„Tuščia vieta“ yra metodologiškai pažeidžiama sąvoka

162 | PASTABOS változatosabb ingadozások figyelhetők meg Akmenė, Klykolių, Papilė, Vegėriai és Tirkšliai nyelvjárásaiban (a Vg rövidítés (92–93. o.) Vaiguva volt, de ott nincs meg ez a jelenség – valami hiba lehet). Többnyire mindenütt az ilyen, jelzőkből származó hangsúlyok maradnak el, néha a rövid végződésből is (de pùo žemaičiùs Rdn, Trš, Šiaudinė, Pp mellett; pùo agl’ik’ès Krš és másutt). Šiek tiek pavyzdžių pateikta naujojoje Lietuvių kalbos tarmių chrestomatijoje (2004): Darbėnuose ẹ(š) šèrdė ~ iš širdie (transponuota iš širdie); ẹš jègâ· (transponuota iš jègâi); ar ne ẹš jie-gâ· (~ iš jègai) – negi iš tvirtapradės galūnės galėtų kirtį šitaip atitraukti! Tai nelaukta, nes susiję su iškilia mokslininko kalbininko, konsultavusio šį leidinį, asmenybe. Vytautas Vitkauskas Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva Beérkezett: 2005. 05. 23. A „ÜRES HELY” MÓDSZERTANILAG SÉRÜLÉKENY FOGALOM1 Vytautas Ambrazas válaszában, Jelenthet-e valamit az üres hely? (Acta Linguistica Litu-hanica 50, 136–138), a null kötőszóról vallott nézeteimmel vitatkozva, úgy véli, hogy az én „logikai állításaim helyesek, de egyáltalán nem mondanak ellent a Gramatikában kifejtett nullafogalomnak” (136. o.), mivel ott „a nullát olyan módszertani fogalomnak tekintik, amely segít meghatározni, mikor van egy bizonyos jelölő hiányának meghatározott grammatikai funkciója” (137. o.). Ha a nulla (vagy az üres hely) a módszertanhoz tartozik, akkor úgy kellene használni, ahogyan más tudományokban szokás – szemantikával „meg nem terhelve”. Én magam nem ellenzem a nulla tisztán technikai eszközként való használatát (vö. a magánhangzó-váltakozás magyarázatát, ahol e váltakozás nullafokának fogalmát használják). Az üres hely terminus ellen sem emelek kifogást, mert például a formális nyelvtanok elméletében használatos az üres (alapelemekből álló) sor, amelynek E szimbóluma ‘ ’ formában jelenik meg. Csak az üres helynek tulajdonított jelentést ellenzem, mivel az ilyen nyelvtanok elkülönülnek minden empirikus tudománytól (a nyelvtani tényeket nem tekinthetem pusztán a psziché összetevőinek, mert számomra a nyelvtudomány nem a pszichológia egyik ága). A null kötőszóról szóló fejtegetéseimben már megmutattam, miként keletkezik a logikai ellentmondás: figyelmen kívül hagynak egy, a szöveg által nem közölt jelentést, majd (túlértelmezés révén) további jelentést tulajdonítanak a szövegnek. Úgy vélem, ez gyakran azért történik, mert 1Amikor a 1999-ben megjelent Lietuvių kalbos enciklopedijoje rábukkantam a Nulinis kalbos elementas című szócikkre (441. o.), és mindent alaposan átgondolva megértettem, hogy állításainak nagy részével nem érthetek egyet, úgy döntöttem, hogy rövid időn belül három írásban fejtem ki gondolataimat: (i) az ún. null kötőszóról, (ii) az ún. zéró végződésekről és (iii) az ún. nominativusi mondatokról (például ilyenekről: Žiema.), amelyeknek némelyek a būti ige zéró kifejeződését is tulajdonítják. Csak ezt követően kellett volna teljessé válnia a „zéró” nyelvi elemekről vallott nézetemnek, és csak akkor reméltem, hogy részt vehetek a vitában, ha valaki nem ért egyet a fejtegetéseimmel. Ám miután közzétettem a gondolataimat az ún. null kötőszóról (Acta Linguistica Lithuanica 48, 177–184), mindenféle viszontagság teljesen félbeszakította elmélkedéseimet, és időközben megkaptam Vytautas Ambrazas polemikus válaszát. Ezért, ideiglenesen eltérve korábbi tervemtől, kénytelen vagyok bekapcsolódni a vitába. E szöveg olvasóinak elárulom, hogy a nulinių kalbos elementų kapcsán felmerülő egyes érveket későbbre tartogatom, mert reményeim szerint írni fogok a zéró végződésekről és az ún. nominativusi mondatokról is. 2 Гросс, М., Лантен, А., Теория формальных грамматик, Москва, 1971, 15. PASTABOS 163 a szemantikai elemzés alapelveinek megfelelő meg nem értése. Ezért ismét tárgyalom a Gramatikos példáját Oras gražus / Oras yra gražus (612. o.). Ezt a két mondatot abszolút szinonimának tekintik, különben nem mondhatnák, hogy „az ilyen nulla [...] kopula egyenértékű a būti ige jelen idejű alakjával” (uo.). Az Oras gražus mondat (az utenai nyelvjárás beszélőjeként magam is nagyon gyakran használok ilyen mondatokat) a légköri viszonyoknak az alkotmányozás idejével egybeeső állapotát írja le. Ez külső, objektív megfigyeléssel is megállapítható, nem csupán a pszichikai tartalom elemzésével. Nem egy nyelvész, akinek nincs világos elképzelése a szemantikai elemzésről, már ebből arra következtet, hogy az Oras gražus mondat jelen idejű jelentéssel bír. Éppen itt kell megkérdezni: honnan származik ez az információ? Ebben az esetben a megfigyelt tény (a jelen) a mondat használati feltételeihez tartozik, ebből azonban még nem lehet arra következtetni, hogy ez az információ a szövegben is kifejeződik, hiszen kifejezetlen is maradhat4. Ennek legalább három oka van: (i) a nyelv nem természeti törvényeken alapul, amelyek szükségszerűek és egyetemesek, hanem a társadalom szokásain (konvencionális), ezért nemcsak az egyes nyelvekből hiányozhat valami, amit mi fontosnak tartunk5, hanem ugyanazon nyelv nyelvjárásaiban is változhat; (ii) nem szabad elfelejteni, hogy a szövegek nem a valóság teljes körű ábrázolásai, mert még a terjedelmes szövegek sem foglalnak magukba mindent, hanem válogatás eredményei; (iii) a beszélő sem feltétlenül látja értelmét annak, hogy valamit kimondjon (a szóban forgó esetben feltehetnénk, hogy a beszélő azért nem mondja ki az yra szót, mert ez nyilvánvaló, de akkor az yra-t tartalmazó mondatokat kellene alapvetőnek tekinteni és ellipszisről beszélni, ilyen magyarázatot pedig nem tudok támogatni (ez hamarosan világossá válik). Nyilvánvaló, hogy sem az oras, sem a gražus nem hordoz időjelentést, és az úgynevezett „üres hely” sem hordozhat időjelentést, hiszen ez csupán más elnevezése az üres halmaznak, amely nem tartalmaz semmit (egyetlen elemet sem)6; ellenkező esetben a semmi egyszer csak valamivé válna7. A szintaktikusok rendszerint kiválasztott mondatokat vizsgálnak, ezért nincs lehetőségük arra, hogy tágabb kontextusukban lássák őket; így hát bemutatok néhány, a szóban forgó típusba tartozó mondatot (minimális) kontextussal együtt: Körös-körül zöldelltek a fenyők. Az erdő nyugodt, csendes. Csak itt-ott kopogtat egy öreg harkály. Hajnalodott, tisztult a nappal. / Annyira elfáradtam, hogy éjszakánként félrebeszélni kezdtem. Hideg van, különösen éjszaka. / 3A gondolkodásomra nagy hatást gyakorló Leon Zawadowski nyomán a konstitúciót beszédhelyzetnek nevezem, és ezt a terminust szükségesnek tartom (lásd Zawadowski, L., Lingwistyczna teoria języka, Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1966, 272–273). 4Nem a valóságból következtetünk arra, hogy mit kell a szövegnek kifejeznie, hanem a szövegből (normális esetben) vonunk le következtetéseket a valóságra nézve. Úgy vélem, ezt jól kifejtettem, amikor ismertettem Leon Zawadowski nyelvről alkotott nézeteit (lásd Kalbotyra 24 (1), 1972, 111–119), és nem érzem magam felelősnek azért, hogy más nyelvészek nem érdeklődtek a kérdés iránt. 5Például az indonéz nyelvben kétségtelenül vannak igék, de nincs sem idő-, sem mód kategóriájuk, ezért az Anak tidur mondat jelentheti azt, hogy A gyermek alszik, azt, hogy A gyermek aludt, azt, hogy A gyermek aludni fog; nagy hiba volna a tidur ige jelentését a konstitúcióhoz való viszony alapján meghatározni. 6A (matematikai) halmaz fogalmáról lásd: Visuotinė lietuvių enciklopedija 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2001, 180 (aibė szócikk). A nyelvészeknek elegendő volna elolvasniuk: Bulota, A., Susipažinkime su aibėmis, Vilnius: Mintis, 1973 (különösen a 11. fejezetet). Naumas Vilenkin jól elmagyarázza, miért van szüksége a matematikának az üres halmazra (Виленкин, Н. Я., Рассказы о множествах, Москва: Наука, 1965, 27–28). 7A nyelvészek „nullapárti” gondolkodása nagyon emlékeztet az antilogikára és az antiscientista Martin Heideggerre, akinek hírhedt mondása, a Das Nichts nichtet (nagyjából: „A semmi semmizik”) a bécsi pozitivisták bírálatának (és általában Heidegger beszédmódja kifigurázásának) tárgyává vált. Heidegger nyelvéről lásd: Carnapas, R., Metafizikos įveikimas kalbos loginės analizės būdu. In: Nekrašas, E., Filosofijos įvadas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2004, 277–281. (Én magam természetesen Carnap, nem pedig Heidegger oldalán állok.) 164 | P A S T A B O S Felszálltam egy elővárosi vonatra. A kocsi hosszú. [...] Éjszaka volt, teljesen sötét. | Megérkeztünk Dolgomostba. Az út nagyon rossz. Itt már korábban odaszállított litvánok voltak. Ezeket a szövegrészleteket V. Ulčinskas egykori fogoly negyven évvel később írt visszaemlékezéseiből válogattuk8; ezért szó sem lehet arról, hogy a kopula nélküli mondatok egybeesnének az írás idejével. Szokás szerint a múlt eseményeiről szóló visszaemlékezések múlt időben íródnak. Ha a kiemelt, kopula nélküli mondatoknak ebben az esetben is jelen idejű jelentésük van, akkor el kell ismerni, hogy az elbeszélő tapasztalatlanságból folyton váltogatja az elbeszélés idejét. Ezt nem gondolom, mert V. Ulčinskas jó elbeszélő. Ha ezekben az esetekben az úgynevezett zéró kopula a kontextusban szereplő mondatok jelentésével bír, akkor az ilyen mondatok egyenértékűek az buvo ’volt’ igét tartalmazó mondatokkal, vagyis nemcsak jelen idejű, hanem egy másik grammatikai jelentésük is van. Ezt az állítást sem támogatom: úgy vélem, hogy ezek a névszói, kopula nélküli mondatok a múltat ábrázoló elbeszélő mondatokba ékelődnek. Még egy érv felhozható amellett, hogy a szóban forgó mondatoknak nincs jelen idejű jelentésük. Íme egy grammatikailag teljesen helyes mondat: Salton Sinke (JAV) oras visada gražus. Hogyan magyaráznák a jelen idejű jelentés hívei az Oras visada gražus ’Az időjárás mindig szép’ mondatban a visada ’mindig’ határozószó használatát, amely időtlen érvényűséget fejez ki? Az, hogy az általam használt Mano brolis neįgalus ’A bátyám öcsém fogyatékos’ mondat értelmezhető-e „a kopulás mondatok paradigmájának Brolis yra / buvo / būdavo / bus neįgalus ’A bátyám öcsém fogyatékos / volt / szokott fogyatékos lenni / lesz fogyatékos’ jelen időben használt tagjaként” (137. o.), a paradigma felfogásától függ. A nyelvészek egyelőre pontosabb meghatározás nélkül használják a paradigma fogalmát9, holott világosnak kell lennie, hogy az nem pottyanhat az égből. A Brolis yra neįgalus ’A bátyám öcsém fogyatékos’ és a Brolis neįgalus ’A bátyám öcsém fogyatékos’ mondatot nem sorolhatom ugyanabba a paradigmába, mert ez a két mondat nem alkot oppozíciót (és az oppozíció igen fontos fogalmát a nyelvészek meglehetősen pontatlanul használják). Hogy világos legyen, miért járok el így, a fonológiából hozok példákat, mert az általam valamennyire ismert nyelvekben a fonológiai rendszerek a legegyszerűbbek és a legkönnyebben elemezhetők. Például a litvánban a bado ’éhezik’ és a pado ’párnára esett’ oppozíciót alkot, és ez az oppozíció lehetővé teszi a /b/: /p/ szembenállás elkülönítését, valamint annak megállapítását, hogy ez a két hang zöngés és zöngétlen hangként különbözik. Most azt kérdezem, hogy a bado (ir pado) ’éhezik (és párnára esett)’ alkot-e oppozíciót az ado? ’evett?’ szóval. Ha igenlő választ adunk, akkor /b/: /ø/ és /p/: /ø/ szembenállást kapunk (ha más párokat veszünk, például a sako ’mondja’ és az ako, tako ’ablak, út’ és az ako ’ablak’ szavakat, sokkal több ilyen típusú szembenállást kapunk). Logikusan gondolkodva, akarva-akaratlanul be kell vennünk a zéró fonémát a fonémakészletbe. A fonémák nullával való összevetésének semmi haszna nem lesz, mert a valós fonémák minden akusztikai jegyükben különböznek a zérótól, a fonológus számára pedig csak a megkülönböztető jegyek fontosak. Tudomásom szerint a fonológusok többsége ellenzi a zéró fonéma fogalmát, jóllehet ellenérveik között nem találtam olyan indoklást, mint amilyet itt bemutattam. André Martinet-tel egyetértve úgy vélem, hogy a kontraszt fogalma a szintagmatikus viszonyokra, az oppozícióé pedig a paradigmatikus viszonyokra illik10. Mivel a bado: ado viszony, véleményem szerint- 8 Ešelonų broliai, Vilnius: Vyturys, 1991, 183–241. 9 Ahogy Georgij Ruzavin orosz matematikus és tudományfilozófus helyesen megállapította, a humán tudományok számos elméletében, különösen azok kidolgozásának kezdeti szakaszában, az alapelveket nem különítik el világosan, jóllehet feltételezik őket (Рузавин, Г. И., Научная теория: Логико-методологический анализ, Москва: Мысль, 1978, 15). Már régóta, attól fogva, hogy elolvastam a könyvet: Логика научного исследования, Москва: Наука, 1965, meg vagyok győződve arról, hogy minden, az elmélet nevére érdemes gondolati rendszert mindig felül kell vizsgálni és pontosítani, még ha ez némelyeknek nem is tetszik. 10 André Martinet gondolatát innen veszem: Girdenis, A., Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2001, 66 (24. jegyzet). PASTABOS 165 …-hoz tartozik, a kontraszthoz, nem pedig az oppozícióhoz; ezért abból kiindulva, hogy a legfontosabb fogalmakat a nyelv minden szintjére egységesen kell alkalmazni, a Brolis neįgalus mondat sem sorolható be a būti igét tartalmazó paradigma alá. Felhívom a figyelmet arra, hogy ebben a kérdésben teljes mértékben egyetértek Émile Benveniste-tel, aki a széles körben ismert „La phrase nominale” című tanulmányában igen világosan kijelentette, hogy a nominális mondat vizsgálatát teljesen el kell különíteni a būti-t tartalmazó mondatok vizsgálatától, hogy abban nem lehet nullát felismerni; és nem értett egyet Louis Hjelmslevvel, aki a latin Omnia praeclara rara mondatban három implicit elemet különített el: az infectumot, a jelen időt és a kijelentő módot11. Álláspontját – a jelentéssel bíró üres hely tételezését – Vytautas Ambrazas diakrón érvekkel is igyekszik alátámasztani. A funkcionális nyelvészet híveként (de sok éven át a litván nyelv történeti grammatikáját is tanítva) szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a nyelv működő rendszerként való szinkrón leírásakor a diakróniát és annak megállapított változásait félre kell tenni, mivel a nyelv szinkrón leírása ismeretelméletileg elsődleges, a diakrón pedig másodlagos: hiszen változásokat nem lehet észrevenni anélkül, hogy előbb megállapítanánk, mi változik12. Nem érthetek egyet Vytautas Ambrazasnak a kopula nélküli mondatok újraértelmezéséről (reanalyzálásáról, lásd 137. o.) vallott nézetével, mert a hettita Attaś assuś13 és a litván Tėvas geras, vedu Tvám Viṣṇuh14, valamint a litván Tu Višnus, pali Dhammā aniccā15 és a litván Dhamai nepastovūs mondatok szerkezete és grammatikai jelentése azonos, ezért ugyanúgy kell értelmezni őket: jellemző, de nem „örök igazságokat” kifejező mondatok ezek (amikor az úgynevezett zéró kopuláról írtam, már utaltam rá, hogy az yra-t tartalmazó mondatok versenghetnek a kopula nélküli mondatokkal, de ez nem az újraértelmezés esete). Úgy gondolom, meglehetősen jól megőriztük a régi indoeurópai modellt, és csak azok a nyelvészek gabalyodnak össze gondolataikban, illetve vezethetnek félre másokat, akik nem megfelelően bánnak a nullával, és ezzel a józan észnek is ellentmondanak. A második dolog a következő: a diakrón folyamatok nem írhatók le törvényekkel, feltéve, hogy elfogadjuk, hogy törvénynek azt nevezzük, ami szükségszerű és egyetemes16. Ha azonban nincsenek törvények, akkor törvényekkel magyarázható változások sincsenek. Nemcsak a nyelvészeknek, hanem a társadalomtudományok valamennyi képviselőjének érdemes volna alaposan átgondolnia Karl Popper gondolatát, miszerint megfigyelhetjük a változások irányait vagy tendenciáit, de „a törvények és az irányok lényegileg különböző dolgok”17, ezért az irányok vagy tendenciák megfigyeléséből nem vonhatunk le szükségszerű következtetéseket. Vytautas Ambrazas pedig, amikor más indoeurópai nyelvek ilyen mondatairól beszél18, úgy tűnik, a litvánt is a többi nyelv közé akarja sorolni, pedig… 11 Csak az orosz fordításra támaszkodhatom: Бенвенист, Э., Общая лингвистика, Москва: Прогресс, 1974, 167–183. 12 Lásd Zawadowski, L., op. cit., 47 és Girdenis, A., op cit., 28–30 (és a 10. lábjegyzetet). 13 Például innen: Иванов, В. В., Хеттский язык, Москва: Издательство восточной литературы, 1963, 171. 14 Pavyzdys iš: Елизаренкова, Т. Я., Ведийский язык, Москва: Наука, 1987, 158. 15 A példa innen származik: Елизаренкова, Т. Я., Топоров, В. Н., Язык пали, Москва: Наука, 1965, 124. 16 Amíg a marxizmus (amely mostanra kissé háttérbe szorult) mindenkinek azt verte a fejébe, hogy még az emberiség fejlődésének egyetemes törvényei is léteznek, addig a nyelvészeknek is kényelmes volt kellő megfontolás nélkül a nyelv fejlődésének (vagy működésének) törvényeiről beszélniük. 17 Popper, K. R., Rinktinė, Vilnius: Pradai, 2001, 395. 18 Akit érdekelnek a hasonló orosz mondatok, annak azt javasolnám, hogy ismerkedjen meg az időbeli lokalizálatlanság értelmezésével, valamint Erwin Koschmieder német szlavista „wartość miejscowa w czasie” és „Zeitstellenwert” fogalmaival, mert ezek a gondolatok a litván nyelv időjelentésének vizsgálatában is hasznosak lehetnek (lásd Теория функциональной грамматики: Введение. Аспектуальность. Временная локализованность. Таксис, Ленинград: Наука, 1987, 210–226, 230–232). 166 | P A S T A B O S A kötőszó nélküli mondatok használata még a litván nyelvjárásokban is jelentősen eltér, pedig ezek valóban élők, és egyedül ezek folytatják a múltat19. A kötőszó nélküli mondatok tárgyalását befejezve szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az üres hely fogalma (a neki tulajdonított pozitív jelentéssel együtt!) a hiányos és felszínes szemantikai elemzésből ered, amely a nyelvhasználat feltételeit a szöveg jelentésének tekintette. Nemigen értem, miért viselkedett Vytautas Ambrazas ismert nyelvészként velem folytatott vitájának végén egyáltalán nem komoly tudóshoz méltó módon: „visszalövöldözött” a pszichologizmussal kapcsolatos egyes ellenvetéseimre, holott én a „zéró kopula” vizsgálatára összpontosítva a lehető legegyértelműbben kijelentettem, hogy pszichologizmussal kapcsolatos álláspontomat nagyrészt Leon Zawadowskitól vettem át, és megjelöltem, hol lehet erről sokkal részletesebben tájékozódni. Ha Vytautas Ambrazas a pszichologizmusról érdemben akar vitatkozni, nem velem kell vitatkoznia20. Mivel Vytautas Ambrazas valamiért nem akarta megismerni az elsődleges forrást, néhány helyen egyszerűen téves következtetéseket vont le; az antipszichologisták például nem tagadják, hogy a nyelvi tartalom normális esetben megfelel a pszichikai tényeknek, de őket, a funkcionalistákat, leginkább nem a psziché tartalma érdekli, amely mindig egyéni, és nem kerülhet a külső világba – extra corpore –, hanem a szöveg jelentése, amelyet a társadalmi használat feltételez, ezért akár nagymértékben is eltérhet az egyes egyének felfogásától. Van még egy ok: a hallgatók gyakran nem különböztetik meg a jelentést az értelemtől („És mit akart mondani ezzel?”), de véleményem szerint a nyelvészeknek különbséget kell tenniük közöttük21. Vladas Žulys Tako utca 1–7. LT-53356 Akademija, Kauno járás, Litvánia Beérkezett: 2005. 09. 14. 19 A köznyelvet szigorúan véve nem lehet minden további nélkül beilleszteni a diakrón folyamatba, mert többé-kevésbé mesterséges, és a nyelvjárások hatása miatt sokféle változatosság lehet benne. Éppen ezért a litván nyelv leggyakoribb igéjének, a būti-nek a használatát először a nyelvjárásokban kellene megvizsgálni, és csak ezután megnézni, hogyan használják a köznyelvben. Nem hiszem, hogy jelenleg normatív szabályokkal lehetne rendezni a használatát. 20 Mivel 1959-ben egy vidéki Vilniusi Egyetemen végeztem, ahol még logikaórát sem tartottak, felkészültségemet nemigen tudom Leon Zawadowskiéhoz mérni, aki Nyugaton nemcsak nyelvészetet, hanem ismeretelméletet is tanult (ezt a tényt nagyra értékelem, mert mint időnként meggyőződöm róla, a 20. század számos más neves nyelvésze nem rendelkezik kellő felkészültséggel az ismeretelmélet, vagyis a tudomány módszertana terén). Ezenkívül úgy gondolom, hogy kevésbé vagyok éles eszű, mint Leon Zawadowski, mert nem gyakoroltam be eléggé a logikus és világos gondolkodást (nem szabad elfelejteni, hogy Litvániában a nyelvészeket kizárólag filológusokként képezték). 21 Aki meg akar szabadulni a gyakran nem nyilvánvalóan megjelenő pszichologizmustól, annak azt javaslom, gondolja végig a nyelvi működés három esetét. (i) A közlés létezik, de senki sem érzékeli. Ilyen helyzet állhat elő, amikor például rádióban híreket sugároznak, de nincs senki a szobában, vagy amikor írások több ezer éven át láthatatlanok maradnak (ilyen volt a bogazköyi levéltár sorsa a hettita ékírásos táblákkal). Ebben az esetben a szövegek reprezentatív funkciót töltenek be, mert mindig valamiről szólnak (a 20. század második felében megjelent informatikában az egyik alapelv kimondja, hogy az információ mindig anyagi közegen keresztül jut el a címzetthez). Ebben az esetben azonban a nyelv nem tölti be a reprezentatív funkcióra épülő kommunikatív funkciót. (ii) A közlést nyelvként értjük, de maga a nyelv érthetetlen marad. Ez történik, amikor az emberek nem beszélik egymás nyelvét, vagy nem tudnak elolvasni valamilyen írást (például a Phaistoszi korongot). Ebben az esetben a szövegeknek szintén reprezentatív funkciójuk van, de a nyelvtudás hiánya miatt a kommunikatív funkció nem valósul meg. (iii) A nyelvvel rendesen kommunikálunk (beszédben vagy írásban), és az ilyen nyelv mindkét legfontosabb funkciót betölti.