Šiaurės vidurio Lietuvos vietovardžiai su priesaga „-išk-“

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA L (2004), 1 – 10 Észak-Közép-Litvánia helynevei az -išk- képzővel RENATA ENDZELYTĖ Vytauto Didžiojo universitetas, Kaunas A cikk a litván -išk- képzővel képzett tulajdonnevekkel foglalkozik, amely az indoeurópai *-isk’- tőre vezethető vissza. Ez a képző a legtöbb esetben új szóalkotás eszköze, amely helyet, függést vagy sajátosságot fejez ki. Az ilyen képzős helynevek személynevekből, közszavakból vagy más helynevekből származnak. Kronológiai szempontból az -išk- képzős helynevek viszonylag új keletűek, többnyire más tulajdonnevekből (ritkábban közszavakból) képzett származékok. 1. BEVEZETÉS Az -išk- képző nagyon régi, az indoeurópai alapnyelv *-isk’- képzőjéből fejlődött ki. Ezt a képzőt a szláv, germán és skandináv nyelvek is használják (Ambrazas 2000: 183). A balti nyelvek közül a lettben fordul elő a legritkábban, míg a litvánban és az óporoszban számos származéka volt (Skardžius 1996: 150). Az -išk- képző elsődleges jelentése „valamely dolog valakire jellemző tulajdonságainak birtoklása […], amely magának a dolognak a lényegéhez kapcsolódik” (Skardžius 1996: 153). A mellékneveknek az -išk- képző általánosított minőségi jelentést, az alapszóval jelölt dologra vagy szóra jellemző tulajdonságot kölcsönöz. Az -išk- képzős melléknevek többsége főnévvé válik, például: dváriškis, moteriškė (vö. melléknév: mót eriška), namiškis, vyriškis (vö. melléknév: výriškas), téviškė. Az -išk- képzőváltozat, az -iškas, -a, a minőségi melléknevek képzésének egyik legtermékenyebb képzője. Származékai alkotják a hasonlóságot és jellemző tulajdonságot kifejező melléknevek csoportjának magját. E képző főnévi alapszóból képzett mellékneveinek legjellemzőbb jelentése: „az alapszóban megnevezett dologhoz hasonló” (šmé kl iškas vaizdas, draugiškas žmogus). Az -iškas, -a képzős melléknevek a dolgok lényeges tulajdonságait is jelölik; ez a jelentés szorosan összefügg a jellemző tulajdonság jelentésével. Leggyakrabban képzett vagy összetett melléknevekből alkotják őket, amelyek főnévként is használhatók; az -iškas, -a képzős melléknevek rendszerint a dolog jellemző vagy lényegi tulajdonságát fejezik ki (beprasmiška viltis, beviltiška būklė). (Ambrazas, red., 1994: 207–208). A mai litván nyelvben az -išk- képzőváltozattal, az -iškis, -ė képzővel tulajdonnevekből (városok, kisvárosok és falvak nevéből) szokás az emberek származási vagy lakóhely szerinti megnevezéseit alkotni, például: kauniškis, -ė, vilniškis, -ė. A nyelvjárásokban az -iškis, -ė képzős származékok gyakoribbak, mint a köznyelvben meghonosodó -ietis, -ė képzős alakok. Tulajdonnevekből megkülönböztető jelentésű melléknevek is képződnek (a fent említett főnevekhez hasonlóan), például: vilniškiai svečiai. A köznevekből, amelyek helyet jelölő főnevek, 2 | RENATA ENDZELYTĖ A főnevekből képzett származékok száma csekély (dvȧriškis, kalniškis, namiškis). Előfordul egy-egy olyan személymegnevezés is, amely nem helynevekből vagy más köznévi helymegjelölésekből, hanem valamelyest eltérő birtoklási jelentésű szavakból jött létre (karališkis, kariškis, šeimyniškis) (Ambrazas, red., 1994, 139–140, 219). A származás és a birtoklás jelentése különösen nyilvánvaló a személynevekből eredő helynevekben. Az e képzővel ellátott lakott helyek nevei Litvánia egész területén nagy számban fordulnak elő (Razmukaitė 1998: 139–141), Észak-Közép-Litvániában, az egykori Ziemgala területén pedig Kazimieras Būga szerint a helynevek -išk- képzője a litván jelleg leghűségesebb jelzője (Būga 1961: 582). A tanulmány alaktani, szemantikai és szerkezeti szempontból tárgyalja Észak-Közép-Litvánia (Joniškis, Pakruojis és Pasvalys járások) helyneveit1, amelyekben -išk- képző található. Több mint ötven ilyen nevet találtak, különösen sok van belőlük a lakott helyek és a kisebb helynevek névanyagában. E képző származékai nem egyformán régiek; egy részük viszonylag új képzés lehet, különösen a kisebb víznevek vagy földrajzi nevek. Bizonyos értelemben ez a képző birtokos jelentésével függ össze, mivel e helynevek többsége személynevekből keletkezett2 (feltehetően a tulajdonosok megnevezéseiből). A -išk- képzős toponimák valamennyi helynévosztályban előfordulnak: a lakott helyek (egyházi falvak, uradalmak, falvak, tanyák), a víztestek (folyók és tavak, patakok, árkok, források, pocsolyák, mocsarak, örvények) nevei, valamint a földrajzi nevek (szántók, mezők, rétek, legelők, hegyek, erdők, temetők és különféle egyéb helyek). A szóalkotás elemzésekor megkülönböztetjük a képzés alapját és a képzőelemet. Ebben az esetben a képzőelem a -išk- képző. A tulajdonnevek képzése bizonyos megkötésekkel a köznevek elemzésének elvein alapul (Vanagas 1970: 24–29, 53–58). A tulajdonnevek osztályának sajátosságai miatt a tulajdonnevek képzésének egy további típusát is megkülönböztetjük: az elsődleges toponimákat. Ezek azok az esetek, amikor egy toponima nevét egyszerűen átviszik egy közeli objektumra. Így elsődleges helyneveknek azokat a neveket tekintjük, amelyek alapszavai (képzési alapjai) már tartalmazzák az -išk- képzőt; azokat a neveket pedig, amelyek alapszavaiban nincs meg ez a képző, vagyis amelyek toponimává válását az -išk- képző felvétele eredményezte, másodlagosnak, azaz képzett neveknek tekintjük. A helynevek elemzése során kiderült, hogy többségük másodlagos, és egyértelmű birtokos jelentésű név. Szinte minden helynév főnevekből alakult ki, ezért személynevekből, illetve köznevekből eredőkre oszthatók. A különböző végződések változatossá teszik a képzőt, így képzőváltozatok jönnek létre. Az élő nyelvben az -iškė, -iškis, -iškės, -iškiai változatok gyakran csupán formai eltérések, de új helynév létrejöttét eredményezhetik, például: Daunõr-iškė f., Daunorava körny., Jnš; Daunor-iškiai f., Svirpliai körny., Jnš, vö. Daũnoras szem.; Kárp-iškiai t., Pšvt; Kárp-iškis pat., Lnkv, vö. Kárpis szem.; Šleidar-iškė tanya, Krk; Šleidar-iškiai tanya, Skilvio- 1 A helyneveket élő nyelvi adatgyűjtésből, dr. Kazimieras Garšva személyes cédulagyűjteményéből, a Litván földrajzinév-gyűjteményből, a Kraštotyros draugija Pakruojis-i részlegének archívumából, a Litván Mezőgazdasági Minisztérium Köztársasági Földrendezési Intézetének helyneveket, valamint természeti és kulturális emlékek védelmét rögzítő nyilvántartásából, a Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinyno című kiadványból (Vanagas, szerk., 1976), valamint a Lietuvos TSR upių ir ežerų vardyno című kiadványból (Vanagas, szerk., 1963) gyűjtötték. 2 Feltételezhető, hogy a birtokos jelentésű helynevek nem túl archaikusak, mivel a birtokviszony kifejezése miatt szemantikájuk eltávolodott az objektumok konkrét osztályának jelentésétől (Vanagas 1970: 278). VIETOVARDŽIAI SU PRIESAGA -išk- 3 nių körny., Jnš; Šleider-iškis tanya, Saugelaukis körny., Jnš, vö. Šleideris szem. Ugyanannak az objektumnak néha többféle névváltozata is lehet, például hím- vagy nőnemű, illetve egyes vagy többes számú alakja. Így új név jön létre, amelyet a szóalkotás szempontjából képzővel vagy végződéssel képzett származéknak tekintünk, például: Katìl-iškės f., Žagarė körny., Jnš; Katìl-iškiai f., ŽGR; Katìl-iškiai f., Žiūriai körny., Psv, vö. Katìlius szem.; Plėd-iškė dűlő, Giminėnai f., Jnš; Plėd-iškis dűlő, Plediškiai f., Stoniūnai f., Jnš, vö. Plėdiškiai f., Plėdis szem.; Veicel-iškė dűlő, Klioriškiai tanya, Jnš; Veicel-iškės dűlő, Skribakiai f., Jnš; Veicel-iškis dűlő, Stoniūnai f., Jnš, vö. Veicelis szem. A helynevek elemzésekor gyakran nehéz megállapítani, hogy két azonos helynév közül melyik ered régebbről, melyik képzős származék, és melyik vett át már eleve képzett nevet. Sokszor nehéz meghatározni az alapszó jelentését, ha az köznévi eredetű személynév. Ilyenkor felmerül a kérdés: a hely neve köznévi eredetű személynévből vagy közszóból származik-e. Az ilyen kettős eredetű helyneveket külön tárgyaljuk, mivel nem sorolhatók kizárólag a személynevekből, illetve kizárólag a közszavakból eredők közé, például: Smailiškis dűlő, Jnšk, Smailiškis erdő, Jnšk: vö. Smailýs, Smailis szem. (smailùs, -i). Az etimológiai elemzés azt mutatja, hogy az -išk- képzős helynevek képzési alapjául leggyakrabban különféle személynevek szolgálnak: egyaránt régi, két tövű nevek (Dovìltiškė tanya, ŽGR: Dovìltas szem.), egytövű nevek (Dargìškis sdb., JnšKL: Dargis szem.), ragadványnévi megjelölések (Sakališkiai f., PKR: Sākalas szem. – sākalas; Balčiškiai f., Psv: Balčius szem. – báltas, -à), patronimikus személynevek (Sindriūniškiai f., Psv: Sindriūnas szem.), valamint keresztény nevek (Antaniškis tanya, PRK: Antānas szem.) és azok rövid alakjai (Kaziūliškė dűlő, LGM: Kaziūlis, vö. Kazýs, Kazimieras szem.); nemcsak litván, hanem lett (Dābarīškis tanya, LGM: Dabars szem.) és más eredetű (Gerliškiai domb, KRK: Herlich szem.) személynevek is. Más alapszóként leggyakrabban állatokat (vadállatokat, háziállatokat, hüllőket, rovarokat, halakat), madarakat (vad- és házi madarakat) és növényeket (fákat és kisebb növényeket) megnevező főnevek szerepelnek; továbbá fiziográfiai szakkifejezések (kálnas, pakalnė, šilas), etnonimák (gūdas, čigōnas, lātvis, žydas), személyeket megnevező szavak (bérnas, kareivis, klebōnas); testrészek nevei (gārbana, kuprà, rāgas) és háztartási eszközök (didà, dālgis, kirvìs). A melléknévi alapszavak az objektum valamely tulajdonságát (plìkas, smailùs, ramùs) vagy színét (báltas, júodas, rùdas) jelölik. 2. ELSŐDLEGES HELYNEVEK Elsődlegesnek azokat a helyneveket tekintjük, amelyek a szó egyik szófajból a másikba való átmenete során nem kaptak semmilyen formai képzési jegyet. Más szóval, az elsődlegesnek tekintett helynevek alapszavai olyan főnevek, amelyek már tartalmazzák az -išk- képzőt. Ezek leggyakrabban személynevek vagy oikonimák, amelyek nevét egy mellettük fekvő objektumra viszik át. Egy nagyobb objektum nevét rendszerint egy kisebbre viszik át: Kiaulìškis tanya, PKR: Kiaulìškis egykori udvarhely, PKR; Kūpeliškės tanya, Jnš: Kūpeliškės falu; Kudrėniškis tanya, LNKV: Kudrėniškis falu, LNKV; Spitkiškė egytagú tanya, PKR: Spitkiškė udvarhely; Trūliškis puszta, Psv: Trūliškis erdő, Psv. Egyes objektumok esetében a nevet lokalizációjuk hangsúlyozása érdekében viszik át: Jakiškiai II egytagú tanya, Jnš: Jakiškiai falu, udvarhely, egytagú tanya, Jnš; Kareiviškis I, Kareiviškis II falu, PKR: Kareiviškis falu, PKR; Keliuotìškiai II falu, VŠK: Keliuotìškiai falu, Jnšk; Šiliškiai I falu, PKR, KRK, Šiliškiai II falu, PKR KRK: Šiliškiai egytagú tanya, PKR. 4 RENATA ENDZELYTĖ Néhány elsődleges oikonima személynevekből eredeztethető3: Gipiškiai falu, Psv: Gipiškis személynév; Judiškiai udvarhely, LNKV: Judiškis személynév. A személynevekből származó oikonimák leggyakrabban többes számú alanyesetben állnak (pluralia tantum). Ez azt mutatja, hogy a helyet nem egyetlen személy, hanem egy csoport (család) neve után nevezik el, egységként kezelve őket. Bizonyos értelemben az ilyen oikonimák végződésképzős származéknak tekinthetők, lényegében azonban ugyanarról a névről van szó, csupán kollektív jelentéssel. A kisebb objektumok nevei nem változtatják meg a számukat: Katėliškis falu, PŠVT: Katėliškis személynév. Főnevesült melléknevekből, amelyek fiziográfiai terminusokat jelölnek, helynevek jöttek létre: Kalniškiai egytagú tanya, PKR: kalniškis ’hegyen élő ember, hegyvidéki’ (LKŽV 148); Pakalniškiai falu, LNKV; Pakalniškis egytagú tanya, KRK: pakalniškis, pakalniškis ’dombvidéki, a domb alján lakó’ (LKŽIX 147). 3. MÁSODLAGOS HELYNEVEK A másodlagos toponimák -išk- képzője derivációs jegy; az alapszavakban ez a képző nincs jelen. E helynevek képzési alapjai különféle főnevek, leggyakrabban személynevek. Az -išk- képzős helynevekben nyilvánvaló a birtokviszony (ha a név személynévből vagy oikonimából képződik) és a tulajdonság (ha a név más főnévből vagy melléknévből képződik) jelentése. A másodlagos helynevek leggyakrabban személynevekből képződnek (70,66%). Egyéb tulajdonnevek csak igen ritkán fordulnak elő: az oikonomikus eredetű helynevek hozzávetőleg 1,3%-ot, a hidronimikus eredetűek pedig 1,9%-ot tesznek ki. A tisztázatlan eredetű helynevek aránya körülbelül 16%, a különféle jelentésű főnevekből képzett toponimáké pedig csaknem 11%. 3.1. Másodlagos oikonimák Az oikonimák, vagyis a lakott helyek neveinek többsége személynevekből és közszavakból ered. Néhány oikonima hidronimákból vagy más oikonimákból eredeztethető. A személynévi eredetű oikonimák alapszavai között egyaránt találhatók litván (régi kéttövű és egytövű, patronimikus, közszói eredetű) és nem litván (keresztény és más népekhez tartozó) nevek (Vanagas 1982: 62–97; Maciejauskienė 1991: 243–248): Adõmiškis egytagú tanya, JNŠK: Adõmas személynév; Albertiškiai egytagú tanya, KRK: Álbertas személynév; Aleniškis egytagú tanya, PKR: Alenà, Elenà személynevek; Antaniškis egytagú tanya, PRK: Antãnas személynév; Bādariškis egytagú tanya, PŠVT: Bādaras személynév; Būiviškiai falu, SLČ: Buivỹs, vö. Bùivydas személynév; Čeniškiai falu, JNŠK: Čenỹs személynév; Čiaučynīškis egytagú tanya, LGM: Čiaučỹnas személynév; Dābariškis egytagú tanya, LGM: Dābaras személynév; Dovainiškiai udvarhely, PKR, Dovainiškis egytagú tanya, PKR: Dovainis személynév; Dóviltiškė nagyobb gazdaság, ŽGR: Dóviltis személynév; Gailiōniškiai falu, JNŠK: Gailiōnis személynév; Gražiškiai falu, JNŠ: Gražỹs személynév; Jākiškiai egytagú tanya, KRK, Jakiškiai udvarhely, falu, JNŠ: Jākas személynév; Jūkiškiai falu, PKR: *Jūkas, vö. Jukōnis személynév; Karaliūniškis falu, PŠVT: Karaliūnas személynév; Katiliškiai falu, ŽGR: Katilius személynév; Keliuotiškiai falu, JNŠK: Keliuotis személynév; Krasniškiai falu, ŽML: *Krašnas, *Krasnỹs személynevek, vö. Krasnàuskas, 3 A személynevekből eredő oikonimák kétféle eredetűek lehetnek: képzős személynévből (elsődlegesek) és képző nélküli személynévből (másodlagosak). Mivel a Lietuvių pavardžių žodynas képzős személyneveket is rögzít, az ilyen oikonimák az elsődlegesek közé sorolandók, vö. Gipas ir Gipiškis, Judỹs ir Judiškis. VIETOVARDŽIAI SU PRIESAGA -išk- 5 Kasnickas, Krasnevičius személynév; Kungiškiai falu, ŽML: Kūngas, Kungys személynév; Laumekiškis egykori falu, SLČ: Laumekis személynév; Mineikiškis egykori falu, PSv: Mineikà, Mineikis személynév; Minginiškiai egykori falu, KRK: Mìnginas személynév; Nãgliškis egykori falu, SLČ: Nãglis, Nãglius személynév; Norkūniškiai egykori falu, LGM: Norkūnas személynév; Pėtriškis egykori falu, LGM: Pėtras személynév; Plikiškis puszta, VŠK, Plikiškiai falu, JNŠ: Plikis, Plikys személynév; Pūtriškiai falu, PSv: Pūtris, Putrys személynév; Razališkis falu, SLČ: Rozãlija személynév; Rimšōniškiai falu, PKR: Rimšōnis személynév; Stasiškiai egykori falu, SLČ: Stasys személynév; Šilingiškis egykori falu, LNKV: Šilingis személynév; Šulmiškis egykori falu, LGM: *Šulmas, vö. Šulminas személynév; Svōbiškis puszta, falu, JNŠK: Svōba, Svōbas személynév; Trūliškis egykori falu, PSV: Trūlis személynév; Urnėžiškės falu, SKS: Urnėžas, Urnėžis, Urnėžius személynév; Valantiniškis tanya, JNŠK: Valantinas személynév; Vešelkškiai falu, LNKV: Vešėlka személynév; Zimbiškiai falu, LNKV: Zimbà személynév. A településnevek külön csoportját a lett személynevekből származók alkotják4: Mìlidiškiai egykori falu, JNŠK: lett Milidis személynév; Pileriškis falu, KRK: lett Pileris személynév; Pundeniškis egykori falu, PŠVT: lett Pundenis személynév; vö. litván Pundys, Pundìnas személynév; Vagariškis falu, KRK: lett Vagars személynév; vö. litván Vagrys személynév. Néhány településnév a szomszédos falvak nevéből származhat: Reibiniškiai falu, SKS: Reibiniai falu, SKS; Šikšnėliškiai falu, PSv: Šikšnėliai falu, PKR; Žagariškiai falu, ŽGR: Žagarė. A víznévi eredetű településnevek többnyire egyértelműek, mivel a falu az azonos nevű víz mellett fekszik: Savėliškis falu, PKR: Savėlis patak; Šidabriškis falu, PSv: Šidabra folyó; Šiladiškis egykori falu, LGM: Šiladis patak; Vėngriškis puszta, KRK, Vėngriškis egykori falu, PKR: Vėngris patak. A helynevek egy része köznevekkel hozható kapcsolatba: Akmeniškiai falu, ŽML: akmuò; Dirvōniškiai falu, JNŠK: dirvōnas; Dvareliškiai falu, KRK: dvarėlis, dvāras; Kalneliškiai falu, VŠK: kalnėlis, kálnas; Kriaūšiškiai falu, VŠK: kriaūšis; Šiliškiai egykori falu, KRK, Šiliškis egykori falu, LGM, KRK: šilas. A Cigōniškis falu településnév a cigōnas, cigōnas etnonimával hozható kapcsolatba. 3.2. Másodlagos víznevek5 A másodlagos víznevek többsége személynevekből ered. Megjegyzendő azonban, hogy ezekkel a víznevekkel többnyire kisebb víztesteket neveznek meg: tócsákat, holtágakat és egyebeket. Ezek viszonylag új nevek, amelyek azt jelzik, hogy az objektum egy bizonyos személyhez tartozik, valamilyen tulajdonsággal rendelkezik, vagy más módon kapcsolódik az alapszóhoz. A személynevekből képzett víznevek létrejötte meglehetősen egyértelmű: Abrōmiškis tó, PKR: *Abrōmas, vö. Abraōmas személynév; Aliūniškė patak, PKR: Aliūnas személynév; Bėkiškis tó, PŠVT: Bėkas, Bekys személynév; Buletriškis mocsár, PŠVT: Būletris személynév; Būrbìškis mocsár, PŠVT: Būrba személynév; Dáudiškas patak, PKR: Daudà személynév; Daugéliškis mocsár, SLČ: Daugėla személynév; Dragiškis patak, KRK: Drāgas személynév; Jeñkeliškės mocsár, SKS: Jeñkelis személynév; Jėčiškės mocsár, JNŠ: Jėčius személynév; Kārpiškis patak, LNKV, Kārpiškiai mocsár, PŠVT: Kārpis személynév; Kindariškis mocsár, PŠVT: *Kindaris, vö. Kindaravičius, Kindėris személynév; Kleiniškė mocsár, ŽML: Kleinas, Kle inys személynév; Kraujeliškis láp, JNŠK: Kraujelis személynév; Kvedariškė tópart, ŽGR: Kvě daras személynév; Láimiškis patak, LNKV: Láima személynév; Liberiš- 4 Így közölték a helynévadatközlők, bár egyes lett vezetékneveknek litván megfelelőik is vannak. 5 Sok folyónév elemzése Aleksandras Vanagas (lásd az irodalomjegyzéket) kutatásain alapul; a többi helynevet ezek mintájára elemezték. 6 | R E N A T A E N D Z E L Y T Ė kis lkn., VŠK: Liberis, Lūberis családnév; Majūliškis falu, VŠK: Majūlis családnév; Martyniškis település, KRK: Martynas családnév; Sargeliškis csoport, LNKV: Sargėlis családnév; Sargėliškis folyó, csoport, PKR: Sargėlis családnév; Šemetiškės falu, LNKV: Šemeta családnév; Šlekiškis falu, VŠK: Šlekys családnév; Vaitiškės falu, JNŠ, Vaitiškė folyó, JNŠ: Vaitis, Vaitys, Vaičius családnév. Úgy tűnik, hogy a Pagaleibiškė településnév, PŠVT, kettős képzésű: egyszerre lehet képzős származék és az Leiba személynévből alkotott névutós szerkezet, vö. pagal-leib-iškė. A víznevek képzési alapjául szolgáló főnevek több szemantikai csoportba tartoznak: • személymegnevezések: Berniškis település, JNŠ: bėrnas, vö. lett bērns ’gyermek’; • etnonimák: Čigoniškė település, JNŠK: čigonas; • különféle jelentésű főnevek: Vilniškė település, PKR: vilna, vilnis. 3.3. Másodlagos földrajzi nevek E helynévosztály -išk- képzős származékai többnyire személynevekből és köznevekből jönnek létre. A nevek azt jelzik, hogy az objektum valakihez tartozik (mint a korábban tárgyalt kis víznevek többsége), vagy az adott hely valamely sajátosságát nevezik meg. A többi helynévosztályhoz hasonlóan a földrajzi nevek zöme is személynévből képződött: Aleksándriškė rét, ŽML: Aleksándras személynév; Aneliškis patak, JNŠK: Anėlė személynév; Bagdoniškė rét, patak, PKR: Bagdōnas személynév; Balčiškė rét, JNŠ: Balkis, Balčius személynevek; Būrbiškiai falu, KRK, Būrbiškis rét, PŠVT: Būrba személynév; Butkiškė rét, PŠVT: Būtkus személynév; Čėpiškės rét, JNŠ: Čėpas személynév; Dabu liškis rét, JNŠK: Dabulis személynév; Dāpkiškis rét, PSV: Dāpkus személynév; Gedviliškis rét, LGM: Gedvilas személynév; Jurgiškis rét, patak, KRK: Jūrgis személynév; Kaziuliškė rét, LGM: Kaziūlis, Kazys személynevek; Klioriškis rét, JNŠ: Kl iorys személynév; Kū kuliškis rét, patak, PKR: Kūkulas személynév; Laučiškė rét, SKS: Laučius személynév; Leibiškė rét, SKS, Leibiškis domb, SKS: Leiba személynév; Lipiškiai rét, ŽML: Lipas személynév; Martyniškiai bokor, LNKV: Martynas személynév; Mažeikiškis rét, VŠK: Mažeikā, Mažeikis személynevek; Merkeliškis erdő, PSV: Mėrkelis személynév; Mūreliškės falu, bokor, SKS: Mūrelis személynév; Naudžiūniškis domb, ŽML: Naudžiūnas személynév; Pauriškis rét, PKR: Pāuras személynév; Pėtriškis erdő, SLČ: Pėtras személynév; Plėdiškė rét, JNŠ, Plėdiškis rét, JNŠ: Pledys személynév; Pōviliškis patak, LNKV: Póvilas személynév; Sargėliškiai rét, LNKV: Sargėlis személynév; Smailiškis rét, JNŠKL: Smailys személynév; Šoviškis patak, SLČ: Šova, Šovys személynevek; Šūnakiškis rét, JNŠ: Šūnakis személynév; Ūsiškiai terület, SLČ: Ūsas személynév; Valiušiškė patak, LGM: Valiušis személynév; Žemriet iškis rét, JNŠ: Žemriėta személynév. A Pāmozūriškis helynév, LGM, kettős képzésű lehet: előtaggal és képzővel is alkothatták. Valószínűleg a pa- előtag származéka, amely a képzős možūras etnonimából vagy a Mozūras személynévből ered, vö. pa-mozūr-iškis. Hidronimiai eredetű a Šiladiškis helynév, rét, LGM: Šiladis patak. A helynevek valamivel gyakrabban származtathatók településnevekből6: Bivainiškis erdő, JNŠ: Bivainiai falu, JNŠ; Gedžiūniškis erdő, JNŠK: Gedžiūnai falu, LNKV; Kibiškiai patak, LNKV: Kibai falu; Mažūtiškė rét, PŠVT: Mažučiai falu, ŽML; Reibiniškės bokor, SKS: Reibiniai falu, SKS; Orel iškiai falu, LNKV: Orėliai falu, JNŠK. 6 A helynevek képzési alapját az adatközlők adták meg. VIETOVARDŽIAI SU PRIESAGA -išk- 7 A helynevek képzési alapjául szolgáló többi főnév jelentése igen változatos: • személymegnevezések: Burliokiškis domb, Psv: burliokas ‘litvániai óhitű orosz’ (LKŽ₁₁ 1193); Kleboniškis tanya, PŠVT, birtok, PKR: klebōnas; Mur̃kliškis birtok, PŠVT: murklys ‘aki dorombol; mogorva, szótlan ember; kövér ember, hájas’ (LKŽᵥᵢᵢ 420), vö. mur̃kti; Pirduliškis tanya, SLČ: pirdùlis ‘szellentő’ (LKŽ₉ 1087); • etnonimák: Cigoniškis falu, PŠVT: čigōnas; Žydiškė tanya, erdő, PŠVT, falu, JNŠ: žydas; • testrészek: Gárbaniškė tanya, ŽGR: gárbana; Kiaũšiškė tanya, PKR: kiaũšis, kiaũšinis; • eszközök: Dalgiškis tanya, JNŠ: dalgis; Kirveliškės tanya, bozótos, SKS: kirvelis, kirvis; • fiziográfiai fogalmak: Pakluoniškis hely, erdő, LGM: pakluōnė; Sodeliškis tanya, PKR: sodēlis, sōdžius; Šniūriškiai domb, ŽML: šniūras, šniūrai ‘hosszú keskeny földsáv; területmérték’ (LKŽₓᵢᵢ 195); • növények vagy növényi részek: Žabiškis bozótos, VŠK: žabas ‘vessző, gally, ágacska; szár, rőzse, virgács; bokor, bozót’ (LKŽₓₓ 14), ‘vessző, gally’ (DLKŽ 947); • ételnevek: Šiupiniškis falu, PKR: šiupinys; • mitonimák: Perkūniškis tanya, Psv: Perkūnas; • állatnevek: Glindiskis erdő, Psv: glinda; Oželiškis birtok, SLČ: oželis, ožys; • elvont főnevek: Siautiškės tanya, PŠVT: siaūtis ‘lökés, széllökés; lendítés, suhintás’ (LKŽₓᵢᵢ 482), ‘tombolás’ (DLKŽ 689); vö. siaūtėti. • a társadalmi környezethez kapcsolódó dolgok: Pūniškis hely, PKR: pūnė ‘a csűr rekesze a pelyva felhalmozására, pelyvás; istálló; bekerített udvar; kunyhó, sátor; üreg, barlang, odú; a tojás ürege’ (LKŽₓ 916). A Juodókiškis erdő helynév a juodókas melléknévből eredeztethető, vö. juodas. 3.4. Bizonytalan eredetű helynevek Egyes helynevek eredete többféleképpen is magyarázható, mert nem lehet pontosan megállapítani. Elsősorban azok a helynevek tartoznak ide, amelyek alapszavai lehetnek tulajdonnevek és köznevek is, például: • állat- és madárnevek: Brėdiškė falu, ŽGR: Brėdis személynév, brėdis; Kūrmìškis tanya, PKR: Kurmà, Kùrmis személynév, kùrmis; Gaidžiškis major, erdő, LNKV, erdő, PKR: Gaidỹs személynév, gaidỹs; Gėrviškiai falu, JNŠK: Gérvė, Gervỹs személynév, gėrvė; Pelėdiškis külterületi település, JNŠK: Pelėda, Pelėdžius személynév, pelėda; Sakališkis külterületi település, LGM, erdő, PKR: Sãkalas személynév, sãkalas; Šarkiškės erdő, JNŠ: Šárka, Šarkis, Šarkỹs, Šarkus személynevek, šárka; Varniškis major, erdő, LNKV: Vãrnas személynév, var̃nas; • etnonimák: Gudiškis⁷ major, VŠK: gùdas, Gùdas személynév; Latvėliškis udvar, kaszáló, KRK: Latvėlis személynév, vö. Lãtvis személynév, latvėlis, lātvis; Latviškė tanya, PKR, Latviškis falu, PŠVT: lātvis, Lātvis személynév; Maskoliškiai falu, SLČ: Maskōlius személynév, vö. maskōlius ‘a cári hadsereg katonája; orosz’ (LKŽᵥᵢᵢ 893); 7 A gud- tő nem az gudai etnonimából, hanem a *gūdas, *gudà közszóból is származhat, amelynek jelentése ‘mező, rét’; vö. porosz gudde ‘bozót’, lásd Karaliūnas (1999: 27–40); továbbá vö. gūdà ‘szénaboglya; madárijesztő; gyermekijesztő’ (LKŽₓᵢᵢ 692), gūde ‘fenőkő, fenő, fenőkő’ (LKŽₓᵢᵢ 693). 8 | R E N A T A E N D Z E L Y T Ė • személy- és foglalkozásnevek: Kairiškis falu, Jnšk: vö. Kairýs személynév, kairys; Kálviškis külterületi település, Jnšk: vö. Kálvis személynév, kálvis, kalvà; Kareiviškis falu, Pkr: vö. Kareíva személynév, kareíva, kareivís; Kūpriškis külterületi település, Všk, falu, LnkV: vö. Kuprýs személynév, kuprà, kūprius. Ezeket az onimákat nem teljesen indokolt kizárólag személynévi vagy kizárólag közszói eredetűnek tekinteni. Valószínűbb, hogy a lakott helyek nevei személynevekből eredhetnek, míg egyes határnevek – például erdők, rétek, szántók nevei – közszavakból. Egy szempontból nincs kétség: mindegyikük az -išk- képzővel főnevekből képzett alak. 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A melléknevek esetében a képző -iškas, -a változata általánosított minőséget, az alapszóval megnevezett dologra jellemző tulajdonságot fejez ki. A képző másik, -iškis, -ė változatával tulajdonnevekből (városok, kisvárosok, falvak neveiből) rendszerint az illetők származási vagy lakóhelye szerinti személymegnevezések képezhetők. A képző által kifejezett származási és hovatartozási jelentés különösen nyilvánvaló a személynevi eredetű helynevekben, amelyek egész Litvániában nagy számban fordulnak elő. Észak-Közép-Litvániában, az egykori Zemgale területén, a -išk- képzős helynevek litván eredetűek. 2. Kronológiai szempontból az -išk- képzős helynevek viszonylag új képzések lehetnek, mivel többségük más tulajdonnevekből (leggyakrabban személynevekből) jött létre. Emellett a helynevek újszerűségére utal a képző és származékai birtoklást kifejező jelentése is. 3. A helynevek képzésében a -išk- képző különféle változatai használatosak. Észak-Közép-Litvániában a -iškis, -iškiai, -iškė változatok jellemzőbbek, a ritkább képző a -iškės. A képző különböző változatainak alkalmazásával ugyanabból a névből több helynév is alkotható, például: Daunora, Daūnoras személynév: Daunoriškė falu, Daunorava körzete, Jnš, Daunoriškiai falu, Svirpliai körzete, Jnš; Šleideris személynév: Šleidariškė külterületi település, Krk, Šleidariškiai külterületi település, Skilvioniai körzete, Jnš, Šleideriškis külterületi település, Saugelaukis körzete, Jnš. 4. A helynevek alapszavai többnyire főnevek. Különféle eredetű személynevek (70,66%): litván és ritkábban nem litván, keresztény és közszói eredetű, egyszerű és képzős alakok. A többi gyakrabban használt szó különböző jelentésű köznév (10,92%). A bizonytalan eredetű helynevek aránya 15,98%. A vízneveket és településneveket ritkán használták helynevek képzésére (az összes helynév 1,92%-át, illetve 1,3%-át teszik ki). A nem főnévi toponimák mindössze a helynevek 0,2%-át alkotják. Hasonló arányok jellemzőek a lakott helyek neveire és a határnevekre egyaránt. 5. Az etimológiai elemzés azt mutatja, hogy a -išk- képzős helynevek alapszava leggyakrabban személynév vagy más, állatokat (vadállatokat és háziállatokat, hüllőket, rovarokat, halakat), madarakat (vadon élő és házi madarakat), növényeket (fákat és kisebb növényeket) megnevező főnév; fiziográfiai terminus (kálnas, pakalnė, šilas); etnonima (gūdas, čigõnas, látvis, žýdas); személymegnevezés (bérnas, kareivis, klebõnas); testrésznevek (gárbana, kuprà, rãgas), háztartási eszközök (dūdà, dãlgis, kìrvis). A melléknévi alapszavak a tárgy valamely tulajdonságát (plikas, smailus, ramùs) vagy színét (báltas, júodas, rùdas) jelölik. VIETOVARDŽIAI SU PRIESAGA -išk- | 9 HELYSÉGNEVEK RÖVIDÍTÉSEI Jnš – Joniškis Jnšk – Joniškėlis Krk – Kriukai Lgm – Lygumai Lnkv – Linkuva Pkr – Pakruojis Psv – Pasvalys Psvt – Pašvitinys Sks – Skaistgiris Slč – Saločiai Všk – Vaškai Žgr – Žagarė Žml – Žeimelis EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK apl. – környék avd. – személynév b. – mocsár bk. – templomfalu br. – gázló dr. – szántóföld dv. – udvarház gn. – legelő gr. – árok k. – falu kdr. – tó kln. – hegy krm. – bokrok l. – mező la. – lett lie. – litván lkn. – lápos mš. – erdő plv. – majorság pv. – rét sdb. – tanya stv. – vízállás šlt. – forrás upl. – patak vk. – tanya vt. – hely 10 | RENATA ENDZELYTĖ IRODALOM ÉS FORRÁSOK AMBRAZAS, S. 2000: Daiktavardžių darybos raida. Lietuvių kalbos vardažodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. AMBRAZAS, V., red., 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. BŪGA, K. 1961: Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. KARALIŪNAS, S. 1999: Etnonimo Gudai kilmė. Darbai ir dienos 10 (19), 7–54. KUZAVINIS, K., SAVUKYNAS, B. 1987: Lietuvių vardų kilmės žodynas; Vilnius: Mokslas. LKŽ – Litván nyelvi szótár A–Ž, Vilnius, 1941–2002. LPŽ – Litván családnevek szótára 1–2, felelős szerkesztő: A. Vanagas, Vilnius: Mokslas, 1985, 1989. MACIEJAUSKIENĖ, V. 1991: Lietuvių pavardžių susidarymas, Vilnius: Mokslas. MICKIENĖ, I. 2001: Telšių rajono toponimų daryba. Daktaro disertacija, Kaunas. RAZUMKAITĖ, M. 1998: Lietuvos priesaginių oikonimų; Daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. SKARDŽIUS, P. 1996: Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. VANAGAS, A. 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius: Mintis. VANAGAS, A. 1981a: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas. VANAGAS, A. 1981b: Lietuvių hidronimų semantika. Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 4–153. VANAGAS, A. 1982: Mūsų vardai ir pavardės, Vilnius: Mokslas. VANAGAS, A., red., 1963: Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. VANAGAS, A., red., 1976: Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2, Vilnius: Mintis. Beérkezett: 2004. 03. 25. Renata Endzelytė Vytauto Didžiojo universitetas K. Donelaičio g. 52, 3000 Kaunas, Lietuva [email protected]