Adesyvas Chylinskio Naujojo Testamento vertime

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLV (2001), 93–111 Az adessivus Chylinski Újszövetség-fordításában Gina Kavaliūnaitė Lietuvių kalbos institutas, Vilnius A tanulmány az adessivus használatát elemzi Chylinski Újszövetség-fordításában. Felveti, hogy az adessivusnak az inessivusszal szembeni használata az élőséghez kapcsolódik, és hogy az adessivus és az inessivus eloszlását a különböző szófajokban és azok alkategóriáiban (első és második személyű névmások, harmadik személyű névmások, tulajdonnevek, köznevek stb.) a Silverstein által megfogalmazott élőségi hierarchia, részben pedig (azokban az esetekben, amikor az élőségben nincs különbség) az individuumhierarchia határozza meg. Az adessivus és az inessivus komplementer eloszlásban áll; használatukat a főnév vagy névmás kategorikus tulajdonságai határozzák meg. A szakirodalomban gyakran ismételt nézet, amely szerint a régi litván írások az adessivus és az inessivus összekeveredését vagy funkcionális összeolvadását tükrözik, pontatlannak bizonyul. Ez a két esetalak egymáshoz való viszonyának téves értelmezéséből ered. 0. BEVEZETÉS Chylinski Újszövetség-fordításának (a továbbiakban: ChNT) forrásokhoz való viszonyát vizsgálva jelentős figyelmet kellett fordítani a posztpozicionális helyhatározóragok használatára ebben a szövegben. A ChNT fordítási forrásainak nyelveiben nincsenek posztpozicionális helyhatározóragok, de a ChNT egyes posztpozicionális helyhatározóragjait és helyviszonyt kifejező elöljárós szerkezeteit a források elöljárós szerkezeteivel összevetve megállapíthatók az adessivus használatának bizonyos szabályszerűségei. A források lehetséges hatásának mértékét figyelembe véve következtetéseket lehet levonni a posztpozicionális helyhatározóragok használatáról Chylinski korának litván nyelvében, vagy legalábbis Chylinski idiolektusában. Eddig a posztpozicionális helyhatározóragoknak szentelt alapvető munkákon kívül, amelyek főként e ragok képzésének problémáival foglalkoznak (Laigonaitė 1957; Palionis 1967, Kazlauskas 2000; Zinkevičius 1980, 1982; Rosinas 1995, 2000), két olyan kutatás jelent meg, amely Bretkūnas írásaiban vizsgálta a posztpozicionális esetek használatát és viszonyukat az eredeti szövegek szerkezeteihez (Range 1995, Gelumbeckaitė 1997, 1999). Ez a tanulmány megállapítja az adessivusszal alkotott szerkezetek megfelelőit a ChNT fordítási forrásaiban, valamint az utóbbiak hatását e szerkezetek használatára; elemzi a fordításban használt adessivusos szerkezetek funkcióit, meghatározza a ChNT-beli adessivushasználat határait, felhívja a figyelmet arra, hogy e eset használatának gyakorisága bizonyos szófajokhoz és nyelvtani kategóriákhoz kapcsolódik, és megkísérli tisztázni e kapcsolat alapját; továbbá ismét tárgyalja az inessivus adessivus helyetti használatának problémáját. Itt 94 | GINA KAVALIŪNAITĖ kizárólag Chylinski nyelvhasználati adatait elemzik1, ezért a megfogalmazott következtetések nem általánosíthatók közvetlenül a 17. századi litván nyelv egészére. A más szerzők által a posztpozicionális helyhatározóragok régi litván írásokban való használatáról összegyűjtött adatokkal való összevetés azonban azt mutatja, hogy ezekben a posztpozicionális helyhatározóragok használata csak kis mértékben tér el a Chylinski nyelvében megfigyelttől. A ChNT fordítás adessivusos szerkezeteinek használata némileg másként értelmezhető, mint ahogyan azt más régi írásokkal vagy a posztpozicionális helyhatározóragokkal foglalkozó eddigi munkák javasolták. Szélesebb körű általánosító következtetésekre csak akkor lesz lehetőség, ha az említett időszak valamennyi szerzőjének adatait összegyűjtötték és elemezték. Chylinski nyelvhasználati adatait a fordítás fő forrásának, a Statenbijbel-nek, valamint a kiegészítő lengyel forrásoknak – a gdanski Bibliának és a braszói Bibliának2 – az adataival vetjük össze. Mivel számos érv arra utal, hogy Chylinski fordítás közben nem használta a Vulgatát és a görög Újszövetséget (Kavaliaūnaitė 2001: 105–128), e források megfelelőit itt nem közöljük. 1. AZ ADESYVUS HELYE CHYLINSKI ESETRAGRENDSZERÉBEN 1.1. Az adesyvas a Chylinskio által használt összes posztpozicionális helyhatározó közül a legritkább. Az adesyvusszal alkotott szerkezetek az összes posztpozicionális helyhatározó 6,2%-át (507 előfordulás) teszik ki3. A ChNT holland eredetijében az adesyvusnak az in + DAT. / ACC. (58%) és a by + DAT. (23%) elöljárós szerkezetek felelnek meg; ritkábban (összesen 19%) az op + DAT. / ACC., a voor + DAT. / ACC. és az aan + DAT. / ACC. szerkezetek. A lengyel forrásokban itt az w + LOC. (60%), az u + GEN. (22%), ritkábban (összesen 18%) pedig a przy + LOC., a przez + ACC., a z + INSTR és az na + LOC. szerkezeteket találjuk. Mt 17,5 ChNT Tey ⇒ Az az én szeretett fiam → Szeretett fiam, akiben kedvemet lelem ⇒ legyen; StB Defe is mijn geliefde Sone / in den welcken ick mijn welbehagen hebbe GdB Ten jest Syn moj miły / w ktorym mi się upodobało BrAB Ten ieft moy ſyn miły ná kthorym przeſtáwam Mk 6, 14 ChNT Jonaß [...] feltámadt a halottak közül, és ezért működnek benne az erők StB Joannis [...] is van den dooden opgeweckt / ende daerom wercken die krachten in hem 1A tanulmány az Újszövetség fordításának adataira támaszkodik. 2Amíg véglegesen nem bizonyított, hogy Chylinskis nem használta a Brasta Bibliát fordítás közben, az összes idézett helyet azzal is összevetjük. 3A ChNT-ben összesen 8196 posztpozicionális helyhatározó van, ezek közül: LOC. 4117 (50,2%), ADES. 507 (6,2%), ALLAT. 1706 (20,8%), ILLAT. 1866 (22,8%). Összehasonlításképpen közöljük a posztpozicionális helyhatározók használatának statisztikáját Jono Bretkūnas Újszövetség-fordításából (Jolanta Gelumbickaitė adatai): a BNT-ben összesen 1286 posztpozicionális helyhatározós szerkezet található, ezek közül: LOC. 672 (52,4%), ADES. 82 (6,5%), ALLAT. 1456 (35,5%), ILLAT. 176 (5,6%). Láthatjuk, hogy a ChNT-ben a posztpozicionális esetek ötször gyakrabban fordulnak elő, mint a BNT-ben; szövegbeli százalékos megoszlásuk ugyanakkor nagyon hasonló, a ChNT-ben a BNT-hez képest valamivel nagyobb az illatívusz, és kisebb az allatívusz aránya. ADESYVAS CHYLIŃSKIO NT VERTIME 95 GdB Jan [...] feltámadt; ezért történnek csodák általa BRAB Jan [...] feltámadt a halálból, és ezért nyilvánulnak meg benne ezek az erők Lk 1,37 ChNT Zedna⇒Semmilyen dolog sem lehetetlen Diewiep → lehetetlen StB Mert Istennél semmi sem lesz Istennél lehetetlen GdB Mert Istennél semmilyen szó sem lesz Istennél lehetetlen Lk 1,33 BRAB Mert Istenben egyetlen szó sem lesz lehetetlen Lk 1,56 ChNT Ó Marya nála maradt jeyp még három hónapig StB Ende Maria by haer körülbelül három hónapig maradt GdB És Mária vele maradt mintegy három hónapig Lk 1,52 BRAB És így vele maradt Marya / mintha három hónapon át Mt 27,43 ChNT Bízik Istenben StB Ő Istenben bízott GdB Bízott Istenben BRAB Bízott Istenben Mk 5,33 ChNT Az asszony pedig [...] tudván → tudva, hogy hozzá [to]og StB Az asszony pedig [...] tudva, mi történt vele GdB De az asszony [...] tudván, mi történt vele BRAB Az [...] asszony, tudván, mi történt vele A ChNT az adessivusi szerkezetekkel a következőket fejezi ki: 1) belső állapot, hely vagy folyamat egy személy lelki terében, amelyet gyakran (Isten) jelenlétének vagy tevékenységének tereként, illetve olyan helyként értelmeznek, ahol az ember gondolatai és érzelmei lokalizálódnak vagy amely felé irányulnak4: Mk 6,14 ChNT János [...] és ezért azok a csodák benne történhetnek StB János [...] és ezért történnek a csodák benne GdB János [...] ezért történnek a csodák általa BRAB János [...] ezért mutatkoznak meg benne ezek a hatalmak 2Tim 1,14 ChNT őrizd meg a szent lélek által, aki bennünk él StB megőriz [...] a Szentlélek által / aki bennünk lakik GdB Őrizzen […] a Szentlélek által, aki bennünk lakik BRAB őrizzen meg a Szentlélek által, aki bennünk lakik 4 Bronius Maskuliūnas (2000: 202–203) adesyvo konstrukcijas su veiksmažodžiu būti ir su kai kuriais kitais veiksmažodžiais (gyventi, rasti, užgulėti) laiko posesyvinėmis. Lokalinė ir posesyvinė adesyvo interpretacijos iš esmės viena kitai neprieštarauja, kadangi posesyvinė reikšmė gali būti laikoma pagrįsta lokalinė reikšme. Šiame straipsnyje nagrinėjamiems klausimams posesyvinės adesyvo interpretacijos galimybė įtakos neturi ir į ją nebus atsižvelgta. 96 | GINA KAVALIŪNAITĖ Mk 11,22 ChNT Jézus pedig felelvén, mondá nekik: Legyen hitetek Istenben StB Ende Jézus pedig felelvén, mondta nekik: Higgyetek Istenben GdB És Jézus válaszolván, mondta nekik: Legyen hitetek Istenben BrAB És Jézus felelvén, mondta nekik: Legyen isteni hitetek 2) valaki mellett való tartózkodás, (egy személy) környezetében levés: ApD 13,7 ChNT aki Sergius Paulus helytartó környezetében volt, egy értelmes ember StB Aki a helytartó, Sergius Paulus mellett volt, egy értelmes ember GdB Aki a tekintélyes helytartó, Sergius Paulus mellett volt, egy bölcs férfi BrAB Aki a helytartó, Sergius Paulus mellett volt, egy bölcs ember ApD 28,7 ChNT Publius /…/, aki befogadott minket, és három napig vendégszeretően vendégül látott magánál StB Publius / [a sziget] földbirtokosa / aki befogadott minket, és három napig barátságosan vendégül látott GdB Publius, aki befogadott minket, és három napon át barátságosan gondoskodott rólunk BrAB Publius, aki befogadott minket, és három napon át barátságosan vendégül látott a fogadóban 3) hely valakik között, (több személy) körében. Ebben a jelentésben csak az első és második személy többes számú névmásainak adesyvusi alakjai használatosak: Jn 14,25 ChNT Ezeket mondtam nektek, miközben juſimp voltam StB Ezeket a dolgokat mondtam nektek, miközben by u maradtam GdB Ezt mondtam nektek, u was lakva BrAB Ezt mondtam nektek, u was lakva ApD 20,18 ChNT az első naptól fogva, amikor Ázsiába érkeztem, hogyan voltam juſimp egész idő alatt StB az első naptól fogva, hogy Ázsiába érkeztem, hogyan voltam by u egész idő alatt GdB az első naptól fogva, amikor Ázsiába érkeztem, hogyan töltöttem veletek az egész időt BrAB az első naptól fogva, amikor Ázsiába érkeztem, hogyan töltöttem veletek az egész időt Mt 13,56 ChNT Nővérei is, vajon nem mind muſimp vannak? StB És nővérei, vajon nincsenek-e mind by ons? GdB És nővérei, vajon nincsenek-e mind nálunk? BrAB Nővérei is mind nálunk vannak-e? ADESYVAS CHYLINSKIO NT VERTIME | 97 4) belső hely. A ChNT-ben az adesivusoknak ezt a jelentését különösen ritkán használják; a ChNT teljes fordításában mindössze néhány példát találtak rá. Ezek többnyire olyan harmadik személyű névmások adesivusai, amelyek élettelen dolgokat jelölő főnevek helyettesítőiként szerepelnek: Mt 21,33 ChNT beültetett egy szőlőskertet [...] és körülárkolta, mint a profawina ⇒ Ipfauftuwa StB egy szőlőskertet ültetett e [...] és szőlőprést ásott bele GdB szőlőt ültetett[...] és prést ásott bele BrAB szőlőt ültetett [...] és prést ásott bele APR 1,3 ChNT akik hallgatják a prófécia szavait, és megőrzik azt, ami meg van írva, mint StB azok, akik hallják e prófécia szavait / és megőrzik azt, ami benne meg van írva GdB akik hallgatják a Prófétálás szavait / és megőrzik azt, ami benne meg van írva BrAB⁵ Élettelen dolgokat jelölő főnevek adesivusait a ChNT egyáltalán nem használja. Általában véve a ChNT-ben az adesivus elsősorban az élőkhöz kapcsolódik. Az olyan adesivusok, amelyek nem élőlényekben vagy azok között, hanem belső helyet jelölnek, statisztikailag annyira ritkák, hogy az a benyomás alakul ki, mintha a névmások adesivusa ezekben az esetekben tehetetlenségből volna használatban: a harmadik személyű névmások élőlényeket és élettelen dolgokat jelölő főnevek helyettesítőiként egyaránt szerepelhetnek. A részletesebb elemzés azt mutatja, hogy a névmási adesivusok használata mind élőlények, mind élettelen dolgok jelölésére valójában nem különálló és véletlenszerű, hanem rendszerszerű jelenség. Ezt a kérdést alább bővebben tárgyaljuk. A valami melletti hely hagyományos jelentését (vö. Zinkevičius 1980: 259) Chylinskio NT-fordításában egyetlen adesivusformával sem adatolhatjuk. Ezt a szemantikai funkciót mozgást jelentő igékkel tenni, vinni, ütni stb. az allativus tölti be (Lk 3,9; Lk 9,62; Jn 19,29; ApD 2,23; 1 Kor 7,27 stb.). 1.2. Az adesivus szemantikai funkcióiról elmondottakból kitűnik, hogy a ChNT-ben adesivusformában használt főnevek legfontosabb jegye az élő (+) – élettelen (–) szembeállítás. Élőlényeket jelölő lexémák adesivusa más régi litván írásokban is igen gyakori. Ahogy Zigmas Zinkevičius rámutat, ez a használat az összes eset 70–100%-át teszi ki: Daukša posztillájában az első és második személyű névmások többes számú adesivusformái az összes többes számú adesivuspélda 45%-át, Bretkūnas Posztillájában 75%-át adják; a ChNT-ben, Sirvydas Punktai sakymuose című művében, Jaknavičius Evangéliumaiban és Belarmino Katekizmusában pedig kizárólag ezek fordulnak elő (Zinkevičius 1982: 33). A Wojciech Smoczyński hangsúlyozta az élő és élettelen kategóriájának jelentőségét a helyet kifejező esetek leírásakor. Rámutat, hogy egy (litván) tőnek általában legfeljebb két helyhatározói esete van. „Megfigyelhető az (I) illativus és lokativus, illetve a (II) allativus és adesivus együttes előfordulása, a tő jelentésétől függően: élettelen helynevek esetében – (I), élőlények (különösen személyek) és személynevek esetében – (II). Nincs viszont olyan tő, amelyhez egyszerre képződne loc[ativus] és ill[ativus], valamint ade[ssivus] és all[ativus]” (Smoczyński 2001: 215). 5 Az LMA könyvtárában őrzött Brastos Biblījos-példányok hiányosak, lapok hiányoznak belőlük, különösen a könyv elején és végén. Ezért a Brastos Biblījos néhány példáját nem tudjuk közölni. 98 GINA KAVALIŪNAITĖ településnevek esetében – (I), élőlények (különösen személyek) és személynevek esetében – (II). Nincs viszont olyan tő, amelyhez egyszerre képződne loc[ativus] és ill[ativus], valamint ade[ssivus] és all[ativus]” (Smoczyński 2001: 215). A tipológiai kutatások azt mutatják, hogy az élőség kategóriája grammatikalizálódhat, vagyis azokat a grammatikai sajátosságokat, amelyek valamilyen módon összefüggnek az élőséggel, rendszeresen azok a beszédrészek (vagy azok alkategóriái) fejezik ki, amelyeket természetüknél fogva gyakrabban használnak élőlények jelölésére. Magától értetődő, hogy az első és második személyű névmások általában emberekre utalnak, ezért rendszeresebben fejeznek ki az élőséggel (emberi mivolttal) összefüggő grammatikai sajátosságokat; ez a használat általánosítható az adott kategória valamennyi tagjára, vagyis a névmások adesivusa azokban a ritkább esetekben is használatos, amikor a névmás nem élőlényre utal, például: Mt 10,11 ChNT És → amikor valamely városba vagy faluba érkeztek → kérdezzétek meg, ki → méltó ott → méltó STB És bármely városba vagy faluba érkeztek / tudakoljátok meg, ki méltó ott GdB És akármelyik városba vagy városkába bementek / kérdezősködjetek, ki volna ott méltó BrAB És akármelyik városba vagy faluba bementek / kérdezősködjetek, ki volna ott méltó A természetes ÉLŐSÉGI HIERARCHIÁBAN (animacy hierarchy) az egyes beszédrészek és azok alkategóriái meghatározott helyet foglalnak el aszerint, hogy a szokványos, prototipikus helyzetekben milyen gyakran jelölnek élőlényeket. Az élőségi hierarchia fogalmát Michal Silverstein vezette be a nyelvészetbe, aki az ausztrál őslakos nyelvekben vizsgálta a tranzitív mondat alanyának (ágensének) és tárgyának nominativusi, illetve ergatívusi típusú jelölési mintázatait a beszédrészek és azok alkategóriái szerint (Silverstein 1976: 122 és köv.). Ezt a fogalmat széles körben alkalmazzák az élőség kategóriájához kapcsolódó számos egyéb nyelvi jelenség vizsgálatában és leírásában is. Mindenekelőtt a nyelvtani nem rendszereit kell itt megemlíteni. Jolanta Mindak (1990) sikeresen alkalmazza az élőségi hierarchia fogalmát a szláv nyelvek nyelvtani nemi rendszereinek leírására. Az élőségi hierarchia fogalma az újabb nyelvészeti szakirodalomban is széles körben használatos, és figyelembe veszik a névszói kategóriákról szóló egyes publikációkban (például Stephen Andersonnak a szintaktikai tipológiáról szóló, Timothy Shopen szerkesztette népszerű tanulmánykötetben megjelent áttekintésében). Silverstein élőségi hierarchiáját itt (lásd az 1. táblázatot) úgy mutatjuk be, ahogyan Anderson a tanulmányában tömören ismerteti (1985: 183): 1. TÁBLÁZAT. AZ ÉLŐSÉGI HIERARCHIA ADESYVAS CHY LINSKIO NT VERTIME 99 A ChNT-ben használt adesszívuszok statisztikája meglehetősen pontosan megfelel az itt bemutatott osztályozásnak. Az adesszívusz alakjai a ChNT-ben a következő gyakorisággal fordulnak elő: 2. TÁBLÁZAT. AZ ADESSZÍVUSZ HASZNÁLATÁNAK GYAKORISÁGA A ChNT-BEN SZÓFAJOK ÉS ALKATEGÓRIÁIK SZERINT Az első személyű névmások adesszívuszai — egyes szám manimp (44x), többes szám mū simp (21x) A második személyű névmások adesszívuszai — tavimp (21x), többes szám jū simp (59x) A visszaható névmás adesszívuszai — savimpi (61x) A tulajdonnevek adesszívuszai — Kristusiep (65x), Viešpatiep (55x), Jėzusiep (47x), Die wiep (44x), Tė viep (11x), Sūnumpi (4x), Simon iep (4x) stb., összesen 177 tulajdonnévi adesszívusz A mutató és harmadik személyű névmások adesszívuszai — jampi, tampi, kitampi (90x) A vonatkozó névmások adesszívuszai — kuriampi, kampi (23x) Személyeket megnevező főnevek adesszívuszai — žmogumpi (8x) A melléknevek adesszívuszai — gyvampi (1x), tikrampi (1x), išmint ingampi (1x) Az élőlények (az emberek kivételével) és élettelen tárgyak megnevezéseinek adesszívuszai — nincs Amint az adatokból látható, az első és második személyű, valamint a visszaható névmás adesszívuszai a leggyakoribbak (206x), ezeket követik a tulajdonnevek adesszívuszai (177x), a harmadik helyen pedig a mutató, harmadik személyű és vonatkozó névmások adesszívuszai állnak (113x); a legritkábbak a személyeket megnevező főnevek (8x) és a melléknevek adesszívuszai (3x). A ChNT-ben sem az élőlények (az emberek kivételével), sem az élettelen tárgyak megnevezéseinek adesszívuszai nem fordulnak elő. Az, hogy a tulajdonnevek gyakrabban fordulnak elő, mint a mutató és harmadik személyű névmások, ebben az esetben nem bontja meg a rendszert. Semleges szövegben a dievas, tėvas, sūnus szavakat köznévként használják, itt azonban a keresztények Istenének és személyeinek megnevezései tulajdonnévnek számítanak, és ezek a szavak a Szentírásban statisztikailag gyakrabban fordulnak elő, mint semleges szövegben. Az élőségi hierarchia skálája a TÁGABB EGYEDÍTÉSI HIERARCHIA (individuation hierarchy) része, amelyre számos nyelvész támaszkodik munkáiban. Ezt a fogalmat sikerrel alkalmazzák különféle morfoszintaktikai jelenségek leírására, különösen a toldalékos esetrendszerekkel összefüggésben: Alan Timberlake az objektum egyedítettségének fogalmát az orosz nyelvi tagadó birtokos eset használatának vizsgálatakor alkalmazta, John Hopper és Sandra Thomp- 100 | G I N A K A V A L I Ū N A I T Ė son ją taikė kaip tranzityvumo parametrą (Timberlake 1975: 123–139; Hopper, Thompson 1980: 251–299). Individualumo hierarchijos skalėje pagal reiškiamą individualumo kiekį skiriamos tokios semantinės opozicijos: 3. TÁBLÁZAT: AZ INDIVIDUALITÁS HIERARCHIÁJA az individualitás magas foka az individualitás alacsony foka tulajdonnév köznév élő élettelen egyes szám többes szám konkrét absztrakt A ChNT-ben használt adesivusok szemantikai jegyei pontosan megfelelnek az itt felsorolt, az individualitás magas fokát jellemző jegyeknek: az adesivusok többsége tulajdonnév; kizárólag élőlényeket jelölő főnevek adesivusai használatosak; az egyes számú adesivusok dominálnak; kizárólag az első és a második személyű névmások többes számú adesivusai használatosak (ezek kapcsolódnak legszorosabban a grammatikai élőséghez); elvont főnevek adesivusai nem fordulnak elő. Chylinskis nyelvi adatainak elemzése tehát megerősíti Zinkevičius megfigyelését, miszerint az adesivus alakjai élőlényekre vonatkozó beszédben használatosak. Gyakrabban használják azon szófajok és azok alkategóriáinak adesivusát, amelyek az élőségi hierarchiában magasabb helyet foglalnak el. Az adesivus használatának gyakoriságában egy-egy szófajon belül megfigyelhető különbségek (vagyis amikor a grammatikai élőség foka azonos) az individualitás hierarchiája alapján írhatók le. 2. AZ ADESYV HASZNÁLATA AZ INESYV HELYETT ÉS FORDÍTVA 2.1. A posztpozíciós helyhatározó esetekről szóló szakirodalom jelentős figyelmet szentel ennek a problémának. Az inessivus és az adessivus összetévesztésének okait kétféleképpen magyarázzák. A kutatók többsége azon a véleményen van, hogy az adessivus és az inessivus funkciói közötti különbség magában a nyelvben eltűnt (Laigonaitė 1957: 27; Palionis 1967: 120, 170; Rosinas 1995: 65; 2001: 140–143; Gelumbec kaitė 1996: 158; 1997: 189–190; Maskuliūnas 2000: 205–206), mások viszont úgy vélik, hogy Luther Bibliájából fordított szövegekben használatukat a fordítási források hatása határozta meg: „Die Frage, ob diese Vertauschung eine volkssprachige Grundlage hat, möchte ich verneinen. [...] Ich nehme also an, daß die Vertauschung von Adessiv und Lokativ (Inessiv) letztlich vorlagenabhängig ist“ (Range 1995: 99–101). Az elemzésből kiderült, hogy a ChNT-ben az adessivus és az inessivus jelentése meglehetősen világosan különbözik. A ChNT-ben az adessivus jelentése mindenekelőtt az élőlényekhez és a helyhez kapcsolódik. Az inessivust pedig soha nem használják az élőlények tudatában zajló folyamat jelölésére; a cselekvés vagy a tárgy helyét, a cselekvés idejét, valamin belüli helyet és az elterjedést fejezi ki. Az első és a második személy többes számú adessivusai valamin belüli helyet, illetve valaminek az elterjedését jelölik; a harmadik személyű névmások többes számú inessivusban állnak: az élőségi hierar- ADESYVAS CHYLINSKIO NT VERTIME 101 chiában alacsonyabb helyet foglalva már nem voltak többes számú adessivusi alakjaik. Az ezt a jelentést kifejező főnevek szintén csak többes számú inessivusban állnak. Kaip matyti iš Czesławo Kudzinowskio sudaryto Indekso (1964), ChNT nėra nė vieno asmenvardžio, įvardžių aš, tu, leksemų Dievas, Tėvas, Jėzus, Kristus ir pan. įsėvyu. Iš 4117 ChNT pavartotų įsėvyų vos keletas reiškia gyvas būtybes. Tai daugiskaitos įsėvyai žmonėse (9x), pranašuose (5x), visuose (1x) ir vienaskaitos įsėvyai žmoguj (1x), boboj (1x), motinoj (1x). Tuos kelis atvejus toliau ir aptarsime: 1) többes számú inessivus embereknél (9x): Mk 10,27 ChNT Az embereknél ez lehetetlen, de Istennél nem. Istennél minden lehetséges StB Az embereknél lehetetlen, de Istennél nem: mert Istennél minden lehetséges GdB Az embereknél ez lehetetlen, de Istennél nem: mert Istennél minden lehetséges BrAB Az embereknél ez lehetetlen, de Istennél nem, mert Istennél minden lehetséges Lk 18,27 ChNT Ami lehetetlen az embereknél, Istennél lehetséges StB Ami lehetetlen az embereknél, lehetséges Istennél GdB Ami lehetetlen az embereknél, az lehetséges Istennél BrAB Ami lehetetlen az embereknél, az lehetséges Istennél Mivel a tárgyalt példák élő személyekről szólnak, itt adessivust várnánk, annál is inkább, mert a fordítási források megfelelő helyein az adessivus tipikus megfelelői szerepelnek. Az inessivus embereknél alakjának megjelenését ezen a helyen azzal magyarázhatjuk, hogy Chylinskis egyáltalán nem használt főnévi többes számú adessivusi alakokat, és mivel nyelvi rendszerében nem állt rendelkezésére a megfelelő adessivusi forma, helyette inessivust használt. Ezt a feltevést a közvetlenül mellette, pontosan ugyanilyen pozícióban, azonos jelentésben használt adessivus is megerősíti: Istennél. Valamin belüli hely kifejezésére Chylinskis az első és a második személyű névmások többes számú adessivusát használta; ha azonban ezt a jelentést főnév vagy harmadik személyű névmás fejezi ki, az mindig többes számú inessivusban áll. 2) többes számú inessivus pranašuose (5×): ApD 13,40 ChNT ahogyan meg van mondva pranabołe StB ami nincs megírva a prófétákban GdB amit a prófétákban mondtak BrAB amit a prófétákban mondtak Az adesivus a próféták könyveiben jelentése „a próféták könyveiben”, tehát ebben az esetben az adesivusszal jelölt hely nincs kapcsolatban az élőséggel. Tisztán elméletileg ilyen pozícióban az ade- használata is lehetséges lenne 102 | GINA KAVALIŪNAITĖ Ezért az adesivus is használható volna, mivel a pranašas szó, amikor mű megjelölésére használják, grammatikailag értelmezhető élőként (a grammatikai élőség elve alapján) vagy élettelenként (a referenciális elv alapján). Chylinskis fordításában az utóbbi elvet követi. Ezenfelül az inessivus választásának magyarázatakor ebben az esetben is figyelembe kell venni, hogy Chylinskis Újszövetségének szövegében a főnevek többes számú adesivusa egyáltalán nincs adatolva. 3) többes számú inessivus visuose (1×): Ef 4,6 ChNT Egy Isten és mindenek Atyja, aki mindenek fölött, mindeneken keresztül és mindnyájatokban van StB Egy Isten és mindenek Atyja, aki mindenek fölött van, mindeneken át és mindenekben GdB Egy Isten és mindenek Atyja / aki mindenek fölött / és mindeneken keresztül / és mindnyájatokban van BrAB Egy Isten és mindenek Atyja / aki mindenek fölött / és mindeneken keresztül / és mindnyájatokban van Itt az inessivus az adesivus tipikus jelentésében szerepel. Ez a kivétel azonban ugyanazzal az okkal magyarázható, mint a korábbi esetek: a ChNT ragozási rendszerében a mindent általánosító névmásnak nem volt többes számú adesivusi alakja. Chylinskis nyelvében csak az élőségi hierarchiában első helyet elfoglaló első és második személyű névmások többes számú adesivusi alakjai használatosak: musimpi, musiṁp és jusiṁpi, jusiṁp. 4) egyes számú inessivus žmoguj (1x): Ef 3,16 ChNT hogy az ő Lelke által megerősödjék az erő widutiniame žmoguj StB erővel megerősíttetni az ő Lelke által a inwendigen menſche-ben GdB az ő Lelke által megerősödve a wnętrznym człowieku-ben BrAB erősen megerősödtek az ő Lelke által / w wnętrznym człowiecże-ben Az adesivusi alakot žmogumpi a ChNT általában használja (7x), és ebben az esetben az inessivus megjelenését valóban „keveredésként” lehet jellemezni. A többes számú adesivus helyett – a már tárgyalt okokból – használt többes számú inessivus žmonėse már „kivételes” rendszer volt; analógia alapján itt az egyes számú inessivus is bevezetésre kerülhetett: žmoguj. A fordítás forrásainak hatását itt nem láthatjuk, mert az eredetiben az adesivusszal álló szerkezetek többségének a jelen esetben használt szerkezetek felelnek meg: holland in + DAT. és lengyel w + DAT. 5) egyes számú inessivusok boboj (x) és motinoj (1x): 2Tim 1,5 ChNT Mert eszembe jut a képmutatás nélküli hited, amely előbb a te boboy tawo Loiloy, ir Motynoy tawo Eunice-dban élt, és meg vagyok győződve, hogy benned is (él) ADESYVAS CHYLINSKIO NT VERTIME | 103 StB Amikor eszembe idézem azt a képmutatás nélküli hitet, amely benned van, s amely először nagyanyádban, Loisban, majd anyádban, Eunice-ban lakozott: és meg vagyok győződve arról, hogy benned is [lakozik.] GdB Eszembe idézve azt a benned lévő képmutatás nélküli hitet, amely először nagyanyádban, Loidában, és anyádban, Eunice-ban lakozott, biztos vagyok benne, hogy benned is lakozik. BrAB Eszembe idézve azt a benned lévő képmutatás nélküli hitet, amely először nagyanyádban, Loidában, és anyádban, Eunice-ban lakozott, bizonyos vagyok benne, hogy benned is [lakozik]. Az Adesyvas-féle *bobaip vagy *motinaip alakok nem fordulnak elő a ChNT-ben. Egyáltalán egyetlen nőnemű főnév adesyvas alakja sem fordul elő; a ChNT-ben az egyetlen nőnemű névmás, a ji adesyvas alakja a jeyp (7x). Feltételezhető, hogy Chylinskis a nőnemű főnevek adesyvas alakjait egyáltalán nem használva a bobo és a motinoj inesyvas alakokat választotta. Külön vizsgálatot érdemelne a kérdés, hogy miért nincs az egész NT-fordításban egyetlen nőnemű főnév adesyvas alakja sem⁵. Ebben az esetben a fordítás forrásainak hatását sem tudjuk kimutatni. Így az egész ChNT-ben mindössze néhány olyan esetet találtunk, amikor személyt jelölő főnév inessivusi alakban szerepel. Az ilyen esetekben rendszerint (az žmoguje kivételével) az adesivus helyett csak olyan szófajok inessivusát használják, amelyeknek Chylinskis nyelvi rendszerében egyáltalán nem találhatók adesivusi alakjai. 2.2. Chylinskishez hasonlóan más régi írások szerzői is használták az első és második személyű névmások, valamint a visszaható névmás adesivusát. Albertas Rosinas (2001: 140) rámutat, hogy „a személyes participiumi névmások és a visszaható névmás (vagyis azok, amelyek az élőségi hierarchiában az első helyet foglalják el – G. K.) alrendszerében Daukšas szövegeiben nincs inessivus; helyette adesivust használnak, amely leggyakrabban belső állapotot fejez ki”. Ez a tény teljesen egybevág Chylinskis nyelvi adataival. Anélkül, hogy e szempontból külön átvizsgálnánk az összes régi írást, nem állapítható meg, mely szerzők műveiben nem voltak egyáltalán inessivusi alakjaik a személyes és a visszaható névmásoknak. Rosinas adatai szerint a participiumi névmások inessivusi alakjai nemcsak Daukšas írásaiból hiányoznak, hanem Petkevičius katekizmusából és Sirvydas írásaiból is (Rosinas 1995: 17, 20; 2001: 140). E névmások inessivusát csupán Bretkūnas és 5 Vajon abból kiindulva, hogy a ChNT adesivushasználata nagyon következetesen megfelel az élőségi és az individualitási hierarchiák ismérveinek, továbbá Chylinskis nyelvének azon tényére támaszkodva, hogy mind a névmások, mind a főnevek nőnemű adesivusai jóval ritkábbak a hímneműeknél, feltételezhető-e, hogy a nőnem az individualitási hierarchiában alacsonyabb helyet foglal el? Arra, hogy a nőnemű főnevek adesivusai ritkábban fordulnak elő, mint a hímneműeké, Range (1995: 100) is felhívta a figyelmet. A hím- és nőnem helyéről az élőségi és az individualitási hierarchiákban nem esik szó a szakirodalomban, ám elképzelhető, hogy a nőnem e hierarchiában alacsonyabb helyen áll. Érdekes, hogy egyes szláv nyelvekben, amelyekben a birtokos esettel azonos tárgyeseti forma az élőséggel függ össze, a nőnemű főnevek nem következetesen veszik fel a nyelvtanilag kódolt élőség jegyeit: vö. az orosz ja znaju étix mal’čikov, étix devušek (Acc. = Gen.), de a lengyel widzę tych chłopców (Acc. = Gen.): widzę te dziewczyny (Acc. = Nom.) (a nem és az élőség kategóriáinak kapcsolatáról bővebben lásd Mindak 1990). 104 | GINA KAVALIŪNAITĖ Vilento írásaiban. E szerzők szövegeiben e különleges használat okait külön kellene megvizsgálni. Daukšas adesivushasználata szintén összefügg az élőségi fokkal. Ezt Rosinas adatai is igazolják, miszerint „a būti, gyventi és más igéket tartalmazó mondatokban csak a participiumi névmások és a visszaható névmás adesivusát használják, míg a birtokos névmások és a névszók esetében az adesivus mellett gyakran inessivus is előfordul” (2001: 141). Daukša Chylinskistől kissé eltérően használta a személynevek többes számú adesivusi alakjait: Apė ką Augūltinie p S. Ambraziejep ir kitūfiámp fenūliámp Daktarūfiámp daug ‘kaitit’ gali DP 36933–34; turėtų wiłładós matóne Diewiep ir gerūgiámp žmonełėmp DP 678–9 (Rosinas 2001: 141 alapján idézve). Ebből arra következtethetünk, hogy Daukša idiolektusában az adesivus használatával kifejezett, az élőség vagy az individualitás nyelvtani kódolására szolgáló tartomány valamivel tágabb volt, mint Chylinskis nyelvében, jóllehet a két szerző adesivushasználata között alapvető különbség nem látható. 2.3. A nyelvi rendszerben az inessivus és az adessivus összekeveréséről szólva világosan meg kell határozni, mit nevezünk ilyen összekeverésnek, és milyen kritériumok alapján állapítható meg. Az inessivus és az adessivus semlegesüléséről író szerzők közül sokan olyan példákat hoznak, amelyekben az adessivust és az inessivust egyazon névszói szerkezetben használják: nė regi Dwãlios f. žmogup atgimdītame DP 25535–36; žmonełe bediewiũłemp ir neybti-kumūłemp DP 4452–53 (A Daukša-postilla példáit Palionis 1967: 170 alapján idézi). Az ilyen helyeket rendszerint az inessivus és az adessivus összekeverésének tipikus példáiként idézik. Az inessivus és az adessivus egy szókapcsolaton belüli használata azonban nem mutatja az adessivus és az inessivus összekeverését. Ezt a használatot a tárgyalt esetek egymáshoz való viszonya magyarázza. Mivel az adessivus és az inessivus használata a névszók kategorikus tulajdonságaitól függ (ezen eseteket az élőlény–élettelen és az individualitás hierarchiája szerint használják), közöttük komplementer disztribúció áll fenn. Wojciech Smoczyński is erre a következtetésre jut: az inessivus és illativus, valamint az adessivus és allativus viszonyát jellemezve ezt írja: „Realnie mamy [...] do czynienia z dwiema izofunkcyjnymi parami form o dystrybucji komplementarnej, która jest regulowana semantyką rzeczownika“ (Smoczyński 2001: 215). A disztribúció szempontjából tehát az inessivus és az adessivus egyetlen eset változataiként működik. Ez magyarázza, miért fordulhat elő ugyanabban a névszói szerkezetben, amelynek tagjai egyeztetési viszonyban állnak, az adessivus és az inessivus is úgy, hogy az egyeztetési viszony mégsem sérül. Ez a viszony az inessivus és az adessivus jelentésszerkezetét tükrözi: az esetek szemantikájához kapcsolódó összetevő (hely, lokalizáció) mindkét esetben közös. A további kategorikus jegyek egymástól függetlenül, egyazon névszói szerkezeten belül vannak jelölve. Az adessivus és az inessivus ezekben az esetekben nem alkot külön esetek közötti oppozíciót. Az, hogy egy névszói csoporton belül egymás mellett szerepel az inessivus és az adessivus, nem bizonyítja, hogy promiscue használják őket, mivel használatukat a névszó kategorikus tulajdonságai határozzák meg. ADESYVAS CHYLINSKIO NT VERTIME | 105 Vizsgáljunk meg további példákat, amelyeket az inessivus és az adessivus összekeverésének illusztrációiként szoktak felhozni: kaipo ſchwentaie Euangelyaie parafchit / ira. ſ. Matheupj tapagaliauſiagi Galwagi MžK 24₇₋₉; Matehulſiep Dwieu Defſymtu Pirmoi Cap. DP 1₄₋₅; bei netiktai kitas βmones Jordanip ira krikſchtjens BP₁₁ 239₁₁₋₁₃ (a Range 1995: 101 alapján idézett példa). Láthatjuk, hogy amikor az élőséggel össze nem függő helyet jelölik (ſchwentaie Euangelyaie, tapagaliauſiagi Galwagi, Dwieu Defſymtu Pirmoi Cap.), inessivust használnak, a szerkezeten belül pedig éppen a Matheupj, Matehulſiep személynevek állnak adessivusban. A Bretkūnas-postillában használt Jordanip víznév tulajdonnévként összekapcsolódhatott egy személynévvel, így analógia alapján ezen a helyen az adessivusi alakja is megjelenhetett. Az inessivus és az adessivus használatának e közös szerkezeti jellemzőit figyelembe véve megkísérelhetjük olyan kritériumok megfogalmazását, amelyek alapján megállapítható, hogy ezeket az eseteket valóban összekeverik-e vagy sem. Az inessivus és az adessivus közötti jelentéskülönbség eltűnése csak olyan esetekkel bizonyítható, amikor különböző helyeken, de azonos kontextusokban, világos funkcionális különbség nélkül ugyanannak a szónak (ugyanannak a szófajnak) az inessivusi és adessivusi alakjait használják. Ezek éppen azok a helyek, ahol a névmások inessivusi és adessivusi alakjai egyaránt belső állapot, egy vagy több személy környezetében lévő hely, illetve élettelen dolgokban lévő hely megjelölésére szolgálnak. Chylinskio fordításában mindössze néhány ilyen eset található: Mt 23,21 ChNT pryſiekt per Baźnicų į a/.../ ir per ghi kurſey giwena jeyp → joy StB Ende wie ſweert by den tempel / die ſweert by den ſelven / ende by dien die daer in woont GdB A kto przysięga ná Kościoł / przysięga náń / y ná tego ktory w nim mieſka BRAB A kthoby kolwiek przysięgł ná kościoł / przysięgać náń / y ná tego ktory w nim mieſka Az ilyen helyeket csak részben tekinthetjük az „összekeverés” példáinak, mivel a névmások adessivusi használata még akkor is indokolt, ha élettelen dolgok helyettesítőiként szerepelnek, hiszen a névmások az élőségi hierarchiában nagyon magas helyet foglalnak el. Chylinskio Újszövetség-fordításában azonban így csak az élettelen dolgokra utaló hímnemű, egyes szám harmadik személyű névmások adessivusi használata igazolható. Chylinskis ugyanis az egyes szám harmadik személyű hímnemű névmásokat, amelyek élő és élettelen dolgokat jelölő főneveket egyaránt helyettesítenek, (egyetlen kivételtől eltekintve (Jak 1,25)) kizárólag adessivusi esetben használta (76x). A nőnemű, egyes szám harmadik személyű névmások használata valamelyest eltér. Alakhasználatuk rendszerint differenciált: az inessivust kizárólag az élettelen dolgokat jelentő főneveket helyettesítő névmások helyett használja, az adessivust pedig vegyesen (Mt 1,20; Mk 5,33; Lk 1,56 esetében a nőnemű, egyes szám harmadik személyű névmások adessivusi alakjai a žmona és Marija főneveket helyettesítik, míg Mt 21,33; Mt 23,21; Rom 1,17; Jel 1,3 esetében a bažnyčia, evangelija, pranašystė, vynvyčia főneveket). A Chylinskio-fordításban tehát a nőnemű, harmadik személyű névmások jelentik azt a gyenge láncszemet, ahol kezdetét veszi az inessivus és az adessivus keveredése. 106 | G I N A K A V A L I Ū N A I T Ė A szakirodalom Bretkūno, Daukša és Sirvydas írásaiból közöl ilyen típusú példákat; itt a példák többségét a harmadik személyű névmások inessivusi és adesivusi használata alkotja ugyanabban a kontextusban: nera iumpi teyibes PS₁ 130₁₈–₁₉; nera iuole [wejkatos PS₁ 125₂₀–₂₁; … Dwalia S. būwo iamimp DP 429₃₂–₃₃; Dwaliá S. būwo iame DP 426₃₉–₄₀ (Maskuliūnas 2000: 206 alapján idézve). Az ilyen következetlen használat a névmások rámutató funkciójából eredhetett: különböző kontextusokban hol élőlényekre, hol élettelen tárgyakra utalhatnak. 2.4. A korábban tárgyalt szövegektől eltérően a névmások Bretkūno írásaiban használatosak. Itt a személy vagy személyek belső állapotát és a személyek tudatában zajló cselekvést első és második személyű, valamint visszaható névmási inessivusszal (Chylinskio használatától eltérően), illetve adesivusszal fejezik ki, például: Bet ne tur Schaknu fawimp BNT Mt 13,21; Pharifeufchas ftaw edams teip pats faw eie meld ei BNT Lk 18,11; A ie dumai fawija BNT Lk 20,5; Satanas fawija → fawije perfkitas ira BNT Lk 11,17; Er ne dege fchirdis muſu mulūi BNT Lk 24,2 (Gelumbec kaitė 1997: 189 alapján idézve). Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy Bretkūno Újszövetség-fordításában az inessivusokat ilyen pozícióban gyakran adesivusra cserélik: dumaia fawei → fawip BNT Lk 12,17; bilaia fawije → fawip BNT Lk 18,4; [shwieſumas kuris tawije →tawipi ira BNT Lk 11,35; paſinſite, kaip elch mano Tiewieie →Tiew+pi efmi, ir ius manije →manipi ir elch iuſuie → iuſuie / iuſuia →iuſipi BNT Jn 14,20; (Gelumbec kaitė 1996:157; 1997: 189 alapján idézve). Az inessivus adesivusra cserélésének bemutatott típusából láthatjuk, hogy Bretkūnas kételkedett az inessivus ilyen pozícióban való alkalmasságában, és érzékelte a tárgyalt esetek használati tartományai közötti különbséget. Range (1995: 99–101) ezt a használati tartományok következetlen elkülönítését a fordítás forrásainak hatásával magyarázza. Nagyon valószínű, hogy a német in + DAT. szerkezetek elősegíthették az inessivus ilyen pozíciókban való megjelenését (noha Chylinskio fordításában ezek a szerkezetek egyáltalán nem befolyásolták az adesivus használatát). A német szerkezetek, valamint az ugyanilyen helyeken előforduló + ACC. szerkezetek jelenléte arra ösztönözte Bretkūnast, hogy legalább alkalmanként az inessivust adesivusra cserélje. Az ilyen cseréket valószínűleg nemcsak a fordítás alapjául szolgáló eredeti szövegek befolyásolták, hanem Bretkūnas saját nyelvérzéke, illetve a megfelelőbb alakra vonatkozó kételyei is. Azt a feltevést, hogy Bretkūnas érzékelte az élőséggel összefüggő adesivus és a hellyel összefüggő inessivus közötti különbséget, Gelumbec kaitė adatai is alátámasztják (1999: 217): a BNT-ben az adesivust nem cserélik inessivusra, ha a személy (személyek) tudatában zajló cselekvésről vagy tudati folyamatok lokalizációjáról van szó. A BNT-ben az inessivust (allativust) időnként adesivusra javítják akkor is, amikor a valamik között elhelyezkedő helyről vagy valamely környezetben való kiterjedésről van szó: ADESYVAS CHYLINSKIO NT VERTIME 107 azokra a dolgokra, amelyek mufui → mufip történtek BNT Lk 1,1; azokat a csodákat, amelyeket iufui → iulip tette BNT Lk 10,13; beszéltem nektek iufump → iufipi lévén BNT Jn 14,25 (Gelumbeckaitė 1996: 157; 1997: 191–192 alapján idézve). Ez már az inessivus és az adessivus használatának egy másik típusa, amely más körülmények következtében alakult ki: az adessivus valakinél, valakinek a környezetében való tartózkodást kifejező jelentése nagyon közel áll a valamik közötti hely, illetve a valakinek a környezetében való elterjedtség jelentéséhez. Még azt is el lehet képzelni, hogy a valakinél való tartózkodás jelentése az adessivus egyes számi jelentése, míg a valakinek a környezetében való tartózkodás, a valamik közötti elterjedtség jelentése az adessivus többes számi jelentése, vö.: Hol volt Sergius prokonzul, okos ember? ChNT ApD 13,7; E testvérei pedig, vajon nem mindnyájan közöttünk vannak? ChNT Mt 13,56. A ChNT-ben a valamik közötti hely vagy a belső kiterjedés jelentését nemcsak az első és második személyű névmások többes számú adessivusa jelöli, hanem (ha ezt a jelentést az individualitási skálán alacsonyabb helyet elfoglaló elemek fejezik ki – harmadik személyű névmás vagy főnév) a többes számú inessivus vagy elöljárós szerkezetek is: Idand teyſe Zokona galetu but ibpildita mufimp ChNT Rom 8,4; Tey kalbėjau jumu, budama iufimp ChNT Jn 14,25; Kaſ neg aukbta ira zmoneſa ChNT Lk 16,15; ir turejo łofka wiſoſe zmoneſa ChNT ApD 2,47; <Togdel> kad tada atajo Samarytone yop, praſe jo kad → idand pafiliktu → atliktu jofe ChNT Jn 4,40. Nem mondhatjuk, hogy ezekben az esetekben Chylinskis összekeverte az inessivus és az adessivus használati területeit a valamik közötti hely kifejezésekor. Épp ellenkezőleg, nagyon finoman érzékelte a határaikat: a nyelv jobban individualizált részeit vagy azok alkategóriáit (az első és második személyű névmásokat) többes számú adessivusszal, a kevésbé individualizáltakat (a harmadik személyű névmásokat és a főneveket) pedig többes számú inessivusszal fejezte ki. Hasonlóképpen, a valamik közötti hely jelentésének kifejezésére (leggyakrabban javításokban) Jonas Bretkūnas a többes számú névmások adessivusát használta a Biblia-fordításban. Ha a helyet vagy a valamik közötti kiterjedést főnév jelöli, az (a Chylinskio fordításához hasonlóan) inessivusi esetben áll (Gelumbeckaitė 1997: 191–192): karalyſte Diewa terpei iufu → iufipi BNT Lk 17,21; pawildeia atimti apgiedinima mana, ſmonieſa → tarp ſmoniu BNT Lk 1,25 (Gelumbeckaitė 1996:157; 1997: 91 alapján idézve). Chylinskiól eltérően Bretkūnas a valamik közötti hely jelentésére az első és második személyű névmások többes számú inessivusát is használta: azokra a dolgokra, amelyek mului → mufip történtek BNT Lk 1,1; a csodákat, amelyeket iufui → iufip tett BNT Lk 10,13 (Gelumbeckaitė 1997: 191 alapján idézve). Láthatjuk, hogy Bretkūnas Biblia-fordításában az adessivus használati területe szűkebb, mint a ChNT-ben, az inessivusé pedig jóval tágabb: 1) Bretkūnas Chylinskistől eltérően az élőlények 108 GINA KAVALIŪNAITĖ a lelki térben jelentésben az első és második személyű névmások, valamint a visszaható névmás inessivusát használta, bár néha adessivusra javította; 2) a valami közötti hely jelentésében Bretkūnas Chylinskistől eltérően az első és második személyű névmások többes számú inessivusát is használta. Bretkūnas ilyen használatát az inessivus és az adessivus összetévesztésének tekinthetjük. Más régi írásokban csupán a harmadik személyű névmások inessivusának és adessivusának összetévesztésére találtunk példákat. Az ilyen összetévesztés okai valószínűleg magában a nyelvi rendszerben rejlenek: a különböző szerzőknél az inessivus és az adessivus jelentéshatárai eltérhettek. Egyes szerzők nyelvi rendszerében az adessivus használata nagyobb fokú individualitással függött össze (Chylinskis), másutt (Daukša, Sirvydas) pedig használati köre a kisebb fokú individualitással rendelkező elemekre is kiterjedhetett. Külön vizsgálatot igényel az a kérdés, hogy Bretkūnas írásaiban miért használatos az inessivus sokkal szélesebb körben, mint más szerzőknél. 3. KÖVETKEZTETÉSEK A FORDÍTÁSI FORRÁSOKKAL VALÓ KAPCSOLAT. A ChNT-ben használt adessivusi szerkezetek fő megfelelői a helyhatározói elöljárós szerkezetek: holland in + DAT. / ACC. (58%), valamint lengyel w + LOC. (60%); ritkábban a megfelelő helyeken holland by + DAT. (23%) és lengyel u + GEN. (22%) található. A fennmaradó részt a holland op + DAT. / ACC., voor + DAT. / ACC., aan + DAT. / ACC., valamint a lengyel przy + LOC., przez + ACC., z + INSTR. megfelelői teszik ki. Nem figyelhető meg olyan tendencia, hogy bármelyik szerkezet az adessivus használatát ösztönözte volna. Az általunk elemzett szövegben a by + DAT. szerkezetnek megfelelő adessivusi szerkezeteket a javításokban olykor pas + ACC., su + INSTR. váltja fel, de nincs alapunk azt állítani, hogy ezeket a javításokat a fordítási források befolyásolták. HASZNÁLAT. Az adessivusi szerkezetek élőlények lelki terében lévő helyet, valakinél, valakinek a környezetében, valamint valamik között lévő helyet, illetve kiterjedést jelölnek (utóbbi jelentésben csak az első és második személyű névmások többes számú adessivusi alakjai fordulnak elő). Élettelen tárgyakban lévő helyet az adessivusi szerkezetek a ChNT-ben különösen ritkán jelölnek; mindössze néhány ilyen példát találtunk. A valami melletti hely jelentésében a ChNT nem használ adessivust. A ChNT-ben az adessivusi jelentés közvetlenül összefügg a grammatikai élőséggel, vagyis gyakrabban használatosak azoknak a szófajoknak az adessivusi alakjai, amelyek élőlényeket jelölnek. A ChNT-ben használt adessivusi alakok teljesen pontosan megfelelnek Silverstein élőségi hierarchiájának skáláján (leggyakrabban az első és második személyű névmások, valamivel ritkábban a tulajdonnevek és a harmadik személyű névmások, még ritkábban pedig a személymegnevezések adessivusi alakjai fordulnak elő; élőlényeket — nem embereket — és élettelen tárgyakat jelölő főnevek adessivusi alakjai nem fordulnak elő), valamint az individualitási hierarchia individualitási jegyeinek (gyakrabban használatosak a tulajdonnevek, illetve az élőségi hierarchiában magasabb helyet elfoglaló szófajok adessivusi alakjai; az egyes számú adessivus alakjai összehasonlíthatatlanul gyakoribbak a többes számúaknál, és csak konkrét főnevek adessivusi alakjai fordulnak elő). Ez megerősíti Zinkevičius megállapítását, miszerint az adessivusi alakok inkább élőlényekről szólva használatosak, valamint Smoczyński következtetését, amely szerint az adessivus és az inessivus, illetve az allativus és az illativus között az élő: élettelen oppozíció szerint kiegészítő disztribúciós viszony áll fenn. AZ INESSIVUS HASZNÁLATA AZ ADESSIVUS HELYETT ÉS FORDÍTVA 1. Azok az esetek, amikor az inessivust és az adessivust egy szerkezetben használják, és az egyeztetés elve nem sérül (I. Matheiu[p] tapagaliauſiagi Galwagi MŽK 24₇,₉; ira and wilo ir per wiø, ir julump wiole ChNT Ef 4,6 stb.), nem tekinthetők az inessivus és az adessivus összetévesztésének ADESYVAS CHYLINSKIO NT VERTIME | 109 tények; mindkét eset ragja helyhatározói jelentésben használatos: az adesivusban az individualitás, illetve az élőség hierarchiájában magasabb helyet elfoglaló szófajok vagy azok kategóriái állnak, az inessivusban pedig az individualitást kevésbé kifejező szófajok és alkategóriáik. Itt a szemantikai jegyek által meghatározott komplementer disztribúcióról van szó. 2. Bár az első és második személyű névmások többes számú adesivusai a ChNT-ben a „valami között” és a kiterjedés jelentésében fordulnak elő, a harmadik személyű névmások többes számú inessivusai juose és a többes számú inessivus žmonėse nem tekinthetők az adesivus és az inessivus összetévesztésére példának, mivel a harmadik személyű névmások és a főnevek többes száma mint gyengén individualizált kategória Chylinskis nyelvében nem rendelkezett többes számú adesivusi alakokkal. Ezért itt az adesivus helyett inessivust használnak. Hasonlóképpen más régi írásokban is: žmonele bediewiufemp ir neyßtikumiufemp DP 4452–53 stb. 3. Chylinskis nyelvében az inessivus és az adesivus jelentéshatárai világosan elkülönülnek, és szinte soha nem keverednek össze. Az egész NT-ben alig néhány ilyen példa található; előfordul, hogy figyelmetlenségből az adesivus helyén használt (harmadik személyű névmási) inessivust adesivusra javítják (Mt 23,21). 4. Bretkūnas írásaiban az inessivus és az adesivus összetévesztésének kétségtelen eseteiként kell tekinteni az első és második személyű névmások, valamint a visszaható névmás inessivusának és adesivusának használatát az élőlények szellemi terében elfoglalt hely jelölésére (fshwieſumas kuris tawịe → tawipi szerepel a BNT-ben, Lk 11,35 stb.), illetve az első és második személyű névmások többes számú inessivusának és adesivusának használatát a „valami között” jelentésű hely jelölésére (azok a dolgok, amelyek mului → mulip alávetették magukat, BNT Lk 1,1 stb.). Más régi írásokban az inessivus és az adesivus akkor keveredik össze, amikor a harmadik személyű névmásokat az élőlények szellemi terében elfoglalt hely jelölésére használják (Dwalía S. būwo iame DP 42639–40; Dwalía buwo iamimp DP 42632–33), továbbá amikor a harmadik személyű névmások, illetve a tulajdonnevek és személymegnevezések többes számú inessivusait és adesivusait a „valami között” jelentésű hely jelölésére használják (nera iumpi teyßibes PS₁ 13018–19; nera iuole [weykatos PS₁ 12520–21; wilładós malóne kell legyen Diewiep és gerūliamp žmoneleſemp DP 678–9; žmonele bediewiufemp ir neyßtikumiufemp DP 4452–53). JELÖLÉSEK [...] – kihagyás žmog[us] – feloldott rövidítés → – erre javítva ⇒ – szinonima {...} – olvashatatlan Γ – a javítás kezdete ∠ abc\>– törölve RÖVIDÍTÉSEK Acc. – accusativus (tárgyeset) ADES. – adessivus (jelenlegi külső helyhatározói eset) ALLAT. – allativus (oda irányuló külső helyhatározói eset) DAT. – dativus (részes eset) 110 GINA KAVALIŪNAITĖ GEN. – genitivus (birtokos eset) ILLAT. – illativus (oda irányuló belső helyhatározói eset) INSTR. – instrumentalis (eszközhatározói eset) len. – lengyelül LOC. – locativus (jelenlegi belső helyhatározói eset) NOM. – nominativus (alanyeset) ol. – hollandul RÖVIDÍTÉSEK BNT – ÚJSZÖVETSÉG. A litván nyelvre Jan Bretkuna, Labguva lelkésze fordította. 1580. Idézi: Range J.D., Scholz, Fr. (szerk.), ÚJSZÖVETSÉG. Jan Bretkuna fordítása litván nyelvre [...] 1580, a 7. és 8. kézirat fakszimiléje, 1991, Paderborn-München-Wien-Zürich. BP – POSTILLA, vagyis az evangéliumok rövid és egyszerű magyarázata [...] Jan Bretkuna, Poroszország királya lelkészének tollából, Königsbergben. Nyomtatta Königsbergben Jurgis Ostenberger. Az Úr 1591. évében. BrAB – Szent Biblia, vagyis az Ó- és Újszövetség könyvei, pontosan a zsidó, görög és latin szövegből, újonnan, gondosan és hűségesen lengyel nyelvre fordítva, [Brześć], 1563. ChNT – Czesław Kudzinowski, Jan Otrębski, Chylinski litván Bibliája. Újszövetség 2, Szöveg, Poznań: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1958. DP – KATOLIKUS POSTILLA, vagyis: az év minden vasárnapjának és ünnepének evangélium-magyarázatai. MIKALOY DAVKSZA pap, Medininkai kanonokja által, lengyelből fordítva. Az elöljárók engedélyével és jóváhagyásával. Vilniusban, a Jézus Társasága Akadémiájának nyomdájában. A.D. 1599. GdB – Szent Biblia, vagyis az Ó- és Újszövetség könyvei, zsidó és görög nyelvből gondosan és hűségesen lengyelre fordítva [...], [Danzig], 1632. MžK – CATECHISMVS PRAſty Sjadei, az olvasás és írás, valamint az énekek művészete, a keresztény hit és a kisgyermekek számára újonnan összeállítva, KARALIAVCZVI VIII. Saulia hónapjának 10. napján, Isten születésének évében. M.D.XLVII. PS – PRÉDIKÁCIÓK adventtől nagyböjtig, litván nyelven, lengyel magyarázattal, KONSTANTY SZYRWID pap, a Jézus Társasága teológusa által, az elöljárók engedélyével kiadva. VILNIUS, a Jézus Társasága Akadémiájának nyomdájában, M.DC.XXIX. évében. StB – Biblia, azaz a teljes Szentírás, amely az Ó- és Újszövetség összes kánoni könyvét tartalmazza. Az Egyesült Tartományok Főméltóságú Rendjei [...] megbízásából az eredeti nyelvekből hűségesen lefordítva holland nyelvre [...] és a holland egyházak közös rendelkezésével kijavítva az első kiadásban talált nyomdai hibáktól és tévesztésektől. Amszterdamban nyomtatta az elhunyt Paulus Aertsz van Ravelsteijn özvegye [...] 1657-ben. LITERATŪRA ANDERSON, S. R. 1985: Inflectional morphology. Shopen, T., ed., Language Typology and Syntactic Description 3, Grammatical categories and the lexicon, Cambridge etc.: Cambridge University Press., 151–201. FRAENKEL, E. 1929: Syntax der litauischen Postpositionen und Präpositionen, Heidelberg: Carl Winter. GELUMBECKAITĖ, J. 1996: Vulgatos prielinksnių konstrukcijų santykis su inesyvu J. Bretkūno „Evangelijos pagal Luką“ vertime. Baltistica 31 (1), 155–161. GELUMBECKAITĖ, J. 1997: Postpoziciniai vietininkai J. Bretkūno „Evangelijos pagal Luką“ vertime. Baltistica 32 (2), 179–202. GELUMBECKAITĖ, J. 1999: Linksnių ir prielinksnių konstrukcijų vartosena Jono Bretkūno „Evangelijos pagal Luką“ vertime. Daktaro disertacijos rankraštis, Lietuvių kalbos institutas. HOPPER, P. J., THOMPSON, S. A. 1980: Transitivity in grammar and discourse. Language 56, 251–299. ADESYVAS CHYLINSKIO NT VERTIME 111 KAVALIŪNAITĖ, G. 2001: Chylinskio Naujojo Testamento vertimas ir jo šaltiniai: įrašai bei teksto taisymai. Acta Linguistica Lithuanica 44, 105–128. KAZLAUSKAS, J. 2000: Lietuvių kalbos istorinė gramatika. I d., Rinktiniai raštai 1, parengė A. Rosinas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. KUDZINOWSKI, Cz. 1964: Biblia Litewska Chylińskiego. Nowy Testament 3, Indeks, Poznań: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. LAIGONAITĖ, A. 1957: Pašalio vietininkai dabartinėje kalboje. Lemchenas, Ch., red., Kai kurie lietuvių kalbos gramatikos klausimai, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 21–39. MASKULIŪNAS, B. 2000: Dėl vieno posesyvumo raiškos atvejo senuosiuose raštuose. Baltistica 34 (2), 199–208. MINDAK, J. 1990: Językowa kategoria żywotności w polszczyźnie i słowiańszczyźnie (na tle innych języków świata). Próba ujęcia typologicznego, Wrocław: Ossolineum. PALIONIS, J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis. RANGE, J.-D. 1992: Kommentierte Edition des Bandes 7 der altlitauischen Bibelübersetzung (Evangelien und Apostelgeschichte) von Joh. Bretke, Labiau 1580. Habilitationsschrift, vorgelegt dem Fachbereich 13 Romanistik–Slavistik der Westfälischen Wilhelmsuniversität Münster. RANGE, J.-D. 1995: Allativ und Adessiv in altlitauischen Texten des 16. Jahrhunderts. Linguistica Baltica 4, 96–102. ROSINAS, A. 1995: Baltų kalbų įvardžiai: morfologijos raida, Vilnius: Vilniaus universitetas. ROSINAS, A. 2000: Ines yvo ir adesyvo formų kilmės ir raidos klausimu. Baltistica 34 (2), 173–183. ROSINAS, A. 2001: Mikalojaus Daukšos tekstų įvardžių semantinė ir morfologinė struktūra, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. SILVERSTEIN, M. 1976: Hierarchy of features and ergativity. Dixon, R.M.W., ed., Grammatical categories in Australian languages, New Jersey: Humanities Press (Australian Institute of Aboriginal Studies, Linguistics Series, 22), 112–171. SMOCZYŃSKI, W. 2001: Przypadki lokalne języków bałtyckich. Id., Język litewski w perspektywie porównawczej, Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego, 214–216. TIMBERLAKE, A. 1975: Hierarchies in the genitive of negation. Brecht, R. D., Levine, J. S., eds., Case in Slavic, Columbus, Ohio: Slavica Publishers, 338–359. ZINKEVIČIUS, Z. 1980: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1, Vilnius: Mokslas. ZINKEVIČIUS, Z. 1982: Lietuvių kalbos postpoziciniai vietininkai. Baltistica 18 (1), 21–38. Gina Kavaliūnaitė Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva gina.kav偏[email protected] Gauta 2001 10 04