Gramatinių formų vartojimas lietuvių kalbos moksliniame stiliuje

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVI (2002), 173-183 A nyelvtani formák használata a litván nyelv tudományos stílusában VIDA ZILINSKIENE Litván Jogi Egyetem, Vilnius A tanulmány a litván tudományos szövegekben használt fő szófajok (főnevek, melléknevek, igék) és azok ragozott formáinak gyakorisági adatait mutatja be. A tanulmány a Modern írott litván nyelv gyakorisági szótárán (Grumadiené & Zilinskiené 1997), pontosabban annak a tudomány nyelvére vonatkozó adatokat szolgáltató elektronikus változatán alapul (Grumadiené & Žilinskienė 1996). Továbbá összehasonlítják a szófajok gyakoriságát a tudományos írások nyelvében az üzleti és publicisztikai írásokban használt nyelvváltozatokban tapasztalható gyakoriságukkal. Napjainkban, amikor az információs társadalomban egyre szélesebb körben találkozunk a litván nyelvvel, egyes stílusok, sőt egyetlen stílus konkrét tematikus csoportjaihoz tartozó szövegek különböző nyelvi szinteken végzett vizsgálata egyre aktuálisabbá válik. Ez elsősorban az egyes nyelvi szintek (lexika, morfológia, szóképzés) statisztikai vizsgálataira vonatkozik. Miután leírtuk a litván nyelv publicisztikai és hivatalos stílusának morfológiai szerkezebos dalių ir pagrindinių jų gramatinių formų vartojimo skirtumus ir tapatumus (žr. tét, és bemutattuk a kalŽilinskienė 2002: 106-116), fontos tisztázni e formák használatát a tudományos stílusban is. Ha megállapítást nyerne, hogy a különböző stílusú szövegekben bizonyos nyelvtani formák használata stabil, míg másoké nyilvánvalóan eltérő, akkor világos lenne, mire kell a legtöbb figyelmet fordítani az automatikus felismeréssel, a fordítással és az ezzel kapcsolatos egyéb kérdésekkel összefüggő problémák tisztázásakor. Mind a publicisztikai, mind a szakmai stílus morfológiai struktúrájának vizsgálatakor, mind pedig ezúttal a „Dažninio dabartinės rašomosios lietuvių kalbos žodyno“ (Grumadienė, Žilinskienė 1997) tudományos stílusú számítógépes változatát (Grumadienė, Žilinskienė 1996) használták. E stílus gyakorisági szótárának kiszámításához az 1990—1995 között Litvániában kiadott tudományos kiadványokból (monográfiákból, tanulmányokból, referátumokból, tudományos folyóiratokból), illetve a tudományos intézmények által jóváhagyott munkákból (disszertációkból, doktori disszertációk referátumaiból, jelentésekből, szabadalmakból) gyűjtötték a szövegeket. Egy-két szöveget kissé korábbi időszakból kellett venni, mivel akadtak olyan tudományterületek, amelyekben nagyon kevés munka jelent meg litván nyelven’, például a szóban forgó időszakból nem voltak litván nyelvű tudományos tanulmányok és konferencia-előadások egyes kémiai, biológiai ! Szigorúan ragaszkodtak ahhoz az elvhez, hogy a mintákat (1000 szónyi összefüggő szövegrészleteket a szóhasználatból) a gyakorisági szótár számára kizárólag tisztán tudományos kiadványokból gyűjtik, és nem vesznek át tankönyvekből, tudománynépszerűsítő kiadványokból stb. 174 | VIDA ŽILINSKIENĖ területekről*, teológiából pedig egyetlen litván nyelvű monográfiát sem sikerült találni, ezért csak tanulmányokat kellett felhasználni. A tudományos stílust nyolc tematikus csoport képviselte: 1) agrártudományok (agronómia, erdészet, állatorvostan, zootechnika- ); 2) természettudományok (csillagászat, biológia, kémia, földrajz, geológia és ásványtan, fizika); történelem, nyelvészet, irodalomtudomány, zenetudomány, színháztud3) humanitariniai mokslai (architektūra, dailėtyra, etnologija, filosofija, folkloristika, omány); 4) matematikai tudományok (matematika, logika, statisztika, informatika, rendszerelmélet), 5) orvostudományok (orvostudomány, gyógyszerészet, fogorvostudomány); 6) társadalomtudományok (neveléstudomány, közgazdaságtan, politikatudomány, pszichológia, szociológia, jog, vezetéstudomány, könyvtártudomány és könyvtörténet); 7) műszaki tudományok (mezőgazdasági és környezetmérnöki tudományok, vegyipari technológia, elektronika és elektrotechnika, energetika és hőtechnika, irányítástechnika és informatikai technológia, mechanika, anyagtudomány, metrológia és méréstechnika, közlekedéstechnológia, építőipar); 8) teológiai tudományok (fundamentális teológia, dogmatikai teológia, erkölcsteológia, szkripturisztika (Szentírás), patrológia (az ősi Egyház hagyományai), egyháztörténet, pasztorális teológia, kánonjog). E tematikus csoportokat a tudományterületek és tudományágak osztályozását figyelembe véve választották ki, amelyet a Litván Köztársaság Kormányának 1992. október 7-i, 739. számú határozata hagyott jóvá. A felsorolt tudományterületek és tudományágak kiadványaiból (figyelembe véve azt is, hogy bizonyos tudományok, pl. a bölcsészettudományok és a műszaki tudományok kiadványaiból nagyon sok volt, másokból pedig egyáltalán nem volt) véletlenszerűen 300 mintát választottak ki, azaz 1000 szavas, összefüggő szöveg»- részleteket, és megszámolták minden egyes minta gyakorisági szójegyzékeit; ezekből pedig minden tematikus csoportét, majd ezekből a tudományos stílus gyakorisági szótárát. A szavak (lexémák) gyakoriságának kiszámításakor e szavak grammatikai alakjainak gyakoriságát is megszámolták, amelyeket szintén meg fogunk tárgyalni. MindeneKalbos dalis Žodžių pavartojimų skaičius Žodžių pavartojimas (%) kelőtt vizsgáljuk meg a szófajok használatát a tudományos szövegekben (lásd az 1. táblázatot). 1. TÁBLÁZAT. A SZÓFAJOK HASZNÁLATA TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN Főnév 121 696 43,73 Ige 50 958 18,31 Melléknév 32 806 11,79 ? Korábban bizonyos területek számos kutatója kizárólag orosz nyelven publikálta munkáit, most pedig közülük egyesek csak angolul kezdenek írni. Ily módon kettős probléma merül fel: egyrészt nem írnak, vagy szinte egyáltalán nem írnak tudományos szövegeket litván nyelven, így az adott terület terminológiáját sem fejlesztik, illetve nem hozzák létre; másrészt érdekes lenne tudni, milyen színvonalú angol nyelven íródtak ezek a szövegek. i Az összefüggő szöveg éppen a szófajok és azok grammatikai formáinak tényleges használatát mutatja. A GRAMMATIKAI FORMÁK HASZNÁLATA A TUDOMÁNKalbos dalis Žodžių pavartojimų skaičius Žodžių pavartojimas (%) YOS STÍLUSBAN | 175 Kötőszó 21 247 7,63 Névmás 18 899 6,79 Elöljárószó 12073 4,34 Határozószó 11753 422 Partikula 5963 2,14 Számnév* 2 863 1,03 Indulatszó 48 0,02 Hangutánzó szó 5 0,002 Amint ezekből az adatokból láthatjuk, a tudományos stílusban főneveket használnak a legnagyobb arányban, vagyis a tudományos szöveg szavainak csaknem a fele (43,7396) főnév. A tudományos szövegek még jelentős részét (30,10%) teszik ki a másik két szófajhoz — az igéhez és a melléknévhez — tartozó szavak. Így tehát mindössze három szófaj szavai teszik ki a vizsgált szövegek csaknem háromnegyedét (73,83%). A tudományos, szakmai és publicisztikai stílus számítógépes gyakorisági szótárait (Žilinskienė 2002: 106-116) felhasználva, amelyeket ugyanazon módszertan szerint készítettek (erről bővebben lásd: Žilinskienė 1998: 219-227), az 1993-1995-ben kiadott szövegek alapján hasonlítsuk össze a szófajok használatát e stílusok szövegeiben, mivel csak az összehasonlítás mutathatja meg a legjobban a valós helyzetet (lásd a 2. táblázatot). E táblázat adataiból azt látjuk: 1) mindhárom stílus szövegeiben nagyon egyértelműen a főnevek dominálnak, vagyis valamennyi összehasonlított stílusra jellemző a főneves nyelv, csak a publicisztikában kevesebb a főnév, mint a másik két stílus szövegeiben; 2) mindezen stílusok szókincsének változatosságát leginkább ugyanazon két szófaj — a főnév és az ige — határozza meg; a szolgálati szófajok és a névmás (statisztikai szempontból mindig szolgálati szófajként viselkedik), amelyekből a különböző szavakat (nem a szóelőfordulásokat) valamennyi stílus szövegeiben csak néhány tucatnyit találtak, vagyis amelyek a szókincsnek nagyon kis részét alkotják, a szövegek körülbelül egynegyedét-egyötödét teszik ki (20,90%-ot a tudományos, 22,59%-ot a szakmai és 26,13%-ot a publicisztikai stílusban); 3) valamennyi stílus szövegeiben a használat gyakorisága szerint a második szófaj az ige, összehasonlított stílusokban használata alig különbözik; 4 A gyakorisági szótárak összeállításakor szokásos módon itt csak azokat a számneveket rögzítették, amelyeket betűkkel írtak ki; a 0-val, illetve arab vagy római számjegyekkel írt számnevek csak a statisztikai struktúra leírásába kerültek be. 176 | VIDA ŽILINSKIENĖ ige, az összehasonlított stílusokban használata alig különbözik; 4) eltér a melléknevek használata: ezek legnagyobb arányban a tudományos“ szövegekben fordulnak elő, míg a publicisztikai és a szakmai stílusban egyértelműen kevesebben vannak; 5) minden főnév, melléknév és névmás a tudományos, szakmai és publicisztikai szövegekben rendre 63,34 96, 62,34% és 56,54 96 arányban fordul elő; 6) általában, a valamennyi szófaj használatát tekintve, a tudományos szövegek közelebb állnak a szakmai szövegekhez. 2. TÁBLÁZAT. A SZÓFAJOK HASZNÁLATA TUDOMÁNYOS, SZAKMAI ÉS PUBLICISZTIKAI STÍLUSBAN Tudományos stílus Szakmai stílus Publicisztikai stílus Szófaj A szavak A szavak A szavak A szavak A szavak A szavak előfordulásainak előfordulásaelőfordulásainak előfordulása (96) előfordulásainak előfordulása száma sa (%) száma száma (%) száma sa (%) Főnév 121 696 43,73 126 520 45,27 109 724 38,54 Ige 50 958 18,31 54 491 19,50 59 814 21,01 Melléknév 32 806 11,79 22 462 8,04 20175 7,09 Kötőszó 21 247 7,63 23 706 8,48 22973 8,07 Névmás 18 899 6,79 22438 8,03 27 346 9,61 Elöljárószó 12073 4,34 12 354 442 14 272 5,01 Határozószó 11 753 4,22 9817 3,51 16 541 5,81 Partikula 5963 2,14 4629 1,66 9 806 3,44 Számnév 2 863 1,03 2778 1,00 3695 1,30 Indulatszó 48 0,02 299 0,11 328 0,12 Hangutánzó szó 5 0,002 11 0,005 13 0,005 3 Amint látjuk, ezek az eredmények megfelelnek A. Bitinienė következtetésének (lásd Bitinienė 1995: 11-19), miszerint a tudományos stílusban a szöveg informatív jellegét a főnév mellett a melléknév is növeli, vagyis e két szófaj egyaránt hozzájárul a tényszerű információ átadásához. A GRAMMATIKAI FORMÁK HASZNÁLATA TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN | 177 Vizsgáljuk meg a leggyakoribb szófaj — a főnév — eseteinek használatát, amelyet a 3. táblázat mutat be. 3. TÁBLÁZAT. A MOKSLINIAME STILIUJE Vienaskaita Daugiskaita FŐNEVEK ESETEINEK HASZNÁLATA A linksnis pavartojimų pavartopavartojimų pavartofőnév A szavak A szavak A szavak A szavak száma sa (96) száma sa (96) Birtokos eset 37 703 46,47 18546 45,85 Alanyeset 18 391 22,67 9 355 23,13 Tárgyeset 10 763 13,27 5828 14,41 Helyhatározói eset 5534 6,82 2 068 5,11 Eszközhatározói eset 5 488 6,766 2939 7,27 Részes eset 3234 3,999 1 685 4,17 Megszólító eset 19 0,022 29 0,07 A 3. táblázat adataiból látható, hogy a tudományos szövegekben a főnevek esetei közül egyértelműen kiemelkedik a birtokos eset használata — a főnevek valamennyi esetének csaknem fele birtokos eset. A birtokos eset formáinak ilyen nagy gyakorisága leginkább azzal magyarázható, hogy a szövegekben a birtokos esetű alakok többnyire a viszonyító melléknevek funkcióját töltik be; ez abból is látható, hogy egyes főnevek (közülük néhányat igen gyakran használnak, például: kultúra, adatok, litvánok, tudomány, tevékenység, ország, energia stb.) birtokos esetének gyakorisága meghaladja ugyanazon főnév más eseteinek gyakoriságát. Nagyobb gyakoriság jellemzi a másik két esetet — az alanyesetet és a tárgyesetet — is, bár, amint a táblázatból látható, az alanyeset csaknem kétszer gyakoribb a tárgyesetnél. Tehát a tudományos szövegekben a három leggyakoribb eset az összes főnévi eset több mint 80 96-át teszi ki. A három ritkábban használt eset (a megszólító eset kivételével) egységesebb csoportja. Ezenkívül a vizsgált tudományos szövegekben 113 ragozhatatlan főnévi előfordulást találtunk. Az egyes és többes számú esetek abszolút gyakoriságát összehasonlítva (3. táblázat) látható, hogy az egyes szám minden egyes konkrét esete körülbelül kétszer gyakoribb, mint a megfelelő többes számú eset. A főnevek egyes és többes számú alakjainak aránya összességében a következő: egyes szám —81 132 (66,73 96), többes szám —40 450 (33,26 96), kettős szám — 1 (0,001 90). 178 | VIDA ŽILINSKIENĖ Tehát a tudományos stílusú szövegekben a főnevek egyes számú alakjait kétszer gyakrabban használják, mint a többes számú alakokat. Ez a használat mindenekelőtt azzal függ össze, hogy az egyes szám az oppozíció jelöletlen tagja, 0 másodsorban pedig azzal, hogy bár számos főnevet egyes és többes számú alakban egyaránt használnak, mégis inkább sok szó egyes számú használatára hajlanak, különösen azokéra, amelyek anyagok, folyamatok megnevezését vagy elvont fogalmakat jelölnek, és amelyek többes száma gyakran sajátos jelentést vesz fel (pl.: elementas, medžiaga, vanduo, kultūra, veikla, matavimas, santykis, valdymas, sluoksnis, masė, gamyba, visuomenė stb.). A vizsgált stílus szövegeiben a főnevek hímnemű neme sokkal gyakrabban fordul elő, mint a nőnemű nem: hímnem —73 296 (60,28 96), nőnem — 48 287 (39,72%). Ez a használat természetesen azzal is összefügg, hogy a hímnem az oppozíció jelöletlen tagja. Amint az 1. táblázat adataiból láttuk, a tudományos stílusú szövegekben a második leggyakoribb szófaj — az ige. A szakmai stílus leggyakoribb igéi: būti, galėti, turėti, vadinti, sudaryti, naudoti, nustatyti, pateikti, skirti, nebūti, priklausyti, atlikti, gauti, reikėti. Már e néhány ige alapján is megérthetjük, miről írnak leginkább a tudományos stílusú szövegekben. Az egyes igealakok arányát a 4. táblázat mutatja be. 4. TÁBLÁZAT. AZ IGEALAKOK HASZNÁLATA Igealak Szóalak-előfordulások Az alakok előfordulása(%) száma Ragozott alakok 20 483 41,20 Melléknévi igenevek 19180 37,64 Főnévi igenév 7266 14,26 MOKSLINIAME STILIUJE Határozói igenevek 3365 6,60 Félhatározói igenevek 659 1,29 Būdiniai 5 0,01 Ebből a táblázatból láthatjuk, hogy a tudományos szövegekben leginkább ragozott alakokat használnak, és csak valamivel ritkábban melléknévi igeneveket. A melléknévi igenevek ilyen meglehetősen gyakori használata a tudományos stílusban feltehetően azt mutatja, hogy ezekben a szövegekben jelentős mértékben használnak összetett A GRAMMATIKAI FORMÁK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN | 179 idők, pl. Néhány, a barokk építészet elvei alapján összeállított épületegyüttest a háborúban lerombolt épületek vagy városnegyedek helyén építettek fel. A mérési értékek intervallumának meghatározása érdekében a zónák hosszirányú ellenállásainak arányait változtatták. Ahogy várható volt, a vizsgált formák közül egyértelműen a kijelentő mód formái dominálnak: kijelentő mód —19 328 (94,36%), feltételes mód —1 015 (4,96 96), felszólító mód — 140 (0,68 96). A litván nyelv más stílusaiban a grammatikai formák használatának vizsgálataiból arra lehet számítani, hogy az egyes stílusokra az igeidők bizonyos használata jellemző (lásd Žilinskienė 2002: 106-116). A tudományos stílusú szövegek kijelentő módú igeidejeinek arányát az 5. táblázat mutatja be. 5. TÁBLÁZAT. AZ IGEIDŐK HASZNÁLMOKSLINIAME STILIUJE ATA Az ige igeideje A szóalakok előfordulásainak száma A szóalakok előfordulása (96) Jelen 12 901 66,75 Egyszerű múlt 5475 28,33 Jövő idő 780 4.04 Gyakori múlt 172 0,89 Amint az ebből a táblázatból látható, a tudományos szövegekben leggyakrabban a jelen idő formáit használják, vagyis ezek több mint kétszer gyakoribbak, mint a másik alapvető — az egyszerű múlt — idő formái. Ez nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy a tudományos stílus leggyakrabban a valóság megfelelő, állandóan létező jelenségeit, azok kapcsolatait és törvényszerűségeit rögzíti, termelési folyamatokat vagy kísérleteket ír le stb. Pl. : Leginkább a megtaposásnak a felázott láp-, mocsárés mélyedésközösségek vannak kitéve, ahol törékeny tőzegmohák laza takarója található. A palotától keletre parter terül el, amelyhez észak felől az irodaépület, délről pedig a magtár simul, a magtár mellett pedig istálló áll. Ha a bűncselekmény útját nem állja egy tisztviselő, akinek ezt meg kell tennie... Hasonló eredményeket, vagyis azt, hogy a tudományos szövegekben a jelen idő sokkal gyakoribb az egyszerű múlt időnél, tett közzé A. Bitinienė is, aki 38,5 ezer szót vizsgált (lásd: Bitinienė 1995: 11-19). A lett nyelvészek ugyancsak az 1966-ban vizsgált tudományos-műszaki szövegekben (292 ezer szóelőfordulás) a jelen időt még 93,1%-ban találták (lásd: Jakubaiir te kt.1968: 122). Tiesioginės nuosakos laikų asmenų formų vartojimas pateiktas 6 lentelėje, iš kurios látható, hogy nagyon egyértelműen a harmadik személy dominál, ami annak különleges helyzetét mutatja a személyrendszerben. Ezért, úgy tűnik, teljesen megalapozott egyes nyelvészek véleménye (Žulys 1974: 83— 180 | VIDA ŽILINSKIENĖ 92), hogy ez a forma nem tekinthető személyes formának; ezenkívül feltűnik, hogy az első személy többes számának gyakorisága nagyobb, mint a többi személyé. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a tudományos szövegekben az egyetlen szerző is gyakran többes számot használ, amikor leírja a kísérletet, kommentálja a kutatás során kapott eredményeket vagy következtetéseket von le, például: jungiame, sudarome, pastebime, vadiname, ištyrėme, nustatėme. 6. TÁBLÁZAT. AZ IGÉK KIJELENTŐ MÓDJÁNAK SZEMÉLYEI VARTOJIMAS MOKSLINIAME STILIUJE Jelen idő Egyszerű múlt idő Jövő idő Gyakori múlt idő Az igeidő Az igeidő Az igeidő Az igeidő szava Szavak Szavak Szavak Szavak Szavak Szavak Szavak Szavak személye előfordulásainak előfordulása (96) száma előfordulása- (7o) száma előfordulása (%) száma előfordulása (96) száma Egyes szám 1 a. 45 0,35 27 0,49 7 0,89 - — Egyes szám 2. sz. 19 0,15 4 0,07 8 1,03 —— Többes szám 1. sz. 522 4,05 190 3,47 275 35,26 7 4,07 Többes szám 2. sz. 2 0,02 2 0,04 3 0,38 — — 3. sz. 12313 95,44 5252 9593 485 62,44 165 95,93 Amint láttuk i$ 4 a táblázat adataiból, a be tudományos stílusban sok melléknévi igenévi alakot használnak. ir Jų A feloszlás fajták szerint a következő: cselekvő igenévi alakok — 4539 (23,67 96), szenvedő igenévi alakok — 14 641 (76,33 96). Így egyértelműen látható, hogy a tudományos szövegekben a szenvedő igenévi alakokat háromszor gyakrabban használják, mint a cselekvő igenévi alakokat. Abiejų rūšių Az laikų igenévi alakok használata hasonló tendenciát mutat, mint az aamenuojamųjų formák időinek használata (lásd a 7. táblázatot), azaz a jelen idő alakjait gyakrabban használják, mint a múlt időét, csak itt az arány nem olyan szembetűnő. A GRAMMATIKAI FORMÁK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN | 181 7. TÁBLÁZAT. AZ IGENÉVI ALAKOK IDEJÉNEK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN Cselekvő fajta Szenvedő fajta Az igenév ideje Szavak Szavak Szavak Szavak előfordulásainak előfordulásainak előfordulásainak előfordulásainak száma használata (%) száma használata (96) Jelen idő 2 608 57.46 8275 56,52 Egyszerű múlt 1923 42.37 Befejezett gyakori 3 0,07 Befejezett 6 060 41,39 Jövő idejű 5 0,11 30 0,20 Szükségességi igenév 276 1,89 Vizsgáljuk meg még a nyelv egy fontos részét — a melléknevet. A tudományos stílusú szövegekben leggyakrabban a következő mellékneveket használják: nagy, különféle, fő, új, fontos, közös, kis, társadalmi, különálló, különböző, valódi, jellegzetes, magas, egyenlő, tudományos, politikai, utóbbi, gazdasági, jó, speciális. Tárgyaljuk meg a melléknév grammatikai kategóriáinak gyakoriságát. A melléknevek eseteinek használatát a 8. táblázat mutatja be. 8. TÁBLÁZAT. A MELLÉKNEVEK ESETEINEK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN Vienaskaita Daugiskaita A melléknév Szavak Szavak linksnis pavartojimų pavartopavartojimų pavartoSzavak Szavak száma ás (76) száma ás (%) Alanyeset 6 406 34,23 4136 30,52 Birtokos eset 6 066 32,41 4962 36,62 Tárgyeset 2992 15,99 2102 15,51