Kirčiuočių mišimas

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVI (2002), 185–192 MEGJEGYZÉSEK Remarks A HANGSÚLYTÍPUSOK KEVEREDÉSE Számos déli felsőlitván nyelvjárásban (Léipalingis, Veisiejai, Kapčiamiestis, Drūskininkai, Ratnyčia, Pelesa, Žirmūnai, Rėdūnia, Merkinė, Seinai, Pūnskas) bizonyos esetekben' egybeesett a szó eleji és a szóvégi hangsúlyos hanglejtés (J. Balčikonis professzor szerint a szó eleji hangsúlyos hanglejtés csengő — az 1953–1954-- es előadásairól). Valószínűleg ezért még a hangsúlytípusok sémái is meginogtak: grudu „grūdu”, grudūs „grūdus”, de gnidas, k'elmūs „kėlmus”, de k'eė. Imas, ža.yklū „ženklu”, žanklūs „žėnklus”, deža.y7klas, žiedū „žiedu”, žiedūs „žiedus”, karštū „karštu”, karštūs „karštus- ”, de kd.rstas, ka.rstu; grrnū „grynu”, grrnūs „grynus”, de grinas, nuogū „nūogu”, nuogūs „nūogus” Drsk (Švendūbrė, Jaskonys); žantūs „žėntus”, žverū „Žvėriu”, többes szám gln. žveris „žvėris”, tv'irtū „tvirtu”, p'lirmū „pirmu” Rtn? (vö. még a Bilsas tó hallott és mások által is megerősített változó ejtését: bi. lsu ir b'ilsū (Balčikonis 1978b: 383-384; Savukynas 1966). Ilyen példát 1958-ban és később Rodūnios környékén is feljegyeztek (Kargaudū, Klišių, Naujų Smilginių, Piliakalnio, Leliūšių falvakban- ); (tūr.) du sun, de egyes szám. gln. stūnu, marci ati nuogū žūpakal'u; nup'ir.ko. naujūs žiedūs; rukščūs barščūs n3.r k'aū.le.m p’Llk; su p'irmū, nors p'i.rmas: vai m'er.go's dar. | su p'irmū gūlas // Thin faktų užrašyta ir Laziiny šnektoje: gru.dūs, vezus, mešiūs (bet grūdas, vel) Lz (Pas. jungūs LzŽ98,102 —jūngas LZŽ98; kelmūs LzŽ1 14—kėlmas ten pat; lungus —lūngas L27139: storūs LZŽ245 —storas LzZ ten pat; riebų Lz (Pasalys) —dgs. gln. rzeb’us ten pat, grudūs p. 151, storūs p. 150, bet storas p. 151, kaulūs p. 140, klun'i p. 147, unkšč'isa, p. 151, bet ū.nkšč'is dgs. vard., iš ū.Akšč'u. többes szám kilométer — oldal 151 (ez utóbbi példa — a meggyengült I. hangsúlyozási osztály) stb. Hasonló jelenségek vannak a Dievéniskis-i nyelvjárásban is (vö. Grinaveckienė 1993: 134—179); vö. még a Poškonių faluban 1999-ben hallott mondatokat: ka.rtus /m'ėsk karcūs [almákat] tuos žd.me.n; két fiú eltűnt. nus3ve. ; vag'ei. klecis trhá | v'isa | v'ienūs san'ūs aždauža až'e ji ir t.t. Még gyakrabban így mondták a már kihalt Zietelai nyelvjárásban: g'ies'm'ax —g'ies'm'- ės ZrŽ205; grinas, grinū Z12219; krėsla' —krėslūs és krėslus ZrŽ316, lango JR74 —dū langū p'irk'on instat'- ėm Z1Z341; mėšlūs ZrŽ398; miire és murė ZrŽ418; pėdas —piedūs és pėdus ZTZ469; p'irmas —sa p'irmdai ZTŽ487; kunodas dau nesuras Z12643; ša.udus „szalmát” és šaudūs ZTŽ659, vienas —vind.i (egyes szám inessivusa: viena) ZTZ768 stb. Úgy ejtik, hogy nem g'iema, hanem g'iem'i, g'iemū ZTŽ204, Balsių e, i, u, o', valamint az ie, uo kettőshangzókat. Ezt a kérdést már felvetették (vö. Lazauskaitė 1998: 27–28). 186 | MEGJEGYZÉSEK atjūnkau és atjunkaū ZTŽ249; šiltūs kal’in’its ZrŽ663, in Pagirūs ZT, de Pagiriai (3?) ZrŽ821 stb. Valószínűleg helyesen tanította J. Balčikonis professzor 1953–54-ben, hogy a nyelv hanyatlásakor, rendszerének felbomlásakor először a hangsúlyozás kezd tarkává válni. Néha úgy tűnik, hogy egy gyakori szó hangsúlyozási sémája teljesen szétesik (pl. kėlinės és többes szám gal. kelinės ZrŽ283, k'ėp'in'im- 'i „kepenimis“ dgs. in. ir k'ep'in'ū' dgs. kilm. ZrŽ286, silnas (4) ZrŽ589 = (3); skėpta (1) ? —ZTZ597; šūlnis (3) ? —ZrŽ675; muzikontas (1) ZrŽ420 = (2); pakutys (3) ZrŽ450 = (3?), pelynas (1) ZrŽ470 = (2), pekornia (1) ZrŽ470) = (2) és így tovább. Különféle lejegyzésekkel rendelkezve (különböző emberek által lejegyzett anyagokról van szó, mivel még ugyanazon ember beszédében is ingadozás tapasztalható, pl. a Dievėniškiai környéki Poškonių faluban 1999-ben egy nőtől hallott važd.vo- .m in trd.bas ~ važiavom in Trébas és vaZiioc in trobas nemožna —važiuot in Trobas nemožna- ), néha nem tudni, milyen hangsúlyt kell írni egy-egy szóra. Nem ritkán e két esetrag-- végi hangsúlyozása miatt állítják, hogy létezik a negyedik hangsúlyozási típus. Sajnos F. de Saussure törvénye a kezdő emelkedő intonációról (a nyelvjárásokban csak k'@.Imas, ka.rštas, Zd.pklas, p'i.rmas stb.) a hátulról számított második szótagban nem mehetett végbe; itt másféle okoknak kellett lenniük. Ezek a következők lehettek. A kétnyelvűség vagy más tényezők miatt az intonációs különbségek bizonyos esetekben meggyengültek, sőt eltűntek, így a nyelvjárásokban megmaradt a tendencia, hogy a hangsúllyal valamelyik esetet emeljék ki. A főnevek, melléknevek, sőt a számnevek és melléknévi igenevek nagyobb része a negyedik hangsúlyozási típusba tartozó szó; ez mintegy általánosított végződéses hangsúlyozása volt egyes (talán minden?) kezdő emelkedő intonációjú tőszó egyes számának eszközhatározó egyes és többes szám a tárgyeset végződésének hangsúlyozása. Ehhez bizonyára hozzájárult a tudományos ifjúság (különösen a városokban) félelme is attól, hogy a hangsúlyt a rövid végződésről az előtte álló hosszú szótagra helyezze át. Ezeket az új hangsúlyozásokat, amelyek nyilvánvalóan ennek az analógiának a megjelenése miatt keveredtek össze, talán nem is kellene szótárakban, szövegekben közölni (ahogyan a DRSKŽ-ban és az LKZ-ben megpróbálták tenni), mert akkor azt állítjuk, hogy a 4. hangsúlyozási osztályba tartozó szavak tövükben kezdő emelkedő intonációt vehetnek fel (cv'i.rtas, cv'irtū, trd.uktas, trūuktū stb.). Hiszen még a köznyelv használói is mintha teljesen megszüntetnék a harmadik hangsúlyozási osztályt, mert így mondják: griežtū, griežtūs bernūs, auksinius žiedūs, giesmė, giesmės, ties Lietuva, su tamsuma, tamsumas stb. A kezdő emelkedő intonáció rezgését a városlakók többsége már nem hallja, ezért siet hangsúlyossá tenni az egyes szám eszközhatározóját és többes szám tárgyesetét végső hangsúlyos szótaggal, mert ott gyakran helyezik át a hangsúlyt különböző végződésekről: vai.kus, sodu, sodus, miéstus stb. Ez már egészen új idők jelensége lesz, amely még a litván nyelvjárásokban is elkezdődött. V. Lazauskaitė-Ragaišienė véleménye szerint ezek úgyszólván csupán a más tövekkel való analógiák következményei (Lazauskaitė-Ragaišienė 2001: 97—109), a tövek analógiás keveredése azonban csaknem egész Litvániában ugyanilyen, a karštū, pirmū, pirmūs, žiedūs, ties Lietuva stb. formák pedig csak a kétnyelvű, a hangsúly-inonációk kiegyenlítődésétől érintett peremnyelvjárásokban, valamint nagyvárosainkban (különösen Vilniusban, Kaunasban, Klaipėdában) fordulnak elő. Emlékezzünk még az es. alakokra is. és a būt. idő k. igék: g'iema —g'iem'i, g3ve. —go.v'eū. Lz, vė.ima —v'eim'i Dv (Poškonių faluban) stb. Ebben az esetben nem kellene semmiféle hangsúlyjelölést írni, mert a jelenség még nem alakult ki, és meglehetősen bizonytalan, akárcsak J. Balčikonis által javasolt, tőhangsúlyos egyes számú tulajdonnevek esetében: Kaūnas, Kaunui, Kaunė (2 vagy 4), Smalvas, Smalvū, Smalvė (2 vagy 4, mivel nincs többes szám, és ellenőrizni sem lehet; legfeljebb az egyes számú illativuszt támaszthatná alá, de ez néha ingadozik a nyelvjárásokban, pl. : Kaunan (a déli és keleti aukštaitiszek többségénél) és Kaūnan (DsM —B. Stundžios inf.), mert „a paradigmák jelölése haszontalan találgatás” (Balčikonis 1978a: 372). Így jár el az ún. Niedermann-szótár (Wėrterbuch der litauischen Schriftsprache) is, különösen a helynevek jegyzékében (49. füzet, Heidelberg, 1968). MEGJEGYZÉSEK | 187 Ez segít megoldani a tó b'il.sas hangsúlyozási problémáját is: egyes számú in. ugyanannak az embernek a kiejtése kétféle lehet —b'ilsū és b'i.Isu. 2002-ben ellenőrizték (vö. Savukynas 1966: 175-176; Balčikonis 1967: 130). Ez a változatosság attól függ, hogy a beszélő ki akarja-e emelni az egyes szám instrumentalisi esetét (még ilyen mondatot is hallottam: prig’ére. b'i.lsr, noha az egyes számú névszói alanyesetet b'il.sas alakban mondta). IRODALOM BALČIKONIS, J. 1978a: [Rec.] Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Kalbotyra 10, 1964. Id. alapján idézve, Rinktiniai raštai I, összeáll. A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 371-373. BALCIKONIS, J. 1978b: Levél a szerkesztőséghez. Baltistica 3 (1), Id. szerint idézve, Rinktiniai raštai I, szerk. A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 383–384. GRINAVECKIENĖ, E. 1993: Šaltinių šnektos tekstai. Lietuvių kalbotyros klausimai 30, 137–159. LAZAUSKAITĖ, V. 1998: A kétszótagú o-tövű főnevek hangsúlyozási változatai a dél-litván felvidéki nyelvjárásokban (tézisek). Lietván Nyelvtudományi Intézet, Vilniusi Pedagógiai Egyetem. LAZAUSKAITE-RAGAISIENE, V. 2001: A kétszótagú u-tövű főnevek hangsúlyozási változatai a déli felvidéki és a keleti felvidéki vilniusiak határ menti nyelvjárásaiban. A határ menti nyelvjárások és nyelvek problémái. Šiauliai, 2001, 97–109. SAVUKYNAS, B. 1966: A szubsztrátum problémájához Délnyugat-Litvániában. Baltistica 1 (2), 165–176. Vytautas Vitkauskas Beérkezett 2002. 03. 20. Litván Nyelvi Intézet Antakalnio g. 6, 2055 Vilnius, Litvánia AZ Akmenos folyó (Kretinga járás) alsó folyásának Dané"* Víznév a klaipėdai nyelvjárásban (és volt) dane //danej~- Danė | Danija. Németül Dange néven írták. A német alsónémet nyelvjárást megtanuló rusniškiaiak (M. Deivelaitis), saugiškiaiak (J. Užpurvis testvére és sógornője), priekuliškiaiak (M. Reizgys, Klaipėda egykori kormányzójának rokona), klaipėdiškiaiak (Kazlauskas) W. Fenzlaw (1934: 141) mondatát a Dange szóval mindannyian egyként da.ne || dane alakban olvasták 1958–1960-- ban, és azt mondták, hogy soha nem találkoztak olyan klaipėdiškiaisszal, aki itt a g mássalhangzót ejtette volna (tek dėdlę-tov'ė pamatė: vo-k'eška parasima Dange | pradé-je t é-p ta-rte —da.ng'e —J. Uzpurvis nővérének, Kohnienėnek szavai). V. Mažiulis professzor F. Kuršaitis szótárára (K78) támaszkodik. Azok, akik magukat lietuvininkainak nevezték, még ilyen későn (1959–1963 körül) sem használták ezt a kiejtést. Ha a véletlenül megmaradt klaipėdaiak közül valaki most „újszerűen” kezdte is így mondani a vidéket elárasztó betelepülők nyomán, régebben ilyet nem lehetett hallani. Aligha hallhatta F. Kuršaitis az élő nyelvből a Darige alakot — ez bizonyára írásbeli forma. F. Kuršaitis Tilžė környékéről származó feljegyzései hibátlanok, de máshonnan, távolabbi helyekről még igen valószínűtlen feljegyzések is vannak (véletlenszerű adatközlőktől?), pl.: žem. unduo, viekšniškių VYTAUTAS MažiuLis. Nem Dané, hanem Darigė. Baltistica 34 (1), 1999, 93-98.