Kirčiuočių mišimas

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVI (2002), 185–192 MEGJEGYZÉSEK Remarks HANGSÚLYOSZTÁLYOK KEVEREDÉSE A déli aukštaitis nyelvjárások nagy részében (Léipalingis, Veisiejai, Kāpčiamestis, Drūskininkai, Rāt-nyčia, Pelēša, Žirmūnai, Ródūnia, Merkinė, Seinai, Pūnskas) bizonyos esetekben¹ egybeesett a kezdő hangsúlyos és a mellékhangsúlyos hanglejtés (Balčikonis J. professzor szerint a kezdő hangsúlyos hangzó – 1953–1954-es előadásairól). Valószínűleg ezért még a hangsúlyosztályok sémái is meginogtak: gru·dù „grūdu”, gru·dūs „grūdus”, de grūdàs, k’ælmùs „kė lmus”, de k’æ.lmas, ža.ŋklù „ženklu”, žaŋklùs „žen-klus”, de žá.ŋklas, žiedù „žiedu”, žiedùs „žiedus”, karštù „karštu”, karštùs „karštus”, de ká.rštas, ká.rštu; gri·nù „grynu”, gri·nùs „grynus”, de grì·nas, nuogù „nuogu”, nuogùs „nuogus” Drsk (Švendubrė, Jaskónys); žantùs „žentus”, žvèru „žvėriu”, többes számú genitivusban žverìs „žvėris”, tv’irtù „tvirtų”, p’irmù „pirmu” Rtn² (vö. még a mások által is hallott és megerősített Bìlsas tó változó ejtését: Bìlsas, b’ì.lsu és b’ìlsu (Balčikonis 1978b: 383–384; Savukynas 1966). Ilyen példákat 1958-ban és később Ródūnia környékén is feljegyeztek (Kargaudų, Klá išių, Naujų Smilginių, Piliakalnio és Leliūšių falvakban); (tùr) du sunù, de egyes számú genitivusban súnu, marcì atè į nuogù žùpakal’u; nup’ìrkɔ. nàujùs žiedùs; rùkščùs barščùs nór k’àu.læ.m p’ìlk; su p’ìrmù, nors p’ìrmas: vaì m’er.gɔ’s dar. /su p’ìrmù gùlas || Ilyen adatokat a lazūnai nyelvjárásban is feljegyeztek: gru.dùs, vežùs, me·šlùs (de grūdàs, véžì) Lz (Pasalys, Avižičius által gyűjtött mesékből és beszélgetésekből, 1959, LKI), kaulùs LzŽ112 → káulas LzŽ112; jungùs LzŽ98,102 – jùngas LzŽ98; kelmùs LzŽ114 – kélmas ugyanott; lungùs – lùngas LzŽ139; storùs LzŽ245 – stóras ugyanott; rìebù Lz (Pasalys) – többes számú genitivusban rieb’ùs ugyanott, gru·dùs 151. o., storùs 150. o., de stóras 151. o., kaulùs 140. o., klù·n’i 147. o., unkšč’ìša, 151. o., de ù.ŋkšč’ìša többes számú nominativusban, az ù.ŋkšč’ù. többes számú genitivusából – 151. o. (az utóbbi példa egy elkopott első hangsúlyosztályra utal), stb. Panašių dalykų yra Dieveniškių (plg. Grinaveckienė 1993: 134–179) šnektoje; plg. dar Poško-nių kaime 1999 metais išgirstus sakinius: ká.r tus / m’ėšk karcùs [obuolius] tuos žà.me.n; du sunù pripùole. /nušùvė.; vag’ėi. klė·c’is plėša /v’ìsa /v’ìenus sanùs ažadauža až’ė jì ir t. t. Még gyakrabban mondták így a már kihalt Zietela nyelvjárásban: g’ies’m’ė → gies’m’ės ZtŽ205; grì·nas, grì·nù ZtŽ219; krésla → kreslùs és krésus ZtŽ316, lángo JR74 → dù langù p’irk’on instàt’em ZtŽ341; mèšlùs ZtŽ398; mùre és murè ZtŽ418; pėdàs → piedùs és pėdus ZtŽ469; p’ìrmas → sa p’ìrmai ZtŽ487; kunodàs dá nesuràs ZtŽ643; sá.udus → šiaudùs és šaudùs ZtŽ659, vienas → vìna.i (egyes számú instrumentalisban viena) ZtŽ768 stb. Még g’ìema alakot is ejtik, de g’iem’ì, g’iemù ZtŽ204, 1 A magánhangzók e·, i·, u·, o·, a kettőshangzók ie, uo. 2 Tas klausimas buvo jau iškeltas (žr. Lazauskaitė 1998: 27–28). 186 | PASTABOS atjùnkau ir atjùnkai ZtŽ249; šìltus kal’in’us ZtŽ663, in Pagirūs Zt, de Pagiriai (3b) ZtŽ821 és stb. Valószínűleg J. Balčikonis professzor helyesen tanította 1953–54-ben, hogy a nyelv hanyatlásával, rendszerének fellazulásával elsőként a hangsúlyozás kezd tarkává válni. Néha úgy tűnik, hogy egy gyakori szó hangsúlyozási sémája teljesen szétesik (pl. kėlinės és többes számú tárgyesetben kelinės ZtŽ283, k’ęp’in’im’i ’májjal’ többes számú eszközhatározóban és k’ęp’in’ū többes számú birtokos esetben ZtŽ286, šilnas (4) ZtŽ589 = (3); skėpta (1)? – ZtŽ597; šūlnis (3)? – ZtŽ675; muzikontas (1) ZtŽ420 = (2); pakutys (3) ZtŽ450 = (3b), pelýnas (1) ZtŽ470 = (2), pekórnia (1) ZtŽ470) = (2) stb. Különféle lejegyzések birtokában (különböző emberektől származó adatokból, hiszen akár egyetlen ember beszédében is ingadozás tapasztalható; például 1999-ben a Dievėniškiai környéki Poškoniai faluban egy nőtől ezt hallották: važà.v.àm in tró.bas ~ važiuovom in Tróbas ir važiuoc in tróbas nemòžna ~ važiuot in Tróbas nemòžna), néha nem tudni, milyen hangsúlyozást kell megadni egy-egy szó esetében. Nemegyszer e két esetvégződés-végi hangsúlyozás alapján állítják, hogy létezik negyedik hangsúlyozási osztály. Sajnos F. de Saussure törvénye a hegyes hangsúlyról (a nyelvjárásokban csupán k’ė.lmas, ka.rštas, ža.nyklas, p’ì.rmas stb.) nem érvényesülhetett a hátulról számított második szótagban; itt valamilyen más okoknak kellett közrejátszaniuk. Ennek okai a következők lehettek. A kétnyelvűség vagy más tényezők miatt a hangsúlykülönbségek bizonyos esetekben meggyengültek vagy akár el is tűntek, így a nyelvjárásokban megmaradt az a tendencia, hogy valamelyik esetet hangsúllyal emeljék ki. A főnevek, melléknevek, sőt a számnevek és igenevek nagyobb része a negyedik hangsúlyozási osztályba tartozik; ez mintegy általánosított, szóvégi hangsúlyozásként érvényesült a hegyes hangsúlyú tővel rendelkező szavak egyes számú eszközhatározójában és többes számú tárgyesetében. Ehhez hozzájárulhatott a fiatal művelt réteg (különösen a városokban) félelme is attól, hogy a hangsúlyt a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra helyezze át. Ezeket az új hangsúlyozási formákat, amelyek nyilvánvalóan az analógia ilyen érvényesülése miatt keveredtek össze, talán nem kellene feltüntetni a szótárakban és a szövegekben (ahogyan a DrskŽ és az LKŽ megpróbálta), mert akkor azt állítjuk, hogy a 4. hangsúlyozási osztályba tartozó szavak tövében hegyes hangsúly lehet (cv’ì.rtas, cv’ìrtų, trá.uktas, trắuktų stb.). Hiszen még a köznyelv használói is mintha teljesen felszámolnák a harmadik hangsúlyozási osztályt, amikor így mondják: griežtì, griežtùs bernùs, aukštìnius žiédus, giesmè, giesmès, ties Lietuvà, su tamsumà, tamsumàs stb. A hegyes hangsúly hullámzását a városlakók többsége már nem hallja, ezért siet az egyes számú eszközhatározót és a többes számú tárgyesetet a végződés hangsúlyos szótagjával kiemelni, mert ezekben az esetekben gyakran a különféle végződésekről húzódik vissza a hangsúly: vaì.kus, sódu, sódus, mièstus. Ez már egészen új keletű jelenség lehet, amely még a litván nyelvjárásokban is megjelent. V. Lazauskaitė-Ragaisienė véleménye szerint ez szinte kizárólag a más tövekkel való analógiák következménye (Lazauskaitė-Ragaisienė 2001: 97–109), a tövek analógiás keveredése azonban Litvánia majdnem egész területén ugyanígy tapasztalható, a karštù, pirmù, pirmùs, žiédus, ties Lietuvà és hasonló alakok pedig csak a kétnyelvű, a hangsúlykülönbségek nivellálódása által érintett határ menti nyelvjárásokban, valamint a nagyvárosainkban (különösen Vilniusban, Kaunasban és Klaipėdában) fordulnak elő. Emlékezetbe idézhetők továbbá a jelen és múlt idejű igék is: g’ìema → g’ìem’i, g’ɡvė. → gɔ.v’ėu. Lz, vé.ima → v’eim’i Dv (Poškoniai falu) stb. Ebben az esetben nem kellene semmilyen hangsúlyozási besorolást megadni, mert a jelenség még nem alakult ki, és meglehetősen bizonytalan, akárcsak J. Balčikonis által a cirkumflexes tövű tulajdonnevek egyes számú alakjainál megadott esetben: Kaũnas, Kaunù, Kaunè (2 vagy 4), Smàlvas, Smalvù, Smalvè (2 vagy 4; mivel nincs többes szám, ellenőrizni sem lehet; legfeljebb az egyes számú illatívusz támaszthatná alá, de az néha ingadozik a nyelvjárásokban, például: Kaunan (sok déli és keleti aukštaitis nyelvjárásban) és Kaũnan (DSM – B. Stundžia közlése szerint), mivel „a paradigmák jelölése haszontalan találgatás” (Balčikonis 1978a: 372). Ugyanezt tették az úgynevezett Niedermann-szótárban is (Wörterbuch der litauischen Schriftsprache), különösen a helynevek jegyzékében (49. füzet, Heidelberg, 1968). PASTABOS | 187 Ez a tó b’ĭlsas hangsúlyozási problémájának megoldásában is segít: ugyanaz az ember az egyes számú eszközhatározót kétféleképpen ejtheti – b’ĭlsu és b’ĭlsu. 2002-ben ellenőrizték (vö. Savukynas 1966: 175–176; Balčikonis 1967: 130). Ez az ingadozás attól függ, hogy a beszélő ki akarja-e emelni az egyes számú eszközhatározót (hallottam ezt a mondatot is: prɪŋ’g’ėre. b’ĭlsu, bár az egyes számú alanyesetben azt mondta: b’ĭlsas). LITERATŪRA BALČIKONIS, J. 1978a: [Rec.] Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Kalbotyra 10, 1964. Cituojama pagal: Id., Rinktiniai raštai I, sud. A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 371–373. BALČIKONIS, J. 1978b: Laiškas redakcijai. Baltistica 3 (1), Cituojama pagal: Id., Rinktiniai raštai I, sud. A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 383–384. GRINAVECKIENĖ, E. 1993: Šaltinių šnektos tekstai. Lietuvių kalbotyros klausimai 30, 137–159. LAZAUSKAITĖ, V. 1998: Dėl dviskiemenių o-kamienių daiktavardžių kirčiavimo variantų pietinėse aukštaičių tarmėse (tezės). Lietuvių kalbos institutas, Vilniaus pedagoginis universitetas. LAZAUSKAITĖ-RAGAIŠIENĖ, V. 2001: Dviskiemenių u-kamieno daiktavardžių kirčiavimo variantai pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių paribio šnektose. Paribio tarmių ir kalbų problemos. Šiauliai, 2001, 97–109. SAVUKYNAS, B. 1966: K probleme substrata v jugozapadnoj Litve. Baltistica 1 (2), 165–176. Vytautas Vitkauskas Lietuvių kalbos institutas Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Lietuva Gauta 2002 03 20 DĖL UPĖVARDŽIO Dānė* Akmenos upės (Kretingos r.) žemupys klaipėdiškių šnektoje yra (ir buvo) dānė || dānej’e~Dā-nė | Dānija. Vokiškai buvo rašoma Dange. Vokiečių žemaičių tarme išmokę kalbėti rusniškiai (M. Deivelaitis), saugiškiai (J. Užpurvio brolis ir brolienė), preikuliškiai (M. Reizgys, buv. Klaipėdos gubernatoriaus giminė), klaipėdiškiai (Kazlauskas) W. Fenzlaw (1934: 141) sakinį su žodžiu Dange visi kaip vienas 1958–1960 metais yra skaitę dā.ne || dāne ir sakę, kad niekada nebuvo sutikę čia priebalį g tarusių klaipėdiškių (tek dėdlė tov’e pamātė- vō-k’ęška parašima Dange / pradė je t’ėp tārte – dā.ng’e – J. Užpurvio sesers Kohnienės žodžiai). Prof. V. Mažiulis remiasi F. Kuršaičio žodynu (K78). Tokio tarimo lietuvininkais save vadinę žmonės net taip vėlai (apie 1959–1963 metus) yra nevartoję. Jei kas dabar iš atsitiktinai likusių klaipėdiškių gali būti „naujoviškai“ ėmę sakyti pagal kraštą užplūdusius atkėliėlius, bet seniau neteko taip išgirsti. Vargiai iš gyvosios kalbos F. Kuršaitis galėjo išgirsti Dangę – tai raštų forma būsianti. F. Kuršaičio užrašymai iš Tilžės apylinkių yra be trūkumų, bet iš kitur, iš tolesnių vietų, yra netgi didžiai neįtikimų užrašymų (iš atsitiktinių pateikėjų?), pvz.: žem. unduo, viekšniškių * VYTAUTAS MAŽIULIS. Ne Dānė, o Dangė. Baltistica 34 (1), 1999, 93–98.