Mažvydo „Katekizmo“ giesmių redakcijos XVI–XVII a. Rytų Prūsijos giesmynuose

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LI (2004), 69–80 Mažvydas Katekizmas című művének énekszöveg-változatai a XVI–XVII. századi kelet-poroszországi énekeskönyvekben INGA STRUNGYTĖ Vilniaus universitetas A Mažvydas Katekizmasában található énekek és azok Mažvydas, Vilentas, Bretkūnas, Sengstock és Klein énekeskönyveiben szereplő változatainak összehasonlítása azt mutatja, hogy az egymást követő szerkesztők kisebb javításokat végeztek, de (Klein gyűjteményének egyetlen énekét kivéve) nem dolgozták át alaposan a szövegeket. Sengstock javításai némely esetben nemcsak Mažvydas és Bretkūnas művein, hanem az 1547-es Katekizmason is alapulnak. Klein elődeinél sokkal következetesebben javította a nyelvi és verselési hiányosságokat. 1. Több kutató is vizsgálta már Mažvydas Katekizmo című művének énekeit, nyelvezetüket, verselésüket és dallamszövegüket, ám a Katekizmo énekeinek a későbbi énekeskönyvekben újranyomtatott változatokkal való részletesebb összehasonlítására eddig nem került sor. Ez az összevetés azért érdekes, mert bemutatja a szerkesztők régi énekekhez való viszonyát, segít feltárni egyes változtatások indítékait, és kideríteni, hogy a szerkesztők mely elődök könyveit használták. A régi énekek egyes átdolgozásai nem voltak célirányosak; például a Mažvydas- vagy Bretkūnas-énekeskönyvben végrehajtott néhány verselési módosítást nem tekinthetjük az énekek szótagszámának következetes rendezésére irányuló törekvésnek, ezek a javítások mégis a szerkesztők erőfeszítéseiről tanúskodnak. Ezért a cikk olyan egyedi javításokat is bemutat, amelyekből nem lehet általános következtetéseket levonni, de információt nyújtanak a szerkesztők nyelvi szerkesztőként végzett munkájáról. Ezúttal összehasonlító szövegelemzéssel kíséreltük meg összevetni Mažvydas Katekizmo című művének énekeit azok Martynas Mažvydas és Baltramiejus Vilentas, Jonas Bretkūnas, Lozorius Zengštokas és Danielius Kleinas énekeskönyveiben található változataival. 1.1. A reformáció első képviselői arra törekedtek, hogy továbbvigyék a késő középkorban kialakult, viszonylag szerény népi közös éneklési hagyományt. Repertoárjukba fokozatosan bevonták a XIII–XV. századi népénekeket, valamint a legnépszerűbb ünnepi himnuszok kisszámú, latinból készült fordítását, amelyek a késő középkorban jelentek meg (Pociūtė 1995: 51). 1547-ben a Porosz Hercegség helyi nyelvein két énekeket tartalmazó kiadvány jelent meg. Ezek Seklucjan énekeskönyve, a Pieśni duchowne, valamint néhány hónappal később Mažvydas Katekizmas című műve, amelyben 11 kottás ének jelent meg. Ez utóbbi kiadvány nem volt tipikus, mivel a katekizmusokba általában egyáltalán nem foglaltak énekeket, vagy csak az alapvető „Isten parancsolatai” kezdetű éneket nyomtatták ki (Pociūtė 1995: 14). Valószínűleg nem maga Mažvydas, hanem Albrecht herceg vagy tanácsadói gondolták úgy, hogy a litván katekizmust olyan énekekkel kell kiadni, amelyeknek akkoriban különösen nagy jelentőségük volt az evangélikus liturgiában (Michelini 2000: 11). A herceg azt akarta 70 | INGA STRUNGYTĖ lerakni a poroszországi evangélikus vallás alapjait, ezért Mažvydasnak javasolhatták, hogy Seklucjan énekeskönyvére támaszkodjon (Michelini 2000: 11). A XX. század elején Christian Stang megállapította, hogy ez az énekeskönyv volt a fő forrás a Katekizmo hét énekének fordításához (Stang 1929: 29–47). A Katekizmas bekerült a Porosz Hercegség legnépszerűbb zsoltára, a „Liaupflink dufcha mana pana”, amelyet Johann Grauman (Poliander), Königsberg lelkésze verselt meg (Pociūtė 1995: 15). Egy másik, szintén igen népszerű korabeli zsoltár, a „Sulimilk ant mufu Diewe” temetési szertartásokhoz készült. A többi szöveget Luthernek tulajdonítják, egy középkori ének átdolgozásának1, illetve Jan Hus cseh reformátor énekének2. Az utolsó három ének nem kapcsolódik Seklucjan énekeskönyvéhez: a „Bernelis gime mumus”, a népszerű középkori „Dies est leticiae” himnusz egyik változata, valamint az esti himnusz, a „Chriftau Dena effi ir fchweibe” feltehetően közvetlenül latin forrásból készült fordítás3. A Katekizmas tartalmazza a protestánsok programadó énekét, az „O Diewe kurfs dangui ebi” címűt (a katolikus litánia Johanas Frederis-féle átdolgozását), amelyet J. Zablockis fordított a német „O Gott Vatter im hymelreich” szövegből (Michelini 2000: 114). A verses középkori Tízparancsolat-ének, a „Tas eft Dieva prilikimas” fordításának forrása, amellyel az énekgyűjtemény kezdődik, valószínűleg az 1545-ös Seklucjan-féle Katekizmo „Tocz iest boże prikazanie” című éneke volt. 2. MAŽVYDAS ÉNEKESKÖNYVÉBEN újranyomtatták az 1547-es litván Katekizmo szinte valamennyi énekét, kivéve a „Thiewe mufu Danguielis” címűt. Ez a Katekizmas című műben az „Oicze nasz, któryś jest w niebie” ének alapján készült fordítás (az 1547-es Seklucjan-énekeskönyvből), Mažvydas énekeskönyvébe viszont bekerült Luther „Vater unser im himelreich” című énekének új fordítása (Michelini 2000: 443). Egyes javításokból kitűnik, hogy az énekekben nagyobb figyelmet fordítottak az eredeti sajátosságaira, és a fordítást közelebb kívánták vinni a forráshoz. Így igazították a szókincset. Például a Katekizmo (gen. pl.) funu helyett waiku⁴ szerepel: ant fawa miloiu funu / MžK 6₂₆ → Ant fawa miluyu waiku / MžG₁₁, vö. lengyel nad swemi milemi dziećmi⁵; a gen. sg. fweikatas alakot acc. sg. ifchganima alakra javítják, vö.: Be tawęs gauti fweikatas MžK 7₄ → Be tawes gauti ifchganima MžG₁₁, vö. lengyelül być zbawiona bez łaski twej. (lengyelül zbawiona: „megváltva”). Az énekeskönyvben a Katekizmasszal összevetve tovább javítják a fordítást, és korrigálják a szó szerinti fordításként bennmaradt alakokat: At mufchku iu ftrelas beganczias / MžK 5₁₅ → Atmufchk io ftrelas beganczias / MžG₁₁, vö. németül Wend von uns ab sein feurig pfeil. A litván sg. f. dvasia megfelelőjéhez igazították a linksmintoja főnevet, mivel a Katekizmasban a masc. duch főnév nyelvtani alakját követték: Ligfmintaiu mes wad inam / MžK 3₅ → Linksmintoie mes wadinam / MžG₁₁, vö. Cieszycielem cię zowiemy. A „Liaupflink dufcha mana pa-” című művekben 1 „Mes tikim ijg wenagi Diewa”, „Paprafchaim fchwentales dwafes”, „Schwenta Dwafe mufump ateik”, „Thiewe mufu Danguielis”. 2 „Jefus Chriftus ifch gilbetas mufu”. 3 A „Bernelis gime mumus” című litván éneknek egyelőre nincs pontos megfelelője. 4 A rövidítésekben a nagy szám Mažvydas Katekizmo énekét jelöli, mégpedig ugyanabban a sorrendben, ahogyan a Katekizmasban kinyomtatták, a kis szám pedig az éneksort; például a „Schwenta Dwafe mufump ateik” ének a Katekizmasban a harmadik, és így tovább. 5 Az itt és másutt megadott fordítási megfelelők forrása Michelini (2000). MAŽVYDO KATEKIZMO GIESMIŲ REDAKCIJOS 71 A „na“ és a „Paprafcham ſchwentafes dwafes“ szövegben a többször javított jövevényszót laſka a litván meilė ’szeretet’ szóval helyettesítették (az eredetiben laſka). A himnuszok szerkezetét is rendezték (strófákat vagy sorokat hagytak el, illetve iktattak be). A „Bernelis gime mumus” című himnuszba egy 60. sort és egy ötödik strófát illesztettek be. A strófa végén álló kiegészítő szakasz (Ing ghi tikedami) kiegyenlítette a versszak sorainak számát – ez volt az egyetlen, amelyben tíz helyett kilenc sor szerepelt. A régebbi szótagszámláló verseléstípusra a sorok megközelítőleg azonos szótagszáma, azonos nyelvtani végződései, valamint az összecsengések és a rímek voltak jellemzők (Girdzijauskas 2001: 448–449). Hasonló elv szerint, bár döcögősen, verselték meg Mažvydas Katekizmo című művének himnuszait is. A szótagszámláló verseléshez Mažvydas himnuszoskönyvében is ragaszkodtak; a pontatlanságokat nemigen javították, néhány esetet kivéve. A „Schwenta Dwale muſump ateik” című himnusz strófájának metrikai szerkezete 8/8/8/7. Mažvydas meglehetősen egyszerűen korrigálta a döcögős utolsó sort: egy szótaggal megrövidítette a vienybė[je] szót: Venibe Diewa garbinta. MŽK 3₂₄ → venib Diewa garbinta. MŽGII. A verselési rendellenességeket az „O Diewe kurſ dangui ebi” című himnuszban is megszüntetik; ennek korábbi 8/8/9/9/8/8-as metrikai sémája javul (8/8/9/8/8/8), vö.: Venibe Diewa amſinagi / MŽK 5₄ → Venib Diewa amſinagi / MŽGII. A sorvégi összecsengéseket is javítják: Dufcha mana tu platink / Cjeſti ir garbe Dewui. MŽK 6₄₇–₄₈ → Platink tu dufcha mana / Cjeſti ir garbe Diewa. MŽGII. A „Liaupſlink dufcha mana pana” című himnusz újranyomásakor – amely nélkül akkoriban elképzelhetetlen volt az egyházi liturgia – kijavították a dallamhoz igazodó szöveget, és kiegészítésül egy ötödik strófát is nyomtattak: ez a Szentháromság hagyományos tisztelete és dicsőítése a himnusz végén. A korabeli megváltozott viszonyokat is figyelembe vették. Mažvydas a Zablockio-féle „O Diewe kurſ dangui ebi” litániát a himnuszoskönyvben a tizenharmadik strófa nélkül nyomtatta újra. Ez a strófa Albrecht porosz herceg feleségének, Dorotėja hercegnének szólt (egészséget és egészséges gyermek születését kívánták neki); a hercegné Mažvydas Katekizmo című művének megjelenése után hunyt el (Kaunas 1999: 17). Ezért a versszakot törölni kellett. A himnuszok nyelvét is szerkesztették. Igyekeztek kerülni az archaikus és a žemaitiai alakokat (a hosszú /ā/ magánhangzót egyre gyakrabban javították /ō/-ra; a tőben és a szó végén a žemaitiai /ie/ kettőshangzót a felső-aukštaitiai hosszú /ė/-re változtatták, amelyet írásban /e/ jelöl, stb.)6. 3. BRETKŪNAS az 1589-ben megjelent Giefmes Duchau nas című gyűjteménybe nem vette fel a „Bernelis gime mumus” című himnuszt. Dainora Pociūtė megjegyzi, hogy Bretkūnas a himnuszoskönyv összeállításakor elvetette a katolikus, még a középkorban is énekelt szövegeket, és arra törekedett, hogy minél több, a reformáció korában, különösen Martynas Liuteris által szerzett himnuszt vegyen fel. Valószínűleg ezért mondhatott le a katolikus „Bernelis gime mumus” című himnuszról is. Ezt a himnuszt a középkorban nemcsak latinul, hanem Európa nemzeti nyelvein is énekelték (Pociūtė 1995: 17). Tudomásunk szerint az említett himnusz nem került be az akkori Litván Nagyfejedelemség, Lengyelország és Poroszország protestáns kiadványaiba. Ha Mažvydas a feltételezett fordítást az első litván könyvben és az 1566-os himnuszoskönyvben is kinyomtatta, feltételezhető, hogy a litván himnusz is népszerű volt. 6 A részletesebb fonetikai és morfológiai javításokat nem tárgyaljuk, mivel azokat a szakirodalom következetesen leírta; vö. Palionis (1967, 1995), Zinkevičius (1988). 72 | INGA STRUNGYTĖ Ebben a himnuszoskönyvben sem a „Tas eft Dieva prifakimas”, sem a „Papralchaim ſchwentales dwafes” című himnusz nem jelent meg. Ugyanakkor van egy hasonló kezdetű szöveg, a „Praſchikime ſchwentaię Dwarffia”, amelynek folytatása azonban jelentősen eltér; feltehetően egy másik (német) forrás, a „Nu bitten wir der heyligen Geist” alapján készült új fordításról van szó (lásd Michelini 2001: 36–37). Bretkūnas a Mažvydas-féle himnuszoskönyv javítóihoz hasonlóan igyekezett a szövegeket közelebb hozni az eredetihez: Jei tu pats ſau gali ſweikata dūti. MžGII 1032 → Jei tu pats ſau pagalba gali dūti. BGD, vö. németül: so du selber dir helffen wilt. A Mažvydas-féle himnuszoskönyvhöz hasonlóan itt is tökéletesítették a fordítást. Mažvydas a lengyel forrást követve meghagyta az egyeztetés nélküli, nőnemű egyes számú alakot: dvasia, mivel a lengyel duch hímnemű egyes számú: Malones ghis ſawa mums neſchikſt / MžGII 826 → Malones ghi ſawa mums neſchikſcht / BGD⁷. A himnuszok verselését, rímét és sorvégi összecsengéseit is rendezték: a ßindanczias alakot az előző sor utolsó szavához, a ſiunkingas alakhoz igazították: Saugak ir ßindanczias waikus/ MžK 586 → Saugok ir waikus ßindanczias / BGD. Egy másik esetben a tematikus tőhangváltás nélküli esti igealakot választották, így a sorban mutatkozó egy szótagos hiány kiegyenlítődött: Kurs amßins eſti ſu Tiewu BGD 814. A szótagszámláló verselés normájának megfelelően az -p helyett -pi posztpozícióval ellátott allativusi alakot írtak, például: Steikes muſumpi ir ne truk / BGD 1127. Az egyik himnuszban Bretkūnas valószínűleg a verselés miatt egy névmást is beillesztett: dūk malone ßmaneſu MžGII 310 → Dūk malone tu ßmoneſu BGD. Bretkūnas a fordítások nyelvét is némileg szerkesztette, de másképp, mint Mažvydas himnuszoskönyvének szerkesztői. A dativus singularis o-tövű és rokon tövű főneveknél időnként -u végződést használtak (Mažvydas -ui végződése helyett): Maieſtatu BGD 555, kunigaikſchcziu BGD 567, milietoiu BGD 568. A többi nyelvi javítás lényegében megegyezik a Mažvydas-féle himnuszoskönyvben végrehajtottakkal – elhagyták az /ā/-t (/ō/-ra változtatva)⁸, illetve a žemaitiai dativus pluralis -ims végződését (-iems-re változtatva)⁹ –, ám ezek már jóval következetesebbek. Bretkūnas /o/ hangjának hangsúlytalan szóvégi redukcióját azonban nem korrigálták. Gyakrabban javították így a sor közepén álló szavakat, a sor utolsó szavának javítását pedig kerülték¹⁰. Valószínűleg a verselés miatt meghagyták a Mažvydas nyelvjárására jellemző déli žemaitiai sajátosságot: az instrumentalis singularis -ia végződés szűkülését, amelyet írásban az <i> betű jelöl, például: Taweſp ſchaukèm naſrais taip ir ſchirdi/ Jeib mus neapleiftumbi BGD 1125–26; Idant potem gera ſchirdi / Galetu tawe garbinti BGD 583–84. 7 Žengštokas Bretkūnas változatára támaszkodott, és himnuszoskönyvében megtartotta a névmás nőnemű alakját. Kleinas azonban saját módján szerkesztette át a szöveget, felismerve, hogy nem a Lélek, hanem Isten nem fukarkodik a kegyelemmel. 8 baßia MžGII 538 → Sßodza BGD, Apſaugak MžGII 525 → Apſaugok BGD, naglas MžGII 526 → noglos BGD. egészségesek9 sweikims MžGII 1027 → ſweikiems BGD, a birtokosok MžGII 592 → Turintiems BGD, nekik MžGII 599 → iems BGD, silóknak MžGII 717 → wiſjiems BGD, a megmentetteknek MžGII 622 → Liauientiems BGD. 10 Ez Bretkūnas meglehetősen sajátos elve – még a rím sem sérült volna a változtatástól (például az egymást követő, iſchgangima ir ſugrieſchima szavakkal végződő sorokban az /a/ magánhangzónak /o/-ra változtatása után is megmaradt volna a szabályos sorvégi összecsengés). Másfelől Bretkūnas mindkét használati módot jól ismerte. Szülőhelyén, Frydlandban nem redukálódott a hosszú magánhangzó a hangsúlytalan végződésekben, Labguvában viszont (ahol 1587-től kezdett dolgozni) redukálták a hangsúlytalan szóvégi hosszú magánhangzókat (lásd Zinkevičius 1988: 71–72.), és ez egybeesett Mažvydas nyelvhasználatával; feltehetően ezért sem javították mindig. MAŽVYDO KATEKIZMO GIESMIŲ REDAKCIJOS | 73 Mivel Bretkūnas kizárólag Mažvydas énekeskönyvéből veszi át a kiegészített vagy elhagyott strófákkal, illetve nyelvi és verselési átdolgozásokkal ellátott énekeket, valószínű, hogy Mažvydas Katekizmu című művét nem használta. 4. ZENGŠTOKAS SAJÁT énekeskönyvét Giesmes Chríkſćioníſchkos ir Duchauſniſchkos címmel 1612-ben nyomtatta ki. Ebbe Mažvydas nyolc éneke került be a Katekizmo-ból. Mindegyiket Bretkūnas énekeskönyvében nyomtatták ki, kivéve a „Bernelis gime mumus” kezdetű éneket. Zengštokas tehát visszavette énekeskönyvébe a „Bernelis gime mumus” című középkori himnuszt, amely valószínűleg ekkoriban még ugyanolyan népszerű lehetett, mint Mažvydas korában. Ez az első utalás arra, hogy Zengštokas két énekgyűjteményt használt: Bretkūnas 1589-es Giefmes Duch[a]unas című művét és Mažvydas énekeskönyvét. Az énekek alapos elemzése kimutatta, hogy Zengštokas munkaasztalán nemcsak ez a két könyv feküdt, hanem Mažvydas Katekizmas. Az egyik bizonyíték arra, hogy Zengštokas a Katekizmu, támaszkodott, a „Bernelis gime mumus” című énekben található. Zengštokas megismételte a Katekizme kinyomtatott sort, amelyet az énekeskönyvben már más szavakra cseréltek: buki cʒeſtis ir garbe / MžK 9₆₃ → Buki cʒeſtis wienamui / MžG₁₁ → buki cʒeſtis ir garbe / ZG. A Katekizmą illető másik egyértelmű utalás Zablockio „O Diewe kurſ danguj eſi” kezdetű litániája. Itt a neapleiſk igét választják az énekeskönyvben és Bretkūnas változatában szereplő nepraſtok: Ach weſchpate mus neapleiſk / MžK 5₂₇ → Ach weſchpate muſs nepraſtak / MžG₁₁ → Ach Wieſchpatie mus nepraſtok helyett / BGD → Ach wieſchpatie mus neapleiſk / ZG. Mivel további lexikai, illetve szintaktikai változtatások nem figyelhetők meg, az írásmódból és az ének más sajátosságaiból meglehetősen nehéz megállapítani, hogy Zengštokas más művek szerkesztésekor is használta-e a Katekizmu, hiszen csupán még következetesebben hajtotta végre a Bretkūnas által megkezdett, az énekek nyelvét érintő javításokat. Fontos megemlíteni, hogy Zablocki litániájának szerkesztésekor Zengštokas Mažvydas énekeskönyvének egy példányára is támaszkodott. Egy sorban például a szórend nem Bretkūnas műveivel, hanem Mažvydas énekeskönyvével egyezik: Liŋkſmin̄k tu pats ſchitus didei / MžG₁₁ 9₅ → Liŋkſmin̄k ſchitus tu pats didei / BGD → Liŋkſmin̄k tu pats ſchitus didei / ZG. A „Liaupſlink duſcha mana pana” című zsoltár átdolgozásakor Zengštokas szintén felhasználta Mažvydas énekeskönyvét. Bretkūnas a tava névmást választotta, Zengštokas viszont a savo névmást, amely Mažvydas énekeskönyvének énekváltozatában is szerepel; vö.: Ba daukſin gieribe ſawa / MžG₁₁ 6₃ → Ba daukſin geribe tawa / BGD → Ba daukſin geribe ſawa / ZG. Ugyanebben az énekben egy másik javítás is megfigyelhető, amelyet aligha Zengštokas találhatott ki. Mažvydas atpirktuoju főneve helyett Bretkūnas számára a ponui Kristui tűnt megfelelőbbnek. Zengštokas visszatér Mažvydas énekeskönyvének változatához¹¹. Vö.: Jeſui muſu atpirktoujui / MžG₁ 6₅₂ → Jeſui Chriſtui muſu Ponui / BGD → Jeſui muſu atpirk-toui / ZG. További példák is arra engednek következtetni, hogy a régi énekek javításakor Zengštokas nemcsak Bretkūnas, hanem az 1566-os és 1570-es Mažvydas-énekeskönyveket is használta. Onnan másolhatta ki az ige és az előtagok rövidebb, atematikus alakjait- 11 Guido Michelini nemrég megjelent könyvében szintén rámutatott a fent említett Zengštokas-féle javításokra és a Mažvydas-énekeskönyvvel való egyezésekre (Michelini 2004). Az olasz nyelvész azonban nem vette észre a Mažvydas-féle Katekizmas című művel való kapcsolatot. 74 INGA STRUNGYTĖ ma. Vö.: Kurs amƀins eſt fu tewu / MžG₁₁ ₈₁₄ → Kurs amƀins eſti fu Tiewu / BGD → Kurs amƀins eſt fu Tiewu / ZG; Ba io mokſła [weikegi tur uƀ iūka. MžG₁₁ ₁₀₂₈ → ba io mokſła [weikeghi tur uƀ iūka. BGD → Ba io mokſła [weikeghi tur uƀ iūka ZG; Kaip tu pats gawai nūg Diewa Tewa MžG₁₁ ₁₀₄₀ → Kaip tu pats gawai nugi Diewa Tiewa. BGD → kaip tu pats gawai nug Diewa Tewa ZG. Másfelől Zengštokas maga is átdolgozhatta ezeket a sorokat, más szöveg hatása nélkül, mivel az ilyen jellegű (meglehetősen egyszerű és nem kreatív), a sorok szótagjainak eltérő számát kiküszöbölni kívánó javítások gyakoriak voltak. Úgy tűnik azonban, hogy Zengštokas nem próbálta kijavítani a régi énekek szillabizmustól való eltéréseit (egy eset kivételével). Így az imént tárgyalt javítások valószínűleg nem önállóak voltak. A hosszú /ā/ magánhangzónak Bretkūnas /ō/-ja helyett való lejegyzése, valamint egyes helyesírási esetek szintén a Mažvydas-énekeskönyvből való másolásként értelmezhetők. Vö.: filpnams bei ferƀanczams / MžG₁₁ ₅₈₇ → filpnoms bei ferƀanczioms / BGD → filpnams bei ferƀanczams / ZG; Redik materis ir Sunus / MžG₁₁ ₅₁₁₅ → Redik materis ir ſunus / BGD → Redik materis ir Sunus / ZG; ſchito nak tie MžG₁₁ ₁₁ → ſchita Nak te BGD → ſchito naktie ZG. Zengštokas meglehetősen következetlenül választotta meg a hosszú /ā/ magánhangzó helyesírási megjelenítését. Ez az „O Diewe kurſ dąngui eßi” szövegben is tükröződik. Az egyik szóban vagy szótagban <o> szerepel, a másikban pedig <a>. Mivel több esetben az <a> választása egyezik Mažvydas énekeskönyvével, feltételezhető, hogy e szöveg szerkesztésekor Zengštokas Bretkūnas és Mažvydas énekeskönyvét egyaránt használta, valamint valamelyest a Katekizmas című művet is. A többi ének helyesírása azonban közelebb áll Bretkūnaséhoz. Noha Zengštokas meglehetősen következetesen követte elődeit és folytatta a javításokat, bizonyos dolgokat teljesen önállóan is megváltoztatott. Például néhány helyen átalakította az „O Diewe kurſ dąngui eßi” litánia szövegét: Saugok tu mus ſunus ſawa. BGD 5₂₄ → Saugok tu mus tawa ranka. ZG; Diewe ſaugok tawa ranka. BGD 5₆₀ → Jeſau ſaugok tawa ranka. ZG; Dūk miera tarp wiſſu Panu / BGD 5₆₁ → Dūk miera tarp wiſſu ſmoniu / ZG. Zengštokast kortársai (erre az énekeskönyv előszavában, a „Gerbiamiesm... lietuviškų bažnyčių kunigams” címűben utal, vö. Koženiauskienė, szerk., 1990: 236) és a későbbi énekeskönyvek összeállítói bírálták, mondván, hogy Bretkūnas és Mažvydas hagyatékának szerkesztésekor hibákat vétett, és eltorzította a szavak, kifejezések jelentését. Amint korábban említettük, kortársai azért is bírálhatták Zengštokast, mert észrevették a helyesírás egyenetlenségeit, esetleg azért is, mert helyenként visszatért Mažvydas régebbi változatához. Zengštokas munkája azonban nem csupán kritikát érdemel. Szerkesztői igyekezete is látható a nyomdai hibák kijavításában: pildanczin / BGD 7₂₇ → pildancziu ZG, teife BGD 7₂₇ → teifei ZG, gen. pl. kowa BGD 5₂₁ → kowu ZG, nur BGD 8₆ → nor ZG, wed mes eſmi futwerims tawa. BGD 7₆₄ → nes mes eſme futwerims tawa. ZG. Észrevette Mažvydas hiper-korrekt alakjait is a „Gime mumus Bernelis” című énekben, és kijavította őket: ßiedi MžG₁ ₁₂ → ßidi BGD. Ugyanebben az énekben szerkesztette a Mažvydas által használt <ą> grafémát is, amelyet az /an/ kettőshangzó helyett írtak, például: dągaus MžG₁ ₂₉ → dangaus ZG, dąguſu MžG₁ ₆₈ → dangūja ZG. Más énekekben Zengštokas Bretkūnas <o> grafémáját <ū>-ra javította: doſt BGD 8₂₉ → dūſt ZG, dok BGD 7₃₇ → dūk ZG. A fonetikai javítások közül említést érdemel a /dž/ affrikáta használata: verb. praes. 3 atteid BGD 6₅ → attleidž ZG, adj. didem BGD MAŽVYDO KATEKIZMO GIESMIŲ REDAKCIJOS 75 6₄₅ → didżem ZG. A dat. sg. -u végződést -ui-re javítja: kunigaikſchcziu BGD 5₆₇ → kunigaikſchcziu ZG, milietoiu BGD 5₆₈ → miletoiu ZG. Egyes hangtani és morfológiai javítások arra engednek következtetni, hogy Zengštokas igyekezett az énekek nyelvét a poroszországi litvánok nyugat-aukštaitiai nyelvjárásához közelíteni, például: prijch BGD 7₁₄ → priefch ZG, instr. sg. ſmerti BGD 5₃₄ → ſmertim ZG (Sawa ſmerti iſchwadawai → ſawa ſmertim iſchwadawai). Elődeihez hasonlóan Zengštokas tovább javította a fordítást. Megváltoztatta a szórendet, valamint az acc. okhatározói kifejezésére szolgáló pro elöljárószót: Pro ſawa malone MŽG 9₅₀ → per ſawa malone ZG. A szláv ved kötőszót, amelyet Bretkūnas Mažvydastól vett át, Zengštokas több helyen nes alakra javította (ZG 7₂₁, 7₆₄). Javította az elődök által meghagyott, egyeztetetlen számot is: Ir lapai krint ant ſemes / Ant kurio kaip weias uſchpus BGD 6₃₂₋₃₃ → Ir lapai krint ant ſemes / Ant kuriu kaip weias uſchpus ZG. Legfeljebb ezt a változtatást lehetne szerencsétlennek tekinteni: Ach Diewe neapleijk muſu / Duſchas ir kunus warguſu BGD 5₁₇₋₁₈ → Ach Diewe neapleijk muſu / Duſchas ir kuna warguſu ZG. 5. KLEINAS Zengštokastól szinte valamennyi régi éneket átvette, és az 1666-ban megjelent Naujos Gieſmju knygos című énekeskönyvben nyomtatta ki. Külön tárgyalást érdemel az „O Diewe kurſ danguj eßi”¹² című ének, amelyet Kleinas alaposan átdolgozott. Kleinas énekének és az „O Gott Vatter im Himelreich”¹³ című német ének strófáinak összevetése e két szöveg kapcsolatát mutatja. Érdemes figyelmet fordítani Zengštokas, Kleinas és Luther énekének alábbi részleteire: (i) A 2. strófa utolsó három sora¹⁴: ZENGŠTOKAS 10. Griekuſ muſu wiſſus uſßmirſchſch / 11. Del didzia ſuſſimilima / 12. ſaugok duſche taip ir kuna. KLEINAS 10. Mums kuna lobi, apſaugok / 11. Iß meiles ſuſſimik didżos 12. Ir ne apléik mus niekados. LIUTERIS Leib / Ehr und Gut behüt vor ſchad' ſey uns gnedig / und hilff uns Herr / verlaß uns nun unnd nimmermehr. (ii) A 4. strófa: ZENGŠTOKAS 19. Apgink tu mus tawa rankal / 20. nug piktbiu ir kiek grieka/ KLEINAS 19. Saugok mus nun ir wisſada/ 20. Nū giedos ir ſuſgrieſbima/ LIUTERIS Behüt uns HErr zu allerſtund/ Für Jerthumb/ laſter/ Schand unnd Sünd/ 12 Kleinas az „O Diewe Tėwe Danguje” címet adta neki. 13 Martin Luther Geiſtliche Pſalmen Und Lieder című könyvében jelent meg, Nürnberg, 1658 (MAB, jelzet:V–17/12099), 756–759. 14 A német szövegben kiemelték a Kleinas énekének szavaival megegyező szavakat. 76 | INGA STRUNGYTĖ 21. A háború viszontagságaitól és a harctól/ 22. A nagy drágaságtól/ 23. A tűztől, víztől és haláltól/ 24. Oltalmazz minket a te kezeddel. 21. A háborútól és az ellenségektől/ 22. Az éhségtől és a gonosz betegségektől/ 23. A víz és a tűz veszedelmeitől/ 24. A mennydörgéstől és vihartól. a háborútól/ a gyűlölettől, méregtől és irigységtől/ a pestistől és a hirtelen betegségtől/ a víztől, tűztől és ínséges időktől/ a vihartól, ártalmas széltől. Az a benyomásunk támad, hogy Kleinas nem fordította újra az éneket, hanem a fent említett Luther-forrás alapján átdolgozta Zengštokas szövegét15. Arról, hogy Kleinas nem szolgai módon követte a német eredetit, a kreatív és szabad átdolgozás tanúskodik. Kleinas énekének terjedelme sem egyezik: egy versszakkal hosszabb Lutherénél (18 és 17), viszont jóval rövidebb Mažvydas eredeti énekváltozatánál (21). Egyébként maga Kleinas is megemlíti ezt az éneket az énekeskönyv előszavában („Új énekeskönyv: Hasznos előszó az olvasóhoz intézett felhívással”, lásd Girdzijauskas, szerk., 1985: 52–69), és elmagyarázza, miért kellett szerkeszteni: „Hogy miként kellett kijavítani a „Mennyei Atyaisten” („Gott Vater im Himmelreich”) bűnbánati éneket, amelyben sem szabályos metrum, sem világos szerkezet nem volt, és amelynek fordítója nem értette a szöveget, azt az áhítatos olvasó maga is meglátja, ha összeveti a korábbi fordítást a mi javított változatunkkal” (Girdzijauskas 1985: 57). Kleinas saját monogramjával látta el az éneket a hívek számára. Az éneknek ezt a változatát későbbi kelet-poroszországi énekeskönyvekben is újranyomtatták16. Kleinas elődeihez hasonlóan igyekezett a fordítást közelebb vinni az eredetihez, például: Iſchgi-da kiek ligga tawa / ZG ₆₆ → Ir gydo tawą ſilpnumą / KLNG, vö. lengyel leczy wszelką niemoc twoję és német unn hailt dein Schwachhait gross; Jei tikieſi tu iſch ſchiradies wiſſos / ZG ₁₀₃₃ → Jey tikki tattai iß ßirdies dugna / KLNG, vö. Gleubſtu das von hertzen grunde. Kleinas mindazonáltal elsőként vállalkozott a régi fordítás határozott szerkesztésére. Zengštokas által használt szót nem egyszer az ő megítélése szerint megfelelőbb szinonimára cserélte. Például Zengštokas gailestis szavát malonę ’irgalom, könyörület’ (LKŽVII 803) váltja fel; a szlávizmus nedastainai, dastainas ’értékes, tiszteletre méltó’ (LKŽII 308) helyébe a germanizmus nevertingai, neapgalėti ’[nem] képes, [nem] tud’ (LKŽIII 63), illetve a neprimanyti ’[nem] képes, [nem] tud’ (LKŽVII 838) kerül, és így tovább: wiſſur gaileſſi rodidams ZG ₆₁₆ → Wyſur malonę rodidams KLNG; kurs nedaſſainai ſtalop priſžengs ZG ₁₀₁₁ → Kurs nevertingay ſtalop priſžengs KLNG; Duſches muſu to neapgal ZG ₇₃ → Dußos muſu neprimana 15Az, hogy Kleinas újrafordította volna az éneket, egyes lexikai megfelelések vagy hasonlóságok alapján nem állítható; vö. az 1. versszakot: 1. Ó, Isten, aki a mennyben vagy/ 2. Ó, Jézus és Szentlélek/ 3. Ó, Szentháromság, szent Isten/ 4. örök isteni egység/ 5. kérünk téged, mint koldusok/ 6. hallgass meg minket kegyelmesen. 1. Ó, mennyei Atyaisten/ 2. Ó, Jézus és Szentlélek/ 3. Ó, dicsőített Szentháromság/ 4. örök isteni egység/ 5. hallgasd meg könyörgésünket/ 6. ahogy megígérted nekünk. 16Éppen Kleinas énekváltozatát vette át Rikovijus és Šusteris; ez a 19. század végi énekgyűjteményekben is megtalálható. MAŽVYDO KATEKIZMO GIESMIŲ REDAKCIJOS | 77 KLNG (egyébként e javítás indítéka kettős lehetett – a szókincs és a nőnemű rím). Kleinas az archaikus szavakat olykor újabbakra cserélte, nasrai → burna; jauteti ‘őrködni, nem aludni’ (LKŽIV 318) → budėti, vö.: Ir taip tikrai [kelp]i Jawa najrais / ZG 1034 → Ir taip išpažysti Jawą burna / KLNG; Szirde dūk tawes jauteti / ZG 1114 → bet širdį dūk wis buddeti / KLNG. A modernebb szerkezetekre is áttértek, például a melléknévi igeneves szerkezetet határozói igenévre javították: Meldenczius mus išch stipros wieros / ZG 762 → Meldžent mums iš stipprôs wierôs / KLNG. Feltűnő, hogy a szerkesztés sok esetben összetett volt. Például a „Chriſtau Dena eſſi ir ſchwelibe” című énekben pontosabb szót választottak, és ezzel a szótagszámláló verselést közelebb vitték az izoszillabizmushoz. Kleinas a 10/7-es metrikai szerkezetet 8/8-asra javította, a sorokat a nyolcszótagos metrumhoz igazítva: Idant junkus fapnas neuſgrutu / Jeib welns mus neſugautu ZG 119–10 → Jeib junkus mieg’s ne užpultu / Ir weln’s mus neiškaditu KLNG. Más példák azt mutatják, hogy Kleinas szerkesztését nemcsak a pontosabb szó megválasztása, hanem a metrikai szerkezet tökéletesítése is indokolhatta (a sorok szótagjainak számát egységesítették). Pl.: kitaip mes negalim biloti / ZG 729 → Bet kitaip negalim tarti KLNG; Kurio nuſtoiau per ſugrieſchima. ZG 748 → Pamelta per ſugrieſchima. KLNG (nustoti ‘megszűnni, elveszíteni’, lásd Urbas 1996: 250); Schis eſmi gadnas prabudima ZG 754 → Eſmi wertas pražudima KLNG (gadnas ‘megfelelő, méltó’ LKŽII 12); Atreme muſu piktybes. ZG 624 → Prawar muſu piktybes KLNG (atremti ‘eltávolítani, messzire elűzni’, lásd Urbas 1996: 52). Vannak olyan esetek, amikor Kleinas a verselést is rendezte, és Zengštoko archaikus szava helyett újabbat választott. Itt a penukšlas ‘étel, takarmány’ (LKŽXIX 78) szót valgį váltja fel. Vö.: Ir tu penukſchlu duſche papeneiei. ZG 1036 → Ir tu walgiu duβę pennėjei KLNG; Általában a régi énekekben előforduló számos verselési javítást többnyire a szóképzés megváltoztatásával (például a tövéből képzett képzős vagy előtagos származékszóval), illetve egyszótagú szó betoldásával vagy elhagyásával, valamint más grammatikai alak választásával végezték. A verseléssel kapcsolatos változtatások a következőképpen csoportosíthatók: 1. Kleinas megrövidítette azokat a névmásokat, amelyekhez a -ai posztpozicionális partikula kapcsolódott, vagy fordítva: hozzáfűzte az említett partikulat: kurſai numalde Diewa Tiewa narſu / ZG 102 → Kurs numalde Diewa Tewa ruſtu KLNG; Tas uβ malone ſmerti amβina gaus. ZG 1012 → Taſſai už malónę ſmerti gaus. KLNG; 2. toldalékot, előtagot tett hozzá (vagy elhagyta őket): Ligei kaip padziuſt βoles / ZG 631 → Lygey kaip padźuſt’ žólėles / KLNG; Ant grieku muſu nepawiſdek / ZG 739 → Ant griekų muſu neweizdėk / KLNG; Serkti/ jaut/ gin ir reda/ ZG 810 → ſergti/ jaut’ apgin’ ir réda / KLNG; 3. névmási alakot választott, vagy fordítva: kerülte azt: Wienibe Traices ſchventas / ZG 655 → Wienybę Traices βwentofes KLNG; eſti tikras Diewas / ZG 96 → Eſti tikkrąſis Diewas / KLNG; Mes tikim ing Dwaſſę ſchwentaię / ZG 823 → Mes tikim ing Dwáſę βwentą / KLNG; Idant negautumbei piktoſęs algos. ZG 1024 → Jeib negautumbei piktôs algôs KLNG; 4. megváltoztatta a felszólító mód számát, vagy a felszólító igealak rövidebb/hosszabb változatát választotta. Pl.: Garbink koβnas wiernas / ZG 656 → Garbinkem wiernay koβnas / KLNG; Tu ſmोगau garbink Diewa Tiewa / ZG 1013 → Tu žmogau garbinki Diewą Tėwą / KLNG; 78 | INGA STRUNGYTĖ 5. szavakat iktatott be vagy hagyott el (leggyakrabban névmásokat, ritkábban mellékneveket, határozószókat és igéket). Az ilyen típusú verselési igazítások különösen gyakoriak. Vö.: Kaip tews pats didei fuſſimilſt / ZG 625 → Kaip Tew’s diddey fuſſimilſta KLNG; Garba buk Diewui Tewui / ZG 649 → Garbė buk nu Diewui Tewui KLNG; Bet ſiprei tikiu tawa geribe: ZG 724 → Bet tikkiùs gėrybe tawa KLNG; Bet wiſſas piktibes nutremk. ZG 740 → Bet wiſſas piktybes nutremk. KLNG; Ant ſmerties biaưros dawe ſawa Sunu. ZG 1016 → Ant ſmerties dáwe ſawa Sunu. KLNG; nug wiſſa pikta nor apginti / ZG 87 → nug wiſſo pikto apginti / KLNG; 6. több vagy kevesebb szótagú szót választott: Ba io mokſla ſweikeghi tur uβ iūka. ZG 1028 → Bet jo mokſlą jie tur už jūką. KLNG; a helyhatározói alakot módosítja: Amžinai dangui buſim / ZG 832 → amžinay danguje buſim / KLNG; 7. szintaktikailag átrendezte a sort a szótagmérték megőrzése érdekében: taip ir ſawa kraughi gerti wine ZG 108 → Ir jo kraują gėrtumbim wynė. KLNG. Kleinas azonosítani igyekezett a sorvégi alakokat és összecsengéseket, valamint a régi énekek rímét is tökéletesítette. Vö.: Apſchlek mus Diewe Iſopu / Ir iau cziſts bus kuns bei duſcha / ZG 734 → Apſblek mus Diewe Iſopu / Ir czylta bus duſia muſu / KLNG; gimęs eſti žmogus tikras / ir ich malones ſawa teijei / ZG 818–19 → gimęs eſti žmogus tikras; Ir iβ mėles ſawa didžios / KLNG; Mes tikim ing Jeſu Chriſtuſą / ZG 812 → Mes tikkim ing Jeſu Kriſtu / KLNG (ebben az esetben lemondtak a kettős végződésről, amelyet elődei valószínűleg az eredetiből másoltak át; elhagyása után a szót a következő sor végéhez, a Sunu alakhoz igazították). Kleinas a fordítások nyelvezetét is szerkesztette. Énekeskönyvében az 1653-as grammatikában megfogalmazott ajánlásokat követte. Például a birtokos esetben és egyes igék múlt idejében az /o/ végződést használta, holott Ragainė és részben Įsrutis járásban az /a/ végződés volt a szokásosabb (Grammatica Litvanica, idézi Kruopas et al., szerk., 1957: 406): gen. sg. Diewa ZG 36 → Diewo KLNG; paliaugima ZG 312 → palaujimo KLNG; welna ZG 317 → wélnio KLNG. A szerkesztés azonban nem mindig következetes, rendszeresebb a sor közepén. Úgy tűnik, a metrum miatt javítatlanul maradtak azok a főnevek és igék is, amelyek szóvégi redukción mennek át¹⁷: „Nem mindig hagynak el betűt vagy akár aposztróffal jelölt szótagot ott, ahol el lehetne hagyni, hanem általában csak ott, ahol a rövid szó kellemesen hangzik, vagy ahol a metrum ezt megköveteli” (Kruopas et al., szerk., 1957: 429). Kleinas kijavította elődei által meghagyott, az e- és i-tövű főnevekben előforduló sajátos helyhatározói alakokat: malone ZG 318 → malonej’ KLNG, karalyſte ZG 642 → Karalyſtej’ KLNG, Sirdie ZG 1114 → βirdij KLNG. Prakalboje Kleinas (Girdzijauskas 1985: 52–69) minėjo nemažą Zengštoko giesmyno trūkumą – nukrypimus nuo tikėjimo tiesų. Tikriausiai šitai jis įžvelgė ir iš Mažvydo Katekizmo atkelia­vusioje psalmėje „Suſimilk ant muſu Diewe“: Jog gimditis eſmi narſe tawa ZG 723 → Jog gimditis eſmi griekſu KLNG. Plg. su lenkiškos giesmės „Zmiłuj się nademną Boże“ atitikmeniu: żem się począł w twoim gniewie (lenk. gniew ‘pyktis, rūstybė, niršulys’), kuris sutampa su Zengštoko vertimu, perimtu iš pirmtakų. Tačiau 1625 m. Jono Rėzos išleistame Pſalteras Dowido (kuris Kleinui turėjo būti žinomas), identiškos numeracijos psalmėje (51) yra tokia formuluotė: Afch ich grieſchningos 17 Pirſchts ZG 314 → Pirβt’s KLNG, Diews ZG 719 → Diew’s KLNG, krint ZG 632 → krint’ KLNG. MAŽVYDO KATEKIZMO GIESMIŲ REDAKCIJOS | 79 Seklos elfmi pagimdits / Ir mana Motina mane Griekūfa pawaillę. Mellette szerepel a német megfelelő: Sinde ich bin aus Sündlichem Samen gezeuget / Und meine Mutter hat mich in Sünden empfangen (RĖZA 187–188). Kleinas valószínűleg felidézte Dávid zsoltárának e szavait, és ennek alapján javította saját változatát. 6. KÖVETKEZTETÉSEK. Ha összevetjük Mažvydas Katekizmo-énekeit a Mažvydas, Bretkūnas, Zengštokas és Kleinas énekeskönyveiben található megfelelőikkel, valamennyi szerkesztő figyelme kiterjedt a fordítás alapjául szolgáló eredetire és a fordítás gördülékenységére. Mindegyikük törekedett arra, hogy a fordítást közelebb vigye az eredetihez, nyelvezetét szerkessze és a fordítást tökéletesítse. Bretkūnas Mažvydas énekeskönyvéből vett át énekeket különféle módosításokkal; valószínűleg nem használta a Katekizmót. A verselést is kisebb mértékben alakította. Az elvégzett elemzésből kiderül, hogy Zengštokas a régi énekek szerkesztésekor Bretkūnas gyűjteményére, Mažvydas énekeskönyvére, valamint kisebb mértékben az 1547-es Katekizmóra is támaszkodott. Tovább javította a fordításokat és a megmaradt, nyelvtanilag össze nem illő alakokat. Zengštokas énekeskönyvének változataira támaszkodva Kleinas volt az első szerkesztő, aki határozottan hozzálátott a régi énekek átdolgozásához. Némelyiküket az izoszillabikus verseléshez közelítette. Gyakran keresett szinonim megfelelőket a Zengštokas által használt szavakra, az archaikus lexikát vagy szintaktikai szerkezetet pedig olykor modernebbre cserélte. A verselést szem előtt tartva a nyelvezetet is szerkesztette. Jelentősen átdolgozta a Zengštokastól átvett „O Diewe kurfs dangui eßi” című éneket; valószínűleg felhasználta az „O Gott Vater im Himmelreich” című ének rövidebb forrását, amely Luther énekeskönyvében jelent meg. Nem észlelték, hogy Kleinas használhatta Bretkūnas énekgyűjteményét és a korábbi énekeskönyveket is. A különféle javítások azt tanúsítják, hogy minden összeállító igyekezett korrigálni az énekek nyelvezetét és verselését, a módosítások mégis minimálisak voltak (egyedül Kleinast lehet kiemelni). A fő ok, amiért a szerkesztők kerülték a lényegi átdolgozásokat, a vallási szöveg állandóságának hagyománya volt: a javítások kellemetlenséget okoztak volna azoknak az énekeseknek, akik hozzászoktak a régi szöveghez. Az összeállítók számára (Kleinas kivételével, bár az ő esetében is csak részben) az énekek nyelvezetének rendezése nem volt elsőrendű és fontos feladat; a legfontosabb a hit igazságainak pontos közvetítése és terjesztése volt. A szerző őszinte köszönetét fejezi ki dr. Birute Kabašinskaite-nak és prof. Guido Michelini’nek a cikk előkészítéséhez nyújtott segítségért; Michelini az újranyomtatás előtt engedélyezte a „Sufjmilk ant mufų Diewe” című zsoltár elektronikus változatának felhasználását. FORRÁSRÖVIDÍTÉSEK BGD – [Jonas Bretkūnas] Lelki énekek / németből litván nyelvre / Porosz Hercegség néhány lelkésze által lefordítva. Königsbergben nyomtatta Georg Osterberger 1589 (MAB, jelzet: Mf 537). KLNG – [Danielius Kleinas] Új énekeskönyv, amelyben a régi énekek a litvániai összes egyházi tanító egyetértésével javítást nyertek / és új, szép énekek adattak hozzá […] Königsbergben saját költségén nyomtatta Friedrich Reusner az 1662. évben (MAB, jelzet: LK–17/14). MžGI–II – [Martynas Mažvydas és Baltramiejus Vilentas] Giefmes Chrīkſczoniskas gedomas Babniczoſu per Aduenta ir Kaledas ak Gramniczu. […] (idézve: Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, szerk. Guido Michelini, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2000). MžK – [Martynas Mažvydas] A katekizmus első része... KÖNIGSBERG... 1547... 80 | INGA STRUNGYTĖ MžK– [Martynas Mažvydas] CATECHISMVS PRAf/tvy Szadei... KARALIAVCZVI... M. D. XLVII... (idézve: Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, szerk. Guido Michelini, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2000). Rėza– [Jonas Rėza] Der Pfalter Davido Deutſch und Littauiſch Pfalteras Dowido WOKISCHKAI BELIETUWISCHKAI... Karaliauſboje Pruſſu... 1625 (VUB, sign.: FD 20). ZG– [Lozorius Zengštokas] GIESMES Chrikiſcionischkos ir Duchauiſchkos / Per Wiſſus metų Baſzniczioje Diewa giedamos [...] 1612 Jſchſpauſtos Karalaucſciuie Pruſuſu/ Per Joną Fabriciu (MAB, sign: LK–17/8). LITERATŪRA Girdzijauskas, J., par., 1985: Lietuvių poetikos pradmenys, Vilnius: Vaga. Girdzijauskas, J. 2001: Silabinė eilėdara. Id., Lietuvių literatūros enciklopedija, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 448–449. Kaunas, D. 1999: Knygos dalia, Vilnius: Pradai. Koženiauskienė, R., sud., 1990: XVI–XVIII a. prakalbos ir dedikacijos, Vilnius: Mokslas. Kruopas, J. et al., red., 1957: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. LKŽ = Lietuvių kalbos žodynas I–XX, red.: J. Balčikonis, J. Kruopas, K. Ulvydas, V. Vitkauskas, Vilnius, 1941–2002. Michelini, G. 2000: Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Michelini, G. 2001: „Giesmes duchaunas“ ir kitos 1589 metų liturginės knygos (tekstai ir jų šaltiniai), Vilnius: Baltos lankos. Michelini, G. 2004: Lozorius Zengštokas „Giesmes Chriks(c)ionischkos ir Duchau­nischkos ir jų šaltiniai“, Vilnius: Baltos lankos. Palionis, J. 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a., Vilnius: Mintis. Palionis, J. 1995: Lietuvių rašomosios kalbos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Pociūtė, D. 1995: XVI–XVII a. protestantų bažnytinės giesmės, Vilnius: Pradai. Stang, Chr. S. 1929: Die Sprache des Litauischen Katechismus von Mažvydas, Oslo. Urbas, D. 1996: Martyno Mažvydo raštų žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Zinkevičius, Z. 1988: Lietuvių kalbos istorija 3: Senųjų raštų kalba, Vilnius: Mokslas. Inga Strungyte Gauta 2004 08 30 [email protected]