-kiadását, annak szerkesztési elveit, és megnevezi a kiadás megszakításához vezető okokat (13–16. o.), majd Mykolas Biržiška 1926-os, mindmáig legszélesebb körben használt fakszimile kiadását, amely Palionis szerint „bár nagy lépés volt előre [...], mégsem felelt meg az eredetinek” (17. o.). Ezenkívül az utóbbi kiadás „tudományos tanulmányokban való felhasználását az is megnehezíti, hogy a fordítás mellett nem közölték a lengyel eredetit [...]”, ezért a korábbi hiányt „most az új kiadással kívánják pótolni” (17. o.). E magyarázat után a tanulmány szerzője arra tér át, hogy miért Wujek postillájának harmadik kiadását választották a jelen kiadványban való közlésre (17–18. o.). A tanulmányban felsorakoztatott érveket megismerve az ember mégis önkéntelenül elbizonytalanodik: nem hitelesebb lett volna-e a második lengyel kiadást választani, és a harmadikból csak azokat a helyeket közölni, amelyek Wujek Kis postillájának második kiadásából hiányoznak? Hiszen a fordítás alapja a második kiadás volt, a harmadik megjelenése után pedig Daukša nemcsak technikailag igazította saját fordítását Wujek új kiadásához, hanem további részeket is lefordított belőle, amelyek nem szerepeltek a lengyel második kiadásban. Hogy a fordítás alapja a második kiadás volt, RECENZIJOS | 189 … is, ezt tanúsítja a DP 504. oldalán (= 505)43–44 található mondat is: A római pápa / ki most a harmadik Gergely, mégis Szent Péter igazi utóda. (e kiadás 1052. o.). Wujek posztillájának 1590-ben megjelent harmadik lengyel kiadásában ezen a helyen ez áll: Vrban siodmy 3W 50541. Vagyis ha Daukša gondosan szerkesztette volna kiadását e kiadás alapján, aligha hagyta volna benne az 1585-ben elhunyt pápa nevét2. Wujek tehát ebben a kiadásban megváltoztatta a nevet, Daukša azonban nem volt ilyen buzgó, és még 1599-ben is meghagyta a fordítás forrásának adatait, holott logikusan gondolkodva XIII. Gergelyt VII. Kelemenre kellett volna cserélnie, aki 1592 és 1605 között volt Szent Péter utóda. E cikk és a „Szövegkritikai megjegyzések” (23–25. o.) után – amelyek szintén nem bizonyítják kategorikusan, hogy feltétlenül Wujek Kis posztillájának harmadik kiadását kellett választani – Daukša és Wujek szövegeinek fakszimile kiadása következik. Mivel Wujek szövegét most nyomtatják ki először, csak az eredetivel hasonlíthatnánk össze, amely Litvániában nincs meg; a DP fakszimile szövegét viszont már összevethetjük az 1926-os kiadással. A két szöveg összehasonlításakor azonnal látható, hogy a recenzált kiadás fakszimile szövege jóval gyengébb az 1926-os fakszimile kiadásnál. A 2000-es kiadásban sok diakritikus jel alig látható. Aki a DP-t kutatja, ennek a kiadásnak az 1926-os fakszimile kiadást is mellé kell tennie. Rögtön felmerül hát a kérdés: vajon ma, a sokkal fejlettebb technika birtokában nem lehetne-e jobb minőségű fakszimile kiadást készíteni? Ha igen, akkor a mindenütt tapasztalható hiány idején szükséges volt-e rosszabb minőségben újranyomni a litván szöveget; nem lett volna-e jobb e pénzből egy másik, a kutatók számára nehezen hozzáférhető vagy egyáltalán még nem kutatott forrást kiadni (mondjuk Jonas Rėza Psalteras Dowido című művét vagy az úgynevezett 1600-as Jakub Morkūnas-féle Posztillát), különösen, hogy a DP 1926-os kiadása könnyen hozzáférhető. Talán mégis takarékosabbnak kellene lennünk, és összegyűlve megállapodni abban, mely régi írásokat szükséges elsőként fakszimile formában megjelentetni. Így nem fordulnának elő olyan esetek, amikor ugyanazt a szöveget különösebb szükség nélkül többször is újra kiadják. És még valami: azt is ki kellene deríteni, ki tudná ezt a munkát a legjobb minőségben elvégezni, mert nehéz elhinni, hogy a mai technikával ne lehetne elérni az 1926-os színvonalat. A DP és a 3W szövegének fakszimiléje után ebben a kiadásban Palionis professzor által összeállított hibajegyzék, az „Errata” következik (1304–1331. o.). A javítások jegyzéke előtt álló magyarázatokban ez olvasható: „A hibajegyzékbe a fordító egyértelműbb hibái, illetve nyomdahibák kerültek be, de a DP javításai között („Pāklidimus Teip patailik”) szereplő esetek nem” (1304. o.). Hasonlóképpen fogalmaz a kiadást bemutató „Előszó” is: „[...] e kiadásban szerepel [...] az „Errata” – a megfigyelt, de a DP végén található „Pāklidimus Teip patailik” jegyzékbe fel nem vett hibák felsorolása” (7. o., németül 9. o.). De honnan tudhatná a szegény olvasó, mi szerepelt Daukša „Pākļidimai...” című jegyzékében, ha az nincs benne a recenzált kiadásban? Úgy tűnik, a „Baltų lankų” kiadó úgy döntött, hogy Daukša „Pākļidimai...” című jegyzéke fölösleges, az olvasó pedig e kiadásban közölt jegyzék alapján találja ki, mi szerepelt benne, vagy vegye elő az 1926-os kiadást, amelyben a „Pākļidimai...” ki van nyomtatva, és ellenőrizze. A „Pākļidimai...” azonban a sajtóhibák javításán kívül szövegbetoldásokat is tartalmaz, amelyekre szükségük van azoknak a kutatóknak, akik a DP szövegét az eredetivel kívánják összehasonlítani. Ez az eset valószínűleg azért történt, mert a „Baltų lankų” kiadó által készített makettet az összeállító nem látta. Nehéz elhinni, hogy Palionis professzor, miután két helyen is emlékeztette az olvasót arra, hogy az új kiadásba 2 Ugyanitt hozzáfűzhető, hogy VII. Orbán említése arra utal: Wujek Kis posztillájának harmadik kiadása 1590 szeptemberében jelent meg (vagy legalábbis ekkor kezdték nyomtatni?), mivel VII. Orbán mindössze 13 napig, azaz szeptember 15–27. között volt pápa (Christiani 1934: 520). 190 | RECENZIJOS Daukša által megadott javítások kimaradtak a jegyzékből, beleegyezett volna azok elhagyásába. Ezért magától adódik a következtetés, hogy a „Páklydimu...” című jegyzék elhagyásáról maga a kiadó döntött, akár tudatosan, akár nem. Akárhogy is történt, ez már csak egy kanál kátrány a mézesbödönben, hiszen bizonyos értelemben ebben a kiadásban nem a DP teljes szövege jelent meg. Továbbá az említett „Errata” magyarázataiból meglehetősen homályos kép rajzolódik ki arról, miként készült ez a fejezet, mert az elején azt mondják, hogy a jegyzék összeállításakor „kritikailag felhasználták Eduardo Volter DP-átiratának lábjegyzeteiben közölt javításokat (amelyet különálló részekben 1904-ben, 1909-ben és 1927-ben nyomtattak ki Szentpéterváron)”, továbbá a „jegyzéket a fennmaradó (vagyis Volter által ki nem nyomtatott – J. K.) részből kiválasztott hibapéldákkal is kiegészítették” (1304. o.). E magyarázatok második (utolsó) bekezdése ezt mondja: „A jegyzék összeállításakor arra törekedtünk, hogy a lehető legkevésbé térjünk el a DP fordításának nyelvétől és helyesírási rendszerétől, és a lehető legkevesebb kétséges dolgot vegyük fel bele. Ebből a célból gyakran vetettünk pillantást W₃-ra és Stanevičius eredeti példányának legjobb állapotban fennmaradt példányára is” (1304. o.). Az idézett magyarázatokból nem teljesen világos, hogy Palionis professzor csupán „tökéletesítette”-e Volter javításainak jegyzékét, vagy a kiadás előkészítésekor ki is egészítette azt. Közelebbről tanulmányozva arra a következtetésre juthatunk, hogy itt Volter javításainak tökéletesített jegyzékét közlik. Ezt a következtetést látszólag alátámasztják azok a véletlenül észrevett, de a jegyzékbe fel nem vett korrektúrahibák is (ezek nincsenek benne a DP „Páklydimus Teip pataikik” jegyzékében), például: 50₂₄,₃₄ DAT. SG. chrifiui, NOM. SG. chriflus, 51₂₇,₃₁,₃₇ INSTR. SG. chriltufu, GEN. SG. chriltauus, DAT. SG. chriltuy nincs javítva, míg a 34₂₃ GEN. SG. chriltauus alakot Chriltaus alakra javítják (1306. o.); a 89₄₄ GEN. SG. chriftaus alakot szintén Chriltaus alakra javítják (1309. o.). Vagy a 76₁₆ helyen álló, múlt idejű, cselekvő melléknévi igenév NOM. SG. M. igiies alakját nem javítják igiĝes alakra, noha egy másik helyen e forma végződését -ę̇s-re javították; vö. 324 (=326)₃₂ átggrėjęs alakját átggrėjęs alakra javítják (1322. o.). Palionis jegyzékéből kimaradt a 203 (= 205)₁₄,₁₆ helyen álló PRAES. SG. 1. személyű fiuncziu alak is, holott fiuncziu alakra kellene javítani. Emellett a korábban kifejtett gondolatot azok az esetek is megerősítik, amikor mindkét fakszimile-kiadásban a két hibásan írt szó közül az egyiket kijavítják, a másikat viszont nem. Például a 244 (=246)₃₇–₃₈ szókapcsolatban mietaulagii Sūnų ACC. SG. alakban Palionis az első szót mielaulagii alakra javította (1316. o.), a másodikat viszont nem, holott úgy tűnik, Sunų alakra kellene javítani, mivel ugyanezt a szóalakot a 145₅₁ helyen, a fânų alakot fânų alakra javítják (1312. o.). Ugyanez mondható el a 319 (=321)₄₀ helyen álló Trėcę įžpiowęs szókapcsolatról is. Ebben a NEUTR. alakot, a Trėcę (=Trėcę) formát nem javították, az įžpiowęs alakot viszont įžpiowęs alakra javították (1321. o.). Vagy például a 323 (=325)₄₅ helyen ezt találjuk: O kas jókone parabfita?; a nyomtatott hibajegyzékben azonban csak a parabfita alakot javítják parabfita alakra (1322. o.), a jókone alakot pedig valamiért nem javítják jókone alakra, holott ugyanezt az INES. SG. alakot az 562 (=565)₂₈,₃₀ helyen, a jókone formát már javítják jókone alakra (1329. o.). Hasonló történt a Diewas szó alakjaival is: a 357 (=359)₆ NOM. SG. Dėwas alakja nem szerepel Palionis jegyzékében, csupán az élśgs szó után álló INES. SG. alakot, a Diewų formát javították Diewų alakra (1323. o.). Kétségkívül több ilyen kijavítatlan hiba is van, hiszen itt, mint már említettük, csupán meglehetősen véletlenszerűen észrevett eseteket soroltunk fel. Az élesebb szemű olvasó sok esetben részletesebb javítási elveket is hiányolhat, mert néha nem egészen világos, miért javítják olyan eltérően még ugyanazokat a szavakat, illetve szóalakokat is. Ha ilyen magyarázatok nincsenek, gyakran nem könnyű megállapítani, hogy szándékosan jártak-e el így, vagy egyszerű sajtóhibáról van szó; annál is inkább, mert időnként úgy tűnik, hogy az „Errata” bevezetőjében kinyilvánított elvet sem követik, miszerint: „A jegyzékből kimaradtak az olyan alakok is, amelyekben az į, ū betűk hosszú magánhangzók helyén állnak, például nom. pl. [...] Sunys 533 (=535)₈, [...] inf. įbwiļt 357 (=359)₃₀ stb., mivel okkal feltételezhető, hogy ezekben a betűkben nemcsak a nazális [į], [ų], hanem a hosszú [ī], [ū] hangokat is jelölték” (1304. o.). Úgy tűnik, az į betűre vonatkozóan ezt a rendelkezést betartják, a ū esetében azonban nem. RECENZIJOS 191 mindig. Pl. 84₄₅ INE. a būt junginyje alakban szereplő korooti javítása būt koróti alakra (1309. o.), a NOM. PL. 119₄₃ fuus alakot pedig funus alakra javítja (1311. o.). Ypač daug neaiškumų kelia raidės ę, pavartotos vietoj ė, e, ia (žr. Palionis 1967: 34), taisymai: vienur ji taisoma į ę, kitur į e. Pvz., klaidingai Daukšos parašytas prielinksnis 102₃₄ be ištaisytas į bę, o 89 (= 103)₃₃ taip parašytas bę taisomas į be, bę? (su klaustuku!) (p. 1310). Iš karto norisi paklausti, kodėl pirmuoju atveju jokių abejonių nebuvo, o antruoju ėmė ir iškilo? Panašiai atsitikę ir su priešdėliu ne: 38₄ nę taisomas nę ir pastabose nurodoma, kad šis nę=ne (p. 1306), bet 53₄ ir 63₂₄ nę taisomas į ne (p. 1307, 1308), o 102₄₁ ne (ėft) vėl ištaisytas į nę (p. 1310). Arba žodžio metas INSTR. SG. forma taisoma 4 kartus, bet du kartus vienaip, o du kartus antraip: 13₃₉ metų į metu (p. 1305), 335 (= 337)₈ metų į metų (p. 1322), o 16₃₉ metų į metú (p. 1305) ir 53₁₉ metų į metu (p. 1307). Kodėl čia ę netaisoma į e, t. y. kodėl šios formos sugretintos su palyginti dažnai DP rašomomis metų ir metu, o ne su metu, belieka tik spėlioti. Tokių atvejų pasitaiko ir INES. SG. formų taisyme, pvz.: 44₃₂ metę ištaisyta į metę (p. 1307), 69₃₁–₃₂ žókonę į žókonę (p. 1308), bet 324 (= 326)₃₁ regė́timę ištaisyta į regė́timę (p. 1322). Na, o 62₃₇ mirftanciamę, ištaisytame į mirftanciamę, randame atvirkščią -ę į -e taisymą. Reikia manyti, kad čia vieną korektūros klaidą pakeitė kita, nes kitaip pastarojo taisymo paaiškinti negalima. Vagy íme, az IMPER. PL. 1 21₈–₉. alakjában a kélbkime alakot kélbkime alakra javítja (1305. o.), a 118₃₁ paklausíkime alakot paklausíkime alakra (1311. o.), a 280 (= 282)₄₅ fugrįžkime alakot pedig fugrįžkime alakra (1318. o.). Az első esetben az -ę végződés meghagyásának oka szintén ismeretlen, hiszen másutt az összes kijelentő módú igeidő, valamint a feltételes mód PL. 1. személyű végződéseit, az -ę, -e alakokat, láthatólag teljesen indokoltan, csak -e-re javítja, pl.: 63₄ turimę → turime (1308. o.), 102₄₅ išgírtime → išgírtime (1310. o.), 156₃₁ atgrę́ftumbime → atgrę́ftumbime (1312. o.), 172₂₉ parėgėtumbime → parėgėtumbime (1313. o.). Ehhez a javítástípushoz részben csak az Abelis tulajdonnév GEN. SG. alakjának, az Ablo-nak az eltérő javítása sorolható: 408 (= 410)₃₀ Ablo → Abelio, míg 410 (= 412)₂₃ Ablo → Abel̇o (1325. o.). Ha a javítás alapelvei nincsenek részletesebben kifejtve, nehéz eligazodni abban, hogy Palionis professzor jegyzékében miért bánnak eltérően az an, en kettőshangzókkal, amelyeket a DP ą, ę, illetve ąn, ęn alakban ír. Többnyire nem javítja őket, de időnként az ą, ę alakokat ąn, ęn-re, az ą, ęn alakokat pedig an, en-re javítja, pl.: 315 (= 317)₂₄ nulidė́dąnçziu → nulidė́dąnçziu INSTR. SG. (1321. o.), 228 (= 230)₉ margójegyzet: ženklas → ženklas (1315. o.) (de a 10₃₄ pažėklėtos esetében valamiért az e-t ismét nem javítja sem ę-re, sem ęn-re, sem en-re, hanem pažėklėtos alakra javítja (1305. o.), holott pažėklėtos kellene legyen), 448 (= 450)₂₃ daggan → dangun (1326. o.), 244 (= 246)₂₇ lėndą → lėndą (1316. o.). Amikor pedig ugyanabban a tőben a DP-ben in helyett nyomtatott i-t eltérően javítja, ez teljesen érthetetlen; például: 124₁₀ liktmuži → linktmuži INSTR. SG. (1311. o.), míg 214 (= 216)₂₄,₅₂ likfmumo, likfmibes → likfmumo, likfmibes GEN. SG. (1315. o.). Hogyan magyarázhatók az ilyen javítások: 309 (= 311)₈ penigų → penigų GEN. PL. (1321. o.) és 331 (= 333)₂₁ penigāmas → penigāmus (1322. o.)? Ezekben az esetekben aligha elég annyit mondani, hogy a javítások során „igyekeztek ezt az elvet követni: a lehető legkevésbé eltávolodni a DP fordítási nyelvétől és helyesírási rendszerétől...” (1304. o.); arról is szeretnénk tudni, miként igyekeztek érvényesíteni ezt az elvet. Természetesen a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb volna az összes említett eltérést sajtóhibákkal magyarázni; Palionis javításjegyzékében sajnos valóban jó néhány ilyen akad. Mivel azonban ezek részletes tárgyalása semmiképpen sem szükséges, a továbbiakban a javításokban talált hibák csoportosított jegyzékei következnek. 192 | RECENZIJOS 1. TÁBLÁZAT. HIBÁSAN ÁTMÁSOLT DP-SZAVAK DP-oldal és sor | Nyomtatott alak | DP | J. Palionis javítása | Megjegyzések | A 2000. évi kiadás oldala 2725 | šwęntûjų | šwęntûjų | šwęntûjų | INSTR. SG. | 1306 11445 margójegyzet | Newalooe | Newaloiė | Newaloie | INES. SG. | 1311 169 (= 171)39 | nupinė | nupinė | nupinė | PRAET. 3 | 1313 174 (= 176)35 | gailėimųų | gailėimųų | gailėimu (várható alak: gailėimu) | INSTR. SG. | 1313 188 (= 190)31 | fuḳėlninp | fuḳėlninp | fuḳėlninp | 1314 188 (= 190)35 | kėlės | kėlės | kėtes | PRAET. 3 | 1314 190 (= 192)2 | fuŕikulūus | fuŕikulūus | surŕkulūus (várható alak: fuŕikulūus) | 1314 191 (= 193)10 | įbmințigai | įbmințigai | įbmințigai | ADV. | 1314 191 (= 193)14 | prodėjęs | prodėjęs | pradėjęs | 1314 191 (= 193)34 | ellaposodott | ellaposodott | ellaposodott (vö. ellaposodott) | NEUTR. | 1314 200 (= 202)25 | miénk | miénk | miénk (vö. miénk) | 1314 213 (= 215)18 | örömöt | örömöt | örömöt | 1315 213 (= 215)38 | öröm | öröm | öröm (vö. öröm) | 1315 228 (= 230)4 | az egyház | az egyház | az egyház | GEN. SG. | 1315 233 (= 235)50 | nem régi létezések |... létezések | nem régi létezések | 1316 237 (= 239)32 | akiket | akiket | akiket | ACC. PL. | 1316 255 (= 257)3 | akik | akik | akik (vö. akik) | 1317 255 (= 257)46 | tárgyak | tárgyak | tárgyak | GEN. PL. | 1317 256 (= 258)8 | kisebb | kisebb | kisebb (vö. kisebb) | 1317 265 (= 267)5 | kraujo | kraujo | kraujo | GEN. SG. | 1317 RECENZIJOS | 193 DP-oldal és sor Nyomtatásban DP J. Palionis javítja Megjegyzések A 2000-es kiadás oldala 271 (= 273)14 valódiak valódiak tikriiu (azaz tikriųjų) INSTR. SG. 1318 271 (= 273)45 ataūlitų ataūlitų ataūbičių COND. 3 1318 277 (= 279)11 fawus fawųs fawus (t. b. fawųs) 1318 281 (= 283)5 brągęlnis brągęlnis brągęfnis (t. b. brągęlnis) NOM. SG. 1318 286 (= 288)21 trupųčio trúpųčio trupuczo (t. b. trúpųczo) 1319 290 (= 292)34 nefkālų nefkālų nefkālu (t. b. nefkālu) NEUTR. 1319 295 (= 297)51 priwalų priwalų priwalu (t. b. priwalų) NEUTR. 1320 304 (= 306)53 będru będri będru (t. b. będri) INSTR. SG. 1320 306 (= 308)20 tųri tūri turi (t. b. tūri) PRAES. 1 (azaz 3) 1320 310 (= 312)33 pažiltų pažiltų pažiltu (t. b. pažiltų) 1321 311 (= 313)4 ųžmųbę ųžmųbę ųžmųbę (t. b. ųžmųbę) PRAET. 3 1321 315 (= 317)37 Wieβpati Wiéβpati Wieβpati (t. b. Wiéβpati) DAT. SG. 1321 317 (= 319)35 mažgas mážgas mažgas (t. b. mážgas) 1321 319 (= 321)25 būlių jų Dievų ... Diéwų ... Diewu (t. b. ... Diéwų) 1321 322 (= 324)26 Wjenas Wjénas Wienas (t. b. Wiénas) NOM. SG. 1321 325 (= 327)48 galętą... įftraukt’ galéta... įftraukt’ galęty (t. b. galéty)... įftraukt’ COND. 3 + INF. 1322 194 | RECENZIJOS DP oldala és sora Nyomtatott alak DP J. Palionis javította Megjegyzések A 2000. évi kiadás oldala 327 (= 329)40 prilaktōe prilaktōie prilaktōieu 1322 329 (= 331)9 žōdžio žōdžio žōdžio (t. b. žōdžio) 1322 332 (= 334)46 pūt̄tauj pūt̄tauj pūt̄tauj PRAES. 2 SG. 1322 335 (= 337)33 būwe būwe buwo (t. b. būwo) 1322 336 (= 338)9 sudekite sudekite sudekite (t. b. sudekite) 1322 337 (= 339)19 žmonemns žmonémns žmonemus (t. b. žmonémus) 1322 338 (= 340)27 didžeulių didžéulių didžeulių (t. b. didžéulių) ACC. DU. 1322 342 (= 344)8 klanfe klānfe klaufe (t. b. klāufe) PRAET. 3 1323 351 (= 353)25 piktūlius piktūlius piktūlius (t. b. piktūlius) 1323 360 (=362)19–20 nufidėiūlių žmoių hűséges emberek hűséges embe-rek (azaz emberek) GEN. PL. 1324 378 (= 380)3 megismételte megismételte megismételte NOM. PL. 1324 379 (= 381)35 elvette elvette elvette (azaz elvette) PRAES. 3 1324 394 (= 396)12 hogyan hogyan kaip (t. b. kāip) 1325 398 (= 400)14 gatęs gatęs gates (t. b. gatęs) FUT. 3 1325 404 (= 406)55 Apāftātai Apāftātai Apāftatai (t. b. Apāftātai) 1325 434 (= 436)11 piktiėmus piktiėmus piktiemus (t. b. piktiėmus) 1326 450 (= 452)23 tiektai tiektāj tiek tai (t. b. tiektāi) 1326 471 (= 473)17 fwętes fwętes fwętās alanyeset, egyes szám 1327 RECENZIJOS 195 DP-oldal és sorA nyomtatott alakDPJ. Palionis javításaMegjegyzésekA 2000. évi kiadás oldala 473 (= 475)₄₅vienų žódžiųvienų žódžiųvienu žódžiųeszközhatározói eset, egyes szám1327 474 (= 476)₅₁–₅₂a (meg)parancsolja1327 475 (= 477)₃₅lėkhuisėkhuilėktai (t. b. sėktai)részes eset, egyes szám1327 477 (= 479)₃ApałtatasApáłtatasApaḟtatas (t. b. Apáḟtatas)1327 478 (= 480)₅₀a bitolóknak (vö. bitóliu)1327 510 (= 511)₁₇–₁₈a zselékből (vö. žėminiu)1328 518 (= 519)₆belnełibelnełibernełi (t. b. bernėli)tárgyeset, egyes szám1328 518 (= 519)₁₀žódžiųžódžiųžódžiu (t. b. žódžiu)eszközhatározói eset, egyes szám1328 531 (= 533)₂₁łękołękotąko (vö. łęko)PRAES. 31329 535 (= 537)₃₅vź dūdinėjevź dūdinėjevźdūdinėje (vö. vźdūdinėje)PRAES. 31329 553 (= 556)₃₉βwętųβwętųβwętu (vö. βwętų)INSTR. SG.1329 568 (= 571)₄₁vź f wirovź f wirovźf wiro (vö. vźf wiro)1330 594 (= 597)₂₁βwie umoβwie úmoβwielumo (vö. βwielúmo)1330 601 (= 604)₃₁tarnytarnųtarnu (vö. tarnú)INSTR. SG.1330 610 (= 613)₅₃gaiwagaiwágałwa (vö. gałwá)NOM. SG.1330 614 (= 617)₂₅–₂₆gáłiųgáłygáłiu (vö. gálu)PRAES. 1 SG.1330 618 (= 621)₁₂melłtusmėłłtusmelłtųs (vö. mėłłtųs)SUP.1331 619 (= 624)₁₀išłųyte ełtišłųnte ełt’išłųte ełt (vö. išłųnte ełt’)1331 196 | RECENZIJOS 2. TÁBLÁZAT. JONO PALIONIS JAVÍTÁSAIBAN ELHAGYOTT DP DIKRITIKUS JELEK DP oldal és sor Nyomtatott alak J. Palionis javítása Helyesen Megjegyzések E kiadás oldala 9₃₃ vžtūrėtą vžtūretą vžtūrėtą ACC. SG. 1305 24₂₁ wertų wertu wertų INSTR. SG. 1306 25₂₉ Tetráacha Tetrarcha Tetrárcha INSTR. SG. 1306 26₁₃ Wirβpatáwimo Wieβpatavimo Wieβpatáwimo 1306 28₁₃ Swetóp Szwetop Szwetóp 1306 35₅₁ źmoįų źmonių źmonių GEN. PL. 1306 47₁₁ bêdrą bedra bêdrą ACC. SG. 1307 54₅₃ Bernrádus Bernardus Bernárdus NOM. SG. 1307 68₂₉ lawų lawu lawų INSTR. SG. 1308 75₄₀ auré aure auré 1309 90₂₉ iβwadžió io iβwadžioio iβwadžióio 1309 95₁₃ tęięus tūięus tūięus eredeti: tudžicž 1310 107₁₀ Wiéβpati Wieβpati Wiéβpati ACC. SG. 1310 111₄₃ djęną dieną diéną 1311 138₂₄ táužomę taužome táužome 1311 141₆ tūdie ludie lūdie JELEN IDŐ, 3. személy 1311 150₁₁ didęlnių didelniu didelnịų ESZK. EGY. 1312 158₁₉ falβiwų falβiwu falβiwų ALANYES. KETTŐS SZÁM 1312 164₂₂ ęio eio éio MÚLT IDŐ, 3. személy 1312 201 (= 203)₇ muſúmp muſump muſúmp 1314 213 (= 215)₅₁ ámžimas amžinas ámžinas NOM. SG. 1315 232 (= 234)₈ atšiųšių atļųšiu atšiųšių 1316 233 (= 235)₅₀ .../ nei mókſłu .../ nei mokſłu .../ nei mókſłu INSTR. SG. 1316 RECENZIJOS | 197 A DP oldala és sora Nyomtatva J. Palionis javítása Helyesen Megjegyzések A jelen kiadás oldala 247 (= 249)13 grumždįmų grumždimu grumždįmų INSTR. SG. 1316 251 (= 253)35 wardį wardu wardį INSTR. SG. 1316 252 (= 254)12 funùs funus funùs 1317 268 (= 270)25 év éve év INSTR. SG. 1317 281 (= 283)48 Wieβpñutės Wieβpñatės Wieβpñatės 1318 302 (= 304)29–30 willą Pópiejiſtą willą Popiejįſta pápas uralmát NOM. SG. 1320 304 (= 306)25 amelyet akik amelyet 1320 321 (= 323)13 nemesnek nemest nemesnek ACC. SG. 1321 341 (= 343)34 tanítást tanítást tanítást PRAET. 3 1323 374 (= 376)39 karíe kurie karíe 1324 388 (= 390)9 malónę malone malónę EGY. SZ. 1325 388 (= 390)12 tatái tatai tatái 1325 391 (= 393)31 nopɼlnái noproſnai nopɼlnái ADV. 1325 392 (= 394)8 njéko nieko njéko 1325 402 (= 404)51 taczęų taczeu taczęų 1325 409 (= 411)12 diėnų dieną diėną ACC. SG. 1325 423 (= 425)43 ſartús ſaitus ſaitús orig.: okowy 1325 457 (= 459)20 praſtólių praſtóliu praſtóliu 1326 458 (= 460)5 ráka rąka ráka NOM. SG. 1326 472 (= 474)17 ӡótag ӡotag ӡótag 1327 = 530 (532) 28 vǯ prietelus vǯ neprietelus vǯ neprietelus orig.: nieprzyjacióły 1329 = 545 (548) 35 atęko atąko atąko PRAES. 3, eredeti: nawiedza 1329 = 560 (563) 9 gerų geru gerų INSTR. SG. 1329 609 (= 612)14 mókıtinių mokıtiniu mókıtiniu INSTR. SG. 1330 198 | RECENZIJOS 3. TÁBLÁZAT. PONTATLANUL MEGADOTT SZÓSOR ÉS HELY J. Palionis által megadott DP-oldal és sor Helyesen kellene állnia Nyomtatásban J. Palionis javítása Megjegyzések E kiadás oldala 89 (= 103)₄₄–₅₀ 89 (= 103)₄₉–₅₀ gardumimus garduminus 1310 116₁₆ 116₁₅ miełafir dürmo miełafir dürmo 1311 116₁₈ 116₁₇ Czę (tekste Czę) jau Czę tau 1311 159₂₀ 159₂₆ Szęłta Szębta NEUTR. 1312 162₁₇ 162₂₇ kartų kartų INSTR. SG. 1312 168₈ 168₆ metų metu INSTR. SG. 1312 227 (= 229)₄₉ 227 (= 229)₄₈–₄₉ Augugulinas Auguf tinas 1315 229 (= 231)₄₆ 229 (= 231)₄₅–₄₆ tōbis tōbis 1315 231 (= 233)₂₂ 231 (= 233)₂₃ palik(mintoie palik(mintoie NOM. SG. 1316 231 (= 233)₂₃ 231 (= 233)₂₄ atfiusių atfiusių 1316 231 (= 233)₄₁ 231 (= 233)₄₂ tos tas NOM. SG. M. 1316 247 (= 249)₁₃ 247 (= 249)₁₂–₁₃ grumžd imų grumždimu (azaz grumžd imų) INSTR. SG. 1316 276 (= 278)₈ 276 (= 278)₇–₈ apewejždėtus apewejždėtus COND. 3 1318 314 (= 316)₄ 314 (= 316)₄–₅ gerėlnis gerėlnis 1321 328 (= 330)₁₆ 328 (= 330)₁₅–₁₆ fuderimo fuderino 1322 338 (= 340)₂₉ 338 (= 340)₂₉–₃₀ ąntamę ąntr ame 1322 342 (= 344)₂₈ 342 (= 344)₂₉ palsipūtės palsipūtus NOM. SG. F. 1323 349 (= 351)₁₈ 349 (= 351)₁₇–₁₈ litpnėlnjis litpnėlnis 1323 349 (= 351)₂₆ 349 (= 351)₂₆–₂₇ fwetitimas fwetimas 1323 359 (= 361)₄–₅ 359 (= 361)₄ vžmokėlsių vžmokėsiu (?) 1324 369 (= 371)₄₀ 369 (= 371)₄₁–₄₂ paβwéntina paβwéntina PRAES. 3 1324 369 (= 371)₄₆ 369 (= 371)₄₇ gėdeimo gėdeimu INSTR. SG. 1324 471 (= 473)₂₉ 471 (= 473)₃₀ mótę móte NOM. SG. 1327 RECENZIJOS 199 J. Palionis által megadott DP-oldal és sor Helyesen Nyomtatásban J. Palionis javítása Megjegyzések A jelen kiadás oldala 543 (= 546)22 543 (= 546)21 megőrizve... ártatlant megőrizve... ártatlant ACC. SG. „ártatlanságot” 1329 543(=546)36 543(=546)35 ott ott 1329 544(=547)3, 11 544(=547)3 išnumiruliu a halottak közül 1329 544(=547)14, 15 išnumirulių J. Palionis nem javítja 10112 10112 pršt. godincziuin godincziuiu (gal godincziū́?) GEN. PL. 1310 11245 pršt. 11245 kjtas (tekste: kjtás) kitas (turėtų būti kitás) ACC. PL. 1311 14642 14642 pršt. Chriftans Chriftauus 1312 167(=169)38 167(=169)38 pršt. idaut idant 1313 177 (= 179)49 177 (= 179)49 pršt. waišiu waišių (kodėl ne waišių?) GEN. PL. 1313 202 (= 204)32 202 (= 204)32 pršt. Lutae Lucae = Lukács 1314 204 (= 206)17 204 (= 206)17 pršt. pāšiutfus pāšiuftas (kodėl ne pāšiuf tas?) NOM. SG. 1314 206 (= 208)40 206 (= 208)40 pršt. knnu kunų GEN. PL. 1314 211 (= 213)22 211 (= 213)22 pršt. Aprikings (dž̄eugfmo) Aprikimas (?) eredeti: Omyl-ne (wefele) 1314 216 (= 218)21 216 (= 218)21 pršt. teit ateit 1315 233 (= 235)18 233 (= 235)18 pršt. hudie ludie PRAES. 3 1316 243 (= 245)38 243 (= 245)38 pršt. fwielumu βwielumu INSTR. SG. 1316 254 (= 256)37 254 (= 256)37 pršt. mokfio mokfło 1317 A táblázatokban feltüntetett észlelt hibákon kívül Palionis professzor javítási jegyzékében egyedi elírások is előfordulnak, például: 220 (= 222)16 helyett paſauli helyesen paſauli a. sg. (1315. o.); 425 (= 427)17 helyett kukidėli helyesen kukaidėli a. sg. (1325. o.); 298 (= 300)41 helyett ſbwedęs helyesen kellene lennie 200 | RECENZIJOS fβwedęs (1320. o.), míg 513 (= 514)₁₈ prigavau nem praet. 2 sg., hanem praet. 1 sg. (1328. o.). Ugyancsak a 327 (= 329)₈ pawijdeię (1322. o.) és az 536 (= 538)₄₂ parpūłt helyesen parpūlē (1329. o.) alakok nem praet. 3-ak, hanem a múlt idő befejezett cselekvő melléknévi igenevének hímnemű többes számú alanyesetei, és helyesen nom. pl.-nak kellene lenniük (vö. Kudzinowski 1977: 89, 105). Nem lehet szó nélkül átsiklani Palionis professzor csillaggal jelölt javításai fölött, amely „az 1926-os fakszimile kiadásban észlelt hibát jelöli” (1304. o.). Következésképpen ebben a fényképes kiadásban nem kellene szerepelniük. Valójában azonban ez nem egészen így van, mert úgy tűnik, az ilyen 19 javítás közül 5, vagyis a 81₄₇ (1309. o.), a 162₂₁ pršt. (1312. o.; egyébként mindkét kiadásban nem Dukáuni i, hanem Dukáuni ii látható), a 286 (= 288)₂₀ (1319. o.), a 304 (= 306)₂₀, ₂₂–₂₃ (1320. o.) ténylegesen megegyezik. Legfeljebb két esetben – a 81₄₇ és a 286 (= 288)₂₀ esetében – lehetne helyesírási kérdésben vitatkozni, vagyis hogy a recenzált kiadásban palibts (az 1926-os kiadásban így) vagy palibls áll-e nyomtatásban, valamint hogy a tůkßtąntis szóban az an kettőshangzóban van-e q „ággal” vagy anélkül (az 1926-os kiadásban így). Ezek azonban már helyesírási kérdések, és a javításaikat, ha a különbség felismerhető, célszerű külön feltüntetni. A javítási jegyzékben azonban olyan javítások is szerepelnek, amelyek mellett szükséges volna a csillag, de hiányzik (lásd a 4. táblázatot). 4. TÁBLÁZAT. JAVÍTÁSOK, AMELYEK MELLETT CSILLAGNAK KELLENE ÁLLNIA DP-oldal és sor | Ebben a kiadásban nyomtatott alak | Az 1926-os kiadásban nyomtatott alak | J. Palionis javítása | Megjegyzések | E kiadás oldala *356 (= 358)₉ | pritraukė | prietaukė | prietraukė | PRAET. 3 | 1323 *462 (= 464)₃₇ | kitūs | kitu | kitus | | 1326 *466 (= 468)₈ | furifßtūmbei | furifßtūmbe: | furifßtumbei | COND. 2 SG. | 1327 *470 (= 472)₃₄ | nei | mi | nei | | 1327 *471 (= 473)₄₀–₄₁ | Angelas | Angetae | Angelas | | 1327 *513 (= 514)₂₃ | wilfiemus | wifu i emus | wif i emus | | 1328 *564 (= 567)₅ | tū | ti | tū | INSTR. SG. | 1329 *594 (= 597)₂₅ | Chriſtuie | Chriſtnie | Chriſtuie | | 1330 *595 (= 598)₁₈ | fβwetų | fβwetų | fβwetų | GEN. SG. | 1330 *619 (= 622)₂₆ | źémes | źemes | źémes | GEN. SG. | 1331 Összefoglalásképpen valószínűleg elmondható, hogy a recenzált DP-kiadás nem túl megbízható. Természetesen az itt említett hibák és figyelmetlenségek nagy részét könnyen el lehetett volna kerülni, ha az állami intézmények által oly bőkezűen támogatott „Baltų lankų” kiadó nem ült volna a babérjain, hanem szorosabban együttműködött volna az előkészítővel. Most viszont az a benyomás alakul ki, hogy az előkészítő másként dolgozott, a kiadó pedig másként, hiszen mégsem szeretnénk elhinni, hogy a régi írások olyan ismerője, mint Jonas Palionis professzor, az említett hiányosságok legalább nagyobb részét ne vette volna észre. RECENZIJOS 201 LITERATŪRA CHRISTIANI, L. 1934: La chronologie des papes, des origines à Pie XI. Tu es Petrus. Encyclopédie populaire sur la papauté, Paris: Librairie Bloud et Gay, 491–529. KUDZINOWSKI, Cz. 1977: Indeks–słownik do „Daukšos Postilė“ 2, Poznań: Wydawnictwo Naukowe Uniwersytetu Adama Mickiewicza. LEBEDYS, J. 1955: Simonas Stanevičius, Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla. MACIŪNAS, V. 1997: Lituanistinis sąjūdis XIX amžiaus pradžioje, Vilnius (leidykla nenurodyta). PALIONIS, J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis. SUBAČIUS, G. 1998: Žemaičių bendrinės kalbos idėjos, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Juozas Karaciejus Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva Gauta 2001 12 06 VYTAUTAS SIRTAUTAS, REGINA PETKEVICIENĖ, ČESYS GRENDA, RINKTINIAI KALBOTYROS STRAIPSNIAI [Šiauliai:] Šiaulių universiteto leidykla, 2001, 288 p. 2001 metais Šiaulių universiteto Lietuvių kalbos katedros profesoriui Vytautui Sirtautui suėjo 80 metų, o docentams Reginai Petkevičienei ir Česiui Grendai – po 70. Visi trys jie apie 40 ar daugiau metų dirba toje pat Šiaurės Lietuvos aukštojoje mokykloje (anksčiau tai buvo Šiaulių pedagoginis institutas) ir kartu su kolegomis parengė šimtus lietuvių kalbos ir literatūros, tūkstančius pradinių klasių pedagogikos ir metodikos bei kitų specialybių mokytojų, parašė ar sudarė ne po vieną mokomąją knygą studentams, vadovėlių aukštosioms mokykloms (V. Sirtautas ir vidurinėms mokykloms), paskelbė po šūsnį mokslo, metodikos ir kalbos populiarinamųjų straipsnių, aktyviai dalyvauja mokslinėse konferencijose. Sukaktuvių proga sumanytai sumestinei knygai iš savo rašinių aruodo po žiupsnelį straipsnių parinko patys autoriai ir, kaip pasakyta redaktorių kolegijos pasirašytoje pratarmėje, kai kuriuose straipsniuose ką ne ką dar pataisė ar patikslino. Knygą sudarė universiteto Lietuvių kalbos katedros vedėjas prof. K. Župerka, į redaktorių kolegiją, be jo, įėjo Humanitarinio fakulteto dekanė doc. G. Kačiuškienė (pirmininkė) ir universiteto prorektorius doc. J. Pabrėža. Kiekvieno kalbininko dalis knygoje pradedama gražia brandaus amžiaus nuotrauka ir šiltai perteiktu gyvenimo aprašymu. Prof. V. Sirtautą skaitytojams pristato prof. K. Župerka, doc. R. Petkevičienę – doc. G. Kačiuškienė, o doc. Č. Grendą, daug metų buvusį Šiaulių pedagoginio instituto Lietuvių kalbos katedros vedėju, – doc. J. Švambarytė. Po to dedama kiekvieno autoriaus daugiausia kalbos mokslo darbų rinkiniuose įvairiu metu skelbtų straipsnių. Dalys baigiamos kalbininkų darbų bibliografijomis (prof. V. Sirtauto įdėti 1999 m. atskira knygele išleistos bibliografijos rodyklės papildymai ir 1998–2000 m. darbai). Bibliografijas sudarė Mokslinės Šiaulių universiteto bibliotekos Bibliografijos skyriaus vedėja R. Jakutienė. Tokia yra kalbamos knygos sandara.