Liaudiški augalų pavadinimai, siejami su augalo gydomosiomis savybėmis

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA L (2004), 11–24 A növény gyógyító tulajdonságaival kapcsolatos népi növénynevek AURELIJA GENELYTĖ Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A tanulmány olyan litván fitonimákkal (növénynevekkel) foglalkozik, amelyek az érintett növényeknek tulajdonított gyógyító tulajdonságokon alapulnak. Az anyag egyrészt írásos forrásokból, másrészt az élő nyelvjárásokból származik. A tanulmányban tárgyalt növénynevek (a) az emberi test szerveinek és folyadékainak neveit, (b) olyan betegségek neveit tartalmazzák, amelyek gyógyítására az adott növényeket feltételezhetően használják, valamint (c) az ilyen betegségek tüneteire utaló szavakat. Az ilyen típusú növénynevek a modern litván nyelvjárásokban még mindig széles körben használatosak, areális elterjedésük azonban általában szűk. 1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Az emberek ősidők óta különféle gyógynövényekkel kezelik a betegségeket és a panaszokat. Litvániában a népi gyógyászat és a gyógynövényismeret hagyományai igen régiek. A botanikusok szerint hazánkban több mint 2000 gyógynövény terem (Puidokas 2002: 4), így teljesen érthető, hogy a XIX–XX. században Litvánia falusi lakosságának nagy része valamelyest értett a füvekkel való gyógyításhoz — ez mindennapi életük része volt. Úgyszólván minden füvet gyógyszernek tartottak: Minden fű gyógyszer, csak tudni kell, melyik mire való Dj (LKŽ,). Csak a perje nem gyógyszer, különben minden fű gyógyít PNMZ (LKZ,,,, 947). R. Trimak állítása szerint a 19. század végén a litván falvakban a népi gyógymódok uralkodtak. A hivatalos orvoslás szolgáltatásait ritkán vették igénybe, megbetegedés esetén inkább a füvesemberek (néha a tudós asszonyok) szolgáltatásait választották, és ezeknek az embereknek jelentős tekintélyük volt a falusi közösségben. A szerző véleménye szerint még sajátos nemi megoszlás is létezett: a népi sebészetet és az állatgyógyászatot férfias foglalkozásnak, a gyógynövényismeretet pedig — női tevékenységnek tekintették (Trimakas 2001: 19). A szakirodalomban a népi gyógyászat és állatgyógyászat gazdag anyagát gyakran különböző szempontok alapján tárgyalják, mivel ez több tudományág — az antropológia, a biológia, az etnológia, a folklorisztika, az orvostudomány, a gyógyszerészet, sőt még a nyelvészet — tanulmányozásának tárgya lehet. A régi falusi asszonyok még ma is nagyon sok gyógynövényt ismernek, és saját tájnyelvi neveikkel nevezik meg őket, amelyekkel sem a botanikai tankönyvekben, sem a növények tudományos leírásaiban nem találkozunk. A népi fitonimák (vö. gör. gutéy ‘növény’) a helyi emberek számára tökéletesen érthetők, és nemzedékről nemzedékre továbbadva napjainkig fennmaradtak, mert a füvesasszonyok által felhalmozott ismereteket nem tekintették titoknak (ellentétben a tudós asszonyok jövendőmondásaival), hanem az vette át őket, aki jobban érdeklődött irántuk, vagy hajlamot érzett a gyógynövénygyűjtésre (Trimakas 2001: 19). Az élő nyelvben a növények szemléletes népi neveinek ezrei használatosak (például csupán az észak-panevėžysi nyelvjárásokban több mint 800 különböző tövű népi fitonimát jegyeztek fel). Gyakran ugyanazt a növényt nemcsak különböző nyelvjárásokban — hanem egyes falvakban is mindig más-más néven nevezik, mert 12 | AURELIJA GENELYTĖ A nyelvhasználók figyelmet fordítanak a növény különböző megkülönböztető jegyeire, vagyis a megismerés folyamatában eltér a profil aspektusa (a szemlélés szöge), amely egy tárgy vagy jelenség rögzítésekor válik fontossá egy adott helyzetben. A megnevezés folyamatában különösen fontos a profilírozás, vagyis a tárgy bizonyos specifikus felfogása, amelynek alapja a tárgy egyik vagy másik tulajdonsága, sajátossága, funkciója stb., tehát a tárgy ilyen vagy olyan kategorizálása, valamely kategóriába való besorolása (Gudavičius 2000: 50). Az élő nyelvben viszonylag kevés olyan elnevezést használnak, amely a növény gyógyító tulajdonságaira utal. A nyelvjárásokban használt fitonimák nagy részét a növény külső jegyei alapján alkotott elnevezések teszik ki (olyan nevek, amelyek a növény virágainak, leveleinek vagy terméseinek alakját, színét, valamely, a valóságban létező attribútumhoz való hasonlóságát stb. írják le). Mivel az emberek az egész világot hajlamosak képekben felfogni, ezért a növények megnevezésekor a nominációs rendszerben a vizuális jegyeken alapuló elnevezések dominálnak. Emellett kihalóban van a XX. század elejének azon idős vidéki nemzedéke, amely számos gyógynövényt ismert, tudta, melyik gyógynövény milyen betegséget gyógyít, és e gyógyító tulajdonságok alapján sok növényt el is nevezett. A népi gyógyászatról szóló etnológiai anyag gyűjtése és a népi növénynevek feljegyzése során azonban a litván nyelv nyelvjárásaiban több tucat olyan fitonimát is rögzítettek (ezek többnyire gyógynövények nevei), amelyek az adott növény gyógyító tulajdonságait írják le. A szerző által a nyelvjárásokból gyűjtött anyag, valamint az LKŽ és az LKŽ adatai azt mutatják, hogy a növény gyógyító tulajdonságaihoz kapcsolódó népi fitonimák több jelentésbeli csoportba sorolhatók. 2. AZ EMBERI TESTRÉSZEK NEVÉBŐL ALKOTOTT FITONIMÁK ELNEVEZÉSEK Az ilyen elnevezéseknek két csoportját különíthetjük el. 2.1. Fitonimák, amelyek alapszava megjelöli, mely testrészt kezelik: 2.1.1. szem: akėlė (SLu —2LKZ 152)! akisopai (LBŽ 139 [PN]), akišvietė (LBŽ 139), akisvita (LBZ 139 [P]), akšvita (P -LKZ 87), akute (LBZ 139) ‘szemvidító’ _(Euphrasia) —a népi gyógyászatban a gyógynövény főzetével régóta szembetegségeket kezelnek (LBZ 139; VA 1973: 31); 2.1.2. fül: ausgyda (P, LBZ 45 —*>LKŽ 500), ausiagydė (LBZ 45, RS —*LKŽ 1500), ausigydé (LBZ 45, BZ 40 —KZ, 500) ‘fülgyógyító’ (Ballota) —gyógynövény, amelynek főzetével fülbetegségeket kezelnek (LBŽ 45; LVAS 1941: 16); 2.1.3. lép: blužnažolė (J, K, LBZ 88 —2LKZ,957- ), blužniažolė (LL 228 —*LKŽ, 957), blužniės žolė (D.POSK —LEZ, 959) ‘lépfű’ (Chrysosplenium) —főzetét lépbetegségek ellen használják (LBŽ 88); léppáfrány (P, LBŽ 35 —?*LKŽ, 957) ‘kövi fodorka’ (Asplenium) — a füvet régebben a lép betegségeinek gyógyítására használták (LBŽ 35); a növény nevét a klasszikus nyelvekben is motiválta, vö. gör. orAny ‘lép’; 2.1.4. fog: dantgalba (LBZ 237 [P]) ‘piros fogfű’ (Odontites) — a forrázatot fogfájás elleni gyógyszerként használják (LBZ 237); dantvyra (LBZ 178 [P]) ‘örvénygyökér’ (Inula) — a gyökerek főzete erősíti az ínyt (VA 1973: 79); A cikkben azok a fitonimák kapnak hangsúlyjelet, amelyeket az LKŽ, az LKŽ vagy más források hangsúlyjelöléssel közölnek. NÉPI NÖVÉNYNEVEK | 13 2.1.5. vese: inkstaglobė (P, LBZ 247 —LKZ,, 171) ‘falifű’ (Parietaria) — gyógynövény, amelyet a vesebetegségek gyógyítására használtak (LBZ 247; LVAS 1941: 62); 2.1.6. nyak: kaklazole (LBZ 57 [Brz, PN], RTN —LKŽ, 92), kaklinélis (LBZ 57 [PN] —LKZ, 93), kaklinycia (LBZ 57 [BRZ] —LKZ, 93), kaklinikas (LS —LKŽ, 94) ‘közönséges fekete gyíkfű’ (Prunella vulgaris) — a népi gyógyászatban a fű főzetével gargalizálnak (LBŽ 58; VA 1973: 128; Jankevičienė 1987: 154): Ha elakad a nyaka, kaklinykų teát kell innia Lš (LKZ, 94); 2.1.7. csont: gyvakaulé (MT —LKZ, 361), gyvakaulis (LBZ 338), kaulažolė (J, LBZ 338, Kp, Pc —LKŽ, 431; PNM —LKZ.), kaulazolé (VARN, Sp —LKŽ,, 431; GDR — LKZ,), kaulažolynis | (J, LBŽ 338 [RK], NDŽ, ŠvNč, Ds —LKŽ, 431), kaulažolis (LBZ 338 [P], AK, NJ, Ds —LKZ, 431; PNM —LEZ), kauliaSaknis (PNM —LKZ,), kauliažolė (PNM —LKŽ k) kauliažolynis (GMz, KTK, TRGN—LKŽ „ 432), kauliažolis (Ds —LKZ, 432; PNM —1LKZ), kauliazolis (GDR —LKZ,) ‘orvosi nadálytő’ (Symphytum officinale) — a növény összezúzott gyökereit csonttörések gyógyítására használják (LBZ 338; VA 1973: 359; VAK 1976: 688): Csonttörés esetén az asszonyok kaulažolisszal gyógyítottak Ds (LKZ, 431). A kaulažolynį akkor teszik, amikor az embernek a csontjai, illetve csontbetegségei vannak Ds (LKZ, 431). A Kdulia gyökere fehéren virágzik. Kiássák, a gyökere van, itt csak a virágai vannak. Ki kell ásni, lereszelni, és be kell kötözni. Nos, amikor fáj, amikor valakinek eltörtek a csontjai, akkor bekötözik, gyorsabban összeforr Pnm (LKŽ,). Hasonló a növénynevek motivációja más nyelvekben is: latinul A Symphytum a görög cupgpvo ‘összeforrasztani’ szóból alakult; vö. ném. Beinwell, ang. boneset, lengy. żywokost; 2.1.8. máj: kepingelbė (P, LBZ 22 —LKZ, 581), kepenų Zolelé (LBZ 22) ‘háromkaréjú májvirág' (Hepatica nobilis). Ez a görög nyelv utánzata, vö. gör. nap, navos ‘máj' — a növény háromkaréjú levelei formájukban a májra emlékeztetnek?. Ugyanez a névmotiváció számos más nyelvben is megtalálható: ném. Leberbliimchen, ang. liverwort, or. печеночница; 2.1.9. vér: kraiijo žolė (D.Pošk, P, Sp —LKŽ, x 960), kraujanosė (LBŽ 5 [BRŽ]), kraujanésis (LBZ 5 [PN], DZ, DKK, ŠMN —LKŽ,, 461), kraūjės (LBZ 5 [ŠvNč] —LKZ,, 463), kraujinirikas (kraujinykas) (BZ 107, Mr, LBZ 5 -LKZ,, 463), kraujutis (J, LBZ 5, AL, AUK, SLv —LKZ,, 466), kraiizole (NDZ —LKZ,, 485) ranjazolé (Achillea) — a virágokból, levelekből és fűből készült készítményeket különféle vérzések csillapítására használják, fokozzák a véralvadást (LBŽ 6; VA 1973: 163; VAK 1976: 16; VAA 1983: 58; Jankevičienė 1987: 140): Kraujanosiais užkišk nosį, ir nustos kraujas DKK (LKZ,, 461). Duoks kraujanosio —baisiai béga kraujas UT (LKZ,, 461). Norėdami kraują "sulaikyti, ant žaizdos deda kraujučių AUK (LKZ,, 466). Uždėk kraujūčio, ir nustos kraujas bėgęs SLv (LKZ,, 466); kraujo duobele (LBZ 310 —LKZ, | 462), kraijasakné (TRGN —LKZ,, 462), kraujélis (TRGN —LKŽ,, 463), kraujinis (TRGN —“LEZ,, 463), kraujotenis (LBZ 310 [1]), kraujotraukis (IM 1862, 31, LBZ 310 1] -465), kraujūtis (BZ 218, LBZ 310, NDZ —LEZ,, 466), kraustaba (P, LBZ 310 —sy „ 472), kraiizole (J, KAIR -LKZ,, 485) kraujalaké’ (Sanguisorba) —žolės nuovirą liaudis vartoja žaizdoms 2 Lėvi-Strausso teigimu, augalų rūšys, turinčios kokį įsimenamą požymį, tam tikrą formą, spalvą arba kvapą, suteikia stebėtojui teisę manyti ir teigti, kad minėti požymiai rodo tam tikras, taip pat įsimenamas, tačiau paslėptas augalų savybes. Todėl žmonės, nors ir laikinai, atkreipia dėmesį į jutiminį ryšį tarp dviejų dalykų, pvz., kad geltoni augalų syvai gydo blužnies ligas, geltonos ar raudonos spalvos augalų žiedai tinka gydyti tą spalvą turinčius vidaus organus, lapai, panašūs į kepenis, gydo kepenų ligas ir pan. (Lėvi-Strauss 1997: 28). 14 | AURELIJA GENELYTĖ gydyti, antpilas geriamas nuo kraujuoto viduriavimo (LBŽ 311; Jankevičienė 1987: 172; MVAE 2002: 353): Kraužolės gyvuliam nuo šlapinimos krauju KAIR (LKZ, 485). Plg. augalo pavadinimus kitose kalbose: lot. A Sanguisorbia a sanguis ‘vér’, sorbere „szívni” szavakból képzett név; a gyöktörzs sok tannidot tartalmaz és csillapítja a vérzést. Vö. még or. kposoxaebka, lengyel krwišciąg, angol blood-root; kraujūtraukė (VRN —LKŽ,, 462), kraujažolė (VRN —LKŽ,,, 462) „mocsári pimpó” (Comarum palustre) — a fű főzetét a népi gyógyászatban magas vérnyomás és különféle vérzések ellen használják (VA 1973: 361): Kraujatraukių kai prideda, tuoj kraują sustabdo VRN (LKŽ,, 462); 2.1.10. mirigyek: liauktrama (P, LBZ317.~ LEZ, 393), liaukij žolė (LBZ 317, AK — LKŽ,, 392), liaūkžolė (J, LBZ 317 —LEZ, 393) ‘ökörfarkkóró’ (Scrophularia) — a fű forrázatát a népgyógyászatban a mirigyek duzzanata elleni gyógyszerként használják (LBZ 317; LVAS 1941: 81); liauką žolė (GRG —LKŽ,, 392), liaukazolé (LBZ 156, GRG —LKZ,, 392), liaukažolynis (J.JABL —LKZ,, 392) ‘indás varjúháj’ (Glechoma hederacea): Tas liaukazoles (liaukū žolės) isvirina ir duoda kiaulėms liaukoms sergant GRG (LKZ,,, 2.1.11. méh (lengyel macica ‘méh’): mūcicos žolė (LBZ 278, GRG —LKZ., 722) „ezüstös 392); pimpó” (Potentilla argentea) — a fű főzetét fájdalmas menstruáció esetén használják (VA 1973: 302; MVAE 2002: 346); 2.1.12. orr: sraujanose, sraujanosė (LBZ 6, NDZ, LKA, 264 [DBK, AN] —LKZ,. 568), sraujandsis, sraujandésis (S, LBZ 6 [PN, RK, UT, ZR), NpZ, K. BUG [Ds], LKA, 264 [RK], LEL, KP, ADM, SKP, ON, VB, AND, DKK, UT —LKŽ,,, 568), sravanosė, sravandsé (L 461, LBZ 6 [Brz], NDZ, LKA, 168 [SLC, SKRB, KRC), INSK —LKŽ, 570), sravandsis, sravanésis (L 813, LBZ 6 [PN, RK], S, vy LKA, 168 [VB], AR, Sv, VšK, RM —LKZ, 570), srevanosé (LKA, 168 [SK] —LKZ,, 577), srevanosis, is (LBZ 6 [BRŽ, KLP], NDZ, Ps, GRZ —LKZ ss srevenose (LKA, 168 [Ps] — 577), srevendsis (LKA, 168 [KvT], JNšK —LKŽ PN], NDZ —KZ. 579), sriavandsis (NDZ —LKZ, ut 280), sruvanosis (LBZ 6 [RK], Sv -LKZ,, 601), straujanosis (KRSN, ANTZ —LKZ, on. stravanose (LKA, 168 [SLČ, SKRB] —LKZ, 941), stravandsis (LKA, 168 [VB] —LKZ, 941), strevanosis (LKA, 168 [SLC, KRrC], Ps —LKZ.., 953) „közönséges cickafark (Achillea millefolium) — a népi gyógyászatban az összezúzott füvet széles körben használják az orrból folyó vérzés elállítására (LBŽ 6; VA 1973: 163; VAA 1983: 55; Jankevičienė 1987: 140; MVAE 2002: 202): Amint az orrodat stravanoseval bedörzsölöd, rögtön eláll a vérzés UT KZ, 568). „Be kell gyűjteni a stravanosét: nagyon jó a vér elállítására” AR (LKŽ... 570). „A straujanosis — gyógyszer a vér elállítására” ANTZ (LEZ... 940); 2.1.13. has: pilvytė (P, LBZ 220, NDZ —LKZ, x 1029), pilvytis (MT, BZ 29, NpZ — LKZ, x 1029) „háromlevelű vidrafű” (Menyanthes trifoliata) — a levelek teája étvágygerjesztő, javítja az emésztést (LBŽ 220; VA 1973: 237; MVAE 2002: 294); 2.1.14. tüdő: plaūčninkas (LBŽ 287, NDŽ —LKŽ, 89) „tüdőfű” (Pulmonaria) — a fűből készült teával a hörghurutot és más tüdőbetegségeket kezelik (LBZ 287; VA 1973: 234); plauciaZolé 1) „mocsári kála” (Calla palustris) (LBZ 62 [BRrz]), 2) „keskenylevelű tárnics” (Gentiana pneumonanthe) (LBZ 153) — a növények virágából és leveleiből készült teával tüdőbetegségeket kezelnek (LBZ 62, 153); xm, O77), sriaunandosis (LBZ bs [KDN, XIII RZ NÉPI NÖVÉNYNEVEK | 15 2.1.15. hólyag: pūslėlė (LBZ 322, LF, 308 —LKZ, 1044; DGp, GDR, Krr, KZT, AKM, YL —LKZ,), puslelyté (KLT —LKZ,), pūslės žolėlė (AKM —LEZ, « 60), pūslikė (SMLN, SKT -LKZ), pūslytė (GDR, UT —LKŽ,), pūsliūkas (Jsv —LKŽ,) „hólyagfű” (Silene) — a fű főzetét húgyhólyag-gyulladás ellen isszák: „A pūslytė főzetét hólyagbántalmakra kell inni” GDR (LKŽ,). Ilyenek a hólyagocskák, azok a hólyagtól KLT vizet inni (LKŽ J Piislikés vizeletet visszatartanak ŠKT (LKZ,); pūslėlė (DGp —LKŽ,), pūsliūkas (ALZ —LKŽ,) „orvosi szappanfű” (Saponaria officinalis) — a népi gyógyászatban a szappanfű gyökerének főzetével a húgyhólyag betegségeit kezelik (VA 1973: 248; MVAE 2002: 297): A lovak megbetegszenek, túl sokat vizelnek, akkor pūsliūkų főzetet készítettek ALZ (LKŽ,); 2.1.16. tarkó: sprandadarė (LBZ 64), sprandadora (LBZ 64 [P]), sprandininkė (LBZ 65 [P]) „csalánlevelű harangvirág” (Campanula trachelium) — görög eredetű szó, vö. gör. Tpaynhos ‘nyak’; a növény főzetét nyaki betegségek elleni gyógyszerként használják (LBZ 65); 2.1.17. ágyék: strėnų žolės (Mit, 141, LBŽ 269, LF, 544 —LKŽ, x 960), strėnažolė (KZ, MT —LKŽ,,, 951) „illatos salamonpecsét” (Polygonatum odoratum) — a népi gyógyászatban a salamonpecsétet reuma kezelésére használják, forrázatával bedörzsölik a fájó ízületeket és a derekat, bogyói pedig segítenek elkerülni a terhességet (LBZ 269; VA 1973: 59; MVAE 2002: 63); 2.1.18. szív: širdžolė (MT, BZ 41 —LKZ.,, 846) ‘tárnics’ (Gentiana) — a tárnics gyökerének főzete erősíti a szívet (MVAE 2002: 136); širdžolė (L, L 445, RTR, TRGN — LKZ 846), Sirdgloba (LBZ 195 [P], NDZ —LKZ,., 848), sirdinirikas (F, LBZ 195, NDZ -LKZ,, 849) ‘orvosi szúrós gyöngyajak’ (Leonurus) — a népi gyógyászatban a szúrós gyöngyajak levelének főzetével a szívés érrendszeri neurózist, a kardioszklerózist kezelik, a gyökér főzete lassítja a szívritmust és növeli a szív összehúzódásának erejét (LBŽ 195; VA 1973: 319; Šimkūnaitė 1994: 34; MVAE 2002: 356); Sirdiés žolės (I, P, KLvK 82, LBZ 78 —LKZ., 960), Sirdziazole, širdžiūžolė (BRS, ALK, NC —LKZ, v 900), širdžiažolynis, širdžiūžolynis (KZT, Kit —LKŽ,,, 900), širdžolė (F, LTR [KLTN)] —LRZ,, 900) „Sirdazole” (Centaurium) —a nép a gyógynövény főzetével szívbetegségeket gyógyít (LBŽ 78; VA 1973: 341; MVAE 2002: 373); širdžolė (MZ, N, [K], E, BzBK,, 18, NDZ, KZ, LTR [KLIN] —LKZ,,, 900) „orvosi lázvirág” (Tanacetum parthenium) —régebben a növény teáját szívbetegségek kezelésére használták; širdėlė, širdytė (GDR —LKZ,) „mocsári mandragóra” (Parnasia palustris) —a levelek és a gyökerek főzetével szívneurózist kezelnek, szabályozza a szív és az erek működését (VA 1973: 183; MVAE 2002: 232); širdūkai (TRGN —LEZ... 899), širdžiūkai (LTR [TRGN] —LKŽ,,, 900), širdžolė (NDZ, KZ, TRAK —LKZ 900) „közönséges napvirág” (Helianthemum nummularium) —a népi gyógyászatban a napvirág készítményeit szívbetegségek kezelésére használták; širdies žolės (P —KZ. 960) „keskeny tárnics” (Gentianella amarella) —a gyökér főzete nyugtatja az idegeket, erősíti a szívet (VA 1973:109); 2.1.19. epe: tulžiūžolė „közönséges szofafű” (Sisymbrium sophia) (LBZ 324 [BRž], NDZ, LF, 491 —LKZ... 13) —a népi állatgyógyászatban a gyógynövény főzetét az állatok epebetegségeinek kezelésére használják (LBŽ 324); tulžiūžolė „ezüstös pimpó” (Potentilla argentea) (LBZ 278 [BRŽ], NDZ —LEZ... 13); tulžiažolynis (Aps, KZT —EKŽ 13), tulžies žolės „alacsony varjúháj” (Scorzonera humilis) (LBZ 324) —az utóbbi három elnevezés motivációja mintegy kettősen megalapozott: a növények nemcsak gyógynövények, amelyek az epebetegségeket gyógyítják, —virágaik mind sárgák is, vagyis az epe színűek; 16 | AURELIJA GENELYTĖ 2.1.20. žyvatas- *: žyvatrama ‘piikelis’ (Gnaphalium) (P, LBZ 158, NDŽ —LKŽ,. 825) —a gyapfű és gyökerek főzete fokozza a bélperisztaltikát (VA 1973: 235). 2.2. Nem minden olyan fitonim, amelynek alapszavát az emberi test szerveinek nevei alkotják, utal a növény gyógyító hatásaira. Néha az ilyen nevek csak azt jelzik, hogy a növény valamely része külsőleg hasonlít az adott szervhez. A növény virágzatának alakjára a következő fitonimák utalnak: širdėlė (BZF 182, LBZ 120, KZ, PLšK —LKZ, 846), širdėlės (Š, LBZ 120, LF, 470, NDZ, VAIZG, Nė, BRŽ, Ds —LEZ... 846), Sirdikés (LTR [LS], DSN —LKZ_ 899) ‘auskareliar’ (Dicentra); širdėlės (S, LBZ 56, LF, 470, NDZ, LMD [BRrz], VAIZG, Brz, Ds —LKZ,,, 846) “kiškio ašarėlės' (Briza media). X A levelek vagy a termések alakjára a következő növénynevek utalnak: dvidantis (LBZ 49) ‘lakiSius’ (Bidens) —a növény termései ék alakúak, felül 2-4, fogacskákhoz hasonló szálkával (LF, 65); pūslažiedis (LBZ 109) ‘kriimsargé’ (Cucubalus) a növényt gömbölyű termései miatt nevezik így (LF, 326); sirdlapéliai (LBZ 210 [Brz], NDZ, LF, 543 —IKZ,., 899) ‘dvilap¢ medute’ (Majanthemum bifolium) —levelei szív alakúak és tojásdadok (LF, 543); szívlevelű (MT, KZ —LBZ... 899) ‘örménygyökér’ (Inula) — a növény felső levelei szív alakú alappal ölelik körül a szárat (LF, 57). Nem a gyógyhatásra, hanem csak a növény külső tulajdonságaira utalnak ezek a nevek is: fogfű (Dentaria) (vö. lat. dens, dentis ‘fog’, ném. Zahnwurz, ang. toothwort, or. 3y6анка, lett zuobainites) — a növény rizómáját fog alakú pikkelyek borítják (LBŽ 117); kettős fogú (Ditrichum) — a perisztómium szőreinek csúcsai kettősek (BVŽ 1998: 115); kétágú fogú (Dicranum) — a perisztómium fogacskái kétágúan hasadtak (BVŽ 1998: 111); görbefogú (Anomodon) (vö. gör. ėvopos ‘szabálytalan’, ėŠovę, ėdodvros ‘fog’) — a perisztómium fogacskái szabálytalan alakúak (BVŽ 1998: 35); érlevelű (Ps —LK, 354), érlevelű (LBŽ 264 [BRZ, PN], PN, JNšK, BRZ, PL, ER —LKZ, 354; KRC, RGV, SUR, Ps, PL, SLM -LKZ,), érlevelű (LN, VLK —LKZ,), érlevelű (PBR, PMP, PSS, Mžš —LKŽ,), érlevelű (K, 341, M, LDVN —LKZ 354; SKP, PPL, SUR, SDB —LKZ Ly)» útifű (LBZ 264 [PN]; SD —LKZ,), érlevelű (KRC —LKZ,), érlevelű (OB —LKZ.), erecskés (KC, KpC —LKZ,), erecskés (PNM, TVR, BD —LKZ 355; PNs, Dv, SB —LKZ,), erecskés (KVR, DBK, LkM, SLK, VI, DGLS, SsK, Ds, TRGN, ML, SVNC —LKZ,, 356; KTK, SLK, Dar, PG, SLD, IG, DGLS, VDZ, KzT, TRGN, PsN, ALN, MIT —LKZ,), erecskés (LKM — LKZ,), erecskés (Ds —LKŽ, 356), erecskés (MSG —LKZ 356), erecskés (ANT — LKZ,, 356; Dar —LKZ,), erecskés (MRK, INS, PKR, GRv, NMN, MS —LKZ, 356; Bsa, KpC —'LKZ,) ‘útifű’ (Plantago) — a növény széles, tojásdad leveleit sűrű, íves erek barázdálják, a levél és a levélnyél erezett (LF, 505); ujjasfű (F, LBZ 121 — LKZ, 33), ujjfű (P, LBZ 121 —LKZ, 33), ujjfű (MT —LKZ, 33) ‘ujjas muhár’ (Digitaria) (vö. lat. digitus ‘ujj’, ném. S Fingergras, Fingerhirse, ang. fingergrass) — az összetett virágzatot több, a szár csúcsán ujjasan elhelyezkedő kalász alkotja (LF, 128); szőrös szájú (Blepharostoma) — a periantusz nyílásait szőrök borítják (BVŽ 1998: 53); plaukunis „agurklė“ (Borrago) (LBZ 52 [I]) — a növény szára és levelei durván szőrösek (LF, 248); plaukželda „Seriné kalnarūtė“ (Asplenium trichomanes) (LBŽ 35 [P]) — a növény szárát apró, pillás pikkelyek borítják (LF, 44); 3 LRZ 824 szerint a žyvatū az élő nyelvben és régebbi írásokban „has, belek” jelentésű lehet; továbbá két, a belekkel kapcsolatos betegséget is jelent — „hasmenést és véres hasmenést”. NÉPI NÖVÉNYNEVEK | 17 skeltadanté (Fissidens) (vö. lat. fissus „hasított”, dens „fog”) — a perisztómium fogacskái kétágúan hasítottak (BVZ 1998: 132). 3. OLYAN FITONIMÁK, AMELYEKNEK A TÖVÉBEN VALAMILYEN BETEGSÉGNEVE ÁLL E motivációs csoport fitonimái arra utalnak, hogy az ilyen tövű szóval megnevezett növény leggyakrabban alkalmas egy bizonyos betegség gyógyítására. drugys: drugenis (LBŽ 318 [I]), drūgiažolė, drugiazolé (MT, AK, I, ALv, Kp —1KZ, 751), drigiazolynis (KZT —LKZ,), drugio žolė (O 183, P, D.POSK —LKŽ,, 959), drug. žolė (MZ, K, J —*LKŽ, | 752) Silokas’ (Sedum) (LBZ 318 [1]); drugzolé 1) „ernyős kereklevelűfű” (Chimaphila umbelata) (LBŽ 85), 2) „ernyős ezerjófű” (Centaurium erythraea) (LBŽ 78); drugio dobilas (LBŽ 220) „háromlevelű vidrafű” (Menyanthes trifoliata); drugpupis (LBZ 280 [I]) „mandula” (Amygdalus) —a néphit szerint ezek a növények alkalmasak a drugys (malária) gyógyítására (LBŽ 318; VA 1973: 339), vö. az *LKŽ, 752 illusztrációs mondatát: Drūgžolė balo auga, gydo nuo drugio J; ėduonis, ėsti: ėdažolė, ėduonžolė (LBZ 151 [BRŽ]) „ragadós galaj” (Galium aparine) —a nép a növényt fogszuvasodás ellen használja (LBZ 151); gąstas: gasto žolė (Š, I —*LKŽ,, 151)* „ijedtség elleni fű”; gumbas: gumbo žolė (D.POSK, LBŽ 341 —LKŽ,,. 959) „közönséges cickafark” (Tanacetum vulgare); sumbažolė 1) „vaistinis dais“ (Satrureja calamintha) (LBZ 313); 2) „pievinis gencijonas“ (Gentiana amarella) (LBZ 152 [PN]); 3) „šilinis gvazdikas“ (Dianthus deltoides) (LBZ 119 [PN]); 4) „vienaziedė kriaušlapė“ (Pyrola uniflora) (LBZ 263); 5) „vaistinė melisa“ (Melissa officinalis) (RDM —LKZ x); 6) „pelkinis snaputis“ (Geranium palustre) (LBZ 154); 7) „skėtinė širdažolė“ (Centaurium erythraea) (LBZ 78); gumbo mėtra (LBZ 129 [KLp]) „kvapioji anyžė“ (Elsholtzia ciliata) —visi čia išvardyti augalai liaudies medicinoje yra laikomi vaistiniais ir vartojami įvairioms ligoms gydyti. Gyakran még azt is nehéz meghatározni, hogy pontosan melyik betegség kezelésére használják őket, mivel a köznyelvben a „gumbas” akár több betegséget is jelenthet. Vö. A LKŽ,, 723 a gumbo következő jelentéseit adja meg: 1) „kinövés, duzzanat, dudor (ember vagy állat testén); fájdalmas duzzanat, kelés”, 2) „hasmenés vagy általában valamilyen hasi fájdalom; nagy bélfájdalom’, 3)‘méhbetegség’, 4) “sérv', 5) “pestis'. Például az ánizsillatú ánizsmenta nagyon hasonlít a borsmentára, amelynek készítményeivel a népi gyógyászatban gyomorés bélbetegségeket, valamint méhnyakeróziót kezelnek (VA 1973: 230; MVAE 2002: 282); A kerti ezerjófű forrázataival gyomorés bélbetegségeket, vastagbélgyulladást, vérhast kezelnek (VA 1973: 341; MVAE 2002: 374); A citromfűkészítményekkel gyomorhurutot kezelnek (VA 1973: 192): A gumbo ellen nagyon régi szalonnából kisütött zsírral megpirított, összetört gumbūžolihüvelyek RDM (LKŽ,); A tárnics teáját emésztési zavarok, étvágytalanság és puffadás ellen használják (VA 1973: 109; MVAE 2002: 136) és így tovább. ; kraūligė: kraūligės žolės (AKM —LKZ, x 960) „vörös gombvirág” (Geum rivale): Kraiiliges žolės nu karvių krauligés AkM (LKZ, 960); 4 Gastas — „rémület, félelem” (LKZ, 151). A kraiilige, kraujalige az élőbeszédben és az írott forrásokban több betegséget is jelöl: 1) „szarvasmarhák betegsége, amely véres vizeléssel (haemoglobinuria) jár”, 2) „vérbetegség”, 3) „véres betegség” (LKŽ,, 468). 18 | AURELIJA GENELYTĖ mūras: maražolė (Petrorhagia) (LBŽ 357) — a füvet régebben pestis elleni gyógyszerként használták (LBŽ 357); nūomaras: nuomaržolė (LBZ 318 [Brz], LTR [AN] —LEZ, 941) „borsos varjúháj” (Sedum acre) — a nép a varjúhájat a nuomar kezelésére használja (LBZ 318): Nuo nuomario gydosi nuomarzolém LTR [AN] (LKZ,, 941); priemétis: prieméczolé, priemétZolé — ezeken a neveken több gyógynövényt is neveznek: 1) „mocsári sisakvirág” (Scutellaria galericulata) (LBŽ 318 [PN]); 2) „keserű kakukkszegfű” (Cardamine amara) (LBZ 68); 3) „erdei lednek” (Lathyrus silvester) (LBZ 191); 4) „kerti zsázsa” (Lepidium sativum) (LBZ 196); 5) „földibodza” (Polygala) (LBZ 268 [BrZ, PN]); 6) „erdei pimpó” (Potentilla erecta) (LBZ 278 [BRZ]): Amikor a kelést belülre eresztette, csak a kelésfüvecskével tudod megállítani TRGN (LKZ, 659); 7) „zlinge” (Stellaria) (MT, LBZ 334, LF, 274 —LKZ, 660). E növények közül néhányat (például az erdei pimpót) ma is használják a kelés elleni gyógyszerként®, mások gyógyhatásai kissé feledésbe merültek; roham: rohamfű (LBZ 143, NDŽ, LTR [KLIN], VL —LKZ, 670), rohamfű (LTR [Lr] —LKZ, 670) „réti legyezőfű” (Filipendula ulmaria) — a fűből készült forrázattal különféle rohamokat kezelnek: vese-, szívés fejfájást, hasmenést, ijedtséget (LBŽ 143; VA 1973: 393; MVAE 2002: 427): A rohamfű teája ijedtség ellen LTR [KLTN] (LKŽ, 670). A rohamfüvet megijedés ellen használják LTR [Lp] (LKZ, 670); felfúvódás: felfúvódásfüve ([K], LBZ 57 —LKŽ, 725), felfúvódásos fű (C, 402, K, 264, P, AK —LKŽ, 725) „közönséges gyíkfű” (Pruneila vulgaris) — a fű főzetét a nép bélbetegségek ellen használja (LBŽ 58; VA: 1973, 128); prietvaržolė (J —LKZ, 725) „ilyen, a hegyekben növő, kék virágú fű, amelyet a prietvarža ellen használnak”; [pa Jsiutimas, siustas, siutas: pasiutzolé (MT —LKZ x 477), siūstažolė (LBZ 209, NDZ —LKŽ,,, 620), siūtažolė (NDŽ, Jz, siutūžolė RZ, LBZ 209 [PN], MTT 5, 221, KLK 3, 47, Viz, DKST, KP —LKZ,, 630), siusto žolė (Kos 134 —LKZ, x 960) „közönséges lizinka” (Lythrum salicaria) — a népi gyógyászatban a növény főzetét veszett állat harapása esetén használják (LBŽ 209; VA 1973: 261); siutažolė: 1) „mezei menta” (Mentha arvensis) (LBZ 219); 2) „közönséges galaj” (Galium mollugo) (LBZ 151 [BRŽ]) — régebben mentaés galajteával kezelték az epilepsziát (LBZ 151); 3) „keskenylevelű tyúkhúr” (Stellaria graminea) (LBZ 334 [BRrZ]) — teájával a veszettséget kezelték (LBZ 334); 4) „fekete beléndek” (Hyoscyamus niger) (LBŽ 174) — a növény mérgező, elfogyasztása után megőrülnek (LBŽ 493); siūtgalba (P, LBŽ 18, NDŽ, LF, 538 —LKZ,, 630), siutgloba (NDZ, siutgléba MT, RTR, SER, BZ 37, LBZ 18, LF, 538 LKZ,,, 630) „borzas szüzfű” (Alyssum) — görög nyelvi tükörfordítás, vö. gör. ėAuooov az Avooa „veszettség” szóból; a növényt a veszettség elleni gyógyszerként használták (LBŽ 18); skorbut: skorbutrama „tavaszi salátaboglárka” (Ficaria verna) (ezt a nevet J. Dagys említi J. Pabrėža újalkotásairól szóló cikkében. Lásd Dagys: 1972: 19). A növényt úgy látszik, régebben skorbut ellen használták. Vö. ugyanilyen motivációjú elnevezéseit más nyelvekben: ném. Scharbockskraut, or. yucmsk; 6 A keleti aukštaitis nyelvjárásokban a priemėčiu jelentése „olyan idegbetegség, görcsök” (LKZ, 660). L A keleti aukštaitis nyelvjárásokban (Rm, KVR, KM, Ds, Užp, SLM) a prietvaras jelentése „székrekedés” (LKZ, 725). NÉPI NÖVÉNYNEVEK | 19 sukatos: sukatiné (PST —LKZ.. 58) „orvosi pemetefű” (Betonica officinalis) — leveleinek és füvének főzetével a légúti betegségek hurutját és a köhögést kezelik (VA 1973: 199; MVAE 2002: 251); sukatzolé (Leonurus), sukatos žolė (LBZ 159) „erdei gyopár” (Gnaphalium sylvaticum) — mindkét növény teájával a tüdőbajt kezelik (LBZ 195); sūsas, sūskis, susna: susazolé (LBZ 291, NDZ —LKZ,, 221), suskazolé (RT —LKZ,,, 227), sūskė (Uzv —LKŽ,,, 227), sūsnažolė (LBŽ 291 [PN], NDŽ —KZ... 230) „vetre̋- z“ (Ranunculus); sūskio žolė (AKM —LEZ, « 960) „szúrós boglárka“ (Ranunculus acris) —a növény főzetét a népi gyógyászatban susna, suskis (azaz egy gomba által okozott bőrbetegség, sus, rüh (favus) Kz... 230) kezelésére használják; sasas: piktasasis (MT, LBZ 342 [BRZ, PN], Kp, SML, JNSK, SB, ER, SMLN, VB —LKŽ,, 960); PNM —LKZ,), sasavalkis (LBZ 342 [Brz, PN], DZ, NDZ, SLC, Kes, KP, Mžš, BRŽ —LKZ,, 537), šašūkas (LBZ 342 [PN], J.JABL, NDZ, JNšK, Ps, DJ, PMP —LKŽ,,, 540), šašūnas (LBZ 342, NDZ —LKŽ,,, 540) „pitypang“ (Taraxacum) —a népi gyógyászatban a gyökér főzetét ekcéma és furunkulusok ellen használják (VA 1973: 150; VAA 1983: 139; MVAE 2002: 179); škrūpas: škrūpažolė (LBZ 270 [Brz], NDZ, LF, 208 —LKŽ,,, 990) —„kúszó keserűfű“ (Fallopia convolvulus) —a nép a növény főzetével kezeli a škrūpast? ; traida: traiduolė (LBZ 346, NDZ, LF, 578 —LKŽ,,, 526) „mezei tarsóka“ (Thlaspi arvense) —a növény főzetét hasmenés ellen isszák; tryda, trizna: trydažolė (MT, LBZ 175, NDŽ —LKZ,,, 809), triznazolé (LBZ 175, NDZ -1KZ... 935) „orbáncfű“ (Hypericum) —a növény főzetét vérhas, vastagbélgyulladás és hasmenés ellen használják (LBZ. 175; VA 1973: 127; MVAE 2002: 159)"; trukis: tritkazole (BZ 106, NDZ, DZ, KZ, tritkazolé MT, TVR —LKZ, 962), triikaZolynis (DGLS, KZT, ŠvNč, VDS, IGN —LKŽ,,, 962), tritkiazolé, tritkiaZolé (LBZ 262, NDZ -LEZ... 968) „körtike“ (Pyrola); Az elnevezések motivációját a LKŽ-ben közölt illusztráló mondatok tárják fel: Nuo patrūkio gert tritkazolynio VDš KZ, 963). Kap bambą, galą pilvo ka skauda, tada reikia gert trūkažolynius IGN AKZ... 963); trūkažolė (BZ 106, NpZ, DZ,, KZ, Kos 126 [Sv], ENc,, 856, SB, tritkazolé LBZ 88, TVR — LKZ,,, 962), trūkiūžolė (NDŽ, trūkiažolė LMD [BRŽ], Ds —LKZ.., 968), tritkzole (J, DRrSKZ, Pc, GRD, Pv, KTV, SIL, trūkžolė RZ, NDZ, LTR [BR], V.KREV, SKR, KZR, KPC, Up, PIN —KZ... 1008), triikzolis (SLVN, DG —1LKZ... 1009) ‘trukazole’ (Cichorium). Az elnevezések motivációját illetően vö. a következő mondatokkal: KatriuSyciy (trūkiažolių) arbata —nuo trikio LMD [BRZ] (LKZ,,, 968). Trūkį seniau trūkiažolėm gydydavo, o dabar geria žuvų taukus Ds (LKŽ,,.,,„ 968). Trūkžolės buvo nū trūkio GRD (LKZ,,, 1008). Tritkzoles kasdavom, dzZiovydavom, kap patriksta |kas), kap pakeli ką [per sunkiai] Pv (LKŽ.., 1008). Trūkžolę reikia valgyt su kiaušiniene nuo patrūkimo ir dėl apetito SIL (LKZ,., 1008). Az élő nyelvben diiriniaisnak nevezik azokat, amelyek első alkotóeleme a trūkgyökér, 8 A szukatomis az élő nyelvben több betegséget is neveznek. Az egyes számú forma leggyakrabban a következőket jelöli: 1) „a juhok forgókórját (Coenurus cerebralis)”, 2) „a veszettséghez hasonló lóbetegséget”, 3) „hasmenést” (LKZ,,, 58). A többes számú forma a kelet-aukštaitisi nyelvjárásokban általában tüdőbajt jelent (LEZ... 59). * A Škrupū, krupu alakot a régebbi szótárakban és az élő nyelvben „a torok felső részének gyulladásaként; diftériaként” nevezik (LKZ,,,„990, LKZ,, 714). "= Dizentéria — a vastagbél fertőző gyulladása (DZ, 126).