Intranzityvinio subjekto žymėjimas vardininku ir / arba kilmininku

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LII (2005), 67 – 82 Az intranzitív alany jelölése nominativusszal és/vagy genitivusszal* LORETA SEMĖNIENĖ Litván Nyelvi Intézet, Vilnius A tanulmány a litván nyelvben az intranzitív alany jelölőjeként használt nominativus és genitivus alkalmazását meghatározó tényezőket vizsgálja. Az alábbi előzetes következtetések fogalmazhatók meg: a kategóriális tulajdonságok tekintetében prototipikus alanyok nominativusszal jelölődnek, bár ezt a szabályt felülírhatják más tényezők, például a számhoz, a referencialitáshoz stb. kapcsolódó tényezők. A kevésbé prototipikus alanyok nominativusszal vagy genitivusszal is jelölhetők; az élőség nem a választást meghatározó legfontosabb tényező. A határozottság és a szórend fontos tényezők. A jelöletlen szórendű mondatok határozott alanyai egyértelműen a nominativust részesítik előnyben. A kevésbé tipikus szerkezetekben, például VSdef vagy SindefV esetén a nominativus és a genitivus gyakran a határozottság, illetve a határozatlanság jelölőjeként használatos. 0. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK 0.1. A litván nyelv tagadó intranzitív mondatainak alanya1 háromféleképpen fejezhető ki: i) a tagadó intranzitív mondatokban – a kijelentő intranzitív mondatokhoz hasonlóan – az intranzitív alany (a továbbiakban: alany) nominativusa használatos, például: (1) Jonas miega. (2) Jonas nemiega. * A tanulmány előkészítése 2003-ban kezdődött, a németországi tanulmányút idején (Carl von Ossietzky Egyetem, Oldenburg). A szerző őszinte köszönetét fejezi ki a tanulmányút vezetőjének, Gerd Hentschel habilitált professzornak, doktornak a sokrétű segítségért és tanácsokért, valamint a tanulmányutat finanszírozó DAAD Alapítványnak (Németország). Axel Holvoet habilitált professzornak, doktornak köszönöm a nyelvtani szemináriumokon elhangzott észrevételeit. Hálásan köszönöm Roland Mikulski doktornak és a tanulmány bírálóinak a gondos olvasást, az értékes észrevételeket és a javításokat. 1A litván nyelvtani kutatásokban a mondatrész mint szintaktikai kategória, valamint az alany mint szemantikai kategória fogalmát használják (Balkevičius 1963: 74tt; Paulauskienė 1994: 107tt, 115). Egyes nyelvtani munkákban a kijelentő és tagadó intranzitív mondatok alanyának nominativusát és genitivusát alanynak tekintik (Ambrazas, ed., 1997: 476; Balkevičius 1963: 77), másutt a tagadó intranzitív mondatok alanyának genitivusát szintaktikailag tárgyként értelmezik, míg a kijelentő intranzitív mondatok alanyának nominativusát alanynak tekintik (vö. Ulvydas, red., 1976: 291; Ambrazas, red., 1994: 606, 625; Labutis 1998: 220; Sirt autas, Grenda 1988: 25, 107; Paulauskienė 1983: 190tt). A mondatrészt hagyományosan formai – esetbeli – kritérium és a szintaktikai viszony típusa alapján határozzák meg: általában a nominativusban álló főnevet tekintik annak, amely egyeztetési viszonyban (tágabb értelemben vett egyeztetésben) kapcsolódik az állítmányhoz (Ambrazas, red., 1994: 487; vö. Jablonskis 1957: 453tt; Ulvydas, red., 1976: 279tt; Sirtautas, Grenda 1988: 54, 57, 86; Ambrazas, ed., 1997: 475tt; Labutis 1998: 211tt). A tanulmányban az intranzitív alany (alany) fogalmát tipológiai értelemben használjuk; az ilyen intranzitív alany az egyargumentumú predikátumok egyetlen argumentumát jelöli, amely szintaktikailag nemcsak nominativusszal, hanem más esetekkel (genitivusszal, dativusszal, accusativusszal stb.) is kifejezhető (bővebben lásd Holvoet 1991: 50t, 80). 68 | LORETA SEMĖNIENĖ ii) a pozitív intranzitív mondatok alanyának nominativuszát az alany genitivusza váltja fel2, pl.: (3) Jonas otthon van. (4) Jono nincs otthon3. iii) a negatív intranzitív mondatokban – a pozitívakkal ellentétben – elvileg az alany nominativusza és genitivusza egyaránt használható, vö.: (5a) Eleinte, amikor elbúcsúztam a „Žalgiristől”, nehéz volt. Még játékosként dédelgettem a reményt: befejezem, és edzőként dolgozom tovább. Csakhogy ekkor Kaunasban nem akadt ember, aki ilyen állást ajánlhatott volna nekem. Ha nem hívnak, csak nem kezdesz el magad jelentkezni? KT (5b) Amikor Regina Valatkienė doktornőt egy šiauliai kolléga váltotta, nem egy orvos csodálkozott: miért nem lehet R. Valatkienė többé főorvos, csak nem Kaunasban nem akadt ember, aki helyettesíthetné? K. Stankaras, a megye főorvosa ma azt mondja, sajnálja, hogy felmentette R. Valatkienėt. KT (6a) A festőt a Rasų temetőben temették el, de a sír nem maradt fenn, noha ismert a hely, ahol tudósokat, neves festőket és közéleti személyiségeket temettek el. KT (6b) A költő és művelődésszervező 1897-ben halt meg Varsóban, ahol akkoriban gyógykezelték. Az ő sírja nem maradt fenn. A szovjet időszakban S. Gimžauskas nevét elhallgatták, egyetlen versét sem nyomtatták ki. KT (7a) A franciákat, lengyeleket és németeket nem fenyegette a kihalás veszélye, sőt más népeket is beolvasztottak, és azok révén növekedtek. Bennük sem merült fel a kérdés: kik vagyunk mi? Ez magától értetődő volt. KT (7b) Jurgis Jankaus leveleit olvasva egyszer sem merült fel a kérdés: mennyi van itt a hétköznapi emberből, és mennyi az íróból, vagyis abból az emberből, akinek tehetsége segít mindent […] magasabbról szemlélni. KT 0.2. Amint a szakirodalom megállapítja, az utóbbi esetekben az egyik eset használata az intranzitív mondat szemantikai típusától függ. Leonardas Babby (1980a; 1980b: 225t) aszerint, hogy a tagadó intranzitív mondatokban milyen eset jelöli az alanyt, megkülönbözteti az tagadó kijelentő mondatokat (ang. negated declarative sentences), amelyekben az alany nominativuszban áll, valamint a tagadó egzisztenciális mondatokat (ang. negated existential sentences), amelyekben az alany genitivuszban áll. A tagadó egzisztenciális mondatok genitivuszban jelölt alanya állítólag határozatlan, az ilyen mondatok pedig rendszerint rémák, bár olykor fakultatív téma is lehetséges, amelyet helyhatározó jelöl. A tagadó kijelentő mondatokban a mondat témáját határozott alany fejezi ki nominativuszban, a predikátum pedig a szükséges helyjelölővel együtt azt jelöli 2 Azokra az esetekre, amikor a pozitív mondat nominativusza a tagadó mondatban genitivusszá változik (tagadó genitivusz), lásd: Ambrazas, red. (1994: 584), Šukys (1998: 107tt); vö. Ambrazas, ed. (1997: 668t). 3 Plg. Jono Šukio (1998: 68) teiginį: „Dėl vokiečių kalbos įtakos arčiau buvusios Prūsijos sienos ir žemaičių paribiais klaidingai pasakoma ir Ji nėr namie (= Jos nėr(a) namie), […] taigi nepaisoma, jog neiginys linksnį čia turi keisti“. Akademinėje lietuvių kalbos gramatikoje (Ambrazas, ed., 1997: 666tt, plg. Ambrazas, red., 1994: 625) teigiama, kad intranzityviniai sakiniai, kuriuose neigiama ko nors egzistencija (visų pirma sakiniai su būti), dažniau reikalauja kilmininko, o ne vardininko. INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ŽYMĖJIMAS 69 a mondat rémáját. Tagadó kijelentő mondatnak tekinthetők azok az esetek is, amikor a referenciálisan határozott alanyt tagadó genitivusz jelöli (vö. a (4) mondattal). Vladimiro Borschevo ir Barbaros Partee (2002a: 5tt, 2002b: 8tt; 2002c: 8tt) nuomone, egzistenciniai sakiniai visada susiję su eksplicitiniu ar implicitiniu, t. y. paaiškėjančiu iš platesnio konteksto, vietos nurodymu, žyminčiu sakinyje temą. Kitaip tariant, semantiniu požiūriu egzistencija visada susijusi su buvimu tam tikroje vietoje (angl. being in a location). Skirtingai nei Babby, autoriai laikosi nuomonės, kad skirtumas tarp neigiamų lokatyvinių sakinių (pagal Babby, konstatuojamųjų sakinių), kuriuose subjektas paprastai žymimas vardininku, ir neigiamų egzistencinių sakinių, kurių subjektas tipiškai reiškiamas kilmininku, greičiau susijęs ne su temos vs. temos skirtumais, bet su sakinio perspektyva, t. y. intranzityvinių sakinių skirtumai remiasi egzistencinėje / lokatyvinėje situacijoje (angl. existence / location situation) pasirenkamu perspektyvos centru (angl. Perspectival Center) (Babby terminais kalbant, tema). Egzistencinių sakinių perspektyvos centras yra vieta, o lokatyvinių sakinių – daiktas. Esama sakinių, interpretuotinų kaip tarpiniai lokatyvinių ir egzistencinių sakinių atvejai. Tokiais galima laikyti lokatyvinius sakinius su subjekto kilmininku (dar žr. Holvoet 2005: 3t)⁴. 0.3. A kérdés történetének és a különböző kutatói álláspontoknak⁵ részletes ismertetését mellőzve egyrészt azt állíthatnánk, hogy az (5a)–(7b) típusú jelölt tagadó intranzitív mondatokban az alany jelölésére választott két különböző eset valamiféle (szemantikai, szintaktikai vagy egyéb) mondatellentétet jelez. Más szóval ennek állítása azt a feltevést alapozná meg, hogy a mondatmaghoz⁶ tartozó szintaktikai funkció (az alany) eltérő esettel való jelölése nem véletlenszerű, hanem motivált. Másrészt feltételezhető, hogy a kétféle esettel jelölt mondatok közötti különbségek elvileg nem lényegesek, a két eset váltakozó használata pedig alapvetően szinonim és egyenértékű, vagyis az intranzitív alany nominativusza és genitivusza morfoszintaktikai változatként használatos⁷. Abból a feltevésből kiindulva, hogy bizonyos szemantikai- 4 Elena Padučeva (1997: 103) neigiamus intranzityvinius sakinius su neiginio kilmininku skiria į du – egzistencinių ir percepcinių – sakinių tipus. Egzistenciniais sakiniais teigiama, kad „X (daiktas) neegzistuoja tam tikroje vietoje ar apskritai pasaulyje“; percepciniais sakiniais teigiama, kad „X nėra stebėtojo percepcijos lauke (rus. перспективное пространство Субъекта сознания)“. Percepcinių sakinių X (subjektas) gali būti žymimas ne tik kilmininku, bet ir vardininku; egzistencinių sakinių X (subjektas) paprastai (bet ne visada) žymimas kilmininku (t. p.: 106tt). Aldonos Paulauskienės (2001: 159) manymu, „yra tokių atvejų, kai neiginys leidžia vardininką ir kilmininką vartoti sinonimiškai. Taip esti, kai loginis subjektas nesutampa su gramatiniu veiksniu ir reiškiamas naudininku: Ar neliko ir man koks kąsnelis (kokio kąsnelio)?“⁴ 5 A tagadó tranzitív és tagadó intranzitív mondatok accusativuszának / genitivuszának, illetve nominativuszának / genitivuszának eltérő magyarázatával foglalkozó munkák áttekintését lásd Hentschel (1992a). Lásd még Greville G. Corbett (1986) összeállított bibliográfiáját az accusativusz / genitivusz használatáról az orosz nyelv tagadó tranzitív mondataiban. 6 Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (Ambrazas, red., 1994: 587t) sakinio branduolys apibrėžiamas kaip kiekvienam sakiniui gramatiškai būtinos žodžių formos, t. y. tarinys (predikatas) su gramatiškai būtinomis sakinio dalimis. 7 Gerd Hentschel morfoszintaktikai változatokra vonatkozó felfogásából indulunk ki. Morfoszintaktikai változatok azok az ugyanabban a rögzített szerkezeti pozícióban, ugyanahhoz a helyzetperspektívához kapcsolódóan használt, ugyanazon szemantikai argumentumhoz tartozó különböző morfoszintaktikai formák (legalább kettő), amelyek jelentéskülönbség nélkül helyettesíthetik egymást (bővebben lásd Hentschel 1992a; 2001; vö. Valiulytė 1992: 50; Švambarytė 1992: 7t). Babby (1980a: 66tt) szerint még azokban az esetekben is, amikor mindkettő lehetséges 70 | LORETA SEMĖNIENĖ a szemantikai és/vagy formális mondatfeltételek mellett az intranzitív alany egyik vagy másik esete valószínűbb, de nem kötelező; tisztázni kellene, mi befolyásolhatja az egyik eset gyakoribb választását az adott helyzetben. A cikk további részében az (1)–(4) típusú mondatokat figyelmen kívül hagyjuk, és más nyelvek kutatásait, valamint egyes kutatók következtetéseit figyelembe véve részletesebben tárgyaljuk a szemantikai (élő / élettelen, határozott / határozatlan) és a szintaktikai (szórendi) kritérium, valamint az alany esete közötti korrelációt az (5a)–(7b) típusú mondatokban. 1. AZ ÉLŐSÉG ÉS A HATÁROZOTTSÁG KORRELÁCIÓJA AZ INTRANZITÍV ALANY ESETÉVEL 1.0. A tagadásnak az eset használatára (a tárgy vagy az alany esetére) gyakorolt hatását tárgyaló kutatásokban gyakran keresnek összefüggést az élőség (vagy individualitás), valamint a határozottság és az élettelenség (absztraktság), illetve a határozatlanság között8. 1.1. Az élőségi hierarchiát gyakran az általánosított élőségjegy alapján különítik el: élő vs. élettelen. A litván intranzitív alany kifejezésmódjait vizsgálva célszerűnek tűnt a tagadó alany esetére gyakorolt élőségi hierarchia hatását három különböző hierarchia (a személy, a főnév [vagy főnévként használt szó] típusa, valamint az élőségjegy hierarchiája) figyelembevételével tárgyalni (bővebben lásd Croft 1990: 111kk., 127kk.; vö. Comrie 1989: 128, 185kk.): 1., 2. SZEMÉLYŰ NÉVMÁS > 3. SZEMÉLYŰ NÉVMÁS > TULAJDONNÉV > ÉLŐ (SZEMÉLYT > ÁLLATOT) JELÖLŐ KÖZNÉV > ÉLETTELEN (KONKRÉT > ABSZTRAKT) DOLGOT JELÖLŐ KÖZNÉV. Az élőségi vagy individualitási9 hierarchiát figyelembe véve azt állítják, hogy a névszóval (vagy főnévként használt szóval) jelölt referenst annál inkább alanyesetben (vagy tagadó tranzitív mondatokban tárgyesetben) fejezik ki, minél élőbb vagy individuálisabb (vö. Babby 1980a: 11k.; Timberlake 1986: 339; Behnke 2005: 88kk.). 1.1.1. Valóban megfigyelhető, hogy amikor a tagadó intranzitív mondatok alanyaként az élőségi hierarchia legmagasabb fokán álló személyes névmások szerepelnek, függetlenül attól, hogy élő (személyre, állatra) vagy élettelen (konkrét, absztrakt dologra) utalnak-e, rendszerint alanyesetben állnak, például: (8) Szeretnél megtanítani erre a játékra, hívj fel. A telefonszám Arūnasnál van. „Vaida A. az „Exemplum”-tól, ez a levél neked szól. Én már nem létezem az életedben, te azonban olyan vagy, mint az elixír a mindennapok sűrűjében vergődő lelkemnek.” KT a tagadás melletti esetek használatában bizonyos (olykor finom) funkcionális mondattani különbségek vannak, ezért szintaktikai szempontból állítólag nem beszélhetünk az esetek „szabad variánsairól” (angolul free variation) (vö. még Haiman 1985: 19, 71). 8 Az élőségi és/vagy határozottsági hierarchiák alanyesetre gyakorolt hatásáról tagadó orosz intranzitív mondatokban lásd Babby (1980a); Hentschel (1992a); Behnke (2005); az említett hierarchiáknak a tárgy esetére tagadó tranzitív mondatokban gyakorolt hatásáról bővebben lásd Hentschel (1992a); Ueda (1992); Mustajoki, Heino (1991); Schaller (1978); Švambarytė (1992); Timberlake (1986); vö. Holvoet (1991: 99kk.). Vö. Mustajoki, Heino (1991) és Ueda (1992) munkáinak kritikáját in: Hentschel (1996, 1998). 9 Az élőség (szűkebb értelemben), a határozottság, a szám, a konkrétság és más jegyek individualitási (angolul individuation) hierarchiáját Alan Timberlake különíti el (1986). INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ŽYMĖJIMAS 71 (9) Petroniškės faluban, a várdomb közelében pénzleletet találtak. Nem maradt fenn. KT (10) Deivis énekes három kategóriában is szerepel a jelöltek között: a legjobb előadó, album, illetve dal kategóriájában. „Ez a figyelem igazán nagyon jólesik. Azt hiszem, nem ok nélkül érkezett, hiszen elég hosszú ideig dolgoztam azért, hogy oda kerüljek, ahol most vagyok.” KT Az alanyi pozícióban álló egyes szám harmadik személyű személyes névmás nemcsak alanyesetben, hanem birtokos esetben is kifejeződik azokban az esetekben, amikor jelölt többes számú alakja van. Ezért feltételezhető, hogy ez utóbbi esetben a birtokos eset használatát inkább nem az élő jegy, hanem éppen a jelölt többes számú alak határozza meg; vö. a (11)–(13) mondatokat (vö. Padučeva 1997: 112)¹⁰. Ezt az a tény támasztja alá, hogy az élőségi hierarchiában lejjebb elhelyezkedő tulajdonnév rendszerint a prototipikus alanyi formában, alanyesetben szerepel (vö. Timberlake 1986: 339; Babby 1980a: 11t) (lásd még alább), vö. a (14)–(15) mondatokat. (11) T. Kościuszko profilból látható, lábánál pedig a felkelők fegyvereiül szolgáló kaszák vannak. A. Vivulski több más művet is alkotott, de ezek nem maradtak fenn. KT (12) Nehéz bármi konkrétabbat mondani a prostitúcióról Litvániában a 19. század elején. Mindenekelőtt hiányoznak a tények. Ez nemcsak azért van így, mert ezek nem maradtak fenn, hanem azért is, mert akkoriban gyenge volt a rendőri ellenőrzés, és nem készültek sem prostituált-, sem bordélyházjegyzékek, ahogyan a század második felében tették. KT (13) Mindkét ilyen állítólagos névutó a szomszédos szláv nyelvekből való tükörfordítás (a vardan régebbi, a ženklan újabb). A nyelvjárásokban nem fordulnak elő, különösen a ženklan nem. A vardan elöljáróként vagy névutóként való használatát (a KKP csak elöljáróként ismeri el) hajlamosak vagyunk eltűrni. KT (14) Raimondasnak felesége, gyermekei, anyja van. Tudnunk kell, hol szokott lenni. […] Raimondas reggel sem jelent meg. Anyjának eszébe jutott, hogy megnézi, minden helikopter a helyén van-e. Ő azonban nem az állomáshelyükre, hanem a javítóüzembe hajtott. KT (15) A [csillagjós] közölte vele a szörnyű hírt a Fekete Holdról is. Látva Dūnia ijedtségét, a csillagjós elmagyarázta, hogy a Fekete Hold a mindennapi valóságban nem létezik, mégis kérlelhetetlenül befolyásolja az ember sorsát. Dūnia a saját fekete lyukára gondolt, amely a valóságban szintén nem létezett. KT Azokban az esetekben, amikor az intranzitív alanyt köznevek fejezik ki, mind az alanyeset, mind a birtokos eset párhuzamosan használatos (vö. az (5a)–(7b) mondatokat). Látható, hogy a tagadó intranzitív mondatban az élő köznevek még gyakrabban kapják a nem prototipikus alanyi esetet (birtokos esetet), mint a kevésbé prototipikus alanyok, vagyis az élettelen köznevek (lásd az 1. táblázatot; lásd még alább). 10 Płg. Šukys (1998: 70; dar žr. t. p.: 100t) teigia tam tikra prasme priešingai: „neapibrėžto kiekio kilmininkas vartotinas, kai pirmą kartą pristatoma nežinomo ar nebūtino žinoti skaičiaus daiktų, reiškinių bei asmenų grupė, kartais – ir tam tikros visumos neapibrėžta dalis. […] Kai neapibrėžta grupė skaitytojui ar klausytojui jau buvo pristatyta, toliau apie ją kalbama kaip apie apibrėžtąja vartojamas vardininkas“. Toliau (Šukys 1998: 101) teigiama, kad „dalies (kiekio) kilmininkas dažniausiai reiškiamas daugiskaitos formą turinčiu konkrečiuoju daiktavardžiu. Paprastai toks kilmininkas vartojamas tik tada, kai nežinomo ar nebūtino žinoti kiekio vienarūšių daiktų grupė minima pirmą kartą. Toliau apie tą grupę jau kalbame kaip apie žinomą ir vartojame vardininką. […] Renkantis dalies kilmininką, daugiausia lemia veiksmažodžio reikšmė, nemaža – ir daiktavardžio skaičius, jo reikšmė; be to, svarbu kontekstas“. 72 | Loreta Semėnienė 1. TÁBLÁZAT. AZ ÉLŐ ÉS KÖZNEVEK ÁLTAL KIFEJEZETT INTRANZITÍV ALANY ESETEINEK KORRELÁCIÓJA11 ÉLŐ (személy, állat) ÉLETTELEN (konkrét, elvont) NOM 56 (44%) NOM 224 (64%) GEN 71 (56%) GEN 125 (36%) Az elmondottakból látható, hogy az élőségi hierarchia legmagasabb fokán álló nevek (személyes névmások, tulajdonnevek) általában az intranzitív alany nominativusi esetét kapják; a hierarchiában lejjebb és legalul álló nevek pedig nominativusi vagy genitivusi esetben is állhatnak. Utóbbi esetben az intranzitív alany nominativusa és genitivusa morfoszintaktikai változatként használatos. Pripažįstant Gerdo Hentschelio (1996: 276tt) kritiką, esą neiginio linksnio aiškinimas, remiantis gyvumo hierarchija, esąs tik faktų aprašymas ir būtina ieškoti kitų vieno iš neiginio linksnių pasirinkimo priežasčių, toliau aptariama apibrėžtumo ir intranzityvinio subjekto linksnio koreliacija. 1.2. A határozottság – Babby (1980a: 12; vö. Hentschel 1992a; Gladrov 1992: 240 és köv.; Plungian 2003: 286 és köv.) szerint – arról tájékoztat bennünket, hogy a beszélő miként ítéli meg a hallgató tudását12. A határozott névszót (főnevet vagy főnévi használatú szót) a diskurzusban már korábban említettként értelmezzük. Az ilyen névszóval jelölt referens rendszerint ismert a hallgató számára; a hallgató képes azonosítani a referenst, és megkülönböztetni ugyanazon osztály más referenseitől. Az ilyen névszó már ismert, vagyis régi információt közvetít. A névszó határozottsága nemcsak a nyelvi kontextusból, hanem a helyzetből vagy a beszélgetőpartnerek közös tudásából is kiderülhet (angolul: general knowledge). Ezekben az esetekben annak ellenére, hogy a névszó a korábbi nyelvi kontextusban nem szerepel, implicit módon „aktív”, vagyis a helyzeti kontextusból kikövetkeztethető13. A határozatlan névszóval jelölt referens a kontextus szempontjából rendszerint nem azonosítható: az ilyen névszó új információt közvetít; a névszóval jelölt referens még ismeretlen a hallgató számára. 11A táblázatok a Kaunasi Vytautas Magnus Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központja mai litván nyelvi korpuszának adatai alapján készültek (online elérhető: http://donelaitis.vdu.lt). 12 A határozottságról bővebben lásd Lyons (1999a; 1999b); Givón (1978a). Christopher Lyons (1999a: 253 és köv.) a határozottságot grammatikai kategóriaként értelmezi; a határozottság az azonosíthatóság grammatikalizációja (angolul: grammaticalization of identifiability). Talmy Givón (1984: 399 és köv., 427 és köv.) a határozott vs. határozatlan szembeállítást annak alapján különbözteti meg, hogy a hallgató képes-e meghatározni a névszó referenciális határozottságát (angolul: specify) és referenciális azonosságát (angolul: referential identity). A litván nyelv határozott és határozatlan jelöléséről kevés írás született (lásd Ambrazas, ed., 1997: 142 és köv.; Ambrazas, red., 1994: 174 és köv.; Grenda 1979; Valeckienė 1986; 1998: 261 és köv.; Rosinas 1980; Kalėdaitė 2002: 169 és köv.; vö. Lyons 1999a: 83). 13 Larsas Behnke (2005: 78t), remdamasis Givóno aktualumo (angl. topicality) sąvoka, skiria tris jo laipsnius: nauja informacija (vardažodis pirmą kartą minimas diskurse); implicitinė informacija (daiktavardis nėra minimas ankstesniame kontekste, bet yra implicitiškai numanomas (via asociacijas) iš situacijos), sena informacija (ankstesniame diskurse minėtas vardažodis). Daroma išvada, kad nė vienas iš aktualumo laipsnių neturi lemiamos įtakos intranzityvinio subjekto linksnio vartojimui. INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ŽYMĖJIMAS 73 A határozottsági hierarchia (HATÁROZOTT > HATÁROZATLAN14) összefügg az élőségi hierarchiával: minél élőbb (individuálisabb) egy dolog, annál határozottabb az azt jelölő főnévi kifejezés (főnév vagy főnévként használt szó). És fordítva: minél határozottabb az adott dolgot jelölő főnévi kifejezés, annál kisebb a tagadó genitivus használatának valószínűsége (Timberlake 1986: 339, 342; vö. Babby 1980a: 60t, 67t; Paulauskienė 2001: 160, 162)15. 1.2.1. Az intranzitív alany pozíciójában álló 1. és 2. személyű személyes névmások inherensen határozottak; mint említettük (lásd 1.1.1.), ezeket rendszerint nominativusszal jelölik (vö. a (8) mondattal)16. A szintén határozott 3. személyű személyes névmások esetében a szám befolyásolhatja a raghasználatot: az egyes számú 3. személyű személyes névmásokat nominativusszal jelölik (vö. a (9)–(10) mondatokkal), a többes számú 3. személyű személyes névmásokat pedig nominativusszal és genitivusszal egyaránt (vö. a (12)–(15) mondatokkal) (vö. Timberlake 1986: 342). A személyes névmásokhoz hasonlóan használatosak a főnévi értékű mutató névmások tas, šis és hasonlók, illetve a mellékmondat alanyi pozíciójában álló vonatkozó névmások kuris, kuri, amelyek szintén határozottak: az intranzitív alany gyakran nominativusszal fejeződik ki (vö. Hentschel 1992a), például: (16) Edvardas Igno irodájában várt, de amikor ez nem jelent meg, ő maga elment a fia szobájába. Ignas már készülődött lefeküdni. – Miért nem jöttél be? – kérdezte az apja. – Minek? – kérdezte közömbösen a fia. – Fáradt vagyok. KT (17) Az apostol még az általunk ismert, korábban említett első levél előtt írt ennek a közösségnek egy levelet, amely napjainkig nem maradt fenn. A korinthusiaknak írt második levél Makedóniában készült, 57 őszén. KT A genitivusra gyakrabban lehet számítani azokban az esetekben, amikor a főnévi értékű mutató névmások vagy a mellékmondat alanyi pozíciójában álló vonatkozó névmások nem referenciális dolgot jelölnek (vö. a (13) mondattal), például: (18) K. Regelis ezt már 1922 decemberében előre látta, amikor a külföldi sajtóban közzétette, hogy kertészi állásra szakemberre van szükség, mivel Litvániában ilyen nem akadt. Időközben ideiglenesen K. Grybauskast nevezték ki vezető kertésznek, 1924-től pedig P. Martynaitist, aki addig a Freda-birtok gazdasági vezetőjeként dolgozott. KT (19) Moszkva azt javasolta, hogy a jubileumi jelvénnyel a művészeti dolgozókat is tüntessék ki, ha műveikben a szovjet milícia tevékenységét ábrázolták. Ilyenből Litvániában nem akadt. KT 14 Apie apibrėžtumo hierarchiją (apibrėžtas vs. neapibrėžtas) plačiau žr. Croft (1990: 115tt). 15 Babby (1980a: 12tt; plg. Hentschel 1992a; Padučeva 1997; Behnke 2005) manymu, neiginio kilmininkas intranzityviniuose sakiniuose yra neapibrėžtumo rodiklis. 16Külön figyelmet érdemelnek az olyan tagadó intranzitív (lokatív) mondatok, mint: vajon tegnap nem voltál otthon; vajon te tegnap nem voltál otthon, amelyekben a személyes névmás (vagy más referenciálisan határozott főnévi kifejezés) nominativusszal vagy genitivusszal is jelölhető. Nyitott kérdés, hogy a nominativus és a genitivus minden esetben szemantikai különbségeket jelöl-e. Ha igen, milyeneket; ha nem, mikor használható a két eset morfoszintaktikai változatként. A nominativusszal vagy genitivusszal jelölt, referenciális és határozott alany szemantikai különbségeiről bővebben lásd Padučeva (1992: 56tt); Borschev, Partee (2002b: 25t, 32tt; 2002c: 10t); Holvoet (2005: 3t). 74 | LORETA SEMĖNIENĖ (20) Skinner szerint nem lehet különbséget tenni erkölcsös és erkölcstelen társadalmi rendszerek között, csak azok között, amelyek fennmaradtak, és azok között, amelyek nem maradtak fenn. A fennmaradás a legfőbb társadalmi érték. KT (21) A vázafestészet számos használati tárgyat örökített meg, amelyek rövid élettartamuk miatt nem maradtak fenn. Ide tartoznak a magas, lapos tányérok is, amelyeken a görögök – mint az ágyakon – félig fekve lakomáztak. KT A tulajdonnevek által jelölt referensek rendszerint meghatározottak; az intranzitív alany jelölésére leggyakrabban a nominativust használják (vö. a (14)–(15) mondatokkal) (vö. Gladrov 1992: 255). Bizonyos esetekben a negációs genitivus is lehetséges, vö.: (22) A történészek szerint a poroszok anyagi kultúrája még a litvánokénál is fejlettebb volt. De nem volt saját államuk, csupán törzsek laza csoportosulását alkották. Nem akadt közöttük egy Mindaugas sem. Csak találgatni lehet, mi történt volna, ha például Herkus Mantas nem 1260-ban lép fel a történelem színpadán. KT Itt, az előző (14)–(15) mondatoktól eltérően, a tulajdonnév nem egyedi dolgot jelöl; a mondat nem egy konkrét (azonosítható, egyedi), Mindaugas nevű személyről szól, hanem arról, hogy a poroszok között nem akadt olyan típusú ember, mint a litvánok királya, Mindaugas. Hasonló okokból, vagyis a nem egyedített, nem referenciális dolog jelölése miatt, a negációs genitivusszal tulajdonnév akkor is jelölhető, ha mutató névmással együtt szerepel, vö.: (23) Ha megnézték volna, talán megváltoztatták volna a döntéseiket. „Úgy látszik, egyáltalán nincs szíved, ha úgy bánsz magaddal, mint egy hóhér” – írta V. Š. a szonettben. Sajnos, nem akadt ilyen Hamlet, bátor, szeszélyes próféta-filozófus. A katolikus számára a „lenni vagy nem lenni” kérdése már eldőlt. Lenni! KT A meghatározottság szempontjából a személyes névmások és a tulajdonnevek legfőbb ellentétét az absztrakt dolgokat jelölő köznevek alkotják, amelyek gyakran határozatlanok. Ez utóbbi esetben gyakori negációs genitivusra lehetne számítani (vö. Gladrov 1992: 255). Ám amint a (24)–(25) mondatokból látható, mind a nominativus, mind a negációs genitivus használatos (vö. még a (7a)–(7b) mondatokat): a prototipikus alanyi esetet – a nominativust – még a genitivusnál is gyakrabban használják¹⁷. Vö.: (24) Talán nem is olyan nagy esemény – az üzleti életben mindennap meghiúsul a tárgyalások sokasága, és több száz ügylet szakad meg. Ezúttal azonban Litvániában kis híján pánik tört ki. Elsősorban azért, mert minden, ami a „Mažeikių nafta”-val kapcsolatos, csaknem akkora indulatokat vált ki, mint a közelgő karácsony. KT (25) Már a jövő héten tervezik bejelenteni a kötelező nyilvános ajánlatot a Kauno alaus darykla fennmaradó részvényeinek felvásárlására. Bár a piacon nem tört ki pánik, az értékpapír-kereskedők élénken találgatják, mennyit fizet majd részvényenként az észt holding. KT 17Az absztrakt dolgokat jelölő köznevek 97 (61%) mondatban NOM, 62 (39%) mondatban pedig GEN esetben állnak. INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ŽYMĖJIMAS 75 A tagadó intranzitív mondatokban a nominativus és a tagadó genitivus párhuzamosan használatos azokban az esetekben is, amikor az absztrakt dolgokat jelölő köznevek a kontextus szempontjából meghatározottak, vö.: (26) Soha nem jutott eszébe Henrik Žalandauskas kapitánynak, hogy mindent itt hagyjon, és ott maradjon, ahol megbecsülik az ember munkáját? Nem – mondja –, ilyen gondolat nem merült fel. A kapitány azt állítja, nem érti, miért hagyják el az emberek Litvániát. KT (27) De ő rettenetesen megharagszik majd, szidni kezd, és önzőnek nevez. Ki kell várni az alkalmat, amikor nem látja, nem hallja. Csakhogy ilyen alkalom sosem adódik. KT (28) A litvánok lakta földeken azonban még maradtak a pogányság emlékei. Ezért maguk a litvánok is feltették a kérdést: vajon kik ők. Ilyen kérdés nem merült fel, például a lengyelekben, mivel saját államukban akkoriban többségben voltak, és a reformációig Lengyelország lakosságának csaknem egésze lengyel volt. KT Absztrakt dolgokat jelölő, a negatív, határozatlan névmással niekas kifejezett főnevek mellett csak tagadó genitivusra számíthatnánk (vö. Hentschel 1992a). A (29)–(30) mondatokból azonban látható, hogy nemcsak az intranzitív alany genitivusa fordul elő, hanem a nominativusa is, vö.: (29) Tudtam, hogy kockáztatok. De a félelem, a felelősség – minden eltűnik, amikor rám tör a lopási vágy. Semmi sem létezik. KT (30) Az alkotásnak önmagad, érzéseid és élményeid nagy részét kell adnod. „Alkotás közben mintha a saját világodba kerülnél, és körülötted semmi sem létezik” – állítja A. Deltuva. KT Az absztrakt dolgokat jelölő határozott és határozatlan köznevekhez (vagy a niekas határozatlan névmáshoz) hasonlóan a határozott és határozatlan, élőlényeket (személyeket, állatokat) és élettelen (konkrét) dolgokat jelölő köznevek is kifejezésre jutnak. Látható, hogy a határozottságtól és az élőségtől függetlenül mind a nominativus, mind a genitivus használatos (lásd még az (5a)–(6b) mondatokat), vö.: (31) A Nap körül keringő bolygók és holdjaik mozgásának bemutatására szolgáló eszköz, vagyis a Kopernikusz-féle rendszer szerint. Ez az érdekes eszköz napjainkig nem maradt fenn. Később oktatási célra szereztek be egy másikat, amely most megtekinthető az egyetemi könyvtár Tudományos Múzeumában. KT (32) Megpróbál vitába szállni Cicero egyes, „A szónokról” című művében kifejtett állításaival. Caesar egész műve nem maradt fenn, töredékeiből pedig arra lehet következtetni, hogy Caesar a nyelvi analógia szigorú híve volt, és egységes latin formák meghatározására törekedett. KT (33) Minden létezés az Időben kezdődik: amíg egy dolog nem létezik, az ideje sem létezhet. KT (34) Annyira szeretnék holnap ott lenni az Ön előadásán, hogy a végső eszközhöz folyamodom – zavarni Önt. Nagy baj, hogy a színházban nem jutott nekem jegy…Csak a biztonság kedvéért írok, és kérem, bocsásson meg gyerekesen tolakodó viselkedésemért. Lélekben hűséges híve, J. Baltrušaitis. U. i. A választ holnap elküldött emberrel kérem. KT Az elmondottakból látható, hogy a jelölt tagadó intranzitív mondatokban a nominativusszal történő prototipikus alanyjelölés azokban az esetekben jellemző, amikor az alany- 76 | LORETA SEMĖNIENĖ jektas prototipikusan fejeződik ki: határozott személyes névmásokkal (különösen az 1. és 2. személyben), tulajdonnevekkel. Úgy tűnik, a tagadó genitivus használatára irányuló tendencia akkor figyelhető meg, amikor a tárgyat tulajdonnév (lásd a (22) mondatot), mutató névmás (lásd a (18)–(19) mondatokat), mutató névmás tulajdonnévvel (lásd a (23) mondatot), illetve köznév jelöli, és az nem individuális, nem referenciális18. Ha az intranzitív alany kategorikus tulajdonságai tekintetében kevésbé prototipikus (vagyis kifejezésére nem jellemző az inherens határozottság), akkor mind a tipikus, mind az atipikus alanyi esetben kifejeződhet, azaz az élő vagy élettelen dolgokat jelölő köznevek szinonim módon nominativusban és tagadó genitivusban is előfordulhatnak19. Ekkor a kontextus szempontjából mindkét intranzitív alanyi eset határozott és határozatlan főnevet is jelölhet. Megfigyelhető, hogy a nominativus hajlamos a határozott (élő, élettelen) köznév jelölésére, a genitivus pedig a határozatlanéra (lásd a 2a táblázatot) (vö. alább). Igaz, ott, ahol a genitivus használata a leginkább várható lenne, azaz a legkevésbé tipikus alanyokkal – absztrakt, határozatlan dolgokat jelölő köznevekkel –, használatának tendenciái gyengébbek (vö. a 2b táblázattal). Következésképpen feltételezhető, hogy a magyar nyelvben a határozatlan köznevet nemcsak morfológiailag (esettel), hanem más módokon is jelölni szokták (vö. Gladrov 1992: 242tt). 2A. TÁBLÁZAT. AZ ÉLŐSÉG ÉS A HATÁROZOTTSÁG KORRELÁCIÓJA A KÖZNÉVVEL KIFEJEZETT INTRanzitív ALANY ESETÉVEL Élő (személy, állat) | Élettelen (konkrét, absztrakt) | NOM | GEN | NOM | GEN | határozott | 36 (71%) | 15 (29%) | határozott | 130 (73%) | 47 (27%) | határozatlan | 13 (22%) | 45 (78%) | határozatlan | 57 (49%) | 59 (51%) 18 E kérdésben a cikkben nem kívánnánk konkrétabb következtetéseket levonni, egyrészt a kevés empirikus anyag miatt, másrészt a referencialitás intranzitív alanyi esetre gyakorolt hatását azokban az esetekben is részletesebben kellene vizsgálni, amikor az alanyt kevésbé vagy legkevésbé prototipikus eszközök fejezik ki – élő (személyeket és állatokat) vagy élettelen dolgokat jelölő köznevekkel. Ez azonban nem célja ennek a cikknek. 19 Ennek ellenére az intranzitív alany nominativusa nem mindig cserélhető fel genitivusszal, vagy fordítva. Vannak esetek, amikor az egyik eset használatát a kontextus, a szintaktikai disztribúció stb. határozza meg, például: [Varšui] titkos feladatul kapta, hogy továbbítsa Skirgaila fenyegetéseit Vytautasnak: „te óvakodj tőlem, én pedig tőled”. Úgy tűnik, sehol máshol nem maradt fenn ennek a szolgának, Varšónak a neve. KT. Aligha lehetséges (legalábbis stilisztikailag) öt genitivust egymás után használni, vö.: Úgy tűnik, sehol máshol nem maradt fenn ennek a szolgának, Varšónak a neve(?). INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ŽYMĖJIMAS 77 2B. TÁBLÁZAT. AZ ÉLŐSÉG ÉS A HATÁROZOTTSÁG KORRELÁCIÓJA A KÖZNÉVVEL KIFEJEZETT INTRANZITÍV ALANY ESETÉVEL ÉLŐ (személy, állat) | NOM | GEN | ÉLETTELEN (konkrét) | NOM | GEN | ÉLETTELEN (absztrakt) | NOM | GEN | határozott | 36 | 15 | 79 | 24 | 51 | 23 | (71%) | (29%) | (77%) | (23%) | (69%) | 31%) | határozatlan | 13 | 45 | 11 | 20 | 46 | 39 | (22%) | (78%) | (35%) | (65%) | (54%) | (46%) 1.3. Az intranzitív alany tagadó esetéről eddig elmondottak a következőképpen ábrázolhatók: NOM > NOM / GEN SZEMÉLYES NÉVMÁS / TULAJDONNÉV > ÉLŐ / ÉLETTELEN DOLGOT JELÖLŐ KÖZNÉV HATÁROZOTT > HATÁROZOTT / HATÁROZATLAN 2. A SZÓREND ÉS AZ INTRAKTÍV ALANY ESETÉNEK KORRELÁCIÓJA 2.1. A litván nyelv intranzitív mondataiban a jelöletlen szórend az SV20. A prototipikus alany a mondat elején áll, személyes névmások (különösen az 1. és 2. személyűek) és tulajdonnevek alanyesetével fejezik ki (Hentschel 1993: 105; 1992b: 238)21. A prototipikus alany rendszerint régi információt fejez ki: az adott, már ismert (határozott) információt általában az új, ismeretlen (határozatlan) információ előtt mondjuk ki. E megállapítások alapján felmerül a kérdés, hogy azokban az esetekben, amikor a negatív intranzitív mondatok alanya elvileg morfoszintaktikai változatokkal (alanyesettel, birtokos esettel) fejezhető ki, az alanyeset (amellyel, mint említettük, jellemzően a határozott főneveket jelölik) gyakrabban áll-e a mondat elején, vagyis a prototipikus alanyi pozícióban22. Más szóval: azokban az esetekben, amikor az intranzitív alanyt határozott köznevet jelölő alanyeset fejezi ki, jelöletlen-e a mondat szórendje, azaz SV. 20 Vö. „Azokban az aktuálisan tagolt mondatokban, amelyek magját az S és a V alkotja, az SV szórend az uralkodó és semleges” (Ambrazas, szerk., 1994: 648). 21 Dar apie prototipiškus subjekto požymius žr.: Givón (1984: 145–168, 422; 1990: 960); Keenan (1976); plg. Comrie (1989: 107, 110–122, 128tt); Sasse (1982). 22 A szórendnek a negatív tranzitív mondatok tárgyára gyakorolt hatásáról lásd: Mustajoki, Heino (1991: 194tt); Hentschel (1992a; 1992b: 240tt); Švambarytė (1992: 11tt; 1998: 55tt); vö. Oginskienė (1979). 78 | LORETA SEMĖNIENĖ A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a határozott, alanyesettel jelölt élő vagy élettelen köznevet valóban hajlamosak az állítmány elé helyezni. Másfelől nem sokkal ritkábban kerül a mondat elejére a köznév birtokos esetével jelölt, határozott élő vagy élettelen dolog is (lásd a 3. táblázatot). 3. TÁBLÁZAT. A SZÓREND ÉS A HATÁROZOTT INTRAZITÍV ALANY ESETJELÖLÉSÉNEK KORRELÁCIÓJA Határozott élő (személy, állat) | Határozott élettelen (konkrét, elvont) | SV | VS | SV | VS | NOM | 28 (78%) | 8 (22%) | NOM | 102 (78%) | 28 (22%) | GEN | 11 (73%) | 4 (27%) | GEN | 28 (60%) | 19 (40%) AbbóI kiindulva, hogy a határozott alanyesetű és birtokos esetű köznevek többnyire az állítmány előtt állnak, feltételezhető, hogy a határozatlan főnévi kifejezés gyakrabban az állítmány után következik (VS). Látható, hogy a köznévvel jelölt határozatlan élő vagy élettelen dolgot – függetlenül attól, hogy intranzitív alanyként alanyesetben vagy birtokos esetben áll-e – hajlamosak az állítmány után mondani, vagyis a mondatra inkább a VS szórend jellemző (lásd a 4. táblázatot). 4. TÁBLÁZAT. A SZÓREND ÉS A HATÁROZATLAN INTRAZITÍV ALANY ESETJELÖLÉSÉNEK KORRELÁCIÓJA Határozatlan élő (személy, állat) | Határozatlan élettelen (konkrét, elvont) | SV | VS | SV | VS | NOM | 3 (23%) | 10 (77%) | NOM | 15 (26%) | 42 (74%) | GEN | 13 (29%) | 32 (71%) | GEN | 13 (22%) | 46 (78%) Taigi lietuvių kalbos duomenys patvirtina Babby (1980a: 115tt; 1980b: 227tt) mintį, esą neigiamuose intranzityviniuose sakiniuose su neiginio kilmininku žodžių tvarka atspindi apibrėžtos vs. neapibrėžtos informacijos žymėjimą: jei sakinio modelis yra SGenV, intranzityvinio subjekto kilmininku žymima apibrėžta informacija, jei sakinio modelis VSGen – tuomet intranzityvinio subjekto kilmininkas žymi neapibrėžtą informaciją. Tačiau duomenys rodo, kad neigiamuose intranzityviniuose sakiniuose su subjekto vardininku žodžių tvarka taip pat koreliuoja su apibrėžtos vs. neapibrėžtos informacijos žymėjimu: jei sakinio modelis yra SNomV, intranzityvinio subjekto vardininku dažniausiai pasakoma apibrėžta informacija, jei sakinio modelis VSNom – INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ŽYMĖJIMAS 79 Az intranzitív alanyt általában határozatlan információ kifejezésekor teszik nominativusba. Más szóval, a litván nyelv negatív intranzitív mondataiban a határozottság / határozatlanság szorosan összefügg a szórenddel. Állítható, hogy a szöveg információs szerkezetét tekintve a negatív intranzitív mondatok szórendje nem teljesen szabad. Ha a mondatban a határozottság / határozatlanság szempontjából jelölt szórendet alkalmaznak, akkor ennek megfelelően gyakrabban választják a nominativust vagy a genitivust (lásd az 5. táblázatot). Más szóval, az izomorfizmus elve alapján megfigyelhető az a tendencia, hogy az egyik esetforma az egyik tartalmat, egy másik forma pedig egy másik tartalmat kódol. 5. TÁBLÁZAT. A SZÓREND, A HATÁROZOTTSÁG / HATÁROZATLANSÁG ÉS AZ INTRANZITÍV ALANY ESETJELÖLÉSÉNEK KORRELÁCIÓJA Mondatmintázat | NOM | GEN Sdef V | 130 (77%) | 39 (23%) Sindef V | 18 (41%) | 26 (59%) VSdef | 36 (61%) | 23 (39%) VSindef | 52 (40%) | 78 (60%) 3. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK Az elmondottakat összefoglalva megállapítható, hogy azokban az esetekben, amikor a negatív intranzitív mondatokban az alany elvileg a nominativus és a genitivus morfoszintaktikai változataival egyaránt kifejezhető, az egyik eset kiválasztását több vagy akár egy tucatnyi tényező is befolyásolhatja: egyes tényezők konkrét használati esetben nagyobb, mások kisebb hatást gyakorolnak az esetre. Az itt röviden tárgyalt szemantikai és szintaktikai kritériumok alapján a következő, nem végleges következtetések vonhatók le: (i) Kategorikus tulajdonságaikat tekintve a prototipikus alanyok nominativusban állnak, kivéve, ha az eset kiválasztását más kritériumok határozzák meg, például a szám, a referencialitás stb. Kategorikus tulajdonságaikat tekintve a kevésbé prototipikus intranzitív alanyok nominativusos és genitivusos morfoszintaktikai változatokkal egyaránt kifejezhetők, ám az egyik eset gyakoribb használatát inkább más jegyek, nem pedig az élőség befolyásolja. (ii) Az intranzitív alany egyik esetének gyakoribb használata részben korrelál a határozottsággal és a mondat szórendjével. A határozott, valamint formális szempontból jelöletlen mondatokban az intranzitív alany nominativusának használata figyelhető meg, és fordítva. Azokban a mondatokban, amelyekben a határozott vagy határozatlan köznév az attól tipikustól eltérő pozícióban áll (VSdef vagy Sindef V), az első esetben a nominativus, a másodikban pedig a genitivus kiválasztása felé mutatkozik tendencia a határozottság vs. határozatlanság diakritikus jelölésére. 80 | LORETA SEMĖNIENĖ ŠALTINIAI KT – Kauno Vytauto Didžiojo universiteto Kompiuterinės lingvistikos centro dabartinės lietuvių kalbos tekstynas (prieiga internetu: http://donelaitis.vdu.lt). LITERATŪRA AMBRAZAS, V., red., 1994: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. AMBRAZAS, V., ed., 1997: Lithuanian Grammar, Vilnius: Baltos lankos. BABBY, L. H. 1980a: Existential sentences and Negation in Russian, Ann Arbor: Karoma. BABBY, L. H. 1980b: Word Order, Case and Negation in Russian Existential sentences. In: Chvany, C. V., Brecht, R. D., eds., Morphosyntax in Slavic, Columbus: Slavica Publishers. BALKEVIČIUS, J. 1963: Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. BEHNKE, L. 2005: A discourse-functional perspective on the nominative-genitive-variation in Russian negated existential sentences. Zeitschrift für Slawistik 50 (1), 75–94. BORSCHEV, V., PARTEE, B. H. 2002a: Existential sentences, BE, and the Genitive of Negation in Russian. www-unix.oit.umass.edu/~partee/docs/ancy4.pdf BORSCHEV, V., PARTEE, B. H. 2002b: The Russian Genitive of Negation in Existensial sentences: The Role of Theme-Rheme Structure Reconsidered. www-unix.oit.umass.edu/~partee/GenNegTravaux.PDF BORSCHEV, V., PARTEE, B. H. 2002c: Genitive of Negation and Scope of Negation in Russian Existential sentences. www-unix.oit.umass.edu/~partee/docs/Partee-BorschevFASL10.pdf BRECHT, R. D., LEVINE, J. S., eds., 1986: Case in Slavic, Columbus: Slavica Publishers. COMRIE, B. 1989: Language Universals and Linguistic Typology. Syntax and Morphology, 2nd ed., Oxford: Basil Blackwell. CORBETT, G. G. 1986: The Use of the Genitive or Accusative for Direct Object of Negated Verbs in Russian: A Bibliography. In: Brecht & Levine 1986, 361–371. CROFT, W. 1990: Typology and Universals, Cambridge etc.: University Press. GIVÓN, T. 1978a: Definiteness and Referentiality. In: Greenberg, J. H. e.a., eds., Universals of Human Language. Vol. 4: Syntax, Stanford: University Press, 291–330. GIVÓN, T. 1984, 1990: Syntax. A functional-typological introduction. Vols. 1–2, Amsterdam: John Benjamins. GLADROV, V. 1992: Определенность / неопределенность. In: Бондарко, А. В., ред., Теория функциональной грамматики. Субъектность. Объектность. Коммуникативная перспектива высказывания. Определенность / неопределенность, Санкт-Петербург: Наука, 232–266. GRENDA, Č. 1979: Apibrėžtumo / neapibrėžtumo požymių opozicija veiksmažodžių konstrukcijose su daiktavardžiu. Kalbotyra 30 (1), 32–38. HAIMAN, J. 1985: Natural Syntax: Iconicity and erosion, Cambridge etc.: University Press. HENTSCHEL, G. 1991: Drei Strategien zur Verdeutlichung der Subjektrolle in russischen Sätzen: Zu Variation und Wandel im Russischen und zur typologischen Differenzierung slavischer Sprachen. In: Klein, E., Duteil, E. P., Wagner, K. H., Hrsg., Betriebslinguistik und Linguistikbetrieb, Tübingen: Max Niemeyer Verlag, 297–309. HENTSCHEL, G 1992a: Konstanten der Kasusvariation. Zum Nominativ-Instrumental- und Akkusativ-Genitiv-Wechsel im Russischen. Habilitationsschrift. Göttingen. [Rankraštis.] HENTSCHEL, G. 1992b: Zum Einfluß der Konstituentenfolge auf die Kasuswahl im Russischen. Lingua 87, 231–255. HENTSCHEL, G. 1993: Haben Kasus Bedeutungen oder sind sie diakritische Kategorie? Zeitschrift für Slavische Philologie 43 (1), 97–112. HENTSCHEL, G. 1996: О квантитативных препятствиях на пути к качеству: Замечания к: Mustajoki, A., Heino, H., Case Selection for the Direct Object in Russian Negative Clauses, Helsinki, 1991 (Slavica Helsingiensia, 9). Russian Linguistics 20, 265–281. INTRANZITYVINIO SUBJEKTO ŽYMĖJIMAS 81 Hentschel, G. 1998: [Rec.], Ueda, M.: The Interaction between Clause-level Parameters and Context in Russian Morphosyntax: Genitive of Negation and Predicative Adjectives, München: Verlag Otto Sagner, 1992 (Slavistische Beiträge, 295). Russian Linguistics 22, 333–340. Hentschel, G. 2001: On defining „variable marking“ or „marking variation with nominal groups“. In: Boeder, W., Hentschel, G., Hrsg., Variierende Markierungen von Nominalgruppen in Sprachen unterschiedlichen Typs, Oldenburg: BIS (Studia Slavica Oldenburgensia, 4), 15–28. Holvoet, A. 1991: Transitivity and Clause Structure in Polish: A Study in Case Marking, Warszawa, Slawistyczny Ośrodek Wydawniczy. (Prace Slawistyczne, 95.) Holvoet, A. 2005: Intransityvinių sakinių tipai: egzistenciniai, lokatyviniai ir posesyviniai sakiniai. www.lki.lt/php/files/intranzityv.pdf Jablonskis, J. 1957: Rinktiniai raštai 1, sudarė J. Palionis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Kalėdaitė, V. 2002: Existential sentences in English and Lithuanian: a contrastive study, Frankfurt am Main etc.: Peter Lang. (European University Studies, Series XXI: Linguistics, 248.) Keenan, E. 1976: Toward a universal definition of „subject“. In: Li, Ch. N., ed., Subject and Topic, New York: Academic Press, 303–333. Labutis, V. 1998: Lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Lyons, C. 1999a: Definiteness, Cambridge: Cambridge University Press. Lyons, C. 1999b: Definiteness. In: Brown, K., Miller, J., eds., Concise Encyclopedia of Grammatical Categories, Amsterdam etc.: Elsevier, 125–132. Mustajoki, A., Heino, H. 1991: Case Selection for the Direct Object in Russian Negative Clauses, Helsinki. (Slavica Helsingiensia, 9.) Oginskienė, E. 1979: Galininko vartojimas vietoj neiginio kilmininko. Kalbos kultūra 35, 25–31. Padučeva, E. V. 1992: О семантическом подходе к синтаксису и генитивном субъекте глагола быть. Russian Linguistics 16 (1), 53–63. Padučeva, E. V. 1997: Родительный субъекта в отрицательном предложении: синтаксис или семантика. Вопросы языкознания 1997 (2), 101–116. Paulauskienė, A. 1983: Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža, Kaunas: Šviesa. Paulauskienė, A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija: Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Paulauskienė, A. 2001: Lietuvių kalbos kultūra, Kaunas: Technologija. Plungian, V. A. 2003: Общая морфология: Введение в проблематику, Москва: Эдиториал УРСС. Rosinas, A. 1980: Dar kelios mintys dėl baltų kalbų artikelio, arba artroido. Kalbotyra 31 (1), 96–98. Sasse, H.-J. 1982: Subjektprominenz. In: Heinz, S., Wandruszka, U., Hrsg., Fakten und Theorien: Beiträge zur Romanischen und Allgemeinen Sprachwissenschaft, Tübingen, 267–286. Schaller, H. W. 1978: Das direkte Objekt in verneinten Sätzen des Russischen, Frankfurt am Main etc.: Peter Lang. (Symbolae Slavicae, 5.) Sirtautas, V., Grenda, Č. 1988: Lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius: Mokslas. Šukys, J. 1998: Lietuvių kalbos linksniai ir prielinksniai: vartosena ir normos, Kaunas: Šviesa. Švambarytė, J. 1992: Correlation of Genitive and Accusative in the Collections of Folk-lore of J. Basanavičius. Thesis of candidate of philology, Vilnius. Švambarytė, J. 1998: Objekto galininko ir kilmininko linksnių kaita prie neiginio J. Basanavičiaus publikuotuose pasakojamosios tautosakos rinkiniuose. Lituanistica 3 (35), 53–60. Timberlake, A. 1986: Hierarchies in the Genitive of Negation. In: Brecht & Levine 1986, 339–359. Ueda, M. 1992: The Interaction between Clause-level Parameters and Context in Russian Morphosyntax: Genitive of Negation and Predicative Adjectives, München: Verlag Otto Sagner. (Slavistische Beiträge, 295.) Ulvy das, K., red., 1976: Lietuvių kalbos gramatika 3. Sintaksė, Vilnius: Mokslas. 82 | LORETA SEMĖNIENĖ VALECKIENĖ, A. 1986: Apibrėžtumo / neapibrėžtumo kategorija ir pirminė įvardžiuotinių būdvardžių reikšmė. Lietuvių kalbotyros klausimai 25, 168–188. VALECKIENĖ, A. 1998: Funkcinė lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. VALIULYTĖ, E. 1992: Iš sintaksinės sinonimikos. Lituanistica 4 (12), 50–55. Loreta Semėnienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, 10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Gauta 2005 03 29