Mažmožiai 9–13

Pastabos Kymenow (Rinktiniai raštai 3, 136), ezért Kymėnai akár a háborús fenyegetés miatt áttelepült jótvingok falujának litvánosított neve is lehet. Vladas Žulys Lezárva: 2006. 10. 09. Tako g. 1–7 LT-53356 Akademija, Kauno raj., Lietuva Mažmožis 9 Az 1926-os földreform idején annak külön bizottsága nem akarta hivatalos használatra engedni a földbirtokosok elszlávosított neveit. Egy ilyen litvánosított nevű falu a Vilkaviškisi járás Žalioji községében, Augalai falu közelében volt: Sūdava (még a helynévkartotékában [az iratokban] sem volt megjelölve a hangsúly). Meghonosodott, de később elfogadták a Sūduvà alakot, és analógia alapján a 3.a hangsúlyozási osztályú helynévként hangsúlyozták (vö. Igluvà, Lietuvà, Šaukùva stb.). Simas Karaliūnas valószínűleg nem ismeri ezt a történetet; nem forgatta azokat az iratokat, amelyekben a helynevekkel és a földreform bizottságának megjegyzéseivel foglalkoztak, ezért az általa a Sūdava című, Baltų praeitis istoriniuose šaltiniuose című könyvben (II. kötet, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005, 267. o.) nagy értékű és régi adatként megadott alak valójában az 1926-os földmérők alkotása: az írásokban bizonyos analógia folytán Sūdava alakban honosodott meg, a köznyelvben pedig a sok -uvà képzős helynév mintájára Sūdùvà alakban (3.a); úgy tűnik, az élő nyelvben ez az alak nem létezett, senki sem jegyezte fel, noha szabályosan alkották meg, történeti források nélkül azonban. Mažmožis 10 Žemaitijában, a Venta folyó vízgyűjtő területén nagy mocsár volt Debėšnos néven (kiejtése: d'e'b'e.s-nas, d'e'b'e.snu, può d'e'b'esnàs Pavandenė, Užventis); még Žemaitė is így írta műveiben), és ezt az alakot sikerült Aldonas Pupkis Vietovardžių žodynas című, 2003-as könyvében is meghonosítani (79. o.). Simas Karaliūnas váratlanul átveszi és terjeszti a hihetetlen, történelmietlen De-besną alakot; lásd: Baltų praeitis istoriniuose šaltiniuose I. 67, III. 27, 59 (óoroszból Spruogis és O. Trubačiov nyomán: Дебесна, ugyanott II. 302). 102 Pastabos Mažmožis 11 Az úgynevezett dzūk nyelvjárásokban (a déli aukštaitis és a keleti aukštaitis vilniusi nyelvjárásokban) a mássalhangzók regresszív hasonulásának következő szabálya érvényesül: -šti- > -šči- (nem -šč-). E szabály figyelmen kívül hagyása miatt Saulius Ambrazas „A -intelis (-ė) képzős melléknevek eredetéről” című cikkében (Baltistica 39 (1), 71. o.) a tuščytėlis alakot adja meg (az OG 261-ből: tušč't'el'el'is), anélkül, hogy észrevette volna: az LKŽxvii 186. oldalán már a tuštytėlis alakot írták át, és megfeledkezett az említett regresszív mássalhangzó-hasonulásról. A déli aukštaitis (és keleti aukštaitis vilniusi) nyelvjárásokból további, különféleképpen átírt szavak is vannak. A kiejtés: džūr.žas, tšl̄r.štas, tširštūmas (távoli regresszív hasonulás). Ezek nem régi, hanem újabb kiejtési adatok, amelyeket Elžbieta Mikalauskaitė kutatásaiban hallottak és közöltek; lásd Mikalauskaitė, Lietuvių kalbos fonetikos darbai, 1975 (Antanas Pakerys szerkesztésében), 115. o.; az átírások: tširštšimai ~ tirštūmai, mint m'inkštimas ~ minkštimas, vai·ki·štšis ~ vaikystis stb. Simo Karaliūnas monumentális művében, a Baltų praeitis istoriniuose šaltiniuose II. kötetében (2005, 187. o.) közölt átírt alakok: čīrštas, čiurštas, čiurštumà nem bizonyíthatják sem a jelenség régiségét, sem a tény valódiságát. Mažmožis 12 Antanas Juška sok nyelvjárási szókincset gyűjtött össze, de autodidakta lévén néhány dolgot helytelenül alkotott meg. Úgy vélte, hogy a bakūžė, kumelė és a samana valamiféle képzőkkel alkotott szavak, ezért a kéziratban „képző nélküli” szavakat hozott létre: baka ‚bakūžė‘ (JI 184, F. Fortunatovas szerk.), kùmė ‚kumelė‘ (LKŽvi 866, a Kos 161-ben is adatolva!), samà ‚samaną‘ (LKŽxii). Ezek sikertelen szóalkotások; ezt sokan régóta tudják, S. Karaliūnas tekintélyes művében, a Baltų praeitis istoriniuose šaltiniuose címűben mégis valódi adatként szerepel a samà ‚samaną‘, J (I 67). Kétségtelenül nem létező nyelvi tényről van szó, amelynek a litván nyelvben egyáltalán nincs alapja. Mažmožis 13 A fiatal kutató, Birutė Kabašinskaitė érdekes könyvében, a Lietuvių kalbos liaudies etimologija ir artimi reiškiniai címűben (Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998) a 82. oldalon a hallatlan piršys alakot közli ‚a ló mellkasa‘ jelentésben, mivel sok helyen Lit- 103 Pastabos vániában piršys főnév többes számú (1) alakban fordul elő, még Varniai közelében is (az LKŽₓ 26. oldala?piršis alakot ad meg). A lovakkal rendszerint férfiak foglalkoztak, akik széles körben azt mondják, hogy piršys, piršims, tai piršys; az egyes számú hímnemű alak pedig nem tudni, honnan került elő. A könyvben jó néhány hangsúlyozási hiba is van: bruõžas = brúožas, ruõžas = rúožas, rašliavà = rašliava, Ežerūnà = Ežerūna, tù lýdžiu = tuõ lydžiu, skėtra = skėtra (1) főnév és skėtrà főnév (4), aržuolas = áržuolas, z. puõkai = puokai z. Vytautas Antanas Vitkauskas Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5 LT-10308 Vilnius, Litvánia Még egyszer a szintaktikai viszonyok felosztásáról 2006-ban megjelent a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikos negyedik, javított kiadása. Mivel e grammatika főszerkesztője nemrég elismerte (Ambrazas 2005: 168), hogy a korábbi DLKG-kiadásokban alkalmazott „... morfológiai szempontokra épülő alárendelési és hozzárendelési szembeállítás kevéssé bizonyult alkalmasnak a litván nyelv szintaktikai rendszerének és fejlődésének vizsgálatára”, kíváncsiak lettünk, hogyan határozzák meg a kapcsolódás típusait az új, javított kiadásban. Kiderül, hogy ebben a kiadásban is ugyanazt a három típust különböztetik meg: egyeztetést, vonzatosságot és hozzárendelést. Idézzük egymás után a meghatározásaikat: „Az egyeztetés a függő szó morfológiai alakjának (esetének, számának, nemének) a főszóhoz igazodó megválasztása...” (DLKG4, p. 480); „A vonzatosság a függő szó megválasztása, amelyet a főszó kapcsolódási képessége határoz meg. Vonzatos szóként leggyakrabban főnevek vagy névmások esetalakjai szerepelnek [...]. Lehet ilyen változatlan szóalak is” (uo., 480). „A hozzárendelés a függő szó alakjának jelentése alapján történő megválasztása, amelyet nem határoz meg a főszó kapcsolódási képessége” (uo., 481). Az összehasonlítás kedvéért vessük össze az itt idézett meghatározásokat a korábbi kiadásokban szereplő meghatározásokkal. Az egyeztetés meghatározása a korábbi kiadásokhoz képest nem változott, a vonzatosságé és a hozzárendelésé azonban korábban így hangzott: „A vonzatosság a függő szó esetalakjának megválasztása, amelyet a főszó kapcsolódási képessége határoz meg.” (DLKG1, 480). 104