Sveikiname Algirdą Sabaliauską

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA LIII (2005) 133–138 SZEMÉLYI HÍREK KÖSZÖNTJÜK ALGIRDAS SABALIAUSKAST A zaklatott és nehéz 1948-as évben, miután elvégezte a marijampolėi Rygiškiai Jonos gimnáziumot, a tizenkilenc éves, Suvalkija síkságairól származó fiatalember, Algirdas Sabaliauskas (szül. 1929. július 26.) Vilniusba érkezett, hogy a Vilniusi Egyetemen litván nyelvet és irodalmat tanuljon. Akkoriban egyik évfolyamtársa sem sejtette, milyen lesz ennek a fiatalembernek az életútja, annál is kevésbé, mivel semmiben sem különbözött túl korán éretté vált kortársaitól. Mindegyikük jól tudta, milyen tragikusan fordulhat a sors, ha valaki meggondolatlanul kiejt egy kétértelműbb mondatot, vagy elszaval egy, a Nyugatra távozott valamelyik költőnek a független Litvánia iskolai tankönyveiből megtanult versszakát. Példákban pedig nem volt hiány. Abban az időben a Vilniusi Egyetem Történeti és Filológiai Karán nem az olyan értelmiségi oktatók „játszották a főszerepet- ”, mint Vincas Mykolaitis-- Putinas, Juozas Balčikonis, Jurgis Lebedys, Zigmas Zinkevičius és mások, hanem a Szovjet-Oroszországból a marxizmustól való kisebb-nagyobb eltéréseik miatt „javításra” odaküldött oktatók, valamint az egyetem pártés komszomol-- aktivistái. Ám még ilyen nyomasztó környezetben is történtek vidámabb események, amelyek jelentősen derűsebbé tették a szürke mindennapokat. Ezt leginkább maga Algirdas Sabaliauskas képszerűen elbeszélt története bizonyítja arról, hogyan tett pedagógiai vizsgát – mivel rosszul tudott oroszul – egy oroszul beszélő és litvánul nem tudó professzornál. De – a szintén Szuvalkija származású írónő, Petronėlė Orintaitė egyik könyvének címét átfogalmazva – Algirdas Sabaliauskusnak a sors kegyes végzetet szánt. 1953-ban, még egyetemi diplomával nem rendelkezve, Algirdas Sabaliauskas szerkesztőként kezdett dolgozni a Litván Nyelv és Irodalom Intézetében. Néhány hónappal az egyetem elvégzése után a fiatal szakember az Intézetben maradt, és aspirantúrára beiratkozva, 134 | SZEMÉLYI ADATOK a Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályon kezdett dolgozni: először ifjabb tudományos munkatársként, később vezető tudományos munkatársként, végül pedig főmunkatársként. 1997–2000 között a helyreállított Litván Nyelvi Intézet igazgatója volt. A Nyelvés Dialektológiai Osztályon ifjabb tudományos munkatársként dolgozva Algirdas Sabaliauskas közzétette első nagyobb terjedelmű publikációját, amely tudományos értékét mind a mai napig nem veszítette el. Az abban 1957 az évben megjelent tanulmánykötetben A Kai kurie lietuvių kalbos gramatikos klausimai című kiadványban kinyomtatták a diplomamunka alapján készült tanulmányt: Atematiniai lietuvių kalbos veiksmažodžiai* (77–114. o.). Ugyanabban az évben A Tudományos Akadémia munkáiban ir A Litván Nyelv ir Irodalmi Intézetének folytatásos kiadványában A ir Literatūra kalba folyóiratban jelent meg az i§ akkor védelemre előkészítés alatt álló doktori (akkor a filológiai tudományok kandidátusa) értekezés első három publikációja: Balti nyelvek mezőgazdasági növényneveinek eredete („A kanapė megnevezéséről” és „A grikio megnevezéséről”, — a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái. A sorozat, 1957, 2. kötet (3), p. 199-210; 211-218; „Žirnio pavadinimo kilmės“, Literatura kalba, t. 2, p. 346–355). Algirdas Sabaliauskas — disertációir ját 1957, 1958-ban védte meg. A fiatal tudós már első publikációiban megmutatkozott egy másik, „Istentől kapott adománya” (amellyel nem mindenki egyformán van megáldva): képes volt anyanyelvünk szavainak történetében rejlő bonyolult és nagyon összetett jelenségeket mindenki számára érthető, egyszerű nyelven megmagyarázni. Diszertációját szinte teljes egészében különálló cikkek formájában publikálta a nyelvészeti folyóiratokban, Algirdas Sabaliauskas ezt ir követően is hű maradt a litván nyelv lexikájának ja történeti kutatásához. E kutatások ir adatait és eredményeit csak nyelvészeti cikkekben tették közzé, de nem sokkal később megjelentek e kutatásokat összefoglaló, a litván nyelv történeti lexikológiájával foglalkozó tanulmányok: „A litván nyelv lexikájának fejlődése” (LKK,}]}.implicit: response truncated due ir malformed quote? Need output exact ne array count 9. First text ir , Déel 1966, t. 8, p. 5-141); ,,A háziállatok elnevezései a balti nyelvekben* (LKK, 1968, t. 10, p. 101-190) ir ,,Az állattenyésztési terminológia történetéhez a balti nyelvekben* (LKK, 1970, t. 12, p. 7-81). E tanulmányokat közös címmel A balti nyelvek lexikájának kutatásai 1975-ben habilitációs dolgozatként védték meg. Az említett tanulmányokkal szintén nem ért véget Algirdas Sabaliausko lietuvių kalbos leksikos tyrinėjimai. Painiais ir vingiuotais lietuvių kalbos žodžių kilmės bei jy semantinės raidos keliais ir takeliais Algirdas Sabaliauskas „vaikščiojo“ ir toliau. Visus šiose „kelionėse“ surankiotus lietuvių kalbos leksikos duomenis jubiliatas apibendrino 1990 metais išleistoje monografijoje Lietuvių kalbos leksika. Šioje knygoje, reikšmingai papildžiusioje etimologinius bei istorinius lietuvių kalbos leksikos tyrinėjimus, autorius visapusiškai atskleidė lietuvių kalbos žodyno sudėtį, išskirdamas pagrindinius jos sluoksnius, apžvelgė iš kitų kalbų pasiskolintus žodžius bei naujų žodžių kūrimą naujausiais laikais. $i knyga, kaip ankstesnės ir Šios tematikos Algirdas Sabaliauskas tanulmányai minden lexikológus és etimológus kézikönyvévé váltak. Algirdas Sabaliauskas nélkül elképzelhetetlen a litván nyelvtudomány és a litván nyelv kutatástörténete. Kétség nélkül kijelenthető, hogy az ünnepelt e terület kutatásának úttörője; senki más nem — regisztrálta ilyen rendszeresen és gondosan a litván nyelv ir kutatástörténetének adatait, valamint a litván nyelv kutatóinak életrajzi tényeit. Magától értetődik, hogy ekkora, mai kifejezéssel szólva, PERSONALIA | 135 e terület adatbankjának birtokában az ünnepelt nem tarthatta azt meg csupán magának. Ezért a rendelkezésre álló litván nyelvészeti és a litván nyelv kutatástörténetével kapcsolatos tényeket rendszerezve és összefoglalva elhatározta, hogy a litván nyelv kutatói és a társadalom elé tárja őket. Így született meg még két könyv: A litván nyelv kutatástörténete. 1940-ig (1979) és A litván nyelv kutatástörténete: 1940–1980 (1982). Ezek kronologikusan tárgyalják a litván nyelv kutatásának folyamatát nemcsak Litvániában, hanem más országokban is. E könyvekért Algirdas Sabaliauskas 1984-ben Litvánia Állami Díjában részesült. Igaz, e szavakat olvasva a mai idők akadékoskodóbb olvasója kifogásolhatja, hogy az említett könyvekben sok mindent töredékesen tárgyaltak, más dolgokat pedig túlságosan felnagyítottak. És természetesen részben igaza is lesz. Ám ezért nem Algirdas Sabaliauskas, hanem az akkori szovjet szabványok voltak a hibásak. Arra kényszerítették a szerzőt, hogy sok mindenről lemondjon. Ugyanis akkoriban a tudományos monográfiák terjedelmét szigorúan szabályozták. Ezért Algirdas Sabaliauskasnak, hogy a litván nyelv kutatástörténetének minél több tényét bemutathassa, nem volt szabad megsértenie a megállapított szabványokat. Előre kijelenthető, hogy a jubiláns által most készített, a litván nyelv kutatástörténetének harmadik részében, amely az 1980 után végzett litván nyelvészeti kutatásokat tekinti át, ilyen „hiányosságok” már biztosan nem lesznek. A litván nyelvészek közül senki sem mérhető Algirdas Sabaliauskashoz, és senki sem múlja felül őt a nyelvtudományi ismereteknek a fiatalok és általában az egész társadalom körében való népszerűsítésében. Annak érdekében, hogy minél több, különböző korú ember megszeresse anyanyelvét, és érdeklődjön annak titkai iránt, valamint mivel — amint már említettük — képes a nyelvtudomány bonyolult kérdéseiről egyszerűen és szemléletesen beszélni, Algirdas Sabaliauskas már 1962-től mintegy litván Kristijonas Andersenként különböző korú olvasóknak mesél lebilincselő történeteket, nem királylányokról és tündérekről, hanem a litván nyelv szavainak eredetéről és időbeli vándorlásáról. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy mind Litvániában, mind egyes külföldi országokban olyan kedvezően fogadták és értékelték, és nem egy közülük újabb kiadásokat is megért, a nagyközönségnek szánt könyveit: Žodžiai keliauja (1962, 71993), Žodžiai pasakoja (1965), Žodžiai atgyja (1967, 71980, 2000) és Šimtas kalbos mįslių (1970, 22001). E sorozat valamennyi kiadványa közül talán a leginkább „kiemelkedővé” a harmadik — Žodžiai atgyja — vált, amelyet a neves amerikai baltista, William R. Schmalstieg Ruth Armentraut-tal együtt angolra fordított, és néhány év múlva Chicagóban kiadott (Noted Scholars of Lithuanian Language, Chicago, 1973). A japán nyelvész, valamint a litván irodalom népszerűsítője és fordítója, Ikuo Murata e könyv egyes fejezeteit japán nyelven publikálta. Ugyanehhez a tudományos ismeretterjesztési területhez tartoznak Algirdas Sabaliauskasnak a litván nyelv kutatástörténetének témájáról közérthetően megírt könyvei is: Hogyan kutatták a litván nyelvet (1984), A balti nyelvek kutatása (1986), Mi, baltiak vagyunk (1986, ²2002; angolul We, the Balts, Vilnius, 1993), valamint a prof. Jonas Palionisszal közösen írt könyv, A keleti szláv nyelvészek a lituanisztika területén (1990). E könyvekhez szorosan kapcsolódnak Algirdas Sabaliauskasnak a litvániai és más országok tudományos folyóirataiban, valamint enciklopédikus kiadványaiban megjelent cikkei a litván nyelv kutatóiról, illetve a litván nyelv szempontjából fontos kutatásokat végző intézményekről és szervezetekről, továbbá a lituanisztika és baltisztika szempontjából jelentős kiadványokról. Ha mindezeket a cikkeket egy helyen gyűjtenénk össze, azokból szintén összeállna egy tekintélyes könyv. 136 | SZEMÉLYISÉGEK Algirdas Sabaliauskas nemcsak az íróasztalánál ülő nyelvész, hanem vidám, egyszerű, érzékeny ember is, aki szeret kapcsolatot tartani a fiatalokkal. Gyakori vendég mind szülővárosa, Marijampolė, mind más iskolákban. Az ünnepelt a tanuló ifjúságnak ajánlotta 1994-ben megjelent könyvét is: Honnan származnak?, amelyet a litván nyelv etimológiai szótárának sajátos, közérthető változataként is nevezhetnénk. Mivel Algirdas Sabaliauskas mindig nagyon melegen és tisztelettel nyilatkozik egykori tanárairól és osztálytársairól, ezt a könyvet „tanáraimnak és azoknak ajánlotta, akik 1948-ban elvégezték vagy el kellett volna végezniük a marijampolėi Rygiškiai Jono Gimnáziumot” (4. o.). A könyv „Előszavá”-ban a szerző, ismét emlékeivel visszatérve a tragikus háború utáni évekre, azt mondja, hogy e könyv írásakor „folyton eszébe jutottak iskolás évei, osztálytársai”. Néha még azt is elképzelte (bocsássuk meg neki a naivitását!), hogy egy ilyen könyvet nemcsak ő, hanem barátai is szívesen olvastak volna, amikor őket a marijampolėi Rygiškiai Jono gimnáziumban a bölcsességre oktatta Jonas Kabelka és Jonas Kvederaitis. Ezért e könyv a tanárok és az osztálytársak, különösen azok emlékének ajánlott, akik idő előtt elhagyták ezt az osztályt, és többé soha nem tértek vissza hozzá” (p. 5–6). Úgy tűnik, Algirdas Sabaliauskas e szavaira mai pedagógusainknak és vezetőiknek figyelmesen kellene hallgatniuk, és el kellene gondolkodniuk azon, hogyan tudták az akkori tanárok ilyen nehéz körülmények között nemcsak a barátság és a kötelességtudat érzését, hanem a szülőföld és annak kultúrája iránti szeretetet is elültetni tanítványaikban — amivel sajnos nem dicsekedhet a reformok útvesztőiből mindmáig ki nem lábaló mai litván iskola. A már említett Algirdas Sabaliauskas tudományos tevékenységéhez hozzá kell adnunk a litván szakemberek képzésében vállalt szerepét is. A jubiláns csaknem három évtizeden át volt a Vilniusi Pedagógiai Egyetem litván szakos államvizsga-bizottságának elnöke, és előadásokat tartott ott. Algirdas Sabaliauskas elmeséli, milyen kellemetlenül érezte magát, amikor a tanteremben vagy a vizsgáztatóasztalnál olyan, már tisztes kort megért egykori tanárával találkozott, aki a körülmények alakulása miatt korábban nem szerezhette meg felsőfokú diplomáját. Pedagógiai tevékenységéért a Vilniusi Pedagógiai Egyetem 1997-ben professzori címet adományozott Algirdas Sabaliauskasnak. A Litván Tudományos Akadémia levelező tagját, a Lett Tudományos Akadémia külföldi tagját, Algirdas Sabaliauskas professzort szép 75. születésnapja alkalmából köszöntve nem hallgathatjuk el, hogy a jubiláns sokrétű tevékenysége nélkül jelenlegi nyelvtudományunk egyszerűen elképzelhetetlen, annál is inkább, mivel Algirdas Sabaliauskas számos nyelvészeti kiadvány szerkesztőbizottságának és tudományos tanácsának tagja volt és ma is az. Így A jubiláns gazdag és sokoldalú tevékenységét két Gediminas nagyfejedelmi renddel ismerték el (1997, 2002). Mi pedig — a Litván Nyelv Intézete Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának munkatársai — jó egészséget és alkotó éveket kívánva idősebb kollégánknak, ezt mondjuk: Nagyra Becsült Professzor Úr, Önre nekünk nagyon-nagyon szükségünk van. Mi mindig várjuk őszinte tanácsait és nehéz pillanatokban bátorító mosolyát, és a litván nyelv iránt érdeklődő valamennyi olvasóval együtt, az Ön szavaival élve, igyekszünk sokkal többet megtudni „a mindennap <...> kimondott szavakról- ”, mint a legtávolabbi bolygókról, a Föld mélyéről, a számítógépes műveletekről vagy akár a horoszkópok jóslatairól“ — az új litván szavak eredetének történetét. Juozas Karaciejus