Pagrindinių darybos būdų skyrimo klausimu

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LII (2005), 83-89 Pagrindiniy darybos buduy skyrimo klausimu ANTANAS SMETONA Vilniaus universitetas Ez a tanulmány a litván nyelv képzési eszközeinek osztályozásával kapcsolatos problémáclassifying procedure proposed here is based on the general principles of scientific classification kkal foglalkozik. A „Terminológiai munka — alapelvek és módszerek” című nemzetközi szabványban (ISO 704:2000(E- )) lefektetett elvek szerint. E módszertannal összhangban empirikusan megállapítják a képzési rendszerben előforduló oppozíciók különböző típusait, valamint az classified. On the basis of these features a system of notional relationships is established and a oppozíciók alapjául szolgáló jegyeket, és felvázolják a litván nyelv fő képzési eszközeinek sémáját. A jegyábra és a fogalmi séma azt mutatja, hogy a fő képzési eszközök közötti kapcsolatok jóval összetettebbek, mint azt korábban feltételezték, és hogy egyetlen általános és absztrakt osztályozás megkísérlése helyett el kell különíteni a képzési oppozíciók alapjául szolgáló egyes jegyeket, és a képzési típusokat minden egyes külön jegy szerint kell osztályozni. 1. A PROBLÉMA LÉNYEGE A szóképzés elméletében felmerül a kérdés, hogy hány szóképzési mód van a nyelvben. Hagyományosan a litván nyelv szóképzésének négy fő módját különböztetik meg: prefixáció, szuffixáció, paradigmatizáció és kompozíció (Urbutis 1978: 283288; Morkūnas, szerk., 1999: 140; Keinys 1999: 22-23). Kapcsolataik grafikusan megközelítőleg a következőképpen fejezhetők ki (1. séma): 1. SÉMA. A SZÓKÉPZÉSI MÓDOK HAGYOMÁNYOS OSZTÁLYOZÁSA | Morfológiai szóképzés a ae ee ty st de eT Deriváció Kompozíció | Prefixáció | | Szuffixáció Paradigmatizáció 84 | ANTANAS SMETONA Ez a felosztás teljesen lehetséges és érthető lenne, ha nem vennénk figyelembe bizonyos ellentmondásokat. Először is szembetűnik az első osztályozási kritérium — teljesen logikus elképzelni, hogy a derivációt a kompozíciótól az alapok száma alapján különítik el. A morfológiai szóalkotás esetében azonban éppen a szóalkotási formánsnak kellene előtérbe kerülnie: „A szóalkotási módok elkülönítésekor csak a szóalkotási formáns általános jellegét vizsgáljuk” (Urbutis 1978: 283). És hogyan kapcsoljuk össze a kompozíciót a szóalkotási formáns osztályozási kritériumával? Vagy így magyarázzák: „Aszerint, hogy a származék egyetlen alapszóból valamely affixummal készült-- e..., vagy két szóból összetett, különböztetjük meg a képzést és az összetételt” (Keinys 1999: 22) — az osztályozás alapja egyértelműen nem az egyetlen alap, következésképpen maga az osztályozás is tudománytalan. Egy másik egyenetlenség — Kita vertus, j pirma plana iskélus darybos formanta, keturiy darybos bidy sugreegyetlen osztályozási csoportba kerülnek egyértelműen nem azonos természetű jelenségek: negeras: geras, poilgis: ilgas, begalvis: galva. Ez újabb kérdéseket vet fel: „(1) a szuffixáció, amely képzős származékokat ad, (2) a prefixáció, amely előtagos származékokat ad, (3) a paradigmáció, amely végződéses származékokat ad, és (4) a kompozíció, amely összetételeket ad” (uo.). Grafikusan ez körülbelül így nézhetne ki (2. séma): 2. SÉMA. A KÉPZÉS EREDMÉNYE SZERINTI OSZTÁLYOZÁS Morfologiné daryba _—_——— = = Sn ae | rz Prefixáció | Szuffixáció Paradigmatizáció | Kompozíció Itt csak egyetlen közös osztályozási alap lehetséges — a képzés eredménye (0 = nincs képzési formáns- ). Ekkor nem világos, hogyan korrelál ez az osztályozás a képzési formánssal és a képzési alappal. Így elegendő kétség merül fel. Ezért a legfontosabb kérdés az, hogy lehetséges-e logikusan, a lehető legrészletesebben és szinkretikusabban leírni egy olyan összetett jelenséget, mint a képzési módok? 2. A PROBLÉMA MÓDSZERTANI MEGOLDÁSA ALAP Akármilyen specifikus vagy spekulatív tudományág legyen is a nyelvészet, kutatásának az általános megismerési és tudományelméleti törvények szerint kell folynia. A fogalmak elemzésének és osztályozásának elvei tömören a „Terminology work — Principles and methods” (ISO 704: 2000(E)) című nemzetközi terminológiai szabványban vannak kifejtve. Mivel a prefixáció, szuffixáció, paradigmatizáció és kompozíció terminusokkal megnevezett jelenségek egy bizonyos mikrorendszert alkotó fogalmak, megkísérelhetünk a szabványban megadott fogalomalkotási és osztályozási módszertanra támaszkodni. A szabvány kimondja, hogy először empirikusan meghatározzák az objektív valóság egymással különböző módokon összefüggő tárgyait, majd azok sajátosságaiból elvonatkoztatják lényegi jegyeiket. Ezeket a jegyek kapcsolataik szerint csoportosítják. Ezután a lényegi jegyek halmazából kialakítják a fogalom intenzióját. A KÉPZÉSI MÓD SZERINTI ELKÜLÖNÍTÉS KÉRDÉSEI | 85 Az egy szakterülethez tartozó fogalmak jegyeinek különbségei és hasonlóságai alapján meghatározzák a fogalmak közötti kapcsolatokat, megfogalmazzák a fogalmak definícióit, és létrehozzák a fogalmak vagy definíciók megnevezéseit — a terminusokat. A szóban forgó esetben mind a terminusok, mind a tárgyak meglehetősen világosak. A tanulmány célja — a meghatározott és csoportosított jegyek alapján feltárni a valódi képzési módok közötti kapcsolatokat, valamint a fogalmakat egységes kritériumok szerint osztályozni. 3. A LITVÁN NYELV SZÓKÉPZÉSI MÓDJAI MEGHATÁROZÁS A szóban forgó terület objektív valóságában létező tárgyak különböző képzési oppozíciók lehetnek. Ezek általában véve „a szóalkotás elemzésének támaszai”, komponenseik (alap, származék, formáns) típusainak különbségei (Urbutis 1978: 65–66) pedig az elemzés és osztályozás alapjául szolgálhatnak. Így az empirikusan meghatározható, különböző képzési módok oppozícióit választjuk: namelis: namas, stalius: stalas, grébliakotis: gréblio kotas, begalvis (adj.): be galvos, eiti: nueiti, apygeris: geras. A képzési oppozíciók jellemzői alapján a következőket állapítjuk meg: az alapszó típusa, a képzőformáns típusa, a származék típusa. Az oppozíció elemeit és a jelek fajtáit egy táblázatban foglaljuk össze (1. táblázat). Így könnyebb összehasonlítani és meghatározni, mi egyesíti és mi különbözteti meg ezeket az oppozíciókat. 1. TÁBLÁZAT. A VALÓSÁG TÁRGYAINAK KÉPZÉSI OPPozíciói Jellemzői Alapszó Alapszótípus Formáns Formánstípus Származék Származéktípus namas szó -elis szuffixum (su namelis szuffixátum flexió) eiti szó paprefikszum paeiti prefiksátum stalas szó -us paradigma stalius paradigmatátum greblio szószerkezet -is paradigma grébliakotis kompozitum kotas (közvetlen) be galvos —_szószerkezet -is paradigma begalvis prefiksátum (elöljárószós) geras szó apy-, -is prefikszum (su apygeris prefiksátum flexió) A táblázatban néhány új terminus szerepel. Mindenekelőtt a képzési eredmény (a származéktípusok) elnevezéseire kell felhívni a figyelmet. Elsősorban azért volt rájuk szükség, mert a megszokott terminusok olykor egyáltalán nem tükrözik a valóságot. Például elterjedt az a vélemény, hogy „a prefixáció előtagos származékokat hoz létre“ Ezen állítás alapján a „begalvis” szót is képzős előtagos származéknak kellene tekinteni. Sajnos ez nem tekinthető igaznak, mert (1) a képzés alapja nem 86 | ANTANAS SMETONA egy szó, nem pedig szószerkezet (fej nélküli lovas: fej nélküli lovas), és (2) még ha itt prefixációt vélnénk is felfedezni, semmiképpen sem tudnánk megmagyarázni az általános nyelvészet egyik axiómáját — a prefixumnak nincs transzpozíciós funkciója, vagyis a szóalkotási folyamatoknak egyetlen szófaj keretein belül kell végbemenniük. Itt azonban azt látjuk, hogy az előtagos melléknév főnévből származik. Ezért helyesebb prefiksátumnak nevezni, nem pedig prefixumképzésű származéknak. A többi képzési eredmény megnevezése analógia alapján jön létre. Általában véve a kompozíció és a paradigmatizáció viszonyának kérdéséről meglehetősen részletesen írtak (Urbutis 1978: 284, Paulauskiene 1994: 64-63). A cikk szerzője számára Aldona Paulauskienė álláspontja következetesebbnek és meggyőzőbbnek tűnik. Mindazonáltal még mélyebb megalapozást igényel. Ebben a tanulmányban az ISO-szabvány alapján kidolgozott és véleményünk szerint meglehetősen teljes, a fő képzési módok osztályozása éppen az utóbbi álláspontot támasztja alá. Az érthetőség kedvéért paradigmázás alatt a flektívumok együttesével kifejezett paradigmát értjük, nem pedig magát a flektívumot. A paradigmázást néha meg lehet kísérelni a tővég változásaként értelmezni (ekkor a képzőelem kérdése is másként oldódna meg), aligha célszerű azonban, mert a tővég változása nem feltétlenül képzés, és a paradigmázás egyes eseteiben nem feltétlenül változik meg a tővég (vilkZolé: vilko Zolé). A fogalomjegyek megállapítása után meg lehet kísérelni kapcsolataikat ábrán bemutatni. Az ilyen jegytáblázat megléte megakadályozhatná, hogy a klasszifikáció egy szintjére különböző alapokon meghatározott jegyek kerüljenek. Elsősorban el kell dönteni, melyik jegyet emeljük ki (nem gondoljuk, hogy ennek nagy jelentősége lenne, azt azonban jelenthetné, hogy a klasszifikáció szerzője ezt tartja a legfontosabb jegynek). A jegyek kiválasztásának elsőbbségét a klasszifikáció további lehetőségei is meghatározhatnák. Például, ha először a képzés eredménye alapján osztályozunk, elveszítjük a további osztályozás és más jegyek bevonásának lehetőségét. Az alább bemutatott séma kidolgozásakor úgy döntöttünk, hogy első helyre a képzési formáns típusát emeljük, mivel ez valószínűleg a morfológiai képzési módok elkülönítésének fő kritériuma. Ezt minden szerző említi. A képzéstípus rovatában a formánsok három típusa látható, tehát három képzési mód különíthető el — prefixáció, szuffixáció és paradigmatikus képzés. A paradigmatikus képzés sem homogén — a képzési alap típusa különíti el: szó vagy szókapcsolat. A szókapcsolatokból létrehozott származékok ismét kétfélék (nyilván azért, mert a szókapcsolatok is sokfélék) — két önálló szó, illetve önálló és nem önálló szó. Ezt fontos elkülöníteni, mert a szintaktikai szerkezetből a származékszó tövébe bekerült önálló szó gyöke (vagy töve) többé-kevésbé megőrzi lexikai jelentését, a lexikai jelentéssel nem rendelkező nem önálló szó pedig a szótőben rendszerint prefixumnak tekintendő (azzá válik). És végül az osztályozás utolsó kritériuma — a származék típusa (a képzés eredménye). Az $i kritérium szerinti osztályozás szintén fontos, mert megmutatja, hogy ugyanazon szerkezetű származékot (pl. prefixumost) különböző módokon lehet létrehozni, illetve ugyanazon formáns származékai (pl. a paradigmatizáció esetében) a származék alapjától függően a szóképzési eredmények különböző csoportjaiba kerülhetnek. Így ezek az okfejtések olyan sémává alakulnak, amely részletesen bemutatja a litván nyelv szavainak fő szóképzési módjai mikrorendszerét; egységeinek viszonyait és hierarchiáját a szóképzési oppozíció strukturális elemeinek különböző típusai határozzák meg. A FŐ SZÓKÉPZÉSI MÓDOK ELKÜLÖNÍTÉSÉNEK KÉRDÉSEI 3. SÉMA. A SZÓKÉPZÉSI Morfologiné daryba MÓDOK OSZTÁLYOZÁSA Osztályozás a szóképzési formáns típusa szerint | 87 Szuffixáció Prefixelés Paradigmatizáció (namelis) (praeiti, apygeris) (stalius, grébliakotis, Klasifikacija pagal Klasifikacija pagal begalvis) a szóképzési formáns szerkezete az alap típusát Egykomponensű Kétkomponensű _ [összetett ige] szavak (paeiti) (apygeris) (grebliakotis, begalvis) (stalius) Osztályozás az alapul szolgáló kapcsolat típusa szerint ELŐLJÁRÓS KÖZVETLEN (begalvis) Klasifikacija pagal darybos rezultatq (grébliakotis) Szuffixátumok Prefixátumok Kompozitumok Paradigmatémák (namelis) (paeiti, apygeris, begalvis) (grébliakotis) (stalius) Ez nem az egymással kapcsolatban álló fogalmak egyetlen lehetséges sémája. Minden attól függ, hogy a jellemzők melyik kapcsolatát helyezzük előtérbe. Ha az osztályozást például az alap típusa (szó vagy kapcsolat) szerint kezdenénk, a séma teljesen más lenne. 88 | ANTANAS SMETONA 4. SÉMA. A KÉPZÉSI MÓDOK ALTERNATÍV OSZTÁLYOZÁSA | Morfologiné daryba Az osztályozás az alap típusa szerint | (paeiti, apygeris) (grébliakotis, begalvis) ZI Ds. I$ Szavakból (deriváció) I§ szókapcsolatokból (kompozíciKlasifikacija pagal Klasifikacija pagal ó) a képzési formáns típusa az alap szókapcsolatának típusa szerint Szuffixáció Paradigmatizáció Prefixáció Elöljárós szerkezetekből Közvetlen (namelis) (stalius) (paeiti, Klasifikacija pagal darybos rezultatq apygeris) (begalvis) (grébliakotis) Szuffixátumok Paradigmátumok Prefixátumok Kompozitumok (namelis) (stalius) (paeiti, apygeris, begalvis) (grébliakotis) Nyilvánvaló, hogy ez az osztályozás jóval gyengébb az elsőnél — a séma nem tartalmazza a szókapcsolatokból történő képzés formánsait, és elsimítja az apygeris és a paeiti közötti különbséget. A legfontosabb, hogy ne feledjük a tudományos osztályozás alapelvét — az ekvonim fogalmakat csak ugyanazon ismérv fajtája szerint szabad elkülöníteni. Éppen ez azonban, úgy tűnik, elkerülhetetlen a képzési módok hagyományos, alapvető osztályozásaiban. 4. ÖSSZEGZÉS A litván nyelv szóképzési rendszerében működő alapvető képzési módok fogalma hagyományosan jelentősen leegyszerűsített. Az ilyen egyszerűsítés nem tárja fel a képzési oppozíció strukturális elemei különböző típusainak szerepét a képzési folyamatban, ezen elemek egymás közötti viszonyait, sőt a besorolásba nem egyetlen szempont alapján is eltéved. A terminológiai munka ISO 704 nemzetközi szabványban kifejtett elveinek felhasználásával igen sikeresen meghatározható a képzési oppozíció alapja, a képzett szó és a képzési A KÉPZÉSI MÓDOK ELKÜLÖNÍTÉSÉNEK KÉRDÉSEI | 89 a képző lényeges jegyeit, és ezek alapján olyan képzési módokat bemutató sémákat létrehozni, amelyek a képzési módok sokféleségét és összetettségét a hagyományosaknál jóval pontosabban szemléltetik. Az ilyen osztályozás legnagyobb előnye — egyértelműen feltárul az a tény, hogy nem létezik a képzési ellentét strukturális elemeitől elvonatkoztatott, általánosított, absztrakt képzésimód-fogalom. Arra a kérdésre, hogy a litván nyelvben hány képzési mód lehetséges, akár többféle válasz is adható: a képzési alap szerint — egyfélék a képzési módok, a képző szerint — másfélék, a képzés eredménye szerint — ismét másfélék. IRODALOM KEINYS, St. 1999: Bendrinés lietuviy kalbos Zodziy daryba, Siauliai: Siauliy universiteto leidykla. Morkotnas, K., szerk., 1999: Lietuviy kalbos enciklopedija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijy leidybos institutas. PAULAUSKIENE, A. 1994: Lietuviy kalbos morfologija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijy leidykla. UrButIs, V. 1978: Zodziy darybos teorija, Vilnius: Mokslas. Antanas Smetona Beérkezett: 2005. 08. 05. Litván Nyelvi Tanszék Universiteto g. 5, 01122 Vilnius, Litvánia [email protected] Vilniaus Universitetas