Dėl skaitvardinių būdvardžių su priesagomis „-(i)okas (-a)“ ir „-(i)opas (-a)“ kilmės

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLV (2001), 3–9 Az -(i)okas (-a) és -(i)opas (-a) képzővel képzett számnévi melléknevek eredetéről SAULIUS AMBRAZAS, Litván Nyelvi Intézet, Vilnius. A tanulmány a számnevekből -(i)okas (-a) és -(i)opas (-a) képzővel képzett melléknevek eredetével foglalkozik. Az elemzés megerősíti, hogy az ilyen típusú, -(i)okas (-a) kicsinyítő képzővel képzett származékok már a 16–17. századi ólitván szövegekben is ritkák. Szláv megfelelőik is vannak, és jóval régebbiek, mint a -(i)opas (-a) képző, amelyet a litvánban általában a számnevekből történő melléknévképzésben használnak, és amelynek a po posztpozícióval való genetikai kapcsolatát javasolja ez a cikk. A régi írásokban a jelenlegi litván nyelvben is széles körben elterjedt -(i)opas (-a) képzős származékok (pl. dvejopas, trejopas, valamint tūleriopas stb.; lásd Valeckienė 1994: 220) mellett a megfelelő, -(i)okas (-a) képzős számnévi mellékneveket is használták, amelyek a mai litván nyelvből csaknem teljesen eltűntek. Az említett, -(i)okas (-a) képzős származékok visszaszorulásának és a megfelelő, -(i)opas (-a) képzős melléknevek meghonosodásának tendenciája már a litván írásbeliség kezdete előtt megmutatkozott. Az áttekintett régi írásokban! e két képzéstípus származékai a következőképpen viszonyulnak egymáshoz: MZ 2: 0; VLNE, VLNEE 4:1; BP, | 7:4;C11:1;DP9:3;SP__ 3:3; 'SD, SD 3:5; CHNT 1 (a megfelelő, -(i)opai képzős határozószók 2): 2 (a megfelelő, -okai képzős határozószók 2); SE 2: 0; Jaknavičiaus 1647 m. Evangelijose pastebėtas tik prieveiksmis ketveriopai 201, *. A pateiktos statistikos matyti, kad a Sirvydo, Chylinskio, iš dalies Bretkūno raštuose yra maždaug tiek pat, kiek ir atitinkamų vedinių su -(i)opas (-a). Kitur a su -(i)okas (-a) gerokai retesni arba ir visai nevartojami. Skiriasi ir pačių vedinių su -(i)okas (-a) paplitimas. Plačiausiai žinomi tik du iš jų: dvejokas (-a) ‘dvejopas’ BP, 4x; C 1111; *SD 56; SP, 2x; (dar [K]; P, plg. dvejokai ‘dvejopai’ *SD 56; N; GR2), dvejokias (-ia) SP, 6x; CHNT 4x (dar Ds, plg. dvejoks | dvejoks, -ia DAUK; P; KLVRZ; PLN, dvejokiai VALANC, dvejokiaip RoD —*LKZ, 944); 1 Az anyaggyűjtés során a régi írások kiadásait, valamint a szómutatókat és a Litván Nyelvi Intézetben létrehozott, Bretkūnas Postilėjének (BP, „), Vilentas Enchiridionjának (VLNE), az Evangéliumok és Episztolák (VLNEE), Sirvydas Punktų Sakymų című művének (SP, „), valamint Jaknavičius 1647. évi Evangéliumainak számítógépes szóalak-konkordanciáit használták, amelyeket a Litván Köztársaság állami nyelvének használatára és fejlesztésére vonatkozó 1996–2005. évi program keretében finanszíroztak. A nem teljesen világos képzésű vedinys vienokas (-a) /vienokias (-ia) nem szerepel az itt közölt statisztikában (róla lásd alább). 4 | SAULIUS AMBRAZAS trejokas (-a) ‘háromféle’ BP, | 4x; 'SD 182 (továbbá N; KŽ; STR; Ap; _VRN), trejokias (-ia) SP, 6x; 'SD 18; SD 446; SLG, 80 (továbbá Su, vö. trejokis- ,-ia KZ; M; PRNG; KLT; PLS -LKZ... 741). Más, sokkal ritkább példák: keturokas BP, 3x, ketveriokas (-a) „négyféle’ WP 213b; SP,,, 5x (vö. ketveriokai „négyféleképpen’ CHNT LK 19,8), penkiokas „ötféle’ *SD 291, Sra liokas „hétféle "*SD 401 (továbbá Sut; N; [K]), SeSeriokas (-a) „hétféle’ BP, 21, (továbbá KZ; NDZ), Seseriokia DP 352, (vö. Seserioks, -ia M; NDZ), simter(i)- okas (-a) *százféle’ DP 2x; SP, 338; CHNT 2x (vö. simterokai CHNT 2x, Simteruokai SD 353, simteliuokai „százféleképpen’ SD 423), vieneriokas „egyfajta’ DP 445, (továbbá N, vö. vieneriokis,-¢ KZ; M). A -(i)okas (-a) képzős számnévi mellékneveknek vannak megfelelőik a szláv nyelvekben, vö. lit. dvejokas és óegyházi szláv szl. dvvakw, dvvojakws, lit. ketveriokas és óegyházi szláv szl. četverakv, lit. SeSeriokas és óegyházi szláv sl. Sesterakw, litván. trejokas és óegyházi szláv. sl. trojaks» (Vaillant 1974: 327). A litván és a szláv nyelvekben hasonlóképpen képeznek minőségi névmásokat is, vö. litván. t6k(i)s és óegyházi szláv. sl. tak». A különbség itt csupán az, hogy az ilyen típusú litván névmások az *-akoképzőn kívül még a (j)is névmást is magukhoz kapcsolták (Rosinas 1988: 214-216). Valószínűleg e névmások hatására egyes említett, -(i)okas (-a) képzős litván számnévi melléknevek hajlamosak (i)io/iū tőalakokat felvenni. Megjegyzendő, hogy a vienok(i)s (-ia) származék a nyelvjárásokban névmásként „ilyen, egy”, valamint melléknévként „hasonló, egyforma” jelentésben is használatos (LKŽ.. 225,226-227), vö. még vienokias (-ia) „hasonló, egyforma” VLNE 2x; 'SD 46; *SD 7, 87; DP 9x; CHNT 4x; VD; KZ (vö. nevienoki „nem egyformák” SP, 184,, a vienokiai „egyformán” határozószót SP, | 2x; SE 2x, nevienokiai ‘egyenlőtlenül’ SP, 357 >, vienokas (-a) “hasonló, egyforma' LEX 27a; O 142; B 389; H; MŽ; PosK; P; N; K; JN; L; RTR. Általában az *-4-kotoldalékkal (akárcsak az indoeurópai *-koeredetű többi toldalékkal) a balti nyelvekben leggyakrabban kicsinyítő alakokat képeznek. A litván nyelvben különösen elterjedtek az -(i)okas (-a) képzős melléknévi kicsinyítő alakok. Már megtaláljuk őket . a XVI–XVII. századi írásokban, különösen Sirvydas Dictionariumában és a XVII. századi kis-litvániai kéziratos szótárban, a Clavis Germanico-Lithvanában, például: atstokus *SD 246 (az u-tövű -okus alakhoz vö. Skardžius 1943: 134; Palionis 1967: 131), baltokas *SD 13, bėrokas C, 389, girtokas *SD 311, ilgokas BP 147,,; C, 1150, juodokas SD 361; C,, 515, laibokas *SD 360, lipokas C, 1130, minkstokas C, 936, raudonokas *SD 41, 164; C, 331, rūgštokas C,, 372, riugstokus *SD 145, saldokas C,, 573, saldokus *SD 366, 409, siaurokas *SD 360, silpnokas *SD 366; C507, 524, sunkiokus *SD 360, Siltokas C, 1159, šiurkštokas C; 560, tamsokus *SD 360, tolokas *SD 268, Zalokas *SD 546; C,, 331. A lett nyelvben az ilyen *-akoi melléknevekből felsőfokú alakok fejlődtek ki, vö. lit. mažokas és lett mazūks ‘kisebb’ (Endzelins 1951: 360; Fennell 1996-1997; Vykypėl 2001: 212 tt.). Hasonló, *-ūko végű melléknevek más rokon nyelvekben is megtalálhatók, vö. lat. meracus: merus ‘keveretlen, hígítatlan, tiszta; valódi’ (Brugmann 1906: 498-500). A litván nyelv keleti aukštaitis nyelvjárásában a *-ako képzővel széles körben képeznek kicsinyítő képzős alakokat főnevekből is, pl.: berniokas, ančiokas, akmeniokas (Skardžius 1943: 133-134; Urbutis 1965: 279-280). Az ilyen típusú származékok a lett nyelv keleti nyelvjárásaiban is megtalálhatók, csak kisebb számban, vö. lit. berniokas és lett dial. bėrnaks, bėrnaks (Rūke-Dravina 1959: 289-294). A SZÁMNÉVI MELLÉKNEVEK EREDETÉRŐL | 5 A *-koképzőt (és néhány más, a kicsinyítő képzőkre jellemző affixumot) az indoeurópai nyelvekben a legrégebbi időktől kezdve nemcsak kicsinyítő képzős szavak, hanem különféle, kicsinyítő jelentéssel nem rendelkező melléknevek képzésére is használják (vö. Jurafski 1996; Shields 2000). Így a *-i-koképzővel a balti (különösen a porosz, lásd Ambrazas 2000: 87-89), a szláv (Boškovič 1984: 206-245) nyelvekben széles körben képeznek főnévi kicsinyítő képzős szavakat, míg sok más rokon nyelvben —elsősorban birtokos mellékneveket (Brugmann 1906: 488 kk.; Ewald 1924). Másfelől a *-is-koképzőt (eredetéről lásd Ambrazas 2000: 101 és a szakirodalmat) a balti, szláv, germán (talán még a kelta, trák, részben a tokhár és luvita, lásd Porzig 1954: 201-202; Ivanov 1988: 53) nyelvekben melléknevek képzésére használják”*, az ógörögben viszont —ellenkezőleg, főnévi kicsinyítő képzős szavak (Petersen 1913; Chantraine 1933: 405-413) képzésére. Ezenkívül régi lehet az a tendencia, hogy *-koképzővel számnévi mellékneveket is képeznek, vö. az egyházi szláv szl. inokw "egy, magányos; vienuolis- ”, got. einaha, senovės vokiečių kalba. aukšt. einag „vienintelis, senovės indų kalba. ekaka-, ekaka- „vienintelis, vienišas“, lot. ūnicus „vienintelis, ypatingas“ (Brugmann 1906: 493; Schulze 1966: 75; Vaillant 1974: 462). Tačiau kada baltų kalbose susidarė skaitvardinių būdvardžių su *-ūko darybos tipas, vis dar nėra visiškai aišku. Mat lietuvių kalbos skaitvardiniai būdvardžiai su -(i)okas (-a) tikslių atitikmenų turi tik slavų kalbose, o kitose baltų kalbose jų nėra. Prūsų kalbos tekstuose tokio tipo skaitvardinių būdvardžių apskritai neužfiksuota. A lett nyelvben a számnévi melléknevek, valamint az említett minőségi névmások képzésére egészen más eredetű *-4-doképzőt használnak, vö. lit. trejokas, trejopas és lett trejūds, lit. kitok(i)s és lett citūds (Endzelīns 1957: 100; Endzelīns 1951: 391). A litván nyelvben ez utóbbi képző nagyon ritka, vö. lit. kitddas és lett citūds, lit. vienddas és la. viéndds (Skardžius 1943: 100). A *-d(h)- determinatívumból származó képzőkkel alkotott melléknevek néhány más rokon nyelvben is vannak, vö. óegyházi szláv bazn. szláv tvred» ‘szilárd’, lat. lūcidus „világos, ragyogó, tiszta”, vividus, óír beode ‘életerős, élő’ (Brugmann 1906: 471—472). A *-ū-dopangak a számnévi melléknevek képzésére való használata azonban minden valószínűség szerint a lett nyelv újítása. Másfelől a -(i)okas (-a) képzővel alkotott számnévi melléknevek reliktumszerű jellege a litván nyelvben azt mutatja, hogy ez a képzéstípus meglehetősen régi. Ezzel szemben az -(i)opas (-a) képző, amellyel a litván nyelvben leggyakrabban számnévi eredetű mellékneveket képeznek, a többi rokon nyelvben egyáltalán nem rendelkezik megfelelőkkel. A kutatók erősen kétlik, hogy az indoeurópai alapnyelvben egyáltalán léteztek- -e *-pképzők (vö. Brugmann 1906: 386; Vaillant 1974: 632). Így az -(i)opas (-a) képző eredetét valószínűleg magában a litván nyelvben kell keresni. Egyelőre még nem tisztázódott. Vaillant (1974: 632) az -(i)opas (-a) képzőt a -p(i) posztpozícióval hozza kapcsolatba, amely az allatívusz és az adesszívusz alakjaiban fordul elő. Szemantikai szempontból azonban e képző kapcsolata közelebbi kapcsolatot mutat a -p(0) posztpozícióval, amely az -aip(o) végű határozószókban ismerhető fel (vö. Endzelynas 1957: 209; Otrebski 1956: 300-301). Az utóbbiak csaknem szinonimái az -(i)opai, -okai végű határozószóknak (lásd Ulvydas 1971: 435-436), vö. a fent említett dvejokai és dvejopai, dvejaip, dvejaipé TVR (*LKZ,, 946). Egykor a *dvejai po mellett létezhetett Balti, szláv, germán, talán pedig néhány más nyelvet valószínűleg nemcsak a *-iskomelléknévi képző, hanem utóbbi birtokos képzési funkciója is összeköti, vö. óegyházi szláv sl. božssk», got. gudisks „Istené” és a *dieviškas* származék hasonló használatát a régi litván írásokban, például: *giwena ij galibes Die=wifkos* SP, 227, „Azonban ez már egy másik cikk témája.” 6 | SAULIUS AMBRAZAS valamint a *dvejo po* szerkezet, amelynek határozószóvá válásakor keletkezett a *dvejopai*. Később, amikor az -(i)opai és -(i)okai képzős határozószók versengtek egymással, a feltehetően az -(i)okas (-a) képzős számnévi melléknevek példája alapján létrehozták a megfelelő, -(i)opas (-a) képzős származékokat. Ez utóbbiak gyorsan nagyon népszerűvé váltak. Mivel az -(i)okas (-a) képzős származékok egyre inkább meghonosodó kicsinyítő használata miatt szükségessé vált egy külön képző a számnévi melléknevek képzésére. Talán a hasonló affixumok specializálódásának okai miatt a lett nyelvben elterjedtek a megfelelő, *-ado-* képzős származékok. A FORRÁSOK RÖVIDÍTÉSEI Ap — Adūtiškis, Švenčionysi járás. B — LEXICON GERMANICO- =LITHUANICVM [...) von Jacobo BRopowsxu (a XVIII. század elejéről származó kéziratos szótár). BP, — POSTILLA Tatai efti Trumpas ir Praftas Ifchguldimas Euangeliu | fakamuiu Bafiniczoie KrikJchcsonifchkoie | nig Aduento ik Weliku. Per lana BRETKUNA Lietuwos Plebona Karalaucjuie Prufifu. Iffpaude Karalauc3uie Iurgis Ofterbergeras. Mata Pono 1591. BP, — POSTILLA tatai efti Trumpas ir Praftas Ifchguldimas Euangeliu | [akamuiu Bafnicjoie KrikJchcsonifchkoie/nūg Weeliku ik Aduento. Per lana BRETKUNA Lietuwos Prufiifu. Iffpausta Karalaucsuie /lurgio Ofterbergera. Matas Pono 1591. C -Clavis Germanico-Lithvana (citatuota iš: V. DROTVINAS, sud., Clavis Germanico-Lithvana 1-4, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1995-1997). CHNT transliteruotas S. B. CHYLINSKIO Naujojo Testamento vertimo leidimas: Cz. KUDZINOWSKI, J. OTREBSKI, Chylinski litván Bibliája, Újszövetség 2, Szöveg, Poznań: Zaktad Narodowy im. Ossolinskich, 1958 (felhasználva továbbá: Cz. KUDZINOWSKI, Chylinski litván Bibliája. Újszövetség 3, Index, Poznań: Panstwowe Wydawnictwo Naukowe, 1964). DAUK -Simono DAUKANTO (1793-1864) raštai. DP —Poftilla CATHOLICKA. Tai eft: Isguldimas Ewangeliu kiekwienos Nedelos ir fwgtes per wiffiis metis, Per Kiniga MIKALOIV DAVKSZA Kanonika Médniku /iš i¢kifsko pergaldita. [...] W Wilniui / Drukéarnioi Akadémios SOCIETATIS IESV. A. D. 1599 (naudotasi: Cz. KUDZINOWSKI, Az „Daukšos Postilė” 1–2-höz készült index-szótár, Poznań: Wydawnictwo Uniwersytetu im. Adama Mickiewicza w Poznaniu, Ds —Dusetos, Zarasai járás. 1977). GRŽ —Grūžiai, Pasvalys járás. H - Litván–német és német–litván szótár [...) Összeállította Friederich Wilhelm HaAck [...] Halle, [1730] Stephanus Orban, Univer[. Buchdr. JN —Kazimiero JAUNIAUS (1848–1908) írásai. K —E. KURSCHAT, litván–német szótár. Halle a. S.: Verlag der Buchhandlung des Waisenhauses, 1883 (a [K] jellel a Kuršaitis szögletes zárójelben megadott szavait jelölik). Krr —Kaltanėnai, Švenčionys járás. KLVRŽ —Žemaičių Kalvarija, Plungės r. KZ —A. KURSAITIS, Lietuviškai-vokiškas žodynas 1-4, Gottingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 19681973. L -Lietuviškos ir angliškos kalbos žodynas. Sutaisė Antanas LAs [...] Chicago, 1915. 4 Itt figyelembe kell venni, hogy a po elöljárószó a litván nyelvben régtől fogva több esettel együtt használatos. Egyes szerkezetek közvetlenül versengtek egymással, pl.: po desinei és po dešinės, po tam és po to stb. (mindezekről lásd Fraenkel 1929: 144 kk.). Hasonlóképpen egykor a megfelelő po utópozíció is használatban lehetett, vö. a -p(i) utópozícióval képzett helyhatározói esetek kapcsolatát a prie(g) elöljárószós szerkezetekkel a régi írásokban (lásd Rosinas 2001: 136 kk.). A SZÁMNÉVI EREDETŰ MELLÉKNEVEKRŐL | 7 LEX —Lexicon Lithuanicum (idézve innen: V. DROTVINAS, szerk., Lexicon Lithuanicum, Vilnius: 1987). Mokslas, LKZ -A litván nyelv szótára 1-17, Vilnius. M —M. MIEZINIS, Lietuviszkai-latviszkai-lenkiszkas žodynas, Tilžė, 1894. Mz —Martyno Mažvypo (1520-1563) írásai (felhasználva: D. URBAS, Martyno Mažvydo raštų žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996). MZ - Litván–német és német–litván szótár |...) bővítette és javította [...] Chriftian Gottlieb MIELCKE, pilckalleni kántor. [...] Königsberg, 1800. A Hartung-féle udvari könyvnyomda nyomtatásában és kiadásában. N — A litván nyelv szótára, G. H. F. NESSELMANN tollából. Königsberg: Verlag der Gebrüder Vorntrager. 1850. NDZ —M. NIEDERMANN, A. SENNAS, A., BRENDERIS, A. SALYS, Lietuvių rašomosios kalbos žodynas 15, Heidelberg: Carl Winter Universitatsverlag, 1932–1968. P —Jurgis PABREZA (1771–1849) írásai. PLN —Plungė. PLNG —Palanga. PLs —Pelesa, Varanavo járás, Fehéroroszország. PosK —Dionizas Poška (körülbelül 1757–1830) írásai. PRNG —Paringys, Ignalinos járás. O -—Rankraštinis XVII a. žodynas (artimas Lexicon Lithuanicum ir Clavis Germanico-Lithvana), prieš Antrąjį pasaulinį karą buvęs Karaliaučiaus universiteto bibliotekoje (Msc. 83). Rop -Rėdūnia, Varanavo r., Baltarusija. RTR —J. RYTERIS, Lietuviskai-latviskas žodynas, Ryga, 1929. 'SD —K. SiRVYpo pirmasis žodynas (remtasi: K. PAKALKA, sud., Senasis Konstantino Sirvydo žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997). *SD —DICTIONARIVM TRIVM LINGVARVM In Yum Studidg'e Iuventutis, AVCTORE CONSTANTINO SZYRWID [...] Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás. VILN/E, Typis Academicis Societatis JESV. Anno Domini M. DC. XLII. (remtasi: K. PAKALKA, sud., Pirmasis lietuvių kalbos žodynas, Vilnius: Mokslas, SD —DICTION1979). ARIUM TRIUM LINGVARUM In ufum Studiofee Iuventutis, AVCTORE R. P. CONSTANTIN SZYRWID [...] Ötödik, átdolgozott és bővített kiadás. VILN/E, Typis Academicis Societatis JESU. Anno Domini M. DCC. XIIL SE —SUMMA Aba Trumpas ifzguldimas EWANIELIV | SZWENTU Per Wifus meatus | dienomis Nedelos | Bdi=niciofe Krikscionifikofe [kaytomu |...) KIEDAYNISE, DRVKAWOIA, IOCHIMAS IVRGIS RHETAS, Meatu Pond, 1653 (remtasi: A. JAKULIS, „Knygos Nobažnystės“ leksika 1, Klaipėda: Sauliaus Jokuzio leidykla-spaustuve, 1995). SLG —GIESMES TIKIEIMVY KATHOLICKAM PRIDIARANCIAS |...] Auctore SALOMONE MOZERKA SLAWOCZYNSKI [...] VILN/E, Typis Academicis Societatis IESV, Anno Dni 1646 (idézve innen: J. LEBEDYS, szerk., S. M. Slavocinskis. A katolikus hithez illő énekek, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1958). SP —PVNKTY KAZAN od Adwentu aj do Poftu, litván nyelven, lengyel magyarázattal, Kšiędz KONSTANTY SZYRWYD által [...] kiadva WILNIE-ben, az Akademiey nyomdájában Societatis IESV Roku M. DC. XXIX. STR —Strūnaitis, Švenčionių r. Sur —Litván–latin–lengyel szótár. Par Kuniga Dominika SUTKIEWICZE Domikona tikra Letuwnika su didelu wargiu Isztaysitas (1848) (kézirat). TvR —Tverėčius, Ignalinos r. VALANC —Motiejaus VALANČIAUS (1801–1875) raštai. VD —Vypūvno (Viliaus STOROSTOS, 1868–1953) raštai. 8 | SAULIUS AMBRAZAS VINE —ENCHIRIDION Catechifmas mafas | del pafpalitu Plebonu ir Koznadiju /Wokifchku liefjuwiu parafchits per Daktara Martina Luthera. O ifch Wokifchka liefjuwia ant Lietuwifchka pilnai ir wiernai pergulditas /per Baltramieju WILLENTHA Plebona Karaliauc3uie ant Steindama. Ifchfpauftas Karaliauc3ui per Iurgi Ofterbergera /Metu Diewa M. D. LXXIX. VINEE -Euangelias bei Epiftolas | Nedeliu ir fchwentuju Dienofu fkaitomafias | Bafinic3ofu ChrikJchcszonifchkofu | pilnai ir wiernai pergulditas ant Lietuwifchko S3od3ia /per Baltramieju WILLENTA / Plebona Karaliauc3ui ant Schteindama [...] Ifchpauftas Karalaucsui per Iurgi Ofterbergera /Metu M.D. LXXIX. VRN —Varéna. WP —A XVI. századi kéziratos wolfenbütteli posztilla: ISCHGVLDIMAS EVANGELIV PER WISVS METVS, SVRINKTAS DALIMIS ISCH DAVGIA PASTILLYV |...) (idézve innen: J. KARACIEJUS, szerk., Wolfenbütteli Utószó, Vilnius: Zara, 1995). IRODALOM AMBRAZAS, S. 2000: A főnevek képzésének fejlődése 11. A litván nyelv deverbális képzett főnevei, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. Boškovič, R. 1984: A délszláv nyelvek hangtani sajátosságai. ODonemuxa u ch06006paszosarue, MockBa: Beicuias mkona. BRUGMANN, K. 1906: Az indogermán nyelvek összehasonlító nyelvtanának vázlata, Bd. 1. T. 2, Strassburg: Karl J. Triibner. CHANTRAINE, P. 1933: A nevek képzése az ókori görögben, Párizs: Librairie ancienne Honoré Champion. ENDZELINS, J. 1951: A lett nyelv grammatikája, Riga: Latvijas Valsts izdevnieciba. ENDZELYNAS, J. 1957: A balti nyelvek hangjai és alakjai, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. EwALD, EF. 1924: A k-szuffixum fejlődése az indoeurópai nyelvekben, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. FENNELL, T. G. 1996-1997: Összehasonlító és felsőfokú alakok a korai lett nyelvtanokban. Linguistica Baltica 5-6, 115-127. FRAENKEL, E. 1929: A litván posztpozíciók és prepozíciók szintaxisa, Heidelberg: Carl Winter's Universitätsbuchhandlung. Ivanov, V. V. 1988: Banto-ciaBsHO-TOXapcKue M30rI0cChl. barmo-crasanckue ucciedosanus 1986, Mocksa: Hayka, 45-60. JURAFSKI, D. 1996: Egyetemes tendenciák a kicsinyítő képzők szemantikájában. Language 72 (3), 533-578. OTREBSKI, J. 1956: A litván nyelv grammatikája 3. A formák tana, Varsó: Panstwowe Wydawnictwo Naukowe. PALIONIS, J. 1967: A litván irodalmi nyelv a XVI–XVII. században, Vilnius: Mintis. PETERSEN, W. 1913: A görög kicsinyítő képző: -.oxo-, -toxrį, New Haven-Connecticutt: Yale University Press. PoRzic, W. 1954: Az indoeurópai nyelvterület tagolása, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. RosiNas, A. 1988: A balti nyelvek névmásai, Vilnius: Mokslas. RosINAs, A. 2001: Mikalojaus Daukša szövegeinek névmási szemantikai és morfológiai struktúrája, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. RUKE-DRAVINA, V. 1959: Kicsinyítő képzők a lett nyelvben, Lund: Hakan Ohlssons Boktryckeri. ScHuLze, W. 1966: Rövidebb írások, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. SHIELDS, J. K. 2000: A hettita ‘fiú’ szó és az indoeurópai *-lokicsinyítő képző eredete. Indogermanische Forschungen 105, 17–142. SKARDŽIUS, P. 1943: A litván nyelv szóképzése, Vilnius: Lietuvos mokslų akademija. A SZÁMNEVI EREDETŰ MELLÉKNEVEK EREDETÉRŐL | 9 ULvypas, K. 1971: Határozószó. Ulvydas, K., szerk., A litván nyelv grammatikája 2, Vilnius: Mintis, 425-542. URrBUTIS, V. 1965: A főnevek képzése. Ulvydas, K., szerk., A litván nyelv grammatikája 1, Vilnius: Mintis, 261-473. VAILLANT, A. 1974: A szláv nyelvek összehasonlító grammatikája 4, Párizs: Éditions Klincksieck. VALECKIENE, A. 1994: A melléknevek képzése. Ambrazas, V., szerk., Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 141–238. VYKYPEL, B. 2001: Két lett nyelvészeti megjegyzés. Sef¢ik, O., Vykypél, B., szerk., Grammaticvs. Studia linguistica Adolfo Erharto quinque et septuagenario oblata, Brno: Masarykova universita v Brné, 211–223. Saulius Ambrazas Beérkezett: 2001. 12. 10. Litván Nyelvi Intézet Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Litvánia [email protected]