Būdvardžio derinimas ir būdvardžio bevardės giminės problema

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVIII (2003), 119–136 A melléknévi egyeztetés és a melléknév semlegesnemű alakjainak problémája* Loreta Semėnienė Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A cikk a litván nyelvtanban hagyományosan a melléknév „semlegesnemű” alakjaiként leírt formákkal foglalkozik. Ezt a problémát a melléknevek nemi egyeztetésének tágabb kérdésével összefüggésben vizsgálja. Míg a hagyományos litván nyelvtan az egyeztetést a szintaktikai viszonyok egyik típusának tekinti, itt a szintaktikai viszony formális jelölőjeként írja le. Bevezeti az egyeztetést irányító elem nemének és az egyeztetett elem nemének megkülönböztetését (Corbett megfogalmazásában). A nemi rendszer eltérő (a) a főnevesült melléknevek esetében, amelyek élő és élettelen kategóriára vannak jelölve, az élőknél pedig további különbség van a hímnem és a nőnem között (a semlegesneműként leírt alakok valójában élettelenként vannak jelölve), valamint (b) a nem főnevesült melléknevek esetében, amelyek nemi alakjait az egyeztetés határozza meg. Az utóbbiak három egyeztetett nemet különböztetnek meg; a semlegesnemű alak az élettelenként főnevesült melléknevekkel és az élettelen névmásokkal mint egyeztetést irányító elemekkel való egyeztetésben használatos, továbbá alapértelmezett egyeztetési alak az olyan esetekben is, amikor az egyeztetést irányító elem helyét nemmel nem jelölt szó foglalja el. A litván nemi rendszer tehát három egyeztetett nemmel és három, az egyeztetést irányító elemhez tartozó nemmel rendelkező rendszerként írható le, bár a semlegesnemű irányító elemek viszonylag ritkák. 0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK 0.1. A litván nyelvészetben többféle felfogást javasoltak a melléknév hagyományosan semlegesnemű alakjainak1 értelmezésére. Egyes szerzők (Ulvydas, red., 1965: 478; Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 64; Valeckienė 1984; Tekorienė 1990; Paulauskienė 1994: 211; Ambrazas, red., 1994: 168; Ambrazas, ed., 1997: 134 stb.) az ilyen melléknévi alakokat a melléknevek közé sorolják, mások (Kazlauskas 1968: 324, Girdenis, Žulys 1973: 208, Paulauskienė 1983: 209) határozószóknak tekintik őket, megint mások külön kategóriának (Mustეikis 1972: 241–249). Jelenleg nincs általánosan elfogadott, megszilárdult értelmezése a melléknév hagyományosan semlegesnemű alakjainak; viták folynak arról, hol a helyük a szófaji besorolásban. * A cikk elkészítéséhez nyújtott értékes észrevételeiért és segítségéért köszönetet mondok Axelii Holvoet professzornak. A szerző köszönetet mond G. G. Corbett professzornak is, akivel a litván melléknévi nemi rendszer leírásának néhány elméleti kérdését vitatta meg. A cikk fő állításait 2002. december 17-én tárgyalták a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtani Osztálya által szervezett elméleti szemináriumon. 1 Terjes Mathiasseno (1996: 62) nuomone, sinchroniniu požiūriu tokias formas geriau tiktų vadinti nekaitomomis formomis. 120 | LORETA SEMĖNIENĖ 1. A MELLÉKNÉV SEMLEGESNEMŰ ALAKJAINAK ÉRTELMEZÉSE A LITVÁN NYELV NYELVTANAIBAN 1.1. Amint azt a tudományos Lietuvių kalbos gramatikoje (Ul vydas, red., 1965: 478), a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (Ambrazas, red., 1994: 168), valamint az angol nyelven írt litván nyelvtanban, a Lithuanian Grammar (Ambrazas, ed., 1997: 134) (a melléknévi fejezet szerzője Adelė Valeckienė), a litván mellékneveknek három nemi alakjuk van: hímnemű, nőnemű és semlegesnemű². Az említett nyelvtanok a melléknév semlegesnemű alakjait a hím- és nőnemű alakoktól szintaktikai funkciójuk és jelentésük jellege alapján különböztetik meg. A határozatlan / nem határozatlan tulajdonság szembeállítása kerül előtérbe a melléknév semlegesnemű, illetve hím- és nőnemű alakjai között. A mai litván nyelv grammatikájában (Ambrazas, szerk., 1994: 169) az áll, hogy a hím- és nőnemű melléknévi alakoktól eltérően, amelyek egy bizonyos dologhoz kapcsolódó tulajdonságot jelölnek, a semlegesnemű melléknévi alakok általában nem kapcsolódnak főnevekhez, és a tulajdonságot általánosítottan fejezik ki. Az akadémiai Litván nyelvtanban (Ulvydas, szerk., 1965: 526) azonban az áll, hogy a semlegesnemű melléknevek a dologtól elvonatkoztatott tulajdonságot, vagy pontosabban olyan jelenséget fejeznek ki, amely hasonló ahhoz, amit az elvont jelentésű melléknévi főnevek jelölnek. A melléknév semlegesnemű alakjai a hím- és nőnemű melléknévi alakoktól eltérően a mondatban jelzőként szerepelnek. 2. A MELLÉKNÉV SEMLEGES NEMŰ ALAKJAINAK FOGALMA AZ EGYES MONOGRÁFIÁKBAN 2.0. A melléknév semleges neme a melléknem kategóriájába tartozik Adelė Valeckienė (1984) és Dalija Tekorienė (1990) monográfiáiban is³. 2.1. Valeckienė a Lietuvių kalbos gramatinė sistema című monográfiájában (1984: 175, 185–186) azt állítja, hogy a semleges nemű melléknevek a melléknem kategória alakjai közé tartoznak, de mivel a litván nyelvben nincsenek semleges nemű főnevek, semleges nemű névmásokkal egyeztetődnek. A szerző azt is megjegyzi, hogy a melléknév fokozásának kategóriarendszerébe nemcsak a hím- és nőnemű alakok, hanem a semleges nemű alakok is beletartoznak. A hím- és nőnemű alakok a semleges nemű alakokkal együtt a melléknév teljes nembeli ragozási rendszerét alkotják. Attributív funkció nélkül 2 Pasirodžius pirmam Lietuvių kalbos gramatikos tomui, Jonas Kazlauskas (1965: 175) suabejojo būdvardžio bevardės giminės formų traktuotės loginiu adekvatumu. Jo teigimu, jei būdvardžio giminė priklauso nuo daiktavardžio giminės, o lietuvių kalboje nėra bevardės giminės daiktavardžių, tai apibūdinti bevardės giminės formą kaip būdvardžio bevardę giminę, vadinasi, daryti loginę klaidą – arba būdvardžio apibrėžime, kur sakoma, kad lietuvių kalbos būdvardis derinamas su daiktavardžiu gimine, skaičiumi ir linksniu, arba neteisingai suprantant bevardės giminės formą. 3 Vytautas Sirtautas is a semleges nem mellett érvelt a „Dėl būdvardžio giminės kategorijos” (1968: 135–137) című tanulmányában. A szerző megjegyzi, hogy a semleges nemű melléknevek bizonyos esetekben önállóak lehetnek, azaz főneveket vonzhatnak magukhoz (trumpa dienos), más esetekben pedig függőek, azaz predikatív szerkezetet alkotnak (bet ne tai įdomu). BŪDVARDŽIO DERINIMAS IR GIMINĖ 121 E formák a melléknem kategóriájában periférikusak, működésük korlátozott. A melléknév semleges nemű alakjai oppozíciót alkotnak a hím- és nőnemű alakokkal, rendelkeznek az egyeztetés jegyével, és jelentéskülönbség nélkül átalakíthatók hím- és nőnemű alakokká (vö. Ambrazas, Sližienė, Valeckienė 1974: 178). A szerző arra a következtetésre jut, hogy a hím- és nőnemű alakok csak a semleges nemű alakokkal együtt alkotják a melléknév teljes nembeli ragozási rendszerét (Valeckienė 1984: 186–187; lásd még 1998: 244–248). 2.2. Tekorienė annak bizonyítására, hogy a melléknév semleges nemű alakjai a melléknem kategóriájába tartoznak, a Bevardės giminės būdvardžiai (1990) című monográfiájában kibővíti a számos nyelvtanban és tankönyvben hasonlóan megadott melléknév-meghatározást (a melléknév önálló szófaj, amely tulajdonságot kifejező, nem, szám és eset szerint ragozható szavakból áll (Ambrazas, szerk., 1994: 167)). A szerző a melléknév meghatározásába nemcsak az attributív, hanem a predikatív tulajdonságot kifejező szavakat is belefoglalja. Állítása szerint „a melléknevek olyan szavak, amelyeket jelzőként és az állítmány névszói részeként használnak, és amelyeknek kategóriaszintű tulajdonságjelentésük van. Minden melléknévnek vannak hím- és nőnemű, eset és szám szerint ragozott, a főnévvel egyeztetett alakjai. Néhány minőségi melléknévnek van továbbá egy nem ragozható, semleges nemű alakja is, amelyet az állítmány névszói részeként használnak, ha az alanyt olyan névszói szó fejezi ki, amelynek nincs nemi jelentése, vagy ha egyáltalán nincs alany, illetve nincs megnevezve” (Tekorienė 1990: 67–68). Így a melléknév semleges nemű alakjai a hím- és nőnemű alakokhoz hasonlóan a predikatív tulajdonságot kifejező szavak azonos osztályába sorolhatók. A szerző szerint (Tekorienė 1990: 67) a melléknév semleges nemű alakjainak nincs nyelvtani nemi jelentésük, és a melléknév hím- és nőnemű alakjaival a közös nemi–nem nélküli szemantikai jegy alapján állíthatók szembe. Tačiau reikėtų sutikti su Aldona Paulauskiene (1994: 219), kad šitaip išplėtus būdvardžio sąvoką neįmanoma nustatyti ribų tarp būdvardžio ir kitų kalbos dalių, galinčių eiti tariniu ir taip pat, kaip ir būdvardžio bevardės giminės tipo formos, žymėti subjektui būdingą būseną, plg.: Man reikia. Man gera. Man garbė. Kyla klausimas – argi šie visi predikatai yra būdvardžiai? Todėl tradicinėje morfologijoje, skiriančioje kelias požymį reiškiančias kalbos dalis, Paulauskienės manymu, būdvardžio apibrėžimo negalima plėsti. O neišplėtus apibrėžimo sunku būdvardžio bevardės giminės formas laikyti būdvardžiais, nes jos nelinksniuojamos ir neina derinamuoju pažyminiu, vadinasi, neturi būdingiausių šios kalbos dalies ypatybių4. 3. A MELLÉKNÉV SEMLEGES NEMŰ ALAKJAINAK FOGALMA A LIETUVIŲ KALBOS MORFOLOGIJOS TANKÖNYVEIBEN 3.1. Evalda Jakaitienė, Adelė Laigonaitė és Aldona Paulauskienė némileg másként értelmezik a melléknév semleges nemű alakjait a Lietuvių kalbos morfologija (1976: 63– 4 Paulauskienė (1994: 217–219) kritikuoja ne tik Tekorienės, bet ir Valeckienės būdvardžio bevardės giminės formų sampratą. 122 | LORETA SEMĖNIENĖ 64). A szerzők (a „Melléknév” című fejezet szerzője Adelė Laigonaitė) megjegyzik, hogy a melléknév semlegesnemű alakjait nem nemjelölt melléknévi alakoknak kellene nevezni, és hogy ezek általában nem egy dolog tulajdonságát, hanem csupán egy bizonyos elvont állapotot jelölnek5. Azt is állítják, hogy a melléknév semlegesnemű alakjainak helye a melléknévi alakok rendszerében nagyon sajátos, mivel nem alkotnak semmiféle nyelvtani oppozíciót a hímnemű és nőnemű melléknevekkel. Ezért semmi alapja nincs annak, hogy ezeket a melléknévi alakokat a nem kategóriájába soroljuk6. Éppen ezért a szerzők szerint a melléknév semlegesnemű alakjainak a melléknevek közé sorolása a mai litván nyelv vonatkozásában csak feltételes lehet (vö. Michelini 1988: 53–58). 3.2. Paulauskienė a Lietuvių kalbos morfologijoje (1994: 211–217; lásd még Paulauskienė 2001: 138–139) szintén nemjelöltnek tekinti a melléknév semlegesnemű alakjait. A nemjelölt melléknévi alakokat – a fokozott és a névmási alakokhoz hasonlóan – a melléknév belső nyelvtani kategóriáinak tartja, és nem egyeztethető melléknévi kategóriáknak nevezi, vagyis olyanoknak, amelyeknek nincs megfelelőjük a főnév nyelvtani kategóriáinak rendszerében. Ezeket a nem egyeztethető melléknévi kategóriákat az egyeztethető melléknévi kategóriákkal (eset, szám, nem) állítja szembe, amelyek szintaktikai jellegűek, és a melléknévnek a főnévhez fűződő kapcsolatát tükrözik. Paulauskienės (1994: 208–209) teigimu, kiek skaičių turi daiktavardis, tiek skaičių rodo ir būdvardis. Tai, kas pasakyta apie būdvardžio skaičių, tinka ir linksniui, ir trečiajai derinamajai kategorijai – giminei. Vadinasi, jei yra dvi daiktavardžio giminės, turi būti ir dvi derinamojo žodžio – būdvardžio – giminės. Autorės žodžiais tariant (Paulauskienė 1994: 210), niekaip teoriškai nepaaiškintas daiktavardžio ir būdvardžio giminių nesutikimas ir niekaip nepaaiškinta, kodėl grynai derinamoji kategorija turėtų priklausyti nuo būdvardžio reikšmės. Juk matom, kad kitos dvi derinamosios kategorijos (linksnis ir skaičius) visiškai nepriklauso nuo to, ką reiškia būdvardis. Nuo būdvardžio reikšmės nepriklauso vyriškoji ir moteriškoji giminė. O gal ta forma dabar jokios giminės nežymi? Gal ji negimininė? – klausia Paulauskienė Lietuvių kalbos morfologijoje. 4. A MELLÉKNÉV SEMLEGESNEMŰ ALAKJAINAK MÁS ÉRTELMEZÉSEI 4.0. Kritikai értékelésben részesültek a hagyományosan a melléknév semlegesnemű alakjainak nevezett formák más értelmezései is. 4.1. A melléknév semlegesnemű alakjainak egyik értelmezése szerint: mivel ezek az alakok – a határozószókhoz hasonlóan – ugyanazokból a minőségi melléknevekből legalább ugyanilyen szabályosan képezhetők, és ugyanaz a középfokú alakjuk is, valamint 5 Šią sampratą kritikavo Valeckienė (1984: 183–187), Tekorienė (1990: 15). 6 Tokios pat nuomonės laikosi ir Tatjana Bulygina (1970: 35–36). Autorė, aptardama lietuvių kalbos būdvardžius, teigia, kad būdvardžio bevardės giminės formos nesudaro priešpriešos kitoms būdvardžio (vyriškosios ir moteriškosios giminės) formoms nei pagal giminę, nei pagal skaičių, nei pagal linksnį. Tokios būdvardžio formos yra tikras kokybinių vyriškosios giminės būdvardžių kamienas. Skirti būdvardžio bevardės giminės formas prie būdvardžių (vyriškosios ir moteriškosios giminės) yra tiek pat pagrindo, kiek ir kokybinius prieveiksmius, turinčius tų pačių būdvardžių kamieną. BŪDVARDŽIO DERINIMAS IR GIMINĖ 123 rendszerint állítmányi szerkezetekben is használhatók, ezért határozószóknak tekinthetők (Kazlauskas 1968: 324; Girdenis, Žulys 1973: 208; Paulauskienė 1983: 209)7. A melléknév semlegesnemű alakjait a határozószók közé sorolta Danielius Kleinas, az „Első litván nyelvtan” szerzője is (Balčikonis, red., 1957: 432, 538). 4.2. Kazys Musteikis (1972: 241–249) azt javasolta, hogy a melléknév semlegesnemű alakjait önálló szófajként, az állapot kategóriájának szavaiként kezeljék. A szerző szerint amikor a litván nyelvből eltűntek a semlegesnemű főnevek, a semlegesnemű melléknevek egy másik szófajba, az állapot kategóriájába kerültek át, és a tulajdonság jelentését az elvont állapot jelentése váltotta fel8. Musteikis (1972: 249) következtetése szerint az állapot kategóriájának önálló szófajként való elkülönítése teljesen objektív, mert – mint minden szófajt – a jelentés, a morfológiai jegyek és a szintaktikai funkciók különbségei alapján különíti el. 4.3. Amint látható, a melléknév semlegesnemű alakjainak itt röviden említett értelmezései mind kritikát kaptak, és közülük máig egyik sem vált általánosan elfogadott, megszilárdult nézetté. 5. AZ EGYEZTETÉS FOGALMA 5.1. A melléknév semlegesnemű alakjairól ismét szólva fontos maga a nem kategóriája, valamint a melléknévnek azokkal a szavakkal fennálló szintaktikai kapcsolata, amelyek meghatározzák a nemi alakját. 5.1.1. A nem kategóriája kettős természetű: magában foglalja egyrészt az inherens nemi kategóriával rendelkező szavakat (főnevek), másrészt az inherens nemi kategóriával nem rendelkező szavakat (melléknevek). A főnevek inherens nemi kategóriájuk révén mindenekelőtt prototipikus megvalósulásaikban két szemantikai nemre – hímnemre és nőnemre – oszlanak (vyras, tėvas, brolis, gaidys vs. moteris, motina, sesuo, višta stb.). Az ilyen főnevek neme motivált. E főnevek szemantikai neme rendszerint egybeesik a főnév morfológiai nemével9. Ezek a főnevek bizonyos ellentétet alkotnak a szemantikailag üres nemű főnevekkel, vagyis azokkal, amelyek neme nem motivált. A nem motivált nemmel tárgyakat megnevező főnevek rendelkeznek. Az ilyen főnevek morfológiai nemi jegyeik alapján sorolódnak az egyik vagy a másik nemhez. Másfelől a főnév inherens nemi kategóriája szintaktikai kapcsolatok révén meghatározza más szavak morfológiai nemi jegyeit. A főnévvel ellentétben a melléknév neme nem inherens kategória10, hanem egy másik szóval való egyeztetés határozza meg. A melléknévi nemi alakok rendszere a vele való egyeztetésen kívül 7 Pastarąją sampratą kritikavo Valeckienė (1984: 187–188). 8 Šiai sampratai prieštaravo Kazlauskas (1965: 176), akademinės Lietuvių kalbos gramatikos pirmo tomo autoriai (Ul vydas, red., 1965: 35–37), Ambrazas, Sl žienė, Valeckienė (1974: 180), Valeckienė (1984: 188–199), Paulauskienė (1994: 214–215). 9 Daiktavardžio semantinė ir morfologinė giminė suprantama kaip Artūro Judženčio (2002: 39–49) straipsnyje. Minėtame straipsnyje taip pat plačiau žr. apie daiktavardžio semantinės ir morfologinės giminės nesutapimus. 10 Kivéve a főnévként használt mellékneveket, amelyek inherens nemi kategóriával rendelkeznek. 124 | LORETA SEMĖNIENĖ egy főnév (vagy más, főnévként használt szó) által meghatározott hím- és nőnemű melléknévi alakokat is magában foglalja, például: namas dar nėra senas, diena graži, valamint egy harmadik, semlegesnemű alakot is, amelyet akkor használnak, amikor nincs olyan főnév, amellyel egyeztethető lenne, például: skaityti – įdomu stb. 5.1.2. A melléknév semlegesnemű alakjainak tárgyalásakor gyakran állítják, hogy az ezeket használó mondatokban a szintaktikai kapcsolat eltér attól, amely a melléknév hím- és nőnemű alakjainak használatakor fennáll. Az az álláspont terjedt el, hogy a melléknév semlegesnemű alakjai nem egyeztetettek¹¹, hanem hozzátapadó kapcsolatban állnak¹² (Mathiassen 1996: 68–69; Ulvydas, red., 1965: 478; plg. Labutis 1998: 41). Az az állítás, hogy az olyan mondatokban, mint a skaityti – įdomu, hozzátapadó kapcsolat van, azon alapul, hogy a főnévi igenév ragozhatatlan, nincs nemi alakja, vagyis a hagyományos felfogás szerint nem rendelkezik azokkal a morfológiai jegyekkel (nem, szám, eset), amelyek az egyeztetés mint szintaktikai kapcsolattípus legjellemzőbb sajátosságai. Úgy tűnik, éppen azért, mert a melléknév semlegesnemű alakjai nem egyeztetettek, felmerült az a javaslat, hogy egyáltalán ne sorolják be őket a melléknév nemi kategóriájába (Paulauskienė 1983: 209, 1989: 178–196; Bulygina 1970: 35–36; plg. Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976: 63). Valójában ugyanaz a szintaktikai kapcsolat áll fenn mind a hím- és nőnemű melléknevek és főnevek, mind a semlegesnemű melléknevek és a hozzájuk kapcsolódó szavak között. A különbség a szintaktikai kapcsolattal összekötött szavak morfológiai sajátosságaiban rejlik. Más szóval az egyik szó alakjának a másik szóhoz való igazodása tükrözi e szavak szintaktikai kapcsolatát, de nem tartozik a szintaktikai kapcsolatok típusai közé (ahogyan az irányítás és a hozzátapadás esetében). Az egyeztetés csupán a két szó közötti szintaktikai kapcsolat formális jelzője, amelyet a szavak morfológiai sajátosságai fejeznek ki. Az eddigiekből világosnak kell lennie, hogy a korábbi litván nyelvészeti hagyománytól eltérően a tanulmány az egyeztetést morfoszintaktikai jelenségként értelmezi. Az egyeztetés (angolul agreement) egy szó bizonyos szemantikai vagy formai jegyeinek kiválasztása egy másik szó formai jegyei alapján (Steele 1978: 610)¹³. Így az egyeztetés mint morfoszintaktikai jelenség meghatározásából kiindulva a hím- és nőnemű főnevek mellett, amelyek a megfelelő hím- és nőnemű melléknévi alakok kiválasztását határozzák meg, el kell ismernünk egy harmadik alanytípust is (a főnévi igenevet stb.), amely meghatározza az állítmányként szereplő semlegesnemű melléknévi alak kiválasztását. Ezt a melléknévi alakot olyan nemi alaknak kell meghatároznunk, a- 11 A litván nyelvészeti munkákban az egyeztetést rendszerint vagy olyan alárendelő kapcsolatként írják le, amelyben a függő szó felveszi az őt alárendelő szó alakjait (Balkevičius 1963: 28; Sirtaūtas, Greda 1988: 38), vagy olyan kapcsolatként, amelyben a függő szó alakjai (vö. egyeztetett szó (Tekorienė 1990: 62)) igazodnak (Ulvydas, Ambrazas, Valeckienė red., 1976: 11), hozzáigazítódnak (Gaivenis, Keinys 1990: 47), alkalmazkodnak (Labutis 1998: 31) vagy kiválasztódnak (Ambrazas, red., 1994: 480) az alaptaghoz (vö. az egyeztetés alapszava (Tekorienė 1990: 62)). Így a litván nyelvészetben az egyeztetést a szintaktikai kapcsolatok egyik típusaként értelmezik az irányítás és a hozzátapadás mellett. A litván szintaxisban érvényes egyeztetésfelfogásokról és azok terjedelméről részletesebben lásd Vaskelaitė (1996: 66–86). 12 Magát a hozzátapadást a litván nyelv főbb nyelvtanai eltérően határozzák meg (vö. Ambrazas, red., 1994: 481–482; Ulvydas, Ambrazas, Valeckienė, red., 1976: 12–17). 13 Susan Steele derinimo apibrėžimu remiamasi G. G. Corbetto (1991: 105, 1999: 105) darbuose (plg. Moravcsik 1978: 333; Lehfeldt 1980: 259; Corbett 1986: 996). Corbettas (1991: 225–226) atskirai dar skiria semantinį ir sintaksinį (gramatinį) derinimą. BŪDVARDŽIO DERINIMAS IR GIMINĖ | 125 mivel ugyanahhoz a morfológiai nyelvtani nem kategóriához tartozik, mint a melléknév hím- és nőnemű alakjai. Azt a szót, amelynek alakja meghatározza az egyeztetési viszonyokat, a szakirodalom az egyeztetés vezérlőjének (angl. agreement controller, agreement trigger) nevezi (Corbett 1986: 996, 1999: 103). Azt a szót, amelynek alakját az egyeztetési viszonyok határozzák meg, az egyeztetés célpontjának14 (angl. agreement target) nevezik (Corbett 1986: 996, 1999: 103). Azokat a szavakat, amelyek nyelvtani nemét az egyeztetés határozza meg, vezérlői nemeknek (angl. controller genders) nevezzük. Azokat a szavakat, amelyek nyelvtani nemét a vezérlői nemekkel való egyeztetés határozza meg, célponti nemeknek (angl. target genders) nevezzük (Corbett 1999: 150–151). A nyelvtani nem kategóriájáról és az egyeztetésről szólva fontos különbséget tenni azok között a szavak között, amelyek alakja meghatározhatja az egyeztetést, és azok között, amelyek alakját az egyeztetés határozza meg. 5.2. A litván nyelvben az egyeztetés vezérlői lehetnek főnevek, főnévi névmások és főnévként használt melléknevek (lásd még alább). Az ilyen önállóan használt névmások esetében, amelyek az egyeztetés vezérlőjének pozíciójában állnak, például: tas, ta, šitas, šita és hasonlók, élő / élettelen szemantikai szembenállást különböztetünk meg. 1. ÁBRA. A NÉVMÁSOK NYELVTANI NEMI RENDSZERE Az élő / élettelen szemantikai szembenállás a főnévként használt melléknevek esetében is megfigyelhető (lásd alább). A litván nyelvben az egyeztetés célpontjai közé tartoznak a melléknevek, a melléknévi igenevek, a melléknévi névmások, egyes számnevek, a számnévi névmások, az ige stb. (vö. Corbett 1991: 106–115). Mint látható, a litván egyeztetési célpontok száma nagyobb, mint az egyeztetés vezérlőié (vö. Corbett 1991: 159; Tekorienė 1986: 45; Moravcsik 1978: 363–364). 5.3. Ez a cikk részletesebben azt tárgyalja, hogy a főnévként használt melléknevek milyen kapcsolatban állnak az egyeztetés vezérlőjének pozíciójában a célpontjaikkal, valamint hogy a melléknevek mint egyeztetési célpontok milyen kapcsolatban állnak vezérlőikkel. 14 A litván derinimo valdiklis, derinimo gaviklis terminusok javaslatáért dr. Artūras Judžentysnek mondok köszönetet. 126 | LORETA SEMĖNIENĖ 6. A MELLÉKNÉV (HÍMNEMŰ, NŐNEMŰ ÉS SEMLEGES NEMŰ) EGYEZTETÉSI IRÁNYÍTÓI POZÍCIÓBAN 6.0. Mint említettük, az egyeztetési irányítói pozícióban álló főnévi névmások (tas, ta, tai, šitas, šita stb.) esetében az élő / élettelen szemantikai oppozíciót különböztetjük meg (lásd még Valeckienė 1984: 43–47, 137–142; 222kk.), amely két tagból áll. A főnévi névmások hím- és nőnemű alakjai rendszerint élő dolgokra (személyre, élőlényre vagy ezek csoportjára) utalnak, amelyeket a korábbi szövegkörnyezetben főnevek neveznek meg, míg az említett névmások semleges nemű alakjai általában élettelen dolgokra (tárgyra vagy jelenségre) utalnak, amelyeket a korábbi szövegkörnyezetben előforduló szerkezetek, külön mondatrészek vagy még tágabb szövegkörnyezet fejez ki, például: (1) A nyomozót felügyelő őr elhátrált a fától. Az elszakadt a kerítéstől, amaz a ház falától KT. (2) Apa megértően reagált kislánya bánatára: – Tudod-e, milyen szép az a kislány? Az, aki mosolyog, nem ráncolja a homlokát, gyengéd, udvarias, jól tanul, szépen ír, segít anyának krumplit hámozni, és mindennap letörli a port a bútorokról KT. (3) Izolina hirtelen felsírt, én azonban közömbösen reagáltam erre, ahogyan a patakocskában rövid időre felbukkanó zavaros hordalékra is reagálnék KT. 6.1. Az irányítói pozícióban álló főnévi mellékneveket tárgyalva (mind a hím- és nőnemű, mind a semleges nemű alakokat), szintén beszélhetünk az élő / élettelen szemantikai oppozícióról, amely két tagból áll. A főnévi használatú melléknév hím- és nőnemű alakjai, amelyek rendszerint élő dolgot (személyt vagy élőlényt, illetve ezek csoportját) jelölnek, szemben állnak a melléknév semleges nemű alakjaival, amelyek többnyire élettelen dolgot (tárgyat vagy jelenséget) jelölnek (vö. a névmásokat a 6.0. pontban) (lásd még Valeckienė 1984: 97–101, 1998: 247), például: (4) A gyalogosnak itt már nincs hová tennie a lábát, arról nem is beszélve, hogy az elégett benzin és a szűretlen olaj bűzével telített levegőt lélegzi be. De a gyalogosok sem gyámoltalanok: bátran cikáznak az autók között, életüket kockáztatva KT. (5) Az idegen nő lassan öltözött, a pad mellé tette a csomagját, majd tétovázva leült KT. (6) Tejterméket is, zöld dolgokat is eszem GRZ. LKŽ IX 919. (7) Mindig tévedtem, amikor az emberekről azt gondoltam, hogy gonoszak vagy jók KT. Az élettelen dolgot jelölő főnévi melléknevek szinte minden esetben váltakozva használhatók mind a melléknév hímnemű alakjával – mint a jelöletlen taggal –, mind a melléknév semleges nemű alakjával, például: (8) A jót messzire hallani, de a rosszat még messzebbre bk. (9) Ebben az esetben úgy tűnhet, hogy a rossz nagy része a nagyobb jó megteremtését vagy a nagyobb rossz elhárítását szolgálja. Végső soron az erkölcsi rossz bűn vagy rútság KT. BŪDVARdŽIO DERINIMAS IR GIMINĖ 127 (10) Tačiau nepaisant didžiulės galios, komunikavimo priemonės yra ir bus tiktai priemonės, tai yra įrankiai, galimi naudoti geram arba blogam KT. (11) Nenuvarkime darydami gerą, – baigdamas ragino kardinolas V. Sladkevičius KT. (12) Tai nereiškia, kad jis nudrožia tiesiai pas jį ir pareiškia: „Čia aš, Canderi, su piktu ir geru!“ KT. Vö.: (13) A rossz nem örök KT. (14) Látja, én nemcsak semmi rosszat nem kívánok, hanem jót is kívánok magának KT. (15) Az irigység nyugtalansággá változott, a vadlúd pedig rosszat jelző ómenné... KT (16) Mintha valaki tőrrel szurkálna, amikor ilyen képtelenségeket hallok arról, amit szentnek tartok ŠRAG SD 21. Azokban az esetekben, amikor a főnévként használt melléknevek élőként és élettelenként is értelmezhetők, az élettelenre vonatkozóan A. Valeckienė (1984: 141) azt javasolja, hogy inkább a melléknév semlegesnemű alakjait használjuk, például: (17) Gera niekas nemato, bloga – visi KT. Vö.: (18) Trys nykštukai, trys išminčiai spręsdavo kiekvieną ginčą: blogą baudė, gerą gyrė KT. 6.1.1. Szintaktikai szempontból az egyeztetést irányító (alanyi) pozícióban álló, főnévként használt hímnemű melléknévi alak határozza meg az egyeztetést fogadó pozícióban álló melléknév hímnemét (lásd a 4. mondatot). Ugyanez érvényes az irányító pozícióban álló semlegesnemű melléknévi alakokra is. Alakjuk meghatározza az egyeztetést fogadó alakját (lásd a 13. mondatot). Más szóval az egyeztetést fogadó pozícióban álló hímnemű vagy semlegesnemű melléknévi alak szintaktikailag, vagyis a nyelvtani nem morfológiai jegyei szerint egyezik meg az egyeztetést irányító pozícióban álló megfelelő főnévi hímnemű, nőnemű vagy semlegesnemű melléknévi alakkal. A főnévként használt semlegesnemű melléknévi alakoknak – akárcsak a főnévként használt hím- és nőnemű melléknévi alakoknak (lásd a 9. mondatot) – lehetnek egyeztetett jelzőik: főnévi vagy melléknévi névmások, illetve szenvedő melléknévi igenevek semlegesnemű alakjai (vö. Paulauskienė 2001: 138; Valeckienė 1984: 99), például: (19) Šią sąveiką reikia visapusiškai plėsti, prisiminus jos ilgaamžes šaknis, atminus visa gera15 ir atmetus klastą bei blogį, kuris pasitaikė mūsų istorijoje, kad ranka rankon su viltimi įžengtume į trečiąjį tūkstantmetį KT. 15Az utóbbihoz hasonló mondatok kétféleképpen értelmezhetők. Mind a melléknév semlegesnemű alakja, mind az előtte álló névmás semlegesnemű alakja értelmezhető az egyeztetést irányító elemként, például: Hiszen minden fenséges, új, jó valakinek a képzeletében gyulladt lángra KT: Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt a jót, amit velem tett? KT. Valószínűbb azonban az az állítás, hogy a minden jó szókapcsolat alaptagja a jó, hiszen vö. minden ember, de nincs *minden jó, ellentétben a valami új (vö. valami új) kapcsolattal, amelyben a valami névmás az alaptag. 128 | LORETA SEMĖNIENĖ (20) Ó, az új, mint tudjuk, elfeledett régi KT. (21) Gyakran kiderül, hogy minden új dolog jól elfeledett régi KT. 6.2. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a főnévi melléknevek (mind hím- és nőnemű, mind semleges nemű alakjukban), ha az egyeztetés irányítója pozíciójában állnak, meghatározzák az egyeztetés célpontjának alakját. 7. HÍM- ÉS NŐNEMŰ MELLÉKNEVEK AZ EGYEZTETÉS CÉLPONTJÁNAK POZÍCIÓJÁBAN 7.1. A hím- és nőnemű melléknévi alakok egyeztetését az egyeztetés célpontjának pozíciójában álló irányítóikkal – főnevekkel és főnévi névmásokkal – külön tárgyalva a következő, a nem szerinti egyeztetési eseteket különböztethetjük meg16: 1) ha a főnév morfológiai neme hímnemű, akkor a melléknév is hímnemű alakot vesz fel, „lemásolva” a hímnemű főnév egyeztetési jegyeit (azaz a nemet, a számot és az esetet) (angolul: agreement features). Ha a főnév morfológiai neme nőnemű, akkor a melléknév is nőnemű alakot vesz fel (lásd még Judžentis 2002: 42–45; vö. Sirtautas 1978: 66), például: (22) De Tadukas azt akarja, hogy tovább nézzék őt: a hajója nemcsak szép, hanem nagy is... KT. (23) 1944 tavasza meleg, szép és korai volt KT. (24) Nem mozdult meg, ezért a virágot az ujjai közé kellett tenni: – Friss, szép [virág], vigyék haza... KT. (25) Szép, napos nap volt KT. (26) Amikor pedig diáknak öltöztem, mind úgy kotkodácsoltak, mint a tyúkok: igazi férfi, igazi gimnazista, szép fiúcska! KT. (27) Aistét mindenki dicséri – tehetséges és szorgalmas lány KT; 2) ha a főnév morfológiai neme nőnemű, de férfi személyt jelöl, a melléknév szemantikailag egyezik a főnévvel, és hímnemű alakot vesz fel (lásd még Judžentis 2002: 42–43), például: (28) A nagybácsi mindig jó, ezért Vaišniukas minden kívánságát igyekezett teljesíteni KT. (29) Apuka visszafogottabb, konzervatívabb volt, és tudta, hogyan fogalmazza meg szigorúan a gondolatait KT. (30) Vaidila, az igazi vaidila most az ősz hajú orgonista, Jonas Gregoravičius KT; 3) ha mindkét nemhez tartozó személyt jelölő főnév (angolul: double gender nouns) negatív tulajdonság alapján jelöl valakit, és morfológiai neme hím- vagy nőnemű, akkor a melléknév szemantikailag egyezik vele, és ennek megfelelően hím- vagy nőnemű alakot vesz fel (vö. Sirtautas, Grenda 1988: 39; Tekorienė 1986: 45, 1990: 63–64), például: 16A mellékneveknek a vezérlővel való egyeztetését szám és eset szerint a cikk nem tárgyalja részletesebben. BŪDVARDŽIO DERINIMAS IR GIMINĖ 129 (31) Az öreg a romba dőlt hírnevéről, a pályafutása végén érzett szégyenről és hasonlókról kesergett. „Na, gondolkodj, törjed a fejed, te vén mamlasz! Hogyan menthetnéd meg a hírnevedet?!” – gondoltam én, összeszorított fogakkal KT. (32) Beléptem abba a szalonba – és elvakultam: ősz hajú mamlasz volt, akit nem kellett borsóval hajtani, most pedig – csak úgy csillognak a fekete fürtök, a füle mellett hajtókerék – rá sem ismernél KT. (33) Félénk vagyok, de amikor bátorságra kapok, szemtelenné, igazi pimasz leszek KŠ VŽV 274; Megjegyzendő, hogy a mindkét nemhez tartozó személyeket jelölő főnév mellett a melléknév olykor szintaktikailag és szemantikailag is egyeztethető, például: (34) Kostas azért mégis a legnagyobb nemzetség KT. (35) Van nekem pénzem, hát akkor kedves nemzetség... KT; 4) ha egy ragozhatatlan főnév megállapodás szerint hím- vagy nőnemű morfológiai nemű, akkor a melléknév ennek megfelelően hím- vagy nőnemű alakot kap (lásd Judžentis 2002: 44; vö. Labutis 1998: 32–33), például: (36) Karminas megkönnyebbülten felsóhajtott; elege lett az értelmetlen interjúból KT. (37) Végre itt találkoztunk Irina Alberti-Ilovajskajával, itt, a hangulatos előcsarnokban, és nyugodt beszélgetésünk folyt mindenről KT. A mai nyelvhasználatra támaszkodva azonban vannak olyan esetek, amikor az egyeztetés nem a főnév megállapodás szerinti morfológiai nemét követi, például: (38) Tágas háromemeletes előcsarnok kiválóan alkalmas kiállítások rendezésére KT. Vö.: (39) Az első emeleten tágas előcsarnok, diákoknak szánt kávézó, könyvesbolt stb. lesz KT. (40) Szűk az előcsarnok is, amely köré a szobák csoportosulnak KT. Figyelmet érdemelnek azok az egyeztetési esetek, amikor a melléknév nemi alakja a „rejtett” (angolul reluctant) vezérlő17 (nem-, szám-) morfológiai jegyeivel egyezik (vö. Sirtautas 1978: 58), például: (41) A lovak többsége fiatal volt, alig voltak belovagolva – a télen nem dolgozó lovak csak fél adag takarmányt kaptak KT. (42) A legtöbbjük [a nők közül] hálás volt, boldognak érezte magát boldognak, mintha egy új, csodálatos világot nyitott volna meg előttük, de nem akart benne élni, túl szűk volt neki KT. (43) Másfelől az emberek többsége nemcsak egészséges, hanem kellően tehetséges is ahhoz, hogy ösztönzést és kezdeményezőkészséget kapva kellően jól éljen és élhessen a társadalomban KT; 17 Rejtett vezérlők (angolul: reluctant controller) azok, amelyek morfológiai jegyei a felszíni szerkezetben nincsenek kifejezve, de a befogadó éppen ezekkel egyezik (Corbett 1986: 1007) 130 | LORETA SEMĖNIENĖ 5) amikor a vezérlő pozíciójában személyes névmások állnak (én, te stb.), akkor a melléknév szemantikailag egyezik velük, vagyis figyelembe veszi a névmással jelölt referens nemét (vö. Tekorienė 1990: 63–64), pl.: (44) És én sem maradtam adósa – felelte Zuza, és mindketten egyszerre, nyilvánosan csókolóztak össze, a násznagy biztatása nélkül, amire még nem volt példa a Šilai falu történetében, amióta világ a világ KT. (45) Nagyon bátortalan vagyok, ezért a nevemben hívd meg mindkét szülőt násznagynak Julytė esküvőjére KT. (46) Akkor talán közel álltál ahhoz az öreg varázslóhoz? Zuza sokáig hallgatott, míg végül őrülten váratlan választ talált: – Közel álltam KT. (47) Élve van rád szükségünk, apám, szükségünk van rád KT. (48) Zuza felemelte a fejét, könnyekben tört ki: – Katarsėl, miért voltál olyan jó álmomban, és most miért vagy olyan kegyetlen? KT; 6) amikor a vezérlő pozíciójában nem szerint változó személyes névmások állnak ő (hímnem), ő (nőnem), akkor a melléknév szintaktikailag egyezik velük, vagyis a névmás morfológiai jegyei szerint, pl.: (49) Az öregember szemében könnyek jelentek meg. Kihívóan büszke és patetikus volt KT. (50) Amikor hazaértem, alig bírtam menni, ellenőriztem a fiókot, és megkönnyebbült szívvel felsóhajtottam: üres volt KT. (51) Nehéz lesz neked Zuzával. Ő jó, de szeszélyes KT. (52) Anupras paėmė Kristinos ranką. Ji buvo šalta kaip ledas KT. (53) Motorkerékpárral, mások kistraktorral zötyögnek a gyökeres erdei úton, hogy végképp kiűzzék Vinčuk lelkét, amely – saját állítása szerint – már betölti a Labanoro-erdőt, ezért az legyőzhetetlen, halhatatlan... KT; 7) ha a vezérlő pozíciójában nem szerint nem ragozódó, határozatlan személyre vagy élőlényre utaló névmások állnak, például: kas, niekas, kažkas, kažin kas és hasonlók, akkor a melléknév szintaktikailag egyezik velük (vö. Ulvydas, Ambrazas, Valec-kienė, szerk., 1976: 11–12), vagyis a névmás morfológiai jegyei szerint (lásd még alább), például: (54) Ki lehet gyáva, félénk? KT. (55) Már valaki alattomosan a körmére koppintott, megbántotta a lelkét KT. (56) És ne gondolják, hogy valaki tartozik önöknek; viselkedjenek úgy, mintha önök maguk tartoznának KT. (57) Könnyes szemmel nézett a vejére, és most az a gondolata támadt, hogy valami idegen, távoli és félelmetes jár az erdeiken és mezőiken; még senki sem látta, sehol sem találkozott vele, de itt van a közelben, minden tanyára betér KT. (58) Senki sem hibás azért, hogy a világ olyan, amilyen csak lehet. Senki sem hibás azért, ha Nani most olyan rosszul van KT. (59) Ne sírj, drágám, senki sem érdemli meg a könnyeidet KT. BŪDVARDŽIO DERINIMAS IR GIMINĖ 131 7.2. Összefoglalva a melléknév hím- és nőnemű alakjainak a kongruencia befogadói pozíciójában álló vezérlőikkel való kapcsolatát, megállapítható, hogy rendszerint szintaktikailag vagy szemantikailag egyeztetődnek egymással. 8. A MELLÉKNÉV SEMLEGES NEMŰ ALAKJAI AZ EGYEZTETÉS CÉLPOZÍCIÓJÁBAN 8.0. Tekintettel arra, hogy a melléknév hím- és nőnemű alakjai vagy szintaktikailag, vagy szemantikailag egyeztetődnek vezérlőikkel, feltételezhető volna, hogy a melléknév semleges nemű alakjai, amelyek az egyeztetés célpozíciójában állnak, szintén valamilyen módon egyeztetődnek vezérlőikkel. 8.1. A melléknév semleges nemű alakjainak vezérlői pozíciójában a melléknév semleges nemű alakján kívül (lásd 6.1.1.) állhat: főnév (pontosabban a főnév alanyesete vagy birtokos esete), egyes névmások, az ige főnévi igenévi alakja, összetett mondat mellékmondati tagmondata, határozói igenévi szerkezetek, null alany, például: (60) Nekem nem fontos a pénz, nekem az igazság fontos... Dv BD 65. (61) Tam [įsivaizduoti] buvo reikalinga gilaus susikaupimo ir didelių valios pastangų M-Pt AŠ 188. (62) Ez veszélyes lehet az életére LR 2000 06 24. (63) Nyugtalanító volt számára mindezt magában kitapintani M-Pt AŠ 427. (64) Már látszott, hogy hajnalodik KT. (65) Az öreg papnak fájt látni, ahogy az emberek, miután vasárnap a templomban magukhoz vették az úrvacsorát, az urnába az önjelöltre szavazó szavazólapot dobják KT. (66) Tiszta, üres, ketten hallgatag emberkék talán fehér ágyakban, újságot olvasnak, a plafont bámulják vagy alszanak KT. (67) Olyan jó és nyugodt volt neki [Liudunak] a szomorúságával M-Pt AŠ 73. 8.2. A melléknév semleges nemű alakjainak említett, vezérlői pozícióban álló szóalakokkal való egyeztetését konkrétabban tárgyalva az alábbi egyeztetési eseteket különböztethetjük meg: 1) ha a vezérlői pozícióban semleges nemű melléknevek vagy semleges nemű névmások állnak, akkor a melléknév semleges nemű alakja morfológiai jegyek szerint, vagyis szintaktikailag egyeztetődik (Balkevičius 1963: 129; Sirtautas 1978: 67; Ambrazas, red., 1994: 168; Ambrazas, ed., 1997: 135–137; Valeckienė 1998: 248; vö. Ulvydas, red., 1965: 478, 526), például: (68) Ez veszélyes lehet az életére LR 2000 06 24. (69) Minden nagyon finom KT. (70) Mindez – nagyszerű KT. (71) Csak az világos, hogy tašyk megijedt Ildefonsótól... KT; 2) ha az egyeztetés vezérlője nem rendelkezik morfológiai nemmel (az ige főnévi igenévi alakja, összetett mondat mellékmondati tagmondata, határozói igenévi szerkezetek, zéró alany), akkor 132 | LORETA SEMĖNIENĖ a melléknév semlegesnemű alakja a vezérlővel hallgatólagos18 (angolul default) alakokként egyeztetődik, pl.: (72) Errare humanum est – tévedni emberi dolog KT19. (73) Abszurdum, hogy még ma is a Király teteje Sᒪᶜ Rₘ 225. (74) A vágyakozás az érzelmi lehetőségek mércéje: „Nézel, hallgatsz... és jó neked, és kellemes, és boldog, és vágyakozol valami után...” KT; 3) amint említettük, azokban az esetekben, amikor a vezérlő pozíciójában hím- vagy nőnemű morfológiai nemű főnév áll, az egyeztetés befogadójának pozíciójában rendszerint a megfelelő nemű melléknévre számítunk (lásd 7.). Ha az egyeztetés befogadójának pozíciójában a melléknév semlegesnemű alakja áll, semlegesnemű egyeztetésről és a vezérlő pozíciójában lévő főnév szemantikai különbségeiről beszélünk. Más szóval, ha valamelyik morfológiai nemű főnév semlegesnemű melléknévvel egyeztetődik, akkor a főnév nem konkrét tárgyra utal, hanem propozicionális argumentumot képvisel (Corbett 1991: 216–218; lásd még Moravcsik 1978: 337–338, 342; vö. Valeckienė 1998: 248; Tekorienė 1987: 170, 1990: 43–44; Ulvydas, Ambrazas, Valeckienė, szerk., 1976: 372; Jablonskis 1957: 465), pl.: (75) De Giedrét nem érdeklik a gyerekek Kš ŽK 198. Az utóbbi mondatban a melléknév semlegesnemű alakja egy bizonyos, hallgatólagosan értett cselekvést jellemez, vagyis a gyerekekkel való foglalkozás, a róluk való beszélgetés és hasonlók nem érdekesek; ez a főnév többes számú alanyesetével jelölt dologhoz kapcsolódik. A propozicionális argumentumra utaló főnév az egyeztetés befogadójának pozíciójában is állhat, és a névmás semlegesnemű alakjával egyeztetődhet, noha ilyen esetekben rendszerint a melléknév semlegesnemű alakjával való egyeztetésre számítanánk, pl.: (76) A lét mély alapjaiban már nincs nyugtalanság. Ott minden – örök derűs csend KT; 4) ha az egyeztetés vezérlőjének pozíciójában nem szerint nem változó, határozatlan névmások állnak, amelyek meghatározatlan tárgyra vagy jelenségre utalnak, pl.: kas, niekas, kažkas, kažin kas és hasonlók, akkor ezekkel a melléknév semlegesnemű alakja egyeztetődik (vö. Mathiassen 1996: 232; Tekorienė 1986: 45) (vö. 7.1. (7)), pl.: (77) Minden, ami emberi, nem idegen tőlem KT. (78) A gyerekek nem nagyon szeretnek olyasmit enni, ami egészséges, ami pedig finom is és egészséges, az drága KT. (79) Még semmi sem volt világos, de a gondolat forrni kezdett az agyában KT. 18 Köszönöm dr. Artūras Judžentasnak az angol terminus javasolt litván megfelelőjét. 19Vö. az olyan mondatokat, amelyekben az irányító pozíciójában főnévi igenév áll, és hozzá kapcsolódik egy körülményhatározói szerkezet, pl.: Basam vaikščiot po rugieną dagu SNT. LKŽ II 212; Noternye basam stovėti dilgu RŠ. LKŽ II 552. BŪDVARDŽIO DERINIMAS IR GIMINĖ 133 (80) Vagyis valami nagyon komoly dologról van szó, ha megszegik ezt az új életmódhoz kapcsolódó tabut? KT. (81) De elmagyaráztam neki, hogy a szamáriai kórházban történt események mindannyiunk számára kevés örömet jelentenek, nem valami rendkívüli, hiszen az Úr azért teremtette a sebészeket, hogy segítői legyenek a Földön KT. (82) Az orvos és Ona arra gondolt, hogy biztosan valami nincs rendben velem, és ugyanazzal a mentőautóval a pszichiátriára vittek KT. 9. ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK 9.1. A melléknévnek mint az egyeztetés irányítójának és az egyeztetés befogadójának három neme van: hímnemű, nőnemű és semleges. 9.2. A litván melléknevek irányítókkal való egyeztetésének tárgyalásakor meg kell különböztetni az egy vagy több morfológiai nemmel rendelkező egyeztetési irányítókat és a nem prototipikus egyeztetési irányítókat, amelyeknek nincs morfológiai nemük. Az előbbiek a főnevek, a főnévi névmások és a főnévi melléknevek. A nem prototipikus egyeztetési irányítók a főnévi igenév, az összetett mondat mellékmondati tagmondata, a határozói igenévi szerkezetek és a zéró alany. 9.3. Az egyeztetési kritérium alapján a melléknév (hím-, nő- és semleges nemű alakjainak) irányítóval való egyeztetésének következő esetei különíthetők el: a) a hím- és nőnemű melléknevek szintaktikailag vagy szemantikailag egyeztetődnek a főnév morfológiai hím- vagy nőnemű alakjaival, a főnévi névmás megfelelő alakjaival, valamint a főnévi melléknév hím- és nőnemű alakjaival; b) a semleges nemű melléknevek szintaktikailag egyeztetődnek a névmás semleges nemű, illetve a főnévi melléknév semleges nemű alakjaival. Nem prototipikus irányítók (főnévi igenév, összetett mondat mellékmondata, zéró alany stb.) mellett a melléknév semleges nemű alakjai kikövetkeztetett alakokként egyeztetődnek. 2. ÁBRA. A MELLÉKNÉV EGYEZTETÉSE AZ IRÁNYÍTÓKKAL 134 | LORETA SEMĖNIENĖ 9.4. A melléknév mondatbeli szintaktikai pozícióját figyelembe véve mindenekelőtt nem főnévi és főnévi mellékneveket különböztetünk meg; az előbbiek a szintaktikai egyeztetés kritériuma szerint tovább oszthatók a melléknév hímnemű, nőnemű és semlegesnemű alakjaira, amelyek az egyeztetés szempontjából a vezérlőik tekintetében különböznek egymástól, az utóbbiak, vagyis a főnévi melléknevek pedig a szemantikai élő / élettelen oppozíció alapján két csoportra oszthatók. 3. ÁBRA. A MELLÉKNÉV NEMI RENDSZERE (SZINTAKTIKAI POZÍCIÓ ALAPJÁN) ŠALTINIAI bk – bendrinė kalba. Dv BD – Liudas Dovydėnas. Broliai Domeikos, 1996. Kš ŽK – Raimondas Kašauskas. Žaliuojančios kalvos, 1982. KŠ VŽV – Raimondas Kašauskas. Visi žemės vaikai, 1995. KT – Kauno Vytauto Didžiojo universiteto Kompiuterinės lingvistikos centro dabartinės lietuvių kalbos tekstynas. LKŽII, IX – Lietuvių kalbos žodynas, 1969, 1973. LR – Lietuvos rytas. M-Pt AŠ – Vincas Mykolaitis-Putinas. Altorių šešėly, 1979. Slc RIII – Mykolas Sluckis. Raštai, t. 3. 1989. ŠRAG SD – Šatrijos Ragana. Sename dvare, 1969. LITERATŪRA AMBRAZAS, V., red., 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. AMBRAZAS, V., ed., 1997: Lithuanian Grammar, Vilnius: Baltos lankos. AMBRAZAS, V., SLIŽIENĖ, N., VALECKIENĖ, A. 1974: Keletas svarstytinų lietuvių kalbos morfologijos klausimų. Baltistica 10 (2), 177–186. BALČIKONIS, J., red., 1957: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Politinės ir mokslinės literatūros leidykla. BŪDvardžio derinimas ir giminė 135 Balkevičius, J. 1963: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Balkevičius, J. 1998: Lietuvių kalbos predikatinių konstrukcijų sintaksė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Bulygina, T. V. 1970: Морфологическая структура слова в современном литовском литературном языке (в его письменной форме). Жирмунский, В. М., Артюнова, Н. Д., ред., Морфологическая структура слова в индоевропейских языках, Москва: Наука, 7–71. Corbett, G. G. 1986: Agreement: a partial specification, based on Slavonic data. Linguistics 24 (6), 995–1023. Corbett, G. G. 1991: Gender, Cambridge: Cambridge University Press. Corbett, G. G. 1999: Introduction. Folia Linguistica 33 (2), 103–107. Gaivenis, K., Keinys, S. 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa. Girdenis, A., Žulys, V. 1973: [rec.] Lietuvių kalbos gramatika, 1965, t. 1; 1971, t. 2. Baltistica 9 (2), 203–214. Jablonskis, J. 1957: Rinktiniai raštai 1, sudarė J. Palionis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Jakaitienė, E., Laigonaitė, A., Paulauskienė, A. 1976: Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslas. Judžentis, A. 2002: Naujac žvilgsnis į lietuvių kalbos daiktavardžių giminės kategoriją. Acta Linguistica Lithuanica 46, 39–47. Kazlauskas, J. 1965: [rec.] Mokslinė lietuvių kalbos gramatika. Pergalė 10, 172–176. Kazlauskas, J. 1968: [rec.] Lietuvių kalba tarybiniais metais. Baltistica 4 (2), 322–327. Labutis, V. 1998: Lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Lehfeldt, W. 1980: Управление, согласование, примыкание в русском языке. Russian Linguistics 4 (3), 249–267. Mathiassen, T. 1996: A Short Grammar of Lithuanian, Slavica Publishers, Inc. Michelini, G. 1988: „Bevardė giminė“ lietuvių kalboje. Kalbotyra 39 (1), 53–59. Moravcsik, E. A. 1978: Agreement. Greenberg J. H., ed., Universals of human Language 4. Syntax, Stanford: Stanford University Press, 333–374. Mustეikis, K. 1972: Сопоставительная морфология русского и литовского языков, Vilnius: Mintis. Paulauskienė, A. 1983: Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža, Kaunas: Šviesa. Paulauskienė, A. 1989: Gramatinės lietuvių kalbos vardžodžių kategorijos, Vilnius: Mokslas. Paulauskienė, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija: Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Paulauskienė, A. 2001: Lietuvių kalbos kultūra, Kaunas: Technologija. Sirtautas, V. 1968: Dėl būdvardžio giminės kategorijos. Kalbotyra 19, 135–137. Sirtautas, V. 1978: Pagrindinių sakinio dalių derinimas, Vilnius: Lietuvos TSR aukštojo ir specialiojo vidurinio mokslo ministerijos Leidybinių redakcinė taryba. Sirtautas, V., Grenda, Č. 1988: Lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Mokslas. Steele, S. 1978: Word order variation. Greenberg J. H., ed., Universals of human Language 4. Syntax, Stanford: Stanford University Press, 585–623. Tekorienė, D. 1986: Derinimas. Mūsų kalba 5, 43–46. Tekorienė, D. 1987: Pagrindiniai sakinių modeliai su predikatinėmis negimininėmis būdvardžio formomis. Lietuvių kalbotyros klausimai 26, 165–170. Tekorienė, D. 1990: Bevardės giminės būdvardžiai, Vilnius: Mokslas. Ul vydas, K., red., 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius: Mintis. Ul vydas, K., Ambrazas, V., Valeckienė, A., red. 1976: Lietuvių kalbos gramatika 3, Vilnius: Mokslas. Valeckienė, A. 1984: Lietuvių kalbos gramatinė sistema. Giminės kategorija, Vilnius: Mokslas. 136 | LORETA SEMĖNIENĖ VALECKIENĖ, A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. VASKELAITĖ, R. 1996: Žodžių ryšių problemos lietuvių kalbos sintaksėje (magistro darbo rankraštis), Vilnius: Vilniaus universitetas. LKŽ I–xx – Lietuvių kalbos žodynas 1–2, Vilnius: Mintis, 1968–1969; 3–6: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956, 1957, 1959, 1962; 7–9: Mintis, 1966, 1970, 1973; 10–15: Mokslas, 1976, 1978, 1981, 1984, 1986, 1991, 16–17: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995, 1996; 18: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997; 19: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999; 20: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2002. Loreta Semėnienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 2055 Vilnius, Lietuva [email protected] Gauta 2003 03 25