Étymologie du lituanien « ir » ‘et’ et « yra » ‘est’

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLIX (2003), 61 – 62 A litván ir „és” és yra „van” etimológiája WITOLD MAŃCZAK Cracovie A szláv nyelvekben az olyan névmások, mint a lengyel to, az orosz èto és az ukrán ce, helyettesíthetik a kopulát. Több szláv nyelvben az „és” jelentésű kötőszók a t- névmási tőből származnak: ukr. ta, orosz da < ta, fehérorosz dy < da < ta. A tanulmány amellett érvel, hogy a lit. yra és ir közötti hasonlóság nem véletlen, hanem párhuzamba állítható a szláv nyelvek névmási alakjainak kopula szerepű használatával, illetve azzal, hogy ezek kötőszók forrásául szolgálnak. Az aŕ‘ob „vagy”-nál Fraenkel szótárában ezt említi: „lit. ir ‘és, is’, porosz ir ‘is’, lett ir ‘és’ (ma az un jövevényszó szorította ki), ‘is, még’ [...] Továbbá rokon vele a görög ἄρα, ἄρ, ἄρα ‘mert, tehát, hiszen, is éppen, éppen’. Az esmi címszónál ugyanő többek között ezt írja: ‘über lit. 3. Praes. yra, lett ir(a), die ein urspr. Subst. der Bedeutung “Existenz, Wirklichkeit, Ding” waren, s. J. Schmidt [...], Gauthiot [...], Verf. [...] Gauthiot verweist auf arm. ir “chose, affaire, fait, réalité”. Stang (1966: 414–416) denkt „... hogy yrà egy régi, aurè típusú határozószóra vagy indulatszóra vezethető vissza. A lit. aurè (‘íme’) bizonyára joggal kapcsolódik össze a szl. ovъ [...] alakkal [...] Nyberg [...] az aurè-t az av. avara (‘itt’), a középiráni avar (‘itt, ott’) alakkal hozza összefüggésbe. Ahogy az aure-, anre- a *ava, ana- alakra mehet vissza, úgy yrà is tartozhat az i- névmási tőhöz. Számomra azonban világos, hogy ez a magyarázat bizonyos nehézségekkel jár... Elképzelhetőnek tartom tehát, hogy *īrá, mielőtt elnyerte hagyományozott jelentését, indulatszóként működött, ahogyan ma az aurè, anrèkui [...] Mann azonban egy másik lehetőséget is elképzelhetőnek tart. Szerintem elképzelhető, hogy yrà, anre- eredetileg ‘itt’, ‘ott’ jelentésű határozószók voltak [...] Ebben az esetben hajlamosak lennénk yrà, aurè, anre- r-jét azonosítani a lit. kuī, visùr stb., a lett kūr..., az avesztai avara, a szanszkrit tárhi (‘akkor’) [...], a gót her [...] r-jével.” Selon Palmaitis (1984: 132), ‘as for Baltic *īrā, it... seems to be loaned to Indo-European from Kartvelian Svan-like *(H-)ī-r-a, r being Common Kartvelian root “to be”, i- – versional formant, a – vocalization of the bare-stem ending [...] So originally *Hīra had no futural sense and was borrowed in “Baltic” Indo-European and Armenian as a masdar.’ Enfin Smoczyński (1989: 8) mentionne ‘yrà “jest”, dial. yra, 2 pl. yŕot(és): stot. girragh (= jirag), fot. dial. ira “jest”; jest to chyba spetryfikowana forma 3 os. praes. *i-n-ra “powstaje, pojawia się” [...], od pierwiastka *ēr- < ie. *erH- “poruszyć się; wstać, powstać”. Most arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a szláv nyelvekben létezik egy ta ‘és’ kötőszó, amelyről Vasmer orosz etimológiai szótárában a következőket írja: 62 | WITOLD MAŃCZAK „ta kötőszó: ‘és, valamint, továbbá’, továbbá taže uaz., régi; ukr. ta, óorosz ta, taže ‘đe, xai’, óbolg. ta ‘xai’ (Supr.), bolg. ta ‘és, és így, tehát’ [...], szerb-horv. tā – tā ‘is – is’, tā ‘mégis’, szlovén tā ‘igen, mégis’. Mindenesetre rokon a *to névmással [...]” A kötőszóról további adatokat találhatunk egy cseh nyelvészek közös munkájaként készült szótárban, amelynek címe Etymologický slovník slovanských jazyků. Slova gramatická a zájmena, II. kötet (Praha, 1980, 631. o.): „Eredetét tekintve feltehetően elsődleges indulatszó, hasonlóan zöngés változatához, a da-hoz (amelynek egyebek mellett ‘és’ jelentése is van; az ukránban ebben a jelentésben mindkét alak előfordul). Emellett kétségkívül a t- névmási alaphoz tartozik, de kérdéses volna-e benne megkövesedett esetet, például ablativust látni (vö. óind tāt ‘és ezért’, homéroszi τω ‘azután’) – éppúgy, mint az etimológiailag vele rokon képződményekben: to, tě, ti és te, illetve ezek zöngés változataiban: da / do, de, di, dy. – Inkább a hettita ta ‘és’ alakkal való egyezés kínálkozik [...]; a hettita ta csak rövid mennyiségében különbözik a szláv ta alaktól (feltéve persze, hogy a szláv ta ősi, tehát < *tō / *tā).” További részletekért lásd még Mańczak (2003). Érdekes továbbá, hogy lengyelül nemcsak azt lehet mondani, hogy mój sąsiad jest marynarzem ‘a szomszédom tengerész’, hanem azt is, hogy mój sąsiad to marynarz ‘a szomszédom egy tengerész’. A lengyel mój sąsiad to marynarz és a francia mon voisin c’est un marin között azonban különbség van: a lengyel mondatban elmarad a kopula. Más szóval lengyelül a jest ‘van’ kopula helyettesíthető a to ‘ez’ névmással. Ugyanez a lehetőség más szláv nyelvekben is megvan, vö. orosz Ivan – èto soldat ‘Ivan katona’, fehérorosz praca – hèta kÿnica bahaccja ‘a munka a gazdagság forrása’, ukrán Kyjiv – ce stolcyja Ukrajiny ‘Kijev Ukrajna fővárosa’. Tegyük hozzá, hogy az ukrán ce két névmás, a to és a se. kontaminációjával magyarázható. Látható tehát, hogy egyes szláv nyelvekben ugyanaz a tő megtalálható az ‘és’ jelentésű kötőszóban (vö. ukr. chlib ta voda ‘kenyér és víz’, orosz sosna da (< ta) osina ‘fenyő és nyárfa’, fehérorosz dzeń dy (<da < ta) noč ‘nappal és éjszaka’), valamint a kopulát helyettesíteni képes névmásban (lásd a fenti példákat). Ilyen körülmények között úgy véljük, nem zárható ki, hogy a lit. ir ‘és’ és yra ‘van’ közötti hasonlóság nem véletlen, hanem párhuzamba állítható az orosz sosna da osina és Ivan – èto soldat közötti hasonlósággal. Végül is a balti és a szláv nyelvek között rendkívül sok hasonlóság van. RÉFÉRENCES MAŃCZAK, W. 2003: Etymologia rosyjskiego ta ‘i’. Slavia Orientalis 52, 111–113. PALMAITIS, L. 1984: Indo-European Masdar as the 3rd Person and yrà in Baltic. Baltistica 20, 126–135. SMOCZYŃSKI, W. 1989: Studia balto-słowiańskie 1, Wrocław etc.: Ossolineum. STANG, Chr. S. 1966: Vergleichende Grammatik der Baltischen Sprachen. Oslo etc.: Universitetsforlaget. Witold Mańczak Zakątek 13/59, 30-076 Kraków, Pologne [email protected] Gauta 2003 11 24